Dunántúli Napló, 1984. május (41. évfolyam, 119-148. szám)

1984-05-16 / 133. szám

1984. május 16., szerda

Dunantmt napló

3

Bent nagyabb, mint kívül,

Bóly egyebek közt arról is

nevezetes, hogy roppant dinamikusan fejlődik, s ez az új építkezéseken figyelhető meg leginkább. Vadonatúj utcasorok jelzik, hogy Bolyban „sikk” építkezni, de azt is, hogy nem akármit. Az új lakónegyedek látványnak is szépek.

„Az év lakóháza, ’83” pályázat egyik megyei dicséretben részesített családi háza is Bolyban van. Építtetője Guth Tibor, a költségvetési üzem szállításvezetője és felesége, Szűcs Adrién, aki gyesen lévő építésztechnikus, tervezője pedig Szűcs Pál, a Mohácsi Építőipari Szövetkezet műszaki fejlesztési előadója, a fiatalasz- szony édesapja. A ház családi vállalkozásként is felfogható. Az Alkotmány utca 19. sz. 600 négyzetméteres telek megosztásként eljegyzési ajándékként került a fiatalok birtokába a férj szüleitől, az induló tőke az 1982 májusi lakodalom menyasszonytáncából került ki — 80 000 forint! —, s ehhez még egy 40 000 forintos ajándék is járult, a ház terve is nászajándék volt. A Guth házaspár az 1982 júniusában kezdett építkezést 1983 decemberére befejezte, akkor költöztek be az új otthonba. Ami azt is jelzi, hogy minden jól összejött.

A bíráló bizottság, amikor a 12-esnek sorszámozott Guth-fé- le házhoz ért, az első tanácstalanság után a kifogásait fogalmazta meg: az oromfal enyhe kontyolása hollóházi reminiszcenciákat ébreszt; értelmetlennek tűnik, hogy a keleti terasz fölötti tetősík függőlegesen fejeződik be; a teraszt záró szélfogó sírkőszerűen hat... A helyszínen azonban minden másként hatott. A zsűri egy roppant racionálisan szervezett családi házat látott, s itt hangzott el az a találó megjegyzés, hogy „bent nagyobb ez a ház, mint kívül".

Adrien, az építésztechnikus igen határozottan meg tudta fogalmazni a kettejük elképzelését, aminek az alaptétele az volt, hogy a nappali funkciókat el kell választani az éjszakai — tehát a lakó — funkcióktól. A földszinten van a tágas, teraszra nyíló nappali, ez egybenyílik — a határvonalat egy lépcsőfok alkotja — az étkezővel. Erre nyílik a panelkonyhánál nem nagyobb konyha, amelynek a mérete azonban itt bőven elegendő, hiszen csak ételkészítési funkciója van. Ide nyílik még a keskeny előszoba, továbbá egy W. C. és egy zuhanyozós fürdőszoba, a mosás színhelye. Kanyarodó falépcsőn jutni fel az emeletre, ahol három, közel azonos méretű hálószoba van, továbbá egy kényelmes méretű, igen korszerű fürdőszoba és egy W. C. Az egész együtt 133 négyzetméter,

Az év bólyi lakóháza

Határozott elképzelés, racionálisan szervezett otthon

s közel 750 000 forintba került (300 ezer az OTP-hitel).

Szűcs Pál megerősíti, hogy számára előnyös volt, hogy határozott elképzelés, jól megfogalmazott program alapján tervezhetett, kötöttség volt viszont, hogy a tervét kb. 700 000 forintra kellett méretezni — eny- nyire vállalkoztak a fiatalok. A belső elrendezés adódott Adrien elképzeléséből, a külső megformálásába viszont beleszólt az, hogy bár az alaprajz nyeregtetőt kívánt, az egyértelmű oromfalas megoldást mégis

kerülni kellett, mivel a környezetben csupa sátortetős ház van. így jött létre a „hollóházi" kontyolás, ami mögött — lévén elég meredek — a teret jól ki lehet használni. A terasz fölötti tetőrész függőleges voltát a benapozással magyarázza: minél több napfényt akart biztosítani a nappalinak.

•

A megvalósulásról beszélgetünk, s Guth Tibor elbeszéléséből kitűnik, hogy különösebb anyagbeszerzési nehézségek nem voltak, a munkahely sokat segített fuvarral is, meg esetenként kölcsönadott anyaggal

CSÉB- ISO

A Csoportos Élet. és Balesetbiztosítás, közismert nevén a CSÉB, mór két évtizede létezik, a szolgáltatásai követték az igényeket, a növekvő díjfokozatú biztosítások egyre nagyobb összegű térítésekre jogosítanak. Az eddig . legmagasabb díjú CSÉB—80 után nemrég vezette be az ÁB a CSÉB—150- et, mely megőrizte, sőt továbbfejlesztette a korábbiak előnyeit és azoknál nagyobb összegű szolgáltatásokat nyújt.

Mit nyújt a CSÉB—150? Baleset miatt bekövetkező, vagy természetes halálnál 120 000 forint életbiztosítási összeget, ha a biztosított halála nyugdíjasként következik be, 50 000 forintot. Ha a biztosított a szerződés megkötését követően baleset miatt rokkanttá válik 250 000 forintot, illetve részleges egészségkárosodás esetén ennek megfelelő százalékát. Csonttörés, csontrepedés, vagy legalább 28 napos folyamatos táppénzes betegállomány esetén 700 forintot, legalább nyolc napi folyamatos kórházi ápolás esetén 800 forintot, illetve a hosszabb táppénzes betegállománynál vagy hosszabb folyamatos kórházi ápolásnál ennek többszörösét is. Ha a biztosítottat bármely okból rokkant- nyugdíjas állományba helyezik, a rokkantság milyenségétől függően 15—30—110 ezer forintot.

Részletes felvilágosítást adnak az ÁB fiókjai és kirendeltségei, ahol a CSÉB—150 szerződései is megköthetők.

is, ha valaminek a hiánya miatt le kellet volna állni. Amivel elégedetlen: a bátaszéki poro- ton-tégla nem volt derékszögbe vágva, a méretbeli eltérések miatt bizony a falazás nem ment úgy, mint a karikacsapás. A mázas cserép a színében nem volt egyforma, alakjában pedig nem egyenes, hanem íves volt; ami felkerült a tetőre, azt úgy kellett összeválogatni. Igaz, másodosztályúként vették ... A munkára mindig volt ember: kőműves, valamint barátok, rokonok, ismerősök és természetesen Tibor maga. Még a megvalósulással kapcsolatban Adrien jegyzi meg, hogy próbálták eltéríteni őket a tervtől: ezt ne így, azt úgy . . ., ám ők ragaszkodtak mindenhez, s íme, érdemes volt. Csupán olyan kifogások — kifogások? — vannak, mint pl. Tibornak az az észrevétele, hogy talán jobb lett volna az egész ház alá alagsort csinálni (csak a kazánház van alul). Adrien pedig azt „panaszolja", hogy még nem tudta megszokni, hogy minduntalan az emeletre kell szaladni a gyerekekhez.

A lakást mértéktartó ízlésességgel rendezték be, a földszinti nagy tér különösen imponáló a jól összeválogatott antik darabokkal, melyeknek a fénypontja egy ősöreg, finommívű öntöttvas kályha és egy, a faluban vásárolt, gyönyörűen faragott ebédlőszekrény. S ami még különösen rokonszenvessé teszi a két helyiséget: a falak meszeltek, a fehér háttér előtt minden berendezési tárgy különleges hangsúlyt kap.

Hársfai István

Az elején leszögezem, hogy szerkesztőségünk nem varázs- livatal, mely egyetlen telefontál bármit képes elintézni. A 15-000 fórummal olyan lehetőséget kívánunk teremteni olva- lóinknak, hogy közérdekű pa- laszaikkal fordulhassanak hoz- :ánk, olyan jogos panasszal, nelyet elsőre az adott terület jazdái nem intéztek el, nem endeztek.

Joggal bosszankodott az az dvasónk, aki a műanyag vöd- öcskében vett 50-ről 30 forint- a leértékelt heringről otthon negállapitotta, hogy az ehe- etlenül savanyú és erjedt. Tő- iink kérdezte, hogy hol tehet ianaszt. Először is ott rekla- lálhat, ahol a heringet vette. \z üzletvezető elmondta, hogy

a hering miatt ő többször reklamált a szállítónál, ezért nyílott lehetősége, hogy engedménnyel kiárusítsa.

Lehet-e lejárt szavatossági idejű permetezőszert árusítani? — kérdezte egy másik olvasónk. Mivel a bolt már zárva volt, szakembertől kértem arra választ, hogy használható-e egyáltalán a kérdéses permetezőszer. A megnyugtató válasz a másnapi 15-000-ben megjelent.

Baj van a kereskedelemmel? Tételezzük fel, hogy nem szándékosan „csapták” be a vevőt, bár valamit óhatatlanul elmulasztottak, mert lényegében a vevő a pénzéért joggal becsapva érzi magát. Korábbi kellemetlen eseteimből okulva vásárlásaimnál magam is rendre

megnézem a kávé, a sajt és egy sor más élelmiszer gyártási és szavatossági idejét, mielőtt azt megveszem. Nem szeretek reklamálni, nem szeretek veszekedni, nem szeretek beírni a Vásárlók könyvébe. De becsapottnak lenni végképp nem szeretek — ráadásul a pénzemért.

Lám, a kapható élelmiszerekkel, termékekkel is mennyi baj lehet! De mennyi kellemetlenséget, kínos percet, napot okoz embereknek, ha valami számukra nélkülözhetetlen, nem kapható sem az egyik, sem a másik boltban. A postás fiatalember valamennyi kézbesítő kollégáját „bevonta” a kétszersült-be- szerzési akcióba, ám eredménytelenül. Megtudtam, hogy baj van a hazai gyártással és rövidesen francia kétszersült érkezik a boltokba. Természetesen valutáért! Erre telefonon egy másik olvasónk közölte felháborodottan: „A francia kétszer- sültre van valuta, de az Anturán

gyógyszerre tavaly se volt”. Nem irigylem a cukorbetegeket, mert nagyon ritkán tudnak csak beszerezni diabetikus kekszet és nápolyit. Még jó, hogy befőtt és csokoládé azért — ha jó drágán is — kapható. A hiába keresett diabetikus keksz és nápolyi is importtermék, valutáris okokból akadozik az ellátása.

Azon vagyunk, hogy segítsünk olvasóinknak, amiben csak lehet. A tőlünk csodát váró olvasóink egy része csalódik bennünk, mert ügyes-bajos dolgaikat mi sem tudtuk elintézni. Azért volt olyan is, aminek megoldásában mi is közreműködtünk. Például kezdik betömni a Kossuth téri buszmegálló olajos-saras vizet fröcskölő kátyúit. Bár ez panaszos olvasónkat utólag nem vigasztalja, szép új gyapjúkosztümje talán ki- moshatatlanul őrzi a kátyú nyomát.

M. L.

A Minisztertanács napirendjén szerepelt

Újabb lépésváltás előtt a magyar elektronika

Századunk utolsó két évtizede valószínűleg úgy vonul be a történelembe, mint az elektronika rohamos elterjedésének időszaka. Egyes kutatók már azt is javasolták, hogy az atomkor helyett — amelyen szerintük túljutottunk — használjuk a komputer-kor, vagy chip-korszak kifejezéseket.

Bárhogyan is fogják jelenünket az utódaink elnevezni, az kétségtelen tény, hogy az utóbbi évtizedben az iparilag fejlett országokban rohamosan erősödik a gazdasági-társadalmi folyamatok szinte valamennyi területén az elektronikai eszközök és az ezeken alapuló módszerek széles körű elterjedése. Az elektronika a társadalmi és gazdasági szükségletek egyre több elemét képes a hagyományosnál magasabb szinten kielégíteni, megjelenése jelentős hatást gyakorol a gazdaságok fejlődésére, s a technikai civilizáció jelenleg legerőteljesebben ható tényezőjeként sorra módosítja a nemzetgazdaságok versenyképességét, szerkezetét, nyersanyag- és energia-igényességét, a munkaerő-szükségleteket, sőt még a munkaeszközöket is.

Az elektronika szinte robbanásszerű terjedését jól jellemzi, hogy 1960-ban — az elektroncső korszakában — kevesebb, mint 100 berendezés-, alkatrész-kategóriát tartottak nyilván, az USA, Nyugat-Európa és Japán elektronikai árucikkeiből fakadó bevétele pedig a 27 milliárd dollárt sem érte el. 1970 körül — a tranzisztor széles körű elterjedtségének időszakában — háromszorosára nőtt a nyilvántartott berendezés- és alkatrész-kategóriák száma, s a piacforgalom megduplázódott. 1980-ban, amikor már az integrált áramkörök jellemezték a berendezések többségét, a kategóriák ismét megháromszorozódtak, s a piac az 1960-asnak hétszeresére bővült. Az elmúlt négy évben a fejlődés még jobban felgyorsult.

A_ magyar — hagyományosnak is tekinthető — elektronikai ipar termelése és termékei az első — elektroncsöves — generáció korszakában még az élvonalba tartoztak. A tranzisztorok, majd az integrált áramkörök elterjedését követően azonban a hazai alkatrészgyártó ipar fokozatosan elmaradt a nemzetközi színvonaltól, s ez részben visszafogta a berendezésgyártó ipar fejlődését, részben pedig nagymértékű import- függőséget alakított ki. Nyilvánvalóvá vált, hogy ezen a relatív elmaradottságon saját érdekünkből is mielőbb túl kell jutnunk.

A berendezésgyártó ipar fejlődését határozottan meggyorsította a hetvenes évek elején elfogadott számítástechnikai központi fejlesztési program, majd az 1981-ben elfogadott elektronikai központi fejlesztési program, amelynek keretében elkezdődtek az integrált áramkörgyártás beruházásai, felgyorsult a kutató- és fejlesztő tevékenység és megkezdődött több — az integrált áramkörök alkalmazásához szükséges — elektronikus alkatrészfajta gyártásának fejlesztése is.

A számítástechnika és elektronika mindinkább beépül az ipari termékekbe is. A hazai ipar által értékesített fémmegmunkáló gépekből származó bevétel 73 százalékát 1982-ben a programozható vezérlésű berendezések adták. Hasonlóan növekszik az elektronika szerepe a mezőgazdaságban, a közlekedésben, a kereskedelemben, az ügyvitelben, s a személyi számítógépek fokozatos terjedésével egyre inkább a magánéletünkben is. Ehhez a rohamos térhódításhoz azonban nem elegendő az iskolaszámítógépes proaram, a sok-sok egyéb említett és nem jelzett törekvés. Le kell szögezni: hazánk az elektronika felhasználásában fejlettségi szintjéhez képest igen elmaradott, sőt különböző elemzések alapján azt is kimondhatjuk, hogy az ipari automatizálás és a termeléshez közvetlenül kapcsolódó méréstechnológia elterjedésében ez az elmaradottság egyenesen aggasztó mértékű.

Érthető tehát, hogy a Minisztertanács legutóbbi ülésén, de az ülést megelőzően a kormány- bizottságokban és egyéb tudományos fórumokon vissza-visz- szatérő téma volt a számítás- technika, az elektronika, az automatizálás, az informatika és a távközlés. Abban valamennyi, a témával foglalkozó fél egyetértett, hogy ezek összehangolt fejlesztése a magyar gazdaság további fejlődésének kulcskérdésévé vált. Vagy megkíséreljük, hogy a huszonegyedik órában felzárkózunk legalább a középmezőnyhöz, vagy beletörődünk abba, hogy végérvényesen lemaradunk.

Nyilvánvaló, hogy a választás meglehetősen egyértelműen determinált.'Az e területen élenjáró nyugat-európai országok, de a KGST tagországok többségében is kormányzati szintű programok támogatják, az elektronika elterjesztési ütemének gyorsítását. Ezért határozott úgy a Minisztertanács, hogy az elektronizáció folyamatának nagymértékű felgyorsítására olyan, valamennyi részterületet átfogó társadalmi-gazdasági programot kell kidolgozni, amely — összhangban a VII. ötéves népgazdasági terv- koncepcióval és a gazdaság- irányítási rendszer továbbfejlesztésével — hozzájárul a népgazdaság hatékonyabb működéséhez, és az új fejlődési pálya követelményeihez igazodó módon dinamizálja a gazdasági folyamatokat, felgyorsítva az elektronizáció folyamatát.

A program 1984 utolsó negyedére készül el, és a jelenleg is folyamatban lévő központi fejlesztési programok mellett számos új alprogramot is magába foglal majd. Közülük is minden bizonnyal az egyik legfontosabb a távközlési hálózat egészen nagyarányú fejlesztése. De ugyancsak fontos tennivaló a gyártástechnológia —■ és ehhez kapcsolódóan a munkakultúra — jelentős mértékű fejlesztése, a korszerű mikroelektronikai eszközök alkalmazásának széles körű elterjesztése, az automatizálás rendszereinek és eszközeinek bővítése éppúgy, mint az alapkutatások folytatása, vagy az úgynevezett „software”, a programozási technika fejlesztése. S mindezt országos méretekben összehangolva, átgondoltan, szervezetten, rendszerelvűen.

Az 1986-ban induló program végrehajtása tehát nem csekély feladatok elé állít valameny- nyiünket. Kinek-kinek a maga területén akad majd bőven tennivalója. S talán olyasmi is, amivel addig sem kellene várni .. .

Árvay Tivadar