Dunántúli Napló, 1984. május (41. évfolyam, 119-148. szám)
1984-05-03 / 120. szám
1984. május 3., csütörtök Dunántúlt napló 3 Irani? a középffokl ||||||||i Április végi helyzetkép a továbbtanulásról Minden középiskolába alkalmas tanulót fel tudnak venni A tanulmányi verseny döntőjében Baranya általános iskoláiban 5245 nyolcadikos végez idén. 150 fővel kevesebb mint tavaly, és közülük 5047 tanuló adta be továbbtanulásra a jelentkezését ez év március 20-ig. A gyerekek két iskolát jelölhettek meg a jelentkezési lapon, és az első jelentkezés szerint az arányok a következőképpen alakultak: 929 tanuló jelentkezett a meghirdetett 1041 gimnáziumi helyre, 1526 és 1360 szakközépiskolai, 2404 a 2895 szakmunkásképzőbeli helyre. Április 20-ig vették fel az iskolák azokat a gyerekeket, akiket elutasítottak az első helyről. Ezzel végleg megtöltődtek a gimnáziumok, csak a siklósi Táncsics és a komlói Kun Béla Gimnázium fogad még tanulókat. Mint a számokból is kiderül, a szakközépiskola iránt a legnagyobb az érdeklődés, hiszen az szakmát és érettségit is ad. Sajnálatos ugyanakkor, hogy ez a tendencia azt is jelenti, hogy a fizikai dolgozók nem küldik tehetséges gyermekeiket (és ez főként a fiúkra áll) az elsősorban továbbtanulásra előkészítő gimnáziumokba és a megélhetést kínáló szakmákban gondolkodnak. Viszont jelentkeznek gimnáziumba közepes tehetségű kislányok. Baranyában mindig gondot okozott a lányok továbbtaníttatása, hiszen a megyében hiányzik a nagy felvevőképességű könnyűipar, és a megyei művelődésügyi irányítás csak oda tudja beiskolázni a leányokat, ahol létezik a majdani munkába állást biztosító üzem. Hogy középfokon háztartási, gazdálkodási ismereteket oktassanak leánytanulók, leendő háziasszonyok, családanyák részére, ma még szinte eretnek gondolatnak számít. Rendkívül sok lány jelentkezik tehát a gépíró és az egészségügyi szakiskolába, óvónői, egészségügyi, kereskedelmi és vendéglátóipari, továbbá köz- gazdasági szakközépiskolába. Tavaly 300 tanulónak nem jutott hely a szakmunkásképzőkben, idén száz lánynak kell helyet keresni. A fiúk számára — egy-két kurrens szakmát kivéve — a megye minden városában van lehetőség szakma tanulására. Az idei évadban már az ötödik zenés darab bemutatóján is túl van a pécsi színház, s mindegyik produkció előkészületeinél ott bábáskodott a korrepetitor: Horváth Judit. Egy eldugott próbateremben beszélgetünk, az ablakon kitekintve romos -falak, állványok riasztják el az érdeklődőt a további nézelődéstől. Judit évek óta Pécsett él, nemrég még a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola helyi tagozatának volt hallgatója. — Honnan a zene szeretete? — Nincs muzsikus a családunkban, de szüleim zeneszerető emberek. Az ő hatásukra választottam a pályát. Hétéves korom óta zongorázom, szombathelyi lévén, a városi zeneiskolába jártam. A gimnázium után Pécsre kerültem, s itt végeztem négy éve zongoraszakon. — Mikor barátkozott meg a színházzal? Szép számmal jelentkeztek a fiatalok olyan szakmákra — ács-állványozónak, kőművesnek — amelyekre pár éve még keresve is alig lehetett jelentkezőt találni. Számukra jó kilátásokat ígérnek a megszaporodott magánlakás-építkezések, és az ilyen lehetőségekre mindig gyorsan reagál a társadalom. Ugyanezen okból sok a jelentkező a szolgáltató jellegű szakmákra is. Az április 25-i helyzet szerint lányok számára van még hely az 508. szakmunkásképzőben kesztyűs és fonalgyártó szakra, a komlói 501-ben nőiruha-készítő és az 509. szigetvári szakmunkásképzőben cipőfelsőrészkészítő és élelmiszertartósító szakra. Van még hely a pécs- váradi szakmunkásképzőben az állattenyésztő, söripari és a baromfihús-feldolgozó szakokon. A szakközépiskolák között fogad még tanulókat a Vegyipari és a Marek Szakközépiskola, továbbá a Komarov Gimnázium és Szakközépiskola földmérési szaka. A második jelentkezési hullám feltöltötte a gimnáziumok létszámait, de idén is van Baranyában olyan kitűnő rendű, tehát tiszta ötös bizo- nyítványú nyolcadikos, akit eddig még sehova sem vettek fel. E tanulók jelentkezési lapjai most visszakerülnek Pécs város Tanácsára (a Nagy Lajos, Leö- wey és Kodály Gimnáziumba jelentkezetteké), a Baranya megyei Tanácsra (a többi gimnáziumba és a szakközépiskolákba pályázóké), és a szakmunkásképzőkbe készülőké a Pedagógiai Intézet pályaválasztási osztályára. A szülők és a tanulók itt, a pályaválasztási osztályon (Széchenyi tér 9.) kérhetnek tanácsot gyermekük továbbtanulásának ügyében. A szakmunkás- képzőbe jelentkezőket egész héten fogadják, gimnáziumba és szakközépiskolákba jelentkezők kérelmeivel pedig hétfőnként foglalkozik a megyei középiskolai tanulmányi felügyelő. Az eddig fel nem vett tanulók számára 188 helyet tartalékoltak. Ezek betöltéséről ez év május 30-án dönt a társadalmi bizottság, amely minden évben megvizsgálja a kérelmeket. Idén mintegy 130—140 fellebbezés várható, így teljesíte— Szombathelyen erre nem volt mód, ugyanis a városban nincs állandó társulat. Pécsett már főiskolás koromban rendszeresen jártam az előadásokra, baráti körömből néhányon a színházi zenekarban muzsikáltak. Szeretem a színházat, szívesen jöttem ide dolgozni. Diplomaosztás után négy évig a művészeti gimnáziumban voltam korrepetitor a táncosoknál s a zenei tagozatnál. — Mi a korrepetitor szerepe a művek szinrevitelében? — Az első stádiumban különösen fontos a munkánk, amikor az előadók a darabbal ismerkednek. Apró részleteiben tanítjuk be a szerepeket, a karmesterrel egyeztetett tempót, előadásmódot, s a próbákon is — egészen a végső összpróbá- kig — a mi zongorajátékunk helyettesíti a zenekart. — Nehéz színészeket, énekeseket tanítani? ni tudják azt az ígéretet, miszerint minden középiskolára alkalmas gyerek gimnáziumba vagy szakközépiskolába kerül. A szakmunkástanulók ügyének végleges megoldásával e szinten is a pályaválasztási osztály foglalkozik. Finnországban járt nemrég a szigetvári Tinódi-kórus. A kórust a jyvöskylöi konzervatórium „SINIKELLOT” (Harangvirágok) gyermekkara hívta meg, melyet a nagypeterdi születésű Papp Ákos karnagy vezet. Az ő tavalyi szigetvári vendégszereplésüket viszonozta kórusunk. A korábbi szép sikereket elért kórusnak újjászerveződése óta ez volt az első jelentős külföldi szereplése. Kilenc év óta most nyílott először alkalom arra, hogy a hajdani bulgáriai, jugoszláviai, csehszlovákiai és lengyelországi vendégszerepléseik után egyhetes hangversenykörúton Finnországban képviselhessék a világszerte elismert magyar kóruskultúrát. Hetente kétszeri gyakorlással, új művek betanulásával sok-sok órát áldoztak a közös éneklésre. A 42 — Mindenkinél meg kell találni a megfelelő tanulási módszert, hisz egyénenként változik, ki milyen úton jut el a darabhoz, a szereptudáshoz. — Mennyi időt tölt a színházban? — Napi két próbán veszek részt, a délelőtti általában négy, a délutáni kétórás. Baranya megyéből a következők jutottak be az országos középiskolai tanulmányi ver- seny döntőjébe: Magyar nyelvtan: Farkas Ágnes (4. o., Kisfaludy Gimnázium, Mohács), magyar irodalom: Szabó Eszter (4. o., Nagy Lajos Gimnázium, Pécs), történelem: Bozsonyi Károly (3. o., Széchenyi Gimnázium, Pécs), politikai gazdaságtan: Németh Edina (4. o., Radnóti Miklós Közgazdasági Szak- középiskola, Pécs), földrajz: Darabos Eszter (4. o., Kisfaludy), fizika I.: Hamarits Zsolt, Genczler Péter (Zipernovszky Szakközépiskola, Pécs), fizika: II—III.: Kotek Gyula (3. o., Leö- wey Gimnázium, Pécs), Frigó tagú együttest, amelyben különféle foglalkozásúak (tanár és diákja, óvónő, gyári munkás, mezőgazdász, egészség- ügyi dolgozó, magánkisiparos, postás, nyugdíjas stb.) énekelnek együtt, immár 20 éve Her- genrőder József karnagy vezeti. Nagy élmény volt, amilyen testvéri szeretettel fogadtak bennünket, amilyen lelkesen tapsoltak minden hangversenyünkön, ahogy megkönnyezték finn nyelven előadott darabjainkat, s amikor egy kislány a közönség soraiból virágot adott át, azt hiszem, mindez nemcsak a kórusnak, hanem a rokoni magyar népnek is szólt. Kilenc alkalommal lépett fel a kórus rövidebb, hosz- szabb műsorral, önállóan, illetve közösen finn vendéglá— Szabad idejében milyen szerep jut a zenének? — Rendszeresen járok élő koncertekre. Nemrég jutottam saját lakáshoz, otthon is gyakran hallgatok zenét: kikapcsolódásként könnyűzenét. Csefkó Judit József (4. o., Nagy Lajos), kémia I.: Varga Ernő (3. o. és Czabarka Éva 3. o., Nagy Lajos), kémia II.: Baritányi Zoltán (3. o.) és Herger Tamás (3. o„ Nagy Lajos), Schweiber István (3. o„ Vegyipari Szakközépiskola, Pécs), Vass Zoltán (3. o„ Nagy Lajos), orosz II.: Horváth Csilla (3. e., Nagy Lajos), Horváth Zsuzsa (3. e., Leöwey), Takács Judit (4. c., 'Kisfaludy), francia I.: Buzsáki Anikó (4. b„ Kun Béla Gimnázium, Komló), Eötvös Beatrix (3. a.), Kuklis Erika (4. a., Leöwey), francia II.: Andermann Mária (4. a.), Hámori Judit (4, a., Leöwey), orosz III.: Vukicsevics Éva (4. b., Kun Béla). tóinkkal, középiskolákban, templomokban, a városi tanácson és a hangversenyteremben Jyvöskylöben, Közép-Finn- orszóg 65 000 lakosú központjában, mely Alvar Aaltó építő művészete, egyetemi negyede, az idillikus régi iskolaváros mivolta révén méltán érdemelte ki a „Finnország Athénja” elnevezést. A vendéglátó kórus vezetői, a város vezetői nagy szeretettel fogadtak bennünket. A kritika kiemelte kórusunk hangzását (a finn énektanárok és kórusvezetők élénken érdeklődtek hangképzési módszereink iránt), kórusunk széle$ repertoárját. Legnagyobb sikere a magyar népdal- feldolgozásoknak volt (Kodály. Bárdos, Karai) és a finn nyelven előadott daraboknak volt (Pacius, Sibelius). Külön kell szólni arról a meleg fogadtatásról, melyben Raacheban részesültünk. Ven- délgátóink Pauli Ylitalo karnagy vezetésével, aki több kórussal is foglalkozik e 17 000 lakosú tengerparti kisvárosban, nagyszerű házigazdáknak bizonyultak és igaz barátainkká váltak. Az itt töltött 3 nap alatt finn—magyar baráti esten vettünk részt, daltanulással, éjszakai síversennyel egybekötve. Nem maradt el a hagyományom szaunázás sem. A városnézés során megismerhettük finn barátaink történelmét, e kisváros műemlékeit (múzeumban őrzik a világ legrégibb búváröltözetét), és látogatást tehettünk a rautaruukki vasgyárban. Belátoqattunk egy középiskolai énekórára is, ahol magyar népdalokat énekelt a kórus — terven felül mivel a tankönyvekben hazánk zenekultúráját csak Kálmán Imre és Lehár Ferenc képviselte. Egyhetes turnénk utolsó hangversenyén, a finn és a magyar himnusz eléneklésével véget ért vendéaszereplésünk. Jó volt a kórussal együtt lenni, és örömmel állapítottam meg ma- aam is, hogy a fáradságos felkészülés eredményeként a kórus sikeresen képviselte Magyarország és szűkebb hazánk, Szigetvár kultúráját. Petőh Sándor, a Szigetvári városi Tanács elnökhelyettese ;. előftilj! Hatvanhat Hiba lenne valamiféle agó- rával, népgyűléssel összetéveszteni a televíziót. Fórumait, civilek, a „köz” bevonásával zajló vitaműsorait kár lenne egy- az-egy-ben a nép szavának, a köz véleményének tekinteni. Ezek az alkalmak időlegesen pótolhatják, de nem helyettesíthetik hosszú távon a valódi „agórákat", a nyilvánosság, az érdekképviselet mindennapi formáit. De mintát, bátorságot a mindennapi véleménynyilvánításhoz adhatnak s az utóbbi időben előfordul, hogy adnak is. Merthogy amiről a tévében (rádióban, sajtóban stb.) beszélnek, arról lehet beszélni. S még fontosabb, ha megfordítom, mondván: amiről az utcán (buszon, munkahelyen, stb.) beszélnek, arról a nagy nyilvánosság előtt is beszélni kell. Ettől ugyan a kérdések kérdések maradnak, csak nem válnak kényesekké. Nem lesz rá idejük. Kijelenteni, hoqy „tabuk márpedig nincsenek" kevés és gyanút keltő. Kijelenteni, hogy „állam és egyház viszonya harmonikus” éppúgy kevés, és minden, csak ntem meggyőző. Bán János szavazógépes vitaműsora, a Hatvanhat azzal, hogy meghívta Miklós Imre államtitkárt, az Állami Egyházügyi Hivatal elnökét, sejthette, hogy (harmónia ide vaqv oda) darázsfészekbe nyúl. Az államtitkár rögtön az eleién kijelentette, hogy nincsenek kényes kérdések. Aztán persze, kiderült, hoqy — legalábbis kényessé hallgatottak vannak, de ami a legfontosabb, az is kiderült, hoqy lehet rájuk válaszolni hitelesen, tisztességesen, a türelem, a megértés, a közös érdekek nevében. Nemcsak a kamera, de hatvanhat meghívott vendég, hatvanhat egyáltalán nfem jólfésült, idomított „vélemény” előtt is. Épp ez a másság, a „nyilvánosság előtti nyilvánosság" a fontos és az újszerű. A riporter esetenként tompít, „megért” és sasz- szézik, a meghívottaktól ez nem várható el. Szikrázott, sistergett is a stúdió a nevetségesen rövid műsoridő alatt. Néha úgy tűnt, a „vallási türelmet” Miklós Imre, az államnak tulajdonított ingerültséget, gyanakvást a résztvevők képviselték. A televízióban szokatlanul kemény szövegek hangzottak el, és lám nem rendült bele a Szabadság tér. Sőt. Kiderült, lehet válaszolni, nem kenve el a világnézeti különbségeket, csak „és”-re cserélve a „vagy-vagy”- okat, csak elfogadva végre egy helyzetet, hogy Magyarországon a vallásos emberek száma nem elhanyagolható. Még kevésbé az általuk képviselt ethosz. A szocializmus építése közben — mondta az államtitkár — a vallás tartósan fennmarad, így a világnézeti különbség is, de ez nem kerülhet a közös érdekek elé. Fontos, nem először elhangzó mondat, de hitelt, valódi tartalmat a tények mellett épp az ilyen nyilvános viták, szembesítések adhatnak neki. Mint ahogy annak is, hogy ez a „viszony" nem fogcsikorgatva kipipált „tétel”, hanem mindkét fél jól felfogott érdeke. Nem lehet nem észrevenni, hogy a vallásban rejlő értékekre nem mint hittételekre, hanem mint erkölcsi energiára szükség van. Ismét Miklós Imrét idézve: ha ki-ki valóban a maga hite szerint él, gondjaink fele megoldódik. Mint a műsor is mutatja, nem automatikusan és konfliktusok nélkül, nyilván túlzásokkal és tévedésekkel, de — hogy a vita egyik kulcsmondatával fejezzem be — aki túlzásokat követ el, annak az ügynek árt, amelynek nevében elköveti. S még valami: ha már „beszélt” a témáról a tévé, lehetne róla többet beszélni. Többet, de főleg természetesebben. Parti Nagy Lajos Mit csinál a korrepetitor? Zongora helyettesíti a zenekart Gállos Orsolya Barátok között északon A szigetvári Tinódi-kórus Finnországban
