Dunántúli Napló, 1984. júlis (41. évfolyam, 179-209. szám)

1984-07-20 / 198. szám

1984. július 20., péntek Dunantmt Tlaplö 3 Pályakezdő pedagógusok Novemberre tető alá hozzák lakásukat Garzonmodul Beszélgetés leendő két lakéval Fogyatékos fiatalok komplex intézménye Pécsett Önálló életre nevelés Újabb munkalehetőségekre van szükség Az idei tanév végén 4670 pedagógus kapta kézhez a különböző felsőoktatási intéz­ményekben a diplomáját; szá­mukra több mint 8000 állást hirdettek meg. A Művelődési Minisztérium tájékoztatása szerint a frissen végzettek 63 százaléka, több mint 2900 ifjú pedagógus vállalt munkát ne­velési-oktatási intézményekben: kilencen felsőfokú, 412-en kö­zépfokú, 2405-en tanintézetek­ben, 128-an pedig a népgaz­daság egyéb területein. Több mint 1700 friss diplo­más sorsáról, elhelyezkedésé­ről nem tudnak a főiskolákon és egyetemeken. Tapasztalatuk szerint a munkáltatók nem tartják be a visszajelzési kö­telezettségükről szóló rendel­kezést. A statisztikából kitűnik, hogy a legrosszabb a helyzet az óvónőknél és az egyetemet végzett középiskolai tanárok­nál. Ennek egyik oka, hogy a tanácsi óvodákban rendkívül alacsony alapbért kínálnak a pályakezdőknek. A fiatalok elsősorban a vállalati óvodák üres álláshelyeit pályázzák meg, kedvezőbb bér reményé­ben. A középiskolai munka­helyek közül általában a fő­városi és egyes megyeszékhelyi gimnáziumok állásait már be­töltötték. Viszonylag kevés a pályázó a szakközépiskolák­ba, a szakmunkásképző inté­zetekbe, a kollégiumokba, és az általános iskolák is még je­lentős számban várják a szak­tanárokat. Az alapbérek és a letele­pedést segítő juttatások — például letelepedési segély, szolgálati lakás — az elmúlt évekhez képest kedvezőbbek. A javuló tendencia mellett ugyanakkor — képzettségi szintenként és egyes földrajzi területenként — jelentős a szóródás; mig a fővárosban, Pest és Komárom megyékben a pályakezdőknek felajánlott alapbér az országos átlag fe­letti — több mint 3000 forint —, addig Hajdú, Heves, So­mogy és Vas megyékben az országos átlagtól való elmara­dás a korábbi esztendőkhöz viszonyítva változatlan, nem egy esetben az 500 forintot is meghaladja. A legtöbbet a fővárosban és Pest megyében kínálnak az intézmények a pá­lyakezdőknek. A következő hetekben — augusztus 15-ig — a fiatal pedagógusok a megyei taná­csok művelődési osztályainak segítségével közvetlenül az intézményekben adhatják be pályázatukat a még betöltet­len állásokra. Betöltetlen még országosan 490 óvónői, csak­nem 1600 tanítói, több mint 1800 általános iskolai, 800 kö­zépiskolai és mintegy 90 zene­tanári, valamint 250 gyógype­dagógusi álláshely. Augusztus 15. után az iskolák csak a megyei, illetve a fővárosi ta­nács művelődésügyi főosztá­lyának előzetes engedélyével köthetnek munkaszerződést pe­dagógussal. Hlatky Endre és Balázsi! István ——* ■■ A z 1982-es újítási és ötletpályázat díj­nyertes munkáját, a Garzonmodult még ak­kor, frissiben bemutattuk az olvasóknak, s azóta is többször írtunk róla, gya­korlatilag végigkísértük a terv sorsát, a megvalósulás felé vezető út különböző fázisait. Ma már arról szá­molhatunk be: az építkezni kezdők novemberre tető alá akarják hozni lakásu­kat. "" * i Mi kellett ehhez? Kellett, hogy annak idején a KISZ Ba­ranya megyei Bizottsága meg­hirdesse a pályázatot. Már ko­rábban elhatározták, hogy fia­talok magánerős lakásépítését támogatják. A városi tanács végrehajtó bizottsága Málom területén 38 telket jelölt ki er­re a célra, s ezeknek tartós használatbavételi kijelölési jo­gát átengedte a megyei ifjú­sági szövetségnek. A terület közművesítése tavaly elkészült. Ezután a 134 jelentkezőből kel­lett kiválasztani azt a harminc- nyolcat, akik itt hozzáfoghat­nak házuk fölépítéséhez. Idén év elején a jövendő tulajdo­nosokból megalakult a Málo- mi Ifjúsági Lakásépítő Szövet­kezet, s most már tényleg csak az építkezés van hátra. * A készülőiéiben lévő Gar­zonmodul lakói közül kettővel beszélgettünk. Hlatky Endre, a PMMF tanársegédje, s egyben az ifjúsági lakásszövetkezet el­nöke és Balázsfi István, a DTV tervezője. Előbbi 36, utóbbi 29 éves. Mindkettő nős, mindket­tőnek van gyermeke. — A mai lakáshelyzetben, a magánerős építkezéseket is be­leszámítva, ez eqy szokatlanul kedvező dolog. Több előnye is van, de a legnagyobb az, hogy a telek már eleve adott volt. Az, hogy éppen a Garzon­modul éoül oda, az egy más kérdés. Én a telket tartom dön­tőnek, de persze ennek a mo­dulrendszerű építkezésnek is megvan a maga nagy előnye. :— A másik nagy előny — teszi hozzá Balázsfi István —, hogy ez nem egyszerűen telek, hanem közművesített telek. Nem kell részletezni, mekkora könnyebbséget jelent ez. — Maga a terv miért tet­szetős? — Elsősorban abból a szempontból — válaszolja Hlatky Endre —, hogy min­denki a maga pénztárcája szerint építi; ennek megfele­lően választhatja ki a tervva­riációt, s hogy először elég egy modult fölépíteni, a ké­sőbbiekben lehetőségeihez mérten bővítheti, s hogy mi­korra lesz teljesen kész, az akkor már csak rajta áll. Van olyan közöttünk, aki mindjárt az elején a teljes kubatúrát megcélozza, de a többség a későbbi bővítés mellett dön­tött. Ennek is több módja van: lehet a kert és lehet a tető­tér irányába bővíteni. Egyéb­ként már tavaly el lehetett vol­na kezdeni az építkezést, ha a teljes kiviteli terv korábban elkészült volna. Ezt csak azért említem meg, mert azóta kis­sé emelkedtek az árak. — Valamennyien belefog­nak még idén az építkezésbe? — Nem, ebben az első ütemben az összesből csak 26 lakás építése kezdő­dik, ezeket ugyanis hagyomá­nyos technológiával építjük. A többiek csak jövőre kezdik, ők más, korszerű technológiával akarnak építkezni. Azt azon­ban még ki kell dolgozni, ipa­rosítani kell. — Ha jól tudom, az ÉVM- től és az OMFB-től nyert anyagi támogatást éppen er­re kell forditani; új, korszerű technológiákat kell kidolgoz­ni, amit azután adaptálni le­het a Garzonmodulra is, — Igen, pontosan így van. Ami a most építkezni kezdő­ket illeti, meq kell említeni még egy nagyon fontos dolgot — teszi hozzá Balázsfi István —, mégpedig azt, hogy természe­tesen a lakásszövetkezeti ta­gok saját munkájára, a házi­lagos kivitelezésre, s egyéb lehetőségekre is nagyon szá­mítunk, de gesztorvállalatot nem akarunk megbízni, éppen a költségek miatt. Nem akar­juk, hogy a végére nagyon megnövekedjenek az árak, hi­szen egyikünknek sincs sok pénze. Viszont novemberre te­tő alá akarjuk hozni az első ütemben épülő lakásokat, sa legkorábban a jövő nyáron már ott szeretnénk lakni. — Ha már az áraknál tar­tunk, mennyibe kerülnek ezek a lakások, $ mi az a minimális pénzösszeg, ami nélkül jelent­kezni sem lett volna érdemes? — Nem a mai árakkal szá­molva, hanem még az aján­lati terven feltüntetett adatok szerint a legkisebb, azaz 28 négyzetméteres lakás költség- vetése 403 000 Ft, a legna­gyobbé, amely 100 négyzet- méter, 762 000 forint. Ehhez jön még a telekár, ennek négyzetmétere 450 forint. Az ár harminc százalékát kell kész­pénzben kifizetni. Mindez az OTP és a vállalati támogatá­sok nélkül nem megy. Talán reálisan azt mondhatnánk, hogy akinek 70 000 Ft-ja, vagy annál egy kicsit több volt, mór vehette a bátorságot, hogy ebbe belevágjon. — Önök eddig milyen kö­rülmények között laktak, s volt-e lakásigénylésük? — A jelentkezés egyik fel­tétele éppen az érvényes la­kásigénylés volt. Dehát arra nagyon sokat kellett volna még várnunk. Mi hat éve lakunk al­bérletben, s január óta End- réék is albérletben laknak, előtte ők Bükkösdön éltek, szolgálati lakásban. A költsé­gekről még annyit, hogy eb­be már beleszámították a munkadíjakat is, s ezt vagy ennek egy részét mi a magunk munkájával megválthatjuk, így csökkenthetők a költségek. Dücső Csilla Van egy intézmény Pécsett, az Endresz György utcában, amely ma száz családnak nyújt sokoldalú, pótolhatatlan segít­séget. Családoknak, amelyek fogyatékos fiatalokat nevelnek. A legtöbb esetben kiesik az édesanya keresete, mert vala­kinek állandóan otthon kell lenni. Kiderült, több gyerek ti­zenöt-tizenhat éves koráig szin­te lakásba zárva élt, túlzottan odaadó szülői szeretet, vagy mert a család belefáradt a ter- hekbe, tette magatehetetlenné, önállótlanná. Sokan hosszú hónapokra kénytelenek megvál­ni a gyerektől, budapesti inté­zetbe viszik, a nyári hónapok jelentik csupán a kötődést, persze a szülőnek a fizetés nél­küli szabadság kényszerével. A Fiatalok Napközi Foglal­koztató Intézete 1981-ben léte­sült Pécsett, az egykori Endresz György úti gyermekintézmény­ben. Az elmúlt három évben százötven—százhatvan fiatal fordult meg itt. Mindössze kettő nem tudott beilleszkedni a kö­zösségbe, kilencen kaptak vég­leges helyet valamelyik szociá­lis intézetben. S ami a legfon­tosabb, öten—hatan ma már önállóan dolgoznak, megállják a helyüket a bányában, kenyér­gyárban, építőbrigódban, álla­mi gazdaságban. Rendszeresen három-három és fél ezer forint­tal segítik a családjukat... Bocz András, az intézet igaz­gatója méltán büszke ezekre a sikerekre: — Ez igazolja a működésün­ket. Ma negyvenkilencen dol­goznak. A családból járnak ide, nem idegenednek el az otthonuktól és jó közösségre találnak nálunk. S az sem ke­vés, hogy négy nyugdíjasunk van. Kétéves munkaviszony után ugyanis kérhetik a rokkant- nyugdíjat, ha szerény összeggel is, de segítik szüleiket. Az igazgató történeteiből ki­derül, milyen apró lépésekkel jutnak el a célig. — Megkeresett egy anyuka, segítsek rajtuk, de nehéz lesz ám, mert nem mozdul ki ott­honról a gyerek. Nem baj, hozza csak, elbeszélgetünk. Mondom a fiúnak, micsoda do­log ez, ilyen erős, egészséges fiatalember otthon ül, nézzen csak körül, a társai mind dol­goznak itt. Másnap jelentkez­zen munkára. Aztán tisztán, csinosan kell ám idejönni — tudtam, hogy néha hetekig nem mosdik, mert irtózik a víztől. Másnap jött is, szép lassan be­illeszkedett. Két hét múlva te­lefonál az anyuka, megmaka­csolta magát a gyerek, nem akar jönni. Nincs mit tenni, le­számolunk. Jött a fiú, leterem­tettem, mi az. hogy nem akar dolgozni? Azóta nincs bajunk egymással . . . Határozottan, de szeretettel beszélnek a gyerekekkel, mert a munka itt nemcsak kenyérke­reset, hanem a nevelési prog­ram része is. — Sokat fejlődött a manuá­lis képességük, és legtöbben naponta hat órát szívesen dol­goznak. Persze, van, aki csak itt van, de köztünk van. Szoli­dárisak ezek a gyerekek egy­mással, maguk tanítják az úja­kat a dobozkészítésre. Differen­ciáltan kapják a béreket, az átlag ezer forint, de van, aki csak 560-at visz haza. Maguk értékelik egymás teljesítményét. Minden pénteken munkaérte­kezletet tartunk, ahol ma már szinte mindenki megszólal. Per­sze, az élelmezésvezetőt is meghívjuk. Azzal kezdtük, hogy összeállíthatják a következő he­ti menüt. Volt olyan gyerekünk, aki itt mondta ki az első mon­datot: Mákostésztát kér a jövő hétre — mondja az igazgató, s hozzáteszi, több munkalehe­tőségre van szükség, mert a pezsgőgyár biztosította doboz­készítés kevésnek bizonyul. Jó­val több vállalat segítségére számítanak. Tizenháromfős csoportjuk ne­velői kísérettel naponta kijár a pezsgőgyárba dolgozni. Szíve­sen küldenének kisebb brigádo­kat más munkahelyre is. üzemi körülmények között ismerkedje­nek a gyerekek a munkával, és az sem mellékes, hogy a válla­lat esetleg állandó munkatár sokat nyer. (A pezsgőgyári vé­dőmunkahelyen a kis csoport tagjai kétezer forint fölött ke­resnek.) Az oktató-nevelő program is részben a munkán keresztül va­lósul meg. Termelési gyakorlat­ra a pécsi kisegítő iskolába jártak a fiatalok. A délutáni közös foglalkozásoknak pedig nem kis eredménye, hogy ma már mindegyik leírja a saját nevét. Szívesen rajzolnak, ver selnek, énekelnek. * Bocz András a nagyok mel­lett a picikről éppoly szeretet­tel, felelősséggel beszél. Per­sze, a bölcsőde sikerei egészen más sikerek: a 49 kicsiből szo­batiszta majdnem húsz, önálló­an étkezik ugyanennyi, aztán néhányon megtanultak járni, étkezni, beszélni... A Fiatalok Foglalkoztató In­tézetéhez 1982 őszén kapcsoló­dott a speciális bölcsőde. Bár mindkettő az egészségügyi ága­zat irányításával működik, nem lehet szigorúan értelmezni az életkorhatárokat. A speciális bölcsődében 10—12 éves gyere­kekkel is foglalkoznak. A na­gyoknál pedig nincs is felső korhatár. — Gyógytornász, logopédus, gyógypedagógus, óvónő, egész- séqügyi szakember dolqozik nálunk. Valamennyien beillesz­kedtek. A feladat sokoldalú, hi­szen vannak nálunk értelmi fo­gyatékos, mozgássérült, hallás- károsodott és halmozottan sé­rült gyerekek. Szinte személyre szóló oktató-nevelő programot kell kidolgoznunk — mondja az intézményvezető. —Az igazság az, hogy jóval több családnak, gyereknek tudnánk segíteni, ha a művelődésüggyel szorosabban együttműködhetnénk. Több szakembert foglalkoztathat­nánk. ha biztosítaná az oktatá­si munkatársakat. A közös munka azért is sür­gető, mert a gondozásból ki­maradt egy korosztály, az is­koláskorúak. Bocz András, mint az Értelmi Fogyatékos Orszá­gos Szülői Érdekvédelmi Szer­vezet baranyai titkára ismeri a családok, a szülők gondjait, igényeit. Minden hónap utolsó hétfőjén tartják a tanácsadá­sokat, amelyeken orvosok, gyer- me'kpszichiáterek, társadalom­biztosítási szakemberek is se­gítenek. Nagy szükség lenne egy bentlakásos, hetes intéz­ményre, amely a megye távo­labbi részein élők gondját eny­hítené. Az Endresz György utcai in­tézmény alkalmas a komplex feladat megvalósítására. Nem­rég bővült a területe — eny- híthetők raktározási nehézsé­gei —, ahol néhány pavilonnal megoldható lenne a kollégi­um. A városi tanács egészség- ügyi osztályának elképzelései szerint a következő ötéves terv célkitűzése lesz. G. M. a KISZ Központi Bizottsá­ga, a Hazafias Nép­front Országos Taná­csa, a SZÖVOSZ, a Termelő- szövetkezetek Országos Ta­nácsa és az Állami Ifjúsági Bizottság 1984-ben is pályá­zatot hirdet a lakóterületi szabadidőtöltés feltételeinek megteremtésére és javításá­ra. Közösségi kezdeményezés­re hívjuk fel a tanyák, tanya­bokrok, társközségek, apró- falvak, kisközségek fiataljait. Azokhoz fordulunk, akik nemcsak önmaguk számára szeretnék megteremteni vagy javítani lakóhelyük közösségi életének, közösségi művelő­désének feltételeit. E pá­lyázaton magánemberek cso­portjai ugyanúgy részt ve­hetnek, mint a KlSZ-szerve- zetek, klubok, iskolák, a Ha­zafias Népfront helyi szerve­zetei vagy más helybeli in­tézmények, mert a szervező­dés formájától függetlenül mindazokat segíteni kíván­juk, akik lakóhelyük, közössé­gük és saját maguk érdeké­ben részt vesznek a minden­napi közösségi lehetőségek jobbításában, múltjuk, jele­nük és jövőjük ápolásában. A pályázat keretében min­den olyan kezdeményezést támogatni kívánunk, amely — a település lakóinak kö­zösségi művelődését, a sza­badidő hasznos eltöltését szolgálja; — nagyobbrészt helyi erőforrásból, társadal­mi munkával és összefogás­sal megvalósítható; — a meglevő lehetőségek célsze­rűbb, hatékonyabb, újszerű hasznosítására törekszik; — létrejövő közösség, új intéz­mény önfenntartására és ön­igazgatására vállalkozik. A pályázók feladata, hogy jel­lemezzék településüket, kör­vonalazzák, hogy — mi az elképzelésük lényege és an­nak megvalósítása kiket érint; — tervük valóra váltá­sáért, illetve a majdani mű­ködés során mit vállalnak saját erejükből és milyen se­gítséget kérnek; — célkitűzé­sek megvalósításához egy­szeri támogatásként mekkora összeget pályáznak meg a Központi Ifjúsági Alapból. A pályázat beadási határideje: augusztus 15. A legjobb pá­lyázatok megvalósításához elnyerhető maximális ösz- szeg 100 000 Ft. A pályáza­tokat — pontos címmel ellátva — a íMegyei Tanács VB. ifjúsági titkárához kell beküldeni 2 példányban. A döntésről valamennyi pályá­zó 1984 decemberig írásos értesítést kap. A pályázatok előkészítésé­hez, a tartalmi munka meg­indításához segítséget nyúj­tanak a megyei művelődési központok, a KISZ és a Ha­zafias Népfront illetékes te­rületi bizottságai, illetve szer­vezetei. További felvilágosí­tásért forduljanak a tanács, a HNF, a KISZ vagy a műve­lődési otthon helyi képviselő­jéhez. Részletesebb felvilágosítá­sért a pályázatot meghirdető szervek bármelyikéhez lehet fordulni.

Next

/
Thumbnails
Contents