Dunántúli Napló, 1984. május (41. évfolyam, 119-148. szám)
1984-05-17 / 134. szám
1984. május 17., csütörtök Dunamim napló 3 Május 19-20-21. III. Déldunántúli dzsessztalálkozó Pécsett Ezelőtt öt évvel, amikor a Népművelési Intézet és a Zeneművészek Szövetsége támogatásával megalakultak az Országos Jazz Klub Hálózat regionális központjai, vezetőik (köztük e sorok írója) célul tűzték ki területük amatőr jazzmoz- galmának fejlesztését, majd egy későbbi szakaszban az országos, esetleg a nemzetközi zenei vérkeringésbe illesztését. A régiók életképességét alapvetően befolyásolták a művészi adottságok és a közönség érdeklődése. így a már meglévő fesztiválok mellett (Debrecen, Nagykanizsa) olyan területi nagyrendezvényekre került sor, amelyek különbözésükkel is erősítették az egységes fejlődés útjait. Győrben nemzetközi, Székesfehérváron fiatal jazztanszakos növendékek, Szolnokon fúziós, Szegeden és Salgótarjánban dixielandi szólisták és együttesek találkozóit rendszeresítették. Dél-Dunántúlon a régióban élő muzsikusok találkozójával (1980), majd az országosan legnagyobb sikereket elért eqyüttesek bevonásával (1982) olyan robbanásszerű változások következtek be, amelyek egycsapásra a figyelem középpontjába kívánkoztak. Gondolok itt elsősorban a szekszárdi Jazz-trióra, a szekszárdi Big- Bandra, és Dixielandra, melyeknek kisugárzása olyan eayüttesek létrehozását inspirálta, mint a Ki mit tudón? sikerrel szerepelt pécsi Royal Dixieland Band és a bemutatkozás előtt álló pécsi Baranya Big-Band. A III. dél-dunántúli dzsessztalálkozó rendezői az idén háromnaposra bővítették a programot, amely így művészi tartalmában is táqabb lehetőségeket rejteget. Ezen a találkozón Gonda János, Szabados György, Binder Károly mellett a 20 éves jubileumát ünneplő Molnár Dixieland Band minden bizonnyal ugyanolyan érdeklődéssel számolhat, mint a régióból érkező mohácsi, nagy- kanizsai, szekszárdi és székesfehérvári együttesek, amelyeket az idén a Pécsi Jazz Kvartetten és Spirituálén kívül már a héttagú Royal Dixieland Band, valamint a Bornemissza Máriával és Kovács Árpáddal most első alkalommal pódiumra lépő, Stark Tibor vezette 25 tagú Baranya Big Band is fogadhat Pécs városában. Bornemissza Géza A Győri Balett Párizsban Kirobbanó sikerrel mutatkozott be kedd este Párizsban a Győri Balett. A győri együttes hat estén lép fel a párizsi Thé- atre de la Ville-ben, és műsorán a Haydn „évszakok” oratóriumára írott balett, valamint Bartók „Csodálatos mandarin"- ja szerepel. A párizsi közönség nagy tetszéssel fogadta a magyar együttest; különösen nagy sikert aratott a „Csodálatos mandarin", amelynek címszerepét Markó Iván táncolta. A pécsi lakótelepeken élők többsége talál, hatott postaládájában olyan szövegű küldeményt, amelyben valamelyik egyetem vagy főiskola hallgatói ajánlkoznak „mindennemű •munkára", korrepetálásokra, Hetente látható az újságban is hirdetésük. Úgy tűnik, mostanában egyre több munkát vállalnak a diákok — elsősorban a hétvégeken. Miért ne tennék?! Mindenekelőtt tevékenységükre szükség van. Sok-sok ház épül, a hétvégi telkeken, kertekben is sokasodik a munka, egyre nagyobb a különbség az alsóbb iskolákba járók tanulmányi eredménye között is. Az egyetemista pedig nem drága munkaerő. 40—50 forintot kérnek óránként, és ezért folyamatosan, jól dolgoznak. Van elég munkavállaló, meg kell hogy becsüljék magukat, mert legközelebb nem őket kérik . . . A — létszámból is adóMunkát vállaló egyetemisták Mindenki jól jár Elsősorban hétvégeken dóan — legjobban szervezett „munkaközvetítő” a tanárképző kar KISZ-irodája. Sűrűn cseng ilyen ügyekben is a telefon, és a 20—30 hallgatóból álló állandó gárdából sokan már név szerint kérik azokat, akiket megismertek és elégedettek munkájukkal. Más oldalról: amellett, hogy a korrepetálásokkal, felvételi felkészítésekkel leendő szakmájukat is gyakorolhatják az egyetemisták, természetesen nekik is kell a pénz. Az amúgy sem magas, átlagosan 5—800 forint körüli, tanulmányi átlaghoz kötött havi ösztöndíj nem túl sok. A szülők (papíron nyilvántartott) anyagi helyzetétől függő szociális támogatás pedig szintén kevés, főként, ha figyelembe vesz- szük, hogy a kollégiumi díjak és az étkezési költségek is emelkedtek. Persze —, néhány kivételtől eltekintve — az egyetemisták megkapják a megfelelő szülői támogatást, de a pluszpénznek is van helye. Kell többek közt a duplájára növekedett (haza)utazási költségekre, a szintén nem csökkenő árú könyvekre, nyári utazásra, a lányokra, és a barátokra, és még talán az elkövetkezendő évekre is. Természetesen nyáron is sok hallgató vállal munkát. Komoly figyelmeztetés lehet ugyanakkor az illetékeseknek hogy — a csupán csekély anyagiakat jelentő — építőtábori mozgalom egyetemista körökben, legalábbis Pécsett, kihalófélben van. Idén (a tavalyihoz hasonlóan) nem lesz önálló pécsi egyetemi-főiskolai építőtábor, legfeljebb egy-két hallgató megy — ők is elsősorban külföldre. A leendő elsőéve. seknek szerveznek építőtáborokat közvetlenül, a tan. évkezdet előtt, de itt inkább egymás megismerése a cél: a tábor és a munkáért kapott néhányszáz forint csak eszköz... Bozsik L. Fiatat oktatok — több oMatrói Képünkön balról: Varga Attila, Horváth Agnes és dr. Szabó Rudolf Honnan lesz utánpótlás? Az 1990-es évek közepéig a ma tanító egyetemi és főiskolai oktatók több mint negyven százaléka nem lesz már a pályán. Felvetődik az utánpótlás kérdése. Sokak szerint az lenne a legjobb, ha nem az utolsó pillanatban próbálnák meg „feltölteni" a megüresedő állásokat, hanem folyamatosan kerülnének be fiatal oktatók a felsőoktatási intézményekbe. Igen ám, de az amúgy nem túlfizetett pedagógusokon kívül valamennyi más pécsi felsőoktatási intézményben végzett jóval több pénzt kap máshol pályakezdőként, mint az egyetemeken, főiskolákon, nem szólva az előrejutás lehetőségeiről. A jogász, közgazdász vagy orvos akár 5—6 ezer forintos kezdő bérhez is hozzájuthat, míg közülük az egyetemen maradók 3 ezer forint körüli összegeket kapnak jelenleg. (Itt jegyezzük meg, hogy a műszaki főiskolán nemigen maradnak benn oktatóként a végző hallgatók, míg a többi helyen általában az egyetemet, főiskolát éppen befejezők 5—7 százaléka folytatja fiatal oktatóként, pályakezdőként pályafutását intézményében.) Érdemes idézni néhány gondolatot a KISZ Baranya megyei Bizottsága mellett működő Értelmiségi Fiatalok Tanácsa által nemréqiben e témában készített felmérésről: „A fiatalok minden intézményben komoly tudományos, oktató-nevelői, társadalmi-közéleti tevékenységet végeznek. A hallgatókkal való oktatáson kívüli foglalkozást, a hallgatók legkülönfélébb patro- nálósát szinte kizárólag ők végzik. Intézményenként és karonként eltérő mértékben ugyan, de többen ebből a korosztályból — megközelítvén a 35 évet — jelentős állami, szakszervezeti és oórtfunkciót töltenek be. A fiatal értelmiség eme rétege Kemény munka, alacsony fizetések nagyon aktívan részt vállal a város, a megye sőt a régió szakmai, tudományos és egyéb közéleti feladatainakvjnegoldá- sában." Ugyanakkor: „... Ez a tekintély nagymértékben csökken, amint kiderül, hogy más, hasonló korú, de a termelésben dolgozó fiatalhoz képest milyen kevés a fizetésük. Ez szükségképpen elvezet az értelmiségi munka, szellemi tevékenység társadalmi devalválódásához, ennek pedig egyenes következménye az, hogy az a munka is leértékelődik, presztízsét veszti, amely az értelmiség magasabb szinten való újratermelésére irányul. (...) A fiatal oktatók, kutatók jövedelemkiegészítési lehetőségei meglehetősen szűkösek. (...) Sok fiatal magánórákkal igyekszik jövedelmét kiegészíteni, ezek a külső pénzügyi források azonban esetlegesek és az alapvető anyagi nehézségeken mit sem változtatnak . . .” Három fiatal oktatóval beszélgettem. Dr. Horváth Ágnes jogászként végzett és a JPTE szociológiai tanszékén tanít, dr. Szabó Rudolf a pécsi orvosegyetemen kapott diplomát és a szülészeti klinikán dolgozik, Varga Attila a közgazda- sági karon fejezte be tanulmányait és a JPTE közgazdaság- tan tanszéken oktat. Mindhárman több ajánlatot kaptak: mehettek volna máshova is dolgozni. Valamennyien bizonyos mértékig igaznak tartják egyikük állítását. E szerint: ,,egyetemi oktatónak lenni fiatalon úri passzió, amit nem mindenki engedhet meg magának". Ugyanakkor tudják, hogy 10— 15 év múlva helyzetük jelentősen javul. Először azt kívántam megtudni, hogy a körülmények ismeretében miért választották mégis az oktatói állást: Horváth Agnes: — Azt hiszem, elsősorban azért jöttem ide, mert jobban érdekelt ez a fajta elfoglaltság, mint egy termelőüzemi állás. Szeretem is ezt a feladatot, és úgy látszik, hosszú ideig itt maradok, mert tudomásul kell vennem; minél többet vagyok az egyetemen, annál kevesebb oz esélyem a jogi pályára. Felejtek, változnak a szabályok. Varga Attila; — Eredetileg zenésznek készültem, talán ebből is következhet, hogy jelenlegi kutatási témám a művészetek közgazdasági vonatkozásainak elemzése, a „művészeti fogyasztás” kérdésköre. Azért maradtam itt, mert szabadon foglalkozhatok ezzel a területtel, és mindig is arra vágytam, hogy elméleti, kutatómunkát végezhessek. Egyébként politikai gazdaságtant tanítok, és örülök, ha tárgyam kapcsán érdeklődő hallgatóságot találok. Dr. Szabó Rudolf: — Én végül is nem oktató vagyok, bár fiatal orvosként sokszor kapcsolatba kerülök a nálunk gyakorlatot végző medikusokkal. És ez kötelez. Mintának tekintenek a hallgatók, hiszen tudják, egy-két év múlva ők is hasonló dolgokat fognak végezni. Engem nem ért meglepetés, mert itt jártam tudományos diákkörbe és hallgatóként is többször vállaltam ügyeletet. Sok dolgom van. Naponta benn vagyok nyolc órán át, és hétvégeken is sokat ügyelek. Szeretem ezt a munkát, csak sokal- lom az adminisztrációt. Valamennyien jól tanultak az egyetemen. Horváth Ágnes summa cum laude, Szabó Rudolf cum laude minősítéssel végzett, de Varga Attila átlagai is jók voltak végig. Horváth Ágnes 3400, Szabó Rudolf 3800, Varga Attila pedig 2950 forintot kap. Ez a bér 5—600 forinttal magasabb, mint amivel kezdtek két—három éve. Végül azt kérdeztem mindhármuktól, hogyan képzelik sorsukat 25 év múlva. Horváth Agnes: — Azt hiszem, négy—öt éves kemény munka után el tudom sajátítani azoknak az ismereteknek a zömét, amire a továbbiakban szükségem lesz, de mindenképpen értékválasztás előtt állok, hiszen az anyagi lehetőségek valamilyen módon az életmódot is befolyásolják, s mivel ez a pálya jó ideig nem jár magas jövedelemmel, ahhoz kell energia, hogy itt maradjak és dolgozzak. Varga Attila: — Úgy gondolom, nem az a lényeg, hogy hol leszek. Engem legalábbis az érdekel inkább, hogy mit csinálok 25 év múlva. Lesz-e valamilyen felhasználható eredménye kutatásaimnak. Mindenesetre szerintem már csak a tudományos kapcsolatok miatt is előbb- utóbb váltani kell. Szabó Rudolf: — Nagyon behatároltak az előrejutási lehetőségeim, hiszen nagyobbrészt korhoz kötött, hogy milyen fokozatot ér el az ember. Ha itt maradok a klinikán, akkor valószínűleg az adjunktusi címig juthatok el, átlagos esetben. Ha elmegyek, akkor talán egy kisebb városban főorvos lehetek — majd 25 év múlva. Bozsik László étéi Földi paradicsom A paradicsomkertészek korán kelnek, nyilván korán is fekszenek. Zöldhajnalban indul az autó a pesti, városi piacokra, kell az erő a szállításhoz, meg a szedéshez, most, májusban, amikor még kinéznek valahogy az árak, a vásárlóközönség legnagyobb örömére. Kerekes János szentesi paradicsomkertész és családja múlt szerdán és szombaton hajnalban (Van még ilyen, hogy piacnap?) alighanem kialvatlan volt és morózus, megnézték előző este ilj. Schiller Pál róluk készített filmszociográfiáját, jóval 11 után kerültek ágyba s ha tudtak is aludni, kevéske bizony az idő pirkadatig. Szerencse, hogy a tévé már tízkor és nemcsak éjfélkor kezdte vetíteni a filmet s nehogy megterhelő legyen, kettőbe is vágta, százhúsz perc és főműsoridő csak játékfilmnek dukál. Ez pedig réteg műsor volt, akárki meglássa. Annak a vékony rétegnek szólt, aki fóliázik, meg annak, aki vásárol tőle. Ezek miatt Petrocelli nem éjszakázhat. különben is éljenek a gazdagoktól levetett játékfilmek. A rendező és szűk stábja többször ellátogat a szentesi tanyára, ismerkedik, összetege- 7Ődik a szereplőkkel, lefut egy szezon, Kerekes János megcsináltatja a fogát, kiárul a 3000 négyzetméterről annyi paradicsomot, hogy ki tudja fizetni a soros hitelezőket, aztán paprika zöldell a sátrak alatt, 83 októbere van és egy hétre való fűtőolaj, nem sikerül az újabb „hitelakció", s hogy mi lesz? „szépen végignézzük, ahogy elfagy, az lesz” — felel Kerekes János. Merthogy milliós adósságot cipel évről évre ez a gazdaság. Hitelekre épül, adósok jóindulatából létezik és nem gyarapodása, de puszta léte függ a piactól, a jó terméstől. Az is művészet, milliós adósságot csinálni — mondja a főhős keserű gúnnyal. Lehet egyetérteni és viszolyogni, diszkrét OTP-számlákkal fedve be orcánk, hogy más, nagybani számlákról ne is beszéljek, csak közömbösnek maradni nem lehet. Hagyom is már a paradicsomot, a piacot, a zöldséghelyzetet, hisz a Földi paradicsom cím is mutatja, Thennyire nem e könnyen behelyettesíthető kellékekről van szó. A közismert mesére gondolok: Kerekes János tücsök — hangyajelmezben. Lehet szeretni, nem szeretni ezt a magatartást, de hogy küzdés, szokatlan emberi tartós van mögötte, az nem vitatható. Hogy megéri? Hogy nem éri meg? Jogos kérdések, csakhogy a modell nemcsak erről szól. Mert Kerekes János, mint a hangya túrja a földet, de a szemében, a lelke mélyén hegedű szól; mi lesz, ha jön a tél? — csak lesz valahogy fűtőolaj. Kiházasítja lányait adósságából, egyetemre küldi fiát, közben elmegy az élet, tönkremegy fog és házasság. Konokul hallgat a feleség, Kerekes János bizonyára zsarnok, másokat is magával ránt és fanatizál. Keserűen mosolyog a feleség, szemei szomorúak. Minden zilált és baljós. Mégsem hagy szabadulni a gondolat, hogy ezek az emberek valamiképpen teljes életet élnek. Teljesebbet a vegetálóknál. Vágyaik és lehetőségeik távolod- tán vágyaikhoz igazodnak s dolgoznak, többet, mint lehetséges. Móricz-hősök a nyolcvanas évek elejéről. Tudom, nem ez a követendő modell, dehogyis ez, tudja ifj. Schiffer Pál is. Körüljár, bemutat, megvizsgál és ellentmond, de nem ítél. Megpróbál tárgyilagos maradni. Tárgyilagos és a nyitott helyzethez illően nyitott. Hallgat a hős, hallgat c rendező. De rokonszenvét nem tagadhatja meg. Ahogy én sem. Parti Nagy Lajos
