Dunántúli Napló, 1984. június (41. évfolyam, 149-178. szám)

1984-06-07 / 155. szám

1984. június 7., csütörtök Dunántúlt napló 3 Menzakörkép a megyéből Hol étkeznek a középiskolások? Szigetváron és Pécsett a legnehezebb Új tanácsi körzet, új lehetőségek Egy este Erdősmecskén Ami meghatározza az állampolgár közérzetét "Tavaszi szombat este Erdősmecskén. Tavaszi rend, frisseség * a földeken, néhány portán a hétvégi utolsó simításokat végzik. Egy-két olyan házat látni csak a két dombsor közé simu­ló faluban, ahol az utolsó 40 évben alig történt változás. Egyéb­ként csinos, rendben tartott porták sorakoznak az utcákon. Több helyen épül új, modern lakóház a régi helyébe, míg másutt a meglevő, jól megépített hosszútornácos épületeket tartják kend­ben a gazdáik. A földek majd mindenütt benyúlnak szinte a fa­lu közepéig, frissen felszántva, művelve valamennyi. Középiskolai menzák. Fontos színhelyei a diákéletnek, hi­szen ma a középiskolások és a szakmunkástanulók délutánjait is kitöltik a különböző iskolai elfoglaltságok. Baranya megye városai kö­zül Komlón, Siklóson és Mohá­cson kiegyensúlyozott a tizen­évesek menzai ellátása. Saját konyhán és étkezőben esznek a komlói Steinmetz szakközép- iskola, a Kun Béla Gimnázium tanulói, kiemelt kalóriájú ételt főz a vendéglátó a komlói 501. Szakmunkásképzőben, ahol a vájártanulókat is oktatják. Sik­lóson, a Táncsics Gimnázium konyháját nemrég újították fel, itt még az évközi tanítási szü­netekben is étkezhetnek a gye­rekek. A mohácsi gimnázium és a szakközépiskola is helyben, saját konyhán főz, saját men­zájuk van, míg az 502. számú Radnóti Miklós Szakmunkás- tanuló Intézet tanulói részben a gyakorlóhelyükön, részben a Pannónia Kisvendéglőben ét­keznek. Nem ilyen kiegyensúlyozott a középiskolások menzai ellátá­sa Pécsett és Szigetváron. A megyeszékhelyen a 6195 közép- iskolás 54,1 százaléka részesül közétkeztetésben, kollégista­ként vagy menzásként. Az ál­talános iskolások aránya e té­ren kedvezőtlenebb: 42,6 szá­zalékuk kap napközit. Mégis több középiskolás, még legalább 300 tanuló kér­ne Pécsett naponta meleg ebé­det. A kérések teljesítésére azonban egyelőre várni kell. De mivel emelkedik a középiskolás korosztályok létszáma, Pécs vá­ros Tanácsának művelődési osztálya a VII. ötéves tervre egy 1000 adagos középiskolai men­za és konyha létesítésére tett javaslatot. A menza a belvá­rosban, szanált területen épül­ne fel, és az ellátatlan belvá­rosi középiskolák helyzetén se­gítene. A Komarov vagy a Ko­dály Gimnázium minden diák­jának 347, illetve 231 főnek tud ebédet biztosítani, saját konyhájuk és menzájuk van. A belváros legexponáltabb ilyen intézménye a középiskolai men­za a Szabadság úton, az egy­kori általános iskola épületé­ben, ahol o 800 adagos kony­ha és étkező maximálisan ki van használva. A Geisler ut­cai kollégium menzáján 340, az Asztalos kollégiumban 290 fő számára tudnak ebédet ad­ni. Pécs középiskolásai tehát várják, és egyre nagyobb szám­ban várják az új menzát. Szigetvár, pontosabban a gimnázium helyzete a legkedve­zőtlenebb a megyében. Régi, 300 adagos menzájukat, - ahöl mindenki megelégedésére főz­tek annak idején a régi kollé­giumban - lebontották, mert az épület életveszélyessé vált. Ám az új kollégium 1980-ban nem a gimnázium és a szakmunkás- képző egymáshoz közel eső épületeinek környékén épült fel, ahogy az iskolák kérték, hanem két kilométerrel távolabb, a Le- nin-lakótelepen, és menza nél­kül. Most ugyan minden kérel­mező kap ebédet Szigetváron, de az étkezés három helyen zajlik, és a pedagógusok a pe­dagógiai szempontokat mérle­gelve ezt is kedvezőtlennek tart­ják. A 104 kollégista reggel buszra ül, zsúfolt buszokra, hogy a gimnáziumhoz közel eső 1. számú általános iskolában reg­gelizzen. Itt is ebédelnek, a va­csorájukat azonban már a Le- nin-lakótelepi általános iskolá­ban fogyasztják. A gimnázium menzásai az Oroszlán étterem­ben ebédelnek szervezett for­mában, míg a szakmunkástanu­lók az üzemekben kapnak me­leg ételt. Ez a széttagoltság igen meg­nehezíti a gimnázium munkáját. Van olyan gimnazista, aki na­ponta többször is kénytelen megtenni a kollégiumba vezető két kilométeres utat, a buszok zsúfoltak, menetidejük nem min­dig esik egybe az iskola mun­karendjével. Nagy az időveszte­ség, nem beszélve arról, hogy ilyen széttagoltság esetén ho­gyan lehet délutáni rendezvé­nyeket, közművelődési progra­mokat szervezni a gyerekeknek? Szigetvár város Tanácsa és a gimnázium is egyetért a nehéz­ségek okát illetően. A jövőben lehetőség nyílna ennek korrigá­lására. A következő ötéves terv­ben kisegítő iskola épül Sziget­váron. Ha erre a célra a megle­vő kollégiumot alakítanák át, és a diákotthon, konyhával, men­zával együtt a gimnázium és a szakmunkásképző melletti terü­letre kerülne, ahogy azt a pe­dagógusok már kezdetben is ja­vasolták, Szigetváron hosszú távra megnyugtató megoldás születne. G. O. Estére műsoros programot hirdet a kultúrház. A Zengő- várkonyi Népi együttes, a Töt- tös Sándor vezette felnőtt- és a gyermekcsoport színes programját. Schalter József, aki az év eleje óta szervezi a kultúrház programjait, elégedetlen a ma esti látogatottsággal, pe­dig nem kellene, hogy az le­gyen. Jó ötvenen jöttek el a várkonyiak műsorára, néhány idős asszony, aztán fiatalab­bak a gyermekeikkel és a hát­térben néhány férfi. Évek teltek el úgy, hogy semmi sem történt itt, az egy­kori „Ráczmecske" hajdani szerb iskolájának falai között, ahol pedig évtizedek óta he­lyet kap a kultúrház. A Pécs- váradi Nagyközségi Közös Ta­nács mindig is szorgalmazta tagközségeiben a kulturális, közművelődési programokat. Igaz, hogy ezekre nincs kü­lön anyagi keret, és igaz, hogy sok községben (Marton- fán pl.) az évek folyamán na­gyon ' tönkrementek, megron­gálódtak a kultúrházak. Schaffer József, a fiatal né­met—magyar szakos tanár nemrég került vissza falujába, tanít a pécsváradi körzeti is­kolában, és minden reggel út­rakel a mecskei felsőtagozato­sokkal az iskolabuszon. Ö ad­ja kezembe a falu általa írt rövid történetét. Idén január­tól elvállalta az erdősmecskei kultúrház vezetését, 500 fo­rint tiszteletdíjat kap ezért a pécsváradi Fülep Lajos Műve­lődési Központtól, amely a programok megszervezésében segit és rendszeresen tart itt gyermekfoglalkozásokat. Tőlüjt kapott a mecskei kultúrház 53 széket, mert sok minden más mellett a szék is hiányzott belőle. A ma este bevételéből kifizetik a várkonyiakat Mecs- kére szállító pécsváradi KTSZ- busz útiköltségét, a fennma­radó összeg a pécsváradi kör­zeti művelődési ház kasszájá­ba kerül. Végül is egy jól sikerült né­met nemzetiségi esten népe­sült be hosszú évek után az erdősmecskei kultúrház. A fa­lu lakosságának mintegy 55 százaléka német nemzetiségű, gyakran hallani itt német szót. Kerner Lőrinc rádióriporter ve­zetésével a baranyai német nemzetiségi együttesek színe- java lépett fel azon a februá­ri esten, kétszázötvenen vol­tak ott a 621 lakosú faluból, aztán nagy sikere volt a sváb­Plakátpályázat Amatőröknek írt ki országos plakátpályázatot a KISZ Bara­nya megyei Bizottsága és a pé­csi Ifjúsági Ház. A pályázaton korra és nemre való tekintet nélkül mindenki részt vehet. Egy alkotó maximum 3 plakát­tervvel pályázhat, mérete 50x70 cm. A pályázat jeligés, így a nevezők nevüket és pontos cí­müket lezárt borítékban küld­jék el a pécsi Ifjúsági Ház cí­mére (7622 Pécs, Szalai A. út 13.). Beküldési határidő 1984. december 31. A felszabadulásunk 40. év­fordulójára kiírt pályázat mot­tója Radnóti Miklós versének részlete: „Ember vigyázz, fi­gyeld meg jól világod, / Ez volt a múlt emez a vad jelen — Hordozd szívedben ..." A mot­tó szellemében készült tervek fejezzék ki a békés építőmun- .kóhoz kapcsolódó gondolato­kat. A terveket szakzsuri bírál­ja el. I. díj 5000, II. díj 4000, III. díj 3000 forint. bálnak is, amelyen idősebbek és fiatalok együtt mulattak a Karawanka-együttes műsorá­ra. — Ezt megelőzően a pécs­váradi tanács elkészítette a villanyszerelési munkákat — meséli Schaffer József —, megjavították a kitört ablako­kat és kifestették a nagyter­met és a színpadot. Ha be kell fűteni a régi vaskályhába, a helyi iskolától kapunk tüze­lőt, magunk takarítunk a fia­talokkal. El lehetett így kezde­ni a munkát, noha nincs egy fogasunk, egyetlen használha­tó asztal van a házban és egy használhatatlan, görön­gyös pingpongasztal. Ez min­den. A mecskeiek szeretnék, ha nem állnánk meg itt, ahol most vagyunk. A helybeli ipa­rosok elvégeznék az épület te- tőjének javítását, a külső ta­tarozást, csak az anyagot kér­nénk a pécsváradi tanácstól. A fiatalokkal egyelőre nem tudunk hol összejönni. Az egyik öltözőt szeretnénk ki­alakítani klubszobának és jó volna, ha felszerelés is kerül­ne ide. Apró, segítséggel és össze­fogással megvalósítható kíván­ságok ezek, különösen, ha ko­molyan vesszük a falvainkkal való törődést. Ennek a törődésnek szemmel látható jelei mutatkoznak Er­dősmecskén. Elmondják a mecskeiek, hogy pár éve, amióta a pécsváradi tanácsi körzethez kerültek, sok min­den jó irányba változott ná­luk. Erdősmecske 621 lakosá­val a körzet legnagyobb lélek­számú tagközsége (a század- fordulón 1200 ember élt itt). Az elmúlt két évben az orvos­lakás helyén a tanács kiala­konferenciája Budapesten, a Hazafias Népfront székházában rendez­ték meg szerdán a Családi kör klubvezetők III. országos konferenciáját. A tanácskozá­son, amelynek házigazdája a Hazafias Népfront Országos Titkársága és a Magyar Tele­vízió Iskolatelevíziójának szer­kesztősége volt, összegezték az előző konferencia óta elért eredményeket, s kijelölték a soron következő feladatokat. Molnár Béla, a Hazafias Népfront Országos Tanácsá­nak titkára bevezetőjében mél­tatta a Magyar Televízió Csa­ládi kör című műsorát, aláhúz­va, hogy a sorozat jelentősen hozzájárult a szülők pedagó­giai kultúrájának növekedésé­hez. Ám az első adások után a családok nehezményezték, hogy felvetődött kérdéseikre — a kommunikációs lehetőségek szűkre szabott volta miatt — nem kaphattak választ. Ezt a társadalmi igényt felismerve alakult meg 1978-ban az első Családi kör klub, majd sor­ban a többi. Jelenleg száz klub működik szerte az or­szágban. Ezután arról szólt: a növekvő igények és feladatok miatt döntött úgy a Családi kör klubmozgalom második kította az óvodát. Ugyanebben a két háború közt emelt masz- szív épületben működik, ere­deti helyén az orvosi rendelő. Helyben maradtak az alsóta­gozatosok is. Tanítóik, egy mohácsi pedagógus-házaspár, az egykori egészségház, a va­lamikor parasztporta épületé­ben kapott szolgálati lakást. A hétvégeken ők hazautaznak Mohácsra. Üjabb útszakaszt bitumeneztek a falu felső vé­gén, és ami a legfontosabb változás, varroda nyílt az egykori felsőtagozat helyén. Ezzel 28 erdősmecskei asszony­nak sikerült helyben munkát adni. A keresők egyébként a helyi kőbányában, a termelő- szövetkezetben (amely Vé- méndhez tartozik), néhányon Pécsváradon, továbbá a bá­nyákban és a megyeközpont üzemeiben találnak munkát. Il­letve a háztájiban, hiszen ker­tészkedéssel majd minden ház­nál, több helyütt pedig állat­tartással is foglalkoznak. Gazdasági, közigazgatási és kulturális intézkedések ilyen módon képesek együtte­sen befolyásolni egy község életét, az ott lakók közérzetét, akkor is, ha egyelőre olyan dolgokat „kapott vissza" a falu, amelyek a területi átszer­vezések előtt léteztek ott. Ami a kulturális, szellemi életet il­leti, a helyben lakó, a falu­ból származó értelmiségi na­gyon sokat tehet azért, hogy az értékek — legyenek azok bármilyen jellegűek is — megőrződjenek. Schaffet Jó­zsef a tanítás, ingázás, a mű­velődési programok szervezé­se mellett összeayűjtötte szü­lőfaluja szókincsét, és dolgo­zatával múzeumi pályázatot nyert. Az idősebbekből egy hattagú kórust szervezett, fel­elevenítették a németség régi dalait, rádiófelvétel is készült ezekről, és a helyi népdal­kincs felkeltette egy NDK-be- li, berlini folklorista figyelmét is. Számos ismeretlen, eddig fel nem tárt népdalt ismernek még a mecskei ’ öregek. konferenciája, hogy felkéri a Hazafias Népfrontot, vegye át a mind szélesebbé váló háló­zat társadalmi irányítását. Utalt rá, hogy a Hazafias Népfront már korábban is be­hatóan foglalkozott a családi, s a nevelési kérdésekkel, de elsősorban ezek szakmai vetü- leteit állította érdeklődése homlokterébe. Most viszont arra tesznek kísérletet, hogy a szakmai szempontok még in­kább igazodjanak a szülők sa­játos kívánságaihoz. A gondokról szólva kifejtet­te, hogy a száz klub területi megoszlása egyenetlen: Vas megyében például 37 klub dolgozik, de még vannak in­dokolatlan fehér foltok, me­gyék, ahol a kezdeményezé­sek sem születtek meg. Termé­szetesen nem kampányra van szükség, az viszont elképzelhe­tetlen, hogy a szülőkben, akik ezekben a megyékben élnek, ne lenne igény gyermekneve­lési kérdések megvitatására, ilyen ismereteik bővítésére. Szólt arról is Molnár Béla, hogy a Hazafias Népfront Or­szágos Tanácsa a közeljövő­ben dönt az Országos Család- védelmi Tanács létrehozásáról. *mt ISI Az ismeretlen Chaplin Az ismeretlen Chaplin dolgo­zik. Furcsa talán, de ez az is­meretlen vért izzad minden egyes gegért, a könnyedségért, azért a magától értetődő komi­kumért, amitől Charles Chaplin — Chaplin. Az angol televízió háromrészes sorozata ekkora nyilvánosság előtt elsősorban misszió. Misszió, mert nincs könnyebb, mint elfelejteni a bo­hócról, hogy megdolgozik a „bohócságaiért”, a filmművész­ről, hogy elképzelései, látomá­sai nem hipp-hopp! pattannak át agyából a celluloid szalagra. Vagyis a megcsinálás: véres ve­rejték. A képzőművész vázlatai­val nagymonográfiában vagy életmű-kiállításon találkozhat a közönség. Az irodalmár szöveg- változatai a kritikai kiadások­ban hozzáférhetők. A filmmű­vész vázlatai viszont a legrit­kább esetben kerülnek nyilvá­nosságra, pedig, mint a Chap- lin-sorozat mutatja, tanulságo­sak, roppant izgalmasak. Chap­lin, ahogy önmagát rendezi. Így a legkönnyebb? Vagy így a leg­nehezebb? Egyszerre állni a ka­mera előtt és mögött. Ahogy Chaplin előjátszik. Mindent és minden partnerének. Néha hó­napokig meg sem jelenik a mű­teremben, merthogy nem jut eszébe semmi. Aztán az „ihle­tett pillanatok”, pontosabban napok, hisz ami a kész műben egy villanás, fölényes és tökéle­tes, az a forgatáskor húsz, har­minc nekifutás, húsz, harminc változat. Hiszen nincs forgató- könyv, s ha lenne is, minden ott, a helyszínen dől el, egy be­akadt sétabot, egy lesodort ka­lap legalább annyit alakít a soros jeleneten, mint az alkotói elképzelés, mint a „koncepció1 . Hisz koncepció talán nincs is. Anyag van. Egy mozgólépcső, egy forgóajtó, egy rendőr, egy fűtőtest. És szakadatlan kísérle­tezés ezekkel a „tényezőkkel* , mint valami kirakós játékban. Ha ezt most ideteszem akkor az odaáll — egészen addig, mig minden mindennel „összekat­tan”, úgy, hogy a nézőben föl sem merül, hogy ami történik az másképp is történhetne. És akkor kész a jelenet, a verssor, a mondat, a mű egy kicsi da­rabja. Ami ettől még bőven el­dobható, hisz a pasziánsz foly­tatódik, a jelenetnek magától értetődően kell az egész filmbe illenie. Ha nem fér, el kell dob­ni szívfájdalom nélkül. Eldobni, de nem elfelejteni. Mondják, Chaplin tömegével dolgozta ki és ejtette el az ötleteket, de egyetlenegyet sem felejtett el. Mert hátha jó lesz még valahol, valahova. Egy kisgyerek felsza- badultságával és egy főkönyve­lő aggályosságával dolgozott. Talán nem is lehet máshogy. Nézem a fénykéoeket, filmrész­leteket, Chaplin maszk nélkül, divatos, elegáns, puha arcú fia­talember. Aztán ahogy megke­ményedik ez az arc, ahogy fe­szült lesz és kiismerhetetlen. Mert a filmcsinálás, hát még a burleszk-csinálás bizony nem já­ték. Egy Chaplin, egy Karinthy, egy Hasek a humorban nem is­merhet tréfát. Mert minden la­zaság, könnyűség bosszút áll, a kész mű lazasága, könnyűsége lesz tőle hiteltelen. Márpedig az alkotás: elhitetés. S Chaplin a század legnagyobb elhitetői- nek egyike. Ha élne, aligha lett volna film ezekből a páncél- szekrényben őrzött muszterek- ből. Merthogy műhelyforgácsok és az elrontott jelenet, az elve­télt ötlet magánügy, még ha oly zseniális is. És mégis, milyen jó volt látni, milyen fontos volt lát­ni, ahogy az ismeretlen Chaplin filmet csinál. Ahogy rendezőből át- és visszaváltozik a csavargó­vá, a kisemberré, ahogy meg­pörgeti a sétapálcát, fejébe csapja a kalapot és orra alá ra­gasztja a század leghumánu­sabb bajuszát. Parti Nagy Lajos A nnyit sikerült megtudni, meglátni az erdősmecskeiekből '■ azon a tavaszi hétvégén, amikor egy másik szomszédos kis falu, Zengővárkony hagyományőrzői mutatták be saját dalai­kat, táncaikat a mecskei kultúrház szines kreppszalagokkal dí­szített parányi színpadán. Egymásra épülő, egymásból gazdago­dó szerény eredmények ezek, gazdasági, közigazgatási, kulturá­lis téren egyaránt. De valamennyire gonddal kell vigyázni. Hi­szen az állampolgár közérzete éppen ilyen „apró" dolgoktól függ. Gállos Orsolya Családi kör klubvezetők

Next

/
Thumbnails
Contents