Dunántúli Napló, 1984. április (41. évfolyam, 91-118. szám)

1984-04-17 / 106. szám

1984. április 17., kedd Dunántúli tlaplö 3 Pécsi Sopiana Gépgyár Segítenek a vállalati gazdasági munkaközösségek Tizenhat gmk-ban csaknem kétszázan: univerzális csoportok E r vente tiz százalékkal növeli termelési értékét a pécsi Sopiana Gépgyár. E dinamizmus létkérdés a három éve önállósult vállalatnál, hiszen a volt anyavállalat­tól, az Egyesült Izzótól „örökölt” hiteltartozásokat csak igy tudja visszafizetni. A 750 fős Sopiana intenzív gyártmányfej­lesztésének köszönhetően keresett termékeket, csomagoló­automatákat, vákuumtechnikai gépeket, tubusgyártó gépso­rokat, festékkeverő berendezéseket és más egyedi gépeket gyárt, melyeknek zöme a külpiacokra, főként a szocialista országokba jut. A piaci követelmények, első­sorban a minőséget és a szállí­tási határidőt illetően szigo­rúak. Teljesítésük — fogyó lét­szám mellett — sok túlórába kerül, és nem mondhatnak le a bedolgozó cégek eléggé drá­ga munkájáról sem. A vállalati gazdasági munkaközösségek egyebek között éppen azért szerveződtek, hogy kevesebb le­gyen a túlóra, csökkenjen a külső beszállítók száma. A vál­lalatnál jelenleg 16 gazdasági munkaközösség majdnem 200 embert tömörít. 1983-ban még csak 6 működött. Hogyan élnek, meg, milyen hasznot hajtanak a vállalati gmk-k? Erről faggattuk képvi­selőiket. A negyvenéves Matyovszki György, a Horizont GMK kép­viselője örül annak, hogy mun­katerületükön az egy dolgozó­ra korábban jutó havi átlag 60 túlóra jócskán kevesebb a gazdasági munkaközösségbe való belépés utón. Most szom­batonként és vasárnaponként géemkáznak, s egy dolgozó a fő munkaidőn kívül havonta át­lag 30 normaórát teljesít, 2000 —2200 forint többletjövedelem­hez jutva, miközben jobb a munkakedve, alig fárad el. A 3. számú gmk képviselője, Piros Károly viszont arról be­szél, hogy alaposan ki lehet merülni. Szigorúak a feltételek, hisz kis közösségük a gmk-ban nem a saját maguk szabta, ha­nem vállalati normaidőben dolgozik. S ha a megszabott határidő előtt akarnak ered­ményt elérni, feszes termelési iramra van szükség. Nemrég négy konzervgyári zárógép ti­zenegy részegységét két és fél hónap alatt gyártották le. Ez rekord idő, ezért pihenést, a gmk-s munka két-három heti szüneteltetését kérték a válla­lattól, miközben természetesen a fő munkaidőben továbbra is termelnek. A munkaközösségekben szer­számokat, speciális készüléke­ket, forgácsoló alkatrészeket, részegységeket állítanak elő, de jelentős a lakatos-, a dara­boló-, a hegesztőmunka rész­aránya is. A csoportok úgy alakulnak, hogy bármelyik megbízást azonnal vállalhas­sák, tehát univerzálisak. Eddig egyik közösséget sem büntet­ték meg hanyag háttéripari te­vékenység miatt, pedig kimon­dottan szigorú a minőségi el­lenőrzés. Felkészültségüket mi sem bizonyítja jobban, hogy napjainkban speciális szer­számgyártással, gépek ki­kísérletezésével bízták meg a kollektívákat. Nemrég két mér­nökcsoport szerveződött műsza­ki fejlesztésre. Persze, a gazda­sági munkaközösségek legfon­tosabb feladata továbbra is a sorozatgyártás gondjainak eny­hítése, a szűk termelési kereszt- metszetek feloldása. Ennek je­gyében pótolnak hiánycikkeket — például immár van elegen­dő rozsdamentes kötőelem —, javítva a vállalat anyagellátá­sát. — A határidők tartásában aligha boldogulnánk — mond­ja Feleki József az Universal gmk nevében —, ha nem egy­szerűsítenénk és gyorsítanánk a gyártási műveleteket, nem törekednénk a szerelési idő csökkentésére, és nem hajta­nánk végre önerős technikai, technológiai módosításokat. Hasonló véleményen van Selmi Lajos, a két éve alakult 15 fős Sofit gmk vezetője is. Csoportjuk nemegyszer a meg­adott dokumentáción is módo­sít. Tehetik, mert szakmailag alaposan felkészültek. Kiemel­kedő a teljesítménye a Sofém gazdasági munkaközösségnek is. Tagjai öt hét helyett három hét alatt készítettek el egy fes­tékipari berendezést. Kezdet­ben jó páran kisiparosnak akar­tak elmenni, de gmk révén to­vábbi munkára, többletjövede­lem szerzésére nyílt lehetősé­gük. Képviselőjük, a 38 éves Novák József arra is büszke, hogy nincs termelési holtidő, ámbár folytonosan utána kell járni a dolgoknak, az anyag- és alkatrész-beszerzésért szinte mindenki felel. A Sopiana Gépgyár veze'ése pillanatnyilag nem törekszik újabb munkaközösségek létre­hozására. Elégedett az eddigi eredményekkel, a gazdasági munkaközösségek exportot se- qítő termelésével, a nagy érté­kű gépek, berendezések rend­szeresebb üzemeltetésével, jobb kihasználásával, a szűk kereszt- metszetek feloldását célzó te­vékenységgel, nem utolsó­sorban a gmk-któl befolyó és a vállalati nyereséget növelő bérleti díjak összegével. Egyéb­ként ma már ott tartanak, hogy a vállalat éves munkaidő- alapját a gmk-k több mint 10 százalékkal toldják meg a fő munkaidőn kívül, a szabad szombatonként és vasárnapon­ként végzett munkájukkal. A gazdasági munkaközössé­gek működése ugyanakkor rá­világított a fő munkaidőben és az azon kívül végzett munka közti bizonyos különbségekre. Igy például a vállalatvezetés felveti, vajon a kisközösségek­ben tapasztalt munkaintenzitás leleményesség miért nem érvé­nyesül a fő időben, az általuk bevezetett technológiai változ­tatásokat, az újszerű anyag­befogási módokat, a termelést könnyítő, önerős speciális ké­szülékeket miért nem alkalmaz­zák a vállalati munkaidőben? A kisvállalkozók viszont pa­naszkodnak a működésükkel kapcsolatos túlzott adminiszt­rációra. Ebben végleg maguk­ra lennének hagyva? Csuti János Csefekedjünk együtt* Pécs környéki falvakból érkezett vashulladékot rakodnak a Gom­ba utcai MÉH-telepen Dél-Dunántúl gyűjtötte a legtöbb hasznosanyagot A HNF-MÉH akció eredménye 1983-ban: 5,4 millió forint Az idén további települések lakóit mozgósítják A Vas megyei példát tavaly kiterjesztették az egész ország­ra. Segítségül hívták a lakóte­lepeken élőket, hogy a háztar­tásokban, környezetükben gyűjtsék össze és adják át a MÉH-nek a másodnyersanya­gokat. A Hazafias Népfront a MÉH Tröszttel, a társadalmi és tömegszervezetekkel karöltve indította tavaly a kétéves idő­tartamra meghirdetett hasznos- anyag-gyűjtési akciót, mely a Cselekedjünk együtt! jelszavá­val mozgósított. A befolyt pénzekből a településeken gyermek-, szociális és sportlé­tesítményeket építenek. A nemrég lezajlott értékelé­sek szerint a Dél-dunántúli MÉH Nyersanyaghasznosító Vállalat nyerte meg az orszá­gos versenyt, a megyék közül Zala, a városok közül Barcs, a kistelepülések közül Zalaszent- iván lakossága gyűjtötte a leg­több vasat, színesfémet, papírt és textíliát. A vállalat kereskedelmi és műszaki igazgatóhelyettese, Szigethy Béla így értékeli a Baranya, Somogy, Zala és Tol­na megyét megmozgató 1983. évi tavaszi és őszi HNF gyűj­tési akció eredményeit: — A négy megyében vasból 3653 tonnát, színesfémből 15, papírból 740 és textíliából 72,6 tonnát gyűjtöttek, s az anya­gok ellenértékeként kapott 5,4 millió forinttal járulhattak hoz­zá a gyermek-, szociális és egyéb intézmények megvalósi. tásához, fejlesztéséhez, fenn­tartásához. — Ez évre is meghirdették a Cselekedjünk együtt! hasznos- anyag-gyűjtési akciót. Milyen eredményeket várnak? — Az elmúlt évben kimaradt egy sor város, városkörnyéki és volt járási település, A me­gyék népfrontvezetőivel úgy egyeztünk meg, hogy azokon a helyeken idén tavasszal vagy ősszel mozgósítjuk a lakossá­got, Bízunk benne, hogy leg­alább annyi hasznosanyagot vehetünk át a lakosságtól, mint az elmúlt évben. Megyei fele­lősöket neveztünk ki, ők tartják a kapcsolatot a HNF megyei és lakóterületi bizottságaival, a begyűjtésért, elszállításért fe­lelős telepekkel, hogy a szer­vezéssel, lebonyolítással kap­csolatos gondokat mielőbb megoldhassuk. A közös, a la­kosságot mozgósító akció jel­szava idén is: Cselekedjünk együtt! Ehhez még csak annyit tennék hozzá: legalább olyan eredményesen, mint az elmúlt évben. M. L. Ridegtartás, nedvesetetés, hűtvetárolás... E mind gyak­rabban hallott, olvasott szavak jól jelzik mezőgazdaságunknak azt a határozott törekvését, hogy a férőhelykialakítást, a takarmánytermesztést és -táro­lást s így az állattartás egész technológiáját mind olcsóbbá tegye. Évekkel ezelőtt még a juhászat volt a állattenyésztés jóformán egyetlen neme, ami nem kívánt hatalmas befekte­tést — ma már a gazdaságok minden téren ésszerűségre, ta­karékosságra törekednek. Eh­hez szolgált néhány igen érde­kes adalékkcl dr. Biró István­nak, az Állattenyésztési Minő­sítő Intézet főigazgató-helyet­tesének a közelmúltban Pé­csett megtartott előadása az új-zélandi állattenyésztésről — pontosabban a tejelőmar­ha-tartásról. Miért fontos nekünk, ma­gyaroknak, hogy tudjuk: a déli félteke e távoli országá­ban mi a jó, a követendő? Természetesen nem azért, hogy a marhatartás ottani elemeit, formáit kritika nélkül átve­gyük, utánozzuk. Minden ész-' szerűséggel ellenkezne ez mór csak azért is, mert Oj-Zélan- don az éghajlattól a táji kör­nyezeten át a társadalmi vi­szonyokig csaknem minden el­tér a mi adottságainktól. Vi­szont magának a tartásnak, a tenyésztésnek, a szaporítás­nak, a legelőgazdálkodásnak s főként a tejgazdálkodás egész vertikumának, szerve­zettségének olyan elemei van­nak, amelyek nálunk is átve­hetők követhetők. Mi az, ami ebből sajátosan új-zélandi? Mindenekelőtt a különös, „hihetetlen" adatok az éghajlatról ... A mindösz- sze egyharmad részében sík szigeteken ezer—háromezer milliméter közötti csapadék hull évente (ebből a mezőgaz­dasági vidéken 1000—1500 között), de ennek eloszlása egyenletes: az év jelentős ré­szében minden másfél-két órá­ban esik egy kis eső . . . Ideá­lis — mármint a szarvasmarha­tartás szempontjából — a hő­mérséklet is: az új-zélandi nyár ritkán melegebb 25 C°- osnál, a tél ritkán hűvösebb (átlagban) 10 C°-osnál, s mindössze 50 olyan nap van (nem egyvégtében!). amikor a nullánál lejjebb száll a hőmér­séklet. Az ország területének keve­sebb mint a felét vették eddig mezőgazdasági művelésbe, ám ebből mindössze 400 ezer hek­tár (4%) a szántó, a többi, mintegy 11 millió hektár: lege­lő! S az már nem a táj a kör­nyezet, hanem az ottani nép kiváló adottságait: szorgalmát, tehetségét jelzi, hogy olyan állattartást valósítottak meg, ami valóban páratlan a vilá­gon ! Ezzel mindenekelőtt annak a mintegy 72 ezer farmnak a gazdáját s dolgozóit dicsérhet­jük, akik ezen a viszonylag kis területen — az állattartás java két-három megyére kon­centrálódik! — hatalmas mennyiségű szarvasmarhát gondoznak, nevelnek fel. A farmok legtöbbjének területe 20 hektáros (vagy efölötti), s ezeken állattartással foglalko­zik az aktív keresők mindösz- sze 8—9 százaléka: mintegy 140 ezer ember. E munka ha­tékonyságára jellemző, hogy ez a „néhány” ember össze­sen 8 millió szarvasmarhát, 74 millió juhot 425 ezer sertést és 7 millió baromfit tart el. Az egy mezőgazdasági dolgo­zóra jutó állattartási adatok tehát lényegesen jobbak a mieinknél: egy-egy „új-zélan­di" átlagban 18 tejelő és 44 húshasznosítású marhát (ná­lunk csak 0,9-et, illetve 0,13-at) tart el évente, továbbá fejen­ként 650 juhot (nálunk 4,4-et). Hasonló mutatóink közül csak a sertés- és baromfitartási adatok múlják felül az otta­niakat. Minek köszönhetik ezeket a kiváló eredményeket? Nagyon röviden azt mondhatnánk: az ésszerűségnek és a szervezett­ségnek, ami a legelőgazdál­kodástól a tej begyűjtéséig és feldolgozásáig mindenben megnyilvánul. Az új-zélandi, zömmel zéland-friz vagy jersey tehenek időre és méterre meg­szabott. 15—20 centiméteres füvű legelődarabokat leaelnek, órára pontosan működő be­osztás szerint. A szaporításra, a mesterséges termékenyítés­re tudományos intézetek üqyel- nek iqen gondosan és Donto- san. A farmerek mindenben az ő instrukcióikat követik, ám amiben lehetséges. választ­hatnak is. különböző eljárások, módszerek és persze díjtéte­lek szerint. Az új-zélandi farm-leqelő 15—20 centis füvével inkább valami parkra hasonlít, mint a mi fogalmaink szerinti legelő­re; a legtöbbe (!) itt az egy­szerű földszintes, de tiszta fe­jőház és a legelőrészek elvá­lasztása kerül. A tehenek ita­tását tízméterenként egyvonal- ba helyezett, kútgyűrűszerű tartályokkal oldják meg, ame­lyekhez ekevasnyi mélységben egyszerű, műanyag csövek ve­zetnek. Az állatokat a fejő­házhoz szállítják, ahová azok minden felhajtó nélkül egy­szerűen betolakodnak. Legalább ennyire érdekes a tejvertikum felépítése. Ez min­denekelőtt a tehéntartó gaz­dák érdekeit tartja szem előtt, ám ezek magától értetődően veszik figyelembe a célt: a lej­feldolgozó ipar kívánságait, érdekeit. A vertikum teljesítményére jellemző: egy új-zélandi szarvasmarha átlagosan 189 kiló tejzsírt termel meg éven­te; ehhez 6000 kiló tej kell ma — Magyarországon. Egyik legkiválóbb tejtartó farmerük rekordja: egy hektár legelőn előállított 12 ezer liter tejből — 500 kiló tejzsír évente. V. J. Az Idei évtől tőkés exportot is vállalt a Mohácsi Könnyűipari Vállalat Hatvanhárommillió forint ér­tékben állított elő tavaly ruhá­zati termékeket a Mohácsi Könnyűipari Vállalat, mely köz­ponti, valamint három kisüze­mében, Véménden, Pécsvára- don és Erdősmecskén több mint 400 dolgozót foglalkoztat. Termelésük csaknem felét — kosztümöket, női ruhákat, szok­nyákat, férfinadrágökat — a Szovjetunióba küldték, a többi a hazai boltokba került. A mo­hácsiak az idei évtől a már meglévő piacok megtartása mellett a Hungarotex-Modex Külkereskedelmi Vállalattal tőkés exportra is szerződtek. Indulásként Hollandiának 25 ezer férfiinget, az USA-nak 25 ezer női, az NSZK-nak 20 ezer férfipantallót gyártanak. A múlt évben 6,5 millió fo­rintos beruházás eredménye­ként új gépsort vásároltak, ami módot ad a termékváltásra, illetve a választék bővítésére, a minőség javítására. Tavaly komoly gondot okozott az alapanyagel'látás, az idén ezt elkerülendő, szerződés bizto­sítja a folyamatos ellátást egy­részt a külkereskedelmi válla­lat, másrészt a Bajai Finom­posztó Vállalat részéről. Új­donság, hogy a mohácsi köz­pontban tervező csoportot hoz­tak létre, az általuk készített modellek a termékbemutató­kon megállták helyüket, ezek révén szerezték az újabb meg­rendeléseket. A Mohácsi Könnyűipari Vál­lalat az idén ötmillió forinttal szeretné növelni árbevételét — ennek 9 százalékát teszi ki a tőkés export —, nyereségét pedig a tavalyinál valamivel nagyobbra, ötmillió forintra tervezte. Právicz L. NSZK megrendelésre nyári nadrágokat varrnak az asszonyok Fotó: Läufer L. Világelsők állattenyésztésben Á húszcentis füvű legelők földjén Új-zélandi tejvertikum = kiváló adottságok plusz racionális szervezés

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents