Dunántúli Napló, 1984. április (41. évfolyam, 91-118. szám)
1984-04-04 / 94. szám
1984. április A., szerda Dunántúlt napló 5 Munka Érdemrend ezüst fokozata Korpa Sándor Jásza i-d íj Ifjúságért Érdemérem Botos János Botos János életének jelentős hányadát a mozgalomban töltötte, megannyi társadalmi, megannyi választott funkcióban. A siklósi téglagyár munkásaként lépett be 1951-ben a pártba, akkor lett sztahanovista is, 160—180 százalékkal, majd függetlenített párttitkár. Így nyugdíj előtt, a hetvehe- lyi lakás belső szobájában felelevenítjük a Siklóstól Hetve- helyig tartó több mint harminc esztendőt. A haj megfehéredett, az egészséget elvitték a fiatalabb évek. Gerincműtét, trombózis, — márciusban rokkantsági nyugdíjba megy. De még így is dolgozni akar, „amíg bírom, vállalom a párttitkári teendőket, mert mit is csinálnék itt, eayedül, a lakásba zárva”. Meq aztán alakítani, formálni a község életét, beleszólni a dolog alakulásába. A téqlaavárból Nagyhar- sány következett: itt függetlenített csúcstitkár, majd 1955- ben vissza a tén'aqyári DÓrt- titkár; posztra. Ma is büszke: a gyár 1956 októbere után sem állt le, hallqattak rá az emberek. Ö maga néhány társsal feqyvereket szerzett, védték a munkáshatalmat. Ebből a kis csapatból nőtt ki a siklósi munkásőr-zászlóalj, ő maaa nediq megkaotn r Munkás-Paraszt Hatalomért Emlékérmet. — Mi vitt engem a mozgalomba? — Hosszasan gondolkodik, — Nagyszüleim bányászok voltak Mecseksza- bolcson. aztán a meaélhetést keresve kimentek Németországba. Édesanyám ott született kint. Amikor visszatértek, munkásemberként kapcsolód. Korpa Sándor, az egerági Községi Közös Tanács végrehajtó bizottságának a titkára nyugodt ember benyomását kelti; olyanét, aki több évtizedes tanácsi munkája során «inkát látott, sokat hallott. Túl a hatvanadik életévén, méq mindiq aktívan dolgozik, kamatoztatva azokat a tapasz, tálatokat, melyeket 32 esztendőn keresztül a tanácsi apparátusban szerzett. . . — Az első tanócsválasztások Magyarországon 1950-ben voltak, enqem Máriakéménden választottak tanácstaggá. Természetesen örültem a bizalomnak de akkoriban még nemigen tudtuk, ml lesz a feladatunk. Idegen is voltam, az embereket nemigen ismertem. A Koroa családot 1921-ben teleoítették Aradról Magyar- ország úi határai möqé, Korpa Sándor már a Mezőséqben született. Baranyába 1945-ben kerültek, s mint teleoesek Máriakéménden alakították ki új otthonukat. — Az akkori pécsváradi Járási Tanácstól 1951-ben kerestek meq, s kérdezték lenne-e kedvem államiqazaatási tanfolyamra menni. Volt. Miután végeztem, Poqányba kerültem tanácstitkárnak. Akkoriban zajlottak a „oadlássÖDrések”, így nem volt könnyű dolga az embernek, ezek nem szép em. lékek. Nyugodtan, megfontoltan beszél, az akkori idők ellentVári w Eva A színész vágyik a tapsra. Tudja ezt a rendező is, amikor az operettek, musicalek, zenés vígjátékok jelentős, érdekes női szereplőinek bejövetelét külön előkészíti: ezt a bejövetelt szolgálja a díszlet, a jelmez, a zenekar és a többi szereplő is, várja és váratja a pillanatot, amikor a primadonna vagy a szubrett megjelenik. És várja a közönség is, hogy boldogan tapsolhasson annak a kedvencnek, akit — bár jól ismer az utcáról is — itt és most a színpadon, mondjuk hercegnőként vagy szolgálóként akar viszontlátni, így tapsolnak a pécsi nézők Vári Évának, a Pécsi Nemzeti Színház művésznőjének is. Kaposváron kezdte a pályát színész-szubrettként, kari kötelezettséggel, ami azt jelentette, hogy míg az egyik darabban főszerepet játszott, a másikban köteles volt statisztálni. Jó iskola az ilyen a színészi mesterség különböző grádicsait tekintve. Vári Éva 1963 óta van Pécsen. Azt mondják róla, kemény, szívós, céltudatos, Szerepet nem kért és nem adott vissza soha sem a pálya kezdetén, sem akkor, amikor már vezető színésznő volt Húsz év alatt a pécsi közönség megszokta és elvárja őt. Operettekkel kezdődött. Mar- csa a Mágnás Miskában, Stázi a Csárdáskirálynőben, Mi a Mosoly országában, évi négy-hat szerep. Zenés szerepek egész sora. Aztán Feydeau és sok más vígjáték, bohózat: könnvű, vidám kis nők az ope. rett és a próza határán. A siker bejön, a rendezők kezdik számításba venni, mint prózai színészt. De azért énekelni. / kül: manapság nem szórják a szakmában a kitüntetéseket, vidékre meg különösen nem. Egy valami miatt azért van hiányérzete. Mintha kissé belterjesen élnének a színészek: egymás közt vitatják meg azokat az értelmiségi gondokat, amiket jobb lenne másokkal — festőkkel, írókkal, muzsikusokkal — is megvitatni. Amúgy nem foglalkozik túl sokat a közérzetével. A színházi szakma panasztól hangos, neki, úgy véli, erre sem oka, sem ideje. „Naponta eljátszunk egy-két szerepet és hiába tudjuk hogy ez feladat, valami csodát várunk, amikor színpadra lépünk. Ez a csoda természetesen nem következik be. Másnap meg újra nekimegyünk, mert erre szerződtünk, ez a munkánk és mert ez benne a gyönyörű.” G. T. tak be a mozgalomba, édesapám a Szociáldemokrata Párt tagja lett. A magam eszmé- lését ez határozta meg, a szocdemes fiatalok, majd az ifjúkommunisták között 1960 után három évig Matty község tanácselnöke lett. Onnan Sásd következett — párttitkári funkció —, elvégezte az egyéves pártiskolát... — Szerettem Sásdot, ott is maradtam volna. De szorított a család, megszületett a harmadik gyermek, feleségem beteges volt... Szóval minden összejött. Alig kétezer forintos fizetésből nem tudtunk megélni. Megkerestem a siklósi téglagyárat, akad-e munka számomra. De a járásból nem engedtek elmenni. Akkor ajánlották a hetvehelyi tsz-t, s én jöttem. A felesége tavaly halt meg, nagyobb fia és lánya családosok, a kisebbik most katona. így üres lett a ház. Igaz, a szomszédban lakik a nagyobbik fiú, a hétvégeken az unokák is egymásnak adják a ki. lincset. — Most még ellátom a szövetkezetben a személyzetis munkakört is, de májustól mór elköszönök. Elég feladatot ad a község. A pártvezetőség titkáraként négy alapszervezet közel hatvan kommunistáját irányítom. A vízműtársulat létrehozásának kérdésében nemrégiben foglalt állást a párt- vezetőség. Vizet kap a község, s ez igen nagy szó, s felvállaltuk a mozgósítást... — Siklós nem hiányzik? Elmosolyodik: — Ez is más vidék, az is. De az emberek mindenütt egyformák, s akinek a pártmunka irányítja az életét, ezen nemigen morfondírozhat. Én mindig azon voltam, ha új helyre érkeztem, hogy elfogadtassam magam, megtaláljam a közös hangot, a közös akaratot. Hogy sikerült-e? Talán igen. K. F. sőt táncolni is kell tudnia: My fair Lady, West Side Story, La Mancha lovagja, Chicago. Ezt is tudja. Shakespeare Viharjában Ariel, Illyés: Dániel az övéi között — Rebeka, Ros- csin: Szerelvény a hátországban — Lavra, Már-már prózai színésznek ismerik, holott sok zenésben is játszik —most éppen musicalban (Mirena Lock a Cigánykerékben — s az Edith Piafért kapott nívódíjat. Vári Éva megtartotta régi közönségét mint operettszínész, és újat is szerzett mint drámai színész. Az igaz, hogy nincs még egy olyan lehetőség lemérni az azonnali sikert, mint amikor az operettben bejön a színész. De önmagáról, a világról elmondani valamit, ehhez a próza ad izagi lehetőséget. Elégedett ember azt mondja, nem is vágyik Pestre. A díjra büszke, és nem ok nélA Volán Teherforgalmi Ozemigazgatáságának fődiszpécsere Farkas László, ötvennyolc éves, de mozdulataiban, gesztusaiban, egész lényében fiatalos. Talán azért van így, mert a legutóbbi 28 évet — ennyit töltött a Volánnál — szinte mindig a fiatalok között töltötte. Farkas László évekig gépkocsivezető volt, járt Csepellel, ZilleJ, megkapta a félmillió kiláméter után járó emlékplakettet — ennyit tett meg balesetmentesen —, aztán kiemelték, megszerettették vele a diszpécesri munkát. Felesége is a Volánnál dolgozik. Kétszázhatvan gépkocsivezető, hatvan rakodó és 22 rakodógépkezelő tartozik hozzá, a munka megszervezése, az ezzel járó mindennapos gondok és feladatok. Fegyelmitől a jutalmazásig ... És szinte állandó ellenőrzés a munkahelyeken, a szénbányáknál, a Sörgyárban, másutt. ■— A csapat járja az országot, járja a világot. Itthon Nyíregyházától Győrig, külföldön szinte egész Európa. Nagy az önállóságuk és a felelősségük. Tavaly például többen jártak Svájcban. Olaszországban, Svédországban, vittük az almát Ausztriába, hoztuk a sört a Balatonra Jugoszláviából. A farostlemezt is mi visz- szük a szomszédos államokba. mondásai azonban még ma is felzaklatják, szavai izgatottakká válnak... — Mi volt akkoriban a tanácstitkár feladata? — A munkám zömében igazgatás; és adóügyi munkára korlátozódott, s a járlat- kiadásokkal is mi foglalkoztunk. Korpa Sándort 1952-ben helyezték Egerágra tanácstitkárnak, s azóta is itt dolgozik. Részese annak a változásnak, mely a falu életében bekövetkezett. — 'Nagyon nagy lépésekkel haladunk előre, főleg az utóbbi másfél évtizedben: minden utcánkban szilárd burkolatú út épült, 2,5 kilométer hosszúságban, betonjárdák készültek, bővítettük az iskolát, tornatermet hoztunk létre, önerőből óvodát alakítottunk ki. A társközségekben tanácsi ki- rendeltségeket, orvosi rendelőket építettünk, mindezt nagy- nagy társadalmi összefogással. Harmincnégy éves korában nősült, felesége az egerági művelődés; otthon vezetője, lánya közgazdasági egyetemet végzett. • — Elégedett embernek tartja magát? — Feltétlenül, hiszen egész életemben azt csináltam, amit szerettem, s szép eredményeket is sikerült elérnünk. — Rövidesen nyugdíjba megy. Mivel tölti a megnövekedett szabad idejét? — Van két kis kertünk, nagyon szeretek ott dolgozgatni. Unatkozni nem fogok ... Farkas László Ahány gépkocsivezető, any. nyiféle természet, s már az is meggondolandó, hogy kihez, hogyan szól. A többség az ő keze alatt nőtt fel, s így lett ő úgy ötven felett mindenki Laci bácsija. — A kitüntetés? — A KISZ-titkór azt mondta: Laci bácsi, azért terjesztettük fel, mert maga sokat tett már a fiatalokért. Ugyanis nálunk elég nehéz a kezdőknek, keresetben is, munkában is. Valahogy át kel| őket segíteni a holtponton ... Farkas László brigádvezető is: a brigád nyolcszor nyerte e| az aranykoszorút, négyszer a vállalat kiválója címet, egyszer pedig a tröszt legjobbja volt. A társadalmi munka frontján is kimagaslóak eredményeik: ők patronálják az istenkúti óvodát-iskolát. Építettek játszóteret, uszodát, s négyszer nyerték el a városi tanács társadalmi munkáért járó emlékpiakettjét. — ön közel 7 évig oktatta az autóvezetést is: úrvezetőket, buszvezetőket, teherautóvezetőket képzett. Mire a legbüszkébb? — Talán arra, hogy a gyakorlati vizsgán a tanítványaim közül egy sem bukott meg. — A fiatalok? — Nem csalódtam bennük sem többet, mint az öregekben. Az új nemzedék képzett, ügyes, s legalább annyira rátermett, mint mi voltunk. K. F. 9lEfísmeró& a kiválóan végzett munkáért
