Dunántúli Napló, 1984. április (41. évfolyam, 91-118. szám)
1984-04-02 / 92. szám
A z „eredeti” csőre tűzpiros, ezé viaszfehér. Ami amazon narancs- sárga, ezén a tollak szürkék. A citromszínű rész hófehérre változott, a szárnyfedők zöld helyett pompás kékek. Ami pedig így fest, egy papagájfajta — az Agapornis Fischeri — rendkívül ritka, akár szenzációsnak is nevezhető változata, „madarásznyelven”:, mutációja. Tenyésztője Erdő- sí László, akit kertvárosi díszállatboltja révén jól ismernek a pécsiek, aki gyermekkora óta kötődik a természethez, az állatokhoz — nyilván ezért is az üzleti vonal inkább a feleségéé, míg ő a tenyésztéssel foglalkozik —, aki lassan húsz éve, hogy elhivatottan foglalkozik a díszmadarakkal, -halakkal, aki azt mondja: aki a természetet érti, kedveli, annak az emberekhez is egészen más a viszonya. Ez az agapornis-változat annyira ritka, hogy egyedül Hollandiából ismert még ilyen mutánsa. — Volt egy szülőpárom, először egy, majd később másik kettő, utóbb újabb egy Madártani ritkaság Pécsett Á fehércsőrű Fischeri fehércsőrű fischerit költöttek ki. A négy fiókából kettő már szülőpárrá „lépett elő", éppen most ülnek tojáson, bízom benne, hogy utódaik is a szülők színeit öröklik. Erdősi László kitapétázhatná lakása falát azokkal az oklevelekkel, diplomákkal, amelyeket különböző kiállításon kapott, nyert. Ezüstfürj, galamb, egzóták, díszhalak hozták neki az elismerést. Alapvetően azonban az aga- pornis-ok izgatják. — Ránézek egy madárra, a színeiből megállapítható, hogy milyen az eredeti környezete. Aki pedig tenyésztéssel akar foglalkozni, annak ezzel — jórészt a — hiányos — szakirodalom, részben pedig saját ismeretei, tapasztalatai alapján — tisztában kell lennie. Ez az agapornis-mutáció a véletlen műve, a természetben élő madárkolóniákban is „előjöhet", jóllehet, ott a madarak - furcsasága miatt — kiközösítik maguk közül, a madártenyésztő azonban „harap rá”... Hobbi? Szenvedély? Mindkettőnél több. — A természetet — mondja —, nem lehet könyvekből megismerni. Gyakori programom vasárnap délután, hogy leülök a röptető elé és figyelem órákon át a madaraimat. Itt kell kezdeni, és úgy érzem, szükség is van ró, mert az emberek és a természet között nő a szakadék. Nem kell nagyon csodálkozni azon, hogy 14—15 éves gyerekek kitördelik az elültetett fákat. Nincs kötődésük a környező élővilághoz ... Ha lenne — egy-egy akváriummal, madárröptetővel kezdve — a Mecsekre is gyakrabban mennének, a fákra, a virágokra is jobban vigyáznának, sok-sok intimitását-titkát megismerhetnék a természetnek. Erdősiék — ha erősen hullámzik —, majdnem hallják az égervölgyi tó háborgását, oly közel vannak a város „végéhez”. Mellettük már az erdő, az utca, ahol élnek: Kócsag utca. A kócsag természetvédelmünk „totemállata". Persze, lakhelyük megválasztása is lehet véletlen. De az embernek csak eszébe jut: tényleg az? Mészáros Attila Egyedülálló magyar találmány Miért nem érdeklődnek a termálvíz-felhasználók? Zalakaroson megszűnt a vízkőkiválás A képen a feltaláló, Tanczenberger Sándor, a Dél-zalai Viz- és Csatornamű Vállalat műszaki osztályvezetője a találmány „okával” látható. A peremes csővég évekkel ezelőtt Zalakaros- ról került a kanizsai irodába több más, hasonló relikvia társaságában. A csőben, amelyről levágták, röpke négy hét alatt keletkezett ez a vastag, fehér színű lerakódás. Zalakaros 1963 óta áll a gyógyvizével a gyógyulni vágyó bel- és külföldi vendégek rendelkezésére. De kéz. dettől fogva meg kellett birkózni a vízkőkiválással. Az itteni 12 000 milligrammos sótartalom — 1 liter vízben 1,2 deka oldott só van — nem is tartozik a legnagyobbak közé, de azzal járt, hogy egy olyan termelési módot kellett találni, amely mellett két nap helyett „csupán” egy hónap alatt megy végbe a képen is látható kiválás. Ilyenkor kellett elvégezni a költséges beavatkozásokat, s ez öt év alatt 56 millió forintot emésztett fel. Minden elképzelhető és elérhető módszerrel megpróbálkoztak — eredménytelenül. Míg aztán Tanczenberger Sándor néhány közreműködő társa segítségével megtalálta a megoldást, ami világviszonylatban is egyedülálló újdonság. A módszer, amit Zalakaroson évek óta eredményesen alkalmaznak — 1981 májusa óta a felszíni berendezésekben, 1983 májusa óta pedig a termelőkútban nyoma sincs a kövesedésnek — ma már pofonegyszerűnek tűnik: a vízkőkiválás szempontjából kritikus pont alatti térben kell beavatkozni egyrészt úgy, hogy a vízórámba az eredetitől eltérő elemkoncentrációjú vizet juttatnak mintegy hígításként, másrészt pedig egy szerkezettel olyan keveredést hoznak létre a felszálló vízben, ami megakadályozza a „kristálycsírák” keletkezését. A keverék és a keveredés számítógépes program szerint készül, a vízkőkiválási hajlamot a minimumra csökkenti. A találmányt az Alkotó Ifjúság Egyesülés karolta fel és hirdette meg tavaly novemberben. Az ember azt hinné, hogy tolonganak az érdeklődők, már csak azért is, mert a hazai termálvizek hasznosításával a kormányprogram szerint évente kb. egymillió tonna kőolajat kellene kiváltani, s mert jelentős a károsodás mindenütt. A feltaláló üresen álló, vagy baromfitartósra használt üvegházakról, tönkrement vörösfenyőből készült tartályokról, használatlan termálkutakról és egyebekről beszél. S arról, hogy mindössze három (!) konkrét érdeklődés volt eddig. Viszont jártak már Nagykanizsán ez ügyben az Azerbajdzsó- ni Tudományos Akadémiától, most várnak érdeklődőket Grúziából, mától egy héten át Birmingham-ben a nemzetközi fűtés- és klímatechnikai kiállításon, máiusban pedig Párizsban, a Magyar Intézet által rendezendő magyar környezet- védelmi és vízgazdálkodási napokon mutatják be a találmányt. Hársfai István A Góbék Szombathelyen készülnek Látogatás a sportrepülőgyártás központján — A repülőkről és a repülésről az írjon, aki repült már valaha! — mondja határozottan Tóth István, a 12-es AFIT igazgatója. — Repültem én még Málta szigetére is, aztán Moszkvába, Prágába, és így tovább — jegyzem meg. — Az egészen más! Kimegyünk és felszállunk — hangzik a telefonvonal másik végén. Húsz perc múlva már a repülőtéren vagyunk. A volt szombathelyi polgári légikikötő a megyeszékhely központjától mintegy 5 km-re van, itt épült fel a sportrepülőgyártás bázisa. Hogyan került ide az AFIT? Az igazgatója a repülés szerelmese. Évekkel ezelőtt gondolt egy nagyot. — 1979 volt, és gondot jelentett országosan is a sportrepülők javítása — emlékezik vissza. — Elkezdtük, mások mondják, jól csináltuk. Ennek következményeként 1982-től mór az újak gyártását is megkezdtük. Közben a hangárból egy Góbét tolnak k! a szerelők, a csarnok végén pedig egy motoros repülőt készítenek elő. — Melyikbe szálljunk — kérdez Tóth István. — Meg- szeppenésemet látva mondja, hogy csak a motorosba ülhetünk, hiszen a vitorlázóba csak az szállhat, akinek van már vitorlás „előélete". Bekötjük magunkat és máris emelkedünk. A kormánynál Tóth István ül, mellette a bázis egyik vezetője, mögöttük jómagam és egy szerelő. Pillanatok alatt a város fölött vagyunk. A művelődési és sportház, a Romkert, oz épülő képtár mind-mind jól kivehető. Még fordulunk néhányat, és máris újra a földön vagyunk. A műhelybe megyünk, ahol a Góbék készülnek. A törzs hossza 9 méter, a szárnytávolság 14 méter, súlya 220 kilogramm. Egy ilyen vitorlázó 600 000 forintba kerül. Szakavatott kezek szerelik össze a testeket, aztán a készenlevőt viszik ki a szabadba. Ezt már a berepülés követi. — Ezekkel felmenni az igazi, a csend, a nyugalom mindennél többet ér — mondja át- szellemülten Tóth István. — Három—négyezer méter magasba is felmegy, bármeddig a levegőben maradhat. Nem kell hozzá üzemanyag, a légmozgás tartja fenn, csak manőverezni kell tudni, egy méter lefelé siklással több mint 23 métert siklik előre. Ebből már az is kitűnik, hogy a leszállás helyét meghatározhatja a pilóta. Megtudjuk, hogy egy új, még tetszetősebb, és kisebb modell kidolgozása van folyamatban. Ezt 1987-től gyártják majd, addig viszont a mostani megrendeléseknek tesznek eleget. Magyarországon kívül Kuba vásárolja a Góbékat, de nagy az érdeklődés Ausztriából is. Májusban a szomszédos országban lesz egy bemutató, 30 klub tekinti meg a Szombathelyen készülő vitorlázógépeket. Bodor Ferenc Jtes sallns Kétféle szaunakályhát és szaunafülkét kínálnak a pécsi Konzum Áruházban Szaunakályhák A köveket Finnországból hozzák „Mens saUna in corpore sono", vagyis: ép szaunázó testben, ép lélek! A némiképp elferdített klasszikus bölcsesség közel egy éve bukkant fel a hazai kereskedelemben, a Ská- labau Gazdasági Társaság jóvoltából. Ez a cég vállalkozott az úttörő feladatra: hazánkban is meghonosítja a testi-lelki felüdülés e sajátos formáját. Az eredeti latin mondást a régi Róma, a szauna fogalmát viszont Finnország adta a világnak, mint ahogy az első szaunakályhák is onnan jutottak el hozzánk. A szerkezet tulajdonképpen egy külső fémpalástból és belső hőreflektor- lemezekből áll. A palást és a hőreflektor közötti részen megfelelően méretezett rés van, amely megakadályozza, hogy a külső felület túlmelegedjen. A hőt villamos fűtőrudak termelik és ennek a tetején helyezkedik el a kőtartály. A szauna szíve-lelke a kályha. Nélküle nem képzelhető el a testet-lelket átjáró megtisztulás érzése, amit a mintegy 80—100 Celsius foknyi hőmérsékleten, a felhevült kövek locsolgatása közben tapasztalhat az ember. A nagy hőmérséklet mellett az alacsony páratartalom könnyen elviselhető, sőt kellemes és a helyesen elvégzett szaunafürdő kevésbé veszi igénybe a szervezetet. Gyakran gyógyitó utókezelésként a szívinfarktusos betegeknél is alkalmazzák. Természetesen az egészséges embernek sem válik kárára, hiszen a hosszú idők tapasztalatai alapján megszépíti a bőrt, formálja a testalakot, jó közérzetet biztosít, feloldja a feszültséget és alkalmazása során fokozódik a vérkeringés. Számos előnye mellett ma már a beszerzés sem jelent különösebb akadályt: a Skála-Coop áruházai jó néhány típust áru. sítanak. A jelenleg forgalomban lévő szaunakályhák egy részét, valamint a szükséges köveket is Finnországból hozzák. Az exporton kívül a Skálabau GT jelentkezett hazai gyártmányokkal, amelyek ugyanazt tudják, amit külhoni társaik. Többféle változatban, 6, 9 és 13,5 kW-os teljesítménnyel kerültek az üzletekbe, persze magyar gránittal. Egy óra alatt elérik a szükséges hőmérsékletet és — ami szintén nagyon lényeges —, nem égetik túl a levegőt. A pécsi Konzumban eddig mintegy tíz darabot adtak el. Naponta sokan megcsodálják, ám az ár hallatán gyakran búcsúznak azzal, hogy még meggondolják a vételt. Maga a kályha típúsonként 16—18 ezer forint körül van, ehhez jön azonban pluszként még 11 ezerért a vezérlőmű és ha a vásárló igényes, akkor a fából készült fülke is. Mert az igazi szauna másik fontos meghatározója a fa, amely nem csupán magába szívja a meleget, de ki is sugározza. Gyors elterjedésének valószínűleg gátat szab, hogy az üzembe helyezéshez — akár csak az elektromos kályháknál — a DÉDÁSZ előzetes engedélye szükséges. Működését viszont számos biztonsági berendezés és korszerű érintésvédelmi megoldás szavatolja. Ferenci D. Pannónia Sörgyár Ananászital és más üdítők a láthatáron A pécsi Pannónia Sörgyár üdítőital-választéka az utóbbi években igencsak kiszínesedett. Nincs megállás, a gyár laboratóriumában további üdítők kikísérletezésén dolgoznak. így például a szűrt almaléből és trópusi gyümölcsök aromájából készülő, népszerű mango és maracuja italok mellett új, különleges változattal jelentkeznek: az ananászitallal. Az alap ennél is az almaié, amihez ananászaromát vegyítenek, majd szénsavval dúsítják. Az új üdítőital, melynek már gyártási engedélye is birtokukban van, április végén, május elején kerül a boltokba. Kísérleteznek más, külföldön már létező, ám idehaza még soha nem ízlelt üdítőkkel. Az egyik ilyen italnak különleges fű — gyógynövény — kivonata adja meg a sajátos ízét, hasonlóan a Mecseki keserűhöz. Egy másik, még szintén „névtelen” italuk citrusféléből készül, a tonikhoz hasonló, átlátszó folyadék. Egyébként valamennyit kis üvegben és egyliteres változatban is gyártják majd. Az új üdítőitalok kihozatalában a Pannónia Sörgyárat két szempont vezérli, egyrészt a fogyasztók kedvében járni, másrészt pedig drága import alapanyagokat megtakarítani, helyettesíteni.
