Dunántúli Napló, 1984. júlis (41. évfolyam, 179-209. szám)

1984-07-03 / 181. szám

6 Dunantmt Tlaplo 1984. július 3., kedd Mit mod a jogszabály? A másodállásról, mellékfoglalkozásról Az elmúlt évek során többször is módosították a másodállással, mellékfoglalkozással kapcsolatos előírásokat. A felvilágosításért hozzánk fordulók kérdései alapján szükségesnek látjuk a fonto­sabb előírások ismertetését. A hatályos rendelkezések ér­telmében vállalat, szövetkezet, költségvetési szerv, társadalmi szervezet, továbbá minden egyéb munkáltató más mun­káltatónál a törvényes munka­időre szóló munkaviszonyban, vagy munkavégzési kötelezett­séggel járó ipari szövetkezeti tagsági viszonyban álló dolgo­zót másodállásban, mellékfog­lalkozásban vagy munkavégzés­re idányuló egyéb jogviszony­ban — a jogszabályok keretei között — csak akkor foglalkoz­tathat, ha az adott feladat a) a munkáltató főállású dol­gozóival — a munkakö­rükbe tartozó munkaként nem végezhető el, b) elvégzését az a munkál­tató szerv- amelynek a te- vékenyséqi körébe tarto­zik, megfelelő határidőre nem vállalja, és c) ellátására főállású dolgozó alkalmazása nem indo­kolt, illetőleg ilyen dolgo­zó alkalmazására nincs lehetőség. Másodállás és olyan munka­végzésre irányuló egyéb jogvi­szony létesítéséhez, amely a fő­állás munkaidejét érinti, a dol­gozó főállása — és esetleges további munkaviszonya — sze­rinti munkáltatónak az előzetes írásbeli engedélye is szükséges. Mellékfoglalkozás és — a főállás munkaidejét nem érin­tő — munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony létesítését a dolgozó köteles a főállása sze­rinti munkáltatónál a szerző­déskötést megelőzően írásban bejelenteni. A jogszabályi előírások ér­telmében a főálláson kívül foq- lalkoztatásra kötött szerződés érvénytelen, ha azt a) az előírt engedély nélkül, b) bejelentési kötelezettség esetén a munkáltató ti­lalma ellenére, illetve c) a megengedett munka­időt meghaladó foglal­koztatásra kötötték meg. A főállású dolgozó más mun­káltatónál történő foglalkozta­tásához szükséges engedély a foglalkoztatni kívánó munkálta­tónak a kérelme alaoján csak abban az esetben adható meg, ha a) a munka elvégzése nem tartozik az engedélyt adó munkáltató tevékenységi körébe, b) a főálláson kívüli foglal­koztatás nem összeférhe­tetlen a dolgozó főállás szerinti munkájával, c) az engedélyt adó mun­káltató nem foglalkoztat más munkáltató dolgozó­ját hasonló munkával, d) a dolgozó a munkáltató­jánál legalább két éve munkaviszonyban áll. (Ezt a szabályt nem kell al­kalmazni, ha a dolgozó má­sodállása, a főállás munkaide­jére eső munkavégzésre irányu­ló egyéb jogviszonya a főállást megelőzően létesült, vagy ha a dolgozót lakásszövetkezet vá­lasztott tisztségviselőiéként kí­vánják foqíalkoztatni.) e) a dolqozó munkaideje a másodállásban, a mellék­foglalkozásban és a mun­kavégzésre irányuló — engedélyezés, illetve beje­lentés alá eső — egyéb jogviszonyban nem halad­ja meg havonta együttvé­ve a törvényes munka- id’eje egy harmadát, fizikai tevékenység esetében an­nak felét, f) a foglalkoztatás jellegétől függő egyéb feltételek is fennállnak. A másodállás, a mellékfog­lalkozás és a munkavégzésre irányuló — enaedélyezés, illet­ve bejelentés alá eső — egyéb jogviszony létesítésére szóló szerződést írásba kell foglalni. Másodállást — ha jogszabály másként nem rendelkezik — csak az egészségügyi, a tudo­mányos, az oktatói, a művésze­ti, a tömegkommunikációs, va­lamint a sportedzői munkák végzésére, olyan munkakörben foglalkoztatott dolgozó olyan munkakör ellátására létesíthet, amelyben a munkahelyén való állandó jelenlét jogszabály alapján nem kötelező- illetőleg a dolgozó maga határozza meg a munkaideje beosztását vagy felhasználását. A főállású dolgozó másod­állásban történő foglalkozta­tásához előírt engedély meg­adásának feltétele az is, hogy a dolgozó a másodállással érintett munkaterületen az elő­írt végzettséggel és gyakorlat­tal, illetőleg kiemelkedő szak­ismeretekkel rendelkezzék és főállásban munkáját kiváló eredménnyel, példamutatóan végezze. A másodállásban megállapí­tott munkaidő a dolgozó tör­vényes munkaidejének legfel­jebb egynegyede lehet. A másodállás keretében vég­zett munkát — a megállapított részmunkaidőnek figyelembe­vételével — arányosan csök­kentett személyi alapbértétel szerint kell díjazni. A megálla­pított személyi alapbér a főál­lásban kapott személyi alap­bér egynegyedét nem halad­hatja meg. Az a dolgozó, akinek má­sodállása van, mellékfoglalko­zást nem vállalhat! A főállás munkaidejét érintő munkavégzésre irányuló egyéb iogviszony csak akkor engedé­lyezhető, ha a feladat a mun­kaidőn kívül nem végezhető el. A főállás munkaidején kívül történő munkavégzésre irányu­ló egyéb jogviszony létesítését nem kell előzetesen bejelente­ni a főállás szerinti munkálta­tónak, ha ez a jogviszony a) havi negyvennyolc órát meg nem haladó fizikai vaqy egyszerű ügyviteli jellegű munka végzésére vonatkozik, feltéve, hogy azt nem hatósági enge­délyhez kötött tevékeny­ség körében létesítik, b) összesen havi 16 órát meg nem haladó iskolai tan­folyami oktatói munkára vaqy vizsgabizottságban való közreműködésre, va­lamint jogszabályon ala­puló bíráló bizottságban való részvételre, továbbá miniszteri rendelkezésen alnouló bírálat vagy szak- vélemény elvégzésre vo­natkozik, c) újítás vagy találmány ki­vitelezésére irányul, illető­leg szerzői jogi védelem­ben részesülő alkotó mun­kára — ideértve a lektori, a szerkesztői és a kiadás­sal összefüggő egyéb munkát is — létesül, d) művészi produkcióban vagy a tömegkommuniká­ciós szervek műsorkészí­tésében való közreműkö­désre irányuló eseti meg­bízás. Jogszabályi előírás, hogy a dolgozó főállása szerinti mun­kaidejére eső, egybefüggően három hónapot meghaladó időt igénylő munka végzésére létesített egyéb jogviszonyban alkalmazni kell a másodállás munkaidejére és munkabérére irányadó korlátozó rendelkezé­seket. El kell mondanunk, hogy a részmunkaidőre szóló munka- viszony keretében foglalkozta­tott dolgozó másodállást nem létesíthet! A most nem ismertetett előírások megtalálhatók a Munkaügyi Közlöny 8. számában megjelent egységes szerkezetben és ter­mészetesen az 1/1976. (I. 31.) MŰM, a 22 1979. (XII. 29.) MŰM, a 8/1981. (IX. 29.) MŰM, az 1/1982. (V. 24.) ME sz. rendeletekben S. A. Az idei év első felében közel 33 millió forint értékben 576 gépkocsi cserélt gazdát a pécsi Mer­kur telepen. Tegnap ottjártunkkor főleg Wartburgokat, Trabantokat, Ladákat láttunk, de volt a hiánycikknek számitó Skodából is. Fotó: Läufer L.------------------------------------------------------------------------ —• * — ——............. P écsi autószerelő-javító kisiparosok július havi ügy­lete; 8-án Milotta Sándor, Bródy Sándor u, 37/1., tó­én Kanizsai István, Koksz u. 76/1., 22-én Gyaraki Mi­hály, Losonc u, 38., 29-én Tóth László, Szigeti út 57. * Huszonkilenc baleset. Az elmúlt héten 29 személyi sérüléssel járó közúti köz­lekedési baleset történt a megyében, kaptuk a tájé­koztatást a Baranya me­gyei Rendőr-főkapitányság közbiztosági és közlekedési osztályától; három halálos, tíz súlyos, tizenhat pedig könnyű kimenetelű volt. * Amerikai Toyota. A Ge- ra| Motors és a japán To­yota cég megállapodást írt alá a Corolla típusú sze­mélygépkocsi Egyesült Ál­lamokban történő gyártá­sáról. Idén várhatóan 200 000 autót állítanak elő a GM egyik amerikai üze­mében, * Autóval, motorral kút­főidre kézikönyvek kapha­tók a Magyar Autóklub Baranya megyei Szerveze­tének pécsi, Citrom utcai irodájában. A kiadványok sok hasznos információval tájékoztatják az utazókat az egyes országokban szükséges tudnivalókról. Mennyit fogyaszt? A táblázatban a Magyaror­szágon leggyakoribb személy- gépkocsi-típúsok átlagos fo­gyasztását (liter/100 km) adtuk meg országúti és városi forga­lomban. A hazai személygép­kocsi-állomány közel 30 szá­zalékát a Lada, 20 százalékát a Trabant, 12—12 százalékát a Wartburg és Skoda gyártmá­nyok képezik. A fennmaradó, mintegy 25 százalékon „oszto­zik” a Polski Fiat, Dacia, Moszkvics, Zaporozsec, de ide sorolhatók a nyugati típúsok is. A közölt adatok természete­sen átlagértékek, a fogyasztás ezektől egyes esetekben mind­két irányban akár 20 száza­lékkal is eltérhet. Az eltérés számos tényezőtől függ, így pl. a motor „életkorától", „elha­nyagoltságától”, a külső hő­mérséklettől stb. A legnagyobb eltérést azonban — mind po­zitív, mind negatív értelemben — a vezetéstechnika, a külön­böző vezetési szokások okoz­hatják. A nem megfelelő idő­pontban (motorfordulatszá­mon) végrehajtott sebességvál­tás, a motor „túlpörgetése”, a felesleges fékezések, a forga­lom „ritmusához” nem alkal- markodó vezetési stílus stb., akár literekkel is megnövelheti a városi forgalomban egyéb­ként is magasabb átlagfo­gyasztást. Természetesen a téli és nyári üzem között is mutat­kozik különbség a fogyasztás tekintetében, azt pedig talán mondanunk sem kell, hogy a gyakori hegymenet, a jármű terhelése (esetleges túlterhelé­se), mind-mind további fo­gyasztásnövelő tényező. A mellékelt táblázatban egyrészt hazai, másrészt a svájci Automobil Revue kataló­gusban közzétett — EGB és DIN szabványok szerint végre­hajtott mérések eredményeit foglaltuk össze. Az orszáqúti forgalomra vo­natkozó fogyasztási értékeket — az említett szabványok elő­írásai miatt — 90 km/h se­besség mellett mérték. Ma­gyarországon lakott területen kívüli szakaszokon — kivéve az autópályákat — 80 km/h ci megengedett legnagyobb se­besség, így a 80 km/h melletti fogyasztásértékek természete­sen némileg kedvezőbbek a táblázat adatainál. Fogyasztás (liter/100 km): A gépkocsi típusa országúton (90 km/h utazósebességnél) városi forgalomnál LADA 1200 7,4 10,8 1200 Kombi 8,0 9,9 1300 7.1 9,5 1500 8,0 10,9 TRABANT 601, 601 S 7,0 9,0 WARTBURG 353 W 8,5 10,0 SKODA 105 6,6 7,9 120 6,4 9,0 POLSKI FIAT 125 P 7,9 10,5 126 P 6,1 7,3 MOSZKVICS 2140 10,0 11,0 DACIA 1300/1310 7,0 10,0 ZAPOROZSEC ZAZ 968 8,0 11,0 Nem könnyű olyan valakinek véleményt nyilvánítani közleke­dési magatartásunkról, akinek képzettsége, foglalkozása is az autózáshoz kapcsolódik. Koncz István, az 5-ös ÉPFU igazgató­ja, ismereteinek birtokában egy kicsit másként is látja a dol­gokat, mint megszoktuk. — Tagadhatatlan — kezdi —, hogy a városi forgalom fe­gyelme fellazult. Felesleges példákat említeni — ezeket mindenki ismeri. De mit tudunk az okokról? Az ember alapve­tően nem szándékos szabály- szegő. Valamitől azonban ilyenné válhat. Nézzük csak; alig húsz éve autózunk, de a motorizáció tömeges elterjedé­se ennél is rövidebb idő alatt következett be. Szóval egyszer­re csak ott találtuk magunkat a sok jármű között, táblák, for­galmi lámpák és tiltások erde­jében. Azaz annyi információ — túlszabályozás? — között, amivel jószerivel nem is tudunk mit kezdeni. Máris kezdődik a neurózis. Aztán: sietnénk, de a zöld hullám nem zöld, a gyalo­A közlekedési morálról gos nem ott megy át, ahol kel­lene, mi lassítunk a zebra előtt, de a másik beelőz, a harmadik nem ad elsőbbséget. Idegesek leszünk — és lehet, hogy a következő pirosat mi vétjük el? Szóval a stressz. Ké­sőbb otthon is, amikor pihenni kellene. De odakint a srácok döngetik a házfalakat nyitott kipufogóval, vollgázzal. Véde­kezni alig lehet: nincs rend­szám, így felelősségtudat sincs. Mindez elkerülhető lenne na­gyobb állampolgári fegyelem­mel. Csakhogy ez is hiánycikk. Nagyobb társadalmi összefo­gásra van szükség, pontosab­ban kellene ismerni a kiváltó okokat... Az országutakon sem jobb a helyzet. Oktalanul megválasztott sebesség, az elő­zési szabályok durva megsze­gése. Ráadásul sokan föl sem mérik, hogy rosszul, életveszé­lyesen vezetnek. Óvatosságot várnak el a másiktól, miközben maguk erőszakosak, durvák. Aztán, ha két ilyen vezető akad össze, kész a katasztrófa. A kockázatot csak fokozza, hogy sokan hibásan ítélik meg a saját és a kocsijuk teljesít­ményét — másokét viszont alá­becsülik. Közben üvölt a rádió, a magnó a kocsiban, száll a cigarettafüst. Mind megannyi figyelem elterelés a vezetésről, az útról, a forgalomról. Tanács? Nos, a közlekedést állandóan tanulni kell, tiszta fejjel és kipihenten ülni a vo­lán mögé, higgadtan és hu­mánusan viselkedni. A jószán­dék sokkal többre Viszi az embert, mint a büntetéstől va­ló félelem. Búsbarna László Rovatszerkesztő: ROSZPRIM NÁNDOR Éjszakai autóvezetés Minden autóvezető ismeri az éjszakai gépkocsivezetés kelle­metlen kísérőjelenségét, a szemben jövő autók reflektora, sőt tompított fénye okozta káprázást. Ez korlátozza a lá­tást, ezáltal veszélyt jelent a gépkocsivezetőre és a közleke­dés többi résztvevőjére. Egye­nes útszakaszon már 700 mé­teres távolságból elvakíthat a reflektorfény, és 500 méteres távolságból a tompított fény. Az esőtől nedves út növeli a káprázás veszélyét, A szem vi'- szonylag lassan alkalmazkodik a fényhez és a sötétséghez, ezért a káprázás a fényforrás elhaladása után csak bizonyos idő elteltével szűnik meg. Je­lentős hosszúságú útszakasz megtétele után ál| vissza a szem a saját fényszóróktól megvilágított út fényviszonyai­ra. Az NSZK-ban forgalomba hozott NOCTAL-szemüveg lé­nyegesen megjavítja a látást ilyen helyzetekben. A szemüveg felső részére felvitt elnyelő me­zők tompítják a beeső fényt, így lényegesen jobb a látás a saját útpályára a legerősebb káprázás, elvakítás pillanatá­ban is; többé tehát nem az ismeretlen „fekete lyukba" ve­zet az út. Az NSZK-ban min­den gyújtótávolságban (diopt­riában) kaoható az újfajta szemüveg olyan géokocsiveze- tők számára is, akiknek egyéb­ként nem kell szemüveget hor- daniok. A statisztikai adatok azt mu­tatják, hogy az autóbalesetek viszonylagos — az autók kilo­méterben megtett útjához vi­szonyított — gyakorisága éj­szaka vagy szürkületkor két­szeres a nappali balesetek szá­mának, noha az éjszakai for­málom iával kisebb. A halálos balesetek száma körülbelül megegyezik a nappaliakéval. Közrejátszik a balesetekben a fáradtság és az éjszakai utak egyhangúsága is, de elsősor­ban a rosszabb látási viszo­nyok felelősek értük. A vezetőt zavarja a gyönge világítás, és gyakran elkápráztatják a szem­ben jövő kocsik. A fekete áfonyából és a fe­kete ribiszkéből már eddig is készítettek olyan gyógyszert, amely javítja a látást a sötét­ben, (Ebből elsősorban g hosz. szú éjszakai repülésekre kény­szerülő pilóták kaptak.) Fran­cia kutatóknak kémiai úton is sikerült előállítaniuk két látás­javító gyógyszert. Mindkettő­nek keracianin — egy szinte­tikusan előállított ciánszárma­zék — a hatóanyaga. Az új gyógyszerekről megállapították, hogy szedésükkor a káprázás miatt bekövetkező átmeneti vakság után a látás 15—20 százalékkal gyorsabban hely­reáll, mint egyébként. Az új gyógyszerek csökkentik a fény­ingereket felvevő sejtek érzé­kenységi küszöbét, így a szem jobban felfogja a gyönge fényt is. Az új készítményeknek még nem tisztázták a pontos hatás- mechanizmusát. de azért meg­vásárolható több nyugati or­szágban, miután bebizonyoso­dott, hogy káros mellékhatá­suk nincsen. A fentiekben két ötletet is adtunk azoknak, akik turista- úton járva be akarnak szerez­ni valami hasznos dolgot au­tóvezetésük biztonságának fo­kozására. Ugyanakkor azt ta­nácsoljuk, hogy ne vegyék meg azt a lila fényt kibocsátó lám­pát, amit több éven át úgy szereltek fel az autóvezetők elé hogy fényét a szélvédő­üveggel párhuzamosan lefelé vetítse. Ezt is a szemet érő ref­lektorhatások kivédésére szán­ták, s azzal az ajánlással árul­ták, hogy pihentetőleg hat a szemre, de nem vált be, és jószerével el is tűnt a boltok­ból (legfeljebb kiárusításokkor bukkan fel valahol).

Next

/
Thumbnails
Contents