Dunántúli Napló, 1984. május (41. évfolyam, 119-148. szám)
1984-05-26 / 143. szám
Jó ütemben, gondos munkával folyik a helyreállítás Az épülő Munkásmozgalmi és Helytörténeti Múzeumban jártunk Népek múltja, a műveltség jövője A latin nemcsak nyelv - kultúra is Zenei krónika w Ruggiero Ricci és az AHZ hangversenyéről A latinban a sziszegő hang után a „t"-t t-nek is ejtjük. A szuggesztiót szug- geszciónak mondani a félműveltség biztos jele — véste elménkbe hajdan dr. Fekete Miklós tanár úr. Félműveltség? Manapság, ha meg is sérthet valakit ez a minősítés, zavarni már csak igen keveseket zavar. Most itt, a pécsi Leöwey Klára Gimnáziumban dr. Bari Istvánná tanárnővel beszélgetve mindenekelőtt ez jut eszembe. Ekörül is folyik tulajdonképpen q vita — a latint érintően is — immár évtizedek óta. Mi a korszerű művelt*' ség? Mik az elemei, mi az alapja? Belefér-e például egy „holt” nyelv?... és így tovább. — Korszerű humán műveltségről latin nélkül ma sem beszélhetünk — vallja dr. Bari Istvánné —, hiszen a latin nemcsak nyelv, hanem kultúra is. Túlzás nélkül állítható: az általános emberi alapja és szerves része. Valamiféle rosszul felfogott gyakorlatiasság szoríthatta csak háttérbe az elmúlt évtizedekben, jóllehet, az ötvenes években, az akkori gimnáziumi — úgynevezett humán — osztályokban még az egyik fő tantárgy volt. Most csak azokban a gimnáziumokban tanítják, ahol a fakultáció keretében valamiképpen be tudják illeszteni második nyelvnek. — Itt, a Leöweyben hogyan oldották ezt meg? — Sajnos, itt is csak minden második évben indul latinos osztály, ahol heti két- három órában tanítjuk ezt a nyelvet. Emellett különóra formájában is tanulnak a diákok latint, úgynevezett orientációs csoportokban. A továbbtanulók egy részénél ez alapvető fontosságú, hiszen az orvosi, jogi, gyógyszerészi, állatorvosi, történészi pályára készülők nem lehetnek meg latin nélkül. Éppen a közelmúltban beszélgettem egy orvossal, aki azt mondta nekem: — Tanárnő, el nem tudja képzelni, milyen szomorú az, amikor egy orvoskongresszuson az — egyébként kiváló — előadó helytelenül ejti ki a latin szavakat? Mi ebben a gimnáziumban igyekszünk a lehetőségek határain belül mindent megtenni a latin oktatása érdekében. Szerencsére a latinszakos tanárképzés sem állt le; időről időre valamennyi egyetemen képeznek néhány latinost. Ami a diákokat illeti, ők nagy kedvvel tanulják a latint. Most is van két diákunk, akik bekerültek az országos középiskolai latinverseny döntőjébe. — A latin múltját nagyjából ismerjük. Nyilvánvalóan ezzel függ össze a jövője is. Milyennek Ígérkezik ez a jövő? — Latint tulajdonképpen mindenkinek kellene tanulnia. Legalábbis azoknak, akik gimnáziumba járnak. A nyelvtana és a szerkezeti felépítése annyira logikus, hogy szinte minden nyelvnek az alapja lehetne. A latin szavak valamennyi élő nyelv szókincsébe befurakodtak. Traktor, ventillátor, plusz, mínusz . . . mondjuk őket, de eredetükre már nem is gondolunk. A latinhoz való viszony szellemi értelemben nemességet kölcsönözhet az embereknek az évezredes múlt, a hozzá kötődő roppant kultúra révén. Logikus- ságát tekintve kicsit a matematikához is hasonlít. Ha latinul megtanul valaki, tulajdonképpen félig további négy-öt nyelvet tanul meg. Olaszul, franciául, spanyolul, portugálul, eszperantóul már könnyen, a többi nyelvek bármelyikén pedig — a szokásos nehézségekhez képest — jóval könnyebben tanulhat meg írni, olvasni, tó, pontosabban a Munkás című lap szerkesztőségi szobáját és a Pécs környéki bányászélet emlékeként egy munkáslakást, ugyancsak a legkülönfélébb berendezési tárgyakkal. A múzeum negyedik emeleti terme az egykori bálterem, ahol századunk, és. ebben a felszabadulás pécsi emlékeit mutatják be. Láthatunk itt ezen túl egy teljes árukészlettel felszerelt régi boltot is, kávéházi sarkot és egy ugyancsak teljes cipészműhelyt. Innen a 40 személyes előadóterembe mehet a látogató, teszem azt az iskoláscsoport, amely itt megtarthatja majd a múzeumi történelemóráját. A múzeum folyosóin, valamint a kiállítóHelyiségek vitrinjei felett rengetek felnagyított régi fénykép lesz látható, régi pécsi utcaképek, és a város nevezetes személyiségeinek portréi, valamint régi várostérképek. Az udvaron nyitott, tornácszerű kiállítóteremben a tűzoltóság helyi emlékeit, a régi tűzoltókocsikat mutatják be. Végezetül érdemes felmenni a múzeum padlásterére, amely ez egykori szárítótér révén magasabb a megszokottnál, és fából készült szerkezetével, faborításával a maga nemében párját ritkítja az országban. Ebben a szép térben a helytörténeti osztály időszakos kiállításokat rendez majd, itt tudják bemutatni egy-egy alkalommal a régi pécsi plakátokat, metszeteket, illetve bármilyen jellegű. kiállításra érdemes anyagot. Végezetül megemlítjük, hogy a pécsi sporttörténet gazdag anyaga is helyet kap a Pécsi Munkásmozgalmi és Hely- történeti Múzeumban, amit 1985-ben, a felszabadulás 40. évfordulója alkalmával nyitnak meg. Gállos Orsolya Egy kiváló szólista, egy kiváló karmester és egy nem kevésbé kiváló együttes műsorát hallhatták a pécsi zenekedvelők hétfőn este a pécsi orvos egyetem aulájában. Ruggiero Ricci, Amerikában élő, olasz hegedűs közreműködésével, Kórod/ András vezényletével a Magyar Állami Hangverseny- zenekar adott nagy tetszéssel fogadott koncertet. Ricci húsz-huszonöt évvel ezelőtt, csodagyerekként mutatkozott be a magyar közönségnek, és zenei életünknek azóta is, ha nem is sűrűn, de rendszeresen visszatérő, kedves vendége. A zenei közvélemény — és részben a kritika is — akkoriban úgy értékelte, hogy a rokonszenves hegedűsnek elsősorban fölényes technikája, bámulatos hangszertudása figyelemre méltó — az elsők között tolmácsolta és tartotta műsorán rendszeresen Paganini boszorkányos nehézségű szóló és versenyműveit —, ám ennél valamivel kevesebbre értékelték Ricci elmélyedő, analizáló hajlamát, azt a képességét, hogy ismert művekről ismeretlent és újat mondjon. Nos, a változó idő jócskán megváltoztatta ezt a meglehet, már eleve túl sommás, elnagyolt — képe, részben a műEgy év múlva nyílik meg A látogató most még hívatlan vendég az épülő, és már sok szépséget felmutató Pécsi Munkásmozgalmi és Helytörténeti Múzeum épületegyüttesé, ben, a Felsőmalom utca 9-ben. Amikor ott jártunk, vagy nyolcvanon dolgoztak, főként burkoló- és szerelőmunkákon a Pécsi Építőipari Szövetkezet dolgozói, Péter László művezető irányításával. Kalauzunk az épületben Bezerédi Győző, a Jcnus Pannonius Múzeum hely- történeti osztályának vezetője, aki munkatársával, Horváth Csilla múzeológussal tervezte meg az idekerülő állandó kiállítást a legapróbb részletekig. Mint ismeretes, az e helyen jellegzetes ipart űző mesterek, a tímárok egyik 1774-ben épült háza szolgál majd kapcsolt részeivel a Pécsi Munkásmozgalmi és Helytörténeti Múzeum otthonául. Az udvari részen idecsatlakozó jellegtelen szárnyban az irodák, a kutatószoba kap helyet, valamint a restau- rátorműhqly, ahöl textileket fognak majd rendbetenni, illetve karbantartani. A boltozatos kapun érkező látogató a földszinten a múzeum egyik legszebb helyiségét találja, a téglaböltozatú, be nem vakolt, oszlopokkal tagolt 340 négyzetméteres termet, ahol valamikor a bőröket áztatták. Téglával van kirakva a helyiség padlója is; tölgyfaburkolat jelzi, hol voltak az áztatóedények, és tölgyfaborítást kap a malompatak is, amely annak idején átfutott a helyiségen. Felérve az emeletre, ismét boltozatos folyosóra érünk, a fehérre meszelt falakra már felkerültek a töredékben megtalált mennyezetfreskók rekonstrukciói. Innen két utcai szoba nyílik, ezekben egy biedermeier és egy, a századfordulóról őrzött szobabelsőt rendeznek be a Janus Pannonius Múzeum anyagából. Apró használati tárgyak is láthatók majd ezekben az enteriőrökben, korabeli ruhák, cipők, gyermekjátékok, dísztárgyak, képek, asztali edények, és még sorolhatnánk. A lépcsőháztól jobbra látható majd Pécs története a török hódoltságtól a felszabadulás utáni időkig. Kiállítják a 18. század céhes emlékeit, céhládákat, céhzászlókat, cégéreket, 17. századi és későbbi pecsétnyomókat. A második teremben a 19. század emlékeit, a szabadságharc relikviáit és a polgári korszakot dokumentáló tárgyakat. A harmadik teremben rekonstruálják a helyi sajvész hátrányára, részben előnyére. Hátrányára, mert — olykor úgy tűnt — Ricci technikája már korántsem olyan kifogástalan, mint egykor volt. Ám, előnyére is, mert az értelmezésben, a zenei gondolatok megfogalmazásában — minden jel szerint — korábban ismeretlen mélységekig jutott. Prokofjev I., D-dúr hegedűversenyében — egyrészt — lebilincselő könnyedséggel oldotta meg a legnagyobb nehézségeket, játszotta a legváltozatosabb vonásnemeket, csengette ki hangszere tiszta hangjait — a kár a harminc- kettedikben — a legmagasabb fekvésekben is, másrészt viszont éppen 250 éves Guarneri-he- gedűje időnként a kelleténél tompábban és fátyolosabban szólt. Ilyen szempontból Ravel Tzigane-ja még kevésbé sikerült: már a kezdő kadenciában is sok volt a bizonytalan tónusú, értelmezhetetlen mellékhang, s a kettősfogások időnként hamisan szóltak. Mindkét műre vonatkozóan igaz viszont az is, hogy az előadás kisebb hibái sohasem hatottak zavarólag; a technikai zökkenők a zenei értelmezés meggyőző erejét, élményszerűségét csepbeszélni. Néhány évvel ezelőtt voltam Olaszországban. Előtte pár órát vettem olaszból és aztán ott, kint rövid idő alatt ráhangolódtam az olasz nyelvre. így, ami a latinnak a jövőjét illeti, én eléggé bizakodó vagyok. Az oktatásügy vezetői ismételten felfigyeltek a latinra. Lehet, hogy idővel mégis „belefér" majd az általános műveltségbe? — A latin kultúra nekünk, magyaroknak többszörösen is fontos lehet, hiszen történelmünknek minden régióját át- meg átszövi... — Természetesen arról, hogy mit jelentenek a kulturális hagyományok, Bartók és Kodály csodálatos dolgokat mondott. A latin pedig ebből a szempontból olyan, mint a Via Appia, az eredeti római kori út, amelyen ugyanúgy járkálnak ma is az emberek, mint valamikor. Janus Pannonius, az első magyar — Pécsett élt — költő latinul írt. Latinul írtak ’előtte és utána még sokan. Berzsenyitől kezdve nagy, magyarul verselő költőink — a Nyugat nemzedékén óf szinte napjainkig — szívesen merítettek, merítenek a latinból. Sokat köszönhet a latinnak a magyar nyelv is. Gondoljunk csak a nyelvújításra, amelynek latin műveltségű íróink voltak a zászlóvivői. De a latin őrizte, hordozta évezredeken át a nemzetközi humánomot is. Az irodalom, a tudomány, a filozófia nyelve évszázadokon át a latin volt. A latin kultúra, a latin irodalom, a római kori művészet az európai kultúra legerőteljesebb és mindmáig talán legmagvasabb részét képezi. Még a görögséget is a latin közvetítésével ismerhettük meg. Mindemellett a hétköznapi élet, a civilizáció is tele van latin eredetű dolgokkal. Csak körül kell néznünk, hogy elcsodálkozzunk: mi minden származik a rómaiaktól. Különösen érdekes mindez itt, Pécsett és a bennünket körülvevő Pannóniában. Pécs neve például eqy — a rómaiakat meqelőző — itteni törzs vezéréről, Sunoianusról nyerte a nevét. Vagy itt volt a avönvörű Marcus Aurélius szoborlelet, amelynek kapcsán rengeteg nevelő hatású : ismeretet „tálalhatnánk fel” : a fiataloknak. Nekem az a; véleményem. hoav a latin kultúra az emberiség leg- : egyetemesebb kultúrája. Egy- ; re úiabb és úiabb össze- ■ füqoések tárulnak fel vele ! kapcsolatban. Olyan a latin napjainkban, mint a porából megelevenedő főnix. A gyerekek eleve érzik mindezt. Tudják, hogy ez a nyelv, ez a kultúra eay igazán szép, békés eszköz a kezükben, eszköz, amit jövőjük érdekében nagy haszonnal forgathatnak, használhatnak. Azt hiszem, aki kicsit is belemélyed, nem tud és nem is akar szabadulni varázsától. Bebesi Károly pet sem csökkentették. Mindez együtt: igazi előadóművészi bravúr, igazi csoda! Egy ráadásként játszott, remek variációsorozat, valamint a szünet után kitűnő előadásban hangzott el Sosztakovics I., F-dúr szimfóniája. A hatásos, meglepő ötletekben és fanyar humorban bővelkedő mű —- különösen a két utolsó tétel érett, kiegyensúlyozott tolmácsolásával — méltán aratott sikert a részben klasszikus, részben keleti, népi ihletésben fogant művek hangversenyén. Varga J. 8. HÉTVÉGE
