Dunántúli Napló, 1984. május (41. évfolyam, 119-148. szám)
1984-05-11 / 128. szám
1984. május 11., péntek Dunántúli napló 3 Küzdelem a tétlenség ellen F élj az öregségtől, mert nem egyedül jön!” — mondotta Platón ókori filozófus, mi pedig napról napra tapasztalhatjuk a figyelmeztetés igazát. Az öreg ember két-három centivel alacsonyabb mint ifjú korában, haja megritkul, bőre szárazzá, ráncossá válik, járása elveszti rugalmasságát, foga kihullik, látása, hallása romlik. És még sorolhatnánk tovább az öregedés látható és láthatatlan jegyeit. De ezt a keserves leltárt enyhíti az a tudat, hogy az öregség önmagában nem betegség — bármennyire nehéz is szétválasztani élettani és kóros jelenségeit —, hanem a szervezet biológiai állapota. Elkerülhetetlenül bekövetkezik ugyan, de a gerontológia, az öregkor kutatásával foglalkozó tudomány az öregedés folyamatának lassítását, kóros kísérőjelenségeinek megfékezését ígéri. De vajon mennyire egészségesek ma az idős emberek? Egy, a lakosság két ezrelékére kiterjedő adatgyűjtés szerint a hatvan évesnél idősebbek korcsoportjában három ember közül csak egy volt egészséges, a hetven százaléknál egy- vagy többféle betegséget találtak. Ez a pesszimizmust sugalló megállapítás az első pillanatban nem is lehangoló. Képzeljünk csak el egy öregekből álló hosszú-hosszú sort, amelynek minden harmadik tagjához így szól az orvos: „Asszonyom! Uram! ön egészséges!" De a bizakodó hangulat nyomban szertefoszlik, ha szembesítjük a statisztikával Magyarországon mintegy 2 millió 200 ezer nyugdíjas él, a lakosság több mint húsz százaléka, tehát 1 millió 600 ezer ember szorul egészségügyi ellátásra. S ez már az egész társadalmat érinti: az öreget, mint szenvedő alanyt, az államot, a családot, a különböző intézményeket és kisebb-nagyobb közösségeket, amelyeknek köte- lességük-hivatásuk gondoskodni róluk. Az öregség valóban nem betegség, de mégis vannak olyan bajok, amelyek előszeretettel keresik fel az időseket; a hatvan év felettiek között növekvően sok a cukorbeteg, a magas vérnyomásban, az érelmeszesedésben szenvedő, az idült ischémiás szívbeteg és a mozgásszervi elváltozással kínlódó. S mert az idős kor jellegzetességei közé tartozik az úgynevezett multimorbiditás, vagyis, hogy egyidőben ugyanazon, az embernek több betegsége is van; az említett és még egyéb betegségek gyakran „kézen fogva" járnak. Mindez magyarázatot ad arra, hogy miért kerül olyan sok öreg kórházba. Arányuk a belgyógyászati osztályokon eléri az ötvenhat százalékot, ami azt jelenti, hogy számukhoz viszonyítva az időskorúak kórházi ápolási igénye csaknem háromszorosa az összlakosságénak. Kórházi elhelyezésüket csak részben indokolják egészségügyi szempontok: a körzeti orvos gyakran azért kénytelen a beutalót kitölteni, mert nincs senki, aki otthon ápolja, ellássa az idős beteget. Ez a felmérés vezetett a házigondozói hálózat életre hívásához a hatvanas években. S bár azóta ez a nélkülözhetetlen intézmény számottevően fejlődött — jelenleg több mint negyvenezren részesülnek ilyen gondozásban —, amit nyújtani tud, ma már közel sem elegendő: a 75 éves vagy ennél idősebb, magányosan élő embereknek csupán 25—30 százalékához jutnak el a gondviselők. Sok öreg él nehéz szociális körülmények között. De nem ritka, hogy egy idős ember az anyagi biztonságnál is többre értékeli egészségét. S ez nem véletlen, hiszen ha egy nyugdíjas egészséges, kiegészítheti jövedelmét, ami nemcsak anyagi gondjain enyhít, hanem életkilátásait, lelki egészségét, harmóniáját is növeli. Ókori bölcsesség, hogy az öregek élete gyakran hatalmas küzdelem a tétlenség ellen, míg végül is a tétlenség küzdi le életüket. A munka méltósága adja ugyanis az élet méltóságát. 1979-ben 406 ezer nyugdíjas — az összes nyugdíjasoknak a Az öregség leltára 30 százaléka —■ folytatott kereső foglalkozást: 78 százalékuk fizikai és 22 százalékuk szellemi munkakört töltött be. A nyugdíjkorhatáron felüliek közül 165 ezer, a korcsoport 7,5 százaléka még aktív kereső. Talán a munka jótékony hatására is gondoltak a rendelethozók, amikor — módosítva az eddigi előírásokat —, tágabb teret adnak a nyugdíjasok foglalkoztatásának. Egyébként az idős emberek munkateljesítményével foglalkozó nemzetközi szakirodalom elgondolkoztató adatokat tár fel: ha a fizikai dolgozók teljesítményét 24—34 éves korukban száz százaléknak vesszük, akkor ez a fokozatos csökkenés után 65 év körül optimálisan csak 83 százalék lehet. Ezzel szemben o szellemi dolgozók teljesítőképességük csúcspontját 34—54 éves korukban érik el, s képességeik lassabban csökkennek. Az öregedés folyamata nem zajlik le mindenkinél azonosan. Vannak, akik sok éven át kitűnően tartják magukat, és hirtelen jutnak el a lelki és testi teljesítőképességük határáig. De jó eszünkbe tartani Szentágothai János akadémikus szavait: „Az orvostudomány mai állása szerint ki-ki maga teheti a legtöbbet élete utolsó negyede érdekében. Aki túl sok alkoholt fogyaszt, dohányzik, kábítószerrel él, nem vigyáz a testsúlyára, igen csak sok cukrot eszik, élen jár a fehér gyilkos, a só fogyasztásában, főleg magát hibáztathatja, ha idő előtt áldozatává válik a tüdőtágulásnak, a keringésilégzési zavaroknak, a korai érelmeszesedésnek, az infarktusnak, a mozgásszervek fájdalmas megbetegedéseinek. Ezeknek számos tényezője ugyanis a felsoroltakból ered. És ki-ki maga felelős azért is, hogy sportolással, mozgással karbantartsa magát és végül: hogy még fiatalon kifejlessze magában a kreativ szellemi tevékenység iránti hajlamot, hogy hosszú élete végéig megőrizze alkotókészségét." Mindezekből a tanulság kézenfekvő, szinte közhelynek számít: az egészséges öregségre már fiatalon kell felkészülni. Székelyné Kertész Katalin Szá m ítógépszem le Vállalati beruházás a középiskolai oktatásban A számítástechnika alkalmazására mind több jó példát találunk: gazdálkodó egységek sora ismerte már fel, hogy a számítógépekkel közvetlen eredmény érhető el. Ezért azután gépeket vásárai, szakembereket hív, s képeztet maga is dolgozói köréből. Ezek az első igazán hasznos lépések e téren lévő lemaradásunk csökkentésére. De az igazi előbbrelépés feltétele, hogy az ember messzebbre is lásson, figyeljen a jövőre is. Ilyen jövőre tervező lépés volt, hogy tavaly ősztől a középiskolákat ellátták számítógéppel: a fiatalság a legfogékonyabb a számítástechnika iránt — a kormányzati szintű oktatási program remélhetően a közeljövőben széles körben terjed el a középfokú tanintézetekben, s az általános iskolákban is. Ilyesfajta előrelátásban a vállalatok ma még nemigen érdekeltek. Ezért is több, mint figyelemre méltó a Dél-dunántúli Áramszolgáltató Vállalat és a Zipernovszky Szakközépiskola számítóqépes együttműködése: a DÉDÁSZ három mikroszámítógépet vásárolt ebben a tanévben a szakközépiskolának. Az indítékról Szabó Antal vezérigazgató-helyettest kérdeztük: — Meggyőződésünk, hogy a fiatalságnak, fogékonyságánál fogva, minél hamarabb kell megismerkednie a számítás- technikával. Erre pedig a legalkalmasabb színtér az iskola. A gazdasági verseny alapkérdése ugyanis, hogy a fiatal szakemberek ismerjék és igényeljék a legmodernebb technikát: sok-sok évet nyerhetünk, ha azzal nem végzettként a munkahelyen, hanem mór tanulmányaik folyamán kapcsolatba kerülnek, hiszen az az iskola legfőbb feladata, hogy tanítsa a fiatalokat. Vállalatunk természetesen nemcsak az ál: talános elv szellemében akar ebben közreműködni: közvetlenebb célunk is van. A Zipernovszky Szakközépiskolával ugyanis partneri viszonyban állunk régebb idő óta: villamos- energia-ipari tagozatán nekünk is kéoeznek szakembereket. A DÉDÁSZ pedig igényli a számítástechnikában, annak alkalmazásában járatos szakembereket. Lakatos György, a szakközép- iskola igazgatója többről is számot tud adni: A DÉDÁSZ, mint egyik bázisvállalatunk, eddig is sok segítséget adott iskolánknak: laboratóriumokat tervezett és segített felépíteni. Ebbe a sorba illeszkedik, hogy három mikroszámítógépet vásároltak iskolánknak és hogy szakembereikre is számíthatunk. Nem okoz nehézséget Szen- ner Károly tanárnak, a számi- tástechnika egyik oktatójának, hogy pár perc alatt összeverbú- vóljon néhány olyan diákot, akr a számítógép „megszállottja”. Némelyikük már gépi programozást tanul tanári segédlettel és öntevékenyen. — Igen nagy húzóerő — mondja Szenner Károly —, hogy a DÉDASZ arra is lehetőséget teremt, hogy a legtehetségesebb, a kis gépeket már „kinőtt” diákjainknak gépidőt biztosítson majd a vállalati nagy számítógépen. Most a szakköri foglalkozásokon erre készítjük fel a legjobbakat, s természetesen igyekszünk, hogy minél több fiatal sajátítsa el a programozási ismereteket. A központi keretből tavaly egy iskolai számítógépet kaptunk: ezen könnyű megtanulni a programozást. De a diákok körében kedveltebb a ZX—81-es és a Spektrum gép — a DÉDÁSZ ajándéka: ezek ugyanis többet tudnak a hazai gépnél, s az utóbbi, amiből kettő is van, színes megjelenítésre is alkalmas. A diákok között népszerűek a különféle játékok — különösen, ha ők írták meg a játék programját is. De a szakköri foglalkozásokon olyan, és egyre bonyolultabb programok is készülnek, melyek az iskolai tananyagban segítenek elmélyülni. Király Csaba például, aki any- nyiszor ül oda a géphez, ahányszor csak hozzáfér, olyan programot készít most, amivel az elektronikai tápegység méretezése rövidíthető le percekre: — Egy ilyen tápegység tervezése, az alkatrészek méretezése rengeteg idő. Igaz, hogy a programkészítés sem egy-két óra, de ha elkészül, akkor azzal percekre zsugorodik a tervezés. Alapvetően elég lusta vagyok; azért csinálom most ezt a programot, hogy ne kelljen sokat számitgatni. Természetesen szeretnék majd én is eljutni a DÉDÁSZ nagy gépéhez, de csak számítástechnikával nem szeretnék foglalkozni, ahhoz ugyanis komoly matektudás kellene. Biztos, hogyha olyan munkahelyem lesz, ahol gép is lesz, akkor használni is fogom. B. L. Nollies Janos (1919—1984) Fájdalommal tudatjuk, hogy életének 65. évében, 1984. május 9-én, váratlanul elhunyt Novics János elvtárs, a Szocialista Hazáért Érdemrend kitüntetés tulajdonosa, az MSZMP Baranya megyei Bizottságának nyugalmazott titkára, a Baranya megyei Tanács és a Hazafias Népfront Baranya megyei Elnökségének tagja. Temetése 1984. május 14-én, hétfőn 16.30 órakor lesz a pécsi köztemetőben. Harcostársai és barátai 16 órától róhatják le kegyeletüket o ravatal előtt. Az MSZMP Baranya megyei Bizottsága Baranya megye Tanácsa A Hazafias Népfront Baranya megyei Bizottsága N ehéz elhinni, hogy többé már nincs közöttünk. Hiszen még néhány napja is ott volt velünk megyei politikai rendezvényeken, részt vet! egy baráti találkozón egykori, közeli munkatársaival, majd ezt követően volt harcostársaival, a Magyar Ellenállók és Antifasiszták Szövetsége megyei tagjaival emlékezett a régmúlt idők harcaira. Most itt van előttünk a szomorú hit, váratlanul, 65 esztendős korában elragadta sorainkból a halál. Tudtuk, hogy beteg, hiszen ez késztette arra, hogy idő előtt, 1973-ban nyugdíjba menjen_ de életkedve, örökké vidám természete, derűs mosolya, a közéletben vállalt tisztségeinek aktiv végzése vele és velünk is feledtette a veszélyt, mely ott bujkált mindennapjában. Sokan ismerték megyénkben, sok barátja, közeli munkatársa volt, akik szerették, becsülték. Egész életút- jával rászolgált ezekre az érzelmekre. Egy élet váratlan megszakadásakor nehéz felidézni annak minden fontos állomását. Emlékezni arra kell, amit ő is fontosnak tartott a maga életében, melyekről oly sokszor és oly szívesen beszélt barátai körében. Amikor hallgattuk, nemcsak egy pártmunkás életének sok nehézsége és öröme vált ismertté előttünk, hanem egy történelmi kor is, melynek ő aktiv résztvevője, átélője, sőt formálója is volt. Életének jelentős szakasza egybefonódott hazánk, népünk és megyénk történetének új korszakával, amikor megvalósultak az olyan emberek elképzelései, vágyai, mint amilyen ő is volt. Ma már tudjuk, hogy ez töltötte el örömmel, bizakodással, ez volt mindenkori vidámságának, optimizmusának alapja, ezért tudta munkatársait magával ragadni, bárhol is dolgozott, ezért volt képes erőn felüli tettekre is vállalkozni. 1919-ben született, amikor alig egy hónapja győzedelmeskedett hazánkban az első proletárforradalom. Az egykori napszámos fia Hercegszántón látta meg a világot, ismerte meg növekedése során az uradalmi cselédek, parasztok életét. Később ő maga is Mohácsi-szigeten dolgozott, mint erdő- és rakodómunkás. A világháború a szovjet frontra sodorta, ahol fogság- baesése után antifasiszta iskolát végzett. 1944-től tagja a pártnak. A felszabadulás után, hazaérkezését kővetően aktivan bekapcsolódott a megye politikai életébe. Számtalan fontos megbízatást kapott, jelentős politikai kezdeményezések részese volt. Kezdetben a mohácsi járásban dolgozott, mint körzeti párttitkár, majd az UFOSZ megyei titkári tisztét töltötte be. Ezt követően került az MDP megyei Bizottsága apparátusába. Egy rövid ideig a megyei Terménylorgalmi Vállalat igazgatója, majd a megyei tanács osztályvezetője, elnök- helyettese volt. Ezután a siklósi járásban a párt első titkári teendőket látta el. Az ellenforradalom leverése után a megyei pártbizottság osztályvezetője, majd titkára, később első titkára lett. Résztvevője volt megyénkben a mezőgazdaság szocialista átszervezésének, melynek tapasztalatait és eredményeit könyvben is megörökítette, alapitó tagja a megyei tanácsnak. 1973-tól 1980-ig megyénk országgyűlési képviselője. Az utóbbi években gazdag mezőgazdasági tapasztalatait a népfrontmozgalom keretében a kertbarátok nagy számú tábora körében hasznositotta. A párt és a kormányzat munkásságát több kitüntetéssel ismerte el, 1980-ban a Szocialista Magyarországért Érdemrendet kapta meg. Megyénk munkásmozgalma, politikai élete egy kiemelkedő személyiséget vesztett halálával. Emlékét megőrizzük I Lapszemle Szovjetunió. Az a célunk, hogy gyermekeink megtanuljanak tanulni — hirdeti a szovjet tudomány egyik nagy öregjével, Vlagyimir Engelgardt akadémikussal készült interjú címe. Az akadémikus hangsúlyozza a tanulás és a munka összekapcsolásának követelményét, azt, hogy az ifjú emberek lássák: milyen helye lesz leendő munkájuknak a társadalmi munkamegosztásban. El kell érni, hogy minden állampolgárban kialakítsuk az igényt, hogy élete alkonyáig gyarapítsa ismereteit, s ehhez megteremtsük az intézményes lehetőségeket Magyar nyelvű szovjet lapok — körvonalazza az eszményi állapotot Vlagyimir Engelgardt. E jövőbe pillantáshoz jó ellenpontot kínál a Tallinn patinája cimű összeállítás. A műemlékvédelemben kidolgozott módszereit országszerte követésre méltónak tartják. Közép-Ázsióban, mint az államszövetség többi részén is, fölszámolták .a veszedelmes állatbetegségeket. Ez annak a szerteágazó hálózatnak köszönhető, amelyet A szovjet állategészségügyi szolgálat című összeállítás mutat be. Az emberorvoslás egyik jelentősnek ígérkező kutatási újdonságával ismertet meg Az agy termelte gyógyszerek című cikk, mely a jó húsz éve felfedezett neuropeptidek előállításának és alkalmazásának lehetőségeit körvonalazza. A nyurga nemzedékek kialakulásának élettani és társadalmi előzményeit, a jelenség mögött meghúzódó összefüggéseket tárgyalja — egyelőre feltevésként — a Kulcs nagyranőtt gyermekeinkhez című írás. A VEGA-programban részt vevő kilenc ország közül a Szovjetunió után Magyarországra jut a legtöbb feladat. Miből áll konkrétan a magyar tudomány és technika legnagyobb űrkutatási vállalkozása, helyesebben nemzetközi programban való legszámottevőbb részvétele — erre ad választ az öt műszer a végtelennek című riport. A Lányok, asszonyok májusi száma Leninnek az édesanyjához intézett leveleiből válogatott szemelvényekkel emlékezik meg a nagy politikus születésének évfordulójáról. 1919-ben, a budapesti Rot- tenbiller utcai iskolában alakult meg az első magyar úttörőcsapat. Orosz Mária cikke azt mutatja be, hogyan őrzik és ápolják az iskola mai tanulói az elődöktől örökölt hagyományokat, hogyan kutatták fel az első úttörőcsapat megalakulásának emlékeit.
