Dunántúli Napló, 1984. június (41. évfolyam, 149-178. szám)

1984-06-09 / 157. szám

I dőszámításunk előtti 1756- ból származó kínai feljegy­zések olyan szárnyas szer­kezetet eml'tenek, amely- lyel egy hegytetőről Ki-Kung császári főtisztviselő elrepült új állomáshelyére és 10 év múlva, megvárva a kedvező szelet sárkányával hazarepült. Időszámításunk előtt 500-ban Kung Shu-gse császár egy sár­kánypilótájával kémleltette ki a levegőből az általa ostrom­lott várost. Jóllehet ma már kontinen­seket kötnek össze rendszeres repülőjáratok, az ember nem mondott le arról, hogy saját izomerejével, eszével keljen versenyre a madarakkal. Az új, a sárkányrepülés hívei ere­detüket Otto Lilienthal által készített siklószárnyakra veze­tik vissza. A német mérnök írta meg a korszerű repülés első szakkönyvét: A madarak röpte mint a repülés művészetének alapja címmel. Lilienthal elő­ször a Berlin melletti rhinowi dombokon folytatott repülései nyomán kialakított súlypont- áthelyezéses kormányzása lett a sárkányrepülés alapja. A századfordulón kikísérle­tezett módszer feledésbe me­rült. Ismételt ,,felfedezése” az amerikai űrkutatási szervezet, a NASA mérnökének, Francis Rogolló nevéhez kötődik: fe­leségével, Ger;rude-dal együtt kialakítottak egy szárnyszerke­zetet, amelyet 1948-ban sza­badalmaztattak. Ám mire a szabadalom jövedelmezővé vált volna, addigra — 1968-ban — éppen lejárt. Az első időben a siklási le­hetőségeket próbálgatták. Alig 10 éve, 1975-ben Rudolf Kis- hazy (USA) a 6010 méter ma­gas Kilimandzsáróról, 1976- ban Bob McCaffery léggömb­ről indulva 9500 méterről sik­lott le. Hazánkban sárkányre­püléssel három volt vitorlázó­repülő, Lonkai Tamás, Nagy János és dr. Ordódy Márton mérnök kezdett foglalkozni 1973-ban. — Tíz éve, 1973-ban történt meg először, hogy magyar em­ber egy otthon összebarká­csolt „sárkányrepülőből’’ lóg­va két-három lépésen át hiá­ba kereste kapálózó lábaival a talajt — nyilatkozta a sár­kányrepülés kezdetéről dr. Or­dódy Márton. — Tavaly már­ciusban a Szársomlyón már csaknem 100 hazai sárkányos pilóta gyűlt össze, hogy — hét hazai nagymenőnk után — az 50 kilométeres távot pró­bálja megrepülni. Óriási utat /tett meg tehát a sárkányrepü­lés az elmúlt tíz év alatt. Az elszigetelt, egyedi próbálko­zásokból igazi sportág kelet­kezett . . . „Repülés mindenkinek!" — hirdették meg 1974-ben a sár­kányrepülők. Jelezve, hogy végre lehetőség nyílt arra, hogy aki csak akar, megismer­kedhet a repülés szépségeivel. 1979-ben már 200-an voltak hazánkban, akik belekóstoltak a repülésbe. Két év múlva, 1981-ben már 35 klub műkö­dött. Voltak klubok, mint a bu­dapesti MMRK, a MÁV, a ROZMARING, az IKARUS, amelyekben már több mint százan ismerkedtek a repülés­sel. Vidéken is alakultak klu­bok, így Egerben, Pécsett, Gyöngyösön és Borsodnádas- don. , — Ma már tucatjával re­püljük motor nélkül itthon az 50 kilométereket, Kaliforniá­ban pedig tavaly megszületett az első 300 kilométeres ered­mény: Larry Tudor 354 kilomé­tert repült. A magyarországi alaprekord itt, a Szársomlyón született az első, 1981-ben ren­dezett versenyen. Hlács Fe­renc, a budapesti MÁV ver­senyzője állította fel Szórsom- lyó és Sátorhely között 22 ki­lométeres repülésével. Azóta ezt a távot természetesen már nagyon sokan túlrepülték, a jelenlegi rekord tavaly július­ban született, amikor a pécsi Kriston Barnabás a Szórsom- lyóról a 62 kilométerre levő Dombóvárig repült — mond­ta az idei Dunántúl-bajnoksá- gon Buzády György, a pécsi sárkányrepülők vezetője. Az eredetileg sporteszköz­ként kifejlesztett repülőszerke­zet napjainkban munkagéppé is válik. — Légi fényképezéssel meg­oldható feladatok elsősorban a mezőgazdaság és a környezet- védelem területén vannak — állapította meg a sárkányre­pülők hasznosításának lehető­ségeiről Vég Pál, az MHSZ Repülő- és Ejtőernyős Klub sárkányrepülő szakosztályának szolnoki vezetője. — Ilyenek a termésbecslés, esetleges károk felmérése és pontos dokumen­tálása. Az öntözés hatékony­ságának folyamatos ellenőr­zése és az időbeni beavatko­zás. Ezen a területen az infra­vörös érzékelő berendezéssel készített felvételek a leghasz­nosabbak, csakúgy, mint a vadszómlálás céljára készített felvételek esetében. A légi­fényképezés a sárkányról való alkalmazása egyharmadába kerül, mint repülőgépről. Külö­nösen jól megfigyelhető az álló. és folyóvizek, egyáltalán környezetünk szennyezettsé­ge, egy-egy környezetszennye­ző forrás. Bevonhatók a kör­nyezetet kímélő, költség- megtakarításos permetezésbe, mint a kőolaj-, földgáz-, ma­gasfeszültségű vezetékek el­lenőrzésébe, nagy forgalmú útvonalak ellenőrzésébe. — Pécsi szakosztályunknak jelenleg 32 tagja van, okik kö­zül 20-an állandóan repülünk — tájékoztat Buzády Gyögy, a pécsi sárkányrepülő klub veze tője. — Jóllehet nagy támo­gatást kapunk az MHSZ-től. c pécsi Pollack Mihály Műszaki Főiskolától, elsőnek a felsö- szentmártoni Zrínyi Termelő- szövetkezet elnöke, Győri Pál jelentkezett szolgálataink igénybevételére. Jelenleg két versenyzőnk, Kriston Barnabás és Takács István tagja a nor- végiai Európa-bajnokságra ké­szülő húszas válogatott keret nek. Pontosabban van egy hcrmadik is Szinnyei Lajos személyében, aki a napokban költözött Siklósra. Ö ugyanis az első, 1981-ben megrende­zett szársomlyói versenyen megismerkedett egy siklósi lánnyal, aki azóta a felesége lett. Kapu László Fotó: Maletics László tesen felszolgáljuk. Egyik nap például kétszázas cso­portot láttunk el ebéddel és vacsorával, három-három turnusban. Sajnos a kerthe­lyiségünk oldalt nyitott, szél­től nem nagyon védett, de ígéretet kaptunk, hogy egé­szen a tetőzetig beüvegezik, és így már inkább éttermi jellege lesz. A kempinggel szoros kapcsolatunk van, he­tekkel előre tudjuk az érke­ző csoportok létszámát ápri­ll’s közepétől október köze­péig, vagyis a szezonzárásig. A Mandulás varázsa A „Mandulás” sokakban — inkább a pécsiekben —a gyermekkort idézi, ez a vá­ros legközelebbi kiránduló­helye a Mecsek déli lejtőjén, amely gyalog is könnyen el­érhető, buszokkal pedig né­hány perc csupán. A farön­kökből épített asztalok, pa. dók — uzsonnázó alkalma­tosságok — játékok, a gon­dosan ápolt parkrész a he­lyi, vagy országjáró gyerme­kek tanyája, többnyire ősz­től tavaszig, mert a nyári melegben már inkább a strandokat és fürdőhelyeket keresik fel. Nyáridőben még az erdei tornapályához csa­tolt autóparkoló is elnépte­lenedik. Az aszfaltos út baloldalán — a növényzettől, fáktól, bokroktól dúsabb — kem­pinget a Mecsek Tourist üzemelteti: a szállodahiá­nyos időkben a turisták, de a „hivatalos átutazók" is szívesen felkeresik, mert a férőhely olcsó és a környe­zet is — legalábbis néhány napos tartózkodásra — kel­lemes. Két vendéglátós „egy­ség” ál| a nagyérdemű ren­delkezésére, amint az aláb­biakból kiderül, több-keve­sebb sikerrel. A 'kempingbü­fé a kemping forgalmára épült: szerződéses bolt, ve­zetője Soós Lajosné és férje. Az út túloldalán — tulajdon­képpen a Mandulás pere­mén — egy szép erdei faház is vendégül látja a kirán­dulókat. Ez a büfé magán­kézben van: tulajdonosa Be- degi Józsefné és Szabó Ilona. A kempingbüfét térelvá­lasztó osztja ketté a kerítés vonalában: a külső az átme­nők, a belső a kemping la­kóinak kerthelyisége. Het- ven-nyolcvan vendéget tud­nak egyszerre leültetni és kiszolgálni. Az üzletvezető előjegyzési naptárában sűrű bejegyzések jelzik, mikor, hány fős csoport érkezik és tart igényt étkezésre. Nem­csak iskolák csoportjai, ha­nem idegenforgalmi — ha­zai és külföldi — turisták is beiktatják útitervükbe Pécs és a Mecsek látogatását. Soós Lajos az étlapot mu­tatja, amely elfogadható áron kínálja az ételválaszté­kot: gasztrofol készítmények­ről van szó természetesen (szalontüdő, töltött paprika, pacal, bakonyi sertésszelet, stb.), amelyeket a Mecsek- vidékj Vendéglátó Vállalat saját kreációban szállít a büfé részére. — Frissen sülteket nem készítünk, mi csak melegítő- konyhával rendelkezünk. De ha kell, fűszerekkel „felja­vítjuk” az ételt a vendég kí­vánsága szerint és természe­A várható forgalom szer­vezettsége biztonságot jelent az üzletnek. De a túloldalon levő Mandulás-büfé viszont nehezebb helyzetben van. Bedegi Józsefné mondja: — Mi többnyire a vélet­lenre hagyatkozhatunk. „Vendégkörünk” zöme isko­lás. Legjobban az üdítő fogy, meg a cukofkaféle, meg a szendvics. Az országjáró is­kolásgyerekeket akármilyen összeggel is indítják útnak a szülők, be kell osztaniuk minden fillért. Van úgy, hogy egy üdítőt ketten isznak. Pedig van itt is meleg­étel: elfogadható áron na­gyon jó sülthurka és kolbász friss kenyérrel, de ezt csak a felnőttek engedik meg ma­guknak, hideg sörök, fröcs- csök (kitűnő termelői borok) mellett. Élnek is a lehetőség­gel, sokan felruccannak — többnyire autókkal, vagy busszal —, ide a Mandulás­ba, gyors, pihentető kikap­csolódásra. De az alkalmi kirándulók is azért csínján költekeznek. — Régi vendéglátós kol­légák mondják, hogy a ven­déglátóipari forgalom ma­napság másutt is szerény.— Így Szabó Ilona. Bedegi Józsefné: — Szünnapot mi sem tar­tunk, sőt, télen is kinyitunk, bár csak hétvégén, de mu­száj, mert elég magas a re­zsink. A kölcsönökkel „terhelt" bolt —, a berendezés, aztán maga az épület — csak két év múlva fizeti ki magát, ha minden jó| megy. Az áruvá­lasztékon —„ amely a körül­ményekhez mérten valóban elfogadható — különösebb módosítást nem érdemes gyakorolni: — Mindketten régi ven­déglátósok vagyunk, de most azt tapasztaljuk, hogy az emberek soha nem vollak ilyen takarékosak, mint most. Szabad idejüket zömmel az elszaporodó kiskertekben töltik, vagy éppen otthon a tévé előtt. A Mandulás „va­rázsa” már nem g régi... Rab Ferenc A képen balról a Mecseki Ke mping étterme, jobbról a man dulási bisztró Fotó: Erb János

Next

/
Thumbnails
Contents