Dunántúli Napló, 1984. március (41. évfolyam, 60-90. szám)

1984-03-26 / 85. szám

Labdarugó IUB I. pmsc Tavasszal még veretlenül Vasárnap játszották A 19. forduló nem hozott különösebb vál­tozásokat a bajnoki táblázaton. A Honvéd győri győzelmével megerősítette vezető po­zícióját, és olyan lépéselőnybe került, melyet a riválisoknak nagyon nehéz lesz ledolgoz­niuk. Meglepetésnek a Haladás biztos győ­zelme számít a Videoton ellen. A papírfor­mának megfelelő eredménnyel zárult a Va­sas—Csepel összecsapás, és az MTK-VM is a várakozásnak megfelelően jobbnak bizo­nyult a Nyíregyházánál. Negyedik tavaszi vereségével rendkívül nehéz helyzetbe került a szabolcsi csapat. Az FTC—Tatabánya ta­lálkozó döntetlenje azt igazolja, hogy a zöld-fehérek még nem a régiek, ha erősebb ellenféllel kerülnek szembe, akkor nehéz per­ceket élnek át. A vasárnapi Volán—DVTK matinén pontosztozkodás történt, így válto­zatlanul három csapatot fenyeget a kiesés réme. A PMSC ezúttal idegenben játszott, Szegeden léptek pá­lyára a piros-feketék. A SZEOL AK és a PMSC is jó eredmé­nyekkel kezdte a tavaszt, nem csoda, hogy csaknem zsúfolá­sig megtelt az SZVSE pályája. (A SZEOL-pálya felújítása miatt játszik itt ideiglenesen a szegedi gárda.) Nos, ami a küzdelmet illeti nem csalódott a szép számú közönség. Az eredmény miatt ugyan elége­detlenkedtek a Tisza parti szur­kolók de azért sokan közülük elismerték, hogy akár a két pontot is elvihette volna a PMSC. A Szegedre ellátogató pécsi szurkolók öröme viszont határtalan volt, hiszen ked­venceik újabb pontot szereztek és továbbra is őrzik tavaszi ve­retlenségüket. — A SZEOL AK legyőzte két hete a bajnokesélyes Hon­védet, pontot szerzett Csepe­len, így a mérkőzés előtt úgy fogalmaztam, hogy elégedett lennék a döntetlennel — nyi­latkozta a mérkőzés után Ró­nai István, a piros-feketék ve­zető edzője. — Annak ellené­re, hoqy a helyzeteket tekintve 4-3 lehetett volna a javunkra, elégedett vagyok az egy pont­tal, a csapat mindent megtett a siker érdekében. — Milyen taktikai elképze­léssel léptek pályára? — Hasznos információkat kaptam az egykori PMSC játé­kostól, c/r. Bálint Lászlótól, aki elmondta, hogy a Honvéd első­sorban azért vesztett a Tisza partján, mert csak a támadás­ra figyelt. A szegediek jól vé­dekeztek és gyors csatáraik, Kunnal az élen, az ellentáma­dásoknál ellenállhatatlanok voltak. Ezért a biztonságosabb védekezést választottam és Nagy meg Mészáros kapta azt a feladatot, hogy használja ki gyorsaságát. Hozzájuk kellett felzárkóznia Lőrincznek és Réti­nek. Ami a védőmunkát illeti, most is hibátlanul oldottuk meg, de a támadásoknál a SZEOL lestaktikájának ellen­szerét nehezen találtuk meg. Tavasszal még nem kaptunk gólt, de az viszont aggaszt, hogy a négy mérkőzésen mind­össze kétszer találtunk be az ellenfelek kapujába. — A cserékre miért került sor? — Réfinek ezúttal nem ment a játék, nem tudta megvalósí­tani azt a taktikai elképzelést, hogy középpályáról zárkózzon fel a támadásokhoz, kapura egyáltalán nem jelentett ve­szélyt. Szünetben helyére Sen­dest állítottam, aki kezd for­mába lendülni. Neki már sike­rült helyzetbe kerülnie és ha nem fél, akkor talán gólt is lő­hetett volna. Lőrinczet azért cseréltem le, mert a hajrára elfáradt. Helyette védőfeladat- lal Gallai állt be, arra számí­tottam, hogy az utolsó percek­ben a hazaiak mindent egy lapra tesznek fel és a védel­münket kell erősíteni. Ez így is történt, nagy hajrát vágott ki a Szeged, de meg tudtuk őrizni a kapunkat a góltól. ,— Szerdán a bajnoki cimet védő Rába ETO látogat Pécs­re? Milyen eredményre szá­mit? — Szeretnénk bravúrt elér­ni. vagyis Újmecsekalján tar­tani a két pontot. De úgy gon­dolom, ha jó mérkőzésen dön­tetlent érünk el, akkor sem kell szégyenkeznünk. L. L így láttam A szombaton Szegeden le­játszott SZEOL AK—PMSC NB l-es- bajnoki mérkőzésen a pi­ros-feketék teljesítményét Szat­mári László, a csapat törzs­szurkolója értékelte. Az osz­tályzatok: Bodnár (7) — Schulteisz (6), Torna (7), Róth (8), Brezniczky (6) — Réfi (3), Dárdai (7), Czérna (5), Lő- rincz (5) — Nagy (5), Mészá­ros (6). A csereként beállt Ben- des (4). Rába ETO Még egyszer a rangadóról... Lezajlott hát az orsjzágszerte nagy érdeklődéssel várt rang­adó, melyről röviden csak any- nyit: iram, küzdelem, feszült­ség, drámai fordulat tekinteté­ben méltó volt a várakozáshoz. Szombat este Győrött már ré­gen kialudtak a stadion reflek­torai, de 28 000 szemtanú a város különböző pontjain még órákkal a befejezés után is csoportokba verődve érvelt, magyarázott, véleményt for­mált. A találkozó egyik króni­kása is aludt egyet a drámai izgalmakat hozó 90 perc után és most újra boncolgatja a történteket. Mi is történt tulajdonkép­pen? A listavezető Honvéd ala­posan ráhangolta magát a mérkőzésre. Ügy tűnt, hogy a piros-fehérek jobban felkészül­tek a Rába ETO-ból, mint a bajnoki cím védője a Bp. Hon­védből. 70 percen át szinte minden úgy történt, ahogy a kispestiek akarták. Sokkal tu­datosabban, szervezettebben játszottak, taktikailag a győ­riek fölé kerekedtek. Csapatjá­tékuk egységesebb és átgon­doltabb volt. Szorosan fedez­ték a győri kulcsjátékosokat, védelmük szinte áthatolhatat­lan falnak bizonyult, remekül váltottak ritmust és teljesen megérdemelten jutottak 2-0-ás vezetéshez. Úgy tűnt, eldőlt a mérkőzés, a minden tekintetben jobb Honvéd magabiztosan szerzi meg az olyan fontos két bajnoki pontot. Ekkor azonban egy perc le­forgása alatt bekövetkezett a drámai fordulat. Szentes fejes­gólját követően a kispestiek még egymásra mutogattak, mi­kor az újjáéledő szurkolók fé­lelmetes hangorkánjától feltü­zelt győriek az újrakezdés után támadásba lendültek. Az apró­termetű Szabó Ottó középen mint egy tűzgolyó kilőtt és hig­gadtan helyezett a hálóba. A gól teljesen szabályos volt, szabálytalanság, leshelyzet nem tötént. A nézőtér tombolt, a győri játékosok ölelkeztek, Győri játékvezető azonban kö­zépkezdés helyett a Honvéd javára ítélt szabadrúgást. Hogy miért, arról a mérkőzés végén falfehér, minden ízében remegő békéscsabai játékveze­tő nem tudott elfogadható ma­gyarázatot adni. A nézőtéren, de sajnos a játéktéren is el­szabadultak az indulatok. Akadt olyan jelenet is, mikor vagy 10 játékos lökdöste, ti­porta egymást, melynek vég­eredménye Kurucz kiállítása volt. Végtelenül szomorú, hogy így végződött a találkozó. Egyet már aludva a történtek után, most sem tudunk mást mondani: a Honvéd jobb volt, megérdemelte a győzelmet. De — és ilyen a labdarúgás — ar­ra már nehéz választ adni, hogy mi történt volna, ha a já­tékvezető megadja a Rába szabályos egyenlítő gólját. Va­jon mennyire sokkolta volna az egy percen belül kapott két gól a Honvédőt és mennyire tüzelte volna fel a váratlan fordulat a győrieket. Ez azonban már csak olyan kérdés, mely örök időre meg­válaszolatlanul marad. Havasréti Béla Ú. Dózsa-ZTE 2-1 (0-1) Zalageerszeg, 12 000 néző. V.: Fekete. Ú. Dózsa: Szend- rei — Szűcs, Kardos, Sarlós, Tóth J. — Herédi, Ambrus, Kisznyér, Szebegyinszky (Ko­vács J. 63. p.) — Dékány (Hor­váth 73. p.), Kiss. ZTE: Balázs — Varga, Pecsics, Kereki, Pé­ter — Török, Czigány, Galán- tai — Gass (Kovács S. 77. p.), Soós, (Sipos 71. p.), Házi. Álmosító játszazodás után a 13. percben váratlanul vezetést szerzett a ZTE. Gass parádés perdítését Szendrei bravúrral szögletre tisztázta. Jobbról Ga- lántai ívelte be a labdát és Gass — a rossz ütemben ki­mozduló kapust megelőzve — közelről a hálóba fejelt. (0-1). A második félidőben előbb Há­zi, majd Török hibázott nagy helyzetben. A tartalékos Dózsa viszont Dékány révén a 67. és 70. percben is gólt ért el. Szűcs beadását fejessel, a Kissről hozzá pattant labdát lövéssel juttatta Balázs kapujá­ba a Törőcsiket helyettesítő csatár, s ezzel mindkét pont Újpestre került. Jók: Szendrei, Kardos, Dékány, ill. Kereki, Czigány. T. J. * Volán—DVTK 0-0. Czabán Samu tér, 5000 néző. V.: Ádám. Erősen közepes színvonalat ho­zott a kiesés ellen harcoló csa­patok összecsapása. Mindkét együttesnek égetően szüksége lett volna a két pontra, de ez a játékukon nemigen látszott. A Volán minden elképzelés nélkül játszott, így a vendégek fegyelmezett védőjátékukkal megérdemelték az egy pontot. AZ NB 1. ALI LASA 1. Bp. Honvéd 19 12 4 3 41-14 28 3. 0. Dózsa 19 9 8 2 33-20 26 3. Videoton 19 10 4 5 30-18 24 4. Rába ETO 19 8 7 4 42-33 23 5. Tatabánya 19 8 6 5 26-24 22 6. Vasas 19 8 4 7 25-20 20 7. Pécs 19 6 7 6 21-22 19 8. Ferencváros 19 6 6 7 31-31 18 9. Csepel 19 6 6 7 24-25 18 10. ZTE 19 7 4 8 21-22 18 11. SZEOL AK 19 6 6 7 24-27 18 12. MTK-VM 19 6 5 8 27-34 17 13. Haladás 19 7 3 9 21-28 17 14. Volán 19 4 6 9 24-35 14 15. Diósgyőr 19 2 7 10 13-30 11 16. Nyíregyháza 19 4 3 12 18-38 11 Putics Kairóban Hétfőn Kairóba utazik a ma­gyar férfi kézilabda-válogatott, hogy az egyiptomi szövetség hagyományos tornáján vegyen részt. Kovács László vezető ed­ző egészségi okok miatt le­mondta az utat, Káló Sándor másodedző helyettesíti. A kö­vetkező 14 játékos kel útra: Hoffmann dr., Bartalos (kapu­sok), Kovács P., Űri, Bordás, Gyurka, Debre, Lele, Kakas, Putics (PMSC), Kontra, Polgár, Fodor, Kovács M. (mezőnyjáté­kosok). Videoton Szünet után összeroppant a csapat Nem jó előjelekkel kelt útra pénteken délután a Videoton csapata Szombathelyre. A Rá­ba ETO elleni mérkőzésen kiál­lított Horváth Gábort egy mér­kőzéstől tiltotta el a fegyelmi bizottság. Disztl László pedig ezen a mérkőzésen begyűjtötte a harmadik sárga lapját és ezért nem játszhatott. — Közvetlen védelmünket így kényszerűségből meg kel­lett bontania Kovács Ferenc edzőnek. Borsányi és Szőke helyettesítette a két játékost. Az első félidőben Borsányi óriá­si helyzetet hagyott ki, szabad volt előtte az út, akár be is vihette volna a labdát a kapu­ba, ám megijedt a lehetőség­től és Preszeller beérte. Aztán a rutinos Majer még Hegedűs kapust is kicselezte, de túlsá­gosan kisodródott és nehéz szögből mellé lőtt. Ez két olyan lehetőség volt, amelyet NB. I- ben nem szabad kihagyni. Szü­net után a szombathelyiek vér­szemet kaptak és ekkor a mi csapatunk érthetetlenül össze­roppant. A három gólt egyéb­ként nagy védelmi hibák előz­ték meg. A szombathelyi kö­zönség a félidőben még kifü­tyülte a pihenőre vonuló játé­kosait, ám a mérkőzés végén vastapssal honorálta a 3-0-ás győzelmet. Hiába, ilyen a szur­koló — mondta Fejes Gábor, a Videoton technikai vezetője. Hollósi Ferenc Mezőgazdasági nagyüzemek! 30 százalékos időszakos árengedmény a pécsi Agrokernél ÁPRILIS 15-IG. ▼ T—150—K traktor, V FK—4 ásóborona, ▼ T—088 szervestrágyaszóró géptípusokra. A tragédia színhelye az első versenyfutam alatt. A nézők a pá­lya szélén állva figyelik a közeledő gépkocsit. Tragédia a pilisi autós hegyi versenyen Szupergyors pálya, jó reklámmal Gyenge szolgáltatás, szomorú tanulságok A szombati lapokban még megjelent, hogy a nézőket a 45 forintos belépőjegy ellené­ben autóbuszok viszik fel a verseny színhelyére. Ámbár többek szerint a pénteki tv- híradóban ezt cáfolták. Nos a lepencei strandnál buszoknak se hírük, se nyomuk. Tehát gyalogolunk félórácskát. Az út a depón vezet keresztül. Ott csak araszolgatunk, hol egy szolgálati gépkocsi dudál a gyaloglókra, hol egy verseny­autó kér utat dobhártyát re- pesztő hanggal. Viszont útköz­ben mindenki megnézheti az autókat, kérhet autogramot Ferjáncztól, bekukucskálhat a Renault Turbó ablakán, vehet közben műsorfüzetet, plakátot, szotyolát és tökmagot. A verseny rajtját ugyan tíz órára hirdették, de 11-kor még tart az edzésfutam. Megtudni valamit pedig vajmi nehéz, hangosítás nincs, itt nem „kon­ferál'1 senki, úgy mint Pécsett a Csárli, vagy a Doki. Viszont Gulyás Imre mindent tud. Pél­dául a pályáról elmondja, hogy szupergyors. Jellegét tekintve olyan mint a pécsi pálya felső része a Remete-rét és a Lapis között. Időket azt ő sem tud, majd: talán a fiúk, ha lejönnek a futam után .. . Nézegetjük a pályát. A rajt utáni egyhe jobb kanyarban nézők sokasága álU a pálya külső ívén. Csak egy vékony fóliacsík „védi” őket. Mi lesz, ha itt kisodródik valaki? A bel­ső íven van ugyan acélkorlát, de előtte arasznyi járdasze­gély. Ha rátévedne valaki, menthetetlenül átemefkedne a korláton. Végül felkapaszko­dunk a biztonságot jelentő domboldalra. Végre elindul az első versenyfutam is. Gyorsan pereg a verseny, félpercenként indítják a kocsikat. Az emlí­tett kanyar előtt erdei út tor­koll a műútba. A képen is lát­szik, árnyalatnyival világosabb az aszfalt a környékén. Az vé­kony homokfelhordás. Régi is­merősünk mondja: már régóta figyelem, ott a homokon majd­nem mindenki megfarol egy le­heletnyit. El kéne seperni. Hát bizony el. Ennyiben maradunk, meg annyiban, hogy Ferjáncz szépen ment de Tóth és Kiss Dezső valószínűleg gyorsabb volt. Azt már csak este tudjuk meg, hogy Ferjáncznak szét­pattant a motorja és éppen csak bebotorkált a célba, a második futamra már össze is csomagolt. A második futamra vissza­megyünk a rajthoz. Hátha ott megtudunk valamit. Most már gyorsan pereg a verseny. Aztán két óra után szirénázva elindul az egyik mentő. Mi történt? De máris indul a tűzoltókocsi is. Elszalad valaki érdeklődni. Mit mondtak? Rázuhant valakire egy versenyautó, azt kell le­emelni. Kire? Hol? Ki tud va­lamit? Visegrád felől szirénázva jön egy újabb mentő. Mondják, hogy nem messze történt. Me­gyünk hát. A rajttól pár száz méterre, abban a kanyarban, ahol az emberek minden véde­lem nélkül álltak az út men­tén, Szabolcsfi Péter lesodró­dott, közéjük csapódott, többe­ket az ott álló auóbuszhoz la­pított. Egy sápadt fiatalember onnét jön. Kettőt már le is ta­kartak — mondja. Újabb men­tőautók jönnek, tele van a La- panca-völgye vijjogó sziréná­zással. Helikopter is jön. Kö­röz az útkereszteződés felett, aztán elmegy. Az emberek mo­rognak. Persze, nem tudjuk, hogy a Duna-parton szállt le, és ott veszi fel a súlyos sérülte­ket. Sokszáz ember állja körül a tragédia színhelyét. Mi okoz­hatta? Műszaki hiba? Ki tehet róla? Persze, a néző! Este hall­gatom a rádióban, hogy a né­zők tiltott helyen álltak. Miért nem parancsolták őket el on­nét? Ha a hely tiltott volt, ak­kor veszélyes is, miért nem ke­rült az útkanyarulat külső ívére szalagkorlát? Hiszen a verseny­zőt is védeni kell az ilyen bal­esetektől. Egy acél szalagkorlát meg­menthette volna négy ember életét! Ha erélyesen elparan­csolták volna őket a veszélyes helyről, ma beszélgethetnének a versenyről. A gyenge műsza­ki felszereltség, a nem eléggé erélyes rendezés Pécsett is kö­vetelt mór áldozatot a régi me­cseki szerpentinen. A visegrádi panoráma úton hat éve Köve- si Tibor zuhant a mélybe egy „ártatlan” útszakaszon, magá­val sodorva az ott álló néző­ket. Okulni kellett volna ezek­ből ! Kurucz Pál * A baleset következtében a hely­színen életét vesztette dr. Lintner János, 73 éves nyugdíjas és dr. Lint­ner Jánosné, 54 éves előadó, buda­pesti lakosok, Fülöp Béla, 52 éves szerelő, vámosmikolai lakos; a kór­házba szállítás közben halt bele sé­rüléseibe Vladislav Bielek, 45 éves fotóriporter, csehszlovák állampol­gár. A mentők tíz sérültet szállítot­tak kórházba. Az MTI vasárnap délelőtt érdeklő­dött állapotuk felől. Az I. számú Se­bészeti Klinikán, ahol négy balese­tet szenvedett nézőt ápolnak, elmon­dották: közülük kettő állapota igen súlyos, életveszélyes, kettejüké pedig súlyos. Az István Kórházban fekvő három beteg közül kettő súlyos, de nem életveszélyes, egyikük pedig könnyebb sérüléseket szenvedett. A rendőrség folytatja a baleset körülményeinek tisztázására és a felelősség megállapítására — szak­értők bevonásával — indított vizsgá­latot. Életeket menthetett volna meg a szalagkorlát

Next

/
Thumbnails
Contents