Dunántúli Napló, 1984. április (41. évfolyam, 91-118. szám)

1984-04-14 / 103. szám

Magas szinte tudományos és oktatómunka MSZ-díjasok, barátok Amikor még mindenki azt hitte és hangoztatta is, hogy a világgazdasági válság a szocialista országok gazda­ságát nem veszélyezteti, amikor a hetvenes évek ele­jén, közepén megelégedet­ten élveztük a hatvanas évek dinamikus fejlődésének kö­szönhető, életünk minden te­rületén jelentkező kedvező hatásokat, akkor két huszon­éves egyetemi oktató Pécsett, eretneki gondolatokat hirde­tett, oktatott a Janus Panno­nius Egyetem Közgazdaságtu­dományi Karán. Kritizálták a gazdaságirányítás akkori rendszerét, gyakorlatát, a beruházások ésszerűtlensé- gét, az eszközök pazarlását, az ösztönzés fogyatékossá­gait, a vállalatok tehetetlen­ségeit, legfőképpen pedig azt, hogy az indirektnek tar­tott gazdpságirányítási rend­szer hovatovább nagyon is kezd hasonlítani az 1966 előttihez. Bélyácz Iván és Ve­ress József az idén KlSZ-dí- jat kaptak (a tudományos és művészeti életben eddig nem sokan kapták meg a fiatalok számára tulajdonképpen Ál­lami-díjnak megfelelő kitün­tetést), az indoklás értelmé­ben magas szintű tudomá­nyos kutatómunkájukért, a közgazdászképzésben nyúj­tott kiemelkedő munkájukért, oktatói tevékenységükért... Egyikükkel sem beszéltem, egyiküknek sem idéztem ak­kori gondolataikat, amelye­ket egyetemi hallgatóként volt módom a hetvenes évek­ben megismerni. Mindketten sokkal szerényebbek mintsem így utólag „én már akkor is megmondtam" szerepben tet­szelegnének. Az akkor írt, több mint ezeroldalas Válla­latgazdasági jegyzetüket ugyan azóta átírták, átdol­gozták, de alapvető változta­tásra nem volt szükségük. Veress Józseffel egy tábor­ban találkoztunk, éppen honvédelmi kötelességének tesz eleget, kissé tartózkodó­an fogadott: — Ivánnal megbeszéltük, hogy a KISZ-díjról csak együtt beszélünk — mondta, még mielőtt a jegyzetfüzete­met előkerestem. Én is így szerettem volna, de hát kény­telenek vagyunk külön, kü­lön beszélgetni, az írás azon­ban nem lehet két portré, csak a két barátról szóló ri­port. — Egy évfolyamon jártunk Ivánnal, együtt jöttünk Pécs­re, egy napon kaptuk gya­kornoki, tanársegédi, majd adjunktusi kinevezésünket is. A docensi kinevezésünk is csak néhány hónappal tér el — mondja Veress József. Iván fantasztikus belső tartása ragadott meg legjobban. Egyszer, még a Marx-on, egy focimérkőzés közben össze­rúgtunk, kifordult a térde, ölben vittem le a pályá­csak Battonya, ahol édes­anyja és húga élnek ... Mindketten akár pestiek is lehetnének, hiszen jó néhány tanszéken bennmaradhattak volna gyakornokként. Mind­ketten bebizonyították, jó né­hány közös munkával, hogy magas szintű tudományos munkát lehet végezni vidé­ken is. Veress József hetven tudományos cikket irt (négy külföldön jelent meg), Bé- lyáczcal közös könyvet írtak Eszközgazdálkodás címen, a Magvetőnél vár elbírálásra újabb kötete A gazdasági mechanizmus megoldatlan társadalmi problémái cím­mel. Mindkettőjüket szakér­tőként foglalkoztatják több témában is olyan fontos in­tézmények, mint az Országos Tervhivatal, a PM, a Közgaz­daságtudományi Intézet, az Ipargazdasági Intézet, hogy csak néhányat említsünk. Bé­lyácz Iván tudományos dol­gozatainak száma is megha­ladja a félszázat, egyik mun­kájára nemrégiben az Egye­sült Államokban reagáltak. Az Akadémiai Kiadó Beru­házási feszültségek és az ál­lóeszköz korszerűsítés folya­mata című kandidátusi érte­kezését könyvalakban is meg­jelentette. Mindketten nősök, Veress felesége tanácsvezető bíró, Bélyáczé tanárnő. Mindkettő­jüknek két-két gyermeke van . .., hogy is jut idejük mindenre, s ebből a „min­denből” jó néhány dologról még szó sem esett. Veress József a kar dékánhelyettese, éppen azon fáradozik, hogy az eddig sok elismerést, te­kintélyt kivívó Kar további rangot vívjon ki magának, hogy az ott dolgozó oktatók valamennyiének a magas szintű kutató- és oktatómun­ka 'legyen elsőrendű minden tevékenységükben. Bélyácz Iván, az egyetem szakszerve­zeti titkára, ezernyi gondot hordoz magával, azt mondja, hogy az emberek törekvéseit meg kell értenie, Bélyácz Iván akaratlanul is magáé­nak érzi valamennyit. Amikor a KISZ-díjot meg­kapták, elhatároztam, hogy 10 év előtti gondolataikkal szembesítem őket, az írás elején néhányat felidéztem. Mostani találkozásainkkor természetesen ismét arról be­széltünk, ami mindhármunk számára a legdráaább, ha­zánk sorsáról, ezzel összefüg­gésben mostani gazdasági gondjainkról. Ök mindketten megint egy évtizeddel előbb­re járnak, bárcsak kicsit tud­na gyorsabban gazdaságunk gondolataik nyomóba sze­gődni ... Lombosi Jenő rikaiaktól átvett technológiá­val, ezekkel jelentkeznek az európai vevőknél is. Még a múlt év decemberében kaptak megrendelést Finnorszáaból, Svédországból és Dániából, márciusban a kért árut felad­ták. Egy NSZK-beli cipőgyár­nak e hónaptól cipőfelsőrészt készítenek. Az európai vevőkör kialakí­tása nem jár zökkenőmente­sen, így a tőkés piacokon tör­ténő értékesítés aránya a ko­rábbi évekhez képest átmene­tileg kisebb lesz. Eközben a szocialista export nő, a Szov­jetunióba a tavalyinál többet szállítanak. A belföldi eladás szinten marad. A Szigetvári Cipőgyár kollektívóia a nehéz­ségek ellenére az idén is sze­retné megismételni az elmúlt évben elért 70 millió forintos nyereséget. Csuti J. Bélyácz Iván ról. Egyetlen hangja sem volt... Pécsre is együtt jöt­tünk, bőröndjeinkben köny­vek voltak, ruhatárunk raj­tunk volt. Taxival mentünk a vasasi kollégiumba, utolsó fillérjeinket adtuk a gépkocsi- vezetőnek. Arra gondoltunk, hogy elseje van, másodikán úgyis fizetést kapunk. Igen ám, de a világ gyakorlati ol­daláról még azt sem tudtuk, hogy azt a fizetést csak egy hónap múlva adják. Elérkezett a várva-várt má- sodika, a következő is, tizen­három esztendő múlt el az­óta, mindketten a közgazda­ságtudományok kandidátu­sai immár négy éve. Talán a hihetetlen mértékű ragasz­kodás ellenére is megbocsát­ható, hogy életükről néhány mondatot külön is le kell írni. Veress József 1949-ben Nyíregyházán született, apja bár jogász volt, állandóan szövetkezeti főkönyvelőként dolgozott. Mindig a leggyen­gébbhez helyezték, amolyan rendcsináló volt. Veress Jó­zsefet akkoriban a közgaz­daságtudomány egyáltalán nem érdekelte, a foci volt a mindene, igaz, az egyetem csapata most is elképzelhe­tetlen nélküle ... (— ... már tudom, hogy kinek adom majd át a csapatkapitányi karszalagot, igaz akkor azon­nal alakítok negyvenévesek­ből egy új csapatot — mondja.) Szóval pénzügyi középiskolába járt és a vá­logatott mezről álmodozott. Közben megnyert egy közép­iskolai matematika versenyt, s csak arra eszmélt, hogy felvették az egyetemre. A munkalélektan haszna Lassan három éve lesz an­nak, hogy a DÉDÁSZ munka­pszichológust foglalkoztat; a vállalat pécs-kertvárosi telepén rövidesen új, jól felszerelt munkapszichológiai laborató­riumot adnak ót. Mi a célja ezzel a vállalatnak? Az áramszolgáltatási, háló­zatfenntartási, szerelési mun­kák veszélyessége a legfonto­sabb — bár nem az egyetlen — oka annak, hogy a vállalat­nál szükségesnek tartják a munkapszichológiát. Azt, hogy valaki alkalmas-e a náluk vég­zendő munkákra, a hosszú éve­ken át szerzett gyakorlat dönti el. Ám a jelek arra mutatnak, hogy a köznapi tapasztalat, a megismerés önmagában ke­vés: a munkahelyi vezetők ki­választásához — gyakorlatuk­ban két villanyszerelő közt az egyik vezetőnek minősül! — egzaktabb, tudományos meg­alapozásra van szükség. Cél­szerűnek látják tudományos alkalmasságvizsgálatokkal ki­szűrni a „hibalehetőségeket”, a tapasztalat mellé segítségül hívni nemcsak az orvosi, ha­nem a lélektani vizsgálatok ta­nulságait is. Méainkább aláhúzta ezt az a körülmény, hogy néhány éve a „feszültség alatt végzendő’’ munkák hazai bázisvállalata lettek, ami ezzel foglalkozó szakembereiktől méa körülte­kintőbb munkát követel. Mivel a lélektani, munkalé­lektani vizsgálatokhoz sok idő és eszköz — különféle beren­dezések. több száz ember sok ezer adata, ezek tárolása és feldolgozása stb. — szükséges, egyértelműen hasznosítható eredményeik egyelőre még nincsenek Első, ezzel foglal­kozó szakemberük az ország valamennyi szóba jöhető inté­zetében gondosan tanulmá­nyozta a hasznosítható mód­szereket, majd — náluk, a DÉDASZ-nál — egy mintegy 300 fős létszámra kiterjedő adatbázist gyűjtött, amely im­már jó kiindulópontul szolgál a további vizsgálatokhoz. (Eze­ket általában a kötelező orvo­si vizsgálatokkal együtt végzik.) Legújabb kezdeményezésük egy, a Zipernovszky Károly Szakközépiskolával közösen készítendő felmérés, azzal a céllal, hogy a pályaalkalmas- sógról ne csak „keresztmetsze­ti" képük legyen, hanem az ennek hátterét, alapját képező személyiségfejlődést az iskolás kortól kezdve pontosan nyomon követhessék. (Az adatok nem „minősítenek" és titkosak; csak tudományos célúak!) Az ilyen vizsgálatok tudvale­vőleg nagyon költségesek. Megenaedi-e a vállalat „pénz­tárcája’’ ezeket a kiadásokat? Nemcsak megengedi, hanem szükséaessé is teszi, ha jobban akarnak dolgozni. A „jobban” ugyanis náluk egyet jelent a váratlan meghibásodások, fe­szültségkimaradások számának csökkentésével. Számításaik szerint ugyanis egy kilowattóra kiesés átlagosan 30 forint vesz­teséget jelent a társadalom­nak, s az áramhiányt felerész­ben a „szándékos" (a javítást célzó) áramszünetek, felerész­ben a váratlan meghibásodá­sok okozzák. Nem kétséges, hogy ez is, az is kevesebb lesz, ha a munkát szakszerűbben végzik — tudományos értékű alkalmasságvizsgálatok, gon­dos előkészítés, kiválasztás alaDjón. A DÉDÁSZ-nál tehát — úgy látszik — pontosan tudják, hogy a munkalélektan konkrét minőségjavító, a munka társa­dalmi hasznát, gazdaságossá­gát növelő tényező. Varga J. Amerika után Európa Nyitás új piacokra Veress József Bélyácz Iván battonyai, az ottani kitűnő gimnáziumba íratta be fiát a vasutas apa. A matek és a történelem volt két kedvenc tárgya, neki is gyorsan kitárultak az egye­tem kapui. Abban az időben kerültek a Marx-ra (1967), amikor az egész magyar gaz­daság, a sportélet, a művé­szet fellendülőben volt, az egész társadalom pezsgés­ben volt. Nem véletlen, hogy az akkori közgazdász-hall­gatókból egész sort találunk ma a politikai életben, a ka­tedrákon, minisztériumi, vál­lalati vezetői beosztásokban. Gubcsi Lajos például a Ma­gyar Ifjúság főszerkesztője. Nagy Sándor az Állami If­júsági Bizottság elnöke, Ko­vács Jenő a DÍVSZ alelnöke, hogy csak néhányat említ­sünk .., * Bélyácz Ivánnal Pécsett, a JPTE Vállalatgazdasági Tan­székén beszélgetünk, várat­lanul beállít Antal László, Bélyácz alig néhány perce beszélt arról, hogy milyen szerencsések voltak a Marx­on, egész sor kiváló tudós tanított ott, akiket barótuk- nak is tekintettek ... Tardos, Havas Gábor, Antal... S persze Komjáti Zoli bácsi, aki Pécsre csalta őket, s im­már tizenhárom éve együtt dolgoznak. Veress József és Bélyácz Iván elmondhatják, hogy valamennyi Pécsett vég­zett közgazdászt tanították. — Való igaz — mondja — most már nagyon kötő­döm Pécshez, igazi második otthonommá vált. Ebben persze az is benne van, hogy az első mégis­Tapasztalatok a DÉDÁSZ-nál — Eddig nem reklámoztuk ennyire termékeinket — mond­ja Aracs Tibor, az értékesítési osztály vezetője —, mert egyet­len tőkés partnerünk, egy USA- beli cég 1977-től kapacitásunk­nak csaknem felét lekötötte. Tavaly azonban értékesítési ne­hézségek támadtak, ugyanis a szigorú importkorlátozások el­lenére túlságosan telített az amerikai piac. Ennek ellenére igyekszünk felvenni a versenyt az olcsó, kitűnő minőségű láb­beliket kínáló brazil és távol­keleti gyártókkal, nem szeret­nénk elveszíteni amerikai kap­csolatunkat, hiszen sohasem­tudni, hogy partnerünk piaci pozíciója melyik pillanatban erősödik meg. Az idén is szál­lítunk az USA-ba, igaz, keve­sebbet, mint korábban. — Meg fogjuk tanulni a több piacon történő értékesítést, még áldozatok árán is — ma­gyarázza Kovács István műszaki igazgatóhelyettes. — Legalább három-négy stabil tőkés part­nert persze csak akkor tudunk szerezni itt Európában, ha az eddiginél jobb minőséget pro­dukálunk, megfelelő áron adunk el, s az anyag- és kel­lékellátás nem okoz zavart. Az eladás, sőt, a termelés is alig­ha lesz kockázatmentes, hisz a jövőbeni megrendelők mind­egyike egymástól elütő divatíz­lést képvisel, s kezdetben ért­hetően kis mennyiségeket ren­delnek, szoros határidőket szabnak. Várható az is, hogy időnként a megrendeléseknek egyszerre kell eleget tenni. Szigetváron továbbra is női divatcipőket gyártanak, az ame­■V-4 m Megosztott figyelemvizsgálat a munkalélektani laborban Értékesítési nehézségei tá­madtak amerikai partnerének, ezért új külföldi vásárlókkal igyekszik üzleti kapcsolatokat kialakítani a Szigetvári Cipő­gyár, hogy a korábbi években megszokott dollárbevételeit az idén is biztosítsa. Már tavaly ősszel megkezdődött a nyitás: 11 ország 20 kereskedő cégé­nek csaknem ezer modellből ál­ló kollekciót ajánlottak ki, míg korábban csak fele ennyi min­tával próbálkoztak. Részt vesz­nek a nemzetközi cipőkiállítá­sokon, elsőként Düsseldorfban szerepeltek, ezenkívül méa az idén bemutatkoznak Grazban, a finnországi Lahtiban, New York-ban, Londonban és Kana­dában. Műszaki és kereskedel­mi szakembereik újabban egyre több tapasztalatszerző utat tesznek külföldön. HÉTVÉGE 5.

Next

/
Thumbnails
Contents