Dunántúli Napló, 1984. június (41. évfolyam, 149-178. szám)

1984-06-03 / 151. szám

Dunántúlt ílgplo 1984. június 3., vasárnap Biztosított Pécs nyári vízellátása (Folytatás az 1. oldalról) sek, valamint a vízhálózat kar­bantartási munkálatait elvégez­ték. Például 260 kilométer hosz- szúsógú vezetéket ellenőriztek, 370 kilométer csövet öblítettek, napi 45 000 köbméter teljesít­ményű víztermelő kapacitáshoz tartozó termelőlétesítményt ja­vítottak, 230 szivattyút vizsgáltak meg és végezték el a karban­tartásukat. Gyorsfejlesztés kere­tében Tortyogón kettő, Pellér- den egy nagyátmérőjű kutat mélyítettek le és helyeztek üzembe. A vízelosztás javítása érdekében 1,1 kilométer hosz- szúságú 400 milliméteres veze­téket építettek. Elkészült egy 2500 köbméteres víztározó, így ezzel az új létesítménnyel már 35 000 köbméter vizet képesek tárolni. A vízszolgáltatás biz­tonságát fokozza, hogy a városi­tól független, 20 kV-os elektro­mos energiaellátásuk van, ami azzal az előnnyel is jár, hogy kötöttebb energiagazdálkodást tudnak folytatni. A nyári csúcsban az említet­teken túl — a racionális vízfel­használás érdekében — a nyo­mást a szükséges és elégséges mértékűre csökkentik, ezért több helyütt nyomáscsökkentő berendezéseket építenek a rendszerbe. Persze a fogyasz­tókon is sok múlik. A vízmű ve­zetői hangsúlyozták, nem arra kérnek bennünket, hogy ne használjunk a szükségleteknek megfelelő vízmennyiséget, de azt mindenképpen, hogy ne po­csékoljunk. Az elmúlt év őszén egy cső- reoedés közel egy napra meg­bénította Lvov-Kertváros vízel­látását, s bizony laitkocsit is nehezen lehetett találni. Az esetből okulva, a vízmű bőví­tette a tartályos vízszállító park­ját, így jelenleg három tartály- kocsi és öt mobil víztartály áll készenlétben. Roszprim Nándor Apáczai Csere János nevét vette fel a pécsi Nevelési Központ A megszokottnál is tartalma­sabb Volt a pedagógusnapi ün­nepély tegnap a pécsi Nevelési Központban. Az ötéves intéz­mény szombaton felvette a XVII. században élt nagy ma­gyar pedagógus, polihisztor, Apáczai Csere János nevét. A gondosan megszervezett, hangulatos délelőtti program­ban Szilágyi lános, az Apáczai Csere János Nevelési Központ igazgatója köszöntőjében hang­súlyozta: az eltelt öt év alatt az intézmény, ha botladozva is, de igazi értékeket teremtett, és a továbbiakban is megpró­bálja mind teljesebbé tenni a szocialista embernevelés igazi programját. Valóban, a pécsi Nevelési Központ szinte egyedülálló az országban. 13 tagintézményből áll: 3 általános iskola, 3 óvo­da, 3 bölcsőde, a diákotthon, a művelődési ház, a könyvtár és a nemrégiben átadott sport- komplexum alkot egy egységet. A pedagógusokról, a legné­pesebb értelmiségi rétegről szólt beszédében Komlódi Jó- zselné, Pécs megyei város Ta­nácsának elnökhelyettese is. Kiemelte, hogy napirenden van a pedagógusok élet- és mun­kakörülményeinek javítása. A Nevelési Központtal kapcsola­tosan megjegyezte, hogy a fel­tételek már teljes mértékben adottak, most a tartalmi munka további erősítése a cél. Beszé­de végén méltatta ' Apáczai Csere János munkásságát, ki­emelve, hogy a tudós mindig is az egységes nemzeti iskola- rendszer megteremtésére töre­kedett. A délelőtti színvonalas mű­sorban közreműködött: a Neve­lési Központ egyesített gyer­mekkórusa Studer Lászlóné, a PNSZ és a Nevelési Központ operakórusa, Károly Róbert ve­zetésével. A szavalatok mellett az alkalomhoz illő sikert ara­tott Páskándi Géza Tornyot vá­lasztok című Apáczairól szóló drámájának részlete is, Darida Miklós tanár rendezésében. A jól dolgozó munkatársak kitüntetése után kiállítás nyílt Apáczai Csere János életéről és a Nevelési Központban mű­ködő műhelyek (szakkörök) tag­jainak alkotásaiból, délután pedig szórakoztató összeállítá­sokkal és a műhelyek bemutat­kozásával fejeződött be az ün- neoélyes pedaqógusnap a pé­csi Apáczai Csere János Ne­velési Központban. A résztvevők valamennyien magukénak érezhetik Apáczai leqnaayobb művének, a Ma- nvar Enciklooédiának eqv rész­letét: ........ Azok közül, akik ta­n ulmányaikban elő tudják segí­teni a magvar ifjúsáqot, én a lenkisebb de azok közül, akik elő akarják seqíteni, a legna­gyobb vagyok." Bozsik L. Könyvheti füstölgés XXéget ért az ünnepi könyvhét: minden érdekelt %,kasz- * szát csinálhat”. A pécsi, Baranya megyei olvasó, vá­sárló, irodalom iránt érdeklődő jóleső érzéssel állapíthatja meg, hogy még sohasem volt annyi neves író a megye ven­dége, mint az idén; hogy a korábbiaknál több találkozó volt a megye városaiban, falvaiban, és ezeknek többsége illő érdeklődéstől kísérve zajlott le. A könyvterjesztők kasszája nyilván néhány százezerrel töb­bet mutat majd most, mint máskor. Ennek nemcsak az az oka, hogy drágult a könyv, hanem az is, hogy elég sok jó, érdekes, tehát keresett könyv jelent meg, és ezek árán nem töpreng annyit az olvasó. Talán még magasabb lenne a vég­összeg, ha nem a hónap végén rendeznék a könyvhetet. Ti­zenöt éve meg-megjegyzi ezt a magyar sajtó, de semmi sem változik, holott a boltosok esküsznek rá, hogy most is fi­zetéskor, 1-én és 2-án megélénkült a korábban lanyhult for­galom. De azért a boltosok nem maradéktalanul boldogok: ugyanazért bosszankodtak, mint a vevők nagy része: éppen a keresett könyvekből volt a kelleténél kevesebb. Nyolc—tíz kurrens könyv a nyitás utáni első órákban, vagy már az első napon elfogyott. Bennfentes vásárlók esküsznek rá, hogy egy- egy ilyen mű ki sem került a pultra. A boltosok ezt tagad­ják, de a bizományosok, — akik vevőikkel együtt még rosz- szabbul jártak — beismerik, hogy „azt a néhány példányt” eltették állandó vevőiknek. Tanulság: törzsvendégnek kell lenni valahol. De vajon mit mutat majd a könyvkiadók kasszája? Mert miért van az, hogy a rendszeres olvasó. a táiékozott vevő tévedhetetlenül megérzi, mi lesz a fontos, az érdekes. Hogy mi az, aminek a címét a Tájékoztatóban pirossal alá­húzva a boltban vagy másutt protekcióért kell folyamodnia, mert tudja, hogy az az öt—nyolc—tíz könyv nem lesz kap­ható az első nap után. Miért, hogy éppen azok, akiknek ez a foglalkozásuk, nem tudják pontosan megállapítani a meg­felelő példányszámot? Lelkiismeretesen végigolvasom a könyvkiadásról folyó hírlapi vitákat, de a dolog nyitjára még nem jöttem rá. Addig is: törzsvendég vagyok valahol. G. T. Tanácskozott a KISZ Baranya megyei küldöttgyűlése (Folytatás az 7. oldalról) tanácsának tagja a középisko­lai programokról adott tájé­koztatást. Elmondta, hogy szük­ség lenne egy városi ifjúsági klubra, s hogy meg kell találni a középiskolások és a főisko- lások-egyetemistók közötti kap­csolatok lehetőségét is. Pető Attila, a KISZ Mecseki Szénbányák Bizottságának tag­ja Baranya legnagyobb ipar- vállalata fiataljainak gondjai­ról szólt, arról a súlyos mun­kaerőgondról, amely próbára teszi az ott dolgozókat is. Is­mertette a bányászfiatalok tö­rekvéseit a gondok enyhítésé­re, megoldására, s külön szólt a fiatal műszakiak, közgazdá­szok tevékenységéről, s arról is, hogy a vállalat milyen lehető­ségekkel, intézkedésekkel szán­dékozik könnyíteni a fiatalok helyzetén. Támogatásáról bizto­sította azt a törekvést, hogy a fő munkaidő jelenthesse a megélhetés fő forrását, ne pe­dig jelentős túlmunkával le­gyen az elérhető. Paizs József, a Szentlőrinci Állami Gazdaság KISZ-titkára a mezőgazdaságban dolgozó fiatalok helytállásáról beszélt: a baranyai kiváló erdemények mögött ott vannak a KISZ-esek is. Az eredményeiket soroló beszámolóban súlyos gondként említette a körzetesítések miatt magukra maradt kisközségek helyzetét: a fiatalok ott ma­gukra maradtak, ifjúsági élet gyakorlatilag nincs. Kifogásol­ta, hogy az állami pénzeszkö­zök elosztásának e községek még mindig „áldozatai”, ez pe­dig további visszafejlődéshez vezet. Kovács Erzsébet, az egyete­mi-főiskolai rétegtanács elnö­ke arról szólt, hogy a közel öt­ezer pécsi diák elszigetelten él, tanul a városban, ennek is kö­vetkezménye, hogy a fiatalok . egy része „sérelmi politikát folytat. Szólt arról, hogy a tár­sadalomtudományi tárgyakban tanultak és az életben tapasz­taltak számukra gyakran ösz- szeegyeztethetetlenek, hogy például az álláshoz jutásnál nem a felkészültség, a tehet­ség a döntő, hanem a protek­ció. Ez, és az ilyen tapasztala­tok apolitikussá tesznek soka­kat, csökken a KISZ-tagok és az aktív munkát végzők száma. A rétegtanács egyik feladata éppen az, hogy megtalálja a mozgósító feladatokat, célo­kat. „Követelek tőled...” Piti Zoltán, a Baranya megyei Tanács elnökhelyettese mondja el véleményét A vitában szót kért Piti Zol­tán, Baranya megye Tanácsá­nak elnökhelyettese is. „Köve­telek tőled, mert tisztellek” — idézte a makarenkói mondást, mondván: a felszólalásokat hallgatva egyre inkább meg­győződése, hogy a fiatalok na­gyon tisztelik az államigazga­tási szerveket: sokat követel­nének tőlük. Ezután szólt azok­ról a gazdasági lehetőségek­ről, melyek erős korlátái a je­lentkező igények azonnali ki­elégítésének, s tájékoztatta a küldötteket a megyei tanács tevékenységének fő irányairól. Ilyen például az, amely az anyagi eszközök differenciál­tabb elosztásával a jobb tele­püléshálózat kialakítását ered­ményezheti. Elmondta, hogy miközben az alapvető célok valóra váltásá­ban eredményes úton halad a tanács, a régiek mellé új el­lentmondások sorakoztak. Ilyen például a lakáshoz való jutás meg nehezedése. Ö is szüksé­gesnek tartotta a lakáshoz való jutás rendszerének fokozatos javítását, s bejelentette, hogy a megyei tanács új módszere­ket is talált. Ilyen például az, hogy a bérlakásra jogosultak közül a tanács 30—50 ezer fo­rint támogatást ad azoknak, akik visszalépnek lakásigé­nyüktől. Ezzel az összeggel a sajáterős építkezéseket igyek­szenek megkönnyíteni. A me­gyei tanács eltökélt szándéka, hogy 1986 végéig valamennyi olyan jogos bérlakási igényt kielégítsen, amely 1983-ban je­lentkezett a fiatalok részéről. Természetesen itt is a gyerme­kes családok élveznek elsőbb­séget. A Baranya megyei Tanács támogatja a pályakezdő fiata­lokat — hangsúlyozta, de tudo­másul kell venni, hogy a pálya­kezdésnek nem egyedüli szín­tere Pécs. A vidéki városok, de főképpen a falvak nagy szük­ségét látnák felkészült fiatal szakembereknek. A plenáris ülést megszakító szünet után először a mandá­tumvizsgáló bizottság nevében Szűcs Zoltánná számolt be a bizottság munkájáról, majd megállapította, hogy a küldött­gyűlés határozatképes. Tasnádi Péter, a levezető elnök beje­lentette, hogy Kozma István, a MÉV IV. bányaüzemének üzemi KISZ-bizottsági titkára kért szót. Kozma István a bányászifjúság helyzetéről beszélt, s elmondta, hogy vállalata mekkora erőfe­szítéseket tesz a munkaerő megszerzésére és megtartására, s hogy ez egyre nagyobb gon­dot jelent. A bérfejlesztések náluk is elmaradtak a várttól, s ezért egyre nagyobb gondot jelent erre az igen nehéz mun­kára fiatalokat találni. A vál­lalat azonban komolyan foglal­kozik a pályakezdőkkel, s erő­feszítéseket tesz a magánerős lakásépítés támogatására. A reális látásmód érték A plenáris ülésen ezután Lu­kács János, az MSZMP Baranya megyei Bizottságának első tit­kára kért szót, s mindenekelőtt köszöntötte ezt a már eddig is hasznosnak, s előrevivőnek mu­tatkozó tanácskozást. Elmond­ta, hogy a megyei pártbizott­ság mindig is nagy figyelmet fordított a KISZ Baranya me­gyei Bizottságának tevékeny­ségére, s nem kis érdeklődés­sel kísérték a küldöttgyűlés munkáját. Nem közömbös ugyanis, hogy hogyan gondol­kodnak, mit tesznek és javasol­nak a fiatalok, s a küldöttgyű­lésen elhangzott valamennyi javaslatot és fölvetett problé­mát tanulmányozni fogják. A megyei párt végrehajtó bizott­sága áttekintette a KlSZ-bizott- sóg munkáját, s ennek alap­ján az elmúlt hosszabb időszak­ról elmondható: Baranya me­gyében á KISZ kapott és vállalt feladatainak szellemében meg­felelően dolgozott, képviselte, védte a fiatalokat, s ez az ifjú­ság valamennyi rétegében érzé­kelhető tény. A fiatalok döntő többsége elkötelezett a szocia­lizmus ügye iránt. Ugyanígy elkötelezett és problémaérzékeny a KISZ Ba­ranya megyei Bizottságának a munkája is, külön említésre érdemes, hogy több önálló ak­ciót kezdeményeztek. Ezek kö­zül legfontosabb volt a fiata­Lukács János, az MSZMP Ba­ranya megyei Bizottságának el­ső titkára szól a fiatalokhoz. lók lakáshoz jutásának segíté­se, s a rétegmunka. Nem baj, mondta Lukács János, hogy ezen a küldöttgyűlésen több szó esik a gondokról, hiszen ezek megoldására kell irányí­tani figyelmünket, s érték az, ha képesek vagyunk reálisan látni gondjainkat. A küldött- gyűlés beszámolója is rendel­kezik a reális látásmód értéké­vel. Arra azonban külön felhív­ta a figyelmet, hogy nem elég a helyzet reális vázolása: tud­ni kell megjelölni a feladato­kat is. Beszélt a KISZ munkafel­tételeiről is, amelyek ma nem optimálisak ugyan, de nem is bénítják a munkát. Az is igaz azonban, hogy az anyagi gya­rapodás nem tartott lépést a tudati formálódással, mindezek további cselekvésre ösztönöz­nek. Aki azt mondja, hogy ten­ni akar, azzal teljes mértékben szövetségesek vagyunk, mond­ta. A KISZ álláspontja legyen vi­lágos; az ifjúsági szövetségnek olyan feladatai vannak, amiket másra át nem háríthat, s a KISZ még korántsem merítette ki lehetőségeit. Hogyan halad­junk tovább? Elsőrangú felada­tunk a gazdaság teljesítőké­pességének növelése; a stag­náló program nem lehet szá­munkra alternatíva. A jelenle­ginél többet és jobban kell termelnünk, s ennek előmozdí­tása továbbra is fő feladat a KlSZ-nél. Az ifjúság anyagi, szociális helyzetén, az otthon- teremtés lehetőségein minden­képpen javítani kell, s azt kell támogatnunk, hogy valameny- nyi fiatal képzettségének meg­felelően dolgozhasson. A KISZ nevelőmunkájában fontos sze­repet kap a gazdaság, de a munka nem merülhet ki ebben, hiszen nagy qondot kell fordí­tania az eszmei-politikai neve­lőmunkára is. Szeretnénk, mondta végezetül Lukács János, ha erősödne az ifjúsági szövet­ségi munkájának politikai jel­lege és tömegbefolyása. Fontos a lakóterületi KISZ-munka Ezután Gáspár Gyula, a bok­sái Ezüstkalász MGTSZ KISZ- titkára kért szót, s aki hozzá­szólása elején utalt egy koráb­bi konferenciára, amit „Az ap­rófalvak közélete és ifjúsága” címmel rendeztek meg az év elején. Ű elsősorban arról be­szélt, hogy milyen feladatokat kellene megoldania a KISZ- szervezeteknek. az aprófalvak­ban, s saját példával, a sikló­si járásból vett példával bizo­nyította, hogy az ifjúsági szö­vetség igenis sokat tehet azért, hoqy ezek a falvak is életképe­sek maradjanak, azaz meg tudják tartani népességüket. Harcz Anikó, a Tanulófiata­lok Városi Tanácsának taqja, a mohácsi Kisfaludy Gimnázium tanulója a diákparlamentekről és a KISZ-életre való felkészí­tésről beszélt. Elmondta, hogy tanulótársaival együtt úgy érzi, a vidéki KISZ-szervezetek hát­rányban vannak, különösen egy-egy kitüntetés odaítélésé­nél, mert nem ismerik igazán munkájukat. Arra tett javasla­tot, hogy a kitüntetésre pályá­zókhoz hosszabb időre küldje­nek ki megfigyelőket, akik ilyen módon jobban tudnák értékel­ni a pályázók munkáját. Ezt követően Bédy Béláné kapott szót, az MSV Mohácsi Szövőgyárának KISZ-bizottsági titkára, aki olyan kérdésekről szólt részletesebben, amiket in-- kább csak érintett a beszámo­ló. Szólt a KISZ-es megbízatá­sok presztízsének csökkenésé­ről, s kifejtette azt a vélemé­nyét, hogy a pártlagfelvételi ajánlásoknál kapjon szabadabb kezet a KISZ. Kun Zoltán, az újpetrei Petőfi Mqtsz képvise­letében a lakóterületi KISZ- alapszervezetekről, klubokról beszélt; elmondta, hogy a KISZ siklósi Bizottságához 65 olyan alapszervezet tartozik, amelyik lakóterületi jellegű, ugyanak­kor ezen a területen összesen két szakképzett népművelő dol­gozik. Tapasztalatai alapján úqv látja, hiába minden jó­szándék, tenniakarás, ha mind­ehhez nincs meq a megfelelő anyagi-szakmai háttér. Ha ja­vulnának a személyi-tárgyi fel­tételek, a lakóterületi KISZ- munka is javulna. Kónya Nándor, az MSZMP Komló városi Bizottságának po­litikai munkatársa kért ezután szót, s ő is a kisközségek hely­zetéről beszélt. A különböző te­lepülések színvonala egyre job­ban differenciálódik, de úgy látja, a fiatalok a hátrányosabb helyzetű falvakhoz is kötődnek, ezért is van nagy szerepe a la­kóhelyi KlSZ-alapszervezetek- nek, s nagyon fontos szerepe van a fiataloknak a település- fejlesztésben. A KISZ program­adó tevékenységével ezeken a területeken nem lehetünk elé­gedettek. Ezután Szalai József, a Ma­gyar Ellenállók és Antifasiszták Szövetsége Baranya megyei társadalmi bizottságának elnö­ke emelkedett szólásra; elsősor­ban az eszmei-politikai nevelő­munkáról és annak fontosságá­ról beszélt, s arról, hogy meg kellene találni a módját a ve­szélyeztetett fiatalok megmen­tésének. Hozzászólásában föl­ajánlotta, hogy a szövetség megyei tagjai szívesen találkoz­nának egy-egy alkalommal a fiatalokkal, s megismertetnék őket tevékenységükkel. Minden rajtunk múlik... Dr. Varga Sabján László hozzá­szólása A délelőtti ülésszak utolsó hozzászólója dr. Varga Sabján László volt, a KISZ KB titkára, aki a KISZ KB Intézőbizottságá­nak nevében köszöntötte a kül­döttgyűlés résztvevőit. Elmondta, hogy egy ilyen küldöttgyűlés is alkalmas a politika alakításá­ra. A mi feladatunk, mondta, (Folytatás a 3. oldalon)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents