Dunántúli Napló, 1984. május (41. évfolyam, 119-148. szám)

1984-05-20 / 137. szám

magazin # » Jean Gabin jük (a Hálátlan kor) bemutatóján nem várták tárt karokkal. A hazai pro­ducerek már leírták. A negyvenes évek /égére azonban a francia film első szá­mú csillaga lett és maradt haláláig. 1951-ben Georges Lacombe Az éjsza­ka az én birodalmam cimű filmjének mozdonyvezetőjéért elnyerte Velencében 3 Volpi-kupát, és 1954-ben ugyanott jgyanezt a díjat kapta Jacques Becker Grisbijé nek gengszterfőnökéért. 1959- Den a nyugat-berlini fesztiválon a leg- obb férfi-alakítás díjával tüntették ki az Archimedes, a csavargó címszerepéért, 1971-ben ugyanott és ugyanazzal A macska főszerepéért. Gabin repertoárja 3 lehető legszélesebb volt. Játszott mun- tásokat, csavargókat és iparmágnásokat [A nagy családok), veszélyes bűnözőket A szicíliaiak klánja) és Maigret felügye- őt. És volt A nyomorultak felejthetetlen lean Valjeanja. Saját állítása szerint számára a ka­merák előtti játék nem volt szent művé­szi misszió, sem hivatás, hanem olyan oglalkozás, mint bármilyen másik, ame- yet lelkiismeretesen kell gyakorolni. Ahogyan öregedett, egyre gyakrabban elentette ki, hogy visszavonul. Aztán mindig újra a kamerák elé állt. Utolsó ilmje halála évében, 1976-ban készült. lean-Paul Le Chanois, aki többször ren- fezte — A nyomorultakban is —, egy ível Gabin halála előtt mondotta róla: ,Ha visszavonult volna, a francia film így naqy művésszel volna szegényebb. Vzt az űrt senki sem lett volna képes be- ölteni." Egy évre rá végérvényesen „visszavo- íult”, szívroham végzett vele 1976-ban, i filmszalag azonban őrzi alakját. Nem- :edékek csodálhatják utánozhatatlan jgyszerűségét, természetességét, a fiatal 3abin darabos báját, az öreg művész megfoghatatlan varázsát. Ő, akit a rancia film lelkiismeretének neveztek, és ■ ki nem hitt a film jövőjében és halha- atlanságában — halhatatlanná lett. Erdős Márta írté künk: Gyula Batthyány Gyula: Csíki öregasszony Vasárnapi magazin Vasárnapi magazin # Nem felejtjük őket Hol látható? A repülőgép ablakai előtt méltóságtel­jesen úsztak el a vakítóan fe­hér felhők. Kö­zöttük nemrég még a kauká­zusi hegyek hófödte csúcsai voltak látha­tók, ám hamarosan feltűntek a Kárpátok és Magyarország. Lola az ülés karfájára támasz­kodott, fivéreire nézett. Hall­gatagon ültek, arcukon szomo­rúság. Nagyon rég vártak e pillanatra . . . Egy kicsiny grúz faluból, Go- golejszubanyiból, ahová Lola Sziharulidze is való volt, 1941- ben 181 férfi ment a frontra. Velük volt Lola bátyja, Csicsi- ko is. A frontról hosszú, ked­ves leveleket írt, melyeket a háborús szokásnak megfelelő­en annak idején háromszög alakúra hajtogattak. Leveleiben Csicsiko meg­nyugtatta édesanyját, hogy nem vesz részt a nagy ütközetek­ben, mi több, „veszélytelen" motorkerékpáros osztaghoz ke­rült, küldöncként tevékenyke­dik. Az anya nem nagyon hitt neki, különösen azután nem, hogy megírta: megkapta a Honvédő Háború Érdemérmét. Felsóhajtott, megcsóválta fejét és így szólt: „A veszélytelen dolgokért nem szoktak kitün­tetést adni." Folyt a háború és a levelek rendszeresen érkeztek a kis grúz településre. Az egyik al­kalommal azonban a postás nem örömteli arccal és magas­ra emelt levéllel érkezett, mint ahogy szokott, hanem lehor- gasztott fővel. Az édesanyja csak annyit mondott neki: ol­vasd el. „Csicsiko Sziharulid­ze. . . hősi halált ... a Pécsért folytatott harcokban .. ." olvas­ta a postás. Az édesanya nemsokára meghalt. Belepusztult bánatá­ba. öccseinek gondozása Lola törékeny vállaira hárult, aki hosszú éveken keresztül még arra sem ért rá, hogy megér­deklődje, miféle város is az a Pécs. A helyi újságban Lola egy­szer rábukkant egy cikkre, amelyben a győzelem 30. év­fordulója tiszteletére egyik földijének hőstettét írták le. Elolvasta a levelet és megdob­bant a szíve. Cs. Sziharulidze főhadnagy. Lázasan olvasta tovább: „Pécs magyar város felszabadításakor. . ." igen, ez róla szól! A cikk így folytatódott: „Az 53 önálló motorizált ez­red második napja folytat har­cokat Pécs városáért. A hitle­risták elkeseredetten védekez­nek. Hatalmas nehézségek árán három harckocsi sze­mélyzetét elveszítve az ezred harckocsi százada elfoglalta azt az uralgó magaslatot, amely a teherpályaudvarhoz vezető megközelítési utakat védte. Berdnyikov gárda-őr­nagy a gépesített zászlóalj pa­rancsnoka, a harckocsik nyo­mában támadásra indítja a motorizált századot. A 2. motorizált század tá­madási sávjában Cs. Sziharu­lidze főhadnagy századával szemben a hitleristák ellenlö­késre indultak, fokozták tüzü- ket, minden áron meg akarták állítani a század előrenyomu­lását. A motoroskatonák, akik hozzászoktak a gyorsasághoz, a váratlan támadáshoz — gya­log folytatták a támadást. Az utcai harcokban még a kato­nák tőrei, szuronyai is előke­rültek. Amikor Sziharulidze látta, hogy katonái közül sokan a földön maradtak, kihúzta kard­ját és rohamra indult az övéi­vel. Mellét golyó járta át. Az éles fájdalom megállásra kész­tette. Ám a főhadnagy utolsó erejét összeszedve, felkelt a földről. Újból rohamra indult. A ka­tonák körülvették parancsno­kukat, testükkel fedezve őt. Csak a harmadik halálos go­lyó terítette le a hős kommu­nistát. A Pécs városáért folyta­tott harcokban tanúsított hő­siességéért halála után Csicsi­ko Sziharulidze megkapta a Nagy Honvédő Háború II. Ér­demérmét.” Lola Sziharulidze tanítónő lett. Az ezred veteránjainak tanácsa kérésére megpróbálta felkutatni, hol temették el Csí- csikót és ezredtársait. Végül a pécsi pártbizottságtól levél érkezett, melyben ez állott: „Városunk lakói soha nem fe­lejtik el azokat a szovjet kato­nákat, akik életüket adták szabadságunkért. Április 4-én, hazánk felszabadulásának év­fordulója alkalmából elhelyez­zük a hála virágait a szovjet katonák sírján.” A levélhez mellékeltek néhány fényképet, a szovjet hősök temetőjéről. Lola az egyik sírkövön felis­merte Csicsikót, aki egyike volt azoknak a szovjet katonáknak, akik a városért folytatott har­cokban estek el. Lola kinézett a gép ablakán, mely leszálláshoz készülődött. Térdén néhány szál virág és egy maroknyi föld feküdt, me­lyet Gogoleszubani grúz falu­ból hozott magával, ahová a háború után 98-an nem tértek vissza. Anatolij Littman VÍZSZINTES 1. A képen látható szobor alkotója és címe (zárt betűk: M, Z, S, Y, M, 0, M). 12. A francia Republikánus Népi Mozgalom rövidítése. 13. Is­mert szovjet-orosz zeneművész. 14. Régi néogyűlés. 15. A talaj mikroszkopikus élővilága. 17. Versenyjátékok színhelye. 18. Fejetlen terv! 19. Francia muta­tónévmás. 20. Irkutszk folyója. 21. Nemzetközi vívószövetség. 22. Fukar skót! 23. Reményfu­tam. 25. Tanítójelölt. 27. Érték nélküli zenei díszítés. 29. El­hagyja a versenytársát. 30. Ha­rapással ejt sebet. 32. ... alja: Magyarországon a középkor­ban használt mértékegység. 33. Kábítószer. 34. Észak-Westfá- liában eredő nyugatnémet fo­lyó. 36. Tő távirati nyelven. 38. Hüvelyes kultúrnövény. 40. ... kő: egy kis sajnálkozás. 42. Élőlény létének folyamata, tar­tama. 43. Előírt mennyiség. 45. Megdorgál. 46. Ő — németül. 47. Belefolyat. 48. Dunántúli dombvidék. 53. Fiatal szarvas­bikának még el nem ágazott •agancsa. 55. Sav és bázis ered­ménye. 56. Felléptidíj. 57. Sem erre, sem arra. 59. Kiszélesít. 60. Görög törzs legendás ős­apja. 61. Egyetemi csoport. FÜGGŐLEGES 2. Leköti a kíváncsiságát. 3. Olasz labdarúgócsapat. 4. Eső­nek kitett. 5. ...in fabula: me­sebeli béka. 6. Elfogadható ér­velés. 7. Dél-Amerikóban ho­nos tengeri malac. 8. Jóval ke­csegtet. 9. Időegység. 10. Fo­rint értéke. 11. Hágó, tibeti földrajzi nevekben. 12. Hol lát­ható a képen ábrázolt szobor? (zárt betűk: I, Z, A, N, U, R, A). 16. Tízszeres világbajnok asztaliteniszező-nőnk (Gizella). 17. Nemesfém vegyjele. 18. Ar­cátlanul pimasz. 21. Megoszr tottan. 24. Hajlott irányú. 26. Király olaszul. 28. Sajtot for­mába önt. 31. Eljut a csúcsig. 35. Ausztráliában élő tüskés gyíkfajta. 37. Halkan haladó. 39. Finom tejtermék névelővel. 41. Bécsi tojás. 44. Trópusi pálmafajta. 49. Szemita nyelv. 50. Késő délutáni. 51. Ázsiai hosszmérték. 52. Határállomás. 54. Hirtelen összeomlás. 56. Folyót szabályozó építmény. 58. Spanyol exkirályné. 59. Nagy — Kínában. 60. Rövidí­tése egy folyóiratnak. Bogyó Imre Beküldendő: vízszintes 1-es és függőleges 12. sz. sor meg­fejtése legkésőbb május 28-án (hétfő) déli 12 óráig beérke- zőleg, LEVELEZŐLAPON, 7601 Pf: 134, Dunántúli Napló Szer­kesztősége, Pécs, Hunyadi út 11. címre. A május 6-i lapban közölt rejtvény megfejtése: A hegy­ről hűvös éj csorog — Lépked­nek benne lombos fasorok — Italos ének. Könyvjutalmat nyertek: Ber- kesi Anikó, Egyházaskozár, Rá­kóczi út 44., Gasparich Cecília, Pécs, Fazekas M. u. 24., Hor­váth Ferencné, Máriagyűd, Arany J. u. 49., Óbudai Zol­tán, Pécs, Török József u. 23., Simon Vilmos, Mohács, Tolbu- hin u. 19. A könyveket postán küldjük el. Vadászat Hasznos vadállományunk legnagyobb része május hó­napban hozza világra, vagy költi ki évi szaporulatát. Eb­ben a hónapban a vadgazdá­nak legfontosabb feladata a szaporulat megvédése és meg­mentése, mivel igen sok külső tényező negatívan hat a tehe­tetlen és védtelen utódokra. A védelem biztosítása vadfajon­ként különböző és azt a terü­leti adottságoknak megfelelő­en kell biztosítani. Talán legkevesebb gondunk a szarvasborjak védelmével van, mivel a szarvastehén a nyolc és fél hónapos vemhes- ség végén májusban, vagy jú­nius elején az erdő valamely sűrű, nyugalmas rejtekében egy, vagy két borját ellik. Itt ugyan nem sokáig tartózkod­nak, mivel az újszülött szarvas­borjú világrajötte után pár perccel már lábra áll. A lábai ugyan még botszerűen mere­vek, és ki-kicsúsznak alóla, mégis elindul és rövid idő múlva kisebb távolságokra már követi anyját. Így az ellesi idő alatt és közvetlenül utána csak kevés szarvastehén nyomot Iá­Védjük meg vadállományunk évi szaporulatát tunk a területen, a nyomok akkor sokasodnak, amikor a borjak hosszabb utakra is elkí­sérik anyjukat. Az erdőt nyitott szemmel járó vadász előtt ilyen­kor feltűnnek a játékosan sza­ladgáló, ugrabugráló szarvas­borjak. Az idei évben korán megkezdődött az ellés, így május elején már igen szép borjakat lehetett látni az any­jukkal. A fiatal borjak legnagyobb elenségei az erdőben csavargó húsra éhes kóborkutyák és he­lyenként bizonyos fokú emberi kártevéssel is számolni kell. Az őz szaporulatával, az őz­gidával már lényegesen na­gyobb a gondunk és több vé­delmet igényel. Az őzsuta a tíz hónapi vemhesség után ugyancsak májusban és jú­nius elején hozza világra utód­ját és egy, de most már több­nyire kettő barna alapon fehér foltos oidát vet, melyre féltő gonddal ügyel. A fiatal sutának többnyire egy, az idősebb sutának rend­szerint két gidája van, míg há- romgidás sutával csak ritkán találkozunk. Az öreg sutának többnyire egy gidája van. Az anyai kötelességüket különben példásan végző suták időköz­ben olykor-olykor kisebb-na- gyobb távolságra és időre el­hagyják gidáikat. Ebben az időben bizony a gidákat na­gyon sok esetben támadja meg szőrmés vagy szárnyas ellen­ség. Az embereknek is rossz szokásuk, hogy a kis időre el­hagyott gidát megmentés cél­jából magukhoz veszik és ha­zaviszik. Ez az egyik legna­gyobb kártevés, mivel az töb­bet nem kerül vissza anyjához és legtöbb esetben a felneve­lés időszakában elhullik, vagy ha sikerül is felnevelni, az már többet nem tud beilleszkedni a természetes környezetbe. Apróvadállományunkból leg­nagyobb veszélynek a fácán szaporulata van kitéve. Május hónap a keltetés és a kelés ideje. így a tojásmentést má­jusban sem szabad elhanyagol­ni. A lucerna első kaszálása már befejeződött, így a tojás­mentést azon a területen kell folytatni, ahol május második felében, vagy június elején vár­ható gépi kaszálás, akár ta­karmány-vetésekben, réteken, útpadkákon, vagy a kaszálha­tó legelőkön. Közismert, hogy a fűtörmelékkel kitöltött egy­szerű fészkét az ilyen helyekre rakja szívesen. Úgy a szedeti, mint a félvadtenyésztésre szánt tojást igen nagy gondossággal kell kikeltetni. Gépi keltetést csak akkor eszközöljünk, ha a keltetőállomás a fácán kelte­tésére alkalmas technológia betartását vállalja. Ellenkező esetben biztosan ülő, jó kotló tyúkok alá rakjuk a mentett to­jásokat. Csak is teljesen egész­séges tyúkkal szabad keltetni. A kikeltetett, vagy leszedett csibék nevelésével, etetésével és kihelyezésével kellő szakis­merettel rendelkező egyént bíz­zunk meg. A veszélyeztetett területeken a vad mentés megszervezését és végrehajtását bízzuk hivatá­sos vadászainkra, akiknek nagy segítséget tudnak nyújtani a gazdálkodó szervek mezőgaz­dasági őrei és indokolt eset­ben bizonyos térítés ellenében az ügy érdekében igénybe le­het venni az iskolák biológiai szakkörének diákjait is. Farkas János Rádió mellett... Közvélemény Azért kedvelem a közvéle­mény-kutatást, mert az ered­ményekből kiderül, hogy a „köz” miként vélekedik a dolgokról. A riporter a közelmúltban meg­kérdezte a kozmetikai ipar né­hány szakemberét, hogyan is állunk így tavasz végén a szé­pítőszerekkel, illatokkal, kenő­csökkel, hogyan hatnak a ható­anyagok és hogyan hatnak a kozmetikai árak... és a többi. Egy kellemes hangú 'kozmeti­kusnő (gondolom szép és ápolt volt, fehér köpenyén alul két gomb kigombolva) a kérdés­re elmondotta, hogy szerinte Budapesten minden harma- d i k nő eljár a legközelebbi üzletbe egy kis arccicomára és ez szép eredmény. így is van, ha igaz, bár jómagam kételke­dem ebben, mert a „minden harmadik", azért egy kicsit sok, bár csak úgy volna. Főként akkor, amikor egy-egy kozme­tikai művelet ára 190—230 fo­rint között van és ez se sem­mi. A továbbiakban megtud­tam, hogy ma még elég sok nő esküszik a külföldi kozmetikai cikkek jobb minőségére, már­pedig a hazai ipar is jó, eset­leg jobb portékát állít elő. Em­lékezetes például a Fa-szap­pan vagy a Lux-szappan-őrü- let, ötven—hatvan forintot is adtak ezért a mosdószerért, de csak addig, míg a hazai ipar rá nem kapcsolt a gyümölcsil­latú szappanok gyártására. Mondják, hogy tesztvizsgálatot is végeztek: azonos jellegű szé­pítőszereket sorszámmal láttak el, eltitkolva a szerek hazai vagy külföldi eredetét. És-mit- tesz-isten a hölgyek (dolgozó nőink) a számok alapján jobb minőségűnek minősítették a hazai termékek nagy részét. Hízelgő eredmény, ebben nem kételkedem, de azért azt tudom, hogy kezdetben fölka­pott — például szappanok — illata a későbbiek során eny­hült, elillant, maga a szappan pedig megrepedezett és visz­ketett tőle a bőröm. De lehet, hogy ez küföldi szappan volt, csalafinta módon magyar cso­magolásban . . . Élelmiszervonalon is van köz. vélemény-kutatás. Miután tévé- készülékem csak képet ad, kü­lönben tök süket, a hangot egy félig rossz rádión veszem, így hát végül is a „rádió mellett” értesültem a következőkről. Föl­találták és rövidesen az egész országban kapható lesz a fű­szerezett disznózsír. A szakér­tők közvélemény-ikutatást vé­geztek Miskolcon, Székesfehér­váron, Kecskeméten és Buda­pesten a fogyasztók körében, kinek milyen ízű zsír ízlett? Miskolcon az első helyet a fok­hagymás zsír vitte el, a mustá­ros zsír a második helyre zso- rult. Székesfehérváriak viszont a mustárosra esküdtek, a fok. hagymás disznózsír a negyedik helyre csúszott le. A kecskeméti és budapesti foqyasztók viszont fej-fej mellett találták legjobb­nak a fokhaavmaízt. a mustá­ros a második helyre került. Rendben van, legyen több­féle ízű zsír is. Feltételezem, hogy ettől méq nem lesz drá­gább az ízesített disznózsír, mert: 1. otthon is előállítható teszem fel a fokhagymás, pe. csenyés, mustáros, vagy csípős zsír, 2., ebből következik, hogy ez nem új találmány, már a jóöreganyám is pecsenyezsírral vagy fokhagymással kente meg a kenyeremet, és ezt úgy áll!, tóttá elő, hoay előtte húst sü­tött a zsírban . . . Például. Ta­lálékony volt mi? Mindenesetre várom már, mikor találják fel a viszonylag olcsóbb repce­étolajat, hogy ne kelljen 30 valahány forintot fizetnem a napraforgóolaiért. Aztán az sem ártana, ha a zsírfogyasz. tós reklámozásával kissé csín­ján bánna ez élelmiszeripar, különben a modern étkezéssel foq'alkozó tÓDlálkozáskutatók- kal, továbbá az orvosokkal gyű­lik meg a bajuk. Rab Ferenc

Next

/
Thumbnails
Contents