Dunántúli Napló, 1984. április (41. évfolyam, 91-118. szám)
1984-04-07 / 96. szám
Az épült otthonok 3,2 százalékával pályáztak Egy szép átalakítás Pécsudvardon — Ivaszics Mihály lakóháza (tervező: Petényi Margit) jövőre ismét pályázhat „Hz év lakóháza” Az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium és a megyei tanácsok idén első ízben hirdették meg „Az év lakóháza” pályázatot azzal a céllal, hogy egy esztendő „terméséből" kiválasztódjanak azok a legszebb és legjobb, magánerőből épült családi és társas házak, cmelyek példa gyanánt szolgálhatnak a szűkebb és a tágabb környezetben. A baranyai pályázat értékelése a minap zajlott le, riportunk erről szól. Sorház a Mecsek-oldalon — tervezője Dávid György Reggel korán ül össze a zsűri, tagjai közt ott vannak az ÉVM, a megyei és a pécsi Városi Tanács, a Hazafias Népfront, a Magyar Építőművész Szövetség, a Magyar Urbanisztikai Társaság, az Építőipari Tudományos Egyesület képviselői, valamint e sorok írója. Az asztalon ha- lomnyi dosszié — a beérkezett pályaművek. A következő percekben ezeknek a bontása kezdődik. És egy csendes szelektálás. Vajon hány pályamű? Szorgalmasan bontogatunk és sorszámozunk egészen 38-ig. Ennyi házzal pályáztak, s tüstént kész a statisztika iS: 24 Pécsről, 3 Mohácsról, 2—2 Harkányból, Siklósról és Szent- lőrincről, 1—1 pedig Abali- getről, Bolyból, Mecsekná- dasdról, Pécsváradról és Pécs- udvardról érkezett. A számszerűség jó: Baranya ezzel országosan is vezet, hiszen más megyékben a beadott pályaművek száma tizen belül volt. A zsűri is könnyebb helyzetben lehetett, hiszen a kevésből egyszerűbb kiválasztani a d íja - zandókat. Mégis hallatlanul kevés a 38 — állapítjuk meg, főleg amikor megismerjük az elmúlt évi megyei adatokat is. 1983-ban 3036 lakás épült Baranyában, ebből, ami a pályá. zaton számításba vehető lenne, 1163. Vagyis az épített otthonok 3,2 százalékával pályáztak. Ez bizony nem jelent valamiféle reprezentatív kénét a megyéről, különösen ha helységek megoszlását is tekintjük. Az okokat firtatjuk. Nyilván közrejátszott az is, hogy főleg vidéken egyre többen építkeznek ajánlott terv alapján, bár ez nem volt kizáró ok; az ajánlott tervet is lehet saját szájíz szerint alkalmazva jól 'megvalósítani. Bizonyára sokan szerénységből — az önbizalom hiánya miatt? — maradtak távol, hiszen a megyét járva nagyon sok jó családi házat lehet látni a falvakban. Aztán sokan azért nem pályáztak, mert — elegendő önkritikával rendelkezvén — úgy vélték, hogy „nem rúghatnak labdába”. A beadott pályaművek viszonylag nagy száma — mint említettem volt — egyfajta előzsürizésre ösztönözte a bírálókat. A szakértő szemek rögtön különváfasztották az ocsut a búzától, bár a végérvényes verdiktet még nem mondták ki. De pl. a manapság oly divatos, ám nálunk mégiscsak idegen alpesi formákat —, amelyek mögül az egyik zsűritag találó megjegyzése szerint kihallatszik a jód- lizás — egyből kiejtették. Hamarosan látnivaló, melyeket kell a helyszínen is megtekinteni, s melyek érdemelnek mélyebb elemzést. Aztán amikor harmadjára rágjuk át 4. HÉTVÉGE magunkat az anyagon, már az is körvonalazódik, melyikek lehetnek az esélyesek. Közben pedig szót kell emelni a kevés számú vidéki pályamű érdekében. Volt ennek az elő- zsürizésnek egy pillanata, arni- kor úgy tűnt: az esztétikai értékek mindenekelőttisége miatt a vidéki házak talán ki is hullanak a rostán. A bírálat végeredménye igazolta: érdemes volt vitatkozni értük. A helyszínen újabb házaktól kellett búcsút venni. Nemegy- től fájó szívvel. Az esetek többségében egyszerű ok miatt: bár lakják már ezeket a házakat, a külső félreérthetetlenül a befejezetlenségről árulkodik. A zsűri ezeket nem is bírálja: nyitva hagyja az utat a jövő évi ismételt pályázás előtt. Más esetekben az az elejtés oka, hogy a helyszínen másként — rosszabbul! — mutat a ház, mint a tervrajzon, vagy az, hogy alaposan eltértek — s nem a ház javára! — a tervtől. Ismét más esetben a ház alaprajzi elrendezését — azaz a helyiségek használhatóságát — tartja célszerűtlennek a zsűri. De volt példa ennek az ellenkezőjére is. Az első menetben majdnem kihullott egy vidéki ház, mert a külső megkompo- nálása nem találkozott a szak. értő zsűritagok tetszésével, viszont a helyszínen tapasztaltak mást mutattak. „Ez a ház belül sokkal nagyobb, mint kívül" — jegyezte meg az egyik zsűritag, s valóban, egy rendkívül célszerű, belső elrendezésű családi házzal ismerkedhettünk meg, ami végül is a díjazottak közé került. A Pécsről benyújtott családiházak társasházak, teraszházak többsége a Mecsek-olda- lon épült, ezeket járva többféle tanulságra tehettünk szert. Az egyik, ami a pécsi polgár számára a legfontosabb, hogy végzetesen elrontottuk a hegyoldalt: annyira egymás he- gyén-hátán vannak a többségükben valóban szép házak, hogy a látvány sokszor már elviselhetetlen ezért a házak esztétikai értéke sem érvényesülhet. További tanulság, hogy ezek a mecsek-oldali házak bizony nem a kisember házai. Valóban szépek, valóban értékesek építészetileg, s még példamutatók is lehetnének, de... „Az is gond ebben a zsűrizésben — fogalmazta meg valamennyiünk gondolatát a zsűri egyik tagja —, hogy mi legyen ezekkel a kétségtelenül szép, de nagyon drága házakkal? Lehet-e nekünk ezekkel példálóznunk?..." Valóban, lehet-e példaként állítani a kispénzű építtető elé, aki egy életre szóló terhet vesz magára szerény kis otthona megépítéséért azt a házat, ami szemlátomást 2—2,5 millióba vagy még többe került? És ezek a házak többszintesek, 5—6, netán 8 szobásak minden kényelemmel ellátottak, oly nagyok, hogy két szobájukba beférne egy komplett panellakás és a tetejébe a berendezés is luxusigényű. Mindez persze nem volt bírálati szempont... Ismét az asztal körül, s most már azon vitázva: hányat díjazunk. Hivatalosan négyről van szó, de aztán a megye is, Pécs város is és a pécsi Városszépítő és Városvédő Egyesület is felajánl különdí- jakat, tehát kilenc ház maradhat versenyben. A már említett szempontok újra meg újra elhangzanak, s végül fennmarad az utolsó rostán is az a kilenc — öt pécsi és négy vidéki — ház, aminek a sorrendjét kell még eldönteni. Mint egyes sportágaknál, itt is a zsűritagok a maguk helyezési sorrendjét állapítják meg, s az összesítésnél derül ki: melyik kapja „Az év lakóháza” címet, s melyikek a többi dijakat. A pályázat jövőjéről beszélgetünk, egyetértve abban, hogy a pályamunkáknak megyei képet kellene mutatniuk. Tehát arra kell törekedni, hogy a jövőben e pályázat szempontjából ne maradjanak fehér foltjai Baranyának. Hiányoltuk, hogy nem elegendő került be az új falusi életformát jellemző házakból, s a kisember otthonaiból. Nem biztos, hogy a nagyon drága, egyben a nagyon szép is, de nagy valószínűséggel kis pénzből is lehet szépet, jót, célszerűt építeni. Végül is az a közös vélemény alakul ki, hogy a pályázat jövőjét illetően nagyon sok múlik az első fokú építési hatóságokon, amelyek már az építés szakaszában is úgy befolyásolhatják az építtetőket, hogy a házzal — ha jól csinálják meg — pályázhatnak, a már elkészült házak tulajdonosait pedig ösztönözhetik a pályázat benyújtására. Hársfai István Új orvosi rendelő Magyarszéken R eggel 8 órára beszéltük meg a találkozót, de addigra már beteghez hívták dr. Stéger Miklóst, és míg úton volt, még egy sürgős hívás érkezett —, vért hányt egy bodolyabéri betege. Ilyenkor nincs idő beszélgetésre, ugrás vissza az autóba. Magyarszék a megye legmodernebb falusi körzeti orvosi rendelőjével dicsekedhet. Három éve készült el. — A régi épületben, ha több beteg összejött, be sem fértek a váróba. W. C, mosdó nem volt — mondja dr. Stéger. — A rendelő meg egy hodály, középen az íróasztallal, vizsgáló- ággyal. A falu elhatározta, véget vetnek a tarthatatlan állapotnak, s a magyarszékiekre az jellemző, hogy ha valamit akarnak, akkor abból a legjobbat. Nem ment ez olyan egyszerűen, hiszen pénz csak az a 400 000 forint állt rendélkezés- re, amit a megyei tanács ajánlott fel. Gyűjtést szerveztek, és nem volt, aki ne adott volna. Nekem voltak elképzeléseim de a POTE Szervezés- tani Intézete is segített tanácsokkal, hogy milyennek kell lenni a jó orvosi rendelőnek. A terveket Krausz György, a tsz építészmérnöke ingyen készítette, felépítését a tsz vállalta, a falu és a környező községek lakói pedig szombatjaik vasárnapjaik feláldozásával vették ki részüket. Dr. Stéger Miklós nyolc éve látja el /Magyarszék és a társközségek Magyarhertelend, Bo- dolyabér, Barátur, Mecsekpö- löske. Liget orvosi feladatait. Mint mondta, úgy véli ma már elfogadták őt itt az emberek. Hogy mennyire, azt bizonyítja ez az egy nap is. A vért hányt betegtől irány Mecsekpölöske. A falubéliek meglepetést szereztek: frissen kimeszeltek. És a betegek jönnek egymás után, másfél óra leforgása alatt legalább ötve- nen. Először két lázas csöppség azután jobbára öregek. Göcsörtös, agyondolgozott kezek szorongatják az üres gyógyszeres üvegeket, oldják a kendőt, mutatják a dagadt, fájós lábakat. És az orvosnak mindenkihez van pár kedves szava, mindenkit ismer minden gondjával, bajával: — Na örzse néni, hogy van? Látogatják már a gyerekek? No lám, a vérnyoA körzeti orvos egy nyugodt napja más is lejjebb ment! — Mi van a fiával R. néni. Régen láttam. Küldje el hozzám őt is. — Pista bácsi, ne panaszkodjon, 80 év még nem betegség. Maga makk egészséges. — T. néni jöjjön be holnap Magyarszékre. hozzon vizeletet. — Erzsi néni, használt a múltkori orvosság? Volt itt hétvégén a kisunoka? Tíz órakor elmegy az utolsó beteg is, indulás Ligetre. A rendelés hasonlóképpen zajlik, gördülékenyen, gyorsan. Fodor Ferencné és Kishalmi Judit orvosasszisztensek, rutinosan teszik, amit kell. Az orvosnak már az intéseit is ismerik. Ha egy beteg bejön, kérdezés nélkül tudják mit keli tenni. A járóbeteg-rendelés után az otthon fekvők következnek. Itt is mindenkihez van pár kedves szava, ismeri az életüket. Délre mintegy 70 beteg kapott gyógyszert, nyugtató szót a sietség látszata nélkül. Azt mondják: ez egy könnyű nap volt, az átlag 90—95 beteg naponta. — Szeretem ezeket a kis öregeket — mondja dr. Stéger Miklós — és nem nyugszom bele abba az igazságtalanságba. hogy amint nyugdíjba kerül valaki, mindenféle rendszeres orvosi ellenőrző szűrés alól kiesik. Különösen azok kiszolgáltatottak, akiknek nem volt munkahelyük, „csak” otthon dolgoztak, gürcöltek, míg megteremtették a fiatalok jó életét. És most megöregedve, megfáradva csak nyűgnek érzik magukat. Nem értek egyet azzal sem például, hogy vezető emberek a tv, rádió nyilvánossága előtt úgy nyilatkoznak: ennyi meg ennyi a nyug- díjteher az országban, és hogy sajnos várhatóan növekedik. Ilyenkor nem gondolnak arra, hogy ezek a „nyugdijterhek” az életüket végigdolgozták? — Az én körzetemben sikerült azt elérnem, hogy nyilvántartást vezetünk minden öregről, rendszeresen látogatjuk őket, és sikerült a szemléletet úgy megváltoztatni, hogy ebben a körzetben szégyen idős családtagot elhanyagolni. Dél is elmúlik, mire visszaérünk Magyarszékre. Az új rendelő várója tágas, az ablakmélyedésben zöld növények. Tiszta mosdó és W. C. áll a a rendelő háromrészes. Az első előkészítő, itt fogadják az asz- szisztensek a beteget, készítik elő az injekciót, gyógyszereket, műszereket. Van két vetkőzőfülke, az az L-alakú vizsgálószoba függönnyel ketté van választva. — Ez a korszerű rendelő nagyon megkönnyíti az orvos munkáját, és a betegek közérzete is más — mondja Magyarszék körzeti orvosa. —Sajnos, Magyarországon ma még mindig úgy építenek körzeti rendelőket, hogy csak szimplán: váró-rendelő. A beteg bemegy. ott ülnek az orvos és az asszisztensek mint valami vizsgáztató vagy vallató helyiségben. Az emberek amúgy is szoronganak az orvos előtt, és ha még ilyen helyzetben le kell vetkőznie is, zavarba jönnek, gátlásosak lesznek, és valószínű sok esetben a betegségtünetek valódi okát nem tudjuk meg. Minden fejlett medicinával rendelkező országban már fontosnak tartják, hogy az alapellátás szintjén megteremtsék az orvosoknak a lehetőséget a bizalmas, négyszemközti beszélgetésre. Ilyen beszélgetéskor nyílik meg a beteg, önti ki a szívét, és sokszor kiderül, lelki okok húzódnak meg a háttérben. Ha ezt felderítjük, könnyebb nekünk, a betegnek, sokkal kevesebb az ide-oda küldözgetés különböző szakrendelésekre. Ezért választottuk ketté a rendelőt egy függönynyel, és az egyik részt úgy rendeztük be hogy ne is emlékeztessen orvosi szobára. E bben a rendelőben az asszisztensek teljesen külön dolgozhatnak. Rendkívül gördülékenyen mehet itt a munka. Amíg az egyik betegnek az adatait veszik fel, a másik már vetkőzik, a harmadik bent van nálam, a negyedik pedig, mór öltözik. Nagyon nagy az áteresztő képessége. mégis több idő jut egy- egy beteggel való foglalkozásra — mondja Stéger Miklós. Még csak egy óra, és talán már nyolcvan a megvizsgáltak száma ezen a napon. És ez egy átlagos, nyugodt nap volt Magyarszéken. Sarok Zsuzsa Osszeto||ässal naläsutt meg
