Dunántúli Napló, 1984. május (41. évfolyam, 119-148. szám)
1984-05-08 / 125. szám
1984. május 8., kedd Dunántúlt napló 3 Öntözőgép-vásárlási kedvezmények június 30-ig A majláthpusitoi géptelepen készenlétben áll a CSSZV—90-es öntözőberendezés. A képen látható öt dob folyamatosan követi az öntözőcsöveket, és szállítja a szükséges mennyiségű vizet. Erb János felvétele Nem kell yízdíjat fizetni Baranyában a terület 0,8 százalékát öntözik Eddig nem futott be igény az AGROKER-hez A tavalyi szárazság országosan ismét ráirányította a fi* gyeimet az öntözéses gazdálkodásra. A közvélemény értetlenül áll a probléma előtt, miért nem védik meg a mező- gazdasági nagyüzemek a növényi kultúrákat, miért nem öntöznek? A megítélést csak bonyolították az egymásnak ellentmondó nyilatkozatok. Egyesek a magas vízdíjat okolták, mások az öntözőberendezések horribilis áraira panaszkodtak. S csak elvétve kaptak szót azok a gazdaságok, amelyek azért nem tudnak öntözni, mert nincs miből, pedig ők vannak többen, hisz Magyar- országon a mezőgazdasági földterületnek 93 százaléka nincs berendezve öntözésre. A Dunántúlon, beleértve Baranyát is. a csapadékviszonyok ez ideig nem tették szükségessé az öntözéses gazdálkodásra való áttérést, mivel itt a csapadékvíz csak egy-egy igen aszályos évben válik a növény- termelési hozamokban limitáló tényezővé. Ezen a vidéken a szárazgazdálkodásnak vannak még tartalékai, s csak igen aszályos években igénylik a növényi kultúrák a kiegészítő öntözést. A talaj vízkészlete Baranyában még most is 150—200 milliméter hiányt mutat. Már a kora tavasz is száraz volt, s akik tehették, meg is kezdték az öntözést. Szám szerint elég sok, egész pontosan 40 üzem teheti ezt meg. Ez a szám azonban önmagában nem -mond semmit, mert Baranya megye 435 000 hektár mező- gazdasági területéből mind. össze 3581 hektár öntözhető, vagyis a területnek 0,8 százaléka. Ez nem oszt, nem szoroz — mondhatnánk. Ha azonban a kérdést a berendezett területre szűkítjük le, akkor már elgondolkodhatunk azon, hogy a 3581 hektárnak miért csak a 26 százalékát öntözik. A 930 hektár ténylegesen öntözött területből 680 hektár a legelő-gyep, 200 hektár a zöldség, és a fennmaradó mindössze 50 hektár a szántóföld. A gazdaságok tehát a berendezett területeiket sem öntözik, s ennek fő oka, hogy a hatvanas években, a hetvenes évek elején beszerzett öntözőberendezések elhasználódtak, az úi berendezések viszont — valóban igen drágák. Egy csévélhető CSSZV öntözőberendezés —ez a legjobban bevált típus — több mint félmillió forintba kerül, a körforgó még ennél is drágább, nem szólva a csövekről és egyéb szerelvényekről. Meglehetősen magas a vízdíj is. Az úgynevezett alapdíj köbméterenként 140 forint, a változó díj pedig 450—500 forint. Szerencsére ez utóbbit Baranyában — mivel itt nincsenek nagy állami erőből épített öntözőművek — egyetlen üzemnek sem kell fizetni. A kormány ez év tavaszán vitatta meg az öntözés kérdését, s hozott kedvező határozatokat. Az egyik éppen a vízdíj eltörlésére vonatkozik. A jogszabály értelmében annak az üzemnek, amelyik rendesen öntöz, tehát legalább 80 milliméter csapadéknak megfelelő mennyiségű vizet juttat ki, nem kel| alapvízdíjat fizetnie. Intézkedés történt az öntözőgépek és -berendezések vásárlásának megkönnyítésére is. A termelőszövetkezetek zárolt tartalékalapjukat felszabadíthatják a vételár 70 százalékának mértékéig, a 30 százalékot saját forrásból, bankhitelből, illetve KTA-alapból fedezhetik. A zárolt tartalékkal nem rendelkező gazdaságok költségvetési támogatást kaphatnak a vételár 60 százalékáig, a 40 százalékot szintén saját erőből, illetve KTA-ból és bankhitelből kell biztosítaniuk. Új kedvezmény az is, hogy az öntözéssel járó többlet élőmunka-ráfordítás után munka- díjadó-elengedésben részesülnek a gazdaságok a Pénzügyminisztérium egyedi elbírálása alapján. A gépvásárlással kapcsolatos engedmények nem véglegesek, csakis ez év június 30- ig vehetők igénybe. A rendelet április elején jelent meg. A pécsi AGROKER-nél kapott tájékoztatás szerint május 1-ig egyetlen öntözőgép-vásárlási igény nem érkezett be. A baranyai nagyüzemek érdektelensége miatt a készleten levő öntözőgépeiket, -berendezéseiket, 1984. első negyedévében az alföldi gazdaságoknak eladták. Pillanatnyilag tehát hiába is lenne igény, egyetlen géppel sem rendelkezik az AGROKER, sőt május-júniusra sem tudnak semmi biztatót mondani, mert a gyártó cég, a szekszárdi ME. ZŰGÉP Vállalat az egész meglevő, több mint 25 millió forintos készletét az alföldi megyékkel kötötte le. Ezekben a napokban folynak a tárgyalások import öntözőgépek behozataláról. —Rne— Katona Lajos drótkötélmentő A sodronykötél, egyszerűbben a drótkötél bármilyen erős is, roppant sérülékeny. Mert hiába hatszor nagyobb a szakítószilárdsága a névleges terhelhetőségénél, ha emelés, vontatás közben megsérül, biztonságosan tovább nem használható, tehát el kell dobni. És ezrekért lehet újat vásárolni . . . Katona Lajos szakmája hiányszakmának számít: kötélfonó, de gyakorlatilag drótkö- télvég-visszafonó, azaz drótkö- mentő. Munkája nyomán az új drótkötéldarabból a gyárival vetekedő autóvontatókötél, targonca vagy darukötél és biztonsági tartóöv készül a végén hajlékony hurokkal, kampóval, vagy „szemmel”, a megrendelő kívánsága szerint. Az általa visszafont drótkötélvég teherbírása egyezik a gyárival — erre a számokkal beütött jelzőgyűrűje és minőségi bizonyítványa a garancia, és annál lényegesen olcsóbb. — Tizenegy évig dunai hajós voltam, ott 'tanultam ki ezt a szakmát — mondja Katona Lajos. — Munkahelyemen, az ÉPFU-nál főállásban dolgozom és munkaidő után kisiparosként csinálom ugyanezt. A Bor utca 28. szóm alatti műhelyében lesem szakmai titkait. Tíz milliméter átmérőjű, méretre vágott sodronykötelet tesz a satuba, a kötélvég pászmáit szétbontja és szigetelőszalaggal tekeri be, hogy ne nyíljon szét alkotó szálaira a pászma, és ne sértse meg a kezét se. A kötélfonótűvel (ami kétélű hegyes késre emlékeztet inkább, mint tűre) a megadott méretnél szétfeszíti az egyiT pászmát és alá behúzza a megfelelő véget, következik a másik, a harmadik, a negyedik . . . — Hogy milyen kötélnél hogyan és hányszor kell a pászma alá behúznom a véget, azt a Magyar Szabvány írja elő — magyarázza a műveleteket. —. ügyelnem kell, hogy se a pászmát, se a sodronyban lévő kö- tél-„gerincet" ne sértsem meg, mert akkor nem hajlik rugalmasan, sőt hamarosan kitörik a kötél. A pászmák fölösleges végeit levágja és a végelzárás helyét lágy huzallal becsavarja, de előtte befonja a minőséget tanúsító jelzőgyűrűt is. Elkészült a kézifonású hurok, amit hajlékonysága miatt jobban szeretnek a darusok, mint a merev, gyári rögzítésűt. — Felfedezték a vállalatok? — Igen. A Tanácsi Magas- és Mélyépítőnek, a Köztisztaságinak, a Mecseki Erdőgazdaságnak dolgoztam, és elégedettek voltak a munkám minőségével és az árával is. A Zsol- naynak kenderből készítettem köteleket. Még jó, hogy kender- és műanyagkötelet is tudok végteleníteni. Az imént „hurkolt” sodrony- kötél jelzőgyűrűjébe beütve a következő áll: 84-18-1 TO. Ezt írja a minőségi bizonyítványra is. — Felelnem kell a munkámért. A daruknál, targoncáknál megbízhatónak kell lennie a sodronykötélnek. Murányi László Számitástechnika a gyakorlatban Kézikönyv a Commodore 64-ltez Eszköz a fogadókészséghez, az alkotó alkalmazáshoz Az alkalmazói software- választék széles skálája Egy tsz-ágazatvezető megkérdezi, mikor születtem, és két perc múlva átnyújtja bioritmusom képét, kis cetlin, egy évre előre . . . Egyik barátom másfél órás késhegyig menő harcot vív érettségizendő, számítás- technikai pályára készülő fiával, milyen legyen az a bizonyos zsebszámológép . . . A magyar találatjelző gép megalkotója azt mondja: a számítógép nagyon buta masina, de nagyon szorgalmas ... Alighanem ezek a találomra kiragadott példák, vélemények is jelzik: nemcsak a vállalatoknál és intézményeknél, hanem a társadalom széles rétegeiben is küszöbön áll — ha még meg nem történt — a számítás- technika frontáttörése. Joggal beszélünk-e erről, vagy inkább azoknak van igazuk, akik a „fogadókészség" hiányosságairól fogalmaznak meg aggasztó észrevételeket? A problémakört közelebbről ismerő beszélgetőpartnereim: Bobula András és Frankó Ferenc, a Dél-dunántúli Áramszolgáltató Vállalat fiatal fejlesztő mérnökei, szakmai munkájukban szabad idejükben egyaránt a mikroszámítógépes kultúra lelkes terjesztői. Mindkét állításban van igazság — mondja Bobula András —, mégis inkább- úgy fogalmaznék: társadalmunk tagjainak ma már mintegy 40 százaléka, így vagy úgy, „fertőzött” a számítástechnikával, természetesen jó értelemben. A sokat emlegetett fogadókészség eleinte csak azoknál a cégeknél, intézményeknél jelentkezett, amelyek az első, nagy és drága gépeket megvásárolták. Időközben a zsebszámológépek, maid a személyi számítógépek is megjelentek, a számitástechnika oktatása is előrehaladt. így az ezzel kapcsolatos hozzáértéssel együtt a felhasználók igénye is egyre nőtt. A munkahelyi elvárás mellett az egyéni szakmai törekvések célja: felhasználni a számítástechnikát a mindennapos gyakorlatban, segítségül hívni a legkülönbözőbb munka- szervezési feladatok megoldásában és döntések előkészítésében. — Látnunk kell azt is — fűzi hozzá Frankó Ferenc —, hogy az ismeretek és az alkotójellegű használat összhangja inkább csak ott van meg, ahol a vállalatok műszaki-gazdasági szakembereinek a szakmai előrehaladással kapcsolatos igénye erős, határozott. Ahol a számítástechnika jelentőségét a vezetők felismerik és a fejlesztés konkrét lépéseivel támogatják, ott az eredmények is gyorsabban jelentkeznek. — A mikroszámítógépek társadalmi léptékű alkalmazásának szerintem három, jól felismerhető szintje alakult ki. A megismerés igénye először a játékprogramok alkalmazása iránt jelentkezik. Innen természetes továbblépést jelenthet a gazdasági, oktatási és házi célú, készen hozzáférhető programok alkalmazása iránti igény és az ehhez szükséges ismeretek megszerzése. A legmagasabb szinten a felhasználó képes a gyakorlati életben jelentkező problémáinak a számítógép felhasználásával történő megoldásához szükséges programok önálló kidolgozására. Ezen a színvonalon a felhasználó már alkotó, párbeszédes viszonyban áll a számítógéppel. Ennek a kultúrának, készségnek a legáltalánosabb feltételét természetesen maguk a gépek: az úgynevezett hardware-eszközök képezik. Aligha vitatható, hogy e tekintetben a fejlett, nyugati technológiával versenyezni ma még nem tudunk. Az úgynevezett követő fejlesztés jegyében azonban lépést kell tartanunk az élenjárókkal a software-fej- lesztés terén és a fogadó- készség javításában. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a software-ek kidolgozása egyre inkább akkora értékű, mint a gép. A mi feltételeink mellett elsősorban ebből lehet profitálni, ami a legszorosabban vett szellemi befektetés hasznosítását jelenti. Hogyan? Úgy, hogy — leegyszerűsítve — az első ütemben megvesszük és a gyakorlati munkában alkalmazzuk a software-eket, és még jobbakat készítünk saját kutatásaink, fejlesztésünk alapján. Legáltalánosabban erre irányul beszélgetőpartnereim kollektívájának munkája is, melynek célja egy alkalmazói-felhasználói kézikönyv összeállítása a Commodore 64 személyi számítógéphez. — Az ,,átlag"-felhaszná- lók számára nehezen érhetők el azok az információk, amelyek egy adott mikroszámítógép típus gyors gyakorlati alkalmazásba vételét segíthetnék — mondják a fiatal mérnökök. — így van ez napjaink egyik legelterjedtebb típusával, a Commodore 64-gyel is. Az általunk összeállítandó felhasználói kézikönyv az alkalmazói software-választék széles skálájának bemutatását fogja nyújtani. A programok, programcsomagok kiválasztásakor a minél szélesebb körű, általános felhasználhatóságot tartottuk szem előtt. Így a közreadott összeállítás a felhasználói tapasztalatokkal valamint a gyakorlati mintapéldákkal kiegészített programleírásokkal alkalmas a számítógépek gyakorlati használatba vételének meggyorsítására a társadalmi gyakorlat bármely területén. Varga János
