Dunántúli Napló, 1984. április (41. évfolyam, 91-118. szám)

1984-04-14 / 103. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek! Dunántúli napló XLI. évfolyam, 103. szám 1984. április 14., szombat Ara: 1,80 Ft Az MSZMP Baranya megyei Bizottságának lapja Május elsejei Jelszavak (3. oldal) KISZ-díjasok, barátok (5. oldal) A Magyar Olimpiai Bizottság állásfoglalása (16. oldal) Az olasz miniszterelnök pénteki programja Kádár János az Országházban találkozott Bettino Craxi olasz miniszterelnökkel. A képen: a találkozó résztvevői. Kádár János találkozott Bettino Craxival Nemzetközi sajtótájékoztató a Hiltonban Kádár János, a Magyar Szó. cialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára pén­teken délelőtt az Országház­ban találkozott Bettino Craxi­val, az Olasz Köztársaság mi­niszterelnökével, aki hivatalos látogatáson tartózkodik ha­zánkban. A nyílt és szívélyes légkörű találkozón véleménycserét foly­tattak a nemzetközi helyzet, a kelet—nyugati viszony időszerű kérdéseiről, valamint a magyar —olasz kapcsolatok alakulásá­ról. A találkozón jelen volt Lázár György, a Minisztertanács el­nöke. Várkonyi Péter és Giulio Andreotti külügyminiszter, va­lamint Szita János, hazánk ró­mai és Emilio Paolo Bassi, Olaszország budapesti nagy­követe. Losonczi Pál, az Elnöki Ta­nács elnöke ugyancsak a dél­előtti órákban, parlamenti dol­gozószobájában fogadta Betti­no Craxit. A találkozón jelen volt Giulio Andreotti, Eszter­gályos Ferenc külügyminiszter, helyettes, valamint Szita János és Emilio Paolo Bassi. A nap folyamán partnertór- nvalásrg is sor került. Bajnok Zsolt államtitkár, a Miniszter- tanács Tájékoztatási Hivatalá­nak elnöke és Antonio Ghirelli, az Olasz Köztársaság minisz­terelnöksége sajtóirodájának vezetője, kormányszóvivő meg­beszélést folytatott a tájékoz­tatás területén meglévő kap­csolatok jelentőségéről, az eavüttműködés fejlesztésének lehetőségeiről. A délután] órákban Bettino Craxi a Hilton Szállóban ta­lálkozott a hazai és külföldi sajtó képviselőivel. A sajtó- konferencián — amelyet Baj­nok Zsolt államtitkár nyitott meg — az olasz kormányfő rövid nyilatkozatot tett láto­gatásának tapasztalatairól. Többek között hangsúlyozta: budapesti megbeszélései me­leg. baráti légkörben zajlottak le, kifejezve azt a közös, hatá­rozott akaratot, hogy a két or­szág kapcsolatai tovább fej­lődjenek, szélesedjenek. Olasz­ország Magyarország nyugati partnereinek sorában jelenleg a harmadik helyen áll, azon­ban mindkét részről így ítélték meg, hogy további kiaknázat­lan lehetőségek kínálkoznak a szorosabb együttműködésre gazdasági, kereskedelmi, vala­mint kulturális téren. A nemzetközi helyzetről szól­va az olasz kormányfő kiemel­te: a magyar vezetőkkel foly­tatott őszinte hangulatú meg­beszéléseken véleményt cse­réltek a biztonság és a lesze­relés kérdéséről is. Megállapí­tották: függetlenül attól, hogy a két ország egyes nemzetközi kérdésekben különböző állás­pontot képvisel a kelet—nyu­gati viszony kiélezéséhez ve­zető helyzet enyhítése érdeké­ben keresni kell a kiutat. A magyar és a* olasz népnek egyaránt érdeke a béke meg­őrzése, s ez mindkét nép leg­mélyebb vágya és törekvése. Bettino Crax] a továbbiak­ban válaszolt az újságírók kér­déseire. A sajtókonferenciát követő­en Bettino Craxi Budapest ne­vezetességeivel ismerkedett. Megtekintette a Hilton Szálló műemléki nevezetességeit, va­lamint a Mátyás templomot, majd a magyar főváros látké­pében gyönyörködött a Halász- bástyáról. Hivatalos látogatását befe­jezve, az esti órákban eluta­zott Budapestről Bettino Craxi. A magyar és olasz zászlókkal díszített Ferihegyi repülőtéren ünnepélyesen búcsúztatták az olasz miniszterelnököt és fele- séqét, valamint kíséretét. A bú­csúztatásra megjelent Lázár György, a Minisztertanács elnö­ke ér felesége, a kormány több tagja, köztük Várkonyi Péter külügyminiszter, továbbá politi­kai és gazdasági életünk több más vezető személyisége, vala­mint Szita János nagykövet. A légikikötőben csapatzászló­val felsorakozott a Magyar Néphadsereg díszszázada. Pa­rancsnoka jelentést tett az olasz kormányfőnek, majd föl­csendültek a két ország him­nuszának hangjai. A magyar és az olasz vezetők elköszön­tek egymástól, kis úttörők vi­rágcsokrot nyújtottak át a ven­dégeknek. Lázár György és Bettino Craxi kézfogással bú­csúzott el egymástól. Befejeződött az országgyűlés tavaszi ülésszaka Elfogadták a közoktatás fejlesztéséről szélé Jelentést Megválasztották az Alkotmányjogi Tanácsot Pénteken a Parlamentben a közoktatás és a felsőoktatás fejlesztési programja feletti vitával folytatta munkáját az országgyűlés tavaszi ülésszaka. Legfőbb népképviseleti szer­vünk fórumán részt vett Losonczi Pál, az Elnöki Tanács el­nöke, Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, Lázár György, a Minisztertanács elnöke, a Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottságának több más tagja, a Központi Ellenőrző Bizottság elnöke, a Központi Bizottság titkárai. Megjelent az Elnöki Tanács és a Minisz­tertanács számos tagja. A diplomáciai páholyokban helyet I foglalt a budapesti képviseletek több vezetője és tagja. Apró Antalnak, az országgyűlés elnökének megnyitója után Sarlós István (Vas m., 6. vk.), a Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnökhelyettese emelkedett szólásra. é Parlamenti ülésszak. Sarlós István, a Minisztertanács el­nökhelyettese a közoktatás és a felsőoktatás fejlesztési prog­ramjának vitájában szólalt fel. a szükséges feltételeket: a kor­szerű, könnyen elérhető, a gyerekek lakásához közel lévő iskolaépületeket, a jó tan. könyveket, a lehetőleg hosz- szabb ideig érvényes tanterve­ket, valamint a korszerű, jól kezelhető és beszerezhető tan­eszközöket. Az oktatási folyamat fontos feladata a világnézeti megala­pozottság. Ennek vállalása nem könnyű. A szocialista-hu­manista elkötelezettséget és gondolkodásmódot nem lehet Sarlós István felszólalása • Hazánkban az oktatás és a nevelés nemzet] üggyé vélt. Az is kell hogy legyen, mert ha képzési rendszerünk megfelel a követelményeknek, akkor adott lesz az a szellemi, erköl­csi alap, amelyre támaszkodva népünk és hazánk megállja he­lyét a világban — mondotta bevezetőjében Sarlós István. — A párt és a kormány vezető szervei ezért is foglalkoznak rendszeresen a magyar iskola­üggyel. Ezt tették 1972-ben és 1983-ban is, amikor a szakér­tők javaslatait elfogadva kez­deményezték oktatási rendsze­rünk felülvizsgálatát, illetve to­vábbfejlesztését. Az 1972-ben elfogadott elvek ma is érvé­nyesek, és helytállóak. Iskola, rendszerünk alkalmas nevelési feladataink megoldására. A növekvő követelmények szükségessé teszik a már be- idegzett módszerek és szoká­sok kijavítása mellett a kor kö­vetelményeinek megfelelő új elemek folyamatos bevezeté­sét. Ha előre akarunk lépni, akkor nem hagyhatjuk magára az iskolát. Működtetésében nem szemlélőként, hanem akti. van kell résjt vennie az egész társadalomnak. Az általános, a középfokú és a felsőfokú oktatás intéz­ményeiből kikerülő fiatalokkal szemben jól megalapozott kö­vetelményeket állít fel a társa­dalom. Tisztában kell lenniök azzal, hogy az élet számtalan szállal köti őket hazájukhoz és népükhöz, ez a kötődés pedig hűségre, odaadásra kötelez mindenkit. Elvárjuk tőlük: ért­sék, mi a jelentősége annak, hogy hazájuk a szocialista vi­lágrendszerhez tartozik, s sze­repet vállalt a világ arculatá­nak emberibbé formálásában. És azt is elvárjuk, hogy ez a felismerés egész életükön át munkálkodásra, vállalt kötele­zettségeik magas színvonalú teljesítésére ösztönözze őket — hangoztatta a Miniszterta­nács elnökhelyettese. A ma­gyar oktatásügy feladata — folytatta — a munkára, az emberségre, a haza szerete- tére nevelés jegyében olyan jellemvonások kialakítása, amelyek az életben helytállás­ra, a közéletben való részvétel­re készítik fel az ifjúságot, s amelyek nemes érzelmekkel töltik el őket. A követelmények kitűzésével egyidőben biztosítani kívánjuk magolással elsajátítani. A fej­lődésünket meghatározó okok, a társadalmi fejlődés törvény- szerűségeinek megértetése a cél az oktatás minden szintjén és minden tárgy oktatásában. Az oktatásnak, a nevelésnek javára válik az is, ha az isko­la és a munkahely kapcsolata révén a diák megismeri a szer­vezett termelő-, alkotómunkát. Ilyenkor a felnőttek magatar­tásán múlik, hogy a fiatalok milyen véleményt alkotnak nemcsak a munkahelyekről, ha­nem magáról a munkáról is. Az életnek tanuló fiatalokat már jókorán fel kell készíteni a valóság megismerésére. Nem szabad illúziókat kelteni, de az sem lenne helyes, ha csak a rosszzat láttatnánk meg ve­lük. A társadalom egészének közreműködésével kialakuló, fejlődő iskola képes lesz arra, hogy önállóan gondolkodó, az új iránt érzékeny, a közössé­gével harmonikus Ízlésű, élet­szerető új nemzedéket nevel­jen. Ebben a folyamatban min­den iskolatípusnak önálló, de a többiéhez is kapcsolódó fel­adatai, sajátos funkciói van­nak és lesznek. A gimnáziumi oktatás súlyát olyan intézkedések bevezeté­sével növeljük, amelyek lehe­tővé teszik, hogy az érettségi birtokában azonnal, vagy más esetekben rövid idejű átképzés útján önálló munkakör betölté­sére is alkalmasak legyenek a fiatalok. Fontos lépés a techni­kumi oktatás visszahozatala in. tézményrendszerünkbe. Jelentős az a törekvés, amelyik a szak- közéoiskola és a technikum el­ső két évfolyamának képzését eqyesíti, mert így jó színvonalú közismereti oktatást kap min­den tanuló, ugyanakkor a szakmai-elméleti képzés a to­vábbtanulást alapozza meg. Nagyobb gondot akarunk for­dítani a szakmunkástanulók képzésére. Itt az lesz az alap­vető változás, hogy a nagyobb tudást igénylő szakmákban az érettségizettekéhez közelálló szintű közismereti oktatásban részesülnek a fiatalok. Szoro­sabb lesz a munkahelyek és a szakmunkósképzők közötti kap­csolat. A felsőfokú oktatás meg­újulására is szükség van. Fő­ként arra törekszünk, hogy a tanárok és a diákok önálló cselekvési, döntési lehetősége növekedjék. Bővül az intézmé­nyek belső demokráciája. Szi­gorítjuk a nyelvtanítással és -tanulással kapcsolatos köve­telményeket, s bővítjük az intéz­mények kutatási lehetőségeit. A felső fokon tanulók beillesz­kedését- kívánjuk megkönnyíte­ni azzal, hogy időlegesen meg­szakíthatják tanulmányaikat, illetve — azokkal párhuzamo­san — részt vehetnek nemcsak az egyetemi-főiskolai, hanem a helyi, sőt az országos közélet­ben is. Szigorítjuk az előmene­tel elbírálását. Azt akarjuk el­érni, hogy kemény munkával jussanak az arra érdemesek a diploma birtokába. Az iskolaügyben minden fo­kon meghatározó szerepe van a pedagógusoknak. Döntő a szerepük abban, hogy milyen felkészültségű, világnézetű és erkölcsiségű emberek alkotják ma és a jövőben a magyar társadalmat. Az ő feladatuk, hogy utódainkat — családdal közösen — gondolkodó, tanult, haza- és munkaszerető ember­ré neveljék. Ha a társadalom tisztelettel és megbecsüléssel veszi körül a pedagógust, ak­kor megteremti annak a lehe­tőségét, hogy igaz szocialista ember legyen. Ha folyamato­san élünk az erkölcsi elisme­rés lehetőségeivel, akkor a pe­dagógusi pólya valóban élet­hivatássá válik művelői számá­ra. Ha csökkentjük azokat a gondokat amelyek anyagi ne­hézségeket okoznak ma az óvó­nőknek, tanítóknak, tanárok­nak, professzoroknak —, ak­kor nyugodtabban, derűsebben (Folytatás a 2. oldalon) Korom Mihály, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára, Bács-Kiskun megyei országgyűlési képviselő a szünetben Sarlós Istvánnal, a Minisztertanács elnökhelyettesé­vel, valamint Győri Imre, Csongrád megyei és Háry Béla, Győr-Sopron megyei képviselőkkel beszélget

Next

/
Thumbnails
Contents