Dunántúli Napló, 1984. júlis (41. évfolyam, 179-209. szám)

1984-07-21 / 199. szám

A siklósi olvasótábor utolsó perceiben íród­tak ezek a sorok: „Nagyon jól éreztem ma­gam a táborban. Mert min­iden nap volt egy-egy előadás. Mér is szerethetem ezt a tá­bort. Az első nap a Sójom Kati néni tartott elő adást. 2. nap a Szélkiáltó együttes a Weöres Sándortól való verse­ket énekelték. Elmentünk a strandra. Modeleztünk. Mate­matika, orosz, rajz, játék, ma­gyar foglalkozások is voltak. Tegnap a lányok táncoltak és a fiúk gyakorlatokat csináltak a virágkarneválon Sokáig táncoltunk." A harminchárom élménybe­számolóból ez az egyik: az első megyei tehetséggondozó cigánytábor egyik krónikája. Most azokból a levelekből adunk idézeteket, melyekben a gyerekek bemutatkoztak még a táborozás előtt: Ki vagyok én? — erről szól­nak az írások. íme: „Én nyugodt természetű va­gyok. Szeretek barátkozni, de egy kicsit félénk vagyok, de még inkább félős. Az életem szerintem elég jól megy ta­lán azért, mert még iskolába járok, vagy talán másért, mégpedig azért, hogy még nem tudom annyira, milyen az élet, mégha az én életem­ről is van szó. Szerintem egy ilyen lány az én koromban még nem tudnám pontosan megmondani, milyen az éle­tem. Az mellett jó, kellemes szép." „Nevem B. J. Testvéreimet Marinak, Gyurinak és Tibinek hívják. Óvódás koromban hoztak ide Csertőre. Kedvenc nevelőm volt Aracs Edit né­ni... Kedvenc műsoraim a kalandfilmek. Most a Bőrha­risnyát ólvasom. Nagyon JÓ 'könyv. írója (Kuper) Cooper Nagyon1 szerepelni3 szeretek2. Nagykoromban favágó leszek. Szeptembertől Bükkösdön fo­gok tanulni." „Anyukámmal élek. Van egy testvérem 5. osztályos. Anyu sokat dolgozik ezért testvérem és én sokat segí­tünk otthon. Ezért játékra ke­vés időm jut. Esti mese után megmosakodok. Este arra gondolok jó lenne sokat ki­rándulni, az országot megis­merni és egyszer elmenni a tengerpartra. Igyekszem úgy viselkedni, hogy meg legye­nek elégedve velem." „Középmagas termetű, fe­kete hajú, sötétbarna szemű kislány vagyok, barátnőim úgy szólítanak hogy: „Éva, Évi. Szeretek tanulni az isko­lában. Megértem havalakinek baja van és ha elmondja ne­kem én nem árulom el a titkot amit rámbíz. Szívesen úszók, sportolok, moziba járok, ze­nét hallgatok, himzek, rajzo­lok, festek. Szeretnék ilyen maratni!" „Mi a családban most csak hárman vagyunk, mert apukám jelenleg Libanonban van, ott dolgozik. Fodrász sze­retnék lenni. Szeretnék kapni egy kerékpárt anyu megígér­te, hogy vesz.” „A nevem Tünde. A bőröm barna. A hajam fekete, és barna a szemem. Termetem középmagas. 33 kg vagyok. A Sásdi Albert István Általá­nos Iskola 4. osztályába járok. Sokat betegeskedem és ezért többször hiányzóm az iskolá­ból. Sok barátom van. Gyak­ran nagyon érzékeny vagyok. A félévi bizonyítványom egé­szen jó lett. Szeretek sétálni, és kirándulni az erdőben. Kedvenc ételeim nokedli, spagetti, spenót. Én ilyennek látom magamat." „A gödrei általános iskola 4. osztályos tanulója vagyok. 6. HÉTVÉGE Gödreszentmártonban lakom, busszal járok mindennap az iskolába. Három testvérem van még, a kisebbet én kisé­rem az óvodába. Közepes ta­nuló vagyok, a matematika, a testnevelés, az olvasás és a fogalmazás a kedvenc tan­tárgyaim. Nehezen tanulom a nyelvtant. Napközis vagyok. Ha nagy leszek, állatgondozó szeretnék lenni. Azért mert az apukám foglalkozása is az, és szeretem az állatokat. Ed­dig még nem voltam tábor­ban. Nagyszüleimnél szoktunk nyaralni. Ezért nagyon várom már, és készülök erre a tá­borra." „Az én életem szerintem elég jó. Megvan amit szeret­nék, vagyis megkapom a szü­leimtől a (szeretetet) szere­tettet, meg amire nekem szükségem van Szeretem a szüléimét. Vágyaim: szeret­nék (Balatd) Balatonon üdül­ni testvéreimmel és jó tanuló lenni, hogy amikor nagy le­szek, mégis vigyem valamire. Szabadidőmben szeretek fo­cizni, tévét nézni meg bicik­lizni és a mamámnak mesét olvasni.” „Szeretek a játékban vak- merósködni. Nem a legszor­galmasabb vagyok. Szoktam irigy is lenni néha. Otthon nem mindig tanulok. A gye­rekekkel szoktam néha vere­kedni. Én szegény gyerek vagyok. Otthon sok ruhám van, de nem szeretem őket felhúzni. Nem a leg­jobb életem van. Anyukám egy hónapban 2000—3000 fo- rintott keres, szokott venni ne­kem ruhákat. Hogy ha nagy leszek elmegyek festőnek. Hogy már legyek nagy, és oda megyek a hova akarok. Szeretnék egyszer Budapestre menni az étterembe. Eddig három helyen jártam iskolá­ba. Apukám és anyukám el­váltak és én most a bátyám­nál vagyok, addig amíg itt ki­járom az iskolát és elmegyek Pécsre kollégiumba. Reggel fél 6-kor kelek fel, és fél 7-kor megyek az autóbuszra. A fél 4 autóbusszal járok haza. Szoktam verekedni az iskolá­ban és otthon.” „Negyedik osztályos va­gyok. Otthon sokat segítek. Ha haza érek, akkor először át kell öltöznöm, hogy ha hol­nap iskolába megyek, akkor (először át kell) ne legyek koszos. Azután tanulok, hogy ne bukjam meg. Anyu Pécset dolgozik a konyhán. Nagyon sokat dolgozik. Apu és Pécset dolgozik a vasúton, targon­cás. Én ha nagy leszek fod­rásznő szeretnék lenni.” „Én most saját magamról szeretnék egy fogalmazást ír­ni. Én közepes tanulónak is- meremmegmagam, az életem jó mert a lányok mindig hív­nak játszani és én szívesen megyek. Nekem az a vágyam. hogy nebukjakmeg semmiből a fölsöbense. Nagyon jól ér­zem magam otthon, az anyuékkal nagyon szeretjük egymást. Kollégiumban va­gyok egész héten és nagyon várom a hétvégét." „Én jó vagyok. Szüleim sze­retnek és gondoznak. Idén nagyon sok baj van a lábam­mal. Nyáron fogok kapni egy versenybiciglit Nem fogok gyorsan menni vele, mert le- esek. A szabadidőmet foci­zással töltöm. Vágyam, hogy minden nyáron táborba sze­retnék menni." „Fekete hajú, barna szemű, középtermetű kislány vagyok. Ha a pajtásaim megbánta­nak akkor mérges vagyok és duzzogok. Szeretek korán kel­ni. Sokat játszani. Leckémet mindig megcsinálom. Sok pajtásom van. Szívesen se­gítek otthon mindenkinek, és a boltba is elmegyek. Szüléi­mét nem ismerem, de szeret­nék találkozni velük.” „Még négy testvérem van. Egyik itt van velem az Inté­zetben. Három otthon van a szüleimmel. Nem emlékszem rá, hogy kerültem ide. Itt jár tam óvodába is. Szabadidő­ben szeretek biciklizni, ugró­kötelezni. Nyáron szeretek fürödni és nyaralni. A felnőt­teknek segítek gyomlálni, mosni, takarítani, járdát le­söpörni, virágot öntözni, kert. be(n) dolgozni. Ha elmegyek más intézetbe, akkor Bük- kösdre, vagy Bakócára me­gyek. Bakócára szeretnék menni inkább a testvérem­mel." „Az én történetem. Nevem B. M. Négyen va­gyunk testvérek: Gyurka, Jóska, Tibi és én. Szüléink nincsenek, mert meghaltak. Mikor meghaltak . a szüléink akkor bevittek Szekszárdra, utána a Gyivibe és Onan meg Csertőre jöttem. Az óvo­dában a Bartakovics Ilonka néni volt a kedvenc óvónőm. Amikor felkerültem, az isko­lába akkor nagyon megked­veltem a környezetismeretet. A matematika nem tetszett nekem. A Pintér Margit néni a legkedvesebb felnőtt Ha nagy leszek fodrász vagy fogorvos leszek. Ha egyikre sem vesznek fel, akkor nem tudom, hogy mi leszek." „1973. augusztus 1-én szü­lettem Komlón. Édesanyám meghalt. Nevelőanyykám van. Édesapám a Béta bánya üzemben dolgozik, csillés. Magas termetű vagyok. Ba­rátságos és jókedvű. Nem vagyok sértődős. Ha nagy le­szek, nővérke szeretnék len­ni. Nagyon szeretema gyere­keket. Négyen vagyunk test­vérek. A három mostoha test­vérem és én. Azon kivül még van két édestestvérem. Az egyik húsz éves, a másik hu­szonkettő. Ők már dolgoznak. Az egyik testvérem meghalt. Sajnos csak négy napot élt. Szép lakást és csa­ládot szeretnék. Egy személy- gépkocsit is szeretnék a mun­kám során. A munkámat, ami a betegek ápolása lesz, ha sikeresen tanulok, szeretném majd becsületesen végezni I" „Tanulni nem nagyon sze­retek. Az órán nem figyelek, sokszor játszom. Szófogadat- lan vagyok. Sokszor veszek­szem és visszabeszélek. Né­gyen vagyunk testvérek. Két nővérem már férjnél van a bátyám felszolgáló. Valame- nyien még itthon vannak a szülői házban. Szeretem őket, ök is rendesek hozzám. Szü­leim nem vernek meg, de ha nagyon rossz vagyok akkor kiabálnak velem. Én el sze­retném végezni az ipari is­kolát'. Fodrásznak szeretnék lenni” „J. l.-nak hívnak és az Egy házasharaszti Általános Is­kola negyedik osztályában járok. Harmadik osztályig Al- soszentmártonban jártam. Alsoszentmórtonban nincs ne­gyedik osztály ezért egyhá- zasharasztiban tanulok Also- szentmártonban jobb volt a bizonyítványom mint Harasz­tiban. Mindig jószivü és szór galmas voltam. Nincs édes­apám mert meghalt édes­anyám otthon dolgozik. Hár­man vagyunk testvérek. Még soha nem voltam nyaralni sok szépet hallottam a Bala­tonról ezért szeretnék ott nya­ralni fürdeni. Amikor nem játszok mesét hallgatok olva­sok szeretem az édeséget ezért felszolgáló nő akarok lenni.” „Alsoszentmórtonban la­kom. Az általános iskola negyedik osztályába járok. Jómodorú vagyok de köny nyen dühbe gurítanak. Igaz hogy Alsoszentmórtonban la­kom és, azt mondják erről a héjról és az emberekről hogy elmaradótok. De én mégis okos szeretnék lenni. Atanu- lás mellett szeretek játszani és (sz) sportolni. Szeretek fo­cizni, és úszni, vívni és birkóz­ni. Azt szeretném hogyha el­mehetnék Nagyharsányba lakni, mert ott van hegy és onnan messze ellátok. Ked­velem a famászást. Én nem vagyok pásztor mint apám volt. Nézhetem a tévét apám nem nézhette a tévét. Nem akarok olyan cigány lenni akik elisszák a pénzüket ve­rik a családot. Apám, az én példaképem mert szeret dol­gozni és már kitüntetést is kapott. Az én életem szebb, jobb körülmények közt la­kom. Szeretem az állatokat ezért állatorvos vagy tervező akarok lenni. Szeretek úszni ezért majd fürdő medencét tervezek. Ezért igyekszek min- nél jobban tanulni és helye­sen írni magyarul mert csak Így tudok tovább tanulni. Sze­retem a népemet mert én is cigány vagyok." (Összeállította: B. L. Ki vagyok én? LELETEK Hétvége Rendszeresen vezetek, télen, nyáron; főútvonalokon és bekö­tő utakon. Az első télen bele­csúsztam az előttem fékezőbe, a lökhárítóját kellett csak kikala­pálni. Egyszer elütöttem egy kó­bor kutyát, egyszer egy fácán repült a szélvédőnek. Kétszer megbírságoltak 100—100 forint­ra, mert dolgom intézendő, par­kíroztam a várokozni tilos tábla után a zsúfolt belvárosban, egy­szer pedig figyelmeztettek, mert két kerékkel átléptem a záróvo­nalat. Ez tíz év, kétszázezer ki­lométer mérlege. Igyekszem szabályosan közle­kedni, s hétközben nincs is en­nek különösebb akadálya. Hét­végeken sincs, legalábbis elvi­leg. Sőt, ilyenkor még könyebb- nek tűnik megtartom a szabá­lyokat: kisebb a forgalom, te­herautó alig, lassú járművek el­vétve. S mégis, hétvégeken gyakran kényszerülök a KRESZ megszegésére. Utolérek egy gépkocsit, tar­tósan megy hetvennel. Ha be­látható és szobád az előzéshez szükséges úthossz, ha meggyő­ződtem, hogy más nem kezdett már az én előzésembe, ha ki­raktam az indexet, kezdem az előzést. Amikor az előzendő autó mellé érek, kénytelen va­gyok ismét dudálni, mert a má­sik gépkocsi vészesen középre húzódott közben. A dudaszót valomiféle startjelzésnek véli a másik, rálép a gázra: egymás mellett haladunk, egyre gyor­sulva. Be kellene már fejezni oz előzést, csökken a belátható szabad úthossz, már nem fékez­hetek, a mögöttem levő nem várta meg, míg ■ én befejezem, akciómot, s jön utánam. Már kitencvennél, száznál a mutató — belekényszerültem a sebességtúllépésbe. Ha boleset történt volna, engem büntetnek, ha van még a büntetésre lehe­tőség. Hétközben érvényesül a bi­zalmi elv: majdnem biztosan tudhotó, mit fog csinálni a töb­bi gépkocsi gyakorlott vezetője. A forgalom rendje logikus. Még a szobólytalanságok, még a ve­szélyhelyzetek is előreláthatok, fel lehet rájuk készülni. Hétvégeken kiszámíthatat­lan a közlekedés, a bizalmot el­nyomja o gyanakvás. Egymásra dühösekké válunk, úrvezetők. Hétvégeken megugrik a halá­los közúti balesetek száma. Hárs A hórsfoteo mézzel kiváló gyógyszer téli megfázásokra. Gyerekkorunkban fára mászva, létráról szedtük a virágot, forró padláson szárítottuk. Sok virá­got nem értünk el, azok o fán maradtok. A hársfavirágot most felvásá­rolják. Helyes, a városi népség is ihosson hársfateát. Jó mellék- keresetet is jelent ez a gyűjtés. A brigád nekiesik a fának: a férfiak hatalmas gollyakat tör­nek le a fákról, áz asszonyok, gyerekek o fa árnyékában ké­nyelmesen szemezik a virágot ezekről a lombokról. Éktelen sebek virítanok a fákon, meg­gyalázva, megcsupaszitva ma­rad ott a hárs. Jövőre, két-három év múlva bizonyára emelkedni fog a hársfavirág felvásárlási és el­adási ára. A kereslet-kínálat törvénye érvényesülni fog: az idén letört gallyak jövőre nem teremnék virágot. Tanács Barátom kérdezi, mit csinál­jon: a lakásszomszédjáék verik a gyereket. Nemcsak úgy, „ma­korenkói" módon, hanem rend­szeresen, módszeresen. A gye­rek állítólag ugyanis hazudik. Múltkor is elküldte az anyja boltba ezért, azért. Vajat nem hozott a gyerek. Vagy elfelej­tette, vagy valóban éppen nem volt a pulton. Ezt nem hitte el az anyja, elkiabálta minden ha­zugnak és dirr-dúrr. Hazaér a férj, az is: dirr-dúrr. A gyerek sírása betölti a lépcsőházat. A szülők különben egymással is gyakran veszekednek, talán még oda is ütnek egymásnak, a falon áthallatszó hangok ezt valószínűsítik. Köztük azért hely­reáll a szerelem. De a gyerek gyakran sír. Nagyon. Nem akarhatták ezt a gyö­nyörű ötéves kislányt? Azért ve­rik? Sajnálja a kislányt. Mit te­gyen? — ezt kérdezi most. Csöngessen be, amikor éppen áll a bál? Akkor próbáljon be­szélni a szülőkkel, amikor ép­pen nyugodtak? Megkeresse a nagyszüleit a kislánynak? Mit tegyen? Adnám a tanácsot: persze csöngess be, ez igazán tűrhe­tetlen. Jó érzésű ember ezt nem engedheti. Ám a tanács­adó könnyű helyzetben van: bármit mondhat, merthogy nem neki kell megtennie. Igyhát óvatoson annyit mondok, talán úgv kellene, hogy ne te egye­dül, hanem páran a házból: néhány férfi a férjjel, akár egy korsó sör mellett, két-három asszony a feleséggel. Beszél- gesestek velük, erről, arról, gye­reknevelésről. És várnám a tanácsot: vajon hogyan tennék én, ha a mi há­zunkban lenne egy ilyen család. Olyan, aki rendszeresen, dühből veri a gyerekét? Kert Ismerősöm egy elhanyagolt kertet bérelt. Az évek óta met­szetlen tőkék felkapaszkodtak a fákra, ceruzavastagságú indák kígyóztak a barackfák ágai kö­zött, a deréknyi gazba tovasza- lodók hol itt, hol ott gyökere­sedtek bele a talajba. Szét­hajtva a tarackot, gazt, eper­bokrot, ribizlit talált, csökött szemek rózsaszínesednek rajtuk. A 'fák tövéből, oldalából farttyú- sorjak kapaszkodnak fényért, orgonáshoz kezdett hasonlatos­sá lenni a körtefa. A fűben ki­fakult melegbugyi, ócska pa­pucs, konzervdobozok, kilyukadt szenesvödör, limlóm. Az első rendcsinálásnak áldo­zatul estek az eperbokrok, a szőlőtőkék, az elvadult gyü­mölcsfák koronája. Leborotvál­va igyekeztek új, termő ágakat nevelni. Aztán szakkönyveket vett, szomszédokkal beszélge­tett, hivatásos kertészt kérdezett. Ki konyhakertet javasolt, ami mindent megterem, ki azt, hogy álljon rá gyógynövényre, az jól fizet. Monokultúrákat ajánlot­tak, tisztán mákot, tisztán fok­hagymát, ha beüt, akkor na­gyon megéri. Az egyik szomszéd azt tanácsolta, jó magas, erős kerítést emeljen, mert a környé­ken sok a gyerek: nem fog ha­zavinni innen egy szem gyümöl­csöt, egy fej hagymát sem. Ismerősöm meghallgatta a tanácsokat, alaposan megfon­tolta őket, majd elplanírozta, füvesítette a földet, s díszfákra cseréli a gyümölcsfákat. Ha süt a nap, kiheveredik, újságot ol­vas, s nézi, hogy szorgoskodnak a szomszéd kertekben. Azok nem bámulnák olyan egyenletesen, mint ő. Baranya Táncolnak, énekelnek, zenél­nek. Az egyik nevében .sch éi .w., a másikéban .ics., a harma­dikéban .ács. Szép táncukban gyönyörűsé­gesek. Bodó László I

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents