Dunántúli Napló, 1984. május (41. évfolyam, 119-148. szám)

1984-05-31 / 148. szám

1984. május 31., csütörtök Dunántúlt llaplo 3 Látogatóban a PMMF Boszorkány úti épületében Hogyan gazdálkodik egy főiskolai kollégium ? „Öreg” épület - sok feladat K étségtelen tény, hogy a pécsi egyetemisták és főiskolá­sok jóval több mint felének szállást adó kollégiumi rend­szer mindenféle szempontból átalakulás alatt áll. Ta­valy október óta mindenki egységesen 600 forintot fizet egy havi elhelyezésért, és azonos összeget ad ki az étkezésért is. A JPTE Balokányliget melletti kollégiumába hamarosan meg­kezdődhet a beköltözés, ez a tudományegyetem nem kis vál­tozásokat okoz majd. (Főként, ha hozzászámítjuk a tanárkép­ző karon várhatóan a közeljövőben megkezdődő rekonstruk­ciós munkálatokat.) Ezzel egyidőben. A tervek szerint a jövő év második felétől módosul a kol­légiumokra vonatkozó főbb rendeletek többsége. Egy vala­mi azonban állandónak látszik: úgy tűnik, a közeljövőben sem lesz mód a kollégiumoknak ar­ra, hogy önálló gazdálkodási egységgé váljanak. Továbbra is az adott intézmény függet­len, de el nem különíthető egységeként kezelik őket. Néz­zük meg tehát, hogyan gazdál­kodhat a mai, szűkös lehetősé­gek között Pécs egyik legna­gyobb felsőoktatási diákottho­na, a közepes Baranya megyei falvak lélekszámát elérő létszá­mú, több mint 800 személyes Boszorkány úti kollégium. Természetesen elsősorban műszaki főiskolások lakják a kétágyas szobákat, de találha­tunk itt 150 tanárképzős hall­gatót, és negyvenen itt élnek a zeneművészeti főiskola pécsi kihelyezett tagozatának diák­jai közül is. A kollégiumban gyakorlatilag nincs üres hely. Általában mindenki bekerül, aki itt óhajt lakni, úgyhogy a mindenhol érvényben lévő, ta­nulmányi átlaghoz kötött felvé­teli határ kevéssé érvényesül­het. Miből tartják fenn az épü­letet, mivel biztosíthatják, hogy az itt lakó hallqatók ne szen­vedjenek hiányt? A legésszerűbbnek látszó ki­indulópontnál meglepetés ér. Nyilvánvalónak látszana, hogy c havonta befizetett 600 forint­ból fedezhetnék a kiadások nagy részét. Ez azért egy tanév­re vetítve nem kevés egy 800 személyes kollégiumban. Dr. Rechnitzer János, a PMMF gazdasági igazgatója: „Az így beérkező összeget nem közvet­lenül hasznosítjuk a kollégium­nál, hiszen a minisztérium az így befolyt pénznek megfele­lően arányosan csökkenti in­tézményünk központi támogatá­sát. Egyébként is a hallgatók által befizetett összeg legfel­jebb a felét teszi ki a kollégiu­mi összköltségvetésnek. (Ebbe a bérektől a fogyóeszközökig minden benne van.) Furcsa dolog ilyet mondani, de egy kollégista hallgató egy tanév­ben körülbelül 11 500 forintba „kerül", ha mindent beleszámí­tunk. A Boszorkány úti kollégium 13 éves, mégis lépten-nyomon őzt hallom: az épület — öreg. Átadása után egyfolytában lak­ják. Nyáron Hotel Főiskola né­ven szakszervezeti üdüléseket és egyéb, fizető szolgáltatáso­kat nyújt a kollégium, a tan­évben pedig ugye, a hallga­tók . . . Persze, ez lenne végül is a rendeltetése ennek a nyolc- szintes háznak. „Mit lehetne tenni, ha elegendő pénz állna rendelkezésre?" — Ilyen naiv­nak mondható kérdésemre va­lamennyi illetékes sorolja a gondokat. Lőkös Zoltán hallqató, a kol­légiumi bizottság titkára: „Egy mosókonyha van itt mindössze, 250 emberre jut egy géD, most szerelik az új liftet, a régi sem tökéletes már. Többször aka­dozott a melegvíz-szolgáltatás is." Hantos Ferenc negyedéves hallqató, kellő tapasztalatokkal a háta mögött: „Alig van kö­zösségi helyiség az épületben. Ezek kialakításához is pénz ké­ne. Nem beszélve a menzáról. Szerintem ahhoz, hogy jó kaja legyen, érdekeltté kellene ten­ni a személyzetet. Bár az ét­terem kezelése nem a főiskola feladata, lehet, hogy csak he­lyi erőkből tudnánk ezt megol­dani”. Dr. Rechnitzer János: „Kor­szerűsítésre szorul a fűtési rendszer, jó lenne bekapcso­lódni a városi hálózatba. Nem teljesen megoldott, tudomásom szerint a szennyvíz- és vízveze­tékhálózat sem. Persze, hozzá kell tennem, valamennyi, itt el­hangzott, többnyire jogos kifo­gást legfeljebb hosszú idő el­teltével tudjuk megoldani." Akkor nem marad más hát­ra, mint visszatérni a realitás­hoz. Kozma Lászlót, a kollégi­um főállású igazgatóját, aki három, szintén itt dolgozó ne­velőtanárral együtt a kollégium napi dolgait intézi, arról fag­gatom, milyen bevételi forrásai vannak a kollégiumnak. — A már említett központi kereten kívül évente körülbelül 400 000 forint áll rendelkezé­sünkre. Ennek mintegy fele a nyári hasznosítás ránk jutó há­nyada. Ezt az összeget gyakor­latilag arra költhetjük, amire éppen szükség van. A kikülde­tésektől a kispárnahuzatokig, a kisebb javításoktól a klub né­hány felszereléséig mindent eb­ből fedezünk. Természetesen ebből az összegből (megfelelő arányban) felhasznál a PMMF Rókus utcai kollégium is, ahol több mint háromszázan laknak. — Mindig is arra töreked­tünk, hogy az alvási és étkezési (szociális) feltételek biztosítá­sán kívül valami pluszt is tud­junk adni hallgatóinknak. Most is több szakkör és klubszerű foglalkozás van a két kollégi­umban, ezek támogatására évi 60—80 000 forintot költhetünk. Erről egyébként a kollégiumi önkormányzattal egyetértésben döntünk. Ezenkívül van még pénzünk, de erről szóljanak in­kább a legérdekeltebbek. Lőkös Zoltán: „Minden tan­év elején beadnak hallgatóink egyszer 100—100 forintot. En­nek az összegnek felhasználá­sáról a kollégiumi diákbizott­ság dönt, és az évenkénti kül­döttgyűlésnek beszámol az el­sősorban kulturális célokra for­dított összeg sorsáról. Arra tö­rekszünk, hogy minél több visz- szakerüljön a hallgatói csopor> tokhoz." Hantos Ferenc: „Úgy gondo­lom, aki már részt vett a mű­szakisok valamelyik szakheté­nek rendezvényein, vaqy az évenkénti szintvetélkedők egyi­kén, tudja, kevés ilyen jól sike­rült, igazi diákprogram van az országban. Erre is kell ez a pénz, és hogy nem fecséreljük el, annak bizonyítéka: minden emeleten a vetélkedő egyik részfeladataként hallgatóink hoztak létre egy-eqy beszélge­tésre is alkalmas sarkot." Ezekután újra a kolléqium igazgatóját kérdeztem: mit te­kint a legfontosabb feladatnak, a pénzügyi helyzet ismereté­ben? — Szeretnénk mielőbb méq egy mosókonyhát kialakítani. Az új, modern lift szerelése kö­rüli zajosabb munkálatokat a vizsgaidőszakra befejeztük. Ha­marosan, szakmai foglalkozá­sokkal is bővíthető, a Festő céaqel közösen kivitelezett klub nyílik ebben az épületben. A többi, itt felmerült ügyet folya­matosan tudjuk csak megolda­ni, megpróbáljuk elérni, hogy a hallqatók is minél több mun­kát véaezzenek. hiszen végül is hasonló dolgokkal foglalkoz­nak a főiskola után is. Úqy lá­tom. szívesen seaítenének a kollégisták sok mindenben . . . Bozsik László Magyar siker külföldön! nJeiiimg g;eJ{iden itouren eh frage •me schaffen“ SSI SSSSiS Skis*«?" ksw j>4vf Isi««»'» iis-s sssf H iwss'f iw?»* ä »sjy ssmass; fbt'ksimjs* d*' sei Jahr?« tm Hafen k f Hahrunaen haben”. ündiahskrnan/u­Neugraben: Ungarische Folkloregruppe zu (hist A Baranya Táncegyüttes nyugatnémet vendégszereplése Tizenhat napos külföldi ven­dégszereplés után a napokban érkezett haza Pécsre a Bara­nya Táncegyüttes. Az Európa szinte valamennyi országában járt és kiemelkedő sikereket elért együttes nyugat­német meghívásnak tett eleget. Az Európa-díj Társaság és a hamburgi Ring für Heimattanz szervezésével zajló program el­ső állomása a Mercedes gyár központja, Sindelfingen volt. A nagy sikerű bemutatkozó fellé­pést követően a Stuttgart mel­letti Unterensinger közönsége tapsolhatott a pécsi fiatalok­nak. A túra harmadik állomása a 18 000 felsőoktatási hallgatót számláló egyetemi város, Karls­ruhe. Csakúgy, mint a korábbi helyszíneken, az előadás után magyar—nyugatnémet közös táncesteket rendeztek, amelyen a magyarokon és a meghívó együtteseken kívül az igen lel­kes német közönség is részt vett, tanítva és tanulva egymás folk- lorisztikumát, táncvilágát. Az együttes útvonala ezután észak felé vezetett, s néhány napig az Északi-tengertől mint­egy 100 kilométerre levő Termé­szetvédelmi Parkban dr. Alfréd Töpfer vendégei voltak. Töpfer úr az Európa-díj Társaság ala­pítója és elnöke. Évről évre azo­kat részesítik a nagy értékű díj­ban, akik kiemelkedőt alkottak a természetvédelem, műemlék- védelem, valamint a kelet-nyu­gati kapcsolat javítása terén. Töpfer úr Wilsedében díszva­csorán köszöntötte a pécsi ven­dégeket: „önök missziós tevé­kenységet folytatnak: újabb le­hetőség a közeledés, a barát­ság kifejezésére Kelet és Nyu­gat között." Az újabb színhely: Hamburg. Sorozatos szabadtéri és színhá­zi fellépések. A forró hangula­tú előadásokra jellemző volt, hogy a közönség a műsor befe­jeztével sem engedte le a tán­cosokat a színpadról, az ismét­lések alatt pedig dobogva, vas- tapssal kísérték a zenét. Az együttes színpompás bemutatót tartott a magyar tájak, a né­met és délszláv nemzetiségek táncaiból, a makedón és gö­rög népek zene- és táncreper­toárjából. Felléptek azon a nagyszabá­sú rendezvényen is, amelyet „Kikötői Születésnap” néven tartottak a hamburgi kikötő megalapításának 795. évfordu­lója alkalmából. A vendégszereplés egybe­esett a hamburgi ún. „Európa- napokkal”, amikor is az európai művészeti élet kiemelkedő egyé­niségei (köztük több magyar művész is) adtak randevút egy­másnak a tengerparti város­ban. Ezen napok záróakkord­jainak volt az egyik fénypont­ja az a táncfesztivál, amelyet a hatalmas, 6000 személyes Sportpalotában tartottak, s amelyen az utolsó, a búcsú, a korábbinál is sikeresebb mű­sort adta a Baranya Tánc- együttes. A sajtó, amely kezdettől fog­va kísérte, követte együttesün­ket, mindenütt felső fokon ér­tékelte az előadásokat. „A népek közti megértés je­lének minősítette az unterensin- geni polgármester azt a körül­ményt, hogy a magyarországi tánccsoport tagjai és kísérői a helyi tanácsház vendégkönyvé­be köszönetét és jókívánságo­kat tartalmazó bejegyzésüket a volt szövetségi kancellár, Willy Brandt kézjegyét követő olda­lon ejtették meg. Brandt a ta­valyi évben tett látogatást Un- terensingenben.” (Nürtinger Zeitung — 1984. május 8.) „Hogy a Sindelfingenen és Karlsruhen át Hamburgba tartó egyetemi táncegyüttes Unteren- singenben is felléphessen, ez annak volt köszönhető, hogy a helyi lakosok 50 szálláshelyet bocsátottak önkéntes felaján­lással rendelkezésre. A Vidáko- vics Antal által vezetett, igen alaposan felkészült és tekinté­lyes próbamennyiséget teljesí­tő csoport méltán tartozik a folklóregyüttesek nemzetközi él­vonalába. Ami rendkívüli mó­don feltűnt, az az, hogy a tán­cosok — lányok és fiúk — ak­kor is önfeledten tudtak moso­lyogni, amikor a tánc komoly fizikai megerőltetést rótt rájuk.” (Mitteilungsblatt der Gemeinde Unterensingen" — 1984. május 16.) Sárosi István A BNV-ről jelentjük Haiánk régi kereskedelmi partnere a szovjet Technosztrojexport vállalat. Képünkön idei kínálatának egyike, a cement-nyers­anyag előállítására szolgáló berendezés makettje látható. Az elektronikai, robot-, mani­pulátorkülönlegességek, sze­reléstechnikai és vezérlési új­donságok szembetűnnek a BNV szinte bármelyik külföldi stand­ján. Győri István, a szegedi Or­vostudományi Egyetem szak­embere fél órát várt, amíg az IBM cég „csodáit" megláthat­ta. A mikroelektronikai vállal­kozók a BNV történetében most először messze lehagyták az energetikai és erősáramú cik­keket ajánló kiállítókat. — Bízunk a magyar gazda­ság elektronikára érzékeny fo­Növekvő külföldi érdeklődés gékonysógában — mondta Wolfgang Eichmeyer, az Oszt­rák Kereskedelmi Kamara pavi­lonigazgatója. — Bár üzletkö­tésünk eddig nem született. A tőkés borsos áru ajánla­tokkal szemben lépni akarnak a KGST-n belüli vállalkozók, elsősorban japán közreműkö­déssel. Petko Minkov kazánluki mechanikus a bolgár RB 242-es esztergáló robot működését magyarázta találkozásunkkor. Ebben magyar az eszterga, len­gyel a vezérlő. Átvitt a Szer­számgépipari Művek és a Cse­peli Szerszámgépgyár bemuta­tó területére, ahol a CNC ve­zérlésű esztergákat kitűnően ki­szolgáló robotokat munka köz­ben láthattuk. A nemzetközi vásáron először szereplő Belorusszia pavilonjá­ban Gorosko Jevgenyin Ivano- vics, a minszki szerszámgépgyár főkonstruktőrhelyettese az NC vezérlésű dinamikus kiegyensú­lyozó gépet ismertette, amihez elektronikus részegységet ma­gyarországi vállalat gyárt majd, és akkor NSZK-beli piacon is értékesíthető. Az elektronikus vezérlés tökéletes kialakítása végett emellett jugoszláv együtt­működőkkel is tárgyalt. Ver­seny, versenyeztetés a javából a kiváló együttműködés érde­kében. Ez a mentalitás most már a szocialista országokbéli gyártókat, kereskedőket is jel­lemzi. Ugyanezt hangsúlyozta Vra- nes Zorán, a jugoszláv Dinara Vállalat mérnöke is, aki opti­mista a magyar—jugoszláv kooperációban történő motor- és alkatrészgyártást illetően, hisz nemsokára szíriai értékesí­tésre nyílik lehetőség. Egyik gyártófélt sem zavarja, hogy közben a jugoszlávok svéd „be­dolgozók” felé nyitottak a még kitűnőbb minőség érdekében. — Az első komolyabb elekt­ronikai üzletkötésre a lengyel kiállítási területen került sor — közölte Ungvári Jenő, a len­gyel cégek kiállítási sajtófőnö­ke. — A Metronex Elektronikai Vállalat hárommillió rubel ér­tékű cikket adott el magyar vá­sárlóknak, az Elektrin Vállalat pedig kadmium-nikkel akkumu­látorokat, bányatelefonokat ér­tékesített. — A magyar piacot a jelen helyzetben nehéz meghódítani, — vélekedett Olga Miartusova, a csehszlovák Martimex cég képviselője. — Újfajta energia- takarékos hidrogenerátoraink, hidromotorjaink, építőipari hid­raulikus gépeink nagyfokú ér­deklődést keltettek, de érezni az építőipari vállalkozó kedv visszafogottságát. Ugyancsak az eladás problémáit ecsetelte Nanno Berkemeyer, az NSZK- beli Klöckner—Humboldt— Deutz ÁG építőipari és mező- gazdasági felhasználású ener­giatakarékos léghűtéses dízel­motorjait kínáló cég képviselő­je. Heinz Elis, az osztrák Ottó Dohmenn cég mérnöke derűlá­tóbb, ugyanis a Traub progra­mozható hosszeszterga automa­tát a majdnem 300 000 NSZK- márkás ára ellenére is megve­szik. így például a szekszárdi Mezőgép nem sajnálta erre a pénzt. A külföldi szerszámgépgyár­tók, köztük az NSZK, svájci, japán cégek kiállítási delegált­jai nem elkeseredettek. Elisme­rik, hogy a magyar ipar meg­újul, a vállalkozói kedv kibon­takozik. S ennek tudatában megéri a magyar fővárosban ki- állítani. Csuti J.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents