Dunántúli Napló, 1984. május (41. évfolyam, 119-148. szám)

1984-05-23 / 140. szám

1984. május 23. szerda Dunántúlt napló 5 Azok: az alkohol Javul a kiskertek vetőmagellátása Sajtótájékoztató Kaposváron Autósztrádák, új hidak, háromvariációs terv / I \f r-V. ■' ­Térképünkön a legvastagabb vonalak a tervezett autópályákat, a vékonyabbak az elsőrendű és másodrendű utak hálózatát jelzik. A jubiláló kórus közös próbán a Művészeti Szakközépiskola ze­nekarával Fotó: Lauter L. Az 500. sz. szakmunkásképző két jubileuma Országos első díjak, elismerések Társadalmi vita az országos közúthálózat fejlesztéséről Munkatársunk telelonjelen­tése A hétvégeken, kora tavasztól késő őszig valósággal elnépte­lenednek az ország nagyváro­sai. Ilyenkor országszerte más­fél—kétmillió kiskerttulajdonos igyekszik a zöldbe kertet mű­velni, Napjainkra a kertmozga­lom igazi népmozgalom lett Magyarországon. Az ország zöldségellátásának és az ex­portnak 40, néhány különösen munkaigényes zöldség eseté­ben 80 százalékát a kiskertek­ben maga a lakosság termeli meg. A hétvégi telkek és hob­bikertek szerepe meghatározó a családok önellátásában is. Fontos népgazdasági érdek fű­ződik ahhoz, hogy ezt a kétmil­liós kertművelő réteget, meg­felelő, magas biológiai értékű vetőmaggal lássa el a kereske­delem. E fontos témakörben rendez­tek tanácskozást tegnap Ka­posváron, a Hazafias Népfront Somogy megyei Bizottságának székházában, három megye vetőmagboltjainak vezetői ré­szére. Szakái László, a Vető­magtermeltető és Értékesitő Vállalat Dél-dunántúli Területi központjának igazgatója meg­nyitójában rámutatott: a kis­termelői vetőmagellátás a vál­lalat tevékenységében és ered­ményében csak 2—3 százalék arányt képvisel, mégis kiemel­ten kezelik, mert a kertmozga­lom az országnak ebben a tér­ségében különösen dinamiku­san fejlődött. Míg 1975-ben még csak 4 millió, addig 1984- ben már 7,8 millió egységcso­magolt, tasakolt vetőmagot for­galmazót; a vállalat a három megve 600 boltiában. (Ezen be­lül Baranya 169 boltjában az idén 2,5 millió tasak vetőmag került forgalomba.) A jövőben különösen kiemelten foglalkoz­nak a dél-baranyai, és a dél­balatoni terület ellátásával. Az előbbit a mediterrán adottsá­gok, a koraiság, az utóbbit pe­dig a Balaton-parti üdülők, tu­risták jobb ellátása indokolja. A továbbiakban Varga György, a Vetőmag Vállalat belföldi ellátó központjának a főmérnöke adott tájékoztatást azokról ez intézkedésekről, amelyekkel a lakossági vető- mogellátás színvonalát kíván­ják növelni. Jelenleg 5 nagy- kapacitású automata gépsoruk van. Ezeken az automatákon 34 zöldségfajból 241 zöldség­fajtát, és 61 virágfajból pedig 328 fajtát tasakolnak. Ezenkívül 31 gazdasági növény 56 fajtá­ját csomagolják negyed, fél és egykilós kiszerelésbe a lakos­ságnak. A választék különösen a kül­földiekkel minden tekintetben versenyképes hazai fajtákból ma .már igen széles. Csak pap­rikából 33 fajtát, paradicsom­ból 30, fejeskáposztából 20, karfiolból 15 fajtát hoznak for­galomba. Igaz, az importlehe­tőségek a fóliás termelést kivé­ve korlátozottak. A behozatalra mindössze 43 millió forint áll rendelkezésre a lakossági ellá­tásra, a konzerv- és hűtőipar igényének kielégítésére. Meg­nyugtatónak nevezte azonban, hogy mindenből van magyar helyettesítő fajta, s Európában Kamillaszüret Heves megye határában mintegy 80-féle vadon termő gyógynövényt gyűjtenek az év különböző időszakaiban. Az idény mindig a kamilla szedé­sével kezdődik. Az idén még az átlagosnál is korábban vi­rágzott ki ezen a vidéken az összes gyógynövények közül legismertebb és legáltaláno­sabban használt kamilla. A Ti­szától a Mátráig nagy fehér foltokban fellelhető híres drog szedése legalább három hétig eltart. a minőséget tekintve Hollan­dia, Dánia és Franciaország után a magyar zöldségmag kö­vetkezik. Csak a csomagolás terén van még lemaradás, eb­ben kíván lépni most a válla­lat. Már az idén megkezdik a fűszer, és gyógynövények és a különleges zöldségfélék mag­jainak tasakolását is, mert ezek iránt megnőtt a lakosság igénye. Újdonságuk lesz a há- zikert-csomag, amelyben a kezdő hobbikertészek részére 15—20-féle zöldségmagvat csomagolnak. A dughagymát és virághagymát eddig csak ömlesztve árusították, rövidesen megkezdik a hagymafélék do­bozos forgalmazását is. Rné Két jubileumot ünnepel az Ifjúsági Házán ma Pécsett az 500. sz. Zrínyi Miklós Ipari Szakmunkásképző Intézet: 30 évvel ezelőtt alakult meg az is­kola néptánccsoportja és 25 évvel ezelőtt vegyeskara. Az intézetben ma 1650 fia­tal tanul huszonnyolc szakmát: a fiúk többsége vasasnak ké­szül, női szabónak, nyomdász­nak a lányok. Pécsről, Bara­nyából és egy-két szakmába a környező megyékből is jönnek ide tanulni. Mégpedig — mint az ország más szakmunkáskép­zőjébe is — általában köze­pes vagy annál gyengébb bi­zonyítvánnyal: viszonylag élén- kebb szakmai érdeklődéssel és halványabb figyelemmel a hu­mán tárgyak iránt. Megkülön­böztetett fontosságuk van te­hát azoknak a szakköröknek és művészeti csoportoknak, amelyek a művészetek iránti érdeklődés felkeltésének, a tá­jékoztatásnak, tanulásnak és főleg a nevelésnek a műhelyei, és egyúttal lehetőséget adnak a közösségi élet, a barátsá­gok kiteljesedésére is. Ezért támogatja az iskola vezetése e két kiemelkedő csoportot, és segíti a vezetők, tehetséges, áldozatkész tanárok, oktatók munkáját. A tánccsoport Szózuj István vezetésével alakult meg 1954- ben. Gerner István tizenöt évig irányította az együttest, ma Babies István végzi ezt a fel­adatot. Kezdetben a Mecsek, később a KISZÖV-együttes je­lentette a bázist, ez utóbbinak utánpótlási forrása is lett a Zrínyi csoportja: Ide mindenki jöhetett, akit vonzott a társa­ság, a szereplési alkalom, a külföldi utazás: a legügyetle­nebb gyerek is táncolhatott egyet. Gimnáziumokkal egy kategóriában versenyeztek a kulturális szemléken és meg­fordultak az ország szinte min­den városában. A csoport a Szocialista Kultúráért kitünte­tést mondhatja magáénak, és aranyérmek, hazai sikerek egész sorát. Akárcsak az énekkar, amely az 1957—58-as tanévben ala­kult Pécsi Géza, az iskola már nyugdíjas tanárának vezetésé­vel. Az énekkart 1980 óta Gesz­ti Gyuláné irányítja. A zenei előképzettség vagy hiányzik, vagy minimális az idekerülő gyerekeknél, és a szakmunkás- képzőkben nincs énektanítás. De meg lehet szerettetni velük a zenét, ha megismerik az éneklés örömét, s akkor szak­munkásképzőben is lehet olyan száztagú vegyeskart működtet­ni, amely a Szocialista Kultú­ráért kitüntetést éppen úgy ki­érdemli, mint a nivódíjat vagy legutóbb tavaly Az év kórusa cimet. Országos első díjak, ha­zai és külföldi ismertség teszik vonzóvá a kórust a diákok előtt, amelyben szerepelni a heti 34—35 tanítási óra és gyakorlat után is érdemes. G. T. 1979 áprilisában úgy foglalt állást az MSZMP gazdaságpo­litikai bizottsága, hogy ki kell dolgozni a közúthálózat nagy­távlatú fejlesztési kerettervét, unnál is inkább, mert a hosszú­távú társadalmi-gazdasági fej­lődés megkívánja, sőt előirá­nyozza, hogy a közlekedés fej­lesztése során a hálózat fej­lesztésének kell elsőbbséget kapnia, így például az autópá­lya-építéseknek, valamint az új Duna- és Tisza-hidak építésé­nek. A magyarországi közútháló­zat-fejlesztés tervén tavaly év elején kezdtek el dolgozni, az UVATERV-nél, Mihályfy Árpád vezetésével. A terv ma még nem végleges, a koncepciónak pillanatnyilag három változata van, ezek közül lehet választa­ni, illetve lehet rajtuk alakítani, módosítani. Azért, hogy az op­timális változat valósuljon majd meg, a Hazafias Népfront, a Közlekedési Minisztériummal és az UVATERV-vel közösen társa­dalmi vitára bocsátotta a terv- változatokat. Ennek keretében került sor tegnap délelőtt a dél-dunántúli régió szakembe­reinek társadalmi vitájára, amelyen Baranya, Somogy, Tolna és Zala megye képviselői vettek részt. A vitaindítót Bánóczy István, a KM főtanácsosa tartotta. Az egyértelmű, hogy a jelenlegi közúthálózat nem elégíti ki az igényeket — a mostaniakat sem, nem is szólva a közleke­dés várható fejlődéséről. A je­lenlegi tervkoncepciót három különböző időpontból kell szemlélnünk: az első az úgy­nevezett nagytávú terv, ez arra a távlati időre vonatkozik, ami­kor ezer lakosra háromszáz személygépkocsi jut; második a hosszútávú terv, amikor ezer lakosra még csak 200 gépkocsit számolnak, ez körülbelül az ezredfordulóra valósul meg, S végül a harmadik, a középtávú hálózati terv, ami 1990-re vo­natkozik. Ez utóbbit már sze­retnék a következő ötéves terv kialakításánál is figyelembe venni, s ez része lenne az Or­szágos Területrendezési Terv­nek is. Nincs itt most mód és hely arra, hogy fölsoroljuk, mi mindent kell figyelembe venni egy ilyen átfogó, az egész or­szágot és az utánunk követke­ző generációkat is érintő terv kidolgozásakor. Ehelyett rövi­den a koncepció lényegéről, a tervváltozatokról. A terv, amelyet vitára bocsá­tottak, az ország úthálózatának legfontosabb részével, egy kö­rülbelül 15 ezer kilométeres há­lózattal foglalkozik, ezek azok az utak, amelyeken az ország forgalmának 80 százaléka bo­nyolódik le. A jelenlegi három változaton csupán néhány el­térés van, de éppen ezek azok, amelyek feltehetőleg kiváltják az adott terület képviselői kö­zötti vitát, ahogy az tegnap is történt az MTESZ székházá­ban. A legfontosabb kérdésfek az autósztrádák, az elsőrendű főútvonalak, a Duna-hidak építése voltak. Magyarországon új híd új helyen 1944 óta nem épült. A Budapesttől délre lévő folyó­szakaszon a legkritikusabb a helyzet, ennek javítására is há­rom változat készült. Mindegyik tervben szerepel a már meglé­vő dunaföldvári híd és egy dunaújvárosi híd, ezeket az el­ső változatban egy szekszárdi és egy mohácsi új hid egészí­tené ki. A második változatban Kalocsánál és Szeremlénél, a harmadikban csak Szeremlénél épülne új híd. A tegnapi vitán mindenki egyértelműen az első változat mellett foglalt állást. Ha ezek a hidak .megépülné' nek, hihetetlenül könnyű — és jövel gazdaságosabb — lenne a két országrész közötti közle­kedés. Az autópályák tervénél a már meglévő hálózaton kívül természetesen a legfontosabb nemzetközi útvonalakat is fi­gyelembe kellett venni. Az autópályák átlósan keresztez­nék az országot, Hegyeshalom (Rajka)—Győr—Budapest— Szeged — Röszke (Nagylak), va­lamint Letenye—Székesfehér­vár— Budapest—Miskolc— Nyíregyháza—Beregsurány irá­nyában. Változatként a Buda­pest— Debrecen és a Buda­pest— Pécs autópályát javasol­ták, de legnagyobb valószínű­ség szerint ezek kiemelt, első rendű főutak lesznek. Az utak sugarassága ugyan részben megmarad, de a terv egyik fő célja az volt, hogy az útháló­zatban megszüntesse a Buda- pest-centrikusságot, ezért rá­csosán, észak—dél és kelet— nyugat irányban több új főút­vonalat is a tervbe építettek. Inzsel Ottó, a Hazafias Nép­front Országos Tanácsának osz­tályvezetője a társadalmi vitát több okból is fontos politikai kérdésnek minősítette. Ma már, a korábbi évtizedekkel szem­ben, mondta, a falvak és az aprófalvak népességmegtartó képességéről beszélünk, s en­nek egyik legfontosabb ténye­zője az úthálózat fejlesztése. A társadalmi vita elősegíti azt, hogy esetleg csak egy-egy tár­ca érdekeit vegyük figyelembe, ehelyett az egész országot kell nézni. Éppen ezért hangsúlyoz­ta, szükséges, hogy ne csak az országos tervet, hanem egy- egy megyét érintő településfej­lesztési tervet is mindenkor vi­tassanak meg az érdekeltek­kel. Dücső Csilla Tulajdonképpen kérdőjel kí­vánkozik a cím után — véli a jegyzetíró —, mert mintha be­lenyugvást, mi több: védeke­zést sugallna a kijelentő mód. Azt, hogy számtalan jelenség, azok szomorú következményei a részegséggel, az alkoholiz­mussal kezdődnének. Nem a pohár előszöri felemelésével. Óhatatlanul vetődik fel a kér­dés a Baranya megyei Rendőr­főkapitányság által a pécsi Helyőrségi Művelődési Otthon­ban rendezett kiállításon: tényleg az alkohol az ok? A választ — megfogalmazni — nehéz. Pedig következhetne néhány számból. Hogy például 1960-ban Magyarországon az alkoholista betegek száma nem érte el a 80 000-et, 1981-ben pedig már 300 000 volt. Vagy abból, hogy 1982-ben fejen­ként 32 liter bort, 87 liter sört, 9 és fél liter égetett szeszt it­tunk! Ha óvatosan akarunk fo. galmazni, azt mondhatjuk: torzultak a társadalom ivási szokásai. Nem egyszerűen töb­bet — sokkal többet — iszunk, hanem főbben is. Tragikus mó­don mind gyakrabban találunk fiatalt, néha gyermekkorút is az alkoholt rendszeresen fo­gyasztók között. Felületes dolog lenne bízni abban, hogy az alkoholizmus ellen küzdő különböző bizott­ságok előbbre jutnak. Erőfeszí­téseik csak mérsékelt eredmé­nyeket hozhatnak, hiszen kép­telenség is megbirkózniuk a rájuk háruló feladattal, re­ménytelen tőlük átütő sikert várni. Sokallta egyértelműbb már. hogy gazdasági, jogi, tu­dati, egészségügyi, közművelő­dési, pedagógiai eszközök együttese — azaz: társadalmi méretű hatóerő — szükséges egy társadalmi méretben ta­pasztalható káros magatartás­sal szemben. Aminek ,,tovagyű­rűzésével" okos előre számol­ni: nő azoknak a családoknak a száma, ahol a szülők alkoho­lizálása szinte magától értető­dővé teszi a fiatal generációk számára a szeszfogyasztást. Az említett kiállítás elsősor­ban ez alkohol és a bűnözés elválaszthatatlan kapcsolatát reprezentál ia — döbbenetes erővel. Mégsem erről szólunk most, megtettük már nagyon sokszor. Inkább vizsaáljunk meg eqy másik oldalt. Az<- tudniil­lik, hogy ha az alkoholizmus­ról esik szó, taglalásában itt legtöbben meg is állnak: maid az egészségügy, a bűnüldözők, társadalmi szervek megoldják. Ho!ot‘ a jelenséa naavon ér­demes a továbbqondolásra, például abból a szempontból: miiven károkat okoz ez c tár. sadalomnak(ban)? Tizenötmllliárd forint körü­li összeg — nagyjából ennyit, összetevői között a két legje­lentősebb: a termelés-kiesés, a táppénz kifizetése miatti vesz­teség, illetve a gyógyítási költ­ségek. Ez azonban csak az anyagi oldal. Arra már vég­képp kevesen gondolnak, hogy vajon mennyi szellemi energia vész el, ég el az alkohol gőzé­ben? Hány és hány értelmes, képzett, elismerésre méltó szel­lemi kapacitással rendelkező embertől várjuk hiába a telje­sítményt, a produktumot, mert szétesik, erkölcsileg-anyagilag a talaját veszti, elbutul az al­kohol miott. Ez nincsen benne a 15 milliárdban . . . S ha — tettük fel a kérdést az előbb — nem egyértelműen az alkohol az ok, akkor mi? Az, hogy nem ismertük még fel kellően az alkoholizmus társa­dalmi veszélyességét, ön- és közösségpusztító erejét. S az, hogy az ellené való harcnak nem találtuk meg a hatékony eszközeit. Pedig már — na­gyon úgy tűnik — lépéshát­rányban vagyunk! Mészáros Attila

Next

/
Thumbnails
Contents