Dunántúli Napló, 1984. júlis (41. évfolyam, 179-209. szám)

1984-07-12 / 190. szám

6 Punäntmt Tlaplö 1984. július 12., csütörtök Várunk, várunk, egyezkedünk... Csotores Pécsbányatelepen Nehéz elhinni, hogy hetekig folyhat a víz egy törött veze­tékből anélkül, hogy bárkinek eszébe jutna a hiba kijavítá­sa. Márpedig a dolog meg­esett, méghozzá nem is a világ végén, hanem Pécsbányatele­pen, a Selmec utcában. A történtekről — pontosab­ban a meg nem történtekről — egy levél és egy telefonhí­vás útján szereztünk’ tudomást. A lakók először a PIK-hez for­dultak, ám onnan a Mecseki Szénbányák Építési üzeméhez irányították őket. Itt ígéretet kaptak ugyan, de gyors segít­séget nem. Mivel a víz konokul csordogált tovább, levelet írtak az Építési üzem vezetőjének. Csakhamar megjött a válasz: „A tárgyra vonatkozó vízveze­tékszakasz a Pécsi Ingatlanke­zelő Vállalat tulajdona." Ezzel a kör bezárult, viszont a víz még mindig folyt. Sőt az sem volt rá különösebb hatás­sal, hogy lapunk június 22-i számában közzétettük a Sel­mec utcaiak panaszát. Igaz, a ■PlK illetékese, Peiitl Rezső je­lezte, szívesen részt venne egy helyszíni bejáráson, de erre csak a következő héten kerül­het sor. Többszöri telefonálgatás, egyeztetés után a bányaválla­lat és a PIK képviselője június 25-én a helyszínen találkozott, hogy eldöntse, kinek a tulaj­dona a vezeték. Mindketten alaposan felkészültek erre az akcióra és néhány segítőtársat is vittek magukkal. Kontra Jó­zsef üzemvezető dossziéjából még egy térkép is előkerült, amelynek a hálózat pontos he­lyét kellett volna jelölnie. Ez azonban furcsa módon egyál­talán nem egyezett sem a la­kók, sem a PIK szakemberei­nek ismereteivel. Pécsbányatelep vízhálózatát a lakók szerint 1958-ban kor­szerűsítették. A vezetékrend­szer azóta szinte teljesen el- kövesedett és mivel (földút alatt helyezték el, egy-egy nehezebb jármű áthaladása után szinte törvényszerű a meghibásodás. Csermák László, az Építési üzem körzeti szerelője szerint mindezt tetézi az is, hogy a hálózatot nem ilyen mértékű fogyasztásra tervezték. A veze­téket eredetileg az utcánként elhelyezett közkutakra mére­tezték, csupán később a kor­szerűsítések, a lakásfelújítások után adtak ki egyre több be­kötési engedélyt. Gond tehát egyrészt amiatt jött létre, hogy a Selmec utcai hálózat elöregedett, másrészt a PIK és az Építési üzem véle­ménye eltérő arról, ki melyik szakaszért felelős. Elvileg egyetértenek ugyan, hogy a fővezeték a szénbányáé, a le­ágazások pedig a PIK hatás­körébe tartoznak, ám ha a csőtörés bekövetkezik, már nem ilyen egyértelmű a helyzet. Mindennek a lakók látják kárát. A lakók, akiknek több­sége nyugdíjas, egykori bá­nyadolgozó. Néhányon bele­nyugodtak a „megváltoztatha- tatlanba”, mások viszont, (mint például Fábik Henrik, nem várnak segítségre. Az idős férfi a Selmec utca 5. előtt megfé­kezte az áradatot, bilincset tett a lyukas csőre. Ugyanakkor a gazdátlan csőtörés látszólag a senki földjén, a Selmec utca 7. számú ház előtt hiába várta hetekig a „beteljesülést”. A talajból előbuggyanó víz utat talált magának a völgy felé és kíméletlenül áztatta a 3-as számú épület falát. Hosszú vita után, június 25- én megszületett a döntés; nyi­latkoztak az érdekeltek: — Elvállaljuk, hogy megcsi­náljuk a csőtörést, a többi dol­got majd később tisztázzuk — mondta Kontra József, az Épí­tési üzem vezetője. — A meghibásodott veze­tékszakasz feltehetően egy régi közös falikúihoz vezet, kijavítá­sa a szénbányára tartozik. En­nek ellenére úgy gondoljuk, hogy csak közösen és a jövő­ben csak együtt lehet a prob­lémákat megoldani — szögez­te le Peitl Rezső, a PIK üze­meltetési osztályának műszaki vezetője. Egy héttel később telefonon érdeklődtünk az Építési üzem­nél. Kontra József üzemvezető­től megtudtuk, hogy a csőtö­rést megszüntették és a meg­hibásodott vezeték nyomvona­lát bejegyezték térképükön. Ezenkívül megállapodtak a PIK-kel, hogy mindkét kijavított Cső a Mecseki Szénbányák Építési üzeméhez tartozik, vál­lalják a kezelését. A Selmec utcai csőtörés tör­ténete hepienddel zárult, mégis ide kívánkozik egy apró kérdés: nem lehetne egy kicsit rugalmasabban .. .? Ferenci Demeter Társadalmi munkára vállalkoznak Hegedűs Dezsőné, Pécs, Fel- sővámház utcai olvasónk ma­ga és szomszédai nevében ra­gadott tollat: ......Két évvel ezelőtt a Fel­sővámház utca páratlan olda­lán gázvezetéket fektettek, a járda melletti füves, sövényes, fás részt teljesen kiásták, feltúrták. Azóta pedig rendet­lenül gazoson áll. A házak ol­dalát felfröcsöli a víz, a fák már csak imitt-amott vannak mutatóba. A Kertészeti Válla­lat segítségét kérjük: termő­földre, fűmagra, sövényre és csemetefóra lenne szükségünk. A társadalmi munkát, a gondo­zásukat magunkra vállal­nánk .. Kalla Gábor, a Kertészeti és Parképítő Vállalat igazgatóhe­lyettese mindig örömmel fogad­ja a lakossági kezdeményezést. Most mégsem tudja maradék talonul teljesíteni a Felsővám- ház utcaiak kérését. — A gázvezeték-építés után nem áll módunkban az eredeti állapotokat visszaállítani. A föld alatt húzódó gázvezeték miatt nem szabad cserjét, nö­vényt, vagy gyümölcsfát odate­lepíteni. Csupán füvesítésről, esetleg virágosításról lehet szó. Ajánlom, hogy a lakók keressék fel Matasics József művezetőt — a 12-609-es telefonszámon, aki segítségükre lesz. Remélhetőleg sikerül közös és jó megoldást találni. Idősek hónapja Mint a pécsi 3-as számú szociális otthon társadalmi ak­tívája írom, hogy az otthon az elmúlt hónapban nagyon sok szórakoztató programmal ün­nepelte az idősek hónapját. Előadásokat hallgattunk, hang­versenyen voltunk, többször ki­rándultunk, s külön meglepetés volt számunkra a hónap záró- rendezvénye a tábortűzzel egy­bekötött műsor. Pál Henrikné, a Mecsek FŰSZERT nyugdijasa, Pécs Válaszolnak az illetékesek A buszok jelzőlámpáiról A Dunántúli Napló 1984. jú­nius 17-i számában „Fogad­junk" címmel megjelent újság­cikkre az alábbiakat válaszo­lom: A lámpák működését műsza­ki szakszolgálatunk naponta leellenőrzi és az esetenként elő­forduló hibákat (égőcsere) el­hárítja, bizonyítja ezt az a tény is, hogy utazóközönségünk (aki egyébként igen érzékenyen reagál az ilyen megnyilvánulá­sokra) részéről ebben az évben ilyen tárgyú panasz vagy beje­lentés nem érkezett. Azt nem vitatjuk, hogy ese­tenként, mint minden elektro­mos berendezésnél előfordulhat, hogy egy égő kiég (ha ez a műszerfalon fordul elő, akkor Pontyízü harcsa - harcsaízü ponty? 1984. június 14-én a Szerkesz­tőség postájából című rovatban megjelent a Pontyízű harcsa című cikk, a villányi Fülemüle csárdáról. Kedves vendégem, Ózdi Lajos és barátai kimondot­tan rántott halat kért, süllőből, harcsából ajánlottam, mivel másból nem készítünk. Az étel fogyasztása után Ózdi Lajos megjegyezte, hogy ez nem volt harcsa. Én vendéggel még soha nem kerültem vitába, így válaszom mindössze annyi volt, uram, ezt nem tetszik komolyan gondolni, d harcsát nem lehet mással összetéveszteni, annak jellegze­tes íze van. Miután a vendég további megjegyzést nem tett, a felszolgált harcsát elfogyasz­totta, így az árát is felszámol­tam. El kívánom még mondani, hogy 1981. augusztus 1-én nyi­tottam vendéglőmet, de ponty rántva az étlapon még nem sze­repelt. Jóni József vendéglős, Fülemüle Csárda, Villány Kicserélték a lámpát A Dunántúli Napló június 28-i számában a kirendeltségünket érintő fénykép, illetve cikk je­lent meg. A felvetéseket kivizs­gáltuk és az alábbi tájékozta­tást adjuk. A Bajnok utcában lévő kan­deláber kigyulladásáról 1983. június 9-én 22.10-kor tájékoz­tatták a DÉDASZ műszaki ügye­letesét. A helyszínre küldött szerelő 23.00-ra áramtalanítot- ta az elégett világítótestet. A vijágítótest cseréjéhez szüksé­ges alkatrész — komplett lám­pa — raktáron nem volt, oda utoljára április 9-én, illetve jú­nius 27-én érkezett egy-egy szállítmány. A 27-én beérkezett mennyiségből egyet megfelelő átalakítás után — az új lámpa nem alkalmas régi típusú kan­deláberre való felszerelésre — beépíttettük a leégett lámpa helyére 1984. június 29-én. Vass József, DÉDASZ, pécsi kirendeltségvezető a javítása már a járat beérke­zése után az autóbuszállomá­son, ha az ajtónál, akkor legké­sőbb az esti napi vizsgálatnál megtörténik), azt azonban ha­tározottan állíthatjuk, hogy ez nem általános. A hibák elhárítása vagy meg­előzése és a vétkes személyek felelősségrevonása nemcsak vállalatunknál, de úgy véljük, hogy népgazdaságunk vala­mennyi szektoránál csak úgy történhet meg, ha azt becsület­tel konkretizálva (esetünkben hely, időpont, járatrendszám) azonnal feltárjuk és nem általá­nosítunk. Albert Ferenc igazgató Háromszáz négyszögöl szőlőm van a Donátusban. A telkem mel­letti tanácsi kezelésű területen összegyűlt a szemét. Többször kértem segítséget a városi tanács építési osztályán, szállíttassák el a szemetet. Nem szeretném, ha az erre járók azt hinnék, az én bűnöm ez a rendetlenségI Sajnos, eddig mindössze csak ígé­retet kaptam. Két nap szabadságot is kivettem, hogy jelen legyek a szemét elhordásánál. A rendetlenség azonban maradt... Frencsics Ferenc Pécs, Fejér L. u. 7. Koszkor-pályázat Vass Imre, komlói (Zrínyi u. 2.) olvasónk nyerte e heti Koszkár- díjunkat. A képhez csupán a következő magyarázatot küldte: „Nem illik a házunk előtti parkba ez a roncs." (Egyetértünk.) A száz forintos dijat postán küldjük el olvasónknak. Várjuk az Önök felvételeit a jövő héten keddig. A címünk: Pécs, Hu­nyadi út 11.----------------------------- * ----------------------------­Kérdez az olvasó Helyreállítják az utat? A Jegenyés utco lakói las­san már 10 éve földes úton járnak. 1984 első félévre kap­tak ígéretet, hogy helyreállít­ják az utat. Megkérdeztük a Köztisztasá­gi és Útkarbantartó Vállalatot, mire számíthatnak a Jegenyés utcában? Az útépítési terv el­készült, a vállalat dolgozói már a jövő héten elkezdik a munkát, s várhatóan szeptem­ber végére befejezik. Lesznek útmutató táblák? Pléh Aranka pécsi '(Borbála u. 52.) tette szóvá, hogy csa­ládjával kirándulni készült o Malomvölgybe, ám nem talál­ták meg a kedvelt kiránduló- helyet, amelynek keresésében egyetlen útbaigazító tábla sem segített. Olvasónk kérdésére Orbán Györgytől, a pécsi városi ta­nács mezőgazdasági és élel­mezésügyi osz'ályvezetöjétöl kaptunk választ: Osztályom, a városi parkerdő kezelője mór a malomvölgyi parkerdő 1980-ban történt át­adása előtt kérte az építési és közlekedési osztályt, hogy a városból Kökény felé kivezető csomópontnál —■ a közlekedé­si tábláknál — kisegítő táblát helyezzen el. Társosztályunk a táblák ki­helyezését most megrendelte a Kertváros különböző közle­kedési csomópontjaira a Pécsi Köztisztasági Vállalatnál. Az UNIBER Vállalatnál pedig a lakosság és idegenforgalom jobb tájékoztatása érdekében egyes városrészek és környéké­nek térképeit rendelte meg az építési és közlekedési osztály. A "kertvárosi térképtáblákon már Malomvölgy is fel lesz tün­tetve, mint a város üdülőterü­lete. Megköszönjük a közér­dekű bejelentést és reméljük, hogy az útjelző és tájékoztató táblák kihelyezése után bosz- szankodás nélkül jutnak el a kirándulni vágyók a malom­völgyi kirándulóközpontba. Ki Kolumbia elnöke? A Dunántúli Napló 1984. iúnius 26-i, keddi számában Sz. G. aláírással „Harc a ko- kainmaffiával” címmel cikk je­lent meg. A szerző a cikkben kétszer megemlíti Fernando Be- launde Terry elnök nevét, aki Sz. G. állítása szerint Kolumbia elnöke. A cikk írója tévedett, ugyanis a kolumbiai elnök: BELISARIO BETANCUR. Sz. G. által a cikkében emlí­tett Fernando Belaunde Terry — tudomásom szerint — Peru elnöke. Dr. Gergely László Pécs, Légszeszgyár u. 5. „Üveglegenda” A Hétfői Dunántúli Napló­ban 1984. június 25-én „Kisem­berek — nagy üzletek: üveg- legenda” címmel megjelent cikkben foglaltakat az alábbi­akkal szeretném kiegészíteni: Az utasok egy része az uta­zás során elfogyasztott üdítő és szeszes italok üvegeit az utazás befejezésekor a vasúti kocsikban hagyja. A szerelvé­nyek takarításakor feladatként jelentkezik számunkra az ilyen üvegek eltávolítása is. (Ezt kö­vetik a takarítás további fázi­sai: pl. söprés, felmosás, az ülé­sek lemosása stb:). Az üvegek összegyűjtését 1984 júniusától Pécs állomáson az alábbiak szerint szerveztük meg: a vonat beérkezését követően a takarí­tószemélyzet egy tagja a sze­relvényt végigjárva összeszedi az elhagyott üvegeket és a munkaidő vége után egy arra kijelölt dolgozó az üzletben visszaváltja azokat. Az üvegbe- tétdíjakbó! a szolgálatot telje­sítő kocsita ka rítok egyenlő arányban részesednek. A betét­díjak összege aligha bír vissza­tartó erővel, mivel jövedelmük­nek ez csak töredékét képezi, ugyanis átlagkeresetük 4500— 6000 forint között mozog. A tisz­tes keresetnek tulajdonítható, hogy valamennyi takarítói mun­kakörünk jelenleg is betöltött. Korábban népgazdasági szin­ten jelentkezett problémaként az üres üvegek további sorsa. Az ü vég betétd íjak többszöri emelésével próbálták ösztönöz­ni a lakosságot, hogy az üvegek újbóli felhasználásra kerülhes­senek, mert a betétdíjak nem fedezték a qyártás költségeit. Véleményünk szerint ez irányú tevékenységünk ily módon való megszervezése társadalmunk népgazdasági érdekeivel össz­hangban történt. Mi is elítélendő társadalmi jelenségnek tartjuk a nyerész­kedést és a munka nélküli jöve­delemszerzésre való törekvést. A takarító-személyzetnek azon­ban feladatát képezi az üres üvegek eltávolítása a vonatból, és ezzel egyben a népgazda­ság számára is hasznos tevé­kenységet fejtenek ki. Munkánkkal kapcsolatos segí­tő szándékú észrevételeiket a jövőben is szívesen fogadjuk. Mosoni Zoltán MÁV-üzemfőnök Előkerült a pénztárca Idős nyugdíjas olvasónk jú­nius 16-án a temetőben elhagy­ta pénztárcáját és buszbérle­tét. A kevéske nyugdíjjal ren­delkező néni hálásan köszöni a két idős hölgy segítségét, akik az Árpádi úti kapu portásának leadták a pénztárcát és a bér­letet.

Next

/
Thumbnails
Contents