Dunántúli Napló, 1984. május (41. évfolyam, 119-148. szám)
1984-05-25 / 142. szám
Dunántúlt napló 1984. május 25., péntek Gondolatok a Központi Bizottság állásfoglalása után ' * A gazdaságirányítás megújításának igényétől visszhangzik az ország. Cikkünk szerzője, a pécsi ianus Pannonius Tudományegyetem Közgazdaságtudományi Karának docense, az egyetemi baráti napok keretében ma délután előadást tart, ennek rövidített változatát találja itt az olvasó.------ » ■ A közelmúltban olyan dokumentumok, állásfoglalások lát. tok napvilágot, amelyeket — túlzás nélkül állíthatjuk — feszült figyelemmel várt társadalmunk. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizott. ságának 1984. április 17-i üléséről kiadott közlemény, a Központi Bizottság állásfoglalása a gazdaságirányítási rendszer továbbfejlesztésének feladatairól (amelynek teljes szövegét a Pártélet és a Társadalmi Szemle friss számai közük), Havasi Ferenc cikke a gazdaságirányítás továbbfejlesztéséről, illetve Bognár József Figyelő-beli tanulmánya a gazdaságirányítás és a társadalom kapcsolatáról egyaránt jelzik, hogy a gazdasági mechanizmus reformjával kapcsolatos viták egy szakasza lezárult. A párt — az eddigi hagyományoknak megfelelően — az igen széles körű, részben publikus, részben bizottsági szintű viták tanulságait felhasználva határozott programot ' adott az egyes állami szervek és a központi gazdaságirányító szervek számára — a további munka kereteire illetően. A keretek tartalmának szabályozástechnikai szintig történő lebontása még további, igen kemény munkát igényel az érdekeltek részéről. Időközben — mint ismeretes — elkészült a Minisztertanács munkaprogramja is. E hasábokon — az alapvető dokumentumokban foglaltakat ismertnek feltételezve — mindössze egy-két felvetés, kérdés jelzésére nyílik mód, ezért szinte csak az MSZMP KB ál- lásfoqlalásának elemzésére szorítkozunk, mint háttérre, és ezen keresztül teszünk kísérletet néhány gondolat kifejtésére. Viták az elnevezés körül Az ország közvéleménye előtt ismert, hogy a leghevesebb viták egy terminológiai probléma körül sűrűsödtek, amelynek lényege az volt, hogy helyes-e újabb reformnak nevezni az akkor még csak éppen hogy kirajzolódó közgazdasági koncepciót. A vitában állásfoglalók — függetlenül attól, hogy a „gazdaságirányítás továbbfejlesztése” vagy a „második reform” kifejezéshez álltak közelebb — sokszor szemantikai bravúrokkal próbálták az igencsak eltérő nézeteket összehangolni. Ezt a problémát lényegében az idő döntötte el. Az 1979—1984-es korszak — nem kell hozzá különösebb jóstehetség — évek múltán igen népszerű terepe lesz gazdaságtörténészeinknek és politológusainknak. Rövid távúnak hitt gazdaságpolitikánk kényszerű megnyúlása, a felhalmozódott . belső és külső gondok tették egyértelművé, hogy nemcsak az 1968-as elgondolások következetesebb megvalósítósóra, hanem a közgazdasági és a társadalomtudományi arzenál újabb eszközei bevezetésére is szükség van, mégpedig úgy, hogy a külkereskedelmi mérleg kényes egyensúlya és a fizetési mérleg komoly hiánya miatt talán az egyébként szükségesnél is markánsabban kell a szabályozórendszer külgazdasággal közvetlenül összefüggő elemeire koncentrálnunk. Ma már a konkrét elnevezés helyett minden mértékadó forrás az átfogó, összehangolt fejlesztést, a gazdaság megújításának igényét szorgalmazza. Az elmúlt öt év arra is megtanított bennünket, hogy a közgazdasági eszköztár bővítésének sem a gazdasági, sem pedig a társadalmi előfeltételeit és konzekvenciáit nem szabad figyelmen kívül hagyni. Noha az erőszakolt szétválasztás semmiképp sem indokolt, mégis megkockáztatható: ahogy a közgazdászok nem hivatkozhatnak csak arra, hogy a gazdaságirányítási rendszer új elemeit (árszabályozás, a szervezeti rendszer sok irányú módosítása stb.) korábban más közegben, következetesebben kellett volna érvényesíteni, úgy politikai, morális szempontból sem indokolt a deklarált elvek és a gyakorlat között húzódó — egyébként alig csökkenő — ellentmondásokba való belenyugvás. Éppen ezért örömteli, hogy a Központi Bizottság állásfoglalása komplex, átgondolt fejlesztési elképzeléseket ír körül a gazdaságirányítási rendszerrel kapcsolatosan. Mivel a dokumentumok elsősorban a gazdasági mechanizmus korszerűsítésére koncentrálnak, nem mérhető még fel jelenleg, hogy milyen súlyponti eltolódások várhatók a gazdaságpolitikában. Ez azonban ma még több szempontból sem okozhat gondot. Egyrészt azért nem, mert mind a gazdaságpolitikában, mind a népgazdasági tervezésben a dokumentumok a változatlan, alternatívákban történő megközelítés elsőrendű fontosságát sejtetik. Másrészt pedig azért nem, mert a tervezett szabályozórendszer körvonalai az importkorlátozás jelenlegi kényszerű rendjének — legalábbis részleges — enyhítését ígérik. Az 1979—84-es időszak minden bizonnyal leginkább ellentétes érzelmeket kiváltó kifejezése a „kézi vezérlés”. E kategória arra utal, hogy egy több szempontból legyengült, egyensúlyzavarokkal küzdő gazdaságot nem lehet a piaci viszonyokat is érdemben felhasználó, ún. normatív szabályozással irányítani, hanem az egyedi beruházásokat, a nép- gazdasági érdeket intézményekben, sőt személyekben megtestesítő döntésekre is — egyre inkább — szükség van. Aligha tévedünk, ha azt állítjuk: a közgazdasági és társadalmi viták kevésbé lettek volna szélsőségesek, ha a kézi vezérlést el tudjuk kerülni, azaz a gazdaság nem kerül olyan nehéz helyzetbe, mint amilyenbe került. A piac haUhörének bővítése Az MSZMP Központi Bizottságának határozata és állás- foglalása egy értelműén hitelt tesz amellett, hogy a hatékonyság, minőség, versenyképesség égetően szükséges emelése csak a piaci viszonyok aktívabb felhasználásával lehet reális cél. „Gazdaságpolitikai céljaink elérése megköveteli ... a szabályozott belső piaci szerepének, hatókörének bővítését...” — olvashatjuk az állásfoglalásban. A már sokszor említett 1979 —84-es időszak egyik további jellemzője volt, hogy határozott szándékaink ellenére sem szűntek meg a már korábban is lejátszódott „visszarendeződési folyamatok". Ez azt jelenti, hogy a szelektivitást és a teljesítményorientációt kiváltani szándékozó, egyre erősödő közgazdasági dózist a szervezeti rendszer (a gazdálkodó szféra és az intézményrendszer egyaránt) az esetek többségében hatástalanítani tudta, az elburjánzódott támogatási rendszer szövevényei között sok vállalat számára akadt búvóhely, vagy akár óvóhely. Jövőnk záloga, hogy a teljesítményközpontúság a társadalom szinte valamennyi szereplőjére kiterjedjen. Nagyon nehéz, sok kockázatot, esetenként áldozatot is igénylő feladatról van szó, de nem lehet más választásunk. A cél megvalósításához elengedhetetlen az emberi tényező szerepének a mainál teljesebb kibontakoztatása, amire a dokumentumok többször is utalnak. A gazdaságirányítás új elemeinek számbavétele arra utal, hogy a párt sokoldalúan és mélyen elemezte a társadalom- tudományok, és ezen belül természetszerűleg elsősorban a közgazdaságtudomány részben korábbi és részben újabb eredményeit, az egyes - az utóbbi években egymáshoz szembetűnően közeledő — koncepciókat. A pártdokumentumok a kormányzati szervektől nagyobb eredményességet várnak el a központi fejlesztési feladatok meghatározását és kivitelezését illetően. A jövőben a népgazdasági tervezésnek jobban kell koncentrálni az alapvető kulcsfeladatokra és meg kell alapoznia a szelektív fejlesztés- politikát. Erősödni fog a jövőben az illetékes kormányzati szervek szerepe és felelőssége a forgalmi folyamatok lehetőség szerinti zavartalanná tételében. A Központi Bizottság állás- foglalása szorgalmazza a bankrendszer továbbfejlesztését és a tőkeáramlás lehetséges intézményrendszerének szerves beillesztését a gazdasági mechanizmusba. A keresleti-kínálati viszonyok kiegyenlítődési tendenciáját feltételezve és a konkrét egyensúlyi, vagy éppen egyensúlytalansági (kereslettúlsúly) helyzet függvényében a gazdaság egyes szegmenseiben a gazdálkodó szervek minél nagyobb hányadában lehetővé kell tenni a teljesítménytől jobban függő bérszabályozási' formák érvényesülését, a versenyárrendszer korlátainak fokozatos feloldását. Kétségtelen, hogy az ár- és bérszabályozás súlyainak kezelése igényli a leginkább precíziós tevékenységet. Gondoljunk csak bele a következő paradoxonba: ahhoz, hogy a keresleti-kínálati viszonyok kiegyenlítődjenek és jelentősen mérséklődjön a hiány — a mainál „piacibb” termelői árrendszerre van szükség, a piaci viszonyokat aktívan felhasználó árrendszer viszont feltételezi a kiegyenlített keresleti-kínálati viszonyokat! Hasonló „róka fogta csuka” ellentmondással lehetne megfogalmazni a bérek, a tőkeáramlás, az állami gazdaság szerepe, a jövedelmi egyenlőtlenségek stb. viszonylatában is. Dj vállalatvezetési formák Vélhetően hosszú vita előzte meg az új vállalati vezetési formákat, különösen ami a vállalati tanács által vezetett vállalatokat illeti. (A választott vezetőség által irányított, bizonyos önigazgatási elemeket is mutató gazdálkodó szervek a kisebb méretű vállalatok körében honosodnak majd meg.) Szinte havonta változott az elképzelés a vállalati szervezés hatáskörét, összetételét illetően, ami természetesnek tekinthető, hiszen a tulajdonosi, tulajdonlási funkciók — állam és vállalata közötti — újraértelmezéséről, elosztásáról van szó. A dokumentumokból arra következtethetünk, hogy lényeA KSH Baranya megyei Igazgatósága jelenti A gabona termésmennyisége Baranya megyében , 1000 1 + A búra és a kukorica termésátlaga. kg/hektór »00 7000 i<g/ha ! V D-o-o— kukorica o-o-o- búza Baranya megyében 6000 ■ -■—a— kukorica búza országosan f k í 5000 A A-a-a*'*'i V * % w 1 X 400Q.-O' O'0' A 7 í % 7 r-o-< \ \ °' o fi o o/ 3000 F'0-( 5 s if > \ • \ V 4 1971 1972 1973 1974 1975 1976 1977 19* 1979 1980 1981 1982 1983 * A búza, rozs, őszi árpa, tavaszi árpa, zab, kukorioa figyelembe vitelével. A gabonafélék termés- eredményei Baranyában gesen több stratégiai tulajdonosi jogosítvánnyal bírnak majd az e körbe tartozó gazdálkodó egységek, de az államigazgatásról való leválás teljes egészében nem történik meg, noha csupán törvényességi felügyeletet ír elő a Központi Bizottság állásfoglalása. „... állami hatáskörben marad: az állami vállalatok alapítása és egyidejűleg a tevékenységi kör meghatározása, a vállalatvezetési forma, valamint a vezetőkkel kapcsolatos káderhatáskör megállapítása, a vállalatok megszüntetése" — szögezi le az állásfoglalás. Talán ezzel is magyarázható, hogy a vállalati tanácsba delegáltak harmadik csoportja (a gazdaságirányító szervek képviselői) már nem kerültek bele a dokumentumok szövegébe. Egyértelműnek tűnik, hogy a vállalati tanács és a központi szervek együttesen látják majd el a stratégiai tulajdonosi funkciókat. E területen is határozottan törekedni kell majd a jövőben arra, hogy az együttes tulajdonlás ne lehessen alapja esetleges újabb visszarendeződési folyamatoknak. Ismeretes, hogy a termék- szerkezet korszerűsítésében nem értünk el mértékadó változást az elmúlt öt évben sem. A dokumentumok kiemelt hangsúlyt adnak a szelektivitás elkerülhetetlenségének. Éppen ezért utalni kell arra, hogy a termékszerkezet korszerűsítése nem nélkülözheti az átgondolt fejlesztési stratégiát. Annál is inkább, mert a KB-határozat első interpretációi között nem egy a termékszerkezet korszerűsítésétől elszakítottan, attól szinte függetlenül szorgalmazza a külgazdasági munka hatékonyságának fokozását, az exportágazatok fejlesztését. Nem szabad elfelejteni, hogy az 1979—84-es korszak külkereskedelme olyan termékszerkezetben realizálódott, amit nem tartunk jónak. Dr. Veress József A hatodik ötéves terv teljesítése érdekében meghirdetett gabonaprogram megvalósításában Baranyának is nagy szerepe van, a tervidőszak végére egymillió tonna gabonát várnak. E feladat teljesítéséhez a megye adottságai megvannak, hiszen már 1983-ban csaknem elérte ezt a termés- mennyiséget. A búza és a kukorica termésátlagai Baranyában évről évre meghaladják az országos átlagot. 1983-ban — az előző évhez viszonyítva — búzából az országos stagnálás mellett mérsékeltebben csökkent a hektáronkénti hozam, mely búzából 5386, kukoricából 7414 kilogramm volt. Az évek közötti ingadozást elsősorban az időjárás hatása okozta, melyet a korszerűsödő agrotechnika csak mérsékelni tudott. Pécs, július ©—7. Készülődés a 23. közgazdász vándorgyűlésre A Magyar Közgazdasági Társaság július 6—7-én Pécsett rendezi meg az idei közgazdász vándorgyűlést. Az ország közgazdász társadalmának hagyományos évi találkozójára immár 23. alkalommal kerül sor, tegyük hozzá, Pécs nem először lesz házigazda, a hatvanas években éppen mi voltunk az első vidéki város, ahol vándorgyűlést rendeztek. Az előkészületek az év elejétől folynak, azóta már lezárultak a jelentkezések, véglegesítették a programot. Ebből az alkalomból kerestük meg kérdéseinkkel dr. Várszegi Károlyt, a társaság Baranya megyei szervezetének titkárát. — Mi lesz a témája az idei közgazdász vándorgyűlésnek? — A szervezők ezúttal is nagyon időszerű témákat tűztek napirendre, az előadások a gazdasági mechanizmus továbbfejlesztését célzó törekvésekbe illeszkednek be. A program szerint a vándorgyűlés nyitó előadását dr. Faluvégi Lajos miniszterelnök-helyettes tartja Gazdasági hatékonyság, gazdasági irányítás címmel. Ezután két korreferátum hangzik él, dr. Kapolyi László ipari miniszteré és Váncsa Jenő mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszteré. Az együttes ülést követően négy szekcióban folyik majd g munka. A „Tervezés, szabályozás, ár" szekció előadója dr. Hoós János, az Országos Tervhivatal államtitkára lesz. A „Tőke, tőkeallokáDr. Faluvégi Lajos miniszterelnökhelyettes tart nyitó előadást ció, bank" szekcióban dr. Tímár Mátyás, a Magyar Nemzeti Bank elnöke; a „Munkaerő és bérrendszer” szekcióban dr. Rácz Albert, az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal elnöke; „A vállalati műszaki fejlesztés, különös tekintettel a kutatás-ter. melés-értékesítés, mint a fejlesztés és folyamatszabályozás egységére" elnevezésű szekcióban pedig dr. Pulai Miklós, az Országos Tervhivatal elnökhelyettese. A szekcióüléseken elhangzott előadásokat természetesen vita követi. — Mint házigazdák, szót kapnak-e a baranyai közgazdák? — Igen, a szekcióülések előadásaihoz többen is kapcsolódnak majd korreferátumokkal, ezeket az ajánlkozásokat a társaság országos vezetősége is elfogadta. A szekcióülések vitáihoz hozzászólni készül dr. Bélyácz Iván, dr. László Gyula, dr. Szabó Gábor, dr. Veress József, valamennyien a pécsi Janus Pannonius Tudomány- egyetem Közgazdaságtudományi Karának oktatói, továbbá Brun József, a Baranya megyei Állatforgalmi és Húsipari Vállalat igazgatója és Botos Károly, a Pécsi Bőrgyár üzemve- zetőhélyettese. — Hány résztvevőt várnak? — Az ország minden részéből 750-en jelentkeztek, rajtuk kívül legalább 250-en ott lesznek a baranyai közgazdászok, így összesen ezer résztvevőre számítunk. — A vándorgyűlés színhelye? — A Pécsi Orvostudományi Egyetem aulája, s ugyanitt, ez egyetem előadótermeiben zajlanak a szekcióülések. — Hétszázötven résztvevőt várnak. A nyár kellős közepén hol szállásolnak el ennyi embert? — A pécsi szállodákban és az egyetemi, főiskolai kollégiumokban. Reméljük, a résztvevők jól érzik majd magukat szabad idejükben is, aminek hasznos eltöltéséhez jó alkalmat nyújtanak a Pécsi Nyári Színház előadásai is. Mindent megteszünk a vándorgyűlés zökkenőmentes lebonyolításáért, azért, hogy a résztvevők szellemiekben gazdagodva, kellemes emlékekkel távozzanak, s vigyék el Pécs és Baranya jó hírét az országban — mondta nyilatkozata végén dr. Várszegi Károly, a Magyar Közgazdasági Társaság megyei titkára. M. Z. Rovatszerkesztő: MIKLÓSVÁRI ZOLTÁN
