Dunántúli Napló, 1984. június (41. évfolyam, 149-178. szám)
1984-06-06 / 154. szám
1984. június 6., szerda Dunántúlt napló 3 A kisfalvak idős lakóiért Családi főzőhelyek Baranya melyében? Az aprófalvak gondjai közül az egyik legfontosabb az egyedül maradt idősek gondozása. Azoké, akiknek a koruk, állapotuk miatt már a napi ebéd megfőzése is probléma. Az elmúlt időben nagyon sok kistelepülés közös tanácsa jelezte, hogy önerőből képtelen segíteni rajtuk. Azért, mert ezeken a településeken nincs étterem, óvoda tsz-konyha, szóval olyan főzőhely, ahonnét a napi ebédet megkaphatnák az idős emberek. Csak a példa kedvéért említjük a következő falvakat: Mórok, Orfű, Kisja- kabfalva, Borjád, Töttös, Nagy- budmér, Szőkéd, Pócsa, Kákics, Marócsa, Sósvertike, Áta, Kisherend, Szőkéd, Csebény, Horvóthertelend, Szulimán, Liptód, Versend, Feked, A Baranya megyei Tanács vb. egészségügyi osztálya az elmúlt napokban konzultált a lehetőségről az Egészségügyi Minisztériummal és a Borsod megyei Tanács vb egészségügyi osztályával. Azért Borsoddal, mert a minisztériumban elmondták, hogy az országban elsőként ott szervezték meg az ilyen települések idős lakóinak napi ebédeltetését. A módszer lényege a következő: minden ilyen kisközségben kerestek olyan háziasszonyokat, vagy már nyugdíjas asszonyokat, akik elvállalták, hogy 1—2 maximum 5 idős ember részére naponta ebédet főznek. Az ebédet vagy az idős emberek személyesen, vagy a szociális gondozónők, vagy a vöröskeresztes aktívák (iskolások) viszik el. A főzésre természetesen térítés ellenében vállalkoztak az asszonyok. (A térítést részben a tanácsok szociális étkeztetési keretéből kapják). A részletkérdéseket ezekben a napokban dolgzzák ki a megyei tanácson. Az előkészületeken nagyot lendíthetne, ha már most jelentkeznének azok az asszonyok, a helyileg illetékes tanácsoknál, illetve a területileg illetékes gondozónőknél, akik ilyen feladatra szívesen vállalkoznának. T. É. Jogtörténeti tanulmányok (V.) Huszonegy szerző, huszonegy kor A dolgok elhagyása Pécs városa és a káptalan vitája A jog tudományáról magát oly fura következetességgel tartó közfelfogás: száraz, nehezen befogadható, csak művelőinek valamit mondó - nyilván csak akkor kérdőjelezhető meg, ha akárcsak a laikus szintjén is, de némi ismereteket gyűjtünk tartalmáról, kutatási területeiről. Azt hozzátehetjük: nem könnyű a dolga a laikus érdeklődőnek, mert ritkán készül jogtudományi mű a közérthetőség igényével, azaz: azzal a szándékkal, hogy a szimpatizánsokat, az érdeklődőket e tudomány közelébe vonzza. Más oldalról viszont: a jog mindig jellemzője annak a kornak, melynek az életviszonyait tükrözi, szabályozza. Ezért — s most szóljunk egy tanulmánykötet apropóján e tudomány egy ágáról — a jogtörténet tanulmányozása egyszersmind a történelem tanulmányozását is jelenti. Aki tehát jogtörténeti munkákat lapoz, közben bőségesen jut történelmi ismeretekhez, néhol egészen részletekbe menően is. így hát jó szívvel ajánlhatom a jog és történelem iránt érdeklődők figyelmébe a Jog- történeti tanulmányok V. kötetét, dr. Csizmadia Andor szerkesztésében. Huszonegy szerző, huszonegy beszámoló egyikük-mósikuk kutatási területein elért legfrissebb eredményeiről. S ha már kézbevesszük a kötetet — azoknak mondom ezt, akik azokat a bizonyos első lépéseket tennék a jogtudomány felé az érdeklődés hajtotta kíváncsiságukat kielégítendő —1 ne rémissze- nek bennünket a címek. Érdemes felettük néhány percig gondolkodni, hogy megjöjjön kedvünk az alaposabb olvasáshoz. Vegyük példának két nagynevű elméleti jogász, Benedek Ferenc és a kötetet szerkesztő. Csizmadia Andor munkáit. Szerzőink a jogásztársadalom, a pécsi joghallgatók előtt egészen közéiről ismertek. Benedek Ferenc tanulmányának címe: Derelictio, occupatio, usucapio. S ha az előbb azt mondtuk: ne rémísszenek minket a közelebbi érdeklődéstől a címek, mindjárt a derelictio-ról: magyarul a dolgok elhagyása. így már sokak kíváncsiságát felkelti, c szerző érthetővé is teszi, miért: „A dolgok elhagyása (derelik- ciája) nem tartozik a jogtudomány nagy kérdései közé. Egyáltalán, olyan használati tárgyak, fölöslegessé vált holmik eldobása, elhagyása, melyek a tulajdonos számára többé értéket nem jelentenek, első látásra pusztán alárendelt jelentőségűnek tűnhet, mely valójában kívül is esik a jog érdeklődésének határain. Ma már jól tudjuk, hogy ez mennyire nem Így van. Napjaink ipari társadalma soha nem látott mértékben produkálja azokat a javakat, melyek termelése csupán fölös anyagok, hulladékok tömeges előállítása révén lehetséges, s melyek idővel maguk is hulladékká válnak'' — írja tanulmánya bevezető soraiban Benedek Ferenc. Mint a római jog professzora nyilvánvalóan a római jog rendszerében kutatja a derelictio-t. Ám oly messzi korba visszanyúlva sem felesleges dr. Benedek kutctásai révén a dolgok elhagyásának jogi rendezését figyelemmel kísérnünk: elválaszthatatlanok a mai jogrendszerek az ókor Rómájának jogától, minthogy ez utóbbi az alapja — ha áttételeken keresztül is — számos modern jogrendszernek. S ha valakinek ma támad jogi vitája elhagyott dolga miatt, nem felesleges, ha tudja: másfél-kétezer évvel ezelőtt már jogi rendezést igényelt a derelictio. Pécs városa nem kapott királyi meghívót az 1790—91. évi országgyűlésre, pedig a szabad királyi város rangját mondhatta a magáénak — ám nem volt ez törvénybe iktatva. Nagy sérelme volt ez több városnak is, a megoldás pedig késett, mert az említettet megelőzően utoljára még Mária Terézia idejében, 1764—65- ben volt országgyűlés. így azután jó néhány város készítette fel követeit arra, hogy 1790- ben „üsse nyélbe a dolgot", érje el a becikkelyezést. Pécs két követe alapos me- morandumot adott be ennek érdekében az országgyűlési karoknak és rendeknek, egyebek mellett azzal érvelve, hogy délvidéken Pozsega kivételével nincsen szabad királyi város, hogy Pécsnek van királyi akadémiája, egyeteme volt már Nagy Lajos idejében, tágas is. kóláiban a latinon kívül az ifjak a magyar, a horvát és a német nyelvet is tanulhatják, a városban püspökség, káptalan van nyilvános könyvtárral, itt a vármegyeháza — és így tovább. Megalapozott érvek, de hallatta a hangját a másik fél is, amelyiknek viszont nem állt érdekében, hogy a város küldöttei célt érjenek: tudniillik a káptalan. Ellenészrevételeket tett, azt említve elsőként, hogy Pécs várost még Szt. István király az egyháznak, illetve a klérusnak adományozta. „Ha már ilyen ősi birtokot a király bármely címen és bármely kigondolt ok miatt birtokosától — ennek akarata ellenére — elvehet, akkor nem lehet olyan város, vagy falu, melyet a király birtokosától el ne vehetne, és hogyan lehetne akkor a sokkal későbbi király adományából szerzett javak birtokjogát a király hatalmával szemben sértetlenül meghagyni?" — érvel a káptalan, ismerve a magyar feudális uralkodóosztály sebezhető, érzékeny pontját. Nagy, színfalak mögötti vita kísérte a pécsi követek és a káptalan ügyködését. Ezek azok a bizonyos részletekbe menő történelmi ismeretek, melyek megszerzéséhez kitűnő lehetőséget nyújt a jogtörténet tanulmányozása, s minthogy az említett kötet lényegében huszonegy korból kínál az olvasónak témát, széles skálán gazdagíthatjuk ismereteinket a Jogtörténeti tanulmányok V. kötetét olvasva. Mészáros Attila beszélgetések (1SJ A társas ügyességről Hírhedt szélhámosok minimális energia- befektetéssel, de elképesztő társas ügyességgel fantasztikus vagyonokhoz, rangokhoz jutottak. Igen okos emberek óriási energiabefektetéssel, elképesztő társas ügyetlenséggel csupán tengődnek, mellőzöt- tek, boldogtalanok, tehetségükkel nem jutnak semmire. A kérdés persze nemcsak szélsőségekben és nem is csak teljesítményekben vizsgálható. Egy hétköznapi példa: gyakran mondják gyámoltalan, félszeg embereknek, hogy „Engedd el magad, viselkedj természetesen, spontán módon!”. Csakhogy spontánul, könnyedén viselkedni a jó önértékeléssel rendelkezők közül is csak azok tudnak, akik adott helyzetben eléggé jól fel tudják mérni a lehetőségeiket és élni is tudnak azokkal megfelelő ügyesség, készségek, jártasságok birtokában. A korábbi cikkekből megtudtuk, hogy bizonyos lelki zavaroktól önismeretünk mélyítésével megszabadulhatunk. Viszont sokak számára ez még nem elég, mondják is nemegyszer: „Most már értem, miért alakult így a sorsom, de úgy érzem, én nem tudok más lenni !”t vagy párterápiában: „A terápia során tényleg rájöttünk, miért fulladnak veszekedésbe beszélgetéseink, de bárhogy próbáljuk, a végére mindig elfajul a dolog." Ilyenkor természetesen már nem a tudattalan belső konfliktusok feltárását, hanem az érintett társas készségek fejlesztését kell célul tűzni a terápiás munkában. Az ilven jellegű segítő módszereknél a pszichológiai, ill. pedagógiai eszközök egyaránt nagyon fontosak. A társas készségek rendszerezése szinte lehetetlen, hiszen, ha emberek között vagyunk, minden megnyilvánulásunk köthető valamely készséghez. Sokat segíthetnek a készségfejlesztő programok problémamegoldó viselkedésekben, emberi konfliktusok megoldásában, döntéshozatalokban, tervezésben, munkában, tanulásban is. Speciális területet jelent a kontroll kérdése. Személyes szinten pl. érzelmek, indulatok felett. Kapcsolati szinten például, hogy kitől függ és milyen mértékben, vagyis, hegy ki a meghatározó fél egy kapcsolatban (legyen az szerelem, barátság, munkatársi viszony). A társas ügyesség fejleszthető a modellnyújtás módszerével (magnetofonról, képmagnóról, ill. élő személyek közreműködésével), pszicho- dramatikus szerepjátékokkal, próbacselekvésekkel stb. A különböző technikák mindegyikénél igen fontos a fokozatosság. Az említett félszeg embernek pl. (1) meg kell tanulnia, hogy mi a különbség az agresszív, ill. az önérvényesítő viselkedés között: (2) ezt követően megtanul keményebb hangon, nyílt tekintettel, határozott testtartással, szabadabb gesztikulációval beszélni; (3) megtanulja visszatartani azokat a megnyilvánulásokat, amelyek lelepleznék szorongásait — az első időszakban; (4) a fölösleges mentegetőd- zés vagy bűnbakkeresés helyett egyszerűen kifejezi érzelmeit (pl. „Engem ez a helyzet bosszant, nekem így nem jó!”); (5) megtanulja önérvényesítő módon kifejezni rosz- szallását, ellenvéleményét (pl. „Hogy jön ahhoz, hogy ilyen hangon beszéljen velem!?", vagy „Ez az étel hideg, vigye vissza!”; (6) végül megtanulja kinyilvánítani, ill. elfogadni a pozitív érzelmeit (pl. egy szerelmi kapcsolatban). A veszekedő házaspár problémamegoldó, ill. vitakészsége pl. a következő szempontok szerint fejleszthető: (1) tanulják meg pontosan meghatározni a megbeszélendő problémát; (2) a megbeszélését kezdjék mindig valamely pozitív vonatkozásával; (3) konkrétumokban és ne általánosságokban beszéljenek: (4) érzelmeiket is fejezzék ki; (5) ismerjék el szerepüket és felelősségüket az adott problémában; (6) legyenek rövidek, lényegre törőek; (7) egyszerre csak egy problémát beszéljenek meg; (8) ne hivatkozzanak másra, csak arról beszéljenek, amit megfigyelhettek; (9) inkább semleges legyen a beállítódásuk, mint negatív; (10) a megoldásra helyezzék a hangsúlyt, ne arra, hogy kinek van igaza; (11) a megoldást világosan, egyértelműen, egymás szempontjait kölcsönösen figyelembe véve fogalmazzák meg; (12) hajtsák végre megegyezésük szerint. (Kudarc esetén egyik se mondja: „Na, ugye, megmondtam!", hanem keressenek egy hatékonyabb megoldást.) A társas készségeket fejlesztő módszerek lelkileg beteg és egészséges emberek számára egyaránt hatékony se- aítséget nyújthatnak. Utóbbiak ilyen megfontolásból is bekapcsolódhatnak a Pécsett működő Kapcsolatlélektani Tanácsadó személyiségfejlesztő tréningcsoportjába. Rácz Lajos Városi Felnőtt Idegbeteg-gondozó Intézet ui Hid épül A villany—bólyi úton, a má- roki elágazásnál levő öreg tég- lahíd életveszéllyes állapotban van, a megerősítésére tett próbálkozások eredménytelenek voltak, ezért fél szélességben már régebben le is zárták. A kiszolgált hidat lebontják és a Hídépítő Vállalat pécsi építésvezetősége új vasbetonodat épít helyette, kb. 13 millió forintos költséggel. Hogy a hídbontás és -építés idején is zavartalan legyen a forgalom, a Közúti Igazgatóság kivitelezésében új terelőút épült, amely Villány virágosi településrészén ér be a nagyközségbe. A bontást a közeljövőben megkezdik, az új híd terv szerint az év végére készül el. Képeinken a bontásra ítélt hid és az új terelőút látható, amelyen a befejező munkák folynak.
