Dunántúli Napló, 1984. június (41. évfolyam, 149-178. szám)

1984-06-03 / 151. szám

i magazin * / dobostorta Vasárnapi magazin ____________ A natol Potemkowsky: A hasznos ember meknapi majális fő attrakciója egy emeletes osztottak szét a gyerekek között. A szigeti ival emlékeztek Dobos József cukrászra, aki :ióját, a dobostortát. tleletek a kiszolgáltatottság ketrecébe kényszerít­vén őket? Tulajdonképpen annak a tes­tes fiúnak igaza van — teszek hajtűka­nyart gondolataimban —, él kiváltságos helyzetével, amelyet nem nyirbál meg senki. És még nevel is, hiszen beléoltja a kisebbekbe az alkalmazkodás, a komp­romisszum vakcináját. Ha tovább morfondírozok, talán még hálás is leszek neki. Lehet, hogy a fej­tegetések eme görbe útját választották az anyukák is? Kényelmük magasztosítja pedagógussá a srácot, aki lassan kifogy a szuszból, nem élvezi már annyira a já­ték felsőbbrendűségét, komolyabb pró­bákat követel hatalommámora, öncélú utasításokat kezd osztogatni, s most a megaláztatás körzőjével húz szorosabb kört a társak köré. Az egyiket imádkoz­I tatja, a másiknak a szemüvegét a nya­kába parancsolja, a harmadikkal hirte­len nem tud mit kezdeni, leguggoltatjá, és a hátára ül. Az habozás nélkül össze- roskad, s ezzel hirtelen tágulni kezd a láthatatlan kör, a fenékre esés össze­zúzza a tekintélyt, valamiféle spontán lá­zadás tör ki, az apróságok leteperik, ütik-vágják a vezért. A nagyobb fiú ordít­va söpri le magáról az engedetleneket, de hiába, azok már rájöttek, hogy össze­fogva túlerőben vannak. Kicsi a bors, de erős — lelkesedem. Ám a győzelmi mámor hirtelen elolvad. A mamák egyemberként teremnek a gyermekkupacnál, ki-ki lefelé ráncigálja a magáét, osztják a pofono­kat, szidják a csibész fajtájukat, mi­szerint: öten könnyű egy ellen. Bőqéssel, nyaklevessel ért hát véget az a háború, amely az agresszivitás megtor­lásaként született. Sajnálom a nebulókat, még szerencse, hogy ők nem bánkódnak sokáiq. A hinta, a labda, a mászóka a legjobb vigasztaló. A nagyobb fiú nincs már itt, eloldal'gott a kerítés alatt. Míg n a tanulságot próbálom meqfoaalmazni agamban, eqy inas, erős srác áll az él- Minduntalan magához veszi a láb­át, s nem engedi, hogy más érjen első- ek a mászóka csúcsára . . . Nem kéne valamelyikünknek szólni [neki? Tamás Ervin Mi fesz ia héten? 4-én, hétfőn 16.30-kor kezdődik a Do-Zso-ban a Do-Zso-zeneiskola könnyűzenei tagozatának hangverse­nye. 6-ón, szerdán 19 órától Rock and roll Party-t rendeznek a Rózsakert­ben. 8-ón, pénteken 20 órakor Prognózis koncert lesz az Ifjúsági Parkban. Bent ültünk Szawnicza igaz­gató szobájában. Éppen a tár. sadalmi anomáliákról beszél­gettünk, mikor hirtelen kivágó­dott az ajtó és kopogtatás nélkül berontott egy hallatla­nul pimasz alak. Se szó, se beszéd, határozott léptekkel odament az igazgatóhoz, s alaposan tarkón vágta. Aztán, mint aki jól végezte dolgát, ki. sétált a szobából. Valamennyien elképedtünk. Egyedül csak Szawnicza őriz­te meg hidegvérét. — Ki volt ez? — kérdeztük tőle kórusban. — Ez. kérem, egy bizonyos Vclendzak — magyarázta az igazgató. — Tettlegesen bántalmazta önt! — mondta fölháborodot­ton Szoloweiczik. — Azonnal értesítenie kell a rendőrséget! Ez a gondolat jókedvre de­rítette az igazgatót. — Valendzak hasznos funk­ciót tölt be — világosított fel bennünket. — Az ember olyan, mint az állóvíz, néha fel kell kavarni. Ezt a célt szolgálja mién esetben a tarkón ütés is. Társadalmi szempontból ez roppant hasznos. Felfrissül a vérkeringés, növekszik a kezde- ményezőképesséq, az embert erős tevékenységi vágy fogja el, új gondolatai születnek. Summa summárum — kitűnő eredményeket hoz. Szoloweiczik számára ez a felfogás kissé meghökkentőnek tűnt. — És nem fé*, hogy egvszer úqv tarkón váaia. hogy eltörik a nyakcsigolyáig? — kérdezte. — É-, téliek? — lepődött meg Szawnicza. — Ö fél! Hi­szen bujtatott állásban dolgo­zik nálunk. — Szerintem nagyon érde­kes módszer! — jegyezte meg Bespalczik. — És mint mondtam, minde­nekelőtt hasznos! Célszerű és c megszervezése rendkívül egy­szerű. E nélkül az ember bele- süílyedne az önelégültség és a rutin mocsarába. Bizony, nagy szükség van arra, hogy időnként megkapjuk ezt a tar­kón ütést! — Jó, hogy említette a mo­csarat — mondta Szoloweiczik. — Ne haragudjon, hogy szó­lok, de csupa sár a nadrágja szára. Az igazgató megnyomta az asztali csengő gombját. Az aj­tóban megjelent Valendzak ökölbe szorított kézzel. Ahogy azonban elkapta a főnöke te­kintetét, öklét a zsebébe dug­ta. — Valendzak — szólt az igazgató. — Valahol besároz­tam a nadrágomat! Nézze csak ... — és a lábát előrébb tette. Valendzak abban a pillanat­ban elővett c zsebéből egy sár- kefét. Meg kell jegyezni, hogy legalább olyan jól dolgozott a kefével, mint az öklével. Gyorsan letisztogatta az igaz­gató nadrágjáról a rászáradt sarat, méq a maradék port is leíúito, majd mélyen meghajolt és kiment. — Nagyon, nagyon hasznos ember! — szólr lelkendezve Szawnicza igazgató. Valamennyien egyetértettünk vele, s visszatértünk az erkölcsi anomáliák tárgyalásához. (Kovács Sándor fordítása) Komputer-restaurátor Időszámításunk szerint 79- ben Pompejit maga aló temet­te a Vezúvból kiömlő láva és a vulkáni hamu. Régészek feltár­ták az elpusztult várost, s rend­kívül értékes információkat gyűjtöttek a régi rómaiak éle­téről. A nyugtalan természet még egyszer megsemmisítéssel fenyegette Pompejit: a részben már helyreállított Pompejit erős földrengés pusztította el, mely­nek epicentruma Nápoly köze­lében volt. A természeti katasztrófa után a régészek azonnal összegyűj­tötték a megmaradt használati tárgyakat, freskótöredékeket, több mint 4 millió épületma­radványt. Ezután minden ösz- szegyűjtött tárgy adatait - mé­reteit, súlyát, elhelyezkedését, a lelet helyét — gondosan föl­jegyezték. Az információknak ebben a káoszában azonban még ezer régész és matema­tikus sem tudott volna eliga­zodni. Akkor hívták segítségül a komputert, s a következő fel­adatot adták neki: a töredé­kes információk hatalmas mennyisége alapján alkossa meg és maximális pontosság­gal rekonstruálja a város ere­deti külsejét, amilyen a Vezúv kitörése előtt volt. Az eredmények sokat ígérőek voltak — a komputer megbirkó­zott a feladattal. A város hely­reállítása azonban az elektro­nikus restaurátor rajzai alap­ján — távlati terv. A szakértők egyelőre azt tervezik, hogy át­látszó műanyagkupolákkal bo­rítják a házak romjait, hogy megvédjék a szmog, a nedves­ség, a hőmérsékletingadozás és a szél káros hatásától. Az igé­nyesebb tervezők azt javasol­ják, hogy az egész város fölé borítsanak műanyagkupolát. A futurológusok jóslatai sze­rint a jövőben lesznek olyan városok, melyeknek saját mik­roklímájuk lesz. Nem kizárt, hogy éppen az ősi Pompeji lesz az első ilyen város. Vasárnapi magazin Rádió mellett■ Poldini Ede Rejtvényünk Poldini Ede zongoraművész és zeneszerző három szerzeményét tartal­mazza. VÍZSZINTES: 1. Indiai buddhista építmény. 7. Bete­gesen rögeszmés. 14. Az első szerzemény; énekes mesejáték. 15. Csatorna Bács megyében. 16. A cirkónium és az oxigén vegyjele. 17. A kérődzők emlő­je. 18'. Finn város, mósnéven Turku. 19. Gyér. 21. Kiváló egy­nemű betűi. 22. Ravasz raga­dozó. 23. Ón. 24. ,,. . . poetica". 26. Ábel egynemű betűi. 27. A stroncium és a kálium vegyjele. 29. Értem már. 32. Hinté. 34. Azonos betűk. 35. Dohányzik. 37. „. . . Hasszán”, Weber-ope- ra. 39. A háború és halál iste­ne a germán mitológiában, másnéven Wotan. 40. Gyíkszerű kétéltű. 43. Város Egyiptomban. 45. Kettőzve: Heyerdahl egyik könyvének címe. 46. Alkotómű­vész. 47. Pago egynemű betűi. 49. Évelő növény. 51. ,,Go­riot . . ." (Balzac). 53. Minőséq- ellenőrzés. 54. Szolmizációs hanq. 55. Gyakori magyar csa­ládnév. 57. Mesterséges nem­zetközi nyelv. 58. „. . . Eulen- spiegel". 59. Mátka. 61. Mérő, két véka. 64. Orvosi névtáblá­kon látható rövidítés. 65. Ku­tyafajta. 67. Fizikai fogalom. 68. Ravel világhírű szerzemé­nye. 71. Szoknyaviselet, de hentesáru is (névelővel). 72. Hoci. 73. Olasz tengerparti vá­ros. FÜGGŐLEGES: 1. A szkandium vegyjele. 2. Egyfajta időmérő. 3. Kártyajáték. 4. Né­met férfinév. 5. Nem kielégítő a működése. 6. Ábrázat. 7. Erős hatású vörös festék. 8. Bánt. 9. Erzsébet beceváltozata. 10. Labdarúgó trófea. 11. Űrmérték rövidítése. 12 ...........szolgaság", S ommerset Maugham regénye. 13. A kommunista ifjúsági moz­galom hősi alakja (Endre). 15. A második szerzemény: legsike­rültebb műve, vígopera. 19. Női becenév. 20. Mint a 24. számú sor. 25. Ételízesítő van benne. 28. A Tisza mellékvize. 30. A harmadik szerzemény: éne­kes mesejáték. 31. Durva posz­tó. 33. Emelkedett hangú köl­temény. 35. ... szentmárton. 36. Női becenév. 38. Szóössze­tételekben egy-et jelent. 40. „Egy... mint száz”. 41. Község Komárom megyében. 42. Szá­raz, angolul. 44. Gyengélkedő, névelővel. 47. Ujjatlan női kör- gallér. 48. „A hazug” című vígjáték szerzője (Carlo). 50. Felemelt „A” hang. 52. Mókus lakása. 53. Színifeli. 56. „El­állt a . . .-szája”. 60. Csökken. 62. Földünk egyik legnagyobb kiterjedésű tava. 63. Becézett férfinév. 66. . . . Bull, neves nor­vég hegedűművész, Liszt Ferenc kortársa. 68. Tulajdonában van. 69. Kacat. 70. Oltalmaz. E. B. Beküldendő: a három zene­mű címe, legkésőbb június 11- én (hétfő) déli 12 óráig beér- kezőleg, LEVELEZŐLAPON, 7601. Pf.: 134, Dunántúli Napló Szerkesztősége, Pécs, Hunyadi út 11. címre. A május 20-i lapban közölt rejtvény megfejtése: Mészáros Mihály műve. Az emberpár, Mecseki Tüdőszanatórium park­ja. Az egy .db értékes könyvjutal mat Heqyi Ferenc, Görcsöny, Hámán K. u. 51. nyerte. A könyvet postán küldjük el. vadászat Apróvadtenyésztés Az apróvad vadászati lehe­tőségünk leszűkült a fácánra és a vadrécére. Ennek vadá­szatához megfelelő mennyisé­gű madár is kell. A természe­tes környezeti tényezők ezt egyre kevésbé biztosítják. így a vadászat gyakorlásához a mes­terséges tenyésztéssel tudjuk bővíteni az állományt. Az egyesületi alapszabály ki­mondja, hogy csak olyan mér­tékben lehet bővíteni a vadász- társaságok taglétszámát, ami­lyen mértékben biztosítani tud­juk részükre a vadászati lehe­tőséget. Ennek érdekében fo­kozni kell a mesterséges tenyész­tésből eredő vadmadár kibo­csátását. Jó lehet, ez gazdasá­gosságában nem mindig kifi­zetődő, de a cél érdekében ezen a területen mindent meg kell tennünk. Megyénk abban a szerencsés helyzetben van, hogy a nagyvad vadászati be­vételeinkből (trófea-érték, hús­értékesítés) fedezni tudjuk a mesterséges apróvad tenyész­tés költségeit. A mesterséges tenyésztésből eredő szaporulat június hóná­ban kerül kibocsátásra a va­dászterületre és itt igényel nagy körültekintést az utóneve­lés és legfontosabb feladat a kibocsátás helyének megvá­lasztása. A fácán esetében ki­bocsátási helynek azt a terü­letet válasszuk, ahol az termé­szetes populációjában is a leg­szívesebben tartózkodik. Kerül­jük az összefüggő erdőket, a nagy nádasokat, mert azoknak nagy az elszívó hatása és a telepített fácán felügyelete le­hetetlen. A fácáncsibék kihe­lyezésére olyan hely a legal­kalmasabb, ahol kisebb erdő­csoportok és mezőgazdasági­lag művelt területek váltják egymást és lehetőleg termé­szetes víz is legyen a közelben. A kijelölt területen a vadföld szerkezetét a tenyésztés igé­nyeinek megfelelően képezzük ki. Erre a célra a legmegfele­lőbb 40% cirok, 30% sűrű veté­sű kukorica, 20% köles és 10% ta ka rmá nyká poszta. A kibocsátási helyen lehető­leg mozgó valier elemből, vagy dróthálóból 40x50 méteres alapterületű részt kerítsünk be. A bekerített részen belül 50%- ban bokros aljnövényzetű szál­erdő és 50%-ban mezőgazda- sági kultúra, lehetőleg lucerna legyen. Megfelelő számú etető és itató edényről, valamint az etető utak kiképzéséről is gon­doskodjunk. Az etető és itató edényeket gondosan takarít­suk. Az itatókat naponta mos­suk, hetente fertőtlenítsük. A csibék részére hamufürdőt és mosott kavicsot is biztosítsunk. A bekerített részen kívül- kör­körösen hálózati etető utakat kell kialakítani és féltetős téli etetőket kell építeni. Ezeken a külső etető utakon is arányos elosztásban itatókat helyezzünk ki. Ebből a zöld-kifutás zárttéri nevelőből 8-10 hetes korban kiengedjük a csibéket a terü­letre, ahol még további fel­ügyeletet igényelnek. Nqgy gondot kell fordítani a ragadozó madarakra, mivel a madár kártevők fiai június hó­napban hagyják el fészküket és ilyenkor még a tapasztalat­lan fiatalt könnyebben puska­végre kaphatjuk, mint később, ha kellő tapasztalatot szerezve lőtávolságon kívül felröppen. Nagyon lényeges kérdés, hogy a mesterséges tenyésztésből ki helyezett fácán mennyiségnek megfelelő takarmányt biztosít­sunk és a levadászás idejéig ezt folyamatossá kell tenni. A fácánvadászat befejeztével a megmaradt tavaszi állomány arányában csökkenteni lehet a takarmány felhasználás meny- nyiségét. A vadrécék tenyésztését és kihelyezését a vadászati prog­ramnak megfelelően kell kiala­kítani, attól függően, hogy az utónevelésnek melyik formáját válasszuk. Ezek a tenyésztési módszerek még most vannak kialakulóban és így az inten­zív récetenyésztésnél megma­radó madarakkal továbbte- nyésztési szempontból különö­sebben nem számolhatunk. Év ről évre újabb kibocsátásokkal kell biztosítani a megfelelő va dászati lehetőségeket. Farkas János Gyermeknap után Elolvasgattam a gyermekna­pi beszámolókat, megnéztem a fotókat, a tévériportokat, meg­hallgattam a kis gyerekek vallomásait a rádióban, nos, mit mondhatnék: minden jó volt, szép és szívet melen­gető. Kivéve ott, ahol a gyermekeknek már eleve ked­vét szegték a felnőttek . . . Egy dokumentumműsornak már a címe is megdöbbentett: „Négy­felé húztuk a gyereket . . .” Ma­guknak követelik a nagyszülők, aztán a másik nagymama, to­vábbá az elvált anyuka és apu­ka. Amíg a nagyszülők nevel­ték az unokát, a másik „fél” meg sem látogathatta. A hiva­talos döntés alapján most az anya iogosult ,a gyerek nevelé­sére. Rendőri segédlettel elvi­szik a gyereket és most az anyuka és a nagymama jelenti ki nagy bőszen: „Ide ugyan nem teszi be a lábát sem az apja, sem nagyanyja és a nagyapja . . .!” Két táborra osz­tódnak a követelőző felnőttek és a kíméletlen harc fokozódik, immár évek óta. A nagyszülők „mézesmad­zagja” az autó, a balatoni hét­végi ház, meg a sok-sok aján­dék. Elmennek az óvodába, a kisgyereknek felteszik a kér­dést, akar-e ismét autákázni a nagypapával, akar-e nyaralni a Balatonon a nagymamával és egyáltalán: „Kit szeretsz, mond meg szépen, minket, vagy anyádat...?” Az unoka nem tud mit válaszolni, nem képes dönteni, talán a mikro­fon zavarja? Aligha. Inkább a csapdától fél, amit a felnőttek állítanak neki. Mert kétségte­len a nagyszülők szeretete, va­lóban jól érezte magát náluk, de most itt von az anyu. Akit viszgnt nem zavar a mikrofon; annyi ocsmányságot zúdít kör­nyezetére, rokonságára és per­sze volt férjére, hogy attól tar­tok, kigyullad a készülékem. A férj sem különb, útszéli jelzők­kel illeti az asszonyt, aki - sza­vai szerint — ápolatlan, koszos és hanyaq (ezt tanúsítják a szomszédok is . . .) szóval áll a balhé. Egy teljes órán keresz­tül hallom az elképesztő mara­kodást, a ravasz fordulatokat, a hazugságok özönét. S ebből a hang-kloákából néha kihallatszik egy kisgyerek szioogása . . . A másik riport: nagyanya ne­vel négy unokát. Nagyapa meg­halt, a gyerekek anyja szintén fiatalon hunyt el, apjuk koráb­ban elhagyta a családot, csa­varog, ténfereg a nagyvilág­ban. Hogy miből élnek? Az öz­vegyi nyugdíjból. A lakás hihe­tetlenül elhanyagolt, vizes, do­hos szoba-konyha. A riporternő szinte kétségbeesetten kérdezi az áldozatos, jóindulatú nagy­mamát: „Kap-e családi pótlé­kot? Gyermektartást? Vagy va­lamilyen segélyt?” Tessék megkapaszkodni: á családi pótlékot a gyerekek ap­ja kapia, aki évek óta feléjük sem néz. De kiutalják neki és azonmód el is költi. Gyermek- tartást nem fizet, letiltani sem lehet, mert állandóan „úton van”, alkalmi munkákat vállal, a hivatalos „végzések" elől me­nekül. Az újságírónő kilincsel a tanácson, a gyámügyön, ilyen­olyan hivatalnál, keresi a meg­oldást, a kiutat, ám mit tapasz­tal? „Nem is tudtunk az eset­ről ...” - mondja egyik hiva­talnok. „Előjegyeztük őket la­kásra, de nem tudják kifizetni a használatbavételi össze­get ..." - mondja a másik. ,, . . . Igen, hallottunk valamit az ügyről, de eddig még ...” — dobja tovább a labdát a har­madik. Aztán végül egy kis re­mény: egy hivatalnoknő kezébe veszi e töredék-család sorsát, nem ígér, hanem azonnal in­tézkedik és a hosszabb távú se­gítségről is gondoskodik. De kigyógyulnak e lelki sérü­lésükből a gyermekek? Ame­lyeket némely eltévelyedett, un­dorítóan züllött felnőtt okozott? Rab Ferenc

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents