Dunántúli Napló, 1984. júlis (41. évfolyam, 179-209. szám)

1984-07-14 / 192. szám

Önmagunk védelmében Még nem is olyan rég — a szó morbid értelmében — optimista számítások az em­beriség túlélésének reményé­vel kecsegtettek — totális nukleáris háborút föltételez­ve. Civilizációnk átmentésé­hez tizenötezer életben ma­radó elegendő lenne — így vélték. Ma már tudjuk: sem­mi esélyünk erre. Az egész Földet tenné kietlen puszta­sággá az a legalább 40 C foknyi hőmérsékletcsökkenés, amelyet a robbanások okoz­ta por- és hamufelhők ár­nyékoló hatása váltana ki. A Föld számára tehát kihuny­na a Nap, s nélküle az enyészet martalékává válna a megmaradt állat- és nö­vényvilág is. A túlélőkkel végül is az éhhalál végez­ne ... Ez a kép annyira abszurd, mint a végtelen. Hinni kell tehát: az ejn- bert megmenti értelme, eti­kája, felelősségtudata — mégha sok tudós kételkedik is ebben. Szerintük a létet az atomhaláltól lassúbb, ám valósabb veszélyek fe­nyegetik, amelynek kockáza­tát az ember, úgy tűnik, alá­becsüli. A Római Club tagjai már napjainkra jósolták környe­zetünk katasztrofális el­szennyeződését. Ez, ha nem is következett be, nem föl- tétlen jelent egyet azzal, hogy a védekezés kielégítő hatékonyságú lenne. Savas esők pusztítják az életet je­lentő oxigént termelő erdő­ket. Sivatagok homokja ter­jeszkedik alattomban termő földjeink nagyságát csök­kentve. Fogytán tiszta vizeink készlete. Városaink levegőjé­ben a lassú halál kémiai „vírusai" lebegnek. Zaj- szennyezés betegít és foszt meg a nélkülözhetetlen pi­henés lehetőségétől. És hol vannak még akkor azok a „kórokozók", amelyek lelki egészségünket kezdik ki s taszítanak sokakat a beteg­ség vagy az önpusztítás sza- kadékaiba?! Pedig csak egyetlen adat is elgondolkodtató lehetne. Az annyira veszélyesnek tartott közlekedés évi halá­los áldozatainak a száma háromszor kisebb, mint az öngyilkolásba „menekülő­ké” ... És lám, ily fonák az élet: a közlekedőket szabá­lyok tömkelegé, társadalmi szervek, rendőrségi appará­tus védi, a lelki elesetteket alig több, mint egy szerény S. O. S.-szolgálat. Ám sem ez, sem az nem képes a fi­zikai, lelki balesetek alap­okait megszüntetni. friert minden szabály, rendelet tü­neti kezeléssé silányulhat, értékét vesztheti a végsőso- ron hibás egyéni vagy tár­sadalmi magatartás okozta morális vákuum okán. Példák sokasága duz­zasztja e nyomasztó ' terhek súlyát. Mert lássuk csak: van ugye kötelező egészség- ügyi szűrővizsgálat, rendele­té k védik környezetünket a méreg- és zajszennyeződé­sektől, jogrend őrzi emberi méltóságunkat és jogos ér-' dekeinket — tehát nyugod­tak lehetnénk. Igen: így fel­tételes módban. Mert gyáva­ságaink, nyugalmat remélő megalkuvásaink fordítják visszájára erényeinket s vet­nek oda zsákmányként ke­vesek szájas erőszakosságá­6. HÉTVÉGE nak, vagy kicsinyes pillanat­érdekeink zátonyain fenekle- nek meg szép álmaink ... S ki törődik már azzal, hogy mitől szökik magasra a vérnyomás, megy tönkre az érrendszer, hogy kiszolgálta­tott az ember, mert hatósá­got játszanak vállalatok, szolgáltatók, ahol csak az ügyfél kötelességeit és sa­ját jogaikat ismerik, hogy kapzsi kufárok (nemcsak maszekok) vágnak zsebre több száz százalékos hasz­not, hogy becsapnak a bol­tokban, hogy barbár kezek rongálnak telefonokat, zúz­nak parkokban, játszótere­ken milliós értékeket, hogy lakások csöpögő csapjain csurognak el kincset érő vi­zünk ezer köbméterei, hogy hajnali részegek dülöngél­nek az élelmiszerboltok kör­nyékén, hogy változatlanul forgalmazzák a szénhidrogén kibocsátásukat tekintve tíz- szer szennyezőbb kétüteműe­ket, hogy falrahányt borsó ezernyi glossza, riport, mi jobbító szándékú, hogy oly kevés már az emberi szó, hogy öncélúan obszcén „művészetek” nyernek pol­gárjogot ... „Ugyan — legyinthet az olvasó —, kis ügyek ezek, miként mérhetők egy nukleá­ris katasztrófához vagy a vi­lág égető gondjaihoz." „Hja kérem, ilyen az élet" — vonhat vállat a másik, „rossz korban születtünk" — vélhe­ti a harmadik ... Tessék csak figyelni! Azt, a szaknyelven szólva diver­gens láncreakciót, amely egy atom- vagy hidrogén­bomba robbanása során végbemegy, egyetlen elemi részecske, a neutron inditja el. A betegség sem úgy kezdődik, hogy az egész szervezet állapota egyszerre romlik le. Előbb csak egy sejtben történik valami rend­ellenes, majd a szomszédos sejtekben. A láncreakció vége a drámai változás: a betegség, a test vagy a lé­lek harmóniájának, egyensú­lyának fölbomlása. Volta­képpen így függnek össze a családok, a társadalmak, az országok, a földrészek. A rendet, az egyensúlyt legszűkebb környezetünkben kell megteremtenünk első­ként. hogy a világ egyensú­lyát remélhessük. A Kis Pé­tereket, Nagy Jánosokat nem a világ formálja olyanná, amilyenek, hanem ők alakít­ják a világot saját képükre és hasonlatosságukra — éljenek akár Pécsett vagy Alabama-ban. Fokföldön vagy Alaszkában. Ezért ha­mis filozófia a beletörődésé, ezért nem rosszabb e kor, mint bármikor. Egyszerűen csak. olyan, amilyent mi tef- remtettünk. És ezért bűn el­tűrni a rosszat, megalkudni a torz szemléletekkel, legyen elkövetőjük bárki is. És ezért kell nagyon megtanulni a leckét: minden embernek igenis feladata van — ön­maga, önmagunk védelmé­ben. Feladata, mert birtoká­ban van egy csodálatos ado­mánynak: szavai kifejezhetik gondolatait, értelmével, ke­zével valósággá formálhatja elképzeléseit, és képessége arra, hogy belássa: felelős­séggel tartozik. Mert ember- szabásúan élni annyi, mint mélységesen tisztelni az éle­tet és megőrizni a jövő szá­mára. Búsbarna László lUlunkasarcok Klema József a Cserkúti Me­zőgép Vállalat gyárának, a maguk között csak „háromha­jós” műhelynek nevezett léte­sítményében géplakatos. Mun­káját becsülettel ellátó, szor­galmas, lelkiismeretes ember­nek ismerik. Magam is rácso­dálkoztam, mert kevesen vál­lalják azt, amit ő. Naponta 100 kilométert utazik lakóhe­lyéről, Bogdásáról a munkahe­lyére és vissza, ami napi 5 óra alvást engedélyez, s egy perc­re sem fordult meg a fejében komoly szándékkal, hogy ven­né kalapját, s otthagyná mun­kahelyét. — Ma túlórázom egy kicsit — mondja —. így csak dél­után 5 óra körül indulok haza. Kell a pénz, egyre nehezebb a megélhetés. Bár megbecsülnek, 6000 körüli az alapom, de az ember többre vágyik ... Korábban Vajszlón dolgozott a régi gépállomáson, s amikor a MEZŐGÉP vállalatok meg­alakultak, nem ment máshova. Nagylánya Siklóson gimnazis­ta, felesége háztartásbeli; töb­bet dolgozik, mintha állás­ban volna. Malacokat, barom­fit tartanak, van kert, vete- mény. — Szeretnénk közelebb ke­rülni Pécshez, hátha a nagy­lány még tovább tanul. Meg aztán már bevallom, egy kis­sé fárasztó az utazás. Vagy veszünk itt Cserkút környékén valami házat, vagy építünk — még nem döntöttük el. De lépnünk kell ... — ön azt mondta, hogy jól keres... — A körülményekhez képest igen, elégedett is vagyok. De nem biztos, hogy más ugyan­így megérti a mai helyzetet, s nem is biztos, hogy ennyi a jö­vedelme. Ő mit mondjon? * A TÜV hegesztő aranyat ér minden munkahelyen. (TÜV­vizsga: különleges hegesztői vizsga, melyet a Technischer überwachungsverein, egy bajor cég vizsgabizottsága előtt kell letenni.) Kovács Tibor 27 esztendős fiatalember, a beszélgetésünk után pezsgőzni megy kollégái­val együtt. Ugyanis ma ment el a vállalattól egy NSZK cég, amelynek egy különleges tar­tályt készítettek Cserkúton, s a prototípus nagyszerűen sike­rült. Az eredmény: több évre szóló, devizát érő keretszerző­dés. — Nyolcán tettük le sikere­sen a hegesztővizsgát, s ezzel elnyertük a gyártás megkez­désének jogát. A prototípussal meg az üzletet — mondja Ko­vács Tibor. — Hát ezért az öröm, a pezsgőzés. Meséli, hogy ilyen bonyo­lult, nagy szakértelmű hegesz­tési munkát talán sehol sem csináltak Magyarországon. Ba­ranyában semmiképp! Ezen a kiemelt munkán a fizetése is megugrott, a korábbi négy­ezerről hat és félre. Klema József Klema József párttag — vál­lalati pártbizottsági tag —, tagja a szakszervezet; bizott­ságnak, reszortfelelős, s e fel­lett falujában tanácstag is. Ko­moly, megfontolt ember, akibe lehet bízni. A szocialista bri­gád. melynek tagja hatszor nyerte el a vállalat kiváló bri­gádja címet, egyszer tröszti ki­váló brigád volt, Klema József tavaly a több kiváló dolgozó kitüntetés mellé miniszteri ki­tüntetést kapott. — Munkával kell bizonyítani — mondja —, s nem egyszer, nem is kétszer. Én azt vallom, hogy amit kiadok a kezem alól. azt kifogás soha se ér­je... Sokat gyötrődöm is miat­ta, nehéz mindig kiválót nyúj­tani. — Ma mi a legfőbb meggyő­ző erő? — Természetesen a pénz. Hiába mond bárki bármit, amikor egyre nehezebb az élet, egyre drágulnak a min­dennapok, csak a jó szó, csak a dicséret — kevés. Látom én ezt magamon is, munkatársai­mon is. A szakszervezetnél a szociálpolitikai reszort. az enyém, s nem véletlen, hogy ott g legtöbb vita, ez a „leg­népszerűtlenebb" munka. Ez valaha nem volt így, s ha már gazdasági problémáink a szo­ciálpolitikában is érződnek, másutt még keményebb a hely­zet. — Tíz éve dolgozom itt. A tanulóéveimet is itt kezdtem, itt tettem hegesztő szakvizsgát. Pécsi vagyok, Cserkútra kijárni nem nagy dolog. Meg szere­tem is ezt a munkát. Különö­sen a mostanit. Albérletben laknak, gyerme­kük még nincs. Felesége György-aknán dolgozik, s nyil­vánvaló a céljuk: egy saját otthon megteremtése. — Kilátások? — ígéretet kaptam a cé­gemtől, segítenek a lakásgon­dok megoldásában. Persze, nem a közeljövőben. Pár évet még várnom kell. Kovács Tibor párttag, a KISZ-vezetőség tagja is. A KISZ-életről csak annyit mond: megy-megyeget. Sok a bejáró, akiket a vállalati buszok hoz- nak-visznek, s köti őket a me­netidő. S ha maradnak, inkább a túlóra, a gmk miatt. Kemé­nyen dolgoznak, vágyaik, ál­maik vannak. — Az NSZK megrendelés? — Nyolcán dolgozunk az óriástartályokon, s közülünk heten 30 éven aluliaj< vagyunk. A hegesztő vizsga nem min­denkinek sikerült... Molich Tibor a Cserkúti Me­zőgép Vállalat talán az egyik legrégibb dolgozója. így mond­ja: katonaidőm óta itt dolgo­Kovács Tibor zom, s az 1953-ban telt le. Ko- zármislenyből jár ki, a torok csoportvezetője, univerzális szakember. Régi szakszerveze­tis.. — Sokan vitatkoznak azon, hogy jó-e, rossz-e a szakszer­vezeti élet. Én azt vallom: munkahelye, funkcionáriusa vá­logatja. Ha eléggé harcos a vezetőség, ha eléggé együtt tud dolgozni a gyár vezetésé­vel, akkor nincs nagy baj. S nálunk ez így van. Nálunk bár­milyen témában lehet a szak- szervezethez fordulni, még a tyúkperekben is segít a jogse­gélyszolgálat. — Feszültségek? — Inkább a bérek miatt. Egyre nehezebb az álmok és realitások közelebb vitele; ma­gam látom, az egyik ember jobban, a másik rosszabbul él. Nekem is volt már nagyobb a jövedelmem, s nem is dolgoz­tam többet... Az NSZK üzletnek a gyárban szinte mindenki örül. Sokat várnak tőle. Bejön? Nem? Egyelőre még biztosat nem le­het tudni, a keretszerződés ad­dig tart, amíg e hihetetlen mi­nőségi követelményeket Cser­kút teljesíteni tudja. — Mi idősebbek tudjuk, hogy honnan indultunk, milyen volt az élet 25—30 éve. Ez valamelyest segít a gondok kö­zepette is. A fiatalok életét rni tettük kényelmesebbé, s ha ma követelőznek, számonkérik az ígéreteket, igazuk van. Ügy vélem, ez a türelmetlenség, ami belőlük árad, a jövőre nézve biztosíték. Én az elége­dett embert nenn igen szere­tem. Mondja, hogy ezekből az akaratos fiatalokból állt föl a gyár legütőképesebb váza, s ennek a vasas szakmának min- diq is volt jövője. Kozma Ferenc Molich Tibor Kiadva nyok IPARI ZSEBKONYV, 1983. A zsebkönyv gazdag szám­anyaggal, színes grafikonokkal mutatja be a magyar iparban az. elmúlt évben, illetve a 70-es évek óta végbement vál­tozásokat. Ismerteti az ipar szerépét és helyét a népgaz­daságban, és összefoglalja a legfontosabb eredményeket. Részletesen tartalmazza az ipar szerkezetére, termelésére, a ter­melékenységre és az árak ala­kulására vonatkozó adatokat. A munkaügyi adatok között helyet kapott a munkaerőhely­zet, a bérek és keresetek, vala­mint a balesetek alakulásának mutatói. A kötet számot ad pz ipar pénzügyi és jövedelmező­ségi jellemzőinek változásairól, MEZŐGAZDASÁGI STATISZTIKAI ZSEBKONYV, 1983. Egyik népszerű statisztikai ki­adványunk a mezőgazdaság legfontosabb és legújabb ada­tait tárja a szakmai körök és a téma iránt ér4eklődő szép számú olvasóközönség elé. Fe­jezetei sorra veszik az ágazat valamennyi területét, szektorát az erdő- és vízgazdálkodást is beleértve. A közölt adatok többsége or­szágos helyzetképet tükröz, és főként az elmúlt év eredmé­nyeit jellemzi. Sorra veszi a ter­melés személyi, anyagi, techni­kai feltételeinek és eredmé­nyeinek alakulását, külön ki­mutatva az állami gazdaságok és kombinátok, valamint a ter­melőszövetkezetek részarányá­nak jellemzőit. Közli a mező­gazdasági termékek értékesíté­sére és az árak alakulására vonatkozó, táblázatokat is. A megyei adatokra kitérve, a kötet nemzetközi adatokat is közöl, és a publikált mutatók összehasonlítási lehetőséget nyújtanak a KGST-tagországok, valamint az egyéb — fejlett mezőgazdasággal rendelkező országok termelése között.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents