Dunántúli Napló, 1984. június (41. évfolyam, 149-178. szám)
1984-06-21 / 169. szám
1984. június 21., csütörtök Dunántúlt napló 3 Az országgyűlés nyári ülésszaka Magyar—NSZK kapcsolatok Több mint 300 ipari kooperációs megállapodás van érvényben. Az Irodagépipari és Finommechanikai Vállalat például a villanyírógépek hazai gyártásának feltételeit az NSZK-beli Olimpia céggel létrejött együttműködés alapján teremtette meg. A képen: korszerű szerelőasztalon készülnek az írógépek. Korrekt partnerek (Folytatás a 2. oldalról) cserearányok romlása, valamint a tőkés világgazdaság elhúzódó válsága országok, pénzintézetek, vállalatok fizetőképességének megrendülése, a nemzetközi politikai helyzet éleződése alaposan próbára tette álló- és teljesítőképességünket. A ránk zúduló új gondok még nyilvánvalóbbá tették gazdaságunk gyengeségeit, sebezhetőségét. Nemzetközi fizetőképességünk megőrzése már évek óta megköveteli, hogy konvertibilis elszámolású kereskedelmi mérlegünk jelentős bevételi többlettel zárjon. Ezt a követelményt gazdaságunk — nagy erőfeszítések árán — immár harmadik éve teljesíti. Míg 1978-ban nem rubel elszámolású kereskedelmi mérlegünk hiánya közel 1,200 millió dollár, 1982-ben már 445 millió, 1983-ban pedig 545 millió dollártöbbletünk volt határparitáson számolva. Ez önmagában jelentős és biztató eredmény, de a megvalósítás útja ellentmondásos: indokolt és erőltetett takarékosság — miközben sok helyen folytatódik a pazarlás —, feszesebb importgazdálkodás, a belföldi vásárlóerő visszafogása, a fejlesztéshez szükséges források egy részének elvonásával: egyre erőteljesebb gazdaságszervező munka, minél több export- árualap biztosítása végett; a piacok megtartása céltudatosabb gazdasági diplomácia és erőteljesebb vállalati exporttevékenység révén. S eközben — bár a korábbinál nagyobb nehézségek árán — szállítási kötelezettségeinknek eleget teszünk a szocialista országok iránt. Nyilvánvaló, hogy hosszabb távon nem a kényszerű takarékosság, a növekedés és a behozatal visszafogása visz előbbre, hanem a minőségileg eredményesebb munka, a teljesítmény jobb értékesülése itthon és külföldön, az értelmes takarékosság. A külkereskedelmi törvény első mondatai is hangsúlyozzák, hogy a Magyar Népköztársaság számára kiemelkedő jelentősége van a szocialista országokkal, különösen a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa tagországaival folytatott kereskedelemnek és a szocialista gazdasági integrációnak. A Szovjetunióval kötött megállapodásaink gazdaságunk valamennyi területén alapvető jelentőségűek — mondotta a miniszter. Fejlődésünk szempontjából ugyancsak fontosak a többi KGST-országgal kötött áruforgalmi megállapodásaink. Az áruforgalom szintje hosz- szabb időszakot alapul véve kiegyensúlyozott volt. Szocialista partnereink egyre inkább korszerű, jó minőségű ipari és fogyasztási cikkeket igényelnek tőlünk. Tényleges politikai és gazdasági érdekünk, hogy hazánk minél hatékonyabban működjön közre a szocialista integráció továbbfejlesztésében, az együttműködés formáinak és tartalmának gazdagításában. Érdekeltek vagyunk a kölcsönös kötelezettségek pontos teljesítésében. A KGST tagországai vezetőinek csúcsértekezletén is megfogalmazódott, hogy „A KGST-tagországok minden szükséges eszközzel rendelkeznek ahhoz, hogy a kölcsönös együttműködést új szintre emeljék”. A magyar népgazdaság számára is kiemelkedő jelentőségű, felsőszintű értekezlet előkészítésében aktívan közreműködtünk, az abból adódó feladatok végrehajtásának tevékeny résztvevői leszünk a külkereskedelemben is. Ezután Veress Péter a külkereskedelem és a termelés ösz- szefüggéseiről beszélt. Hangsúlyozta: ma már nyilvánvaló, hogy a külkereskedelmi eredmények alapvető meghatározója a termelés. Ahol értékesítési problémáink vannak, azt döntően termékeink gyengébb versenyképessége okozza. Nagyon gyakran az, hogy a termék nem készül el időre, vagy a kívánt minőségben, a szerződés előírásai szerint. Az ilyen hibák kiküszöböléséhez általában nem többletberuházások kellenek, hanem csak több figyelem, törődés. A versenyképesség javításában a termelők mellett a külkereskedelemnek is jelentős feladatai vannak. Külkereskedelmi szervezetünkben más jelentős változások is történtek. Differenciálódott a vállalatok méretnagysága, jogi formája és egyre növekvő súlyuk van a Budapesten kívüli székhelyű külkereskedelmi vállalatoknak. A külkereskedelmi vállalatok számos vidéki irodát nyitottak a hélyi exportképes árualapok felkutatására és a határmenti áruforgalom előmozdítására. Ugyanazon a piacon több magyar vállalat azonos cikkel való megjelenésének tapasztalatai vegyesek. Pozitív hatásúak, mert aktívabb, színvonalasabb munkára ösztönzik a külkereskedelmi vállalatokat. Kedvező hatásai mellett azonban a verseny még nem eredményezte az elvárt mértékben új termékek, kedvezőbb értékesítési lehetőségek és piacok feltárását, hanem zömmel a már meglévő és eddig is értékesített árualapok, piacok és nyereség felosztásához vezetett. Ennek fő oka, hogy a rendszert olyan időszakban vezettük be, amikor a magyar exportkínálat nem nőtt kellően. A párhuzamos piaci fellépést — az exportkínálat fejlődésével párhuzamosan — a jövőben is fejleszteni kell azokon a területeken, ahol ebből előnyök származnak. El kell érni, hogy a vállalatok együttműködésüket e körben maguk szervezzék, és az együttműködési szabályok megsértésének káros következményeit közvetlenül érzékeljék és viseljék. A szakosított és a külkereskedelmi jogosítványt kapott termelő vállalatok nagy és nehéz feladatokat oldottak meg eddig is. Tapasztalataink szerint a minősítést alapvetően két tényező dönti el: az értékesítés termelési háttere és a vállalatot irányító tevékenység színvonala. A szak-külkereskedelmi vállalatok néhány év alatt sokat változtak, többségük megértette, hogy ki kell érdemelni és meg kell tartani a belföldi partner és a külföldi piac bizalmát. Az elmúlt két évben néhány külkereskedelmi vállalat belföldi partnereivel szoros együttműködésben végzett tevékenységének kiemelkedő eredménye sorsdöntő volt az ország fizetési képességének megtartásában. Az 1984-es esztendőről szólva Veress Péter elmondta: a külső piaci körülmények számunkra lényegesen előnyös, új feltételeket nem íqérnek. A nyugati gazdaságokban helyenként észlelhető — visszaesésekkel tarkított — élénkülés nem jelez általános fellendülést. Ha ez mégis bekövetkezne, mivel mindenki erre vár, méq élesebb piaci versennyel találjuk szembe magunkat. Teendőinket a következőkben fogalmazhatjuk meg: __ e rőteljes tervező, qazdaság- tervező és exportértékesítő munkával biztosítanunk kell a szükséges külgazdasági egyensúlyt 1984-ben, csak ezáltal alapozhatjuk meg az 1985. évi és a VII. ötéves tervet. — Már 1984-ben, de 1985-re mindenképp olyan szabályozást kell érvényesítenünk, amely gazdaságunkat az előző pontban megfogalmazott teljesítményre ösztönzi a termelés, a felhasználás minden területén. — Ehhez céltudatos, egységes cselekvésre van szükség. — Az új helyzetnek megfelelő kereskedelempolitikai és kereskedelemszervező programot kell kidolgozni valamennyi pénzpiac viszonylatában. — A külkereskedelmi szervezetet úgy kell továbbfejleszteni, hogy ezeket a célokat a legjobban szolgálja. Befejezésül a miniszter hangsúlyozta: a külkereskedelmi törvény az elmúlt tíz évben betöltötte szerepét. Megfelel azoknak a kívánalmaknak is, amelyeket időközben a Központi Bizottság 1977 októberi határozata, illetőleg az MSZMP XII. kongresszusa a külkereskedelemmel szemben támasztott. A külkereskedelmi törvény alkalmas azoknak a feladatoknak a megoldására is, amelyeket a Központi Bizottság ez év április 17-i állásfoglalásában fogalmazott meg. A miniszteri beszámolót vita követte. Szabó Imre (Hajdú- Bihar m., 15. vk.), a Hajdú-Bi- har megyei Tanács elnöke, az országgyűlés kereskedelmi bizottságának képviseletében elmondta: a testület kollektív véleménye, hogy a törvény az elmúlt egy évtized alatt megfelelően szolgálta a magyar népgazdaság érdekeit. A bizottság szerint a jelenlegi helyzetben különösen fontossá vált a külkereskedelmi kapcsolatok szervezése, fejlesztése az állami munka egész területén. Az eltelt időszakban együttműködésünk a szocialista országokkal — mindenekelőtt a KGST tagjaival, ezen belül a Szovjetunióval — meghatározó jelentőségű volt. A jövőben is fontos feladat, hogy ezeket a kapcsolatokat fejlesszük és a nemzetközi munkamegosztásból adódó előnyöket maximálisan kihasználjuk. A bizottság határozottan állást foglal abban, hogy az önálló exportjog további kiterjesztése kívánatos: a vállalati monopolhelyzeteket tovább kell korlátozni, főleg azokon a területeken, ahol az árualapok folyamatos biztosítására mód van. Marton János (Győr-Sopron m., 3. vk.), a Rábatext győri Textilipari Vállalat nyugalmazott igazgatója rámutatott: a külkereskedelmi törvény megalkotására szükség volt, az kiállta az idők próbáját, külkereskedelmi politikánk jelentős változásainak szakaszát, módosítására jelenleg nincs szükség. Helyi példákkal illusztrálta, milyen akadályai vannak még a gyors üzletkötéseknek, az exportérdekeltségnek. Kifejtette: napjainkban lehetőség van párhuzamos export lebonyolítására is. A tapasztalatok szerint erre akad több jó példa, de ma még nem mondható el, hogy a várt versenyeztetés jelentős többletet eredményezett volna. Juhász Mihály (Budapest, 65. vk.), a papíripari vállalat vezér- igazgatójának véleménye szerint határozott javulás tapasztalható az ipari és a külkereskedelmi vállalatok együttműködésében. Példaként a papíripari vállalatot említette, amelynek jelenleg 24 külkereskedelmi céggel van szoros és rendszeres munkakapcsolata. Megjegyezte: a kívánatosnál lassabban alakul át termelési szerkezetünk, s hozzátette: mintha nem növekedne kellő mértékben azoknak a tehetséges szakembereknek a száma — dolgozzanak akár a külkereskedelemben, akár az iparban — akik nyelveket tudnak, s méltán képviselik hazánkat a nemzetközi tárgyalóasztaloknál. Radnóti László (Somogy m., 10. vk.), a csurgói Napsugár Ipari Szövetkezet nyugalmazott elnöke egyebek között felhívta a figyelmet az úgynevezett kisvolumenű export felkarolásának és ösztönzésének fontosságára. Szólt a határ menti árucsereforgalommal kapcsolatos kérdésekről is. Ennek fontosságát ma már mindenki elismeri — mondotta —, ám mégis több bürokratikus jellegű előírás nehezíti a fejlődést. Dr. Varga János (Pest m., 11. vk.), a Monori Állami Gazdaság állatorvosa szerint a külkereskedelmi vállalatok szervezeti fejlesztésének minisztériumi koncepciója — amely új külkereskedelmi jogok odaítélését, a vállalatok közötti választás lehetőségét, párhuzamos profilok kialakítását tűzte ki célul — találkozott a termelők érdekeivel. A szervezeti fejlesztés végrehajtásának vannak azonban kedvezőtlen tapasztalatai is. A profilgazda külkereskedelmi vállalatok gyakran hatóságként lépnek fel és az adott területen a külkereskedelem' egyedüli letéteményesének érzik magukat. Ez a magatartás időnként késlelteti, esetleg meg is hiúsítja a kereskedelmi tárgyalásokat. Tóth István (Bács-Kiskun m., 9. vk.), a Kiskunmajsa és környéke vízgazdálkodási társulat főmérnöke kifejtette: az exportkötelezettségek teljesítése szorosan összefügg az előállításhoz szükséges anyagok behozatalával, a megrendelt tételek hiánytalanságával, s minőségével. Ennek kapcsán újólag emlékeztetett rá, hogy az e téren dolgozó vállalatok érdekeltsége nem egyértelmű: szabályozás vállalati szférába utalja a megegyezést, ám ennek kimenetelét végső soron a vállalatok gazdasági erőviszonyai szabják meg. A beszámolóhoz több hozzászóló nem jelentkezett, a vitát Veress Péter foglalta össze. Bevezetőjében rámutatott, hogy a hozzászólások a külkereskedelem valamennyi érdemi kérdését érintették. Egy sor gyakorlati javaslattal, észrevétellel, kritikával külön is foglalkoznak majd az illetékesek. A hozzászólásokban többen beszéltek az export-ösztönzésről. Erről a miniszter elmondta, hogy már az idei szabályozásban is törekedtek rá, de a jövő éviben mindenképpen szeretnék elérni, hogy mind a konvertibilis, mind a rubel elszámolású export ösztönzése egyszerűbb, világosabb, áttekinthetőbb legyen. Ami pedig a beszállítók devizaérdekeltségét, exportra termelő ösztön- zöttségét illeti, keresik a lehető legjobb megoldást, amelyet egy jól működő árrendszer és egy hasonlóan jól működő adóvisszatérítés jelenthet. A kettő együtt a kivitel jelentős részét kifizetődővé teheti. A külkereskedelmi miniszter aláhúzta, hogy az exportszabályozással kapcsolatban elhangzott megjegyzéseket, bírálatokat, javaslatokat figyelembe veszik a szabályozórendszer továbbfejlesztésénél. Veress Péter kitért a ható: menti árucserékre is, amelyekről a hozzászólásokban sok szó esett, ugyanúgy, mint a null-szaldós megoldásokról. Mindké forma egyre több áru kivitelét, több importot tesz lehetővé, és erősíti a magyar, i,le ve a külföldi vállalatok együttműködését. Ugyanakkor mindkét külkereskedelmi formának árfelhajtó hatása is van. Ez azonban minden olyan ügyletnél tapasztalható, ahol szoros árukapcsolás van az export, illetve a behozott termé- között. Sajnos, időnként még sok a bürokratikus elem a határmenti árucserében, előfordul olyan eset is, hogy a kivitt magyar áru ellentéte nem érkezik be. Ez veszteség a vállalatnak és a népgazdaságnak is egyaránt. A külkereskedelmi igazgatás ezért biztonságos megoldásokra törekszik, s olykor ezért tűnik úgy, hogy túl - szabályozóiak ezek az eljárások. A párhuzamos külkereskedelmi jogok engedélyezésével foglalkozó felszólalásokhoz az alábbi megjegyzést fűzte a miniszter: minél több magyar vál- Iclat jut külkereskedelmi joghoz, annál több ellenzője van ennek, mert mindenki védi a saját pozícióját. Ha sikerül megteremteni a megfelelő árukínálatot, ösztönzőrendszert és teljesítőképességet, ha sikerül elérni, hogy a gazdaság sokféle terméket több vállalaton kérész ül is fel tud ajánlani, akkor szabadabb teret lehet adni a versenynek is. Határozathozatal következett. Az országgyűlés a külkereskedelmi miniszter beszámolóját a külkereskedelmről szóló 1974. évi III. törvény végrehajtásáról, valamint a felszólalásokra adott válaszát jóváhagyólag tudomásul vette. Ezzel az országgyűlés nyári ülésszaka — amelyen Apró Antal, Pé'er János és Cservenka Ferencné felváltva elnökölt — befejezte munkáját. A népi zenekarok friss húrokat tesznek hegedűikre, a Piroskák új tánccsizmát húznak, így várják a turistákat - írta egy nyugatnémet hetilap magyarországi beszámolójában. Valóban, a két ország szempontjából a kölcsönös utazás, az évente több mint félmillió onnan érkező és a százezren felüli innen odalátogató említésre méltó szerepet játszik — de a kapcsolatoknak ez csak egy szelete, kis része. Mindkét ország figyelemre méltónak tartja, ápolni és fejleszteni kívánja a gazdasági kötelékeket, a kereskedelmet. Érdekes minősítést fogalmazott meg egy müncheni lap e tekintetben, mondván: a Szovjetunió az NSZK-nak fajsúlyosabb gazdasági partnere, az NDK jelentősebb, de Magyarország is fontos a szocialista országok között az ipari kooperáció tekintetében. Ilyenformán mindkét állam hasznosnak tartja a jó viszony fenntartását. Ennek leglátványosabb, legkézzelfoghatóbb eredményei a gazdaság területein mutatkoznak. Márkában kifejezve a forgalom néhány év alatt háromszorosára, négy- miUiárd fölé emelkedett; több mint háromszáz ipari kooperációs megállapodás van érvényben, ami arra utal, hogy ezek a kapcsolatok sokrétűek, lebonthatók az egyes vállalatokig, nagyon sok személyes eszmecsere, piacfeltárás, technológiai ismeretszerzés származik belőle. Van egyébként valami kedélyes jellege ennek az egyébként szigorúan üzleti alapon álló magyar—NSZK ipari együttműködésnek. Egy lapjuk a legutóbbi BNV alkalmából azt írta, hogy a vásáron régi barátként üdvözölték a bajor gazdasági minisztert; nemrég járt itt tartománya üzleti érdekeit kifejezendő, Lothar Späth baden-württembergi miniszter- elnök, s még korábban alsó- szászországi kollégája. Az „ügyes magyarok” — írta a már idézett lap - tudjá'k, hogy iparuk fejlesztéséhez korszerű beruházási javakra van szükségük. Ez igaz, de a lényeg ennél több, az, amit egy magyar politikus így fogalmazott: Magyarország a világgazdaság kihívására nem elzárkózással, Több mint negyven neves amerikai politikus — köztük Jimmy Carter volt elnök, Cyrus Vance, Dean Rusk és Edmund Muskie egykori külügyminiszter — olyan társadalmi szervezete: hozott létre, amely ellenzi fegyverek telepítését a világűrben. A politikusok érve az, hogy a műholdromboló fegyverek telepítése megsértené a SALT—I. szerződésnek a rakétaelhárító rakétarendszerek korlátozására vonatkozó rendelkezéseit. A csoport ,,A rakétaelhárító hanem a nemzetközi munka- megosztásba való fokozottabb bekapcsolódással válaszol. Bármily fontosak legyenek is az ipar, a kereskedelem, s a pénzügyek — hazánk külkereskedelmi tevékenysége egy még szélesebb keretbe illeszkedik: a szocialista külpolitikába. A bekapcsolódás a nemzetközi munkamegosztásba nemcsak a magyar gazdasági érdekeket szolgálja, hanem általában az európai együttműködést és a béke erősítését. Magyarország teljes mértékben támogatja a Varsói Szerződés nemzetközi politikáját, és minden lehető alkalommal képviseli is azokat a javaslatokat, amelyeknek kidolgozásában részt vesz, s amelyek az európai enyhülés tendenciájának visszahozását szolgálják. Erre vonatkozik külpolitikánk alapelve: mindenki tudja, mit várjon tőlünk, barátaink bizton támaszkodhatnak ránk, a másik oldal pedig számíthat korrekt partnerségünkre, együttműködési készségünkre, őszinteségünkre. Erőnkhöz mérten minden erre alkalmas tárgyaláson, tanácskozáson, találkozón figyelemmel meghallgatjuk a más véleményt, de következetesen képviseljük, magyarázzuk a szocialista álláspontot, igyekszünk a másik oldalt meggyőzni jóindulatunkról, igazunkról. E z vonatkozik a közelgő magyar—nyugatnémet megbeszélésekre. Budapestre érkezik Helmut Kohl, az NSZK kancellárja: az első magyar—NSZK magasszintű találkozó lesz ez a bonni kormányváltozás óta. Minden jel szerint ez a váltás a két ország viszonyában nem hozott fordulatot, rosszabbodást. Még évekkel ezelőtt biztosították erről, ottjártakor Kádár Jánost, az akkor ellenzékben lévő kereszténydemokrata vezetők, s az elmúlt másfél esztendő igazolta is ezt az ígéretüket. Az amerikai rakéták telepítése ugyan bennünket is nyugtalanít, de reméljük — és ennek több jele tapasztalható —, hogy a nyugatnémet kormány azok között lesz, akik mégsem engedik elveszni az európai enyhülés megőrizhető elemeit. rakétarendszerek korlátozásáról szóló szerződés megmentésére alakult mozgalomnak" nevezi magát. A kezdeményezés támogatói között van Robert McNamara volt hadügyminiszter és a fegyverzetkorlátozási tárgyalásokon részt vett amerikai küldöttségek négy vezetője is. A mozgalom-az Egyesült Államokban széles körben akarja ismertetni azokat a veszélyeke1, amelyeket a kormányzat katonai fejlesztési tervei jelentenek. Tatár Imre Amerikai politikusok az űrfegyverkezés ellen
