Dunántúli Napló, 1984. március (41. évfolyam, 60-90. szám)

1984-03-21 / 80. szám

Dunántúli Tlqplö 1984. március 21., sierda 6 [ Hagyomány Korabeli sajtószem le Pedagógusok a Tanács- köztársaságért Bél Mátyás Baranyája A Tanácsköztársaság nagy­szerű forradalmi célkitűzésének megvalósításában nehéz és fe­lelősségteljes szerepet vállaltak magukra a pedagógusok. Min­denekelőtt alapvető tennivaló­juk a Tanácsköztársaság okta­táspolitikai célkitűzésének meg­valósítása, a materialista ne­velés, az új, a forradalom te­remtette iskola szocialista tar­talommal való megtöltése, ál­talában a köznevelésben való tevékeny részvétel. E célok megvalósításában a pedagó­gusok jelentős része hivatás- tudattal és meggyőződéssel vett részt. E téren elért ered­ményeik eléggé ismertek. Ke­vésbé köztudott viszont a pe­dagógusok iskolán kívüli tevé­kenysége a gyermekvédelem területén és a társadalomban vállalt szerepük. A Tanácsköztársaság meg­születése pillanatától fontos kérdésnek tekintette a társada­lom nevelését, a szocialista tu­dat kialakítását. E célkitűzése­ken belül is alapvető feladat­nak tekintette a gyermekneve­lést egyrészt az iskolában, más­részt az iskolán kívül. A szabad és direktóriumi ve­zetés alatt álló, a Tanácsköz­társasághoz tartozó Baranya megyében, de a szerb meg­szállás alatt élő Pécsett és kör­nyékén is vannak kezdeménye­zések a Tanácsköztársaság gyermekpolitikai célkitűzései­nek megvalósítására. Minde­nekelőtt a szabad Baranyában is végre kívánják hajtani a Forradalmi Kormányzótanács LXXI. számú rendeletét, amely kimondta: „A Tanácsköztársa­ság a gyermekek testi és lelki védelmét a legfontosabb fel­adatának tartja. A bajokat megelőző gyermekvédelem leghivatottabb helye az iskola. Ezért a kormányzótanács az is­kolában gyermekvédő gyámi állásokat rendszeresít.” A gyámi állásokat Sásdon, Pécsváradon is létrehozzák. Ezek feladata volt az állandó kapcsolattartás a szülőkkel, az iskolaorvossal, az iskola tanítói, tanári karával. E gyámok irá­nyítása a június 15-én megala­kult művelődési osztályon tör­ténik. A gyámi szervezet létre­hozásával egyidőben megol­dotta a Tanácsköztársaság a gyermekvédelem olyan, már régóta akut problémáját is. mint a törvénytelen gyermekek ügyét. Az Albert István tanító szer­kesztésében megjelenő Sásd és Vidéke 1919. áorilis 13-i szá­mában így adott hangot a Ba­ranya megyei pedagógusok egyetértésének, hangoztatva milyen szégyentől szabadul meg az a fiatal, kit a hivatalos jegyzőkönyvben törvénytelenül tartanak nyilván. „És a szeren­csétlen törvénytelen maga is elhitte, hogy ő .bűnben-fogant', s így maga is bűnös, megve­tésre méltó, kicsúfolni való. Örökre eltűnt a .törvénytelen’ fogalom, mely a születés pilla­natában sok ártatlan homlokra ütött bélyeget.” Az iskolák köztulajdonba vé­telével a Forradalmi Kormány­zótanács XXIV. sz. rendeletének végrehajtásával további nagy lehetőség nyílott a pedagógu­sok előtt, hogy az oktatás szer­vezeti kereteit modernizálják, az oktatás tartalmát megvál­toztassák. Ennek során pl. Ba­ranya megye minden községé­ben létrehozzák a játékiskolá­kat Erre utal pl. Lengyel László, a Baranya megyei művelődési osztály biztosa 27/1919. sz. ren­deletében. De gondoskodnak a tanköteles gyermekek iskolába járásáról is. Célul tűzik ki, hogy minden beiratkozott tanuló el­végezze az elemi iskolát. Az alapismeretek gyarapítá­sa érdekében Sásdon nyári ismétlő iskolát szerveznek, amely oktató munkáját már áp­rilis 27-én megkezdte. Az isko­la megindítása során kötelező­vé tették, hogy minden szülő, gazda és iparos volt tanköteles gyermekét, illetve tanoncát el- küldje az iskolába. De gondot fordítottak a tanoncvédő ren­delkezések végrehajtására is. Nem engedték meg a tanon- cok tettleges bántalmazását. Ellenőrizték munkaidejük betar­tását. A Magyar Szocialista Párt gyermekpolitikója természete­sen nem öncélú. Megkövetelte a gyermekek kommunista neve­lését. A Baranya megyei peda­gógusok ezen a téren is szép eredményeket érnek el. A Ta­nácsköztársaság bukása után pl. Pokorny Márton oroszlói tanítót azzal vádolták, hogy ,,A tanácsrendszernek mór kezdete óta communista szellemben kezdte tanítani a gyermekeket, communista erkölcsi nézetek alapján." Szekeres József kis- bectercei tanítót szintén kom­munista nevelés miatt helyezik vád alá: „A község fiatalkori lakossága előtt előadást tar­tott, azon a bolseviki elveket hirdette." De sokat tesznek a tanítók a gyermekek testi ne­velése érdekében is. Baranyá­ban is birtokba veszik a kasté­lyokat, azok kertjében gyermek- játszótereket rendeznek be. Az először Budapesten, majd vi­déken is egyre népszerűbb me­sedélutánokat a gyermekek nyári foglalkoztatósa alkalmá­val pl. Sásdon is megszervezik. Természetesen a szabad Ba­ranya lehetőségei igen korlá­tozottak. Emellett a demarká­ciós vonal közelsége sem ked­vezett annak, hogy a Tanács- köztársaság minden gyermek- védelmi intézkedése olyan in­tenzitással valósuljon meg, mint dI. Pest, Fejér, vagy Tolna megyékben, vagy egyáltalán a Dunántúlon. Méqis szerény le­hetőségeik ellenére Albert Ist­ván és társai mindent megtet­tek azért, hogy megteremtsék a baranyai gyermekek boldog jövőjét, és már a Tanácsköztár­saság alatt elfeledtessék velük a háború borzalmait. Hősi kor ez. Áldozatokat kí­vánt, s áldozatokat is hoztak érte. A Tanácsköztársaság ez évi 65. évfordulóján ezért is gondolunk rájuk tisztelettel, és tetteikhez mért méltó megbe­csüléssel. Két év múlva ünnepeljük a városnak a török hódoltság alól történt felszabadulását. 1687 augusztusában pedig az egész megye megszabadult a török uralomtól. Az ez utáni idők történeti, földrajzi, szo­ciográfiai leírását a háromszáz évvel ezelőtt (1684. március 24- én) Nagyócsán született mé­szárosmester tudós fia, Bél Má­tyás hagyományozta reánk. Bél az egész ország egyete­mes fölmérését akarta megraj­zolni történetföldrajzi, nyelvtör­téneti, néprajzi, természetrajzi, gazdasági és orvosi tekintet­ben. Ezért az egyes megyeköz­pontokba kérdőíveket küldött ki, amelyeknek valóságát sze­mélyesen vagy hallgatói útján ellenőrizte. Némelyik megye elzárkózott az adatszolgáltatás elől, főleg a katonai sorsvo­nás, az adókivetés adatainak nyilvánosságra hozatalától fél­ve. De még így is rendkívül je­lentős anyagot sikerült feldol­goznia, s ennek egy részét, 9 Dunán inneni vármegye leírá­sát Bécsben Notitia címmel si­került közzétennie. A megma­radt kéziratokat váratlan halá­la után 1767-ben Batthány József kalocsai érsek 1600 fo­rintért megvásárolta az özvegy­től. Ez a 82 kötetnyi anyag azonban szállítás közben át­nedvesedett, de némelyik rész­ről sikerült másolatot készíteni. E szerencsés megyék közé tar­tozik Baranya is. Megyénk hódoltság utáni életéről két másolat is készült. Az egyiket Lukafalvi Szarka Fe­renc készítette 78 lapnyi terje­delemben. Kéziratában közli, hogy a Baranya megyei kötet­nek eredeti példánya nincs meg. Ez a megállapítás azért érdekes, mert Pécs tudomány­szerető püspöke, Klimo György, értesülve a Batthánynál levő kéziratokról, annak engedélyé­vel és segítségével szintén ké­szíttetett egy másolatot 85 fó­lió terjedelemben. Mivel a két másolat sok mindenben eltér egymástól, nyilvánvaló, hogy mindegyik másoló csak a szá­mára fontosnak tűnő részeket írta le megrendelőjének. Milyen volt Baranya kétszáz­ötven évvel ezelőtt? A §-okra osztott fejezetekben elsősorban a megye nevét elemzi Bél Mátyás, s úgy véli, hogy az a Baranya vár névből származik. E nevet pedig a Bo­ranyából eredezteti, s ez a megyében termett bor kiváló minőségére utal. Ezt fejezi ki a megyecímer is, amelyben két ó-szövetségi alak, Josua és Khaleb áll a várkapuban, szo­katlan nagyságú szőlőfürtöt tartva a vállukon. Bél Mátyás megyénk földjét gyümölcsben és mindennemű gabonában termékeny terület­nek tartja. Kiemeli a búza- és árpatermést, s nemannyira a tavaszi, mint inkább az őszi vetést hangsúlyozza. „A rozs­nak nem kedvez ez a talaj — írja — annál inkább a sza- racén és a török búzának." (Török búzán a kukoricát, a szaracénon minden bizonnyal a kölest kell érteni.) Több helyütt is hangsúlyozza a megye borjövedelmét, ame­lyet a későbbi történetíró, Pa- panek György is jelentősnek mond, mivel a megye területén mesésen híres borok találha­tók. Szól a szőlőfajtákról, el­árulja a pálinkakészítés mód­ját, beszél a megye állattartá­sáról, majd hosszasan fejtegeti a megye településtörténetét, a nemzetiségek szokásait. Külön foglalkozik a várak és városok leírásával. Pécsváradnál meg­említi, hogy a hegy oldalában vasat találtak, s ezért ezt a részt Vashegynek nevezik. Megtudjuk a sok érdekes rész­ből azt is, hogy a Pécshez kö­zeli Mislenben egykor ariónu- sok, Kis- és Nagybudméron pedig görög ritusúak laktak. Kövesden a jó bort dicséri, Nyomján a bajorok összekeve­redtek más germán telepesek­kel. Olaszon illírek, Tötösön rá­cok, Belvárdon magyarok és szlávok vegyesen laknak. Nem szóltunk még patinás Pécs városunkról. Városnevün­ket a görög pente (= öt) szó­val hozza kapcsolatba, s ekként ő is az öt templomos nézetet vallja. Bonfini alapján részle­tesen foglalkozik a bazilika tör­ténetével is. A város „dicsőségét, fényét, hírességét" taglalva említi ezt a mondást: „Magyarnak Péti, Némethinek Béts." Érdekes ada­ta, hogy a Tettyének régi neve Orgyas volt, a Mecsek nevét pedig Szarka Mecsetnek írja — török nevet sejtve benne. Bél azonban úgy véli, hogy a török hódoltság előtt is meg­volt már ez a név. Istvánffyra is hivatkozik, aki hol Mecseket mond, hol Mersetumot, mint a hegy csúcsát. A városról Így ír: várfalai több helyen áttörve, félig leégve. A belvárosban azonban találha­tók még ízléses épületek. A tö­rökök sok házat hátrahagytak, ezek azonban alacsony tete- jűek voltak, lakóhelyeik szűkek és szennyesek. A város köze­pén volt a piac, a kővel kira­kott, négyszög alakú tér, ahol a mindennapi élet zajlott. En­nek nyugati részén volt a je­zsuita kolostor, amelyben Szé­chényi György, akiről később a teret elnevezték, iskolát létesí­tett. Ez annyira híres volt, hogy sok fiatal nemes innen indult más országokba továbbtanulás­ra. E mondatai eszünkbe juttat­ják a Nagy Lajos alapította első magyar egyetemet. Ezzel kap­csolatosan érdekes adattal szol­gál. Amikor a pécsi püspökök életrajzát ismerteti, a 25. pécsi püspökről, Valentinusról, vagy­is Alsáni Bálintról — többek között — megjegyzi: „Arra tö­rekedett minden gondjával és igyekezetével, hogy a még hí­rességgel bíró akadémiát meg­mentse." Mivel pedig Alsáni Bálint püspök és bíboros 1408- ban hunyt el, erősen valószí­nűsíthető, hogy a pécsi egye­tem (akadémia) ekkor még fennállott. A városára és megyéjére büszke lokálpatrióta mivel zár­hatná szebben Bél Mátyásnak Pécsről és Baranyáról szóló ér­dekes ismertetését, mint ami­vel ő fejezi be leírását: „Kevés földi dolog van, amelyet Virgi- lius a elysiumi mezőknél szebbnek mondhatott volna. Szolimán ide helyezte vissza a földi paradicsomot." Dr. Tóth István Negyven éve, 1944 márciu­sában nagy szovjet támadás indult meg a keleti fronton, Krivoj-Rogtól délre. Erről a tá­madásról a baranyai-pécsi saj­tó mindig az első oldalon szá­molt be. A március 19-i lapok első oldalán lévő fronthíreket is a német főhadiszállás jelen­téseiből vették át lapjaink, amelyeket először a hazai hír­közlő szervnek, az NTI-nek to­vábbítottak. A lapok címolda­lán a szovjet támadás vissza­veréséről, illetve a németek vé­delmi harcainak eredményeiről esett szó. Ezen a napon például közölték, hogy a Bug torkola­tától a Pripjet mocsarakig hul­lámzott a déli frontszakasz nagy csatája, lejjebb viszont már tervszerű német visszavonulás­ról adtak ki hírt. Az olasz fronton a Monte Casinó-i harcok állásáról, a Tá­vol-Keleten a japánok indiai előrenyomulásáról szóltak a tu­dósítások. A március 19-i német meg­szállást csak napok múlva kom­mentálták, a Dunántúl például 23-án, csütörtökön írt arról, hogy Sztójay Döme lett a mi­niszterelnök. „Közös megegye­zés alapján német csapatok ér­keztek . .., hogy a magyar nem­zet a közös ellenség és külö­nösen a bolsevizmus leküzdé­sében minden erő mozgósításá­val és átfogó biztosítékok meg­teremtésével támogatást kap­jon" — kommentálták az ese­ményt, majd leszögezték: „A hagyományos magyar—német fegyverbarótság a biztosítéka Magyarország jövőjének.” S bár Göbbels propagandaminiszteri dr. Ley birodalmi szervezeti ve­zető a legyőzhetetlenségről be­szélt, Churchill kilátásba he­lyezte a minden fronton való színre lépést, s Berlinben sem tartották kizártnak a „Három Nagy” újabb találkozóját. Az események Pécsett, Bara­nyában is éreztették hatásukat. Dr. Palos Bernardin tankerületi főigazgató elrendelte, hogy a „Negyvenhét évvel ezelőtt történt tragikus eseményre em­lékeztek tegnap reggel Cserte- tőn" — kezdte beszámolóját a Dunántúli Napló 1984. március 11-i száma. — „Negyvenhét éve, 1937. február 23-án a va- sas-bónyaüzemi Thomen-akná- ban kétszázhatvanöt bányász szállt le és kezdett éhségsztrájk­ba, hogy ezzel szerezzenek ér­vényt bérköveteléseiknek a Du- nagőzhajózási Társasággal szemben." Másnap a vasasi bányószfeleségek és következő műszakos bányászok a pécsi központba akartak vonulni, de a Csertetőn csendőrsortűz állot­ta útjukat. —” A megmozdulás­nak három halottja volt: Faitig Imre, Keller János, akik a hely­színen, s Hegedűs Mihály, aki a kórházban halt bele sérülé­seibe." — idézi fel az esemé­nyeket a beszámoló. Igen örvendetes dolog, ha egy nép emlékezik hősi napjai­ra, mert csak ezekből meríthet erőt a holnapokhoz. A munkás­osztály is ezért emlékezik hősi múltjára. Az emlékeket éppen ezért nem szabad hogy homály fedje. Mindig tisztán kell hogy álljon az emberek előtt az, amit nem szabad elfeledniök. A tudósítás történelmi utalá­sai nem egészen pontosak. Nem Hegedűs Mihály halt meg a kórházban, hanem a négy­gyermekes Faitig Imre volt az, oki még csaknem 12 órát élt, mert hajnali fél négykor hunyt csak el. Boncolási jegyzőkönyve NEGYVEN ESZTENDEJE tanulók csak szüleik felügyele­tével tartózkodhatnak az utcán, s egy újabb rendelet szerint húsvét előtt, április 1-én be kell fejezni a tanévet az elemi iskolákban. Ebben az időben a húsfejadag 30 deka volt heten­ként, s március 27-től ismét megindultak a leventefoglalko­zások. Március 30-tól megszün­tettek több vonatot Kaposvár, a Balaton és több baranyai helység felé Pécsről. A szélső­jobb éledését bizonyítja a Nemzeti Munkaközpont helyi szervének felhívása a munkás­sághoz, a „zsidó és marxista terror" ellen. A város nagy erő­feszítéseket tett a szegény gye­rekek ellátására, a városi gyűj­tés eredményeként pénzbeli, természetbeli adományokat osz­tottak szét. A színházi előadá­sok 23-án újrakezdődtek, vi­szont előbbre hozták a kezdést. A Mecsek Egyesület változatla­nul működött, 26-án megkezdő­dött a labdarúgó alosztály- bajnokság. Eközben hullottak a bombák az angol és német városokra, s megjelent az újabb zsidótör­vény, amely a 6 éven felüliek­nek kötelezővé tette a sárga csillagot. Endre László szavai egy új szakasz kezdetét sej­tették . . . Vargha Dezső levéltáros rendkívül figyelemreméltó ada­tokat tartalmaz. A „Külvizsgó- lat” többek közt ezt állapítja meg: „A mellkas dombordad, széles, bal oldalán a bimbó alatt egy kb. két ujj széles csík jóddal be van kenve, ennek a csíknak a közepén két beszúrá­si hely látszik", — majd ké­sőbb: a bal comb alsó harma­dának külső oldalán ragtapasz csíkokkal leragasztva gaze le­bennyel fedett beszúrási hely látszik, halvány szélekkel”. — Tehát összesen három szúrásos sebhely, amely a puskára tűzött szuronytól származott! A jegy­zőkönyv B. pontja, amely a kül- sérelmi nyomokat részletesen tárgyalja, leírja, hogy a jobb térdkalács alatt a lövéstől a sípcsont milyen formában tört el, s végül megállapítja: „A mellső sípcsonti verőér jól kö­vethető, a seb alapján rajta sé­rülés nem található.” A csend­őrök csak tüzelési parancsot kaptak, Faitig Imrének tehát e sípcsonti lövéstől nem kellett volna meghalnia, azonban egy, vagy két csendőr a szuronyt is használta ... A belvizsgálat C. pontja ugyanis a következőt rögzíti: „A szív közelebbi meg­tekintésekor derül ki, hogy a kamrák közötti sövényen a bal kamrában a szívbelhártya alatt vékony csíkalakú vörös vérömle­nyek vannak”. Tehát a balkam­rában vérömlenyek, s ezeket, tehát a halált, a bal bimbó alatt: két szúrás okozta. Harcos Ottó Pályázati felhívás A Hazafias Népfront Or­szágos Tanácsa, a Magyar Történelmi Társulat, a Szak- szervezetek Országos Taná­csa, a KISZ, a Magyar El­lenállók és Antifasiszták Szö­vetsége, a TOT népfronttör­téneti pályázatot hirdet. A pályázat célja, hogy hozzájáruljon a népfrontmoz­galom dokumentumainak összegyűjtéséhez és feldol­gozásához, előmozdítsa a népfront történetének meg­írását. Időben felöleli az 1930-as évektől napjainkig a népfrontmozgalom minden időszakát. Beküldhető kiadatlan vagy a pályázat meghirdetése után megjelent egyéni, vagy kol­lektív monográfia, tanul­mánykötet, tanulmány, visz- szaemlékezés, forrásgyűjte­mény legalább 50, legfel­jebb 400 gépelt oldal terje­delemben. A pályázatot meg­hirdető szervek elősegítik a legszínvonalasabb pálya­művek megjelentetését. A pá­lyaműveket 3 géppel írt pél­dányban 1985. november 1-ig elküldeni a HNF Baranya megyei Bizottsága címére (Pécs, Geisler Eta u. 15.). A pályázat titkos, a műveket jel­igével kell ellátni, a szerző neve, foglalkozása és lakcí­me zárt borítékban melléke­lendő a pályázathoz. Eredményhirdetés: 1986. június. A pályadíjak: tanul­mányok és monográfiák ese­tében két első dij (egyen­ként) 10 000, három második (egyenként) 5000, négy har­madik (egyenként) 3000, visz- szaemlékezések és forrás- gyűjtemények esetében két első díj (egyenként) 5000, három második (egyenként) 3000, négy harmadik (egyen­ként) 2000 forint. Február 24-e védelmében

Next

/
Thumbnails
Contents