Dunántúli Napló, 1984. március (41. évfolyam, 60-90. szám)

1984-03-07 / 66. szám

e Dunántúlt Tlcxplö 1984. március 7., szerda Honismeret Városszépítő egyesületek Új, üdvözlendő mozgalom kibontakozásán ok lehetünk ta­núi — és részesei — napjaink­ban: egymás után alakulnak meg a városszépítő egyesüle­tek. A (Központi Statisztikai Hi­vatal most elkészült, legfrissebb összesítése 'még arról tanúsko­dik, ihogy 1982 végén tizenhat szépítő egyesület, * vagy ha­sonló szándékú város-, várba- ráti kör, társaság tevékenyke­dett, s tagjainak száma ímeg- közelítette a nyolcezret. Az újabb híradásaikból viszont ar­ra lehet következtetni, ihogy az ■ azóta eltelt egy esztendő alatt e közösségek száma megkét­szereződött. A mozgalom első virágikora a hatvanas évek végére, a het­venes évek kezdetére esett. Néhány nagy múltútól, 'mint az ezres taglétszámú soproni egyesülettől, vagy a inégyezres tagságú Egervár Baráti 'Köré­től eltekintve ekkor jött létre a szombathelyi, a sárvári, a nagyatádi, a (kazincbarcikai, a sárospataki, a csornai, majd a szentendrei és a nagyvázsonyi egyesület, illetve baráti kör. A jelien, a kibontakozás kora fje­dig az elmúlt évtized végén kezdődött a szerencsi, ia (kapos­vári, a kapuvári, az eszitergám'i, a győri szépítő egyesület, illet­ve társaság, s az Urbanisták Barcsi (Egyesületének 'megala­kulásával. S őket követi többek között Budapest, Baja, Debre­cen, Kecskemét, Keszthely, Mis­kolc, Pécs, Szeged, Zsámbék. Elnevezésüktől függetlenül számos közös vonás, nagyjából azonos célok jellemzik ezeket a közösségeket. Egyik legfőbb — és nagyon értékes — jellemző­jük talán az, hogy mindenfajta központi agyonszervezés 'nélkül, többnyire spontán akarat 'nyo­mán keltek életre. Mind töb­ben és mind több helyütt isme­rik fel, és korántsem csupán a felelős vezetők, hanem — ahogy (mondani szokták — az „egyszerű” állampolgárok is, hogy a lakóhely szépsége és szépítése, gazdagsága és gaz­dagodása, a meglévő értékek megóvása és újak teremtése közös ügy. Ezt a felismerést tükrözik és bizonyítják az egye­sületek alapszabályaiban rög­zített célok is. Szombathelyen például a városszépítést, a vi- rágosítást, az értékek védelmét, Nagyatádon a város szépítését, a hagyományok ápolását, a várostisztelő erők összefogását, történelmi, régészeti, természeti értékek megőrzését, gyarapítá­sát, Sopronban a (haladó ha­gyományok ápolását, a szocia­lista haza és város szeretetét, a városfejlesztési erők összefo­gását, Szentendrén a város éle­te, hagyományai, kulturális és művészeti értékei, múltja és fej­lődése iránt érdeklődők össze­fogását jelölték meg felada­tuknak. Nemesebb célokat aligha le­lhetne elképzelni. Érthető hát, ha ezek a társaságok népsze­rűek és életképesek. Valós tár­sadalmi szükségletet elégítenek ki, és ily módon részesei a fe­lelős helyi politikának. A leg­jobbak példája arról vall, hogy képesek tevékenyen (közremű­ködni a nyílt, őszinte helyi po­litikában. Méghozzá olyan tag­sággal, amely eddig többnyire távolmaradt az efféle dolgok­tól, a szépítő egyesületek olyan állampolgárokat is megnyer­hetnek a közügyeknek, akik ko­rábban talán idegenkedtek a hivatalos fórumoktól. Meg tud­nak (nyerni, s valószínűleg azért is, mert magu!l< nem váltak hi­vatalos fórumokká, maradtak annak, amik: egyesületnek, s mert nem bürökratizálódtak el. Munkamódszerük nagyon egy­szerű: szólnak városuk, egy-egy lalkáház, Sikátor, terecSke, a tisztaság, a fák, a virágok, a 'lakóhely arculatának és han­gulatának érdekében és vé­delmében, s ha úgy adódik — cselekszenek is! Társadalmi munkában készü­lő fa'lufásítási, köztisztasági, lomtalanítási akciókról, sport- páíyaépítésekről, patinás kan­deláberek megfiatalításáról, míves utcai padok 'rekonstruá­lásáról, műemlék jellegű házak felújításának terveiről érkeznek hírek. Ha napjainkban kibon­takozóban van a városszépítő, -védő mozgalom, bízvást mondhatjuk, egyben ki is telje­sedik, tartalmában gazdagodik. A lakóhelyükhöz kötődő embe­rek közösségei, főképp a fris­sebben verbuválódottak, egyelő­re elsősorban csak az 'értéke­ket veszik számba, a hagyo­mányokat ápolják, az erőket fogják össze, városukat, faluju­kat 'népszerűsítik. Terjed azon­ban az a gyakorlat, hogy a hi­vatalos szervek a települést érintő egy-egy fontos döntés előtt elképzeléseikről tájékoz­tatják a városvédőket, véle­ményüket és segítségüket kérik. Másutt „(klasszikus” kétkezi tár­sadalmi munkába kapcsolód­nak be a városvédők, s van, ahol pénzt adnak össze, hogy gyarapodjék 'az ezreknek ott­hont jelentő környezet. Városszépítők? Városvédők? Egyesület? Baráti kör? Társa­ság? Sokon vannak, vagy 'ke­vesen, illetve pontosan hányán is vannak? Mindez tulajdon­képpen mellékes. A lényeg, hogy léteznek és a számuk napról napra nő. Gyarapod­nak. Gyarapítónak. Deregán Gábor Kiáltás - életveszélyben Negyven esztendeje, március első napjaiban került az utcá­ra a Békepárt lapja, a Béke és Szabadság című újság. Rosz- szul mondom. Ez a lap nem az utcára került, az újságárusok­nál nem volt kapható, a rik­kancsok hallgattak róla ... A mindössze négyoldalas újságot zugban terjesztették, féltenyér­nyire összehajtogatva egy-egy kézszorítással adták tovább. A lap impresszuma egyetlen mondat: „Nyomatott a Béke­párt nyomdájában, Budapes­ten”. Ennyi. Ma tudjuk, hogy az újságot Ságvári Endre szer­kesztette, a nyomatás helyéről is lehet fogalmunk, de vajon ezt az életveszélyben készült il­legális sajtóterméket tudjuk-e értékén becsülni, mi, mai ma­gyarok? A háború után felnőt­té érett nemzedék tudatában ezek a néhány példányban fennmaradt nyomtatott újság­oldalak legfeljebb fontos epi­zódnak számítanak (mellék- mondatban említi őket tanköny­veink közül némelyik), hiszen a béke és szabadság reménye nem sokkal később hosszú és sötét hónapokra eltemettetett. Két héttel azelőtt, hogy a né­met fasisza megszállók a mi or­szágunkra is rátelepültek, c Bé­ke és Szabadság szava már va­lóban nem juthatott el a tö­megekhez, idő sem volt ahhoz, hogy ez a kiáltás összehangolt tettekre serkentsen egy nemze­tet. De hogy ez a nemzet nem állt a gyilkosok oldalára, erről ez az újság is tanúskodik. Bizo­nyítja, hogy az „utolsó csatlós" szerepért nem szabad egy or­szágot tenni felelőssé, az or­szágot, amelynek lakóit a ne­gyedszázados, szalonképessé maszkírozott, de velejéig fa­siszta ellenforradalmi rezsim terrorja űzött végveszélybe. ....... ez a rendszer — olvas­ható a Béke és Szabadság cí­mű lap vezércikkében — most készül művére feltenni a koro­nát. A háború határainkhoz kö­zeledik, hónapok óta a várható légibombázások lidércnyomása alatt élünk, országunk hadszín­térré válhat, s mindenki tudja, hogy Hitler a háborút elvesztet­te. Történelmünk e legsúlyo­sabb válságában azonban a kormány nem a békés kibonta­kozást keresi, ami megmenthet­né hazánkat a végső katasztró­s f> BÉKE 0, 1944 ».f«-. M Kiadja: a BÉKEPÁRT a „Béke és Szabadság“ Békét ■ SzorjatuafÖTd. AafUi­■Ih u £Cy««ölt Államok UL Békét JiigoazUrávaf, Caehtelo- vákiáril, Aaaxtriival é> Kaaá­orazigi bérencei dlca. Harcot ■ b*kééH éa kenyéréit. eáékoalc 'la, .Stall Brazedefcrél aaaradCItre. tribiUA «párti fán lantiam id ■ múltnak, iraayt 1 jak««- k. A szabadágban: akkor aiknkott. Kórsaik idagaa tödén, száMétateabaa, t’etoü cMawM halt meg a nrp- hadaarryat «terveitek, liax-jri: te abauteták. a mdraoai * P»dií «atljaiatba rctatiék. A irtk, poll Ikonok. — i________________________ á t - érnuák, koer alaknak a kekttoe Mékéaknak a r«g- ---------------kaiét» Malatét la jaleatané. S-----­k a kelre* fáradággal « münulan reaaélyek kó- xapetta kéaxél. Exéri kérjük olaaaóie- kat Ikogy .banáljék mef lapunkat. lalanaagbna. lasegbaa. .zoljra.gtao .íny.ed a nép. Ma iámét harcolnunk k«<1 árért, amiért apáink oly böiégocn áldottak vért éa vagyont HaanonAt éve ny*g már népünk na ellealnrredalum igajn alatt. Husronot év: hu'zenöt fekete lap a megvár történelemben A magyar parsatok ca nemesek tivnarm dohuk oda é'ctáket, hogy □Mánkat leazahilaék a’ Habt bur fok rab Ián et rét: nem lelt el még acéa caziendk ara és s< eUaáomdáam Utváay H idegen kan« * leadtuk az beendete« amber, begy a Hitler ér dáké be a boáéit aaatn- ba haltba ítéletek végrakajtáaét meaekadaiyoua. Ax agy tázonotl mapnozdnléa «ikerrel járt: ax elaél­régnxték kiT S I agy tömte kaufen Küzdj a szabad sajtóérti ' pukliké kétclexé bag»amiayaáak a magyar boavadckrt kiviaá ax araiég- Iteket pedif beengedi. Hogy «ionban n neműt —,J‘1. amely nem más. mint ki il véghanvihnnar, mef kel______ ti cUenéUáaát. a demokratikus békcmotfilam ■- eréaödá táborát . . . Étért huram» el a hat » munkt'ok, pamutok, polgáruk szárait kuléabteB ünnepeljék kél a békíért. a fejletlen, «rabad éa du­fától. Nem a különbéke megkötését szorgalmazza, ha­nem újabb és újabb hadosz­tályokat küld a keleti front pok­lába ... A magyar honvédeket kiviszi az országból, a némete­ket pedig beengedi”. (Jós lett volna a Békepárt lapja? Nem. A németek „beengedése” az addigi kormánypolitika szük­ségszerű következménye volt). „Hogy azonban a nemzet elle­ni merényletet, amely nem más,, mint közönséges hazaárulás, zavartalanul véghezvihesse, meg kell törnie a nemzet ellen­állását, a demokratikus béke­mozgalom mindennap erősödő táborát...” Mert igenis volt tábora eb­ben a hazában a demokratikus békemozgalomnak. És tán ép­pen a német megszállás tava­szán volt a legerősebb. Az el­lenforradalmi rezsim bűne, hogy nem felhasználni, hanem megtörni igyekezett ezt az erőt. „Nincs olyan hazája sorsá­ért aggódó magyar, nincs olyan szabadságra vágyó fia az or­szágnak, aki békén hajthatná fejét éjjeli nyugalomra és ne kelljen félnie, hogy álmában rátörnek ... és elhurcolják”. Ezt mór másik cikkében írja a lap, amelyben az elhurcoltak és meghurcoltak között együtt em­líti például Szakasits Árpád, Kállai Gyula, Marosán György, továbbá Kovái Lőrinc, Bálint György, Mód Aladár, a konfe­ranszié Békeffi László és a könyvkiadó Cserépfalvi nevét. És beszámol arról, hogy Rózsa Ferencet halálra kínozták, hogy Schönherz Zoltánt felakasztot­ták, hogy százával végezték ki a voronyezsi katasztrófából ha­zamenekült honvédeket, hogy 60 000 zsidó munkaszolgála­tost hajtottak ki Ukrajnába, hogy Ungváron ruszin szabad­ságharcosokat akasztottak, hogy százezer román menekült el Magyarországról a nemzeti­ségi elnyomás elől, hogy a szerbek számára Újvidék nem volt elég: a vésztörvényszékek 16 éves fiúkat és lányokat kül­denek a halálba. Bizonyára nem véletlenül került a lapba éppen Ady verse: „Mikor fo­gunk már összefogni? / Mikor mondunk mór egy nagyot / Mi, elnyomottak, összetörtek, / Ma­gyarok és nem magyarok?" . . . A lap egésze: kiáltás. Vész­kiáltás. „Lapunk életveszélyek között készül. Egy példánya sem me­het veszendőbe! ADD TO­VÁBB!" Életveszélyben voltak, akik Ír­ták, s életveszélyben volt az or­szág, amelyért íródott. A. G. A cigánylakosság társadalmi beilleszkedésének néhány kérdése Értük; iBlBil :! éfkü/ük A Baranya megyei Tanács V. B. Cigányügyi Koordinációs Bi_ zottsága, a Baranya megyei Művelődési Központ, a Baranya megyei Pedagógus Továbbkép­zési Intézet és a TIT Baranya megyei Szervezete 1982-ben pályázatot hirdetett a cigány lakossággal közvetlenül vagy közvetve foglalkozó szervek (ta­nácsok, állami és társadalmi szervek, pedagógiai, közműve, lődési és eqészségüqyi intéz mények, vállalatok és szövetke­zetek) dolqozói részére a cigány származásúak társadalmi, beil leszkedésében elért eredmé­nyek leírásának, feldolgozásá­nak és összegyűjtésének, vala. mint a következtetések levoná­sának céljából. A pályázaton egyének és alkotó közösségek is részt vehettek, kizárólag még Könyv nem publikált dolgozatokkal, amelyek követelményei, hogy a közvetlen gyakorlati munkára épüljenek, tartalmazzák az el­ért eredményeket, utaljanak a fejlődésre, tárják fel a problé. mákat, azok okait, tegyenek ja­vaslatokat a cigánylakosság társadalmi beilleszkedését elő­segítő tevékenység továbbfej_ lesztésére. A pályázatot meghirdető szervek, intézmények négy fő témakörben várták a dolgoza­tokat : 1. Foglalkoztatás. 2. Települési viszonyok, la­kás és egészségügyi körülmé­nyek. 3. Kulturális helyzet, oktatás, közművelődés. 4. Beilleszkedés, a társadal­mi integráció helyzete. A beérkezett munkák felének szerzője pedagógus volt. Ezt a magas arányt feltétlenül pozi­tív vonásnak kell értékelni, mert a cigánylakosság társadalmi integrációjában hosszú távon az iskola és a közművelődés te. rületén remélhető áttörés. A ta­nító és a tanár a cigánygyer­mekek tudásszintjének emelésé, ben tehet sokat, ez záloga is a jövőnek, egyben a tagadhatat­lanul megnyilvánuló előítéletek csökkentésében is nagy szerepe van, de sokat tehet az általá­nos iskolát legalább jó szinten végző fiatal toyábbtanulósi szándékának felébresztéséért, a szülők meggyőzéséért. Ezen a területen még sok a tennivaló. A közművelődési munka irányi, tói és szakemberei a műveltség kiszélesítésén túl, a mindennapi életben való eligazodáshoz nyújthatnak igen nagy segítsé­get. Több pályamű foglalkozott a cigánylakosság beilleszkedé­sének általános gondjaival, az objektív és szubjektív-feltételek elemzésével, a nap mint nap jelentkező akadályokkal. A dől. gozatok végső kicsengése sze­rint a felemelkedést erősen gátolják a társadalomban meg­lévő előítéletek sorozata, ame. lyek oka egyrészt a negatív ta­pasztalatok azonnali általáno­sítása, másrészt, hogy az elő ítélettel viseltető személy saját értékrendjén keresztül ítéli meg a cigány származásúakat, elzár­kózva attól a tevékenységtől, amit a családban, munkahelyen tehet beilleszkedésük érdeké­ben, nem keresve azokat a tör. téneti, gazdasági okokat, ame­lyek az előítéletek kialakulásá­hoz vezettek. Az egészségügy témakörével is foglalkoztak a pályázók, amelyek egyértelműen arról ad­nak tanúbizonyságot, hogy a cigánylakosság egészségügyi állapotában javulás mutatko. zik, ebben közrejátszik az élet- körülmények javulása, a rend­szeres jövedelem, a jobb lakás- körülmények, de nem utolsó, sorban az egészségügyi hálózat erőfeszítései. A megbetegedé­sek száma, gyakorisága és sú­lyosság; foka lényegesen csök­kent. örvendetes, hogy csők. kenő tendenciát mutat a kora­szülés és a csecsemőhalálozás. Azzal a gondolattal bocsát­juk útjára a sorozatot, hogy a pályázatot meghirdető szervek a dolgozatokból sok hasznos tapasztalatot merítettek mun­kájukhoz, a szélesebb közvé lemény pedig vázlatos képet kaphat azokról az erőfeszítések­ről, amelyeket társadamunk tesz a cigánylakosság beillesz­kedése érdekében. Dr. Erdődi Gyula, Baranya megyei Tanács V. B. társadalompolitikai titkára Búcsú a tengertől Ritka eset, amikor egy író hosszú évek után visszatér ko­rábbi művének folytatásához. Fehér Klára közel negyed szá­zaddal ezelőtt jelentette meg A tenger című. nagy sikerű re­gényének utolsó kötetét. A most közreadott Búcsú a ten­gertől ennek a műnek a foly­tatása. Igaz, más eszközökkel, másfajta látásmóddal, a ha­talmas regényénél sokkal fuka- rdbb cselekménnyel. A szerep­lők persze a régiek, bár sokat változtak, formálta őket a múló lidő, egykori önmagukat többé-kevósbé megőrizték. Az írónő mindenekelőtt arra kí­váncsi, hogyan élnek, gondol­kodnak, éreznek az átalakult világban, a látszatra egysze­rűbb, valójában azonban na­gyon is bonyolult emberi vi­szonyok között. A történetet a hetvenes évek­re teszi az író. Ágnes és Géza, a két (központi figura 'befutott, jánevű orvos. Megélhetési gondjaik már nincsenek, sőt azt mondhatjuk, tehetős élet- körülményeket teremtettek ma­guknak. A történelem Viharai - — háború, ötvenes évek, öt­venhat — már régen csak em­lékek. A iforgondó világ azon­ban megedzette őket, a ta­pasztalatok, megpróbáltatások morális lényüket a mai gene­rációkénál szilárdabbá, követ­kezetesebbé tették. Sokszor szembekerülnek régi önmaguk­kal — kisebb-nagydbb (kény- szerűségek miatt — megőrzött értékeiket azonban sohasem ad'ják fel. Ágnes, oki keserve­sen szerezte meg a diplomát, ma már ugyan elfogadja a hálapénzt — hiszen minden kollégája ezt teszi —, de a betegekért minden idejét, energiáját, tudását feláldozza. Ritka lelkiismeretes ember, ta­lán néha túlzásba is viszi sa­ját maga és családja rovásá­ra, ám másként (nem tehet, vé­rében van a hányatott élet so­rán megszerzett becsületesség. Hasonló tulajdonságok jel­lemzik Katit, a barátnőjét is, akinek zaklatottabb sorsában napjaink egyik nagyon eleven­be vágó problémáját jeleníti meg Fehér Klára. Kati élete so. rán — lévén újságíró — min­dig az emberi igazságok érvé­nyesítéséért harcéit. Lelkiisme­rete parancsára a kiszolgálta­tottak, a bajba jutott segítség­várók oldalán állt. Most is min­den Idegszálával ezt 'teszi. So­kaik szemében azonban ez a magatartás idejétmúltnak tű­nik, a bonyolultabb emberi- társadalmi viszanydk között sékszor kijátszhatónak. Kati, mint a Szabad Sajtó (levelezési rovatának vezetője, szembe­kerül a hatalmat önkényesen kisajátítókkal, a megalkuvó kö­zönnyel, a közélet tisztaságát szennyező praktikákkal. 'Erős jelleme menti meg, (hogy nem adja fel az életre vállalt küz­delmet. Igaz, erkölcsi győzel­mében a véletlen is közreját­szik. Az írónő a központi figurák mellett még számos, a korra jellemző alakot felvonultat. Szinte keresztmetszetben ábrá­zolja a hetvenes évtized vala­mennyi fontos (kérdését. Sajá­tos képet kopunk a fiatalok- idősebbek viszonyáról, a külföl­dön élő magyarokról, a viszony­lagos jólét ellentmondásairól, a közélet bosszantó furcsaságai­ról, a rohanó élet rossz tüne­teiről — közöny, látszafbarát- ság, infarktus — és sok olyan dologról, amit nap mint nap magunk is tapasztalhatunk. Talán néha sokat is mankói Fe­hér Klára, s ez okozza, hogy regénye (helyenként nem men­tes a jelenségeket csak felvil­lantó vázlatosságtól. Kovács Sándor

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents