Dunántúli Napló, 1984. júlis (41. évfolyam, 179-209. szám)
1984-07-14 / 192. szám
Olajiszcapcsota (4.) Szemszűrés az óvodásoknak A tompalátás gyógyítható Gyermekszemészeti tapasztalatok Vizsgálat a Rét utcai rendelőben Fotó: Maletics Úgy vigyázz rá, mint a szemed világára! — Ezt az intő mondást mindenki ismeri, ami azt jelenti, hogy valamit nagyon óvni, félteni kell. A külvilág ingereinek 80 százalékát s szemünkön keresztül érzékeljük, igy érzékszerveink közül a látás szerve az, amelytől a legtöbb, legszínesebb és leggazdagabb információt kapjuk. Pályaválasztás előtt álló fiatalok szemészeti vizsgálata során azt tapasztalták, hogy a választott pályára alkalmatlan fiatalok 28—32 százaléka szemészeti okok miatt volt kénytelen más pályát választani. Az 1982/83-as tanévben a pécsi gyermekszemészeti rendelő szakorvosai 2083 ötödik, és 1744 hetedik osztályos tanulót vizsgáltak meg. Az előbbiek között 454 tanulónál találtak eltérést (ez 21,7 százalék), az utóbbi csoportban Dedia 381 tanulónál (21,8 százalék) tapasztaltak valamilyen látászavart. Kisgyereknél gyakran fordul elő az egyik szemnél tompalátás. A tompalátásnak kétféle oka lehet. Az egyik, ha valamilyen kóros elváltozás található a szem fénytörő közegeinél (szemlencse, üvegtest), a retinánál, vagy a látóidegeknél. Ez esetekben a gyógyító lehetőség korlátozott. Szerencsére a kisgyerekkori tompalátásnak legtöbb esetben funkcionális oka van, vagyis az előbb felsorolt szerveknek semmi baja, épek, csupán valamilyen ok miatt a működésükben állt elő zavar. Ez a zavar a három évnél fiatalabb korban elkezdett kezelés esetében 95 százalékban tökéletesen helyrehozható és még az 5—6. év előtt is igen nagy eséllyel gyógyítható. A 10. életév után azonban gyakorlatilag már nem sokat lehet tenni, kezelések eredményessége mindössze 5 százalék. A speciális problémák miatt indokolt tehát, hogy a gyerekszemészet külön váljék a szak- rendeléseken belül. Debrecen után az országban másodikként Pécsett szervezték meg a gyerekszemészeti szűrést, és a felfedett látási zavarral küszködők- nél a rendszeres gondozást. Az Egyesített Egészségügyi Intéz4. HÉTVÉGE mények gyermekszemészeti j szakrendelőjének vezetője dr. i Szabó Márta és munkatársai — | dr. Nád Éva és dr. Szava Éva i — öt éve kezdték és azóta rendszeresen végzik az óvodáskorúak szűrését, gondozását. A kisgyerek nem jelzi azt, hogy rosszul lát — mondja dr. Szabó Márta — nem is tud róla, azt szokja meg, azt fogadja el természetesen, amit lát. Egyik nagy élményem volt, amikor egyszer valaki elmondta, visszaemlékszik, hogy gyerekkorában megdöbbentő volt számára, amikor először látta meg, hogy a hó pelyhekben esik. Vannak ugyan a szem zavarára utaló külsőleg észrevehető jelek, mint például a kancsalság, a fehér pupilla, vagy a piros, izgatott szem, azonban az esetek nagy részében nincs külsőleg észlelhető eltérés, ami arra indítaná a környezetet, hogy orvoshoz forduljon. Mégis, ha a szülő észreveszi, hogy a gyermek gyakran az egyik szeméhez kapkod, vagy hunyorog, ez mindenkor látászavar jele. Az óvodákban a szűrést asz- szisztensek végzik, ők jelentik az eredményt. Minden évben minden óvodáskorút megvizsgálnak. Ha hiányzók vannak, azokért visszamennek. A talált zavar alapján aztán elkezdik a kezelést, ami azzal jár, hoqya gyermek vagy szemüveget kap, vagy letakarják az egyik szemét. Az egyik szemre tompán látó gyerek a gyengébbet nem használja, önkéntelenül kiiktatja. Ha valakinek mondjuk egy-két évig gipszben tartanák a karját, izmai elsorvadnának, a gipsz levétele után nem tudná mozgatni, csak hosszas gyakorlás után. Ugyanez történik a szemmel. Amikor leragasztják a jó szemet, tulajdonképpen a tompán látót késztetik működésre. Ezzel a kényszerrel valamint a szem gyakoroltatásával kisgyerekkorban tökéletesen helyrehozható a hiba. A későbbi életkorban azért reménytelen, mert a hosszú ideig használatlan szervben és az idegpályákon már olyan változások alakulnak ki, amelyek miatt nem lehet segíteni. — Ezért csodálkozom sok szülőn — mondja dr. Szabó Márta. — A leragasztott szemű gyerek természetes, hogy nyűgös. Sokszor tapasztaljuk, hogy nincs türelme a szülőnek a gyermekéhez, a takarást otthon leveszi. Mi adunk eszközöket, elmondjuk, milyen játékokat játsszanak együtt, amivel munkára késztetik a szemet. Nagyon sok esetben halljuk visz- sza a gyerekektől, hogy nem csinálják. Ezzel nagyot vétenek, mert nem mást, mint gyermekük tökéletes látását teszik kockára. A fel nem fedezett, rosszul látó qyerekek között a későbbi időben sok a gyenge tanuló, az aqresszív, vaqy visszahúzódó. Mi, szemészek azt javasoljuk, hogy a szemüveges gyerek tornaórán se vesse le a szemüvegét, hiszen anélkül nem lát jól, így mozgása is ügyetlenebb lesz, ami újabb okot adhat a gátlások kifejlődésére. Jelenleg 6—14 éves korig Pécs valamennyi rászoruló gyerekét gondozzák. Ez tízezer esetet jelent. Előjegyzési naptár szerint naponta 50—60 gyermek fordul meg a rendelőben. Sarok Zsuzsa Ábrándok helyett A veszélyes hulladékok ártalmatlanításáról egyebek között ezt mondja a már többször emlegetett jogszabály (a Minisztertanács 56/1981. (XI. 18.) számú rendelete): „Ha a termelő a veszélyes hulladékot nem használja fel, vagy nem értékesíti, annak ártalmatlan'!-, tásáról köteles gondoskodni. Az ártalmatlanítást a termelő elvégezheti — a környezetvédelmi hatóság engedélyével — meglévő berendezésében vagy lerakóhelyén." Ez az a „tükör", amelyben — cikksorozatunk negyedik, befejező részében — az olajiszaphoz kötődő gondokat, tapasztalatainkat összefoglalva még egyszer szemügyre vesszük. Az kiderült: azok a cégek, amelyeket megkérdeztünk, az olajiszap ártalmatlanításához szükséges berendezésekkel nem rendelkeznek, az az információ, hogy ezek a piacon hozzáférhetőek, s várhatóan évekig nem is lesz nekik pénzügyi okok miatt. Maradna a másik lehetőség, tudniillik a lerakás. Ami erre a célra megfelelő helyen kialakított, a veszélyes hulladékok befogadására több szempont alapján is alkalmas tárolási lehetőséget jelent. Itt azonban meg kell állnunk. Ma már a világon számos megoldás létezik az olajiszap — és általában p veszélyes hulladékok — ártalmatlanítására, a viss.-anyerhető anyagok újbóli hasznosítására. Emlegetnek is szakemberek különböző megbeszéléseken hol svájci, hol nyugatnémet, máskor svéd eljárást — ám el kell fogadnunk: jelenlegi gazdasági körülményeink között az átvétel legfeljebb ábránd lehet. így a rendelet által megcélzott vállalatoknak nem marad más, mint a Meglévő lerakóhely. Menyit kell lerakni Baranyában? Azaz: mennyi olaj-— iszap keletkezik? S ennek lerakásához mekkora összegért milyen létesítményt kellene felépíteni, kialakítani, hogy az a jelenleg érvényben lévő előírásoknak megfeleljen? Nos, ezt a számítást el kellene végezni. Ilyennek azonban eddig — hány cégnél pontosan hány köbméter olajiszap „termelődik" egy-egy évben, milyen szállítókapacitás kell ennek továbbításához, az ártalmatlanítás, maga a lerakó üzemeltetése milyen összegeket igényelne — nem bukkantunk a nyomára . . . A meglévő lerakóhelyeket — a Garé térségében lévőket, amelyeket a Húsipari Vállalat, a Bőrgyár, a Budapesti Vegyiművek hidasi gyára létesített, s ahova, mint korábban kiderült, más cégek nem rakhatják le az olajiszapjukat — figyelmen kívül kell hagynunk. Vagyis: nincsen a megyében lerakóhely ... Maradjunk mégis Garénál. Dr. Kassai Miklós, a Magyar Állami Földtani Intézet dél-dunántúli osztályának vezetője: — Ez a terület akkor került előtérbe, amikor kiderült, hogy a bőrgyári hulladék Kökény környéki elhelyezése veszélyezteti a pellérdi víznyerőt. Felvetődött a kérdés — és tették ezt fel nekünk, geológusoknak: hol legyen egy olyan lerakó, ahol a környezetet kímélően, biztonságosan lehet tárolni a veszélyes hulladékokat. Garé térségében egy nagy kiterjedésű agyagréteg húzódik, vastagsága több mint 100 méter. Az agyagról tudni kell: vízáteresztő képessége gyakorlatilag nulla, mondjuk ötven év alatt szivárog el a nedvesség néhány méterre. Vagyis itt olyan tárolók létesíthetők — egyszerűen szólva: kell néhány nagyobb gödröt ásni —, amelyeket nem kell bélelni különböző, az elszivárgást akadályozó anyagokkal. A természet adta lehetőség itt egyúttal az olcsóbb megvalósítást is kínálja. — Tudnunk kell: ma Magyarországon a különböző ve- szélyességű hulladékoknak mintegy 70—80 százaléka természetes tárolókba kerül. Azt jelenti: nem kezelik előtte semmivel, „natúr” megy az erre a célra kialakított helyre. Ezzel kapcsolatban a geológia feladata: a felszín alatti vizek védelme érdekében olyan területeket mutatni és ajánlani, ahol a veszélyes hulladék következmény nélkül elhelyezhető. El is készült az ország szennyeződés-érzékenységi térképe. Ezzel a geológusok a maguk részéről mindent megtettek. Az, hogy — maradjunk az olajiszapnál — erre a természetadta lehetőségre mi „épül rá" az olajiszapok, veszélyes hulladékok elhelyezésének megoldása érdekében, eldöntése természetesen már nem a geológia feladata. — Mekkora tárolóra lenne szükség Garé térségében, hogy a megyében keletkező összes olajiszapot le lehessen itt rakni? — Akármekkoráról legyen szó — de nem kell valami óriási gödörre gondolni —, nem állítható arányba azzal, amekkora a jelenleg veszélyeztetett terület. Csak közbevetőleg egy figyelmeztető tény: egy liter olaj több tízezer liter vizet szeny- nyezhet, ezt vetítsük át hektárra, s rájöhetünk: a lerakó hiányában gyakorlattá váló „bújócska” — ott szabadulok meg az olajiszaptól, ahol nem látják... — mekkora kárt okozhat. Garénál azonban nem véletlenül időztünk kicsit hosz- szabban. Tudniillik az OKTH- nak azt a törekvését, hogy környezetünket a jövő érdekében minden áron meg kell védenie — a hatósági jogköre adta eszközeikkel is élve — el kell fogadnunk. Nem hagyhatjuk azonban figyelmen kívül a másik oldalt sem: a vállalatok lehetőségeit, ezeknek pénzügyi korlátáit, általában: a gazdasági helyzetünkhöz alkalmazkodó megoldások kutatását, kihasználását. Ügy véljük: nem tűnhet teljesen elképzelhetetlennek, hogy az OKTH átmeneti jelleggel engedélyezze Garéban a tároló kialakítását. Átmenetileg, ezt hangsúlyozzuk, ami — egyebek mellett — lehetővé tenné a jelenleg feszítő gondok megszűnését, de ezen túl módot adna annak kikísérletezésére is, hogy egy ilyen jellegű létesítményt működtetve a lerakott veszélyes hulladékból visszanyert olaj mennyiségéről, az alkalmazandó technológiák közül a legmegfelelőbbről képet kaphassunk. Mert — méltányolva az OKTH jövőnket féltő gyakorlatát is — pillanatnyilag ez tűnik az elérhető útnak, s tulajdonképpen már a megoldás küszöbén toporgunk. Talán ez cikksorozatunk egyik súlypontja: az olajiszap nagyon sokakat foglalkoztat, kit „termelői" minőségében, kit a környezet óvása végett, másokat a megoldás kutatása során. Ám tapasztalataink szerint a gyors — mert szükséges — megoldás érdekében igényelt együttműködés helyett a többi érintettről ugyan tudva, de egymástól függetlenül próbálnak a gonddal megbirkózni. Oka ennek természetesen van — részleteiben cikksorozatunkból ki is derült —, ebből azonban nem szükségszerűen keli következnie az egyhelyben toporgásnak. Egészen egyszerűen: olyan megoldást kell találni, amely nem „égig érő" tervek alapján valósulna meg, hanem minden körülményre figyelemmel és a természetadta lehetőséget kihasználva ad módot az olajiszapok elhelyezésére. Ezért érdemes továbbgondolásra: a garéi átmeneti tárolók kaphatnak-e zöld utat? Mészáros Attila Új mezőgazdasági géptípussal jelentkezik Győrött a Rába Magyar Vagon- és Gépgyár: az óriástraktorok mellett sorozatban gyártják már a 15 lóerős kistraktort is, amely kiválóan hasznosítható a háztáji gazdaságokban. A Bosta szomszédságában lévő telepen gyűjtik össze és temetik el az ipari szennyező anyagokat A volt tűzoltólaktanya épülete Fotó: Maletics Üzletközpont lesz a régi tűzoltólaktanyából A pécsi új Pannónia Szálló szomszédságában álló régi tűzoltólaktanya átalakítása a félidejéhez ért. Befejeződött a víz- és villanyvezeték lefektetése, megkezdődött a födémszerkezet helyreállítása, a gáz bevezetése. Várhatóan az év végére készül el a kilenc boltból álló üzletközpont. A tűzoltók kiköltözése után a tervező vállalat szakemberei megállapították, hogy a régi irodaépületet vonóvasakkal kell megerősíteni, s akkor a laktanya már alkalmas lesz arra, hogy benne a belvárosi rekonstrukció érdekében üzlethelyiségeket alakítsanak ki. A beruházás két és félmillió forintba kerül. A víz-, villanyvezeték, valamint a tetőszerkezet teljes felújítása szükséges. Az első szakaszban a központi épület garázsában, irodaépületében és az udvaron lévő volt étteremben alakítanak ki kilenc üzletet raktárakkal, irodákkal és szociális létesítményekkel együtt. Itt kap helyet a Hídépítő Vállalat Lenin téri építésvezetősége is. A régi épület homlokzatát megőrzik, a kirakatok szintén boltívesek lesznek. Az üzletek bejáratai az udvarról nyílnak.
