Dunántúli Napló, 1984. június (41. évfolyam, 149-178. szám)
1984-06-15 / 163. szám
1984. június 15., péntek Dunántúlt napló 3 Évente húszezer beutaló SZOT-üdülés külföldön Egymást segítve A KISZ KB májusban Dicsérő Oklevéllel tüntette ki a pécsi „Landler Jenő” munkásőr- zászlóalj II. századának második szakaszát. Munkásőr alegységről lévén szó, jelölhetnénk bázisvállalat olopján is, de így sem rövidebb: a szakasz zömét ugyan a DDGáz Baranyai üzemigazgatóságának dolgozói adják, de az egyik raj a Pécsi Baromfifeldolgozó Vállalat gárdájából került ki, raj- parancsnok, ugyanakkor a gázműnél dolgozik. Eredményes alegység A vegyes összetétel ellenére a szakasz a pécsi ' zászlóalj egyik legjobb, legösszeforrot- tabb, legeredményesebb alegysége. Az utóbbi tíz évben kétszer a zászlóalj legjobb szakasza, négyszer a század legjobb szakasza címet nyerte el. — A század legjobb raja címet szinte minden évben a szakaszunk valamelyik raja szerzi meg — folytatja az eredmények felsorolását Biró István szakaszparantsnok. — Az állomány több mint kétharmada Kiváló Munkásőr kitüntetés birtokosa, a parancsnokok zöme Kiváló Parancsnok. Két rajparancsnokunk idén tavasszal Országos Parancsnoki Dicséretben részesült. A szakasz tehát nem panaszkodhat, hogy munkájukat nem kíséri elismerés. Ennek ellenére a KISZ KB Dicsérő Oklevele különlegességnek számít. Annál is inkább, mert a munkásőrségben az átlagéletkor magasabb a KISZ korosztályénál, A gázmű—baromfifeldolgozó közös szakasz tagjainak közel kétharmada azonban KISZ-tag. Közéjük tartozik a DDGáz KISZ-bizottsógának titkára is. önmagában ez még nem kitüntetésre méltó érdem. Az már inkább, hogy a szakasz a század keretein belül eredményesen részt vesz a pécsi munkásőr ifjúgárda szakasz kiképzésében, felkészítésében, s patronálja az úttörő munkásőrszakaszt. Ebben a munkában a KISZ-tag munkásőrök vállalják a vezető szerepet. — Az utóbbi néhány évben jelentősen megfiatalodott a szakaszunk — meséli Biró István szakaszparancsnok. — Mindez több éves tudatos állományépítés eredménye. Kitűnő a kapcsolatunk a vállalati KISZ-bizottsággal és a KISZ- alapszervezetekkel. Rendszeresen meghívjuk őket foglalkozásainkra, gyakorlatainkra. Ezek alapján többen is kedvet kaptak már a munkásőr élethez, s mi is kiszemelhetjük azokat, akik a legalkalmasabbak erre a feladatra. A szakaszunk eayik legújabb tagja például feleségével együtt lépett sorainkba. Az előbb említett ifjú munkásőr diszpécser a gázmű pécsi üzemegységénél. Ezzel még szélesebbé vált az állomány beosztás szerinti megoszlása. Szép számmal képviseltetik benne magukat a hibaelhárító gázszerelők, de vannak mélyépítésszerelők és épületgépész is. A Baromfifeldolgozó rajában: lakatos szakmunkások, osztályvezető, sőt a vállalat műszaki igazgatója is. Az alegység eredményei annál is inkább dicséretesek, mert minden egyes tagnak az utóbbi években igencsak helyt kellett állnia a munkahelyén is: többségük részt vett a földgázra való átállás szerelési munkáiban. A sikerek alapja a jó közösségi szellem, az összetartás volt, s nemcsak a szolgálatban és kiképzés során, hanem a magánélet gondjainak megoldásában is. Erről Fekecs Ferenc rajparancsnok idéz példákat: Nemcsak szolgálatban — Az utóbbi két évben több társunk is segítségre szorult. „Ki mikor ért rá alapon”* mindig akadt segítő kéz, mikor mennyi kellett. Egy korán rokkantsági nyugdíjba került barátunknál fűtésszerelést végeztünk, segítettünk egymáson lakásépítéseknél, felújításoknál. Sőt olyan is előfordult, hogy egyik rajparancsnokunk idős, beteg szüleinek háztáji gazdaságában hatvan mázsa kukoricát hordtunk fel a padlásra. Szakaszunkban ezt mindenki természetesnek veszi, s ezért is érzi jól magát ebben a közösségben. Tudja, hogy számítanak rá, s ő is számíthat mindig a többiek segítségére. D. I. Sok alapszervezetben egyáltalán nem ismerik ezt az üdülési lehetőséget Az idei külföldi üdültetés előkészítése a SZOT-ban már 1982 őszén megkezdődött. Tavaly szeptemberben a belföldi beutalókkal egyidőben mintegy húszezer külföldre szólót is átvehettek a szakszervezetek. Ennek fele dunai hajóüdülésre ad lehetőséget, a további mintegy tízezer beutaló csereüdülésre szól, összesen tíz országba. A külföldi szakszervezeti üdültetést az utazási irodák Baloghék saját etthont teremtenek Társadalmi munkásként is számíthatnak rá Ha nem jön a két óvónő, talán sosem tudom meg, hogy Balogh István nemcsak házépítőnek kiváló, de társadalmi munkásként is lehet rá számítani; mire e cikk megjelenik, talán már készen is lesz az óvoda kapuja. Még arra is adott tippet, honnan szerezzék be a vasanyagot, hogy ne terheljék az óvoda amúgy sem nagy költségvetését. Ekkor derült ki, hogy miközben saját házát építette, jutott ideje, energiája mászókákat, játékokat készíteni a falu gyerekeinek is, pedig akkor két fia már iskolás volt, s a most féléves kislánya még meg sem született. Kölkedre beérve oz út jobb oldalán szép házra lesz figyelmes az utazó. Kiderül, a ház fényképe egyszer már szerepelt a Dunántúli Naplóban: akkor még félig volt kész', noha már benne laktak Balogék, de akkor a tervezőről szóló cikk illusztrációjaként: a képen szerepelt Eller András is, több kölkedi ház megálmodója. Amikor sorra vesszük, miért kellett fizetnie Balogh Istvánnak, kihagyhattuk a terveket is, hiszen jó barátságban van a kölkedi születésű, mohácsi tervezővel. Fizetni kellett természetesen az építőanyag javáért, de például a homokért nem, azt az építő termelte ki, szállította és építette be a házába. Aztán számoljuk, hogy szakemberre, iparosnak menynyit fizetett; kilencet az ácsnak a tetőért, hetet a kőművesnek ... — összejön harminckétezer-ötszáz forint, de ebben már benne van némi segédmunkási bér is, amikor nem tudott annyi barát, ismerős segíteni jönni, mint szükség volt éppen. Merthogy sokan segítettek Balog Istvánéknak, hogy felépüljön a házuk: az állam is, természetesen a maga kölcsönével, aztán testvérek, rokonok, barátok. De hogy Balogh István mennyit dolgozott, azt maga sem tudja összeszámolni. — Volt úgy, hogy éjfélkor értem haza, ettem valamit, de nem tudtam elaludni. Hát akkor inkább vissza az építkezéshez. Alig volt olyan nap, hogy valamit ne dolgoztam volna rajta. Hogy a sok időt kívánó építkezést győzze, Balogh István főállású kisiparos lett, amikor elkezdte a ház emelését. Az akkori főállása ma melléktevékenység, a végzéséhez szükséges gép ott áll a ház mellett, noha majd csak a nyár vége- felé kezdik igazából hívni fát fűrészelni a házakhoz. — Azért váltottam ki az ipart akkor, hogy több időm jusson az építkezésre. A magam uraként magam osztottam be az időmet. Mióta úgy, ahogy, de készen a ház, újra dolgozom. Hogy sok mindent maga tudjon elvégezni, ahhoz persze szükséges volt némi jártasság: a gépeket, motorokat azóta tudja készíteni, javítani, mióta a bútorgyárban targoncajavító volt a tmk-ban. Az építkezés fortélyait pedig akkor leste el, amikor gépkezelő volt az építőiparban. — De azt hiszem, az a legfontosabb, hogy akarja az ember. Ha az akarat megvan, akkor megtalálja a módot is hozzá, hiszen egyik szakma sem ördöngösség, meg lehet tanulni mindegyiket. Néha visszahallom, van, aki irigyli a házat, pedig akkor irigyelni kellene azt a sok munkát is, amibe belekerült. Szóval, nincs miért irigykedni rám, mindenki építhet magának ilyet, vagy még szebbet is. S ebben segítek annak, aki nekivág. A szép ház azonban még nincs kész: a nagy fiúk már igényelnék, hogy felhúzódja- hak a manzárdba, de ahhoz kellene vagy százezer kölcsön. Lenn a két nagyszoba még parkettre vár, amúgy kész. A hatalmas hallban színes-tv: „Nemigen mozdulunk ki itthonról, fáradtak is vagyunk estére, s a pénznek is van helye máshol, nem a szórakozásra." A konyhában Éva asszony, aki nevet alig változtatott, amikor férjhez ment, merthogy Balogh névre hallgatott addig is, az ízletes fűzfagombát készítette elő ebédre. — Nyolcvanban kezdtünk hozzá, s nyolcvankettő december 31-én este költöztünk be, az volt a szilveszterünk. Alig volt annál boldogabb új évünk, mint az. — Honnan költöztek ide? 1— A telepről — mondja István, — apámék házából. Már nincs meg, lebontották. — Megírhatom, hogy maguk cigányok? — Meg, persze, hogy meg. Nincs abban semmi szégyen. Meg dicsekednivaló sem, az is igaz. De nem is ez alapján kell megítélni az embereket hanem hogy milyen vágyai vannak, hogyan dolgozik. — S maguknak mi a vágya? — Hogy elkészüljön a ház. S hogy egyszer azután elmehessünk együtt nyaralni valahová. Együtt... B. L. által szervezett társasutazásoknál lényegesen kedvezőbb részvételi díj jellemzi, a könnyítés mértéke a belföldi üdültetéshez hasonló. A szolgáltatások színvonala a magasabb kategóriájú hazai üdülésnek felel meg, sok érdekes programmal, lehetőleg a legkényelmesebb szállítással, figyelmes vendéglátással. Sajnos, a beutalók mennyisége az igényektől messze elmarad, így ezt az üdülési lehetőséget sok alapszervezetben egyáltalán nem ismerik. A fejlesztésnek nehezen leküzdhető akadályai vannak (korlátozott befogadóképesség, szezonális akadályok a hajózásban, stabilizálódott keretek a szocialista partnerszervezetekkel, tőkés országbeli partnerek piaci nehézségei.) Ausztria mintegy másfél ezer turistát fogad Alsó-Ausztria különféle üdülőhelyein, valamint Karintiában. Bulgáriában 270 magyar szakszervezeti utas Várnát és Szófiát keresi fel. A csehszlovák üdülési lehetőségeket szinte az egész év folyamán élvezheti összesen mintegy 2600 beutalt, Prága, Marianske Lazne, Luhacovice, Tánra-Lomnic és Jasna, szak- szervezeti üdülőiben. A finn kapcsolat még szerény, két csoport utazik ki. Lengyelországban mintegy ötszáz utas üdül, télen Zakopáne, nyáron Krenica üdülőiben, a csoportok Krakkót is felkeresik néhány napra. Az NDK-ba utazó 1200 beutalt úticélja a thüringiai Oberhof és Tabarz, valamint a Rüaen-szigeti Binz, a Szász- Svájcban fekvő Hohnstein és a Berlin közelében lévő Buckow üdülőhely. A csoportok egy része Berlinben is eltölt egy-két napot. A Romániába utazó 160 beutalt a Fekete-tenger partján, Eforia Nord üdülőhelyen pihen, majd Bukaresttel ismerkedik. Mintegy ezerhét- százan üdülnek a Szovjetunióban, elő- és utószezonban a nagyvárosok nevezetességeivel ismerkednek, a téli hónapokban az Elbrusz-hegység közelében, Itkol üdülőhelyen élvezhetik a téli sport örömeit, a nyári főszezonban pedig a Feketetenger partján, Ogyessza, Szu- humi, Szocsi üdülőiben pihenhetnek. A tengerparti üdülőcsoportok is eltöltenek néhány napot Moszkvában, Kijevben, vagy Lvovban. A hajóiidülés keretében néqy és fél ezren a Pozsony—Bécs útvonalon utazhatnak, főleg elő- és utószezonban. Ezerki- lencszáz fő beutalt a Pozsonyba szervezett utakon vesz részt, mintegy 3500 beutaló pedig a Duna Budapesttől Orsováig terjedő szakaszára szól. Az utak időtartama a hajóüdültetésnél egységesen 6 nap, a csereüdülés útvonalainál többnyire két hét, de vannak ennél rövidebb, 7—12 napos utak, sőt távoli úticéloknál — kis meny- nyiségben — két hétnél hosz- szabb utazások is. Tekintettel a külföldi beuta- lási lehetőséaek fentiekben bemutatott korlátozott mennyiségére, az ilyen utazásokon való részvételre az érvényben lévő üdülési szabályzat értelmében leafeliebb 3 évenként kerülhet sor. A beutaltak kiválasztásánál éppen ezért méa a belföldi üdüléseknél is fokozottabb körültekintésre van szükséa, a külföldi üdüléseken valóban csak a hosszabb időn keresztül kiemelkedő tevékenyséaet véq- zett szakszervezeti ' tagok részvétele kívánatos. *+«» telepről Jüitiütk ISBZ-ben” figy munkásörszakasz KtSZ kituntetése
