Dunántúli Napló, 1984. március (41. évfolyam, 60-90. szám)

1984-03-29 / 88. szám

1984. március 29., csütörtök Dunántúli napló 3 A Janus Gimnázium volt diákjaiból Jubiláló női kórus Pécsett Fogyatkozó kórustagságról, s ami még fájóbb, megszűnő kórusokról hallunk immár más­fél-, két évtizede. Ezt a ten­denciát igazolják a statiszti­kai adatok is. Summa-summá- rum: az iskolán kívüli ama­tőr kórusmozgalom sorai ala­posan megritkultak. Épp ezért mindig különös öröm minden zenekedvelő számára, ha egy- egy amatőr énekkar fennállá­sának kerek évfordulóját ün­nepelheti. Jelezve ezzel azt is, hogy a nem hivatásos hazai kórusélet csupán létszámban csappant meg. A működő együttesek produktuma szín­vonalában sokat emelkedett; az előadandó művek követel­ményrendszere magasabb. A kóruséneklésnek széles körű társadalmi rangja van itt­hon és a világban; s hogy ez így lehet, abban Pécs váro­sának is van némi szerepe. Kórustalálkozói és fesztiváljai, s együttesei révén egyaránt. Ebbe a folyamatba illeszt­hető bele az a jubileum, amelynek ünnepi hangverse­nyét holnap, március 30-án este rendezi meg a Pécsi Áfész Janus Pannonius Női Kórusa; megalakulásának 20. évfordu­lója alkalmából. Az együttes 1964 tavaszán jött létre az el­ső pécsi kamarakórus fesztivált követően, akkor még kamara­kórusként. Alapító és vezető karnagyuk, Ivasivka Mátyás visszaemlékezése szerint a kamarakórus fesztiválon hal­lott budapesti Szilágyi Erzsé­bet Női Kamarakórus hatásá­ra, példájára. Ezt az együt­test ugyanis neves karnagya, M. Kaianics Mária a hasonló­képp neves lánygimnázium érettségizett növendékeiből to­borozta. Az ötletet innen me­rítették. Az akkori Janus Pan- noniusról elnevezett pécsi lánygimnázium érettségizett diákjaiból alakult meg a Ja­nus Pannonius Női Kamarakó­rus, amely _ kiegészülve — 197 3-tól már mintegy 40—45 tagú női kórusként működik. (Újabban néhány, a Nagy La­jos Gimnáziumban érettségi­zett kislány is „beénekelte” magát a Janus női karba.) Fenntartóként a pécsi fo­gyasztási és értékesítési szö­vetkezet állt kezdettől a vál­lalkozás mellé, gálánsán és nagyvonalúan segítve a szép eredményeket produkáló, s mihamar országos nevet szer­ző együttest. Hangzáskultúrá­ban és technikailag egyaránt fel tudott nőni ez a női kórus a kor, a találkozók, fesztiválok követelményeihez; minőségi­leg így eljuthattak az egyik legmagasabb kategóriába: hangversenykórus minősítés­sel. Eddig három alkalommal jártak külföldön: kétszer Finn­országban, egyszer Svédor­szágban, mindannyiszor elis­merést szerezve a jó hírű ma­gyar kóruséneklésnek. Szíve­sen vállalkoznak új művek el­ső előadására is. A két évti­zed alatt megközelítően száz új magyar és külföldi kórus­művet mutattak be. Reperto­árjuk a zenetörténet csaknem teljességét felöleli. Különös szeretettel éneklik a középkor és a reneszánsz zenéjét, csak­úgy, mint a XX. századi kórus- irodalom megannyi kifejezetten mai hangzású avantgárd alko­tását. Ezekből a korszakokból és művekből hallhat ízelítőt a pénteki koncert hallgatósága a húszéves női kórustól, s a meghívott együttesek: a Veszp­rémi Lovassy Gimnázium Ka- marokórusa és a Mecseki Szénbányák Kodály Zoltán Férfikara előadásában. Szép jövőt és sok szép hasonló év­fordulót kívánunk a Pécsi Áfész Janus Pannonius Női Kórusának, Pécs város és a magyar kórusmuzsika képvise­letében itthon — és határain­kon túl egyaránt. W. E. Operahangverseny, fúvószenekarral A Mecseki Ércbányászati Vállalat Koncert Fúvószeneka­rának évek óta eseményszámba menő, teltházas rendezvényei, immár szervesen beépültek vá­rosunk zenei életébe. Egyebek közt ezt bizonyította az a merész, de felettébb nemes vállalkozással bemutatott ope­raest is, amelynek kedden es­te lehettünk tanúi a Sógvári Művelődési Házban. Szépen csengő trombiták fanfárja szólt a nyitó és záró darabban, Wagner-fenségé- vel, Verdi könnyedségével. Szinte bocsánatkérően. Hiszen a közéjük zárt elegáns fúvós dinamikákkal előadott Rossini: Tolvaj szarka nyitányon és Gounod: Faust balettjén kívül (előbbit Maul Péter vezényel­te 1 megilletődötten, utóbbit Apathy Árpád magabiztosan — mindketten művészi kisugár­zással). Újszerű feladatra kel­lett vállalkozniuk. Nevezetesen népszerű operadalbetétek kí­séretére. A zenekar dicséreté­re szolqált, hogy a tetszetősen puha megszólalással sikerült elkerülniük minden harsánysó- got. Ugyanakkor ez a hangzás — a fafúvók némely bizonyta­lanságát is beleértve — érez­hetően nem inspirálta maga­sabb művészi teljesítményre az énekeseket (Geötz Judit; Al­bert Miklós), akik a Carmenból o Sevillai borbélyból és a Bo­héméletből adtak elő részlete­ket. (Jóllehet, fúvószenekari kí­sérettel, nem a leqszerencsé- sebb válogatásban.) Ezzel eqyütt a hangverseny megér­demelt, szép sikert aratott. Méltóan a zenekar közönséget nevelő-szórakoztató missziójá­nak folyamatához. Bornemissza Géza eWt Vereség Jegyzetíró nem volt még ki­lenc hónapos azon a napon, 1954. július 4-én, mikor a vi­lág legjobb focicsapata, a ma­gyar, 2-3 arányban kikapott az NSZK-tól a világbajnokság döntőjében. Nem jutott még eszébe, most tűnődik el, hogy ő 16—17 éves korági többet olvasott e meccsről, mint mind­ama fontosabb, politikai ter­mészetű „meccsekről", melyek az idő tájt, az „úgynevezett" öt­venes években folytak Magyar- országon. Véli, nem áll ezzel egyedül korosztályában, úgy le­het, a 60-as évek közepének betűéhes kis ratkói a derék Sebes Gusztáv tevékenységé­nek terjedelmes és érdekfeszítő szakmai elemzéseit olvasták, míg más „szövetségi kapitá­nyokról" inkább csak hallottak akkoriban kevésbé szakmai és kevésbé elemzéseket. Tény, hogy az arányok később kezd­tek helyrebillenni, s most úgy hívja elő olvasmányemlékeit az aranycsapatról, mint hajdani gombfocizások „segédanya­gát", s a korról szerencsére több információval bír már, mint ama meccsről, de a gya­nú, hogy ez az aránytalanság nem csupán az ő rossz tájéko­zódása okán alakult ki, tovább fészkel az ő szívében. Ahogy elnézi, az irodalomhoz és a filmhez képest a televízió-mű­vészet nem jár épp elöl az „úgynevezett" évek ábrázolá­sában, ezért is volt kíváncsi a Vereség c. tévéfilmre múlt csü­törtökön. Az ugyan kissé meg­zavarta, hoqy a tv fél tíz utón tűzte műsorra új produkcióját, a szép Tangolitának engedve át a fő műsoridőt. Jegyzetíró egyszerű udvariasságra gon­dolt. Hogy a szépen beharan­gozott, amúgy is egyre ritkább új bemutatót miért kellett a Labdarúgó-kupanap műsorával ütköztetni: rejtély. Talán mert ez is foci, az is foci. Nos, akit e véletlenek nem tántorítottak el, látott egy jó szatírát. Az író Kapás Dezső, a rendező Vár- konyi Gábor és társaik, alkotá­sa az „úgynevezett” években, a fent jelölt napon játszódik, mikor egy megyei pártbizottság kivonul egy folyópartra. Meg­hallgatandó a döntő közvetíté­sét, halászlével és egész napos „kollektív együttléttel” körítve. Fecskében hát a bürokrácia apraja és nagyja, a vezérkar talpraverősdit játszik a vízben, (ez az öt perces jelenet remek­lés), új gesztusokkal kínálná meg egymást, ha az egész gesztusrendszer nem lenne oly demokratikusan merev. Aztán bőségesen megebédel, s lehe- veredik a zöldben, a titkári Pobjeda elé meghallgatni az aranylábú gyerekek pabédáját. Amiből vereség lesz, Minded­dig sikerül megoldani a hálás Irodalmi program nyolc város diákjainak Nagy László pályáját, élet­művét elemző irodalmi progra­mot, különleges „irodalom­órát” indít országjáró útjára a Művelt Nép Könyvterjesztő Vál­lalat a költészet napja tiszte­letére. Tarján Tamás iroda­lomtörténész előadását már­cius 30-án kecskeméti, április 12-én debreceni, 17-én sopro­ni, 20-án székesfehérvári, 24- én pécsi, 25-én szombathelyi, 26-án szegedi, 27-én pedig le- ninvárosi diákok hallgathatják meg. A rendhagyó irodalom­órákon — amelyeket gimná­ziumokban, szakközépiskolák­ban tartanak — verset mond Bánsági Ildikó színművésznő és Tóth Zsuzsanna előadóművész­nő. Kimerítetlen lehetőségek A FEB szerepe a társadalmi mobilitásban Beszélgetés dr. Kiss Elemérrel, a pedagógiai tudomány kandidátuséval Az elmúlt évtizedben tanúi voltunk és vagyunk azon tévhit megjelenésének, mely szerint a szocialista társadalom jelenle­gi szakaszában a kétkezi dol­gozók gyermekei egyenlő esély- lyel veszik fel a versenyt más társadalmi rétegek gyermekei­vel a különböző felsőoktatási területekre való bejutásnál — mondotta dr. Kiss Elemér, a neveléstudomány kandidátusa, a Pollack Mihály Műszaki Fő­iskola Pedagógiai Intézetének igazgatója egy — a PMMF rendezte — tudományos ülés­szakon ez év januárjában. A tévhitnek vaskos gyökerei van­nak. Ezek egy része reális ta­lajból táplálkozik. A jelenlegi értelmiségieknek a fele például fizikai származású lévén úgy érzi, hogy az ő gyermeke hát­rányba került, mivel nem kap „külön” segítséget a tovább­tanuláshoz. Vannak pszicholó­giai tényezők is. Ilyen — töb­bek között — az, hogy az em­ber önkéntelenül védekezik az ilyen fajta segítség „ellen". Az­az: nem szívesen vallja be, hogy segítségre szorul. A kö­zépiskolai tanárok részéről is érzékelhető egyfajta — vélt vagy valós sérelmen alapuló — viszolygás ez ügyben, mivel ve­lük szemben a rögtönzött és felületes köznapi vélekedés olyasféle ítéletet sugall, hogy „nem tudják megtanítani a gyerekeket a felvételi követel­ményszintnek megfelelő tan­anyagra” ... A lényeg nyilván nem itt keresendő. Erről beszél­getek dr. Kiss Elemérrel. — Mik az egyetemi-főiskolai lelvételi előkészités nemzetközi tapasztalatai? témát. Nagyszerű pillanatké­pek, gogoli helyzetek, Kállai Ferenccel az élen mindenki na­gyon érzi a figurát — egészen a vereségig. Hogy a történet „elvtársai” nem tudnak mit kez­deni dühükkel, megcsalatottsá- gukkal, az érthető. De mintha az alkotók sem tudnának mit kezdeni igazán a helyzettel. A megváltozott helyzettel, amire az egész filmet építették. Az üzenet világos, a vereség, a becsapottság ürügyén egy más­fajta és jóval súlyosabb becsa­pottság indulatai romboltak és törtek zászlót azon a nyári dél­utánon. Csakhogy a megvaló­sítás lesz kissé suta: jelképes (előjel-képes?) is lenne, de ah­hoz túl részletező és szájbará­gós, realisztikus is, annak meg elkapkodott, a film egészéhez képest súlytalan. Szóval, a meccs végén, a döntő pilla­natokra elfogyott a csapat ere­je. A csapdába, amit elkerülni látszottak, mégis beleestek: az egész ötvenes éveket akarták 15 percbe „beleszimbolizálni". Parti Nagy Lajos — Minden társadalomnak létérdeke az, hogy tehetséges, jó képességű fiataljaiból lehe­tőleg egyetlenegy se kallódjon el. Az a meglepő, hogy a világ sok országában, így például a fejlett kapitalista országokban is nagy gondot fordítanak ezek­re a kérdésekre. Angliai, USA- beli, franciaországi, Japán stb. példák sokaságát említhetném meg ezzel kapcsolatban. Mint a tudományos ülésszakon is hangsúlyoztam: betekintve a kapitalista országok oktatáspo­litikájának koncepciójába, ál­líthatjuk, hogy valamennyiben megjelenik kinyilatkoztatási szinten egyik vezérelvként az egyenlő esélyek biztosításának valamilyen módozata. Könnyen belátható, hogy hazánkban is az oktatóshálózat egyik legfőbb funkciója a társadalmi mobili­tás optimalizálásának elősegí­tése. Ezt szolgálja — többek között — a FEB is a maga sa­játos feladatkörével, eszköz- rendszerével. — Mikor alakult meg a FEB, és mi a lő leiadata? — A fizikai dolgozók gyer­mekeinek továbbtanulási prob­lémái a hatvanas évek elején kerültek előtérbe, elsősorban Gazsó Ferenc e témakörben folytatott kutatásai alapján. A hatvanas évek elején világossá vált, hogy a társadalmi mobili­tás csatornáját elsősorban az iskola tölti be. Ezért 1973-ban —- a már korábban spontán ki­alakult iskolán kívüli oktatási struktúrák egyesítésével a Bu­dapesti Műszaki Egyetem rek­tori tanácsának határozata alapján megalakult a Felvételi Előkészítő Bizottság, amely ma kilenc ágazattal, 82 szervező bizottsággal és évente kb, 10 millió forintos költségvetéssel működik. Mi — mármint a PMMF Pedagógiai Intézete — elvállaltuk, hogy állami kutatás keretében megvizsgáljuk a mű­szaki FEB tevékenységének négyéves periódusát. — Mik ennek a kutatásnak a több irányai, eddigi tapaszta­latai? — Kutatási tervünket négy fő megközelítési irányra alapoz­tuk. Ezek szerint történeti, szer­vezetszemléleti, szociológiai és pszichológiai szempontból kö­zelítünk tárgyunkhoz. Mivel a kutatás folyamatban van, je­lenleg csak néhány lényeges eredmény rajzolódott ki előt­tünk. így például megállapít­hattuk, hogy az országos in­tézményrendszerré vált FEB és oz iskolahálózat funkciórend­szerét tovább kell finomítani, közelíteni egymáshoz. Kiderült az is, hogy évente mintegy 50 ezer középiskolás tanuló élhet­ne a FEB adta lehetőségekkel, ezzel szemben jóval keveseb­ben vannak, akik bekapcsolód­nak a FEB nyújtotta oktatási formákba. Ami a történetiséget illeti, megállapítható, hogy a hetvenes évek elejéig a megyék sokkal aktívabban vettek részt a kétkezi dolgozók gyermekeinek megsegítésében, mint az elmúlt tíz évben. Ezekben az években csak lassú fejlődésről lehet számot adni. Volt például a Baranya megyei KISZ Bizott­ságnak — Kutnyánszky Géza közreműködésével — a városi tanáccsal közösen egy nagysi­kerű, spontán kezdeményezése az elmúlt évtized elején. Érde­mes volna ennek a tapasztala­tait összegezni és eredményeit beépíteni a jelenlegi rendszer­be. — Mit jelent mindez társa­dalmi szinten? — Mint az ülésszakon is utaltam rá, a társadalmi struk­túrában adott arányok volná­nak kívánatosak a felvételi ará­nyoknál is. A munkás-paraszt osztály társadalmunkban 65 — 70 százalékot tesz ki, a felső- oktatásban a részarányuk ez­zel szemben csupán maximum 44 százalék. Ez kevés. Az ideá­lis helyzet megvalósításától még messze vagyunk. A meg­lepő oz, hogy igen nagy társa­dalmi erőfeszítések mellett is csak igen kis százalékos előre­haladás mutatkozik ezen a té­ren. — A FEB révén az iskolahá­lózat mellett kialakult egy „pót iskolarendszer". Mint utaltunk rá, sokan vitatják ennek a lét- jogosultságát. Mit mondhat a neveléstudomány képviselője a FEB jövőjéről? — A végső cél változatlanul az, hogy a továbbtanulásban valóságosan is egyenlő esélyek alakuljanak ki a különböző környezetből jött, különböző származású továbbtanulni szándékozó és továbbtanulásra érdemes diákok között. Vagyis: el kell érnünk azt, hogy orszá­gunk teljes szellemi tőkéje hasznosuljon. Tehát továbbra is szükség van arra, hogy min­den erőnket latba vessük an­nak érdekében, hogy elsősor­ban ott, ahol kell (fizikai dol­gozók gyermekei) felszámoljuk a „starthelyzet” hátrányait. Ezért azt mondhatom, hogy a FEB-nek Magyarországon még legalább 20 éves jövője van, ha nem több . . . Más kérdés, hogy formailag természetesen a FEB tevékenysége is változ­hat, alakulhat. Ezeket a mó­dosulásokat, alkalmazkodási tendenciákat az adott időszak jellegzetességei motiválják. Vé­gül is: a mi vizsgálataink is azt a célt szolgálják, hogy a felvé­teli előkészítő tevékenység ha­tékonyabban, a valóságos tár­sadalmi szükségletnek megfe­lelően alakuljon. Bebesi Károly

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents