Dunántúli Napló, 1984. júlis (41. évfolyam, 179-209. szám)
1984-07-25 / 203. szám
Dunántúlt napló 1984. július 25., szerda Korabeli sajtószemle: 1944. július Erre a hónapra esett a pécsi deportálás szégyenteljes eseménye: a gettóból a Szigeti úti Lakits laktanya lóistállójába hajtott zsidókat — javarészük gyerek, nő és öreg volt — 4-én a Tüzér utcán át a csendőrök az állomás rakodóterében va- P gonirázták be, a közben ideszállított mohácsi, dombóvári gettóbéliekkel együtt! A Dunántúl július 6-i számában irta: „üresen áll a pécsi gettó!" Nem csoda, hogy senki sem költözött vissza erre a szomorú helyre ... NEGYVEN ESZTENDEJE Légiriadó Pécsett Július 8-án érkezett Pécsre a város díszpolgára, Imrédy Béla közgazdasági miniszter. Nagyszabású programot bonyolított le, nagy beszédben jelentette ki: „Az új Európáért a végső győzelemig együtt kell harcolnunk a németekkel ... A zsidókérdés megoldása a leghatalmasabb operáció volt Magyar- ország testén. Az anomáliák onnan eredtek, hogy nem voltunk fölkészülve erre az operációra ..." Közben az angolszász repülők állandóan támadták a fővárost, Kaposvárt is elérte a pusztítás, 1-én Pécsett 5 órás légiriadó volt. Nem csoda tehát, hogy az újságok sűrűn tárgyaltak légoltalmi híreket, tudnivalókat, s a városok után a falvak védelme szintén szóba került. Elkészült a városi pályaudvar kiürítésének terve is. A honvédelmi nevelés jegyében 3-án leventenapot tartottak Bükkösdön, 5-én tudósítást közöltek a pécsi cserkésztáborból. A főtarrfelügyelőség kidolgozta a tanulók nyári foglalkoztatásának rendjét. A kósza hírek miatt nyilatkozott dr. Palos Bernardin tankerületi főigazgató: „Semmi ok sincs arra, hogy a tanévet augusztus elsején kezdjék meg!" S hogy a leventékre ekkor milyen fontos szerepet bíztak, tanúsítja az a 20-i írás, melyben a.diós- viszlói fiatalok aratásáról írtak, melynek keretében a hadba- vonultak gabonáját takarították be. Az élet nehezülését az ellátási nehézségek, légáhírek mellett a vasúti közlekedés fennakadása is bizonyította: 27-től szünetelt a gyorsvonat- forgalom a fővárossal. Ezzel szemben megnyugtató képet sugárzott a pécsi repülőtéri tudósítás 29-én, ahol az oktatás rendben folyt. A hazafiúi szellem erősödésére rendezték meg ekkor a kerületi hangya szövetkezeti értekezletet, a Harkányban tartott összejövetelen az országos alelnök kijelentette: „A keresztény erkölcsnek érvényesülnie kell... a Hangyára a zsidótlanitott kereskedelemben is szükség van ... A szövetkezet a kisemberek gazdasági fegyvere . . . Isten, haza, munka, család!" 8M-rendelet értelmében az egyesületeket adatszolgáltatásra kötelezték: nálunk 172-t tartottak nyilván, 27 000 fővel, évi 250 000 pengő tagdíjjal. A Pécsi Dalárda 8-án országos dalosversenyt nyert — adták hírül az egyesületi közlemények. Nagy harcokat jelentettek A közeledés jele volt, hogy az egyetem Kisebbségi Intézete román nyelvű mellékletet adott ki, s a szlovák állam is közeledését hangoztatta a magyarokhoz. A Keleti Front híreiben a magyarok hadmozdulatairól olvashattak Kolomeától délre, nagy harcokat jelentettek Polozk, a Baltikum, Kowel, Lemberg, Vilna, Galícia, a Pej- pusz-tó, a Kárpátok előterében, Varsótól délre. A Hitler elleni merényletről is olvastak a baranyaiak. Göbbels kijelentette: „A Führer továbbra is biztos kézzel irányítja népét a győzelemig!” Eközben a pécsi uszodában zajlott az élet, csak a légiveszély csökkentette a forgalmat. Megoldódott a következő színi évad gondja is, a 25 éves PVSK labdarúgótornáját a DVSC nyerte, jó eredményeket értek el a pécsi női sportolók a kerületi atlétikai versenyen a Tüzér utcai pályán. Vargha Dezső levéltáros Munkásmozgalmi emlékhelyok Mecsekszabolcs A bányamunkás mozgalomban nagy jelentőségűvé vált a György-akna melletti erdős terület. 1893. évi általános sztrájk idején a hatósági terror elől ide menekült a bányamunkásság egy része. A szabad ég alatt táboroztak. Az asszonyok élelmet és gyerekeiket is ide hozták, 1918-ban a politikai sztrájkok idején sztrájktanyát rendeztek be. A csendőrség és a katonaság azonban erőszakkal számolta fel ezt, és a bányászokat fegyveres fedezet mellett kiűzte az erdőből. A Magyarországi Bánya- és Kohómunkások Országos Szövetsége mecsekszabolcsi helyi csoportja itt rendezte 1918. áprilistól ünnepségeit, gyűléseit. 1921 után, az ellenforradalmi rendszer hatalomra kerülését követően májusi- és Borbálanapi ünnepségek színhelye volt. 1922-ben a „Munkás” című pécsi napilap a következőképpen számolt be a szabolcsi bányászok Borbála-napi vígságáról: „...a Magyarszéki út mellett, György-akna felett, ahol évtizedek óta jóban- rosszban összegyűltek bányászaink, ott tornaparádét, birkózást, lepényevést ezüstkoronáért, amerikai árverést, konfetticsatát, virágpostát és táncmulatságot rendeztek, melyhez a hírneves Keiser-zenekar szol-' gáltatta a zenét. Ételről-italról Kner Józsefné, Schiffer vendéglősök gondoskodtak, ivóedényt mindenki vitt magával..." A harmincas években biztonságot nyújtott a kommunista bányamunkásságának az illegális szervezkedéséhez. Ugyanitt alakult meg 1931- ben Ruppert János bányamunkás vezetésével az egyik kommunista bányászsejt. 1934. évi föld alatti éhség- sztrájk idején a mecsekszabol- csiak szolidaritási sztrájkja ellen fellépő csendőrség elől ide menekültek g bányászok. A Hősök tere Itt 1920. február 22-én 2500 bányász nagygyűlést tartott, amelyen követelték a bányák államosítását. A megszállt területen az volt az első olyan nagy- jelentőségű akció, ahol a kapitalista ipari objektumok köztulajdonba vételét követelték'. 1922. július 10-én közel 3000 bányász és a pécsi szakszervezetek küldöttségei előtt népgyűlésen jelentették be, hogy megalakult a mecsekszabolcsi szociáldemokrata pártszervezet. A karhatalom javaslatára a főispán a legszigorúbb utasítást adta ki, hogy a mecsekszabolcsi sétatéren minden politikai demonstrációt ezentúl akadályozzanak meg. 1945. március 4-én itt tartotta a Magyar Kommunista Párt nagyszabású ünnepségét, ahol először emlékezhettek meg a csertetői bányászmártírokról. Az MKP mecsekszabolcsi szervezete itt rendezte nagygyűléseit 1945 tavaszán és az elkövetkezendő években. Csertetői emlékmű A Horthy-korszak alatt a pécsi bányamunkás mozgalom legdrámaibb eseménye fűződik e helyhez. Az 1937. február 23- tól március 17-ig tartó általános bérharcos és politikai sztrájk idején a bányászság ellen kivezényelt csendőrség fegyverét használta. A védte/ Pécsszabolcs: a csertetői bányász mártírok emlékműve. len munkásokra leadott sortűznek három halálos áldozata volt: Keller János, Hegedűs Mihály, Faitig Imre. Az ekkor lezajlott föld alatti éhségsztrájk vezetői baloldali szociáldemokrata bányászok és kommunisták voltak. Az 1937. február 24-én lezajlott drámai esemény az egykori hiteles források szerint ekként történt: a február 23-án kirobbant általános bányász-sztrájk vezetősége az 1933. évi bérnívó visszaállítására, valamint a munkaidő és egész sor szociális követelés teljesítésére szólította fel a Duna-Gőzhajózási Társaság pécsi igazgatóságát. Ezek elutasítása után a vasasi Thomen-akna munkásai megszállták a bányát és éhség- sztrájkba kezdtek. A sztrájk továbbterjesztésének megakadályozására az igazgatóság kérésére karhatalom szállta meg a bányavidéket. Február 24-én a Thomen- aknában maradt 265 bányamunkás hozzátartozója, a hozzájuk csatlakozó munkások mintegy félezer főnyi tömege elindult Somoayról és Vasasról a DGT igazgatóságához hogy a február 23-i memorandum követeléseit kicsikarja és eredményeként a sztrájkolok feljöhessenek a tárnából. A kenyeret és munkát követelő felvonuló tömegeket a kivezényelt csendőrjárőr Mecsek- szabolcson a temetőnél megállásra szólította fel. A meredek dűlőn lenyomuló tömeg nem tudott eleget tenni a felszólításnak, a hátul jövők nem is hallották a parancsot. Ennek ellenére a csendőrség a tömegbe lőtt. Egész Európa visszhangzott a felháborodástól. A tragikus esemény további harcra késztette a pécsi szénmedence bányászait. A helyet Pécs város Tanácsa 1/1961. sz. V. B. határozatával emlékhellyé nyilvánította. Jeli József Pécsszabolcs: György-akna, erdőszél. Az 1900-as években, sőt a későbbiekben is itt gyülekeztek a bányászok május elsejéi? és Borbála napján. Jeli Zoltán felvételei A cigányszármazásnak pártfogói felügyeletéről A hangsúly a teendőkön van A bíróság a pártfogói felügyelet elrendelésekor vizsgálja az elítélt vagy próbára bocsátott személyiségét, családi körülményeit, vagyoni helyzetét, volt és leendő környezetét, korábbi életfelfogására, életvezetésére vonatkozó adatokat. Ezek figyelembevétele után a cigányszármazá- súak többsége pártfogói felügyelet alá kerül. Ugyanis ellentét mutatkozik az értékrendjük, beidegződéseik, szokásaik és a társadalom által elvárt elemi viselkedési normák, állampolgári és munkafegyelem között. A viselkedési elvárások, társadalmi kötelezettségek tudati beépülése messze elmarad a jogok követelése mellett. Ilyen irreális elvárások például a lakással és a segéllyel kapcsolatosak. A mikrokörnyezet fertő- zöttsége táptalaja a bűnismétlésnek és a társas elkövetési módnak. így a család, a kolónia befolyása erősebb összevetve más populációkénál. A hivatásos pártfogó mintegy ösz- szefogja a társadalomba való beilleszkedést segítő állami és társadalmi szervek tevékenységét. Ellenőrzi a társadalmi pártfogók és a rendőrség segítségével a pártfogolt magatartását, az előírt magatartási szabályok megtartását. A következőkben a pártfogói felügyelet végrehajtásával kapcsolatos néhány észrevétel. Mivel egész családok, egy- egy család sok-sok tagja kerül folyamatosan a felügyelet alá, a pártfogó a családi nevelés részesévé válik, így annak fejlődése, tudatosabbá válása is javul. Tapasztalható, hogy a család szerkezete labilis. Gyakran cserélik élettársaikat, így a gyermekek egy részének helyzete eléaaé tisztázatlan. A műveltségi szint emelésének nagy szerepe van az antiszociális csoportok kialakulásának megakadályozásában. Vizsgáltunk 135 ügyet, átlagosan 4,7 általános iskolai osztályt végeztek. 18 analfabéta volt, de sok az annak tekinthető egy-két osztályos. Munkánkban talán legfontosabb feladat a munkakerülés csökkentése, a folyamatos, állandó munkaviszony általánossá válása. Elhelyezkedésüket számos probléma nehezíti. Csökken a szakképzetlen munkaerő-igény, főleg a könnyű fizikai munkára. Életkörülményeik miatt az egészségi állapotuk rossz. Irreálisak az elvárásaik, például könnyű munka —magas fizetés. A nem bizalom- erősítő munkakönyv, java részük „kilépett" bejegyzéssel. A gyakori munkahely-változtatás fő oka a munkafegyelem hiánya, a sok igazolatlan mulasztás. Szükséges lenne egy átmeneti szállás létrehozására, legalább a személyes okmányok beszerzésének idejére. A volt állami gondozottak zöme lakás nélküli. Pártfogoltjaink meglevő lakáshelyzete is rossz. Alacsony a szobaszám, kicsi az alapterület, magas a családlétszám. Többségüknek nincs OTP-hitel- képessége, így a lakáshoz juttatása nehéz. Ezt természetesen a hosszú várakozási idő is nehezíti. Az olcsó áron megvásárolható üres épületek csak eldugott kis falvakban vannak, ahol egyéb problémák sokaságával találja magát szembe: munkalehetőség, gyerekintézmények hiánya stb. Remélhetőleg a még meglevő telepek felszámolása is meggyorsul. Időnként meg kell küzdenünk a pártfogoltak irreális elvárásai mellett a munkahelyek valamilyen előítéletével is. Munkánkat társadalmi aktívahálózat, a rendőrség, együttműködési szerződések és megállapodások, (Baranya megyei Állami Építőipari Vállalat, Mecseki Szénbányák), a tanácsi szervek, a Munkaügyi Szolgáltató Iroda, a Szociális Gondozó és más társadalmi szervezetek, például a Hazafias Népfront bizottságai segítik. Társadalmi aktívahálózatunk a megyében kettőszáz fő felett van, akik írásos megbízás alapján nagy felelősséggel látják el feladataikat. Csernyánszky Géza, hivatásos pártfogó Tollseprű Szigetvári jegyzetek Megy a gőzös, megy a gőzös Szigetvárra. A HDN szigetvári kirándulóvonatának utasai között rokonszenves fiatalok szellemi totólapokat osztogatnak. Nem sok az idő a kitöltésre. A kérdések kemények, komoly történeti ismereteket föltételeznek Szigetvár történetéből. De egyúttal arra is jók, hogy fölkeltsék a figyelmet a város történeti emlékeire, a vár megtekintésére. E sorok írója nem először jár e „nyitott könyvek" között, mégis meghatódva járja végig az Almás-patak ölelésében Szigetnek nevezett vár sáncait, bástyáit, s betekint a gondosan rendezett vármúzeumba is. Az egyes termeket látogatva figyelni kezdtem a kitett tárgyak kiírásainak helyesírását. Nem mehetek el közömbösen e kérdés mellett, hisz Molnár Imre, a szigetvári helytörténet kiváló tudósa tudná csak megmondani, hogy évente hány ezren tekintik meg a várat és a benne levő múzeumot, illetőleg az itt elhelyezett tájékoztatókat. Ezekkel az ismeretterjesztő tájékoztatókkal azonban baj van. Kitételük előtt nem nézték át gondos szemek, s ekként eléggé sok szarvashiba akad bennük. Csak néhányat! „Az elagot (helyesen: elaggott) szultán vezérletével Sziget alá ért.” — „A végek elviselhetetlen nyomora nemcsak a közvitézeket sú/ytotta . . . (hölyesen: sújtotta)" — „ ... megújuló (helyesen: meqújulól dühhel támadt a védőkre." Sok a hosz- szú helyett rövid magánhangzóval írt szó: tűnt el, történetíró, Zrínyi stb. Még mostanában is előfordul, hogy a naqybetűs hosszú í betűre — különösen nyomtatott szövegben — nem teszik ki a hosszúság jeleként az ékezetet, pedig íqy kell írni: íme, Írország és hát: ZRÍNYI. Érdekes, hogy éppen Szigetvá- rott helytelenül, rövid i-vel írják a szigeti hős nevét. De csak az ő nevét! A költő és hadvezér Zrínyi Miklós nevét az egyik teremben helyesen hosz- szú í-vel írták, itt viszont az ÍROM és a HÍREMET szavak hosszú í-iére elfelejtették kitenni az ékezetet. És ha már a Zrínyieknél tartunk, tisztázni kellene a szigeti hős rangját is, mert egyik helyen mint „szigeti kapitány", másutt: „Szigetvár várkapitánya”, illetőleg: „Sziget várának főkapitánya" szereael. (Az igazság: Zrínyi csak kapitány volt.) Tisztázni kellene azt is, hogy Zrínyi Miklós, a költő hol halt meg. Némelyik történetíró szerint tragikus halála a „kursa- neci”, mások szerint a „kurse- naci”, illetőleg a szigetváriak szerint „a kurseneci erdőben” történt. A különböző írások többféleképpen írják a Szigetet ostromló szultán nevét. Hopfer Dániel metszetének körirata: ,,SO. LIMANUS IMPERATOR TVRC- HARVM" — vagyis: Szolimán. E névvel találkozunk a 400. évfordulóra kiadott Szigetvári emlékkönyv című kötet lapjain is. Gyakori a Szulimán név is. Szigetvár egyik utcájának ez a neve. Ilyen nevű község is van. A Szigeti veszedelemben Szulimán szultánt verselte meg a költő. Egy Szigetvár török/ műemlékeivel foglalkozó kiadvány a Szülejmán nevet említi. A szigetvári gvőző nevét a törökök valóban Szülejmánnak ejtik. Nálunk azonban tudományos körökben — főleq az utóbbi időben — a Szülejmán név- használat terjedt el. Az 1520-tól 1566-ia uralkodó Nagy Szulej- mán díszítő ielzője a Kánuni (=Törvényhozó) volt. A vár eleste előtt két nappal Í1566. szeDtember 5-én) elhalálozott szultán belső részeit Turbék mauzóleumában, bebalzsamozott tetemét Isztambulban őrzik a Szinán építész által alkotott türbében. Magyar föld porában is nyugszanak annak hamvai, „kinek Európa rettegte szablyáját." Tóth István dr.
