Dunántúli Napló, 1984. április (41. évfolyam, 91-118. szám)
1984-04-19 / 108. szám
Dunántúlt napló 1984. április 19., csütörtök (Folytatás az 1. oldalról) A magyar nép határozottan elítéli a Nicaraguái Köztársaság ellen egyre nagyobb méreteket öltő agressziós cselekményeket, amelyeket a reakciós rendszerek, az ellenforradalmi erők az Egyesült Államok közreműködésével hajtanak végre. Támogatja a Nicaraguái Köztársaság igazságos harcát és a térség békéjében érdekelt minden erőnek a közép-amerikai válsághelyzet tárgyalásos megoldására irányuló erőfeszítéseit, kezdeményezéseit. © A Központi Bizottság nagyra értékelte azokat a találkozókat és megbeszéléseket, amelyeket pártunk az internacionalista szolidaritás és az elvtársi együttműködés szellemében a tőkés és a fejlődő világ országaiban tevékenykedő kommunista pártokkal folytatott. A közös törekvések megvalósítását és a kétoldalú kapcsolatok fejlesztését szolgálta a Görög Kommunista Párt, a Libanoni Kommunista Párt küldöttségének magyarországi látogatása, pártunk képviselőinek részvétele az Osztrák Kommunista Párt, a Luxemburgi Kommunista Párt, a Német Kommunista Párt, a Norvég Kommunista Párt, a Portugál Kommunista Párt, a Spanyol Kommunista Párt kongresszusán, valamint delegációnk megbeszélései a Finn Kommunista Párt, a Mexikói Egyesült Szocialista Párt és a Holland Kommunista Párt vezetőivel. Kapcsolataink további elmélyítését szolgálta pártküldöttségeink látogatása Nicaraguában, valamint Bissau-Guinea és a Zöldfoki Szigetek Afrikai Függetlenségi Pártja, az Etióp Dolgozók Pártja Szervező Bizottsága delegációjának hazánkban tett látogatása. A nemzetközi béke, biztonság, a népek közötti jobb megértés ügyének előmozdításához járultak hozzá pártunk küldöttségeinek tárgyalásai a Finn Szociáldemokrata Párt, a finn Centrumpárt, a francia Szocialista Párt, a Jemeni Szocialista Párt, a mexikói Intézményes Forradalmi Párt képviselőivel, valamint a Német Szociáldemokrata Párt, a Spanyol Szocialista Munkáspárt delegációjával hazánkban folytatott megbeszélések. II. A Központi Bizottság áttekintette gazdaságirányítási rendszerünk működését, és meghatározta továbbfejlesztésének feladatait. O A Központi Bizottság megállapította: az 1968 óta érvényes gazdaságirányítási rendszer a gyakorlatban működőképesnek, eredményesnek bizonyult. Elősegítette a népgazdaság gyarapodását, az ország előrehaladását, népünk életszínvonalának, életkörül, ményeinek javítását, a szocialista társadalom építését. Fejlődtek a szocialista termelési és tulajdonviszonyok, tervszerűbbé vált a gazdasági előrehaladás. Nőtt a vállalatok önállósága, hatásosabban érvényesült az anyagi érdekeltség, a munka szerinti elosztás szocialista elve. Fokozódott a vállalatok, a dolgozók érdekeltsége a szervezett, jó minőségű munkában. O A Központi Bizottság megállapította: a szocialista építőmunkában növekvő társadalmi, gazdasági kö. vetelményekkel kell számolni. Feladataink megoldása, hosz- szú távú társadalmi, gazdasági céljaink elérése megköveteli, hogy reálisan számba vegyük a külső gazdasági feltételeket, de mindenekelőtt arra van szükség, hogy javítsuk a hazai munkánkat, maximálisan kihasználjuk gazdasági adottságainkat, a szocialista rendszer, ben rejlő lehetőségeket. A tapasztalatok azt bizonyítják, hogy az ország adottságainak megfelelő, hatékonyan működő gazdaságirányítási rendszer a szocialista társadalom építésének, a gazdaság- politikai célok elérésének nélkülözhetetlen eszköze. Alapvető követelmény, hogy az irányítás összhangban legyen az ország gazdasági fejlettségé. vei, és segítse az építőmunka feladatainak megoldását. Gazdasági tevékenységünk középpontjában az elkövetkező években is a minőségi tényezők kibontakoztatása, a gazdaság jövedeiemteremtő képességének és nemzetközi versenyképességének fokozása áll. Gyorsítani kell a műszaki haladást, csökkenteni a fajlagos anyag, és energiafelhasználást, ésszerűsíteni a munkaerő-gazdálkodást. Javítani kell a köztulajdonnal való gazdálkodást, s fejleszteni a dolgozók tulajdonosi tudatát. Olyan intézkedéseket kell tenni, amelyek mozgósítják a kollektívákat és az egyéneket, s jelentős energiákat felszabadítva a gazdasági hatékonyság javulását eredményezik. Tovább kell javítani a népgazdasági tervezést, erősíteni a központi gazdaságirányító tevékenységet. növelni a vállalatok önállóságát és kezdeményezőkészségét, bővíteni a szabályozott piac szerepét. O A Központi Bizottság úgy foglalt állást, hogy a gazdaságirányítás folyamatos, összehangolt tökéletesítése fogja át az irányítási rendszer minden elemét: a tervezést, a gazdasági szabályozást, az intézményi és szervezeti rendszert, és segítse az emberi tényező szerepének teljesebb k i bonta koztatásót. A szocialista állam gazdaságszervező funkciójának megfelelően a központi gazdaság- irányítás fő feladatai a következők legyenek: a népgazdasági terv és az állami költség- vetés kidolgozása, végrehajtásának szervezése, ellenőrzése, a gazdasági folyamatok ösz- szehangolása, az irányítás eszközeinek a kimunkálása és mű. ködtetése. A népgazdasági terv a társadalmi érdek érvényesítésének, a szocialista gazdaság irányításának alapvető eszköze. A népgazdasági tervezésnek és a terveknek jobban meg kell felelniük a gazdaság intenzív fejlődési szakaszával, a változó külgazdasági feltételekkel összefüggő feladatoknak A változó körülmények között is biztosítani kell, hogy a tervek reálisak, megalapozottak legyenek. Erősödjék a tervezés nyitottsága, rugalmassága. A népgazdasági tervek az eddiginél jobban mérlegeljék és vegyék figyelembe a gazdasághoz szorosan kapcsolódó társadalmi folyamatokat, az oktatásügyet, a szakember- képzést, a közművelődést, a szociálpolitikát. A gazdasági szabályozás, az üzemek közötti gazdasági verseny teremtsen olyan körülményeket, amelyek a gazdálkodás valamennyi résztvevőjét az eredmények és a teljesítmények növelésére, rugalmas alkalmazkodásra ösztönzik, szorítják. A termelőüzemekkel szemben általános és alapvető követelmény a nyereséges gazdálkodás. A társadalmi szempontból fontos szociálpolitikai, művelődéspolitikai szolgáltatást nyújtó vállalatoknál, szervezeteknél, az infrastruktúra néhány ágazatánál, az egészségügyben olyan pénzügyi szabályozás működjék, amely az alapfeladatok színvonalas ellátását összekapcsolja a takarékosság követelményével. Az árrendszer fejlesztésével el kell érni, hogy a termelői árak csak a társadalmilag indokolt ráfordításokat juttassák érvényre, ennek révén fokozottan késztessék a termelőket és a felhasználókat a hatékony gazdálkodásra. Az árképzési és kalkulációs előírásokat egyszerűbbé, áttekinthetőbbé és ellenőrizhetőbbé kell tenni. Folytatni kell a termelői ártámogatások leépítését. A fogyasztói árrendszer felefjen meg mind o gazdasági, mind a társadalompolitikai követelményeknek. A termelés és o szükségletek kellő összhangjának, a megfelelő áruellátás biztosításának feltétele, hogy o fogyasztói árokbon érvényesüljenek a termelői árakban kifejezésre jutó szükséges ráfordítások. A fogyasztói árak tartósan ne szakadjanak -el a termelői áraktól. Állami támogatást hosszabb távon csak a társadalompolitikai szempontból indokolt termékek, szolgáltatások fogyasztói ára tartalmazzon. A lakosság fogyasztásában alapvető termékek és szolgáltatások árát továbbra is központilag kell meghatározni. Változatlanul hatósági árformába tartozzanak az alapvető élelmiszerek, az üzemanyagok, a tüzelőanyagok és más meghatározott termékek és szolgáltatások árai. Biztosítani kell a jövedelmek és az árak tervszerű alakulását, a fogyasztói árak érdemi ellenőrzését. Gazdasági céljaink elérésének fontos feltétele, hogy a társadalmi, erkölcsi megbecsülés és az anyagi érdekeltség egyaránt a teljesítmények növelésére ösztönözzön. A keresetek jobban fejezzék ki a tényleges teljesítményeket, és tükrözzék a munka társadalmi hasznosságát. A szabályozás tegye lehetővé a hatékonyan gazdálkodó nyereséges termelést folytató vállalatoknál a magasabb keresetet, s akadályozza meg a keresetek növekedését ott. ahol a hatékonyság ezt nem támasztja alá. A jelenlegi vállalati átlagbér-szabályozás szűnjön meg azokon a területeken, ahol a teljesítmény növelésére ösztönző módszerek alkalmazhatók, s a gazdasági verseny, az ár- és költségérzékenység képes korlátozni a teljesítménnyel nem megalapozott bérkiáramlást. A bér-, illetve keresetszabályozás továbbfeilesztésével is elő kell seaíteni az elosztás szocialista elvének következetesebb érvényesítését, a teljesítményt visszatartó, fékező hatású egyenlősdi szemlélet és gya- korlat visszaszorítását. Elsősorban a többel vállaló, a kezdeményező, a kimagasló teljesítményt nyúitó dolgozók anyagi megbecsülését kell fokozni. A vállalati vezetők anyagi érdekeltségét, jövedelmét a vállalati aazdálkodás hatékonyságához kell kötni, fiavelembe- véve a kollektíva értékítéletét is. Társadalmi juttatási rendszerünknek az elmúlt évtizedekben kialakult alapvonásait meg kell tartani. A szociálpolitika továbbfejlesztése, valamint a társadalmi juttatásokra fordított eszközök erősítsék a lét- biztonságot, mérsékeljék az indokolatlan társadalmi egyenlőtlenséget. Arra kell törekedni, hogy távlatilag az összjövedelmen belül növekedjék a munkajövedelmek aránya. A gazdaságirányítási intézményrendszer, valamint a vállalati szervezeti rendszer fejlesztésével elő kell mozdítani a hatékonysági követelmények érvényre jutását, a vállalati önállóság növekedését és a vállalatok közötti gazdgsági verseny kibontakozását. A vállalati méretek a gazdaságosság és az ésszerű termelés követelményeihez igazodjanak. Javítani kell az állami vállalatok közötti kooperációt, valamint az állami vállalatok és a szövetkezetek együttműködését. A gazdaságirányító szervek és az állami vállalatok kapcsolatait oly módon kell továbbfejleszteni, hoav növekedjék a gazdaságirányítás hatásfoka és bővüljön a vállalatok önállósága, felelőssége a gazdálkodásban. A jelenlegi vállalatvezetési formában — kinevezett vezetővel, igazgató tanáccsal, felügyelő bizottsággal — működjenek a kommunális és köz- szolgáltató vállalatok, valamint az állami érdekből a Minisztertanács által idesorolt vállalatok. Az állami vállalatok körében — a tulajdon jellegének változása nélkül — két új vezetési formát kell alkalmazni: a vállalati tanács, illetve a választott vezetőség útján történő irányítást. Mindkét esetben állami hatáskörben marad: a vállalatok alapítása, s egyidejűleg a tevékenységi körük meghatározása, a vállalatvezetési forma, valamint a vezetőkkel kapcsolatos káderhatáskör megállapítása, a vállalatok megszüntetése. Vállalati tanács irányításával működjenek a közepes és egyes nagyméretű állami vállalatok. A vállalati tanács a vállalat stratégiai döntéshozó szerve, amely átruházott hatáskörben gyakorolja' a szocialista tulajdonnal kapcsolatos egyes rendelkezési és munkáltatói jogokat. A vállalat folyamatos irányítása, a vállalati terv megvalósításához szükséges döntések meghozatala a vállalati igazgató feladata, illetve joga. A vállalati tanács tagjai a dolgozók küldöttei és a vállalatvezetés képviselői legyenek. Munkájában részt vesz a vállalat pártszervezetének, szakszervezetének és KISZ- szervezetének titkára. A dolgozók küldötteit meghatározott időre a vállalati kollektíva választja. — Választott vezetőséggel általában a kisebb, minisztériumi és tanácsi vállalatok működjenek. A tulajdon feletti egyes rendelkezési és munkáltatói jogokat a dolgozók közgyűlése vagy küldöttgyűlése gyakorolja. A vállalatot az igazgató és a vállalati vezetőség irányítja. Az igazgatót és a vállalati vezetőség tagjait a dolgozók választják meg és hívhatják vissza. A vállalati tanáccsal, illetve a választott vezetőséggel irányított vállalatok esetében a törvényességi felügyeletet vagy az ágazati minisztériumok, vagy a fővárosi, a megyei, illetve a helyileg illetékes tanácsok gyakorolják. O A Központi Bizottság áttekintette gazdaságirányítási rendszerünk fejlesztésének társadalmi összefüggéseit. Hangsúlyozta, hogy társadalmi és gazdasági céljaink elérése megköveteli a népgazdaság teljesítőképességének jelentős fokozását, és az ezt akadályozó tényezők következetes felszámolását. Msgállapítottc, hogy a gazdasági teljesítmények növelését akadályozza: a műszaki színvonal viszonylagos elmaradottsága, az anyagi érdekeltség nem kellő érvényesülése, az alacsony hatékonyságú vagy veszteséges gazdasági tevékenységek kiterjedt köre, az irányító munka gyengeségei, az üzem- és munkaszervezés hiányosságai, a munka- fegyelem lazaságai, s helyenként a munkaerő nem megfelelő foglalkoztatása. A gazdaságirányítás továbbfejlesztésének az is célja, hogy mindezekre a problémákra olyan szocialista megoldást találjunk, amely a kedvezőtlen folyamatok fokozatos felszámolását segíti elő és biztosítja alapvető társadalmi és politikai feladataink megoldását. A Központi Bizottság ismételten hangsúlyozta, hogy a gazdasági építésben a párt alapvető feladata a gazdaság- politika meghatározása, érvényre juttatása és a végrehajtás ellenőrzése. A pártszervezetek fő feladata a gazdaság- politikai elvek helyi érvényesítése, a végrehajtás segítése politikai eszközökkel, a tömegtámogatás biztosítása, a tömegek mozgósítása. Megfelelő ideológiai, politikai tevékenységgel alakítsák a közgondolkodást, fordítsanak fokozott gondot a kádermunkára, támogassák határozottan a jó kezdeményezéseket. A Központi Bizottság felhívja a szakszervezeteket, a Kommunista Ifjúsági Szövetséget, a társadalmi szervezeteket, hogy sajátos eszközeikkel segítsék a gazdaságirányítási rendszer továbbfejlesztését. A gazdaságirányítási rendszer továbbfejlesztésére 1985- től folyamatosan és összehangoltan kerüljön sor. A Központi Bizottság felkéri a Minisztertanácsot, hogy dolgozza ki a gazdaságirányítási rendszer fejlesztésével kapcsolatos állami feladatokat, terjessze az országgyűlés elé a szükséges törvénymódosítási javaslatokat. * A Központi Bizottság köszönetét és elismerését fejezte ki a kommunista és pártonkivüli tudósoknak, elméleti és gyakorlati szakembereknek, a közreműködő intézményeknek, mindazoknak, akik a tárgyalt napirend előkészítésében részt vettek. A Központi Bizottság úgy döntött, hogy állásfoglalását a gazdaságirányítás továbbfejlesztéséről teljes terjedelemben nyilvánosságra hozza a Társadalmi Szemlében és a Pártéletben. Közlemény Andrej Gromiko magyarországi látogatásáról A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága és a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa meghívására Andrej Gromiko, a Szovjetunió Kommunista Pártja Köz,ponti Bizottsága Politikai Bizottságának tagja, a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökének első helyettese, külügyminiszter 1984. április 17—18. között hivatalos baráti látogatást tett a Magyar Népköztársaságban. Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Közponfi Bizottságának első titkára szívélyes légkörű találkozón fogadta Andrej Gromikót és megbeszélést folytatott vele. Lázár György, a Miniszter- tanács elnöke találkozott és tárgyalásokat folytatott Andrej Gromikóval a magyar—szovjet kapcsolatokról. Várkonyi Péter és Andrej Gromiko a külügyminiszteri tárgyaláson véleményt cserélt a nemzetközi helyzet időszerű kérdéseiről. A találkozók és a megbeszélések a két ország kapcsolataira jellemző testvéri barátság, a nézetazonosság, a kölcsönös bizalom légkörében folytak. A felek a Kádár János vezette magyar párt- és kormány- küldöttség 1983 júliusi szovjetunióbeli látogatása idején kötött megállapodások szellemében áttekintették a Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió kétoldalú kapcsolatainak alakulását. Nagy megelégedéssel állapították meg, hogy a két ország együttműködésének elmélyítésére irányuló széles körű program minden területen eredményesen valósul meg. Fejlődtek az MSZMP és az SZKP, az állami szervek és a társadalmi szerezetek gyümölcsöző kapcsolatai, tökéletesedik a nemzetközi együttműködés, dinamikusán növekszik az árucsereforgalom, bővül a termelési kooperáció és a szakosítás, elmélyülnek a tudományos és a kulturális kapcsolatok. A felek ismételten hangsúlyozták, hogy az MSZMP és az SZKP, a Magyar Népköz- társaság és a Szovjetunió testvéri »szövetségének további erősítése az 1967-ben aláírt barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződéssel összhangban, megfelel a magyar és a szovjet nép alapvető érdekeinek, hozzájárul a két ország szocialista és kommunista építőmunkáia feladatainak eredményes megoldásához. Magyarország és a Szovjetunió politikájában kiemelkedő helyet foglal el a szocialista országok barátságának, együttműködésének, a szocialista közösség egységének és összefor- rottságának sokoldalú elmélyítése. A felek hangsúlyozták a Varsói Szerződés nagy jelentőségét, azt, hogy e szervezet megbízhatóan garantálja a tagállamok biztonságát, hatékony eszközül szolgál békeszerető külpolitikai irányvonaluk megvalósításához, aktív tényezőié a béke megőrzésének Európában és az egész világon. Magyarország és a Szovjetunió a jövőben is kész erőfeszítéseket tenni annak érdekében, hogy a Kölcsönös Gazda- sáai Segítség Tanácsa keretében tökéletesedjen a szocialista országok gazdasági együttműködése, mélyüljön a gazdasági integráció minden egyes tagország és a szocialista közösség érdekeinek megfelelően. A nemzetközi kérdésekről folytatott eszmecsere tükrözte a felek nézetazonosságát az agresszív imperialista erők tevékenységének következtében kiéleződött világhelyzet értékelésében. A magyar fél nagyra értékelte azokat az új szovjet békekezdeményezéseket, amelyeket Konsztantyin Csernyenko, az SZKP KB főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa El- nökséaének elnöke terjesztett elő. Külön kiemelte annak jelentőségét. hogy a Szovjetunió kész a többi nukleáris hatalommal bármikor olyan megállapodás megkötésére, amely kötelező normatívák formájában szabályozza viszonyukat. Ezzel összefüggésben ismét felhívták a figyelmet az amerikai közepes hatótávolságú nukleáris rakéták nyugat-európai telepítése megkezdésének rendkívüli veszélyeire. Az Egyesült Államoknak és a NATO- beli szövetségeseinek a katonai erőfölény megszerzésére irányuló politikája aláássa az államok közötti bizalmat, akadályozza a normális együttműködést, a helyzet veszélyes megromlásához vezet Európában és az egész világon. A Szovjetunió és a többi szocialista ország a kialakult katonai erőegyensúly megbontásának megakadályozása érdekében védelmi jellegű válasz- intézkedéseket kénytelen tenni. Ezekre nem lenne szükség, ha az USA és a NATO más országai visszatérnének az új rakéták európai telepítése előtti helyzethez. Ez megnyitná az egyenlőség és az egyenlő biztonság elvén alapuló igazságos tárgyalásokhoz vezető utat. Magyarország és a Szovjetunió úgy véli, hogy a jelenlegi körülmények között is lehetséges az áttérés a konfrontáció politikájáról az enyhülés és az együttműködés politikájára. Ezt elősegítené az államok közötti komoly és becsületes párbeszéd a béke megőrzésének és megszilárditásának kérdéseiről; a fegyverkezési verseny beszüntetésének gyakorlati útjairól; az egyoldalú előnyök megszerzésére irányuló próbálkozásokról való lemondásról, a nemzetközi jog általánosan elismert elveinek és normáinak, az érvényes szerződéseknek és megállapodásoknak szigorú betartásával. Az érdemi tárgyalásokhoz és a megállapodásokhoz reális alapot nyújt a Varsói Szerződés számos kezdeményezése, amelyeket a tagországok prágai Politikai Nyilatkozata és a moszkai Közös Nyilatkozat tartalmaz. A felek leszögezték, hogy a többi szocialista országgal együtt a jövőben is aktív és következetes erőfeszítéseket tesznek e program vo- lóraváltására, amely a nukleáris háború elhárítására, a nemzetközi feszültség enyhítésére, az államok közötti egyetértés és együttműködés fejlesztésére irányul. Magyarország és a Szovjetunió síkraszáll a közép-európai fegyveres erők és fegyverzet csökkentéséről folyó bécsi tárgyalások sikeréért. Ehhez az szükséges, hogy a tárgyalásokon részt vevő nyugati államok érdemben foglalkozzanak a szocialista országok konstruktív javaslataival. A felek kifejezték határozott szándékukat: továbbra is erőfeszítéseket tesznek annak érdekében, hogy az európai bizalom és biztonságerősítő intézkedésekkel és a leszereléssel foglalkozó stockholmi konferencián olyan megállapodások szülessenek, amelyek csökkentenék a katonai szembenállást, erősítenék a kölcsönös bizalmat és ezzel elősegítenék a nemzetközi helyzet kedvező irányú változását. Magyarország és a Szovjetunió ezzel összefüggésben ismételten hangsúlyozta a szocialista országok javaslatainak nagy jelentőségét: a stockholmi konferencián részt vevő nukleáris hatalmak vállaljanak kötelezettséget arra, hogy elsőként nem alkalmaznak nukleáris fegyvert és kössenek szerződést a katonai erő alkalmazásáról való kölcsönös lemondásról, a békés kapcsolatok fenntartásáról. A felek áttekintettek több más időszerű nemzetközi kérdést is, köztük a közel-keleti, a közép-amerikai és a karib- tengeri, valamint az Afrika déli részén kialakult helyzetet. Állást foglaltak amellett, hogy továbbra is síkraszállnak a meglévő feszültségqócok és fegyveres konfliktusok felszámolásáért, úiabbak kialakulásának megelőzéséért, a nemzetközi problémák békés politikai rendezéséért.
