Dunántúli Napló, 1984. március (41. évfolyam, 60-90. szám)
1984-03-27 / 86. szám
1984. március 27., kedd Dunántúlt naplö 3 lUagy a verseny Színesedik a tejipar választéka Pécsi ömlesztett sajt natúr és sonkás ízzel Vaníliás tej Szállító* előtt a Központi Sajtérlelőben, a Baranya és Bólyi sajtok Tolna megyéből, Gervais Veszprémből A tej túlkínálata a fogyasztónak mindenképp előnyös, mert újabb és újabb termékekkel rukkol ki a tejipar, és mi hálás vásárlói vagyunk a finomabbnál finomabb tejtermékeknek, sajtoknak, joghurtoknak, túróhaboknak. Nemzetközi összehasonlításban még távol állunk az élmezőnytől, van még mit vásárolnunk, ha a tejtermék-fogyasztásban élvonalba akarunk kerülni. A tejipar nem adja fel, s ha a megiévő választék nem vonz több vevőt, akkor újdonságokkal igyekze- nek vásárlásra bírni valameny- nyiünket. Lássuk, mit tesz értünk, baranyaiakért a Baranyatej? Gelli József, a vállalat kereskedelmi osztályvezetője szerint sokat, de még messze nem merítettek ki minden lehetőséget. — Az elmúlt évet rekordévként könyvelhetjük el, a forgalmunk 5,2 százalékkal nőtt — ez majd kétszerese az országos forgalomnövekedésnek. Az idei januári és februári forgalmunk az elmúlt év azonos időszakához hasonlítva is újabb 7—8 százalékos növekményt tükröz. Ez a felfutás az összes termékünkre jellemző — összegez Gelli József. Érdekelnek az okok. A miértre válasz: az évek óta tartó sikeres tejpropaganda, a mind több termékbemutató és ingyenes kóstoltatás, az újabb és újabb termékek sokasága, és a szemléletváltozás a fogyasztóknál és az iparágnál. Mind több fogyasztó hiszi el a nem is oly régi reklámszöveget: A tej=élet, erő, egészség. A tej az előállítónak, feldolgozónak üzlet, mégpedig nem is rossz üzlet. A Baranyatej ma már reggelente 1050 helyre juttatja el a félszáz saját készítésű és 70—75, társvállalat által gyártott tejtermékét. Március elejétől Pécsett újabb 26 óvodába közvetlenül a tejüzemből szállítanak, így azok nem kiskereskedelmi, hanem 11 százalékkal olcsóbban, nagykereskedelmi áron jutnak hozzá. Nincs már „fehér folt" a megyében, az más, hogy a legnagyobb ABC élelmiszeráruházak sem tartják és kínálják pultjaikon a teljes választékot. A kisebb települések kis boltjainak tejtermékkínálata sajnps még szegényes. A tejipar azzal is a kereskedelem kedvében jár, hogy mind több sajtot úgynevezett fogyasztói kiszerelésben — darabra vagy szeletre vágva, csomagolva, árcímkével ellátva — juttat el a boltokba, így előnyösebb a kereskedelemnek és szemcsalogatóbb a vevőnek. Az újabb termékek a megszokottakkal együtt, sőt azok mellett nyernek meg újabb vásárlókat. Az egészséges félzsíros nutúrsajtok tábora januártól a Bólyi és a Baranya sajttal bővült, azóta az országban már mindkettőből heti 3 tonna talál vevőre. Rövidesen piacra dobja a Baranyatej a Pécsi ömlesztett sajtot, a 10 dekás műanyag tégelyes kiszerelés natúr és sonkás kivitelben várja a baranyai és az országos bemutatkozást, és a remélt sikert. Mindhárom termék a vállalat saját fejlesztésének köszönhető. Április elejére várják a Tolna megyei Tejipari Vállalat újdonságát, a vaníliás tejet, és nemsokára a veszprémi Gervais túróhabok is kaphatók lesznek az üzletekben. Ahol üzlet van, ott konkurenciával is kell számolni. Az elmúlt évben a szekszárdi sajtüzem beindulása kiszorította a piacról a baranyai trappistát, az ementáli jellegű Pannónia sajtból is már csak any- nyi készül megyénkben, omeny- nyi szeletelve, csomagolva elkel. Ezt a zalaegerszegi sajtgyártó üzem szorította ki a piacról. Győzött a termelékenyebb. Ez o piacvesztés viszont termékváltásra késztette, kényszerítette a Baranyatejet: így kezdték el jól gépesítve, termelékenyen gyártani az idei újdonságaikat. Murányi László Klacsó Ferenc Patkói, vaskerítést készít, szerszámokat javít A sovány ló békésen tűri, hogy néhány órára körülötte forogjon a világ, A patkolási szertartás másik főszereplője, a kovács elemében van, hisz nem adatik meg számára mindennap ez a hajdan oly mindennapos foglalatosság. Manapság mór csak öt—hat pár lovat hoznak hozzá. Klacsó Ferenc kovácsmester megrakja, ventillátorral felszítja a kohó tüzét. Amíg az imént levágott laposvas a dió- szénkupacban vörösen izzani kezd, a szakmáról mesél. — Alig van már ló, a kontárok viszont megszaporodtak. Nem is tudom, mi lenne, ha sok lovat kellene patkolni. Tavaly összesen tíz kiló magyar, és tíz kiló svéd patkószeget kaptam. A magyar annyiba kerül, mint a svéd, a felét mégis eldobhatom, mert annyira pocsék minőségű. De hagyjuk . . . Megpiszkálja a tüzet a fogóval, kivesz; az izzó vasat, az üllőn meghajlítja, a stek- libe ütve hornyolni kezdi, lyukasztja. Táncol a hatkilós kalapács a tompa hangú üllőn (ólmot tett alá, hogy ne zavarja a csengő-bongó dallam a szomszédságot), gyors, be- idegződött mozdulatok közben a vörös izzás veszít a fényéből. Elkészül a félpatká, visszateszi a tűzbe, hogy felizzitsa a másik felét. . . — Az igaz; kovács maga készíti a patkót laposvasból, méretre. Mert nincs két egyforma pata, azt elhiheti... — Mennyit bír el a patkó? — Az attól függ, hogy ki, milyet tesz a lóra, és milyen igénylevételnek van kitéve a pata. A beton, az aszfalt eszi a patkót, a rajta lévő gumit, a csavart. A gumis patkó általában három, a sarkos (csava. ros) jó, ha másfél hónaDOt kibír. Ha vigyáznak rá, 6—8 hónapot is kiszolgál, természetesen egy-két átdolgozással, s aztán el lehet dobni. Patkol- tam épo eléq lovat, szamarat, de ökröt, tehenet is. Az új patkó a patára illesztve és felszerelve nem olcsó, igaz, ad is munkát bőven. Az új, gumis patkó darabja 130, a sarkosé 120 forint, a régi, használt patkó kiiqazítása, felhelyezése darabonként 70— 80 forint. — A ló is megköveteli a magáét, azt meg is kell neki finyíré, zagyszivattyú Új termékek sorozatgyártás előtt a Pécsi Vasas Ipari Szövetkezetben Kapálégép, Alig egy év alatt — a biztos üzlet reményében — három új terméket fejlesztett ki a Pécsi Vasas Ipari Szövetkezet: az önjáró pázsitnyírót, a többféle adapterrel ellátott kapálógépet, — ezek korábbi termékek továbbfejlesztett változatai — valamint a hígtrágyazagy-szi- vattyút. Nagy szó napjainkban kisgép-előállításban vállalkozni. Például kapálógép-gyártással egyre több cég foglalkozik, valamennyien nehezen teremtik elő a megfelelő kismotort és még nehezebben tudják eladni drága újdonságaikat. A pécsiek két esztendeje még előnyben voltak a veszprémi Mezőgép Vállalattal szemben, míg ma a veszprémi kollektíva a legrangosabb hazai kapálógépgyártó. — A kemény versenyben erre a posztra szorultunk, de nem megadással — magyarázza Helmrich Kornél elnök. — A legújabb kapálógépünket több adapterrel egészítettük ki, így lehet vele füvet nyírni, sara- bolni, töltögetni és pótkocsit vontatni. Olcsó, üzembiztos és erős, hosszú az élettartama. Köszönhetően annak is, hogy sikerült szovjet és magyar motorokat beszerezni és beépíteni. Gyorsan kellett váltani, másképp a mezőgép vállalatok és a tsz-ek ipari üzemei megelőzhették volna a Pécsi Vasas Ipari Szövetkezetét a több adapteres kapálógép, valamint az önjáró pázsitnyíró kifejlesztésében. Elegendő motort szállít a budapesti Kismotor- és Gépgyár. Megtörtént a piac- felmérés, van érdeklődés az újdonságok iránt, a sorozat- gyártás hamarosan kezdődhet. A sertéstelepi hígtrágya eltávolítására alkalmas zagyszi- va'ttyú prototípusa most készül a Debreceni Agrártudományi Egyetem tangazdaságával, valamint a Danubia Szerszám- és Készülékgyárral együttműködve. Eladásával biztos, hogy nem lesz gond. Cs. J. adni. Sokszor már három lábon jön ide a ló, annyira són. tít, mert leesett vagy eltörött a patkója, vagy úgy elkopott már a patája, hogy vérzik. Hogy lehet ilyenen takarékoskodni? Hogy lehet ennyire figyelmetlen, nemtörődöm a ló gazdája? Elkészült a patkó, felszögel- te. Ráment egy óra. A pécsi kovócsmester Bokor utcai műhelyében patkói, kovácsolt vaskerítést és ajtót készít, személy- és teherautók, utánfutók laprugóit javítja és átalakítja. Javít lovaskocsit, mezőgazdasági és egyéb szer. számot, készít ácskapcsot és építkezésekhez leszorító csavarokat. Klacsó Ferenc ötvennyolc éves kovács- és lokotosmester, a szövetkezeteknél eltöltött soksok év után harmadik éve lett önálló kisiparos. Két év múlva letehetné a kalapácsot. — Nyugdíjasként is csinálom majd, ameddig bírom .. — mondja búcsúzóul. M. L. Vállalkozni, megújulni — de hogyan? A vállalatszerű mérnökképzésé a jövő Nem várhatnak éveket a döntéshelyzetekre Egyre több szó esik manapság üzemeink, vállalataink mű- szaki fejlesztéséről, s ennek feltételei sorában az egyik legfontosabbról: a mérnökök, műszakiak szerepéről, megbecsüléséről. A jelek nem a legjobbak: évek óta folyvást csökken a műszaki felsőoktatási intézményekbe jelentkezők száma. Mi az oka ennek? Vajon népesedési jelenséget tükröz e csupán, vagy egyértelműen mutatja a mérnöki hivatás presztízsének csökkenését? Ha igen — milyen további, mélyebb okok húzódnak meg a háttérben? Erről beszélgettünk a pécsi Pollack Mihály Műszaki Főiskola két tanárával: Ku- csera Gyula docenssel és Kovács Árpád adjunktussal, több, a kérdéssel kapcsolatos kutatás szervezőjével, illetve erről szóló tanulmányok, cikkek szerzőjével. Kucsera Gyula: — Adataink, tapasztalataink azt bizonyítják, hogy a műszaki pályák iránti érdeklődés csökkenése igen komoly mértékű, egyáltalán nem tréfadolog. Az iskolánkba jelentkező fiatalok száma öt év alatt mintegy a felére csökkent, és bár ebben szerepet játszik az egyáltalán számításba vehető fiatalok abszolút számának csökkenése is. a tendencia csupán ezzel nem magyarázható. Annál is kevésbé, mert nemcsak a mennyiség fogy, hanem kopik a minőség is: egyre rosszabb a képzést elkezdők felkészültsége, és az első két évben igen nagy: olykor az egyharmadot is eléri a lemorzsolódás. Része van ebben annak is, hogy a jelentkezők egy része valójában nem akar mérnök lenni hanem „csak” diplomát szeretne — valamilyet.. . Más oldalról: o társadalomban élő „mérnökkép" erősen eltér at‘ól, amit a mérnöki munka a valóságban jelent, megkíván... Kovács Árpád: — Kutatásaink szerint a mérnök fogalma a közfelfogás szerint: fehérköpenyes ember, értelmiségi, aki irodában, íróasztalnál vagy rajzasztalnál dolgozik és szellemi munkával folyvást új értékeket hoz létre. A valóság ettől nem abban tér el elsősorban, hogy a mérnök nem, vagy csak kis mértékben hoz létre új értékeket, hanem abban, hogy a mérnöki munka elsősorban gyakorlati jellegű. Vagyis, ahogy a jogászok zömének a feladata nem elsősorban új jogszabályok, törvények alkotása, hanem azok alkalmazása ahogy az orvosoké sem elsősorban új fiziológiai, bioló- qiai felfedezés, hanem az em. béri test „karbantartása", ugyanígy a mérnök mindenek- elő’t gyakorlati ember, aki az új értékek realizálását szorgalmazza: megszervez egy folyamatot az elmélettől, a rajztól a prototípus elkészítéséig. Nem feltétlenül „talál ki" újat, tehát, hanem alkalmaz, adaptál — de ezen a körön belül nagyon is újít, innovatív. A sokat emlegetett „japán csoda" például ilyen jól megvalósított, újszerűén egymáshoz kapcsolt adaptációs elemeknek a terméke, eredménye. Hazai gyakorlatunkban ezzel szemben átvettünk és átveszünk számos új technikát, gépet, technológiát, anélkül, hogy számottevően továbbfejlesztenénk. — Hogyan „igazolja", támasztja alá ezt az ellentmondást a vállalati szemlélet, gyakorlat? Jelentkezik-e ez a fiatal műszakiak képzésében, felkészítésében? Kucsera Gyula: — A vállalatvezetői posztokon, ott, ahol mérnöki képzettség lenne előírt és kívánatos, gyakran nem mérnökök, hanem például technikusok döntik el a fontos, meghatározó műszaki kérdéseket. Egy cég, illetve vezetőgárdájának egyértelmű „mérőeszköze” ugyan, hogy mennyi a nyereség, de ezen túlmenően a műszaki fejlesztés haszna, szerepe már elmosódik, és a szűkebb vagy tágabb értelemben vett minősítésben niár hetedrendű kérdés, hogy valaki — amellett, hogy milyen vezető-, szervezőember — milyen mérnök?! Ez elsősorban persze azon alapul, hogy gazdasági életünkben a telejsitmények nem mérhetők és nem hasonlíthatók össze egyértelműen. Ez, valamint a redisztributív elosztás nem szol- aólia kellőképpen a minőség érvényesülését és az egyéni teljesítmények mérését sem. Végső soron erre vezethető vissza az a kutatásainkból ismert jelenség is, hogy a jobban tanulók később, a gyakorlatban törvényszerűen rosszabbul érvényesülnek, gyengébb a fizetésük, lassúbb az előmenetelük, mint a gyengébb tdnu- lóké. ördögi kör alakul ki: nem azokat és nem úqy képezzük. akiket és ahogyan szükséges lenne, és ez tovább rontja a pályára jelentkezők közüli „mentés" esélyeit, a képzett diplomások boldogulását. Kovács Árpád: — Hogyan lehetne kilépni a bűvös körből? . .. Vannak ismert és bevált módszerek ... A műszaki képzésben is szükséges lenne például az orvosoknál jól ismert „klinikai" gyakorlat. A fejlett műszaki kultúrájú országok tapasztalatai azt mutatják, hogy ott jön létre magas színvonalú műszaki tevékenység, ahol a képzés vagy közvetlenül a tudományos alap- vagy alkalmazott kutatásra „épül rá”, vagy közvetlenül a leajobb vállalatokra. vagy ezekre is. azokra is. Más szavakkal: az oktatás szinte rátelepszik a vállalatokra. illetve maga a képzés vállalatszerű. Ez azt jelenti: a hallgatók már a képzés első éveitől kezdve maguk szerveznek meg, dolgoznak ki gyakorlati műszaki folyamatokat. Az első kérdés i*t természetesen az: mire van szüksége a piacnak?... A hazai általános kép ezzel szemben még azt mutatja, hogy nemcsak a műszaki hallgatók nem kerülnek önálló, felelős döntés elé, hanem még a vállalatoknál is éveket kell várniuk ilyen helyzetekre ... Ellenpélda természetesen van — ám egyelőre csak „kivétel erősíti a szabályt” alapon. A dunaújvárosi kohóműben például a kohómérnökök úavnevezet „szendvicsképzésé": felváltva tanintézeti, illetve üzembe kihelyezett oktatása folyik. Számos jó oéldát kínál minderre a mezőgazdaság, ahol már régen megkezdték — és nem eredménytelenül! — az oktatás és a praxis közti falak leépítését, Jó példáért nem is kell feltétlenül messzire menni: a PMMF két tanára éppen az intenzív vállalati kapcsolatok révén jutott a műszakiak beilleszkedése szociológiai kutatása szükségességének felismeréséhez. Varga János
