Dunántúli Napló, 1984. júlis (41. évfolyam, 179-209. szám)

1984-07-24 / 202. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek! Duncintuil napló XLl. évfolyam, 202. szám 1984. július 24., kedd Ara: 1,40 Ft Az MSZMP Baranya megyei Bizottságának lapja A tartalomból: Bővülő japán-magyar kapcsolatok (2. oldal.) Mit mond a nyári sörhiányról a gyár? (3. oldal) Felújítás alatt a Felsőma­lom utca 7. sz. ház Zöldségárak N em is olyan könnyű igazságot tenni. A vásárlók a piacon és különösen az üzletekben rosszkedvűen nézik a sokféle zöldséget, gyümölcsöt és azt panaszolják: drága. Eközben viszont a termelőkre is ráfér­ne egy alapos kedély-javító kúra, mert úgy érzik: elkótya­vetyélik munkájuk gyümöl­csét, a felvásárlási árak jó­szerivel alig fedezik a terme­lés költségeit. Bár el lehetne intézni a dolgot azzal, hogy egyiküknek sincs igaza, hogy mindkét fél hajlamos a túl­zásokra, mert nem is olyan vészesen magasak azok a fo­gyasztói árak és a lényeg, hogy mindig mindent kapni lehet. A termelő — amióta világ a világ — mindig pa­naszkodik a felvásárlási árak­ra, pedig annyira azért még­sem lehetnek alacsonyak, ha nem hagyják abba a terme­lést. A ráfizetésért bizonyára nem dolgozna senki. Mondom, bárcsak el lehet­ne intézni a dolgot ezzel! Egyszerű volna a helyzet. Csakhogy a hamis szenten­ciák nem oldanak meg sem­mit. Mert ha július végén a meggy és a cseresznye kiló­ja is több mint húsz forint, ha a paradicsom, a paprika kilójának ára még mindig közelebb van a negyven fo­rinthoz, mint a harminchoz, akkor a fogyasztó bizony ok- kal-joggal panaszkodik drá­gaságra. És sajnos a terme­lőnek is igaza van. Mert az itt felsorolt fogyasztói árak­nak az esetek többségében jó ha a felét kapják a felvá­sárlóktól és nem ritkán még ennél is kevesebbet, és eny- nyi pénz — különösen ilyen hűvös tavasz után, amikor még az amúgy sem túl ma­gas átlagtól is elmarad a termés — bizony valóban ke­vés. De miért van ekkora kü­lönbség a fogyasztói és a fel- vásárlási árak között? Ho­gyan lehetséges az, hogy a ribiszkéért háromszor annvit kérnek mondjuk a váci üzle­tekben, mint amennyit az Ipoly menti kistermelőnek ki­fizetnek érte? Mert így van ez akkor is, ha a felvásárló és a kiskereskedő ugyanaz a vállalat. És ez az, ami igazán meglepő. Azt különösebb ke­reskedelmi szakismeret nél­kül is megérti az ember, hogy alaposan megdrágulhat a ter­mék, ha sok kézen megy ke­resztül, amíg eljut a fogyasz­tóig. Világos, mindenki meg­akarja keresni rajta azt, ami­ről úgy véli, megilleti őt. De miként tehet egyetlen áfész, vagy a Zöldért több pénzt zsebre a forgalmazás fejé­ben, mint amennyit a terme­lőnek fizet az áruért? A magyarázat tulajdon­képpen egyszerű. A zöld­ségnek, a gyümölcsnek a zö­me szabadáras termék, va­gyis az árat a mindenkori ke­reslet-kínálat alakítja. Az áfész, a Zöldért semmi sza­bálytalant nem csinál, hi­szen annyit fizet a termelő­nek az áruért, amennyit az a piacon is megkapna érte, se többet, se kevesebbet. És a bolti árak kialakításában is a piaci árakhoz igazodnak. Ha ott ennyi, miért adnák a boltok olcsóbban? Milyen alapon kifogásol­ja bárki is ezt a gyakorla­tot? — kérdezik immár némi­leg ingerülten az érintett vál­lalatok vezetői. Mert azt sen­ki sem kifogásolja, hogy nyá­ron, a zöldség- és gyümölcs- dömping idején gyakran még a felvásárlási ár sem térül meg a fogyasztói árban. És arra sincs senkinek szava, hogy a maximált áru téli krumpli, hagyma és gyökér­zöldség forgalmazása az ál­lami támogatás csökkenésé­vel egyértelműen ráfizetéses. Egy kereskedelmi vállalat nem lehet veszteséges!~A té­li és a nyári ráfizetést tavasz- szal, nyár elején kell megke­resni, mert akkor lehet. De miért lehet?( Miért le­het a primőrökön két—há­romszáz' százalékot keresni? A magyarázatot többen pró­báltuk, próbáljuk megfogal­mazni. A veszprémi tévé- filmfesztiválon a közelmúlt­ban különdíjat nyert Piac cí­mű film írója, László Bencsik Sándor például több heti Bosnyák téri piaci trógerolás után arra a következtetésre jutott, hogy a Bosnyókon sza­bályos maffia működik. E so­rok írójának bőséges tapasz­talatai a legmesszebbmenő­kig alátámasztják a film al­kotóinak meggyőződését, iga­zát. Példák sokaságát soro1- hatnám, de álljon itt most csak egy, amely nagyon jel­legzetes. Tavaly nyáron a siófoki piacon a szemem lát­tára borították rá egy keres­kedőre a pultját, miután többszöri figyelmeztetés után sem volt hajlandó a többiek­nél negyven százalékkal ol­csóbb paprikájának az árát megváltoztatni. „Ha meg akarsz itt élni, üvöltötte az egyik támadó, alkalmazkodni fogsz a törvényekhez. A leg­közelebb a beledet tapossuk ki!” A kereskedő (őstermelő) nem tett följelentést. M égsem lehet mindent a piacok alvilágára fogni. Állami inter­venciós pénzalapokkal támo­gatott, árakat szabályozó, ki­terjedt nagykereskedelmi te­vékenységre lenne szükség a helyzet megváltoztatásához. Például arra, hogy saját in­tegrációs körzetükben a tsz- ek, az állami gazdaságok, az áfészek, netán ezek társulá­sai saját kockázatukra vásá­rolják fel a kistermelők áru­ját és az iparvidékek, üdülő­körzetek nagybani piacain ők hozzák forgalomba a kiske­reskedők (és nem a viszont­eladók) számára a zöldséget, a gyümölcsöt. Persze, ehhez kellene még az is, hogy az ilyen tevékenységet folytatók­nak legyen kockázattűrő ké­pességük. Mert jelenleg nincs. És kellene nagybani piac is az ország számos pontján. Mert jelenleg ez sincs. Amelyek az elmúlt idő­szakban elkezdték működésü­ket, rövid dicstelen pályafu­tás után arról adhatnak szá­mot, hogy nincs rajtuk semmi foraalom. ­És ezen nem is lehet cso­dálkozni. Mert piac eladók nélkül nem létezik. De ha nincs elég eladó, nem a pia­cot kell megszüntetni, hanem az állami és a szövetkezeti vállalatok sorát kellene olyan helyzetbe hozni, hoav meg­érje nekik nagykereskedőnek lenni. Gádor Iván A Pécsi Kesztyűgyár kisszériás Szemében exportra készülnek a kesztyűk Növeli tőkés exportlát a Pécsi Kesztyűgyár Kiváló minőség - pontos szállítás Kisszériás megrendelést is elfogadnak Megkezdődött a Lutheránus Világszövetség nagygyűlése A Budapest Sportcsarnokban megtartott istentisztelettel va­sárnap délelőtt megkezdődött a Lutheránus Világszövetség VII. nagygyűlése. Az úrvacsora- osztással egybekötött istentisz­teleten több mint tízezren vet­tek részt. Ott voltak a világ mintegy száz országából érke­zett hivatalos vendégek, egyhá­zi személyiségek, a magyaror­szági egyházak és felekezetek képviselői, valamint hívők ezrei. A három nyelven — angolul, németül és magyarul — zajló szertartáson Káldy Zoltán, a magyarországi Evangélikus Egyház püspök-elnöke prédi­kált: a liturgikus szolgálatban száimos hazai és külföldi lel­kész működött közre. A szocialista országban első alkalommal sorra kerülő, két­hetes nagygyűlés — a világ- szövetség legmagasabb fóru­ma — délután plenáris üléssel folytatódott. A tanácskozáson megjelent Miklós Imre állaim- titkár, az Államli Egyházügyi Hivatal elnöke. A résztvevők meghallgatták Josiah Kibira tanzániai püspöknek, a Luthe­ránus Világszövetség soros el­nökének beszámolóját az 55 millió evangélikust összefogó, 97 tagegyházat képviselő szer­vezet utóbbi bét esztendőben végzett tevékenységéről. A magyar áFlam képviseleté­ben Trautmann Rezső, az El­nöki Tanács helyettes elnöke üdvözölte a tanácskozás részt­vevőit. Lékai László bíboros, a római katolikus püspöki kar elnöke a Magyar Katolikus Egyház nevé­ben köszöntötte a nagygyűlés résztvevőit. Bartha Tibor református püspök a Magyarországi Egy­házak ökumenikus Tanácsa protestáns és orthodox tag egy­házainak üdvözletét tomlácsol- ta. A konferencia hétfőn folytat­ta munkáját. A plenáris és a munkacsoportüléseken a nagy­gyűlés fő témájához kapcsoló­dó kérdésekről hangzottak el vitával kísért előadások. A kü­lönböző szekciókban 13 téma­kört vizsgáinak1 meg a résztve­vők, többek között a nők, illet­ve az ifjúság társadalomban betöltött szerepét, a béke és a társadalmi igazságosság kér­déseit, s várhatóan szó lesz majd az egyház egységéről is. Néhány éve még szinte el­képzelhetetlen volt, hogy Euró­pa egyik legnagyobb kesztyű­gyára, ahol évente több mint hárommillió pár bőrkesztyűt gyártanak le, tízpáras megren­delést is elfogadjon. Ma ez mindennapos a HUNOR Pécsi Kesztyű- és Bőrruházati Válla­latnál. A vevő kívánsága pa­rancs. Új piacra betörni, vagy a nehezen megszerzett tenge­rentúli piacokat megtartani ma már csakis a különleges minő­séggel, világszínvonalú termé­kek előállításával, a szállítási határidők pontos betartásával, a legkülöncebb kívánságok ki­elégítésével lehet. Annak idején az USA piaca­in is öt—tízpáras mini-kollek­ciókkal jelentünk meg, s ma már százezres szériákat szállí­tunk az Egyesült Államokba — mondja Németh Vilmosl a pé­csi központi üzem igazgatója. A bizalmat meg kell szerezni s mi ezt az erős konkurrencia szorításában csokis az átlagon felüli minőséggel szerezhetjük meg. A távol-keleti kesztyűipar olcsó tömegtermelésével a leg­szélesebb rétegeket elégíti ki. A pécsi kesztyű korszerűbb technológiával, magasabb ki- dölgozottsági fokon a közép­rétegek illetve a luxusigények kielégítését célozta meg. Éves tervünk egymillió 60 000 pár divat- és sportkesztyű, ebből az első félévben félmilliót le­gyártottunk. Ebben a negyed­évben indulnak az exportszál­lítások Svájcba, Angliába, Svédországba, az NSZK-ba és a tengerentúlra USA-ba, Ka­nadába. Célunk — s ezt vállal­ták a XIII. pártkongresszus tiszteletére a műhelyek és bri­gádok is — a tőkés exoortter- vünk túlteljesítése. Jelenleg is exportra termelünk, most Svájc­tól kaptunk nagyobb megren­delést síkesztyűkre. A 30 000 pár az ma már nagy széria, de fogadtunk már el kétpáras megrendelést is történetesen Kanadából. Az ominózus két pór hófehér, hosszú szárú- nappa női gála kesztyűt cakkos széllel, gazda­gon díszítve tegnap csomagol­ták készre a központi üzem kisszériás műhelyében, ahol a szabászokat, á steppelőket, tű- zőket, díszítőket1 bélésezőket és csinosítókat — akik a kgsz kesztyűt vasalják, fényezik — is beleszámítva negyven vala­hányon dolgoznak két műszak­ban: férfiak, nők vegyesen, ők a szakma igazi mesterei, vagy inkább művészei. Ahány szabász annyi fazon. Előttük a megrendelők papírja, rajta az elképzelt kesztyű rajza, a kü­lönleges kívánságok listájával. Egy angol vevő sárga lovagló­kesztyűt rendelt egyetlen párat, ami még itt is unikumnak szá­mít. Lehet, hogy ez az egy pár, százas vagy ezres tétel export­ját alapozza majd meg. A meós fehér teniszkesztyűket vizsgál, egy tucatnál nem több a tétel s ráadásul páratlanok. A teniszezők vagy jobb, vagy balkezesek s csak fél pár kesz­tyűt csináltatnak. A piac kemény feltételeket diktál, minden apró rezdülésére oda kell figyelni, s a pécsiek odafigyelnek. A HUNOR már­ka a minőséget fémjelzi, s a minőséget meg az erős kínálati piacon is megfizetik. Az idén még egyetlen minőségi rekla­mációt sem kaptak, s ez önma­gában 's so>kat mond. A szál­lítás-határidőket korrektül tqrt- jáfc. Két-három hetes határidő­ket is elfogadnak, sőt a kis- szériákat, egyedi megrendelé­seket napokon belül legyártják az európai vagy a tengerentúli vevőknek. Rné A piac rezdüléseihez igazodva A bőr- és cipőipari szakvásáron a D+E modellek kiválasztása történik. (Tudósítás az 5. oldalon).

Next

/
Thumbnails
Contents