Dunántúli Napló, 1984. március (41. évfolyam, 60-90. szám)

1984-03-28 / 87. szám

Dunántúlt napló 1984. március 28., szerda T udom — mondja o ta­nácselnök —, hogy nem nyúlkólhotunk kö­nyökig a pénzeszsákban . . Sem a sajátunkban, sem a me­gyéjében. — Mégis: valahogyan gaz­dálkodniuk kell a lejlödéi ér­dekében. Van honnan menteni a pluszt? — Van: a sásdiakkol Sósd érdekében mindig szót lehetett érteni. Ebből kell kiindulnunk. 1984-re a tanácsnok 24 millió 556 ezer forintja van. Ez fenn­tartásra az alapellátás bizto­sítására elég, korszerűsítésre, fejlesztésre, vagyis: előrelépés­re nem futja. — A szintentortós o cél? — Szó sem lehet róla, en­nél több kell: az a széles kö­rű társadalmi összefogás, ami­nek megvannak az alapjai, mégpedig az a kilenc együtt­működési megállapodás, ame­lyeket az itt dolgozó cégekkel kötöttünk. Ennek eredménye­ként. illetve a lakosság önkén­tes segítségéből összejön 5 millió forintunk. — Ez elég? — Mondom: nem mély az o zsák, amiben pénzt kereshe­tünk, s ennek tükrében oz 5 millió sok. Én kimondottan elé­gedett vagyok vele, különösen őzért, mert valós tényeket, eredményeket takar. Az. hogy a tanács törekvéseit támogat­ja minden helyi nagyüzem, az. hogy az itt élők o közcélok ér­dekében mindig sokat tettek, megnyugtató. Fordítsa meg: ha ez nem lenne, ennyivel lennénk szegényebbek. Az 5 milliót úgy is kell nézni, mint forrást. így már megértheti, hogy bizakodóak vagyunk. Nem csak a tanács. Ügy vé­lem: a sásdiak szeretnek itt él­ni. Ha máshova is járnak dol­gozni, nem költöznek oda. Szá­momra ez meghatározó körül­mény. * H angulatos táj, átmenet a Mecsek hegyei és a Kapos topája között: Hegyhát. Soad, Saásd olvasható a nagyközség neve a regölyi föesperesség 1332-ben kelt pápai tizedlistáján: nyolc kőház után odáztak a sásdiak. 1583-ban már 19 köháza volt a településnek. A török köz- igazgatási hellyé tette, Zrinyi feldúlta. 1793-ban 120 kisgye­reket tanított az itteni iskolában egy kiszolgált katona. „Nyú­zok utcája” — igy nevezték a XIX. század elején azt az utcát, ahol a kereskedők, az ügyvédek, a pap lakott. Budapest után vidéken elsőként itt alakult meg a KMP. A Tanácsköztársaság ideje alatt itt működött Baranya megye direktóriuma. Van történelme Sósdnak. S van tekintélye jelenének: 3700 lakos, horminc utca kivételes, ha nem szilárd o burkola­ta , számos üzem, több mint 50 szakmában másfél száz kis­iparos. És épülő lakások. M a évente 20—30 telket közművesítenek a Sás- don letelepedőknek. Idén nyolcat kínálnak, és to­vábbi harminc házhelyet készí­tenek elő. A következő évek­ben pedig újabb hatvon lakás építésére van lehetőség oz új területeken. A többszintes lakásépítkezést az Építőipari Szövetkezet hono­sította meg Sósdon. 1971-ben építették az első négy épületet, összesen tizenhat lakással. 1977-78-ban újabb negyven la­kás, majd a Felszobadulás téri lakótelepen hot húszlakásos ház következett. Ma már több mint százhetven lakást mond­hat magáénak a szövetkezet. Az újabb huszonnégy építé­sét idén kezdik a Kossuth La­jos utcábon: két-, két és fél, három és fél szobásakat. Ma­guknak is építik. A szövetkezet saját dolgozói közül négyet je­lölhet vevőnek a jövőre át­adandó OTP-lakósokból. Az biztos, hogy nem kell to­borozni a leendő lakástulajdo­nosokat. Már most számon tart­ják a jelenkezőket, hiszen a szövetkezet 308 dolgozójának 65 százaléka 35 éven aluli. Kö­ti o fiatalokat a lakáshoz jutás lehetősége. Kiss László, a szövetkezet fő­könyvelője:- Évente 120 000 forintot osztunk szét oz építkezőknek. Elsősorban a fiataloknak, de a jelentkezők között rangsor a jó munka, a kötődés a munka­helyhez. Most már évente 60 törzsgárdo jelvényt is átadunk — mondja a főkönyvelő, és nem habozik kimondani, jó itt dol­gozni. — Hamaroson összeül a társadalmi bizottság, hat-hét kérelmet bírál el.- Miben segíthet még a szövetkezet?- Nagy sikere van a börze­napoknak. Májustól őszig tart­juk kéthavonta, és eladunk a dolgozóknak sok olyan építő­anyagot, persze kedvezményes áron, amelyet jól használhat­nak a családi ház építők. Szál­lítóeszközt biztosítunk, húsz órára ötven százalékos árral kölcsönzünk betonkeverőt, zsa­luzó anyagot, állványzatot.- Kik kapják a támogatást?- Fiatalok. Kőművesek, szak­iparosok. K iváló Termelőszövetkezet" — olvasható a mező- '' gazdasági nagyüzem bejárata felett, a két szó között egy jókora piros ötös. De úgy tűnik: e szám hamarosan a múlté, bíznok a sósdi „Búza- kalász"-ban, abban, hogy 1983. évi eredményeik alapján a hatos következik. A környék meghatározó gazdálkodó szer­ve a tsz: 11 község területén dolgoznak. Renner Tibor elnök nem is ér rá az újságíróval be­szélgetni. Elve: az elnöknek a munkahelyeken, a földeken o helye, mo is reggel három óta járja a környéket. Lovász And­rás közgazdasági elnökhelyettes egymást követő megbeszélések szünetében szakít időt arra, hogy a kérdésekre válaszoljon. — A háztáji? — kérdez visz- sza. — Rengeteg munka van oz a 73—75 millió forint mö­gött, omit ez az ágazat produ­kált 1983-ban. Hihetetlen mun­ka .. . Gondolja csak el: ha valaki libatömést vállal, mond­juk 70 darabot, az utolsó héten naponta hatszor kell megtömni oz állótokat. Végére sem ér oz A mikor felvette a telefont Wéger József, a Hegy­háti Áfész 2. számú Vas-műszaki boltjának fiatal vezetője, nem kis meglepeté­sére Esztergom jelentkezett: küldjenek már a sásdi boltból a megrendelő címére 40 mé­ter profilvasot . . . Máskor Szegedről tárcsázták fel, egy étteremből: sehol az ország­ban nincsen hűtőláda van-e a sásdi üzletben? Van, per­sze... Vagyis: országos vevő­kör, ami országos hírnévvel egyenlő. A forgalom? 1975-től ve­zeti Wéger József a boltot. Akkor 8,5 millió forint, a múlt évben 41,3 millió forint volt a forgalom. E hó első kilenc nyitvatartási napján 1,6 milli­ót ütöttek a pénztárgépbe. — A vevő dolga — mondja a hatalmas termetű, hatalmas állománynak, kezdheti elöl­ről.. . Alig van idő alvásra! — A liba meghatározó a háztájiban? Nyugodtan nevezhetjük annak: csaknem a fele az előbb említett összegnek ebből eredt. Mi adjuk a libákat, a gazda kiválasztja az állomá­nyát, hazavisszük neki, adjuk a takarmányt, elszállítjuk a hízott libákat. Elégedettek lehetünk a minőséggel: mintegy 60 szá­zalék exportképes. — Mennyi a haszna a liba­tömést vállalóknak? — Vegyük az átlagot: 70 li­ba. Ha kiváló a minőség ezt o máj dönti el —, akkor 15 000 forintot kap. De nagy o koc­kázat! Egy kánikula például. A liba a világ legjobb hőszigete­lő anyagával van bevonvo . .. — Erre az évre a terv? — Mintegy százhúszon fog­lalkoznak szakcsoportjainkban libatöméssel. 100 000 darabol szeretnénk felhizlaltatni ebben az évben, de ugyanennyi ka­csát is. hangú, a siker érdekében rengeteget dolgozó, és ezért o szívére panaszkodó boltve­zető —, hogy érdeklődjön. Az én dolgom: legyen, amit ke­res... Beszélgetésünk fél órája alatt vagy negyvenszer nyitották rá az ajtót, hússzor csengett a telefonja, legalább ennyiszer nyúlt fiókjába, ahol irdatlan papírkötegek közül mindig pont azt a lapot húzta ki, omire szüksége volt. Heten dolgoznak a boltban, „egy­formán húzzák a szekeret”, mondja Wéger József. Felveszi a telefont: — Színes tévé? Nem kell. . . Gyerekbicikli? Azt küldjél tizet. Az összecsuk- hatóból. — így megy... — mond­ja. — Néha a lakásomon is... Bőséges választék várja a vásárlókat a vas-müszaki boltban A zt hiszem, ha csak az utcán találkoznék dr. Biró Antal körzeti or­vossal, néhány percben ak­kor is hiteles noprakész ké­pet kapnék a sósdi egészség- ügyi munkáról. Nincs szüksé­ge segédeszközökre, a fejé­ben vannak a tíz évvel ezelőt­ti dátumok is, hiába panasz­kodik a gyengülő memóriára. — A gyógyszertárból jöttem éppen. Összeállítottuk azt a száz legfontosabb gyógyszert tartalmazó házi gyógyszertá­rat, amelyet oz ügyeletes or­vosok eztán magukkal visznek — számol be o munkája leg­frissebb eredményéről. Mindez már múlt, hiszen március 17- től már be is vezették a gyógyszerellátást, a betegek helyzetét megkönnyítve, és dr. Biró Antal, ügyvezető körzeti orvos próbálta ki elsőként. — A nagyközségi tanácsot a központi orvosi rendelő ter­ve foglalkoztatja. A körzeti orvost? — 1974. március 1-gyel in­dítottuk az összevont hétvé­gi ügyeletet az Aradi ut­cai rendelőben. Nyolc orvos kapcsolódott be — nyolc or­vosi körzetből minden hét végén szombat reggel 6-tól hétfő reggel 6 óráig segítsé­get kaptak itt a betegek. 1983. október 15-én pedig át­szerveztük, központi ügyeletté alakult. Gépkocsit kaptunk, URH-berendezéssel. Érdemes megnézni az orvosi ügyeleti szobákat (!) is. Huszonhat község tartozik a hétvégi ügyeleiünkhöz amit most hét orvos lát el. Amit szeretnénk? Amin dolgozunk? A központi orvosi rendelő mindenképpen indokolt Sósdon. Szentlőrin- cen most építik, elmegyek megnézni majd, nálunk oz Aradi utcai tüdőgondozó át­alakításával egyszerűen meg­oldható. — Mennyi pénz kellene az átalakításra? — Számolgattuk már, két­millió forint valószínűleg elég lenne. — A berendezés? — Nagyon iól felszereltek a rendelőink. A körzetek átren­dezésével felszabadulna jó néhány eszköz, át tudnánk adni máshova sok mindent a központi rendelő felszerelésé­ért cserébe. Persze nagyon szeretnénk egv kislaboratóriu- mot is berendezni. A qvere- keket most Komlóra viszik, a felnőttek Dombóvárra mennek egy-egy eredményért. Eltelik egy-két nap, mire visszaka­pom a beteget, és elkezdhe­tem a kezelést. A ki sla bor­ban egy óra múlva megka­pom az eredménvt. és ami a lenfontosabb, a beteget nem kell küldözgetnem. Rendkí­vül kellene egy-egy fiziko-bal- neoterápiós részleg is. A Car­bon üzemben vaavok üzemor­vos, látom, egy-két év múlva minden asszonynak megfájdul a nyaka, a háta. de ez van a kesztyűavárban is ... Beszélünk a mindennopi or­vosi munkáról is. Nem monda­nak le o rendszeres egészséa- nevelésről a sásdi orvosok. Mindennapos vendégek az üze­mekben egy-egy előadásra (legutóbb a Költségvetési üzemben volt) és felváltva jár­ják a Heavhát községeit is. Ál­talános. hogy rendszerint szá­zan eliönnek ezekre a beszél­getésekre. Az oldolt összeállította: Gáldonyi Magdolna és Mészáros Attila Fotók: Maletics László

Next

/
Thumbnails
Contents