Dunántúli Napló, 1984. április (41. évfolyam, 91-118. szám)

1984-04-04 / 94. szám

1984. április 4., szerda DunQntnn Tlanin 7 Hullámverésben is A pécsi HUNOR Kesztyű és Bőrruházati Vállalat központi épülete Kiegyensúlyozott termelés, bizakodó hangulat a Hunornál Termékeikre a népgazdaságnak nagy szüksége van Múlt évi eredményeik megismétlését tervezik Nekik mindennap oda kell fl Kossuth-bányai Bischof-csapat Egy helyben topog az élet- színvonal, a ruházkodáson spó­rol a világ. A kesztyű igényes és nem éppen olcsó holmi, így hát ez idő szerint különö­sen nem kedvez keresletének a világpiac. A termék jövedel­mezősége romlik, a vállalati nyereség zsugorodik. Hullám­verésben a pécsi Hunor — ír­ta nemrég kissé drámaira hangszerelve egyik országos napilapunk. Ám legyen, de ak­kor menjünk tovább: vajon ma Magyarországon akad-e olyan vállalat, amelyiknek ha­jóját nem verdesik hullámok, különösen ha termékeivel az igényes külpiacokon kereske. dik, sőt, vajon nincs viharban magának az egész magyar népgazdaságnak a hajója? Hogyan boldogul ma a pécsi Hunor? Induljunk ki a tavalyi eredményekből. jó közepes évet zártak — Jó közepes évnek értéke­lem 1983-at, az előző eszten­dőhöz képest tovább fejlődött a vállalat. Tavalyi terveinket nagyobbrészt teljesítettük, né­hány vonatkozásban nem ér­tük el a kitűzött célokat — íme, Gulyás József, a Hunor Pécsi Kesztyű- és Bőrruhózati Vállalat vezérigazgatójának tömör minősítése. Mindenekelőtt tőkés kivitelük alakulását kell kiemelni. A vi­lágpiac említett nehézségei­vel birkózva, belföldi alap­anyagellátási gondokkal küsz­ködve forgalmukat az előző évhez képest növelni tudták, a kesztyűk és bőrruhák exportja 1983-ban meghaladta a 400 millió forintot, ami csaknem 10 millió dollár. Ez nagy szó, hiszen termékeik felét még mindig a tőkés piacokon érté­kesítik. s ezt az eredményt a romló feltételek közepette is immár évről évre megismétlik. Mondanunk sem kell, sok-sok munka és erőfeszítés rejlik mögötte. Ugyancsak az elmúlt év nagy eredményének tartják, hogy bár egyes nyugat-európai országokban visszaesés követ­kezett be, viszont jelentősen növelték forgalmukat az USA piacán, valamint Angliában és Kanadában. A Tannimpex köz­vetítésével tavaly már 100 ezer pár kesztyűt szállítottak az USA legnagyobb kesztyűforgal­mazójának, a New York-j Aris cégnek, s az Aris már az idei évre is feladta újabb 100 ezer párás rendelését. Szakmai si­ker, a pécsi termékek külön­leges minőségét fémjelzi, hogy e kesztyűk immár jelen­tős hányada a világhírű fran­cia Dior cég New York-i di­vatházán keresztül jut el ve­vőkhöz — Dior márkajelzés­sel. Rendkívül magas alapanyagárak Ami a Hunor további pia­cait illeti: a szocialista orszá­gokba irányuló kivitelük ta­valy 30 százalékkal növeke­dett ezen belül legnagyobb vevőjükkel, a Szovjetunióval szembeni, államközi szerződés­ben rögzített kötelezettségeik­nek maradéktalanul eleget tet­tek, illetve növekvő mennyiség­ben értékesítettek kesztyűt Csehszlovákiában és Lengyel- országban. Ugyanakkor ide­haza némileg kevesebb divat­kesztyűt adtak el, s kevesebbet bőrruhából is, amire viszont lett volna kereslet, csak hát a bőrgyárak nem szállítottak elegendő alapanyagot. Növel­ték eladásaikat védőkesztyűk­ből, ez külön program a vál­lalatnál, immár hatvanféle speciális munkavédelmi kesz­tyűvel szolgálnak a hazai iparnak. , A Hunor végül is tavaly minden fizetési kötelezettsé­gének eleget tett, s év végén 44 millió forint nyereséget könyvelhetett el. A nyereség alakulásában több minden játszott köz-e, a legdöntőbb, hogy rendkívüli módon meg­drágultak az alapanyagok, a készbőrök hazai árai ma már szinte elviselhetetlenül maga­sak, ilyen mértékű drágulást képtelenek voltak a kesztyűk árában teljes egészében érvé­nyesíteni. Arra pedig nap­jaink importgazdálkodási rend­szerében nincs és nem is volt lehetőségük, hogy a drága hazai készbőrök helyett eset­leg ugyanolyan, de olcsóbb külföldi bőröket vásároljanak. Mindennek ellensúlyozására nagy súlyt fektettek a takaré­kos gazdálkodásra, a költsé­gek lefaragására, így például tavaly, az előző évhez képest 100 millió forinttal kevesebb bankhitellel gazdálkodtak, jelentős kamatköltséget meg. takarítva. Mire futotta az abszolút ösz- szegében kétségkívül nem nagy nyereségből? Ha fej­lesztésre nem is, de arra elég volt. hogy a vállalat eleget tudjon tenni adófizetési köte­lezettségeinek, és átlagban egy heti nyereségrészesedést fizessen dolgozóinak. Itt je­gyeznénk meg, tavaly a bére­ket átlagban 4,2 százalékkal emelték, annyival, mint ameny. nyivel — leszámítva a bánya­vállalatokat — a baranyai ipar, vagy mint a hazai cipő­ipar, melynek egy főre jutó éves bérszínvonalát a Hunor 47 165 forintja valamelyest meg is haladja. — Milyen célokat tűzött az idén maga elé a vállalat? — Tervünk számolt a to­vábbra is nehéznek ígérkező külső körülményekkel, valamint a szigorúbb közgazdasági sza­bályozók hatásaival. Lényegé­ben termelésünk szinten tartá­sát terveztük, miközben a lét­szám tovább csökken — vá­zolja a vezérigazgató. Az idén 425 millió forintnyi tőkés árbevétellel számolnak, ez 5,2 százalékkal több a ta­valyi tényszámnál. Ezen árbe­vétel elérésére a vállalat szer­ződést kötött az Ipari Minisz­tériummal. Amennyiben telje­sítik, körülbelül 20 millió fo­rintnyi támogatásban és bér­kedvezményben is részesülnek. A szocialista országokba a termelés 20 százalékát terve­zik küldeni. Újdonság, hogy megkezdik a bőrdíszmű ex­portját a Szovjetunióba, aho­vá az idén 10 ezer darab női divattáskát szállítanak, ezen kívül az államközi szerződés­ben foglalt kötelezettségeik­nek is eleget tesznek 600 ezer pár kesztyű szállításával. Bel­földön, az igényekkel össz­hangban mérséklődik a divat­kesztyűk forgalma, bőrruhából a tavalyi szinten szállítanak. Az idén felfokozott ütemű gyártmányfejlesztést hajtanak végre, a külföldi és a hazai igényeknek megfelelően még jobban megfelelő termékstruk. túrót alakítanak ki­Reálisan számolnak a nö­vekvő munkaerő-gazdálkodási gondokkal, továbbá az alap- anyaggyártók szállítási kése­delmeivel. Mindezeket szer­vezési intézkedésekkel kíván, ják ellensúlyozni. Fontos fel­adatuknak tartják a dolgozók munkával való ellátásának és folyamatos foglalkoztatásának megfelelő színvonalon való biz­tosítósát, ezzel is mérsékelve a létszámcsökkenésből adódó kaoacitáskieséseket. Alakultak vállalati gazdasági munkakö­zösségek is, az eddigi tapasz­talatok kedvezőek, a mozga­lom bővülésére számítanak. A kesztyűsségbe vetett hittel — Termékeinkre a népgaz­daságnak nagy szüksége van, különösen a tőkés export nö­velése és a szocialista orzá- gokkal kötött szerződések tel­jesítése terén. Ennek tudatá­ban, bizakodva dolgozunk — vallja a kesztyűsségbe vetett hitével Gulyás József vezér- igazgató. Miklósvárj Zoltán Nevetnem kellene: fotóripor­ter kollégám előttem kúszik, szinte az orrával tolja maga előtt felszerelését, a menekülő­készülékekkel én bajlódom. Fe­nekéről lecsúszott a nadrág, mi­tagadás fura látvány a bányá­ban, ahogy a kaparó és a biz­tosítóelemek között küszködik. Egyik vájár a TH-vasba kapasz­kodik, hogy helyet adjon, talán tréfának szánja bizonyára, amit mond, de aligha szabad ezen sem nevetni: — Azt hittem, az ember mór rég két lábon jár, s mit lá­tok ... A legszomorúbb, hogy ha el­megyünk, ő is négykézlábra ereszkedik, legjobb esetben le­guggol, s félmázsónyi fémtá- mokat, kétméteres, combvas­tagságú keményfókat hord majd be ezen a vágaton a fej­térbe. — Alig két hete bővítettük át ezt a vágatot — mondja Brossai Mihály körletvezető-he- lyettes —, de olyannyira süllyed ez a terület, hogy megint szinte járhatatlan. Ez a legnagyobb gondunk: az anyagot 150 mé­teren ilyen körülmények között kell beszállítanunk embergyötrő munkával, a fejtésből kitermelt szenet meg egy szinttel lejjebb, hasonló körülmények között kell kiszállítani. A fejtés kísérővá­gatai hihetetlen gyorsasággal mennek tönkre, a szénszállító kaparó napjában többször le­áll, s ebből a fejtésből kellene kiszállítani Kossuth-bánya ter­melésének hetven százalékát. Visszarémlenek, értelmet kap­nak a leszállás előtti, majd a népesen, a kasban elhangzó, akkor jelentéktelennek tűnő fél­mondatok. — Az elmúlt évben 300 000 tonna szenet termelt a Bischof- brigád — mondja Lipi Imre üzemvezető —, ez a vállalat termelésének 10, az üzemnek pedig 40 százaléka volt. Ilyen nagy termelést egyetlen brigád azt hiszem sosem ért még el, félek, rövidesen nem tudják tel­jesítményüket megismételni, hi­szen 13—14 tonnás műszakon­kénti eredményüket a tizenket­tesen aligha érhetik el . .. A kasban a hét közepén (március 29., csütörtök), már nem szokás a fociról beszélni, ez a hét elején téma, ma a nőkről sem esett szó, valahogy a gyerekek gondjai is kívül ma­radtak, pedig leszállás közben többnyire ezekről folyik a szó. Valaki azt mondta, az újság­írókat a tizenkettesbe kellene vinni, hadd tudják meg . . . Hi­szen oda tartunk ... A derekam nem érzem, mire a fejtésbe ju­tok, a gerincem olyan, mint a spirólfúró ... — hallgattuk szo­rongva a bányászokat. . . A 12-es fejtés Kossuth-bá- nyán a nyolcadik és tizedik szint között van, tulajdonkép­pen a kilencedik szinten, lapos dőlésű, fémtámos, omlasztásos fejtés. Ez azt jelenti, hogy a bányászok fejtőkalapáccsal ki­fejtik a szenet (sűrítettlevegős robbantással némiképpen meg­könnyítik ezt), majd hidraulikus fémtámokkal kibiztosítják a fej­tést A pászták előrehaladtával a leghátsó biztosítóelemeket ki­szedik, a főtében levő szenet leomlasztjók, kaparóra Igpátol- ák. Bischof Antal csapata, a „Fá­bián Béla” szocialista brigád a mecseki szénmedence egyik legrégibb, tegyük mindjárt hoz­zá, legtöbb sikert elért szocia­lista brigádja. Korábban Szilá­gyi Sándor volt a brigádvezető — bizonyára sokak számára is­merősen cseng a név. (Nem állhatom meg, hogy ne érdek­lődjem felőle: a negyvenen alig túl levő Szilágyi Sándor már rég rokkantsági nyugdíjban van. Tengeriben vett egy kis ta­nyát, ott gazdálkodik most.) Szóval, háromszor nyerték el a Vállalat Kiváló Brigádja címet az elmúlt tizenkilenc évben, a legutóbbi ágazati országos ver­senyben a hagyományos fejté­sek kategóriájában kiváló cí­met nyertek, most pedig a Szakma Kiváló Brigádja címre vannak felterjesztve. Zörögve megindul a kaparó, egyik lábam kicsit későn kapom magam alá, a láncos vonszoló vinné magával, testem azonban éppen két deszka közé szorult. A szemben áramló levegő százmilliónyi szénszemcsét hoz — a légáram hihetetlenül fel­gyorsul az összeszűkülő vágat­ban —, ostorcsapásként vágja arcunkba a port. A fejtésben végre két lábra állunk, azért kiegyenesedésről persze szó sem lehet. — Miért áll le megint a ka­paró? — kiabál valaki, a mély, rekedtes hangból sejtem, hogy ezen a műszakon leg­alább tucatszor hangzott már fel a számonkérés. Bischof Antal tűnik fel az egyik fémtám mögül, mögötte Czukor Elek, a délelőttös szak­vezető jön. A brigádvezető 39 esztendős, Miskolc-Perecesen járt vájár- iskolába, most pedig már ép­pen két évtizede Kossuth-bá- nyán dolgozik. Czukor Elek sok­kal idősebb, ötvenéves, öreg­apja, dédapja is bányász volt, szinte szokatlan, hogy még bír­ja a fejtést. — Á, mindenem fáj már — mondja legyintve. — Tíz napja vagyunk ebben a fejtésben, de tíz évnek tű­nik — mondja Bischof. — Nézd, itt a fémtám már félig szénben van, pedig tegnap építettük be azt a sort. A talp szemlátomást jön fel. Lefele megyünk, a hátsó pásztában Német Géza éppen omlaszt. A 46 éves vájár a legjobb, leg- tapasztaltabbak közé tartozik. Előkerül a fényképezőgép, egy .'üvegvasat adnak át neki ép­pen, azt tartja, míg a fotó ké­szül. Elhangzik a nem éppen helyénvaló kérdés: nehéz? — Nem. Csak ötven kiló. Csak azt ne kérdezzék meg, hogy eljönnék-e mégegyszer bányásznak . . . Nem, ezt nem kérdem. In­kább azt, hogy el tudna menni innen, ha kedvezőbb lehetősé­ge lenne? — Dehogy. Mi már csak ma­radunk. Ezekkel a társakkal — mutat a többiekre —, lehet ám dolgozni. A társak közül néhány: Gyé­mánt János 32 éves, p a bri- gádvezető-helyettes. Fiatal, erős menniük Német Géza... csak ötven ki. ló a süveg. és nagyon jó szakember. S mindez kevés lenne a helyettesi tiszt betöltéséhez, hiszen ez a 70 tagú brigád nemcsak a bá­nyában dolgozik sokat. A kom­lói Április 4. utcai óvodában, a megnyitás óta járnak társa­dalmi munkába, játékokat vá­sárolnak a kicsiknek, miként a rokkant gyerekek üdültetéséhez is hozzájárulnak. Az öregek napközi otthonába televíziót vásárolnak, a névadó Fábián Béla (a Petőfi partizánbrigád tagja volt), életének történeté­hez adatokat gyűjtenek ..., gimnáziumba, technikumba, vájártanfolyamra járnak, együtt töltik szabad napjaikat... A következő munkapadnál Horváth István küszködik egy szívlapáttal, sajnos, ebben a fejtésben ez állandó szerszám. Eredeti szakmája szőlész-borász a szakállas fiatalembernek, ő a 2-es szenes KISZ-szervezet titkára. Nem sokat beszélge­tünk, üresen szalad mellette a kaparó, nem tudja nézni. A szén útját követve hala­dunk kifele, először lefele, majd fel, aztán ismét le. Csuromvíz a ruhánk, félelmetesen messzi­nek tűnik még a tizedik szint. Bischof Antal arról beszél, hogy amíg ilyen körülmények között dolgoznak, esetenként tíz-tizen- két ember egy—másfél órát műszakváltáskor lenn marad a bányában, beadják az anya­got. A váltás rögtön termelés­sel tudja így majd a műszakot kezdeni. Egy pillanatra kényte­len vagyok megállni, már per­cek óta úgy érzem, egyetlen lépést sem tudok továbbmenni, pedig hát jánéhány száz mű­szakot töltöttem már bányá­ban ... ők pedig azt fontolgat­ják, hogy meghosszabbítják a bányában töltött időt, s nekik mindennap ide kell jönniük. A kasban kifelé csak egy téma van: ha még azt a vona­tot megtöltenék, amit most húz­tak hátra, akkor... Holnap, holnapután is erről fognak be­szélni. Holnap, holnapután is ott görnyednek a fejtésben, s kiabálnak, ha leáll a kapa­ró... Lombosi Jenő Bischof Antal és Czukor Elek egy pillanatra megpihentek

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents