Dunántúli Napló, 1984. május (41. évfolyam, 119-148. szám)
1984-05-17 / 134. szám
6 Dunántúlt napló 1984. május 17., csütörtök A műteremben Az idősekért Érmék, kisplasztikák, portrék, embernagyságú női szobor nása, a kombinát is jelentkezik alkotásaiért. — A körülmények, a csend, a zavartalan munka lehetősége csak az egyik oldal — véli. — Sokan kérdezhetnék: lehet-e valaki ismert szobrász Bólyból? Lehet, ez a véleményem. Mert az már az emberen múlik — és ez a másik oldal —, hogy képes-e mindenütt megteremteni a maga világát. Megisszuk a kávét, készülő szobrához megy. — Ezen sokat töprengtem. A klasszikusoknál miért van úgy ahogy, a kéz, a láb. Miért pont abban a szögben? Most mintha sikerült volna . .. — És Goethe szobra? — Még nem kezdtem el. Tudom, hogy az új bólyi iskola előtt akarja a tanács felállítani, de konkrétan még nem beszéltünk róla. Polcán sok-sok kisebb alkotás, katalógusok között ott van egy könyv is, címlapján Goethe. — Kell néhány hónap — mondja és nem rám néz —, amíg el tudnék vele készülni ... Átgondolt formák, megfontolt gondolatok — szobrokon, domborításokon, képeken. A műteremben mintha világosabb lenne, mint a borús ég alatt szürkülő. esőtől barátságtalan utcákon. A fényeknek helye van. Trischler Ferenc — mondhatjuk így — Boly szobrásza: öt hónapja dolgozik a Mezőgazdasági Kombinát által biztosított új műteremben, fehér falak, festékek és agyag illata között. Egy krétarajzzal néz farkasszemet. Idős, szakállas, bő köpennyel burkolt férfi ül egy széken. A múltba gondol vissza — keze a térdére hullt —, háta mögött egy vidám álarc süllyed a homályba. Érmék, kisplasztikák, modellek, tervek rajzai, embernagyságú női szobor, portrék, Jókai nagyméretű mellszobra mesél az egyik sarokban. Trischler Ferenc azt mondja: — Idestova majd egy évtizede csinálom a szobrokat. . . Hangja hosszú múltat sejtet, pedig fiatalember. Sokat dolgozik, keresik innen, onnan, van bőven megrendelése, s mecéA tanácson A Bólyi Nagyközségi Közös Tanács költségvetési kerete ebben az évben 23 millió forint az intézmények működtetésére. Csak nagyon szűkösen elég. — Volt olyan eset — mondja Bősz József tanácselnök —, hogy a fejlesztési pénzekből kellett hozzátenni, de: az intézményeink magas színvonalon dolgoznak. Vagyis megérte. — És mennyi a fejlesztési alap? — Több mint korábban, 31 — 32 millió forint. — Sok pénz ez? — Ahhoz képest, hogy mintegy 10 millióval kevesebb szokott lenni, feltétlenül. De még mindig nem fedezi a tennivalókat. Elég sok az „átvett” pénzünk is, de végül is az, hogy ez honnan jött. a végeredményt illetően mindegy. A lényeg: a falunak legyen belőle előnye. — Ha hozzájutna egy nyitott pénztárcához, mire venne ki belőle? — Nos, a jelenlegi összeg négyszeresét... A szennyvíztelep bővítésére, a társközségek vízellátásának megoldására — elsősorban és rögtön Borjá- don, illetve Töttösön csinálnánk meg —, egy nevelési központra Bolyban, lerendezve ezzel hosszú időre előre is a köz- művelődés feltété feit, bővíteni kellene az egészségügyi kapacitást is, hogy megfeleljen Boly megnövekedett feladatainak, tudnánk pénzt fordítani az elektromos energia zavartalan biztosítására is. — Ilyen „amerikai nagybácsi" azonban nincsen ... — Tudomásul vesszük és igazodunk ahhoz az elvhez és ültetjük át a gyakorlatba, hogy a tanácsi gazdálkodásnak rugalmasnak kell lennie, ami mögött a célszerűség a mozgatóerő. Vagyis a rugalmasság magától értetődő a megvalósításra jelölt célok jó kiválasztása érdekében. — Egy példa? — A vezetékes gáz. Tudjuk, hogy kell. meggyőződésünk, itt is lesz, Beremenddel együtt megcsináljuk. Volt egy korábbi változat. 55 milliót igényelt volna. Átgondoltuk: most 6 millióért elérhetőnek tűnik a cél... C esztenyefák. Lehetetlen nem észrevenni őket Bolyban. Idővel dacoló, tekintélyes törzsüek, frissen zöld koronájuk szélén világos nyílként ágaskodnak fehér virágaik. A fák hozzátartoznak Bolyhoz. Az éttermet Platánnak hívják (hajdan illően egy „kétszeres" mezővároshoz, fogadója is volt — Erzsébetnek nevezték — a településnek, amely a jelenlegit megelőzően is volt már egyszer nagyközség), bejárati ajtaján a friss plakát: Lóverseny Békáspusztán. Hagyományos már. Botok — írja a község nevét egy 1093-ban kelt királyi oklevél, amely a falut és környékét Benedek-rendi szerzeteseknek adományozta. Csaknem 900 éve! A múlt gyakorinak tűnő említése e rövid bevezető sorokban megengedhető: az évszázadoknak ma is ható hagyományok a szülöttei. „A távoli múlttól a jelenig, s bizonyos, hogy a jövőben is — mondja a tanácselnök — a mezőgazdaság adta és adja Bolynak a rangot." Ugyanígy alapnak tekinthető a nagyközség és környéke lakóinak hagyományos, sokszorosan bizonyított szorgalma. Csak egy példa a mából: 14 millió forint értékű társadalmi munka 1983-ban, s ez nincsen messze a település fejlesztésére rendelkezésre álló összegtől. Mondjuk így: a lendületességnek is jele. Két évvel ezelőtt ez a hír bejárta az országot: Boly lakossági kölcsönel létesít hetes napközit az időseknek. A csodálkozás akor csapott igazán magasra, amikor kitudódott: annyi pénzt ajánlottak fel az emberek a tanácsnak, hogy nem is volt szükség az egészre. Most a télen bentlakásos otthonná változott. Igaz, csak a hideg hónapokra. Azokért, akiknek a szombat—vasárnapi önellátás is gondot okozott volna, akik nehezen mozognak. Hogy csinálták? Egy telefon a megyei tanácsra, onnét a minisztériumba, s kiderült, hogy senki sem akarja megakadályozni! Boly becsüli az időseit. Nem akarja, nem engedi, hogy amíg a saját erejéből telik, addig másvalakik, máshol törődjenek azokkal, akik itt nőttek fel, itt dolgoztak, itt maradtak magukra. Ezért is szerepel a további terveik között az idősek napközi otthonának emeletráépítése. Lakásokat álmodnak ide azoknak, akik a sajátjukért cserébe szívesen költöznének ilyenbe. Jelentkezők már vannak. A gyermekotthon A kastély szomszédos az idősek otthonával. De itt gyermekek laknak. Olyanok, akiknek a sors miatt nem adatott meg, hogy az egészséges gyermekek önfeledt életét éljék. A nagyközségben és a környéken lakó lányok, asszonyok, azok, akik éjjel-nappal mellettük vannak, ápolják, ellátják őket, s akiket és amennyire lehet az önellátásra tanítják. A gyermekotthon nem községi intézmény. Mégis, amikor az otthon meghívásának eleget téve a közelmúltban összejöttek a patronáló szocialista brigádok, hogy megnézzék, mi látszata van a segítségüknek, a legtöbb helyből jött. Közülük sokan a mostani építkezés támogatására is ajánlkoztak. Mert ezekben az években új pavilonnal bővül a gyermekotthon. Az építkezés tavaly tavasszal kezdődött és a jövő év végén fejeződik be. Egyrészt bővítést jelent, másrészt az itt folyó gyógykezelést, a gyermekek állapotához mért képzést, s nem utolsósorban a dolgozók körülményeinek javítását szolgálja. Ha elkészül, további nyolcvan szakképzett, lelkiismeretes nővérre lesz itt szükség. Boldogulás Miből a pénz, miből a boldogulás? Mert ez szemmel lát. ható Bolyban. Takaros porták, új házak, gépkocsik, garázsok, jól öltözött emberek. Bármenynyire jól fizető munkaadó a kombinát, a tsz, az áfész és a többi — csak a havi fizetésből mindezt nem lehet. Kell hozzá a plusz. A háztáji. A ház körüli gazdálkodásnak nemcsak múltja, jelene is van. Főként az állattartásnak. A bátyiak többnyire kisállatokat tartanak. Csirkéznek, kacsáznak, pufykáznak, libáznak, de jól megy a sertéshizlalós is. A nagy- és kisbudmériak, de a többi társközség lakói pedig elsősorban nagyállatokat tartanak. Tehenet, bikát hizlalnak leadásra. Néhány évvel ezelőtt a tanácselnök arról beszélt a nagy- budméri falugyűlésen, hogy milyen jó lenne egy komplex intézményközpontot létrehozni a faluban. Egy olyan épületet, melyben együtt van a bolt, az egészségügyi tanácsadó, a tej- begyűjtő, a klubkönyvtór és a többi, ami alapvetően fontos. A javaslatot udvarias hallgatás fogadta. Aztán valaki felemelte a kezét és azt mondta: jó, jó ez a központ, de nekünk út kellene. Ha esik az eső, nem tudjuk a leszerződött állatokat kivinni... Megépítették az utat. S mivel társadalmi munkában készült, az erkölcsi elismerés mellett pénzjutalmat is kaptak érte. Ebből alakítják most a komplex intézményközpontot. . . Az oldalt írta: TÖRÖK ÉVA MÉSZÁROS ATTILA Az iskola Könnyű lesz a búcsú a régi falaktól? Az új iskola épülete már magasodik a község központjában. Még néhány hónap és ... Terveznek. Arra gondolnak, hogy mi lesz az alsósok osztályaiból. Az egykori vendégfogadóból. Alighanem a napközi költözik ide. És a napközi he. lyén? Jó lenne néhány pedagóguslakást kialakítani. De ezek a tervek nem 1984 feladatai. Most az új iskola a iegfontosabb. Azért, hogy végre egy épületben legyen valamennyi általános iskolás. Azért, hogy végre egyetlen diákotthonba jelentkezőnek se kelljen nemet mondani azzal az indokkal, hogy zsúfolt a jelenlegi iskola, nem tudják fogadni. De ebben az ódon iskolában nem torpantak meg. Pedig megtehették volna. A körülményekre hivatkozva. Ehelyett nyelvi labort, fizika-kémia előadót, könyvtárt létesítettek és bevezették a kabinetrendszerű oktatást. Most itt lesz az új iskola. Huszonnégy tanteremmel. Azoknak, akik nem hagyták, hogy az öreg falak között megálljon fölöttük az idő. Az első csengőszó nem újrakezdést, folytatást jelent. De hozzájuk méltó körülmények között...
