Dunántúli Napló, 1984. április (41. évfolyam, 91-118. szám)
1984-04-13 / 102. szám
2 Dunántúlt Tlaplo 1984. április 13., péntek Megkezdődött az országgyűlés tavaszi ülésszaka (Folytatás az 1. oldalról) A miniszter végül az Alkot- mámnyjogi Tanács eljárásáról szólt. A testület saját kezdeményezésére vagy az arra jogosultak indítványa alapján jár el; ilyen indítványt — a javaslatban részletesen felsorolt — felső szintű állami szervek, illetve vezetőik, a társadalmi szervezetek és az érdekképviseleti szervek országos vezető testüíetei, továbbá a fővárosi tanács és a megyei tanácsok tehetnek. Minthogy az Alkotmányjogi Tanács az állampolgárok és más ügyfelek egyedi ügyeivel nem foglalkozik, az állampolgárok közvetlenül nem is fordulhatnak az Alkotmány- jogi Tanácshoz. Ha azonban valamely jogszabály vagy jogi iránymutatás alkotmányosságának felülvizsgálatát tartják szükségesnek, akkor a közérdekű bejelentésekre és javaslatokra vonatkozó szabályok szerint tehetnek indítványt az arra illetékes szerveknek. Ha az Alkotmányjogi Tanács a jogszabály, illetve a jogi iránymutatás alkotmányellenességét állapítja meg, ennek megszüntetése végett először magához a jogszabályt, illetve a jpgi irány- mutatást kibocsátó szervhez fordul. Ezzel egyidejűleg felfüggesztheti az alkotmányellenes rendelkezés végrehajtását. Ha a jogszabályt, illetőleg jogi iránymutatást kibocsátó szerv nem, vagy nem megfelelően intézkedik az alkotmányellenesség megszüntetésére, akkor az Alkotmányjogi Tanács a szükséges intézkedés megtételére jogosult szervhez fordul. Az országgyűlés és az Elnöki Tanács által alkotott jogszabályok esetén az alkotmányellenesség kérdésében végső soron az Elnöki Tanács és az országgyűlés dönt. A miniszteri expozét követően dr. Antalffy György (Csongrád m. 9. vk.), a szegedi József Attila Tudományegyetem tanszék- vezető egyetemi tanára a jogi, igazgatási és igazságügyi bizottság titkára volt a törvény- javaslat bizottsági előadója, s az országgyűlési ügyrend kiegészítésének beterjesztője. Rámutatott: napjainkban — ösz- szefüggésben gazdasági életünk alakulásával — felgyorsult a jogszabályalkotás, mind több új és új paragrafus születik, s ennek egyik hatása, hogy a szabályozásban növekszik a tévedés lehetősége, időnként jogi, szakmai bizonytalanság tapasztalható. Kiemelte: szocializmust építő országunkban az alkotmányosság mindig kulcskérdés volt, és az is marad, megtartásának és megtartatá- sának politikai-állami mechanizmusa folyamatosan működik. Az országgyűlés eddig is figyelemmel kísérte e folyamatot, azonban a közvetlen ellenőrzés gyakorlata eddig nem öltött meghatározott formát. Hiányzott az erre specializált szervezeti forma, és a működési-eljárási módszer. Amikor az országgyűlés tavaly decemberben az alkotmánymódosításról — az Alkotmányjogi Tanács jogintézményéről — döntött, akkor lényegében a közvetlen alkotmányosság-ellenőrző szervezeti és működési módszer fő elveiről határozott. A most előterjesztett törvényjavaslat pedig ezeket az elveket valósítja meg. Az Alkotmányjogi Tanácsban szilárd egységben jelennek meg a jogi és a politikai megfontolások: a jogalkotás hierarchiájának jogi tétele, a demokratizmus elmélyítése az országgyűlés szerepének növelése útján. Ezután hozzászólások következtek. Dr. Mátay Pál (Fejér m. 3. vk.), nyugalmazott megyei főügyész. Dr. Sándor Dezső (Borsod m. 15. vk.), az edelényi városi jogú nagyközségi tanács elnöke. Több hozzászólás nem volt. Dr. Markója Imre igazságügyminiszter válaszában kifejezte egyetértését a képviselők által elmondottakkal és megköszönte azt a segítséget, amelyet az országgyűlés tagjai, bizottságai a törvényjavaslat előkészítéséhez nyújtottak. Az országgyűlés az Alkotmányjogi Tanácsról szóló törvényjavaslatot elfogadta. Borbándi János miniszterelnök-helyettes expozéja Köpeczi Béla művelődési miniszter expozéja Borbándi János, a Minisztertanács elnökhelyettesének expozéja Ezután Borbándi János, a Minisztertanács elnökhelyettese tartotta meg expozéját a népi ellenőrzésről száló törvény módosításával kapcsolatos törvényjavaslatról. Borbándi János bevezetőben elmondotta: szocialista társadalmi rendszerünkben az állami és a társadalmi ellenőrzés a munkásosztály és az egész dolgozó nép érdekeit szolgálja, céljaink valóra váltását segíti. Fontos szerepe van az ellenőrzésben a dolgozók személyes részvételének, a szocialista demokrácia különféle in. tézményeinek: a közéleti, az üzemi és a lakóhelyi demokrácia számos fórumának. A Minisztertanács elnökhelyettese megállapította: a né. pi ellenőrzésre vonatkozó hatályos jogszabályok felülvizsgálata során arra az eredményre jutottak, hogy új törvény megalkotására nincs szükség. A hatályos törvényen csupán azokat a módosításokat kell elvégezni, amelyek a népi ellenőrzés feladatainak hatékonyabb és magasabb színvonalon történő ellátásához szükségesek, illetve amelyek az időközben megjelent új jogszabályok folytán időszerűvé váltak. Ezt szolgálja a most előterjesztett törvényjavaslat. A népi ellenőrzés jellegét, társadalmunkban elfoglalt he. lyét határozza meg a törvény- javaslat első szakasza. Eszerint a népi ellenőrzés általános hatáskörű állami ellenőrző szervezet, amely feladatait az állampolgárok széles rétegei, nek az ellenőrzési munkába történő bevonásával, a társadalmi szervezetekkel együttműködve oldja meg. További követelmény azonban — és a törvényjavaslat ezért egészíti ki a hatályos törvény szövegét azzal —, hogy a népi ellenőrzés működjék együtt a társadalmi szervezetekkel. Az alkotmány legutóbbi módosítása révén a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság elnöke a Minisztertanács tagja lett; jogállására és felelősségére a miniszterekre vonatkozó ren. delkezések az irányadók. Ennek megfelelően a javaslat szerint a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság a Minisztertanács felügyelete alatt áll és irányítja a népi ellenőrzés szervezetét. A Központi Népi Ellenőrzési Bizottság elnöke — más ellen, őrző szervekkel együtt — közreműködik az állami ellenőrzés irányításával, összehangolásával kapcsolatos kormányfeladatok ellátásában; beszámol a gazdálkodás felelősségi rendszerének érvényesítéséről; a Minisztertanács elé terjeszti a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság véleményét az állami költségvetést és a zárszámadást megállapító törvényjavaslatról; ellátja a Köz. ponti Népi Ellenőrzési Bizottság testületi működésével kapcsolatos elnöki tisztet, és irányítja a népi ellenőrzés fő hi. vatású tisztségviselőinek, a népi ellenőrzési bizottságok irodáinak munkáját. A törvényja. vaslat a korábbinál részletesebben és egyértelműbben fogalmazza meg az ellenőrzési feladatokat. Különösen fontos, időszerű tennivalója a népi ellenőrzésnek — mondotta a miniszterelnök-helyettes —, hogy vizsgálataival nyújtson segítséget a törvényesség és az állami, állampolgári fegyelem megszilárdításához, a nemzeti, vagyon, a nemzeti értékek, a társadalmi tulajdon védelméhez és gyarapításához, a különböző visszaélések — mint például a munka nélkül szerzett jövedelmek, korrupció, a csúszópénz — és egyéb káros jelenségek leleplezéséhez. Szükségessé vált a népi ellenőrzés szervezeti rendszerének módosítása is, a helyi állami irányítás megváltozott szerkezetének megfelelően, A népi ellenőrzési bizottságok megválasztásával összefüggésben a törvényjavaslat az eddiginél szélesebb körben juttatja érvényre azt az elvet, hogy a hatáskörök gyakorlását azokra a szervezetekre kell bízni, amelyek annak ellátásához a legtöbb ismerettel rendelkeznek. A törvényjavaslat további rendelkezései közül kiemelést érdemel az ellenőrzési hatáskör szélesítése is. Borbándi János itt utalt az új vállalkozási formákra, s mint mondotta: alapvető társadalom- és gazdaságpolitikai követelmény, hogy azok államilag ellenőrzött keretek között működjenek. Ezért a törvényjavaslat új módon fogalmazza meg a népi ellenőrzés hatáskörét, kiterjesztve azt a magánszemélyek és társulásaik üzletszerű gazdasági tevékenységére is. Végezetül kifejezte reményét, hogy a tervezett új rendelkezések hozzájárulnak a népi ellenőrzés eredményes, megbecsült munkájának továbbfejlesztéséhez, s ezáltal gazdasági és társadalmi céljaink megvalósításához. Szokola Károlyné dr. (Somogy m. 8. vk.), a Somogy megyei Tanács továbbképző intézetének igazgatója, a jogi, igazgatási és igazságügyi bizottság tagja, a törvényjavaslat bizottsági előadója elmondotta: az országgyűlés terv- és költségvetési, valamint jogi, igazgatási és igazságügyi bizottsága együttes ülésen vitatta meg a népi ellenőrzésről szóló törvény módosításáról előterjesztett törvényjavaslatot. Az ülésen kialakult vitában teljes egyetértés volt abban, hogy a korábban alkotott törvény rendelkezései alapvetően helyesnek bizonyultak, végrehajtásuk során beváltották a hozzájuk fűzött reményeket. Egybehangzó véleménye a képviselőknek az is, hogy a törvényjavaslatban előterjesztett módosítások szükségesek, mert ezt az élet, a fejlődés, az alkotmány módosítása, a népi ellenőrzés szerepének és feladatának megváltozása indokolja. Az együttes ülés a törvény módosítását az előter. jesztésben foglaltak szerint — egy változtatással kiegészítve — tartotta helyesnek. Javaslatuk, hogy a törvény mondja ki a nemzeti vagyon megőrzése mellett annak gyarapítási kötelezettségét is. Ezt pedig az ellenőrzés kérje számon. A két bizottság nevében a népi ellenőrzésről előterjesztett tör. vényjavaslatot — az említett módosítási javaslattal — elfogadásra ajánlotta. Az országgyűlés a törvény- javaslatot általánosságban és a már megszavazott módosítással egyhangúlag elfogadta. Ezután Köpeczi Béla művelődési miniszter terjesztette a képviselők elé a köz- és felső- oktatás távlati feljesztési programjával kapcsolatos elgondolásokat. A művelődési tárca vezetője elöljáróban elmondotta: az új társadalom építésének történetében első alkalommal került sor arra, hogy az ország legtöbb népképviseleti szerve a teljes, és nemcsak a közoktatási rendszer helyzetét és fejlesztési feladatait megvitatja. Ez egyszerre bizonyítja a tárgy jelentőségét és a társadalom érdeklődését. Hazánkban 1945-ben az általános iskola bevezetésével és 1948-ban az iskolák államosításával történelmi változás ment végbe az oktatás szerkezetében és tartalmában. 1961-ben oktatási reformot dolgoztunk ki. 1972-ben az állami oktatás helyzetéről és feladatairól hoztunk határozatot, amely a tartalmi korszerűsítés irányának kijelölésében ma is érvényes. Rendszerünk demokratikus jellegéből adódóan az oktatásban érvényesült a társadalmi igazságosság azzal, hogy a munkások, a parasztok, s azok gyermekei előtt minden fokon nyitva vannak az oktatási intézmények kapui, noha a teljesebb esély-egyenlőségért még nagyon sokat kell tenni. Az oktatás forradalmi átalakulásának eredményeképpen emelkedett egész népünk kulturális színvonala. A társadalom átalakulásának és ezen belül az oktatás — és főleg a felsőoktatás — fejlődésének köszönhetjük, hogy kialakult egy új, mintegy félmillió diplomásból és más, az irányításban részt vevő értelmiségiből álló réteg, amelynek nagy része a fizikai dolgozókkal és alkalmazottakkal együtt — sikeresen oldja meg az ország előtt álló gazdasági-társadalmi, tudományos és kulturális feladatokat. Gazdaságunk fejlődésének intenzív szakaszába lépett, a külgazdasági kapcsolatok jelentő-' sége megnőtt, és a nemzetközi verseny új feladatok elé állít bennünket, a társadalom struktúrája, s ezzel együtt a társadalmi osztályok és rétegek helyzete megváltozott. A demokrácia továbbfejlesztése sürgető igényként jelentkezik; megszűntek régi közösségek, újak kezdenek kialakulni, módosultak az emberi kapcsolatok és az életvitel formái. A korszerűsítés feladatainak meghatározásánál mindezt tekintetbe kell vennünk — mondotta Köpeczi Béla — továbbá azt is, hogy az oktatás és a nevelés ma mennyire tudja szolgálni, vagy éppen befolyásolni a nagy gazdasági-társadalmi szükségleteket és egyéni aspirációkat. Azt tapasztaljuk, hogy az iskolákból kilépő fiatalok jelentős részének anyanyelvi kultúrája, szóbeli és írásbeli kifejezőkészsége gyenge, kevesen ismernek alaposabban idegen nyelveket, sok tárgyban alacsony a tudásszint és nem kielégítő az önálló ismeretszerzés igénye és készsége, a szakképzés nem nyújt elég széles ismeretalapot ahhoz, hogy a munkába lépő fiatalok megfelelően tudjanak alkalmazkodni a változó feladatokhoz. A nevelés nem kielégítő hatékonyságát bizonyítja, hogy a fiatalok egy része nem tud eligazodni a kor bonyolult társadalmi-politikai viszonyaiban, személyiségük fejlesztésében nem érvényesül kellőképpen a tudatosság; a világnézeti, a magatartásbeli, az életmódbeli igényesség. Háttérbe szorulnak olyan humanista értékek, mint a munka, az önként vállalt fegyelem, a felelősséggel párosuló szabadság, a közösség megbecsülése és az érte vállalt szolgálat. Az iskolai munka gyengeségeit magyarázzák azok az elégtelen anyagi feltételek is, amelyek között az oktatás folyik. Az állandósuló tanteremhiány, a zsúfoltság, a felszerelés elmaradottsága gátolja a minőségi fejlesztést. Akadályozzák a feladatok megfelelő teljesítését a kedvezőtlen személyi feltételek is. A közoktatás és a felsőoktatás további korszerűsítését tehát részben az új társadalmi feladatok, részben az iskola- rendszeren belüli ellentmondások és gyengeségek teszik szükségessé. Irányait a politikai fórumok 1981-ben és 1982-ben határozták meg, és ezen útmutatások alapján indult meg a fejlesztési programok kidolgozása, amelyeket széles körű szakmai-társadalmi vitára bocsátottunk, és amelyeknek téziseit az országgyűlés megismerhette. A tudományos-technikai ha- laaas es a gazdasági-társadalmi fejlődés nálunk is megköveteli, hogy az oktatás tartalmát tovább fejlesszük, illetve módosítsuk. Ennek értelmében orra törekszünk, hogy az általános műveltség szerepét az egész oktatási rendszeren belül egyetemlegesen növeljük; széles alapú, több foglalkozási agban is használható szakmai ismereteket, úgynevezett szakmai alapképzést adjunk. Célunk, hogy a nivelláló jellegű oktató-nevelő munka helyett az egyéni adottságok és képességek differenciált fejlesztésére, a különböző jellegű tehetségek felkarolására, gondozására, kiemelésére törekedjünk. Feladatunknak tekintjük, hogy a specializációt jobban kössük a termelő-gazdálkodó szervezetek munkájához és a gyorsan változó konkrét munkaköri követelményekhez — hangoztatta Köpeczi Béla. A fejlesztésben az elsőbbséget az általános iskolának kell biztosítanunk, nemcsak azért, mert ez adja a mindenki számára kötelező és elérhető alapműveltséget, hanem azért is, mert munkájának javítása nélkül a közép- és felsőfokú oktatás fejlesztése sem lehetséges. A középfokon magát a szerkezetet belátható ideig nem szükséges átalakítani, tehát meg kell tartani a gimnázium, a szakközépiskola, a szakmunkásképző intézetek rendszerét, de egyes iskolatípusokon belül lényeges változtatásokat kell végrehajtanunk. A szakmunkásképző iskola az első két évben a közismereti oktatást és a szakmai alapképzést végezze, a befejező szakaszban a gyakorlati képzés kerüljön a vállalatok hatáskörébe. Javasoljuk, hogy a nagy- vállalatok — ott, ahol erre a feltételek megértek — maguk is létesítsenek szakmunkásképző iskolát. A művelődési tárca vezetője kiemelte: a fejlesztési program megvalósításának kulcskérdése, hogy lesz-e elegendő számú és megfelelően felkészült pedagógus. A pedagóguskiválasztás és -ellátás szempontjából alapvető az élet- és munkakörülmények megjavítása, a nagyobb anyagi és erkölcsi elismerés. A pedagóguspályát ki kell emelnünk a legkevésbé javadalmazott értelmiségi foglalkozások kategóriájából, tz a legfontosabb feltétele annak, hogy mtegszüntethető legyen a képesítés nélküliek foglalkoztatása, s hogy az évtized végén a megnövekedett létszámú korosztályok iskoláztatásának gondjait meg tudjuk oldani. A kormány figyelemmel kíséri a pedagógusok élet- és munkakörülményeinek alakulását és a társadalom teherbíróképességét mérlegelve napirenden tartja a közoktatásban dolgozó pedagógusok anyagi helyzetének javítását. Gonaos- kodni kívánunk arról is, hogy a pedagógusok rendszeres továbbképzésben részesülhessenek — ilyen továbbképzés jelenleg nincs —, s ezt megfelelő ösztönzőkkel támogassux — mondotta a miniszter. Célunk az iskolák önállóságának erősítése, belső tartalmi-pedagógiai munkájuk fejlesztése, az iskolai közösségek kibontakoztatása — hangoztatta Köpeczi Béla. Nélkülözhetetlen az oktatás központi és területi irányítása, szaksze. rűségének megjavítása, a nevelőtestületek és a pedagógusok mostaninál jóval önállóbb tevékenységének szakmai támogatása és megbecsülése. Ennek egyik eszközeként létrehozzuk a megyei pedagógiai intézeteket a jelenleg is működő kabinetekből. A felsőoktatásban fő feladatunknak tartjuk az oktatás tartalmi struktúrájának átalakítását és színvonalának emelését. Célunk: olyan szakemberek képzése, akik mint értelmiségiek el tudják látni irányítói, a kultúrát alkotó és közvetítő, közvéleményalakító funkcióikat. Szükséges tehát a felsőoktatáson belül is több lehetőséget teremteni a tó*- sadalom és a természettudományi ismeretek oktatására, elsajátítására, az általános és szakmai tárgyak keretében egyaránt. A felsőoktatásban is előtérbe kívánjuk állítani a szakmai alapozó-képzést, amely szélesebb tájékozódást tesz lehetővé, több szakmában felhasználható tudást ad, és amelyre szűkebb szakosodás is épülhet. Az ismeretek felújítása és az újak elsajátítása, az át- és továbbképzés szempontjából meg kívánjuk szervezni az egyetemi tanulmányok után az úgynevezett posztgraduális tanulmányi rendszert. Sokoldalú felsőfokú képzést szorgalmazunk, amely nemcsak ismereteket ad, hanem világnézetet, magatartást és életmódot formál, embert alakít, mégpedig a leghaladóbb eszmerendszer alapján, a szocialista szellemiség jegyében. A magas színvonalú felső- oktatás nem lehet meg magas színvonalú kutatás nélkül. Ennek érdekében javítanunk kell a felsőoktatási kutatások anyagi bázisát, technikai és szervezeti feltételeit. A miniszter ezután arról szólt, hogy a következő ötéves tervben folytatódnak a megkezdett egyetemi rekonstrukciók, új diákszociális létesítményeket építünk, javítunk az egyetemek, főiskolák műszer- és gépellátásán. Ennél jelentősebb fejlesztésre csak az 1990. utáni időszakban kerülhet sor. Úgy vélem — mondotta befejezésül Köpeczi Béla — hogy a közoktatás és a felsőoktatás fejlesztésének előterejsztett programja olyan reális — vagy ha úgy tetszik realista — folyamatos, a kor kívánalmainak megfelelő változtatásokat tesz lehetővé, amelyek a következő másfél évtizedben szolgálni tudják a tartalmi, szervezeti, irányítási korszerűsítést és megfelelő gazdasági feltételek biztosítása esetén elő tudják készíteni a későbbi, még nagyobb arányú minőségi fejlődést. A vitában szót kapott Med- vetzky Antalné (Baranya m., 4. vk.), a Pollack Mihály Műszaki Főiskola docense, a kulturális bizottság tagja, Váczi Istvánná (Komárom m., 3. vk.), a BHG tatabányai gyáregységének kábelkészítő csoportvezetője, dr. Petri Gábor (Csongrád m., 6. vk.), a Szegedi Orvostudományi Egyetem rektora, Biszku Béla (Szabolcs-Szatmár m., 2. vk.), az MSZMP KB nyugalmazott titkára, a SZOT számvizsgáló bizottságának elnöke, dr. Csendes Béláné (Budapest, 60. vk.), a XX. kerületi Ady Endre úti Általános Iskola igazgatója, Borsos János, (Baranya m., 9. vk.), az MSZMP Mohács városi Bizottságának első titkára, dr. Varga János (Győr m., 9. vk.), a Keszthelyi Agrártudományi Egyetem Mosonmagyaróvári Mezőgazdaságtudományi Kara Növénytermesztési és Takar- mányqazdálkodási Intézetének vezetője, Karakas László (Hajdú m., 12. vk.)., az MSZMP KB pártgazdasági és ügykezelési osztályának vezetője, Szurgyi Istvánná (Szolnok m., 3. vk.), a rákóczifalvi Általános Iskola igazgatója, dr. Tóth János (Budapest, 35. vk.), az MTESZ főtitkára, dr. Zsolnai Mária (Fejér m., 9. vk.), a Dunaújvárosi Kórház adjunktusa, Tarjányi Béláné (Pest m., 17. vk.), a dunaha- raszti 1. sz. Általános Iskola nyugalmazott tanára, Bódis Gábor (Borsod m., 10. vk.), a Borsodi Vegyikombinát technológusa, Fábryné Dohai Ilona (Heves m„ 3. vk.), a Heves megyei Tanács Építőipari Vállalatának üzemi párttitkára. Ezzel az országgyűlés tavaszi ülésszakának első munkanapja — amelyen Apró Antal, Cser- venka Ferencné és Péter János felváltva elnökölt — véget ért.
