Dunántúli Napló, 1984. júlis (41. évfolyam, 179-209. szám)

1984-07-14 / 192. szám

2 Dunántúlt Haplo 1984. július 14., szombat Közlemény a szocialista országok KB-titkárainak prágai tanácskozásáról Prágában július 11—12- én megtartották a szocialis­ta országok kommunista és munkáspártjai központi bi­zottságai nemzetközi és ideológiai kérdésekkel fog­lalkozó titkárainak értekez­letét. A tanácskozáson részt vet­tek: a Bolgár Kommunista Párt, Csehszlovákia Kommu­nista Pártja, a Kubai Kommu­nista Párt, a Laoszi Népi For­radalmi Párt, a Lengyel Egye­sült Munkáspárt, a Magyar Szocialista Munkáspárt, a Mongol Népi Forradalmi Párt, a Német Szocialista Egység­párt, a Román Kommunista Párt. a Szovjetunió Kommunis­ta Pártja és a Vietnami Kom­munista Párt KB-titkárai vet­tek részt. Az MSZMP részéről Óvári Miklós, a Politikai Bizottság tagja, a KB titkára, Aczél György, a Politikai Bizottság tagja, a KB titkára és Szűrős Mátyás, a KB titkára vett részt az értekezleten. A tanácskozás munkájában részt vettek a testvérpártok Központi Bizottságainak osz­tályvezetői, osztályvezető-he­lyettesei és más felelős mun­katársai. A tanácskozás résztvevői vé­leményt cseréltek a jelenlegi nemzetközi helyzet és az ideológiai munka időszerű kér­déseiről. Megállapították, hogy az imperializmus, első­sorban az amerikai imperializ­mus agresszív körei által foly­tatott konfrontációs, katonai fölényre törekvő, a népek füg­getlenségét és szuverenitását sértő, az expanzión és a dik­tátumon alapuló irányvonal következtében jelentősen meg­nőtt a békét fenyegető ve­szély. A fegyverkezési hajsza különösen veszélyes szakasza kezdődött azzal, hogy a NATO egyes országaiban megkezd­ték a közép-hatótávolságú amerikai nukleáris rakéták te­lepítését. Ez arra kényszerítette a Szovjetuniót és a Varsói Szerződés más tagállamait, hogy több válaszintézkedést te­gyenek. Az imperializmus agresszív irányvonala mélységesen nyug­talanítja a népeket, és kiváltja a háborúellenes mozgalom, az emberiség jövőjéért felelőssé­get érző összes társadalmi erő és államférfi határozott ellen­állását. Az utóbbi időben Washing­tonban a világűr militarizálá- sának irányvonalát erőltetik. A fegyverkezési hajszának erre a területére történő kiterjesztése méginkább megnövelné a nuk­leáris konfliktus veszélyét, és még bonyolultabbá tenné a leszerelési megállapodások el­érését. A tanácskozás részt­vevői hangsúlyozták a világűr militarizálásának megakadá­lyozásáról haladéktalanul tár­gyalásokat kezdeményező szov­jet javaslat jelentőségét, és teljes támogatósukról biztosí­tották a javaslatot. Az imperializmus agresszív köreinek hibájából kialakult fe­szült nemzetközi helyzetből ki­utat mutat a szocialista orszá­gok által közösen kidolgozott reális békeprogram. E program olyan megállapodások megkö­tésére irányul, amelyek révén valóban csökkenteni lehet a ka­tonai szembenállás szintjét, ki lehet zárni a nemzetközi kap­csolatokból az erő alkalmazá­sát és az erővel való fenyege­tést, meg lehet akadályozni a nukleáris háborút. A szocialista országok — mint vezetőik ál­landóan hangoztatják — ké­szek a konstruktív párbeszéd­re a béke és a nemzetközi biztonság érdekében. Fontos­nak tartják az ENSZ szerepé­nek növelését az említett célok elérése végett. A tanácskozáson képviselt pártok állhatatosan szorgal­mazzák a közéo-hatótávolságú amerikai nukleáris rakéták nyugat-európai telepítésének leállítását és kijelentik, ha megszületnének a már telepített rakéták kivonását eredménye­ző intézkedések, akkor ezzel egyidejűleg lépéseket tesznek a válaszintézkedések visszavoná­sára. Ez megteremti a tárgya­lások felújításának alapját. A tárgyalásoknak az a célja, hogy olyan megállapodásokat érje­nek el, amelyek révén mente­sítik Európát mind a közép-ha­tótávolságú, mind pedig a har­cászati atomfegyverektől. A tanácskozás résztvevői megállapították: nagy jelentő­sége van annak, hogy meggyő­zően ismertessék és megvaló­sítsák azokat a javaslatokat és kezdeményezéseket, amelyeket a Varsói Szerződés tagállamai prágai Politikai Nyilatkozata (1983. január 5.), a szocialista országok párt- és állami veze­tői moszkvai találkozójáról ki­adott Közös Nyilatkozat (1983. június 28.), a KGST tagállamai felső szintű gazdasági tanács­kozásán elfogadott „A béke megőrzése és a nemzetközi gazdasági együttműködés" cí­mű nyilatkozat (1984. június 14.) és a szocialista közösség országainak más komoly, tárgy­szerű dokumentumai tartalmaz­nak. Ezek az egyenlőség, az egyenlő biztonság alapján foly­tatandó, a fegyverzet korláto­zására és csökkentésére vonat­kozó tárgyalások felújítására és a nemzetközi politikai légkör javítására irányulnak. A nukleáris háború veszélye ellen folytatott harc sikerének záloga a szocialista közösség országainak ereje és egysége, kommunista és munkáspárt­jaiknak a marxizmus—leniniz- mus, a szocialista internacio­nalizmus elvein alapuló össze- forrottsága, amely magában foglalja a szolidaritást, a köl­csönös elvtársi segítséget, a teljes egyenjogúságot, az egy­más belügyeibe való be nem avatkozást és minden párt azon jogának tiszteletben tartását, hogy önállóan határozza meg és hajtsa végre politikai irány­vonalát. A tanácskozás résztvevői sík- raszálltak az összes kommunis­ta és munkáspárt szolidaritásá­nak és együttműködésének erő­sítése mellett. Kifejezték kész­ségüket arra, hogy aktív politi­kai párbeszédet és együttmű­ködést folytassanak a szocia­lista és a szociáldemokrata pártokkal, a háború- és raké­taellenes mozgalom különböző társadalmi-politikai erőivel. Te­szik ezt annak érdekében, hogy olyan utakat keressenek, ame­lyek a háború és a béke sú­lyos problémáinak konstruktív megoldásához, a fegyverkezési hajsza — elsősorban a nukleá­ris fegyverkezés — megfékezé­séhez vezetnek. A tanácskozáson hangsú­lyozták, hogy az imperialista államokban a militarizmus fo­kozódását a szocialista orszá­gok ellen irányuló ideológiai felforgató tevékenység erősö­dése, rágalmazó kampányok ki­bontakoztatása, a belügyekbe való durva beavatkozási kísér­letek és különféle gazdasági szankciók alkalmazása kíséri. Ugyanakkor megállapították, hogy az imperializmusnak a fenyverkezési hajsza további fokozására irányuló politikája közvetlen kapcsolatban áll a monopóliumok a tőkés orszá­gok dolgozói létérdekei ellen intézett támadásával, a társa­dalmi változások érdekében fel­lépő haladó mozgalmak elfoj­tásával. Az imperializmus a vi­lágpolitikában az erőre építve egyre nyíltabban támogatja a sovinizmust és a fajgyűlöletet, teret enged a revansizmusnak és a neofasizmusnak, és az ál­lami politika rangjára emeli a népek elleni terrorizmust. A tanácskozáson hangsúlyoz­ták annak szükségességét, hogy erőteljesebben kell népszerűsí­teni a létező szocializmus elő­nyeit és eredményeit, amelyek a gyakorlatban biztosították a munkához, a tanuláshoz, az ál­lamügyekben való demokra­tikus részvételhez, a személyi­ség szabad fejlődéséhez való jogot. Az imperialista reakció, a demokrácia és a dolgozók szo­ciális jogai elleni támadását azzal a demagóg kampánnyal próbálja leplezni, hogy a szo­cialista országokban állítólag megsértik az emberi jogokat. Azon kívül, hogy meggyőzően cáfoljuk az ilyen és hasonló rágalmakat, fontos, hogy konk­rét tényekkel bizonyítsuk, tőkés világban milyen gátlástalanul megsértik az emberi jogokat, és milyen következménnyel jár a dolgozókra nézve a munka- nélküliség, a kizsákmányolás, a faji és nemzeti hovatartozás alapján való hátrányos meg­különböztetés, a bűnözés, a kábítószerélvezet és az erő­szak elterjedése, a nemzetek és az emberek közötti gyűlö­let szítása. A testvérpártok küldöttségei kiemelték, hogy a KGST-orszá- gok felső szintű gazdasági ér­tekezletén elfogadott határoza­tok új, kedvező távlatokat nyit­nak ezen országok nemzetgaz­dasága és az egész szocialista közösség gyors fejlődése, vala­mint a szocialista világrend- szer ereje és tekintélye növeke­dése előtt. A testvérpártok és testvéri államok vezetői által egyeztetett hosszú távú irány­vonal alkotó célokat követ és elválaszthatatlanul összefügg azzal, hogy ezek az országok következetes hívei a béke ügyé­nek és a nemzetközi együttmű­ködésnek. A gazdasági tanácskozás eredményei ismételten bizonyí­tották, hogy csak a szocializ­mus körülményei között lehetsé­ges a valóban egyenjogú és kölcsönösen előnyös együttmű­ködés, s hogy a gyakorlatban éppen a szocializmus támogat­ja a fejlődő országok népeinek törvényes jogait. A tőkés orszá­gok politikáját a zsarolás és a „szankciók" módszerei, a saját politikai irányvonal más álla­mokra való ráerőszakolását cél­zó kísérletek jellemzik, s az, hogy nem hajlandók ténylege­sen elősegíteni a fejlődő orszá­gokban kialakult válságos hely­zet megoldását. A tanácskozás résztvevői is­mét megerősítették a szocialis­ta államok szolidaritását az el nem kötelezett mozgalommal, a fejlődő országok népeivel, ame­lyek az imperializmus, a gyar­matosítás és a neokolonializ- mus ellen, a szabad és önálló fejlődéshez való jogért, az el­maradottság leküzdéséért és az új gazdasági világrend megte­remtéséért harcolnak. Nagy figyelmet fordítottak a hitleri fasizmus és a japán mi­litarizmus felett aratott győze­lem közelgő negyvenedik év­fordulójára. Az emberek új nemzedékeinek az egész vilá­gon tudniuk kell az igazságot a II. világháborúról, arról, hogy azt a hitleri fasizmus, a nem­zetközi imperializmus legag- resszívabb erői robbantották ki, valamint arról is, hogy a Szov­jetunió döntő szerepet játszott a győzelem kivívásában, s mit tett a győzelemért a kommu­nista és munkásmozgalom, az összes többi antifasiszta és ha­zafias erő. Nem szabad meg­engedni a történelemhamisítók­nak, hogy elhallgassák és meg­hamisítsák a II. világháború tanulságait. A legfontosabb ta­nulság az, hogy a háborús fe­nyegetés ellen azelőtt kell har­colni, mielőtt megszólalnak a fegyverek, s ez méginkább így van, ha nukleáris fegyverekről van szó. A történelmi tanulsá­gok megkövetelik a demokrá­cia, a haladás, a politikai rea­lizmus összes erőinek akcióegy­ségét. A tanácskozás az elvtársi együttműködés, az egység és a harcos szolidaritás légkörében folyt le. Római dilemmák Kommentár Még nem tudni pontosan, mivé fajul a P—2 botrány legfrissebb hulláma Itáliá­ban, Pietro Longo lemondása után. A Szociáldemokrata Párt vezére, Bettino Craxi kor­mányának költségvetési és tervezési minisztere csütörtö­kön végül is megvált a kabi­netben viselt tisztségétől. A parlamenti vizsgálóbizottság ugyanis minden kétséget ki­záróan megállapította, hogy Longo tagja volt a P (Propa­ganda)—2 elnevezésű, sza­badkőműves páholynak álcá­zott titkos szervezetnek. Az alkotmányellenes csoportosu­lás leleplezése annak idején hatalmas port vert föl Olasz­országban. Csaknem ezer ne­vet tartalmazott az a lista, melyet a hatóságok megtalál­tak: a névsorban szereplők tekintélyes hányada ismert olasz közéleti személyiség, a hadsereg, a hírszerzés és a katonai elhárítás magas ran­gú tisztje és tábornoka. Longo lemondását már jó ideje követelték Rómában, de úgy tűnt, a koalíció jövője miatt Craxi igyekszik minisz­terét megmenteni. A szünte­len támadások pergőtüzében azonban fel kellett áldoznia a szociáldemokrata politi­kust. Lemondása — ponto­sabban lemondatása — ha­talmas lavinát indított el, amely akár kormányválság­ba is torkollhat. Egy ideje már amúgy is in­gataggá vált Bettino Craxi helyzete a kabinet élén. Fő­leg a kereszténydemokrácia berkeiből intéztek ellene egy­re hevesebb kirohanásokat. Ezek mögött valószínűleg az a törekvés húzódik meg, hogy az olasz keresztényde­mokraták megelégelték a szocialista párti kormányfő tevékenységét, s szeretnék visszahódítani a miniszterel­nöki posztot. Spadolini két koalíciója után Craxié mára harmadik olasz kormány, amelynek az élén úgynevezett laikus — vagyis nem keresz­ténydemokrata — politikus áll. Ciriaco de Mtia pártja most elérkezettnek véli az időt a Palazzo Chigi, a mi­niszterelnökségi palota elle­ni általános rohamra. Csakhogy a vállalkozás rendkívül kockázatos. A leg­utóbbi erőpróba, az Europa­parlament! választások alkal­mából — még ha ez nem is hű tükörképe a belső erővi­szonyoknak — a keresztény­demokrácia ismét vesztett po­zícióiból, s ha hajszállal is, de az Olasz Kommunista Párt megelőzte. Az olasz válasz­tók minden valószínűség sze­rint kiábrándultak a keresz­ténydemokratákból: az elhú­zódó pénzügyi-gazdasági vál­ság, az inflációellenes taka­rékossági intézkedések, a munkanélküliség elleni ered­ménytelen erőfeszítések nem növelték népszerűségüket. Am azzal is számolniok kell, hogy Craxi megbuktatása után esetleg nem kínálkozik más lehetőség, mint az álta­lános választások kiírása. Az Olasz Kommunista Párt Központi Bizottsági ülésén Alessandro Natta főtitkár a kormány haladéktalan lemon­dását követelte, ugyanakkor fölajánlotta a kommunisták támogatását a válság meg­oldásához szükséges lépések kidolgozásában. Gyapay Dénes NAGYVILÁGBAN Tiz éve nem tapasztalt rekordmagasságba szökött fel a dollár árfolyama a frankfurti tőzsdén. Az amerikai dollárt 2,8540 már­kával jegyezték. Csernyenko-Cuellar találkozó Konsztantyin Csernyenko, az SZKP KB főtitkára, a Szovjet­unió Legfelsőbb Tanácsa elnök­ségének elnöke pénteken dél­előtt fogadta Javier Pérez de Cuellar ENSZ-főtitkárt, aki szer­da óta tartózkodik Moszkvában a szovjet kormány meghívására hivatalos látogatáson. A kontstruktív, baráti légkö­rű megbeszélésen jelen volt Andrej Gromiko, az SZKP KB PB tagja, a Szovjetunió Minisz­tertanácsa elnökének első he­lyettese, külügyminiszter. Konsztantyin Csernyenko a találkozón rámutatott, hogy a Szovjetunió következetesen a nemzetközi légkör javítására s a fegyverkezési hajsza meg­szüntetésére törekszik, napjaink legfontosabb feladatának a nukleáris héború veszélyének elhárítását tekinti. Javier Pérez de Cuellar üd­vözölte a Szovjetuniónak a háborús veszély elhárítása, a nemzetközi feszültség csök­kentése érdekében tett erőfe­szítéseit. Állást foglalt amel­lett, hogy az ENSZ az eddigi­nél nagyobb mértékben já­ruljon hozzá a béke és a nem­zetközi biztonság megszilárdí­tásával kapcsolatos kérdések megoldásához. Chnoupek Bonnban Csehszlovákia és a Német Szövetségi Köztársaság kapcso­latainak helyzetét és távlatait vitatta meg Bohuslav Chnoupek csehszlovák és Hans-Dietrich Genscher nyugatnémet külügy­miniszter csütörtök esti bonni tárgyalásain. Bohuslav Chnoupek rámuta­tott arra, hogy az új amerikai rakéták telepítése a Német Szö­vetségi Köztársaságban nyomot hagyott a két ország kapcso­latain, de a kedvezőtlen hatást csökkenteni kell és arra kell tö­rekedni, hogy a jövőben azok építő szellemben fejlődjenek. Mindkét fél megerősítette érde­keltségét a párbeszéd folytatá­sában és kiterjesztésében. A csehszlovák külügyminisz­ter határozottan bírálta a re- vansista szudétanémet szövetsé­gek nemrég Münchenben tar­tott gyűlését, amelyen megkér­dőjelezték a potsdami megál­lapodásban, a helsinki konfe­rencia záróokmányában, az ENSZ alapokmányában és a csehszlovák—nyugatnémet kap­csolatokat rendező szerződés­ben foglalt elveket. Ezek a kér­dések közvetlenül érintik Cseh­szlovákia állami önállóságát. Chnoupeket fogadta Richard von Weizsäcker szövetségi elnök is. Genscher este díszvacsorát adott csehszlovák kollégája tisz­teletére. Pohárköszöntőjében Chnoupek hangoztatta, hogy Csehszlovákiát nyugtalanítja a nemzetközi helyzet romlása, de meggyőződése, hogy fejlődésé­nek jelenlegi iránya megfordít­ható, annak ellenére, hogy az azt kiváltó tényezőket eltérően ítéljük meg. lllllüi Brüsszelben, a tenisz Davis Kupa európai „B’’-zónájának elődöntőjében Belgium és Ma­gyarország csapata méri ösz- sze tudását. Az első játékna­pon az eső volt a főszereplő, hiszen az első egyes találko­zót, Taróczy Balázs és Van Langendonck összecsapását több Ízben kellett megszakí­tani az égi áldás miatt. A négy és fél órán keresztül tartó mér­kőzésen végül Taróczy 9-7, 6-0, 6-4 arányban verte a számitó­gépes világranglista 208. he­lyezettjét, s ezzel 1-0-ás veze­tést szerzett Magyarországnak. r A Pécsi Dohánygyár két műszakba 18 évet betöltött női dolgozókat, 8 általános iskolai végzettséggel, CIGARETTAGYÁRTÓ GÉPEK KEZELÉSÉRE feluesz és betanít Kereseti lehetőség a betanulási idő után: 3800—4300 Ft FELVESZ TOVÁBBÁ: • gépésztechnikusokat • géplakatosokat • villanyszerelőket 9 férfi betanított- és segédmunkásokat. JELENTKEZÉS; PÉCS DOHÁNYGYÁR Pécs, Dohány u. 2—8.

Next

/
Thumbnails
Contents