Dunántúli Napló, 1984. április (41. évfolyam, 91-118. szám)

1984-04-20 / 109. szám

1984. április 20., péntek Dunántúlt napló 3 Megtérül a magas beruházási költség Fotó: Maletics A nyugdíjas párttagok helyzete Szigetváron A közelmúltban a Szigetvár városi Pártbizottság végrehaj­tó bizottsága a város területén élő nyugdíjas párttagok hely­zetét taglaló jelentést vitatta meg. A jelenés megerősítette a közismert tényeket: a nyug­díjasok jelentős része elég ne­héz helyzetben van. A beszélgetések során sok szó esett a párt politikájának végrehajtásáról, melyet a nyugdíjasok többsége cselek­vőén támogat. Többen kifogá­solták azonban a politika egyes részelemeit, bírálják a végrehajtás vélt vagy valós fo­gyatékosságait. Nem értenek egyet például a kisvállalkozá­sok ilyen mértékű engedélye­zésével, a magánszektor kü­lönböző vadhajtásaitól tarta­nak. A nyugdíjba vonulás után sokszor az egyén magára ma­rad. Többen úgy vélték, hogy a munkahelyen örültek távo­zásának, az elismerő-, köszö­'Földgázvezetékei fektetnek Pécsett, a Zetkin Klára utcában A földgáz­felhasználás perspektívái M agyarországon évente 6,5 milliárd köbméter földgázt ter­melnek, s 10 milliárd köbmétert használnak fel. Ahogy épülnek a gázvezetékek, úgy egyre több lesz a felhasznált föld­gáz mennyisége: Baranyában is nagyszabású tervek születnek és valósulnak meg a földgáz hasznosítására. A termelés és q fel- használás közti különbséget a Szovjetunióból importáljuk. Sokan azonban óvatosak a földgázzal kapcsolatban, mert emlékeznek, hogy jó tíz éve a kőolaj iránt volt hatalmas az érdeklődés: a kőolajárak meg­többszöröződése következtében ma súlyos gondot jelent annak kiváltása. Nem fordulhat-e ez elő a földgázzal is? — kérdez­tük mi is dr. Csele Jenőtől, a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem adjunktusától, a föld­gázhasznosítás egyik hazai szakemberétől. — A Nemzetközi Gázegye­sülés, az IGU egyik konferen­ciáján hangzott el: az olaj fe­szültséget keltő energiahordo­zó, a földgáz ezzel szemben együttműködést jelentő ener­giahordozó. Ez következik a földgáz termeléséből, szállítá­sából, felhasználásából. Míg a kőolajjal könnyen lehet spe­kulálni, addig a földgázzal nem: szállításához — mert ez a legolcsóbb — hatalmas ve­zetékeket kell építeni, jelentős nemzetközi összefogással, ez pedig évtizedekre feltételezi az együttműködést. A világon is­mert földgázkészletek hosszú évtizedekre elégségesek, növek­vő felhasználás mellett is, ha­zánk ismert készletei pedig harminc évre elegendőek. De ehhez hozzá kell tennünk, hogy viszonylag ismeretlen nálunk a 3—5000 méter alatti térség, ahol a nemzetközi tapasztala­tok alapián még jelentős kész­letek rejtőzhetnek. Néhány év alatt megváltozó helyzet tehát a földgáz esetében nem való­színű, s olyasfajta árrobbanás­ra sem lehet számítani, mint a kőolaj esetében. Magyarországon 1856-ban lobbant fel az első gázláng Bu­dapesten — igaz ez nem föld­gáz volt, hanem szénből készült városi gáz. Földgázt először 1943-ban használtak Nagykani­zsán, de csak a hatvanas évek­ben lendült fel alkalmazása a hajdúszoboszlói, algyői térség felkutatása után. Ma vezetékes földgáz több mint száz telepü­lésen teszi kényelmesebbé az életet, a palackozott pb-gáz pe­dig a lakosság háromnegyedét szolgálja. A dél-alföldi gázmezőt Pécs- csei összekötő vezeték elkészül­te Baranyában is előtérbe he­lyezte a földgáz hasznosítását. Milyen lehetőségek vannak er­re? — kérdeztük dr. Csete Je­nőt. — Idén az országban tizen­két település kap földgázt, s csak gazdaságossági kérdés, hogy az igénylő települések mi­kor kaphatnak. Általában a la­kossági igények kapnak elsőbb­séget. A gazdaságosságot ma az jelenti, hogy egy fogyasz­tóra nem lehet több a közterüle­ti költség, mint tízezer forint. Olyan akadályok is vannak, hogy van-e elég cső, kivitele­zői kapacitás és gázkészülék. Ezek elég jelentős korlátozók ma, de a gázt szolgáltatóktól független. Megfelelő szakem­berek ma még elégséges szám­ban vannak, hiszen tanszékünk vezetője, dr. Szilas A. Pál pro­fesszor már a hatvanas évek elején nagy gondot fordított a gázipari mérnökök és szakmér­nökök képzésére. A gázfelhasz­nálás növekvő mértéke azt is jelenti, hogy ilyen szakembe­rekre a jövőben is nagy szük­ség lesz. Baranyában is több mérnök tevékenykedik, aki itt Miskolcon szerzett diplomát, s aki ma is tartja a munkakap­csolatot tanszékünkkel. S ez a kapcsolat eléggé gyü­mölcsöző, hiszen dr. Csete Je­nő és kollégája, dr. Tihanyi László dolgozott ki egy számí­tógépes rendszert a gázhálóza­tok tervezésének megkönnyítés­re. Baranyában is hasznosítot­ták e számítógépes eljárást, s tervezték általa Pécsett és a megyében másutt is a gázveze­tékeket. Milyen tartalékkal ren­delkeznek ezek a hálózatok, s mennyire kifizetődő a földgázra való átállás — kérdeztük vé­gezetül az egyetemi adjunktust. — Azokban a városokban, ahol korábban is volt gázszol­gáltatás, ott a városi gázról a földgázra való áttérés önma­gában kétszeresére növelte — fűtőértékben számolva — a hálózat áteresztő kapacitását. Az új vezetékeket pedig eleve tartalékot képezve méretezzük. Mivel telente nagyobb a fo­gyasztás, mint nyáron, optimá­lis, ha vannak olyan felhasz­nálók is, akik nyáron is jelen­tős mennyiséget igényelnek. A nemzetközi gázüzleteket általá­ban úgy kötik meg, hogy fo­lyamatos a szállítás, ezért az importgázt tárolni is kell, hogy a téli csúcsokon legyen tarta­lék. Például 1982 telén volt olyan nap, amikor 1,7 millió köbméter fogyott óránként az országban. Ilyen tárolókat a már korábban kimerült föld­gázmezőkön lehet kialakítani, Dunántúlon a zalai Pusztaede- ricsen. Nyilvánvaló, hogy az órán­ként 100—1000 köbmétert fel­használó üzemeknél gyorsabb a megtérülési idő, mint a csa­ládi házak esetében, ahol rit­kán fogy egy köbméternél több földgáz óránként. De a viszony­lag magas beruházási költség hamar megtérül, ha a kényel­met és a biztonságot nézzük — a szigorúan vett gazdasá­gossági számítások 10—20 évé­vel szemben. B. L. „Mióta tamitok, nem nyaraltam.. Estisek Önként vállalt megterhelés Nő az ember önbecsülése Ket'.en ülnek velem szemben a Dolgozók önálló Gimnáziu­mának könyvárában; mind­ketten az esti iskolában sze. retnének leérettségizni. Egyi­kük idősebb, másik fiatal, név szerint Nórái Pálné, 43 éves, anyagkiadó a Pécsi Vízmű pa- tacsi raktárában, most negye­dikes; Várhelyi Éva, 19 éves, csomagoló az ÉTK-nál, elsős. Miért most tanulnak tovább? Miért választották a sok időt és energiát igénylő esti gimná. ziumot? Hogyan tudnak eleget tenni kettős kötelezettségüknek, a munkának és a tanulásnak? Sőt egyikük esetében még egy harmadik, s nem kevésbé fá­rasztó feladatnak, a család el­látásának? Ezekre a kérdések­re kerestük a választ, ezúttal az esti gimnázium e két hall­gatóját faggatva. Nórái Pálné: Sajnos, nekem régebben családi okok miatt nem volt lehetőségem leérett­ségizni, s ez egyre inkább nyo­masztott, kisebbségi érzés ala­kult ki bennem, különösen ahogy nőttek a gyerekeim, s nem tudtam nekik segíteni. Lá­nyaim most 14 és 16 évesek, c hogy nagyobbak lettek, úgy éreztem, most már talán van annyi időm, hogy nekivágha­tok az esti gimnáziumnak, saz 1980—81-es tanévben be is iratkoztam. Fárasztó volt ez a négy év, hetente háromszor délután 4-től este 8-ig hallgat­juk az órákat, amikre a többi napon amennyire lehet, készü­lünk is — legalábbis én min­dig megpróbálok felkészülni. — Patacson dolgozik, nehéz fizikai munkát végez, családja is van, mindezt összegezve igen szép teljesítmény, hogy nem adta föl, mint olyan sokan mások, hanem végigcsinálta ezt a négy évet. mert most már befejezi, biztosan. Ki ösz­tönözte arra, hogy továbbta­nuljon? Talán a munkahelyén javasolták önnek? — Nem, ez kizárólag a sa­ját elhatározásomból történt, munkahelyemen azonban ma­ximálisan támogattak ebben. Nem volt könnyű, már csak azért sem, mert ez négy éve azzal jár, hogy reggel hattól este kilencig hetente három­szor nem vagyok otthon. Reg- qel negyed hétkor indulok a busszal a munkahelyemre, s ha ott véqeztem, jövök Pécsre az iskolába, s meg kell monda­nom, hogy a négy év alatt rengeteaszer kellett autóstop­pal iönni, hogy idejében meg­érkezzek. sőt volt, hogy gyalog jöttem. S amióta tanulok, én nem nyaraltam, mégis azt mon. Képeinken balról: Nórái Pálné, Várhelyi Éva dóm, megérte ez a négy év. Gyakorlatilag semmi sem fog változni, ha sikerül leérettsé­giznem, csupán egyvalami, de ez számomra a legfontosabb: egy kicsit bővül a látóköröm, s én magam jobban fogom érezni magamat. Nem vagyok túl jó tanuló, ezt is bevallom, mégis, minden tantárgyat sze­retek, mert mindent meg akar­tam ismerni. Legkedvesebb számomra a matematika, s a verseket szeretem nagyon. S úgy érzem, a munkámat is job­ban el tudom látni, mióta ta­nulok. Matematikából külön­órákat is veszek. Elsőben még az idősebbek voltak túlsúlyban az osztályunkban, most inkább a fiatalok, akik utólag csatla­koztak. Az eredeti osztályból egyébként már csak öten va­gyunk . . . Várhelyi Éva: Francia női szabó a szakma n, bár most nem ennek megfelelő munka­helyen dolgozom. Viszont c.z ÉTK-ban — korábbi munka­helyemmel ellentétben —, min­denki támogatja, hogy le sze­retnék érettségizni. Szerintem ez mindenki számára alapvető, s én korábban kissé könnyel­műen vettem. Ugyanis már másodszor vagyok elsős: elő­ször az 500-asban kezdtem ta­nulni, de nem foglalkoztam megfelelően a tárgyakkal, s megbuktam. Mikor újra, most már komolyan elhatároztam, akkor iratkoztam ebbe az isko­lába. Én leginkább a földrajzot és a biológiát szeretem. Hogy miért? Mondok egy egyszerű példát: mióta gimnáziumba já­rok, világosan és pontosan ér­tem például a tv-híradóban az időjárás-jelentéseket, tudom, mi hogyan alakul ki, tudom, miről beszélnek — s még számtalan hasonlót mondhat­nék. Én a szüleimmel lakom, s ők mindenben segítenek, hogy tanulhassak, de egy nagy szen­vedélyt én is föladtam ezért: a PMSC-nél atletizáltam, s ta­valy óta most már csak alkal­manként tudom ezt csinálni, de inkább erről mondtam le. S Nárai Pálné, aki most ne­gyedikes, mit szeretne? Őszin­tén és egyszerűen mondta: „Hogy végre egyszer, négy év után nyugodtan, gondtalanul tegyem le a fejem . . ." Dücsö Csilla Faluszépítők klubja alakult Tolnában Faluszépítők klubja alakult a Tolna megyei Kölesd község­ben építő kisiparosok részvéte­lével. A tagjai ipar- és képző- művészeti főiskolai tanárok, hallgatók, továbbá festőművé­szek közreműködésével módsze­resen tanulmányozzák a népi, elsősorban is a dunántúli népi építészet remekeit, forma- és színvilágát,. s ennek alapján előbb tanulmányjelleggel, az­tán megrendelésre is terveznek lakóházakat. A figyelemre méltó kísérlet­nek is számító kezdeményezés­nek megvannak a tervszerű előzményei. A kölesdi művelő­dési ház 1975-től kezdődően érdekes látás- és ízlésnevelés programot valósított meg. Egy­másra épülő, egymást folytató és kiegészítő képzőművészeti kiállítások, ankétok, művész—kö­zönség találkozók sorozatával mintegy házhoz szállította a képzőművészeti alapműveltség elemeit, s megteremtette a fel­tételeit annak is, hogy aki mé­lyebben érdeklődik irántuk, alaposabban is megismerhesse őket. A faluszépítő klub létrejötte e tervszerű érdeklődésfelkeltés, ízlésnevelés egyik legközvetle­nebb eredménye. A Tolna me­gyei Tanács illetékes szervei fo­lyamatosan figyelemmel kísérik a klub tevékenységét, s ked­vező tapasztalatok esetén elő­segítik hasonlók alakulását. zőszavak sablonosak, rutinsze- rűek. S bár a munkahelyek többsége valamilyen formában megpróbál kapcsolatot terem­teni volt dolgozójával, a nyug­díjasok nagy száma egészségi állapota vagy sértődöttsége miatt nem vesz részt ezeken a találkozókon, rendezvényeken. Vannak jó példák is Sziget- várott. A Konzervgyárban meg­felelő programmal nyugdíjas­klub működik, a nyugdíjasok az üzemet is rendszeresen lá­togatják, megnézik az újdon­ságokat, figyelemmel kísérik az üzemi életet. Évente szervez­nek nyugdíjastalálkozót a Cipőgyárban, a termelőszövet­kezetnél, az áfésznál. Az üze-r mek e találkozók szervezésén túl anyagiakkal is támogatják nyugdíjasaikat. A Cipőgyár ajándékcsomagokat ad, szüle­tésnapi megemlékezéseket küld, üdülési lehetőségeket biztosít. Kirándulásokat szervez a termelőszövetkezet és az áfész. A tsz fuvarkedvezmé­nyeket is nyújt. Az idősek egészségügyi el­látása alapvetően megoldó­dott, de egyesek helyzetét ne­hezíti a gyógyszerköltség — ami olykor havi 400—500 forint —, s az, hogy bizonyos külföldi gyógyszereket csak Pécsett tudnak beszerezni. Szóvá tették az utazási költségek drágulá­sát, A kereskedelmi ellátás­ban bírálták a protekcioniz­must, szerintük a pult alóli árusítás esetenként meghalad­ja az elviselhetőség határát! Nemcsak a hiánycikkek köré­ben, hanem az olcsóbb árfek­vésű áruk körében is. A pártmunka-pártélet terü­letén a legnagyobb gondot a nyugdíjba vonulást követően a területi alapszervezetekbe tör­ténő átjelentkezések okozzák. A nyugdíjba vonuló párttagok idegenkednek tőle. Az is igaz, hogy a nyugdíjas párttagok kevés feladatot kapnak, egy részük „nyugdíjassá válik a pártban is”, kihasználatlan ma­rad felkészültségük, mozgalmi és élettapasztalatuk. A végrehajtó bizottság a té­ma vitája nyomán több fel­adatot is meghatározott, ezek közül érdemes néhányat ki­emelni. A városi pártbizottság feladatául szabta meg, hogy jobban hangolja össze a mun­kahelyi és a körzeti alapszer­vezetek együttműködését, hogy kezdeményezze a nyugdíjas párttagok széles körű bevoná­sát különböző társadalmi bi­zottságokba. Biztosítsa a lakó- területi pártmunka megfelelő erkölcsi megbecsülését, ala­pítson „A lakóterületi párt- munkáért" emlékplakettet és oklevél kitüntetést. A munka­helyi pártszervezeteknek ajánl­ják többek között, hogy javít­sák kapcsolataikat a nyugdíjas párttagokkal, ösztönözzék a szocialista brigádokat, hogy tegyenek többet a soraik közül kikerült nyugdíjasokért. Ugyan­akkor már a nyugdíjazást meg­előző időben készítsék fel a párttaaokat a lakóterületi­körzeti munkára. A területi pártalapszervezetek pedig kí­sérjék figyelemmel tagjaik szo­ciális helyzetét, a legrászorul­tabbak segítségében legyenek kezdeményezőbbek, képviseljék azok érdekeit az állami szer­veknél, a gazdaságoknál. Végül egy hír, mely a végre­hajtó bizottság ülésén, az ész­revételek nyomán fogalmazó­dott meg: Petőh Sándor ta­nácselnök-helyettes ígéretet tett arra, hogy a közeljövőben a volt járási hivatal épületében kialakítanak egy klubot ki­mondottan a nyugdíjasok szá­mára. K. F.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents