Dunántúli Napló, 1984. júlis (41. évfolyam, 179-209. szám)

1984-07-14 / 192. szám

Olajiszcapcsota (4.) Szemszűrés az óvodásoknak A tompalátás gyógyítható Gyermekszemészeti tapasztalatok Vizsgálat a Rét utcai rendelő­ben Fotó: Maletics Úgy vigyázz rá, mint a sze­med világára! — Ezt az intő mondást mindenki ismeri, ami azt jelenti, hogy valamit na­gyon óvni, félteni kell. A kül­világ ingereinek 80 százalékát s szemünkön keresztül érzékel­jük, igy érzékszerveink közül a látás szerve az, amelytől a leg­több, legszínesebb és leggaz­dagabb információt kapjuk. Pályaválasztás előtt álló fia­talok szemészeti vizsgálata so­rán azt tapasztalták, hogy a választott pályára alkalmatlan fiatalok 28—32 százaléka sze­mészeti okok miatt volt kény­telen más pályát választani. Az 1982/83-as tanévben a pécsi gyermekszemészeti rendelő szakorvosai 2083 ötödik, és 1744 hetedik osztályos tanulót vizs­gáltak meg. Az előbbiek között 454 tanulónál találtak eltérést (ez 21,7 százalék), az utóbbi csoportban Dedia 381 tanuló­nál (21,8 százalék) tapasztaltak valamilyen látászavart. Kisgyereknél gyakran fordul elő az egyik szemnél tompa­látás. A tompalátásnak kétféle oka lehet. Az egyik, ha valami­lyen kóros elváltozás található a szem fénytörő közegeinél (szem­lencse, üvegtest), a retinánál, vagy a látóidegeknél. Ez ese­tekben a gyógyító lehetőség korlátozott. Szerencsére a kis­gyerekkori tompalátásnak leg­több esetben funkcionális oka van, vagyis az előbb felsorolt szerveknek semmi baja, épek, csupán valamilyen ok miatt a működésükben állt elő zavar. Ez a zavar a három évnél fia­talabb korban elkezdett keze­lés esetében 95 százalékban tö­kéletesen helyrehozható és még az 5—6. év előtt is igen nagy eséllyel gyógyítható. A 10. életév után azonban gya­korlatilag már nem sokat le­het tenni, kezelések eredmé­nyessége mindössze 5 százalék. A speciális problémák miatt indokolt tehát, hogy a gyerek­szemészet külön váljék a szak- rendeléseken belül. Debrecen után az országban másodikként Pécsett szervezték meg a gye­rekszemészeti szűrést, és a fel­fedett látási zavarral küszködők- nél a rendszeres gondozást. Az Egyesített Egészségügyi Intéz­4. HÉTVÉGE mények gyermekszemészeti j szakrendelőjének vezetője dr. i Szabó Márta és munkatársai — | dr. Nád Éva és dr. Szava Éva i — öt éve kezdték és azóta rendszeresen végzik az óvodás­korúak szűrését, gondozását. A kisgyerek nem jelzi azt, hogy rosszul lát — mondja dr. Szabó Márta — nem is tud ró­la, azt szokja meg, azt fogad­ja el természetesen, amit lát. Egyik nagy élményem volt, ami­kor egyszer valaki elmondta, visszaemlékszik, hogy gyerek­korában megdöbbentő volt szá­mára, amikor először látta meg, hogy a hó pelyhekben esik. Vannak ugyan a szem zavarára utaló külsőleg észrevehető je­lek, mint például a kancsalság, a fehér pupilla, vagy a piros, izgatott szem, azonban az ese­tek nagy részében nincs külső­leg észlelhető eltérés, ami ar­ra indítaná a környezetet, hogy orvoshoz forduljon. Mégis, ha a szülő észreveszi, hogy a gyer­mek gyakran az egyik szemé­hez kapkod, vagy hunyorog, ez mindenkor látászavar jele. Az óvodákban a szűrést asz- szisztensek végzik, ők jelentik az eredményt. Minden évben min­den óvodáskorút megvizsgál­nak. Ha hiányzók vannak, azo­kért visszamennek. A talált za­var alapján aztán elkezdik a kezelést, ami azzal jár, hoqya gyermek vagy szemüveget kap, vagy letakarják az egyik sze­mét. Az egyik szemre tompán látó gyerek a gyengébbet nem használja, önkéntelenül kiik­tatja. Ha valakinek mondjuk egy-két évig gipszben tartanák a karját, izmai elsorvadnának, a gipsz levétele után nem tud­ná mozgatni, csak hosszas gya­korlás után. Ugyanez történik a szemmel. Amikor leragasztják a jó szemet, tulajdonképpen a tompán látót késztetik műkö­désre. Ezzel a kényszerrel va­lamint a szem gyakoroltatásá­val kisgyerekkorban tökéletesen helyrehozható a hiba. A későb­bi életkorban azért reményte­len, mert a hosszú ideig hasz­nálatlan szervben és az ideg­pályákon már olyan változások alakulnak ki, amelyek miatt nem lehet segíteni. — Ezért csodálkozom sok szülőn — mondja dr. Szabó Márta. — A leragasztott szemű gyerek természetes, hogy nyű­gös. Sokszor tapasztaljuk, hogy nincs türelme a szülőnek a gyermekéhez, a takarást otthon leveszi. Mi adunk eszközöket, elmondjuk, milyen játékokat játsszanak együtt, amivel mun­kára késztetik a szemet. Na­gyon sok esetben halljuk visz- sza a gyerekektől, hogy nem csinálják. Ezzel nagyot vétenek, mert nem mást, mint gyerme­kük tökéletes látását teszik kockára. A fel nem fedezett, rosszul látó qyerekek között a későb­bi időben sok a gyenge tanuló, az aqresszív, vaqy visszahúzó­dó. Mi, szemészek azt javasoljuk, hogy a szemüveges gyerek tor­naórán se vesse le a szemüve­gét, hiszen anélkül nem lát jól, így mozgása is ügyetlenebb lesz, ami újabb okot adhat a gátlások kifejlődésére. Jelenleg 6—14 éves korig Pécs valamennyi rászoruló gye­rekét gondozzák. Ez tízezer ese­tet jelent. Előjegyzési naptár szerint naponta 50—60 gyermek fordul meg a rendelőben. Sarok Zsuzsa Ábrándok helyett A veszélyes hulladékok ár­talmatlanításáról egyebek kö­zött ezt mondja a már több­ször emlegetett jogszabály (a Minisztertanács 56/1981. (XI. 18.) számú rendelete): „Ha a termelő a veszélyes hulladékot nem használja fel, vagy nem értékesíti, annak ártalmatlan'!-, tásáról köteles gondoskodni. Az ártalmatlanítást a termelő elvégezheti — a környezetvé­delmi hatóság engedélyével — meglévő berendezésében vagy lerakóhelyén." Ez az a „tükör", amelyben — cikksorozatunk negyedik, befejező részében — az olaj­iszaphoz kötődő gondokat, tapasztalatainkat összefoglal­va még egyszer szemügyre vesszük. Az kiderült: azok a cégek, amelyeket megkérdez­tünk, az olajiszap ártalmatla­nításához szükséges berende­zésekkel nem rendelkeznek, az az információ, hogy ezek a piacon hozzáférhetőek, s vár­hatóan évekig nem is lesz ne­kik pénzügyi okok miatt. Ma­radna a másik lehetőség, tud­niillik a lerakás. Ami erre a célra megfelelő helyen kiala­kított, a veszélyes hulladékok befogadására több szempont alapján is alkalmas tárolási lehetőséget jelent. Itt azonban meg kell áll­nunk. Ma már a világon szá­mos megoldás létezik az olaj­iszap — és általában p ve­szélyes hulladékok — ártalmat­lanítására, a viss.-anyerhető anyagok újbóli hasznosítására. Emlegetnek is szakemberek különböző megbeszéléseken hol svájci, hol nyugatnémet, máskor svéd eljárást — ám el kell fogadnunk: jelenlegi gaz­dasági körülményeink között az átvétel legfeljebb ábránd lehet. így a rendelet által megcélzott vállalatoknak nem marad más, mint a Meglévő lerakóhely. Menyit kell lerakni Bara­nyában? Azaz: mennyi olaj-— iszap keletkezik? S ennek le­rakásához mekkora összegért milyen létesítményt kellene fel­építeni, kialakítani, hogy az a jelenleg érvényben lévő előírá­soknak megfeleljen? Nos, ezt a számítást el kellene végez­ni. Ilyennek azonban eddig — hány cégnél pontosan hány köbméter olajiszap „termelő­dik" egy-egy évben, milyen szállítókapacitás kell ennek to­vábbításához, az ártalmatlaní­tás, maga a lerakó üzemelte­tése milyen összegeket igényel­ne — nem bukkantunk a nyo­mára . . . A meglévő lerakóhelyeket — a Garé térségében lévőket, amelyeket a Húsipari Vállalat, a Bőrgyár, a Budapesti Vegyi­művek hidasi gyára létesített, s ahova, mint korábban kide­rült, más cégek nem rakhatják le az olajiszapjukat — figyel­men kívül kell hagynunk. Vagy­is: nincsen a megyében le­rakóhely ... Maradjunk mégis Garénál. Dr. Kassai Miklós, a Magyar Állami Földtani Intézet dél-du­nántúli osztályának vezetője: — Ez a terület akkor került előtérbe, amikor kiderült, hogy a bőrgyári hulladék Kökény környéki elhelyezése veszélyez­teti a pellérdi víznyerőt. Felve­tődött a kérdés — és tették ezt fel nekünk, geológusoknak: hol legyen egy olyan lerakó, ahol a környezetet kímélően, biztonságosan lehet tárolni a veszélyes hulladékokat. Garé térségében egy nagy kiterje­désű agyagréteg húzódik, vas­tagsága több mint 100 méter. Az agyagról tudni kell: vízát­eresztő képessége gyakorlati­lag nulla, mondjuk ötven év alatt szivárog el a nedvesség néhány méterre. Vagyis itt olyan tárolók létesíthetők — egyszerűen szólva: kell néhány nagyobb gödröt ásni —, ame­lyeket nem kell bélelni külön­böző, az elszivárgást akadá­lyozó anyagokkal. A természet adta lehetőség itt egyúttal az olcsóbb megvalósítást is kínál­ja. — Tudnunk kell: ma Ma­gyarországon a különböző ve- szélyességű hulladékoknak mintegy 70—80 százaléka ter­mészetes tárolókba kerül. Azt jelenti: nem kezelik előtte semmivel, „natúr” megy az er­re a célra kialakított helyre. Ezzel kapcsolatban a geológia feladata: a felszín alatti vizek védelme érdekében olyan te­rületeket mutatni és ajánlani, ahol a veszélyes hulladék kö­vetkezmény nélkül elhelyezhe­tő. El is készült az ország szennyeződés-érzékenységi tér­képe. Ezzel a geológusok a maguk részéről mindent meg­tettek. Az, hogy — maradjunk az olajiszapnál — erre a ter­mészetadta lehetőségre mi „épül rá" az olajiszapok, ve­szélyes hulladékok elhelyezé­sének megoldása érdekében, eldöntése természetesen már nem a geológia feladata. — Mekkora tárolóra lenne szükség Garé térségében, hogy a megyében keletkező összes olajiszapot le lehessen itt rakni? — Akármekkoráról legyen szó — de nem kell valami óriási gödörre gondolni —, nem állítható arányba azzal, amekkora a jelenleg veszé­lyeztetett terület. Csak közbevetőleg egy fi­gyelmeztető tény: egy liter olaj több tízezer liter vizet szeny- nyezhet, ezt vetítsük át hek­tárra, s rájöhetünk: a lerakó hiányában gyakorlattá váló „bújócska” — ott szabadulok meg az olajiszaptól, ahol nem látják... — mekkora kárt okozhat. Garénál azonban nem vé­letlenül időztünk kicsit hosz- szabban. Tudniillik az OKTH- nak azt a törekvését, hogy környezetünket a jövő érdeké­ben minden áron meg kell vé­denie — a hatósági jogköre adta eszközeikkel is élve — el kell fogadnunk. Nem hagy­hatjuk azonban figyelmen kí­vül a másik oldalt sem: a vál­lalatok lehetőségeit, ezeknek pénzügyi korlátáit, általában: a gazdasági helyzetünkhöz alkalmazkodó megoldások ku­tatását, kihasználását. Ügy véljük: nem tűnhet teljesen elképzelhetetlennek, hogy az OKTH átmeneti jelleggel en­gedélyezze Garéban a tároló kialakítását. Átmenetileg, ezt hangsúlyozzuk, ami — egye­bek mellett — lehetővé tenné a jelenleg feszítő gondok meg­szűnését, de ezen túl módot adna annak kikísérletezésére is, hogy egy ilyen jellegű léte­sítményt működtetve a lerakott veszélyes hulladékból vissza­nyert olaj mennyiségéről, az alkalmazandó technológiák kö­zül a legmegfelelőbbről képet kaphassunk. Mert — méltá­nyolva az OKTH jövőnket fél­tő gyakorlatát is — pillanat­nyilag ez tűnik az elérhető út­nak, s tulajdonképpen már a megoldás küszöbén toporgunk. Talán ez cikksorozatunk egyik súlypontja: az olajiszap nagyon sokakat foglalkoztat, kit „termelői" minőségében, kit a környezet óvása végett, másokat a megoldás kutatá­sa során. Ám tapasztalataink szerint a gyors — mert szük­séges — megoldás érdekében igényelt együttműködés helyett a többi érintettről ugyan tud­va, de egymástól függetlenül próbálnak a gonddal megbir­kózni. Oka ennek természetesen van — részleteiben cikksoroza­tunkból ki is derült —, ebből azonban nem szükségszerűen keli következnie az egyhelyben toporgásnak. Egészen egysze­rűen: olyan megoldást kell ta­lálni, amely nem „égig érő" tervek alapján valósulna meg, hanem minden körülményre fi­gyelemmel és a természetadta lehetőséget kihasználva ad módot az olajiszapok elhelye­zésére. Ezért érdemes tovább­gondolásra: a garéi átmeneti tárolók kaphatnak-e zöld utat? Mészáros Attila Új mezőgazdasági géptípussal jelentkezik Győrött a Rába Ma­gyar Vagon- és Gépgyár: az óriástraktorok mellett sorozatban gyártják már a 15 lóerős kistraktort is, amely kiválóan haszno­sítható a háztáji gazdaságokban. A Bosta szomszédságában lévő telepen gyűjtik össze és temetik el az ipari szennyező anyagokat A volt tűzoltólaktanya épülete Fotó: Maletics Üzletközpont lesz a régi tűzoltólaktanyából A pécsi új Pannónia Szálló szomszédságában álló régi tűz­oltólaktanya átalakítása a fél­idejéhez ért. Befejeződött a víz- és villanyvezeték lefektetése, megkezdődött a födémszerkezet helyreállítása, a gáz bevezeté­se. Várhatóan az év végére ké­szül el a kilenc boltból álló üzletközpont. A tűzoltók kiköltözése után a tervező vállalat szakemberei megállapították, hogy a régi irodaépületet vonóvasakkal kell megerősíteni, s akkor a lakta­nya már alkalmas lesz arra, hogy benne a belvárosi rekonst­rukció érdekében üzlethelyisé­geket alakítsanak ki. A beru­házás két és félmillió forintba kerül. A víz-, villanyvezeték, va­lamint a tetőszerkezet teljes fel­újítása szükséges. Az első szakaszban a közpon­ti épület garázsában, irodaépü­letében és az udvaron lévő volt étteremben alakítanak ki kilenc üzletet raktárakkal, irodákkal és szociális létesítményekkel együtt. Itt kap helyet a Hídépítő Válla­lat Lenin téri építésvezetősége is. A régi épület homlokzatát megőrzik, a kirakatok szintén boltívesek lesznek. Az üzletek bejáratai az udvarról nyílnak.

Next

/
Thumbnails
Contents