Dunántúli Napló, 1984. március (41. évfolyam, 60-90. szám)
1984-03-20 / 79. szám
1984. március 20., kedd Dunántúli napló 3 fi kényszer szárnyakat ad Ötletgazdák a hidasi faipari üzemben Kigazdálkodjáka hárommillió forintos kölségtöbbletet Környezetvédelem a szénbányáknál Komló — Kossuth-aknai meddőhányó Fotó: Läufer László Tisztább a levegő q meddőhányók fölött Öt év alatt öt találmány Hatékony por- és gázleválasztás Uj terület a zajvédelmi kutatás A Mecseki Szénbányák az utóbbi egy évtizedben évente 4—5 millió forintot költ környezetvédelemre. Az összegből meddőhányó-építésre és a felhagyott külfejtési bányaterek rekultivációjára 4 millió forintot fordít, de sok pénzbe kerül a porártalmak elleni védekezés is. Egyik legfontosabb feladat az égő meddőhányók lokalizálása. A védekezési munka 1976-tól igen erőteljes a környezetvédelmi szakosztály kutatóinak irányításával, akik elképzeléseik megvalósításába elsősorban a komlói szénelőkészítő üzem szakembereit vonták be. Ugyanis az előkészítőhöz tartozó budafai meddőhányók a legszigorúbb elővigyázatosság ellenére is időnként kigyulladtak. Legutóbb 1983 decemberében. Most sem a tűz- és saválló habarcsréteg ment tönkre. A hányóépítő géppark meghibásodott, és a megbízott külső vállalat nem megfelelően végezte el a felújítást. Végül is több millió forintos beavatkozásra volt szükség, hogy a meddők égését megszüntessék. A korábbi esztendők eredménye. hogy a meddőhányók elviselhető mértékben bocsátanak ki kéndioxidot és szén- monoxidot. Egy évtizede évente 2000—3000 tonna kéndioxiddal, és kétszer ennyi szénmonoxiddal szennyezték a környezetüket. A meddőhányókat már most úgy alakítják ki, hogy azokból később szenet nyerhessenek vissza. A Buda- fán lévő, több millió tonna meddőt tartalmazó hányó újrahasznosítása majdnem 400 millió forintba kerülne, amit csak közös vállalkozásban lehetne megvalósítani. A környezetvédelmi szakosztály dr. Gyurkó István főmérnök irányításával a legolcsóbb és főleg gyorsan kivitelezhető védekezési megoldásokat keresi. Külső cégekkel lépnek üzleti, termelői kapcsolatba. Ilyen formában sikerült az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal bevonásával a külfejtési üzem porkibocsátását a minimálisra csökkenteni. Megszületett a Pulvfix porkötő szer, amivel a bánya fő szállítóútjait, tárolótereit rendszeresen kezelik. Nemrég a külfejtési üzem esztendőnként egy négyzetkilométerre 600—800 tonna port bocsátott ki, ami 1982-ben 80—120 tonnára csökkent, a megengedhető 150 tonna alá. A találmányt bevezették a komlói Délkő Vállalat üzemeiben, a MÉV-nél, a Dorogi, valamint az Oroszlányi Szénbányáknál, sőt újabban az NSZK-ban kínálják valutáért. Most azt tűzték ki célul, hogy legkevesebb négy év alatt a külszíni robbantások por- és gázártalmait is megszüntetik. A szerteágazó együttműködési kapcsolatai révén a hatfős környezetvédelmi szakosztály alig támaszkodik fejlesztéseiben vállalati tőkére, sőt találmányaiból évente mintegy másfél millió forint értékű hasznot hajt a vállalatnak, mivel a közösség újból és újból vállalkozik. Az elmúlt fél évtized alatt öt szolgálati találmányt dolgoztak ki környezet- védelmi témában, amelyből háromra hazánkban, míg egyre az NSZK-ban is szabadalmat kaptak. A Pécsi Köztisztasági és Útkarbantartó Vállalattal közösen fejlesztették ki a módosított ventúri porleválasztót. A széntüzelésű kazánok újfajta por- és koromleválasztójából néhányat a Mecseki Szénbányák üzemeiben is felszerelnek. Nemrég a Pécsi Tempó Általános Szolgáltató Szövetkezet jelentkezett, hogy a zajvédelmi lemezek, lapok szerszámburkolások sorozatgyártásában, amelyeket a környezetvédelmi szakosztály kísérletezett ki, szívesen részt vesz. A hangszigetelő újdonság nehezen ég, az alacsony rezgésszámú zajokat is kiiktatja, ennyiben egyedi különlegesség külföldi viszonylatban is. Az akusztikai eredményeket kedvezően értékelte a Szilikátipari Központi Kutató, az Autóipari Kutató, valamint a Közlekedéstudományi Intézet, A Pécsi Bőrgyár adja az alapanyagot, az eddig elégetett csiszolt bőrport, míg a pécsi Tempó az évenkénti 100 000 négyzetméter zajcsillapító anyag előállítását ígérte. A közös akció még idén kezdetét veszi. A külföldi szabadalmi bejelentések most folynak 15 országban, köztük az USA-ban, Japánban, a Szovjetunióban. A környezetvédelem egyéb területén is sok feladat vár a vállalatra. Ilyen a külfejtési üzem felhagyott részeinek a rekultivációja Gyükés I. és Gyü- kés ll-ben. Előbbre kell lépni a porvédelemben is, így nagyobb teljesítményű keverő berendezésekre, locsolóautókra van szükség. Megnyugtató, hogy a veszélyes hulladékok közül az olajos iszapot megkötötték és a külfejtésben útépítésre használják fel. Széchenyi. és István-aknán pedig a kommunális szennyvizeket biológiai csepegtetőkön eresztik át, sőt e két helyen fertőtlenítő medencét építenek. A Mecseki Szénbányák az összes magyar bányavállalatot megelőzve épp egy évtizede figyelt fel a környezetvédelem fontosságára. Napjainkban a por- és gázmérésben a hazai bányák levegőtisztaság-védelmi báziskutató helyének számít. Az Erőmű Tröszt is felkéri légszennyezési kérdések tisztázására. A Mecseki Szénbányák már nemigen fizet magas ösz- szegű bírságot. Légszennyezésért csak 70 000 forintra büntetik évente, ehhez hasonló nagyságú a zöldkárért kiszabott büntetés. Hat évvel ezelőtt még csaknem egymillió forint volt a zöldkár értéke. Csuti J. — Most sem emelik a tér- mékeik árát? — Nem. Amíg ki tudjuk gazdálkodni az alapanyagár-eme- léseket. A párbeszéd Hidason, az UNIVERZUM Szövetkezeti Közös Vállalat faipari üzemében zajlott le. Kasza Gyula üzemvezető, Gúnya Ferenc üzemvezető-helyettes és Bauer László gazdasági tanácsadó sorolják, hogy idén eddig a farostlemez és a pozdorjalemez ára lett több, mindkettőből jelentős mennyiséget használnak fel. E két termék idén már kétmilliós többletköltséget jelent, ehhez jön a megemelt közteher újabb plusz egymilliója. — Eddig hárommillióval növekedett az idei költségszintünk. Ez a tavalyi nyereségünk majd egyharmadát teszi ki. Idén mégis tizenegy milliós nyereséggel számolunk — közli az üzemvezető. — Hogyan érik el? — Vagy az árbevételt növeljük, vagy csökkentjük a költségszintet. — Önök a költségszintcsök- kentést tartják járható útnak? — Igen, ameddig csak lehetséges. * A belső tartalékok feltárásáról hallani unos-untalan. Divatba jött ez a fogalom. Hidason kezdettől fogva tartalma is van e kifejezésnek. Kénytelenek vagyunk használni az eszünket, s olyan gépeket, berendezéseket készíteni magunknak, amire szükségünk van és amire eleve nem lenne pénzünk — ezt Kasza Gyula fogalmazza meg. Jól emlékszik, hogy tizenkét éve, amikor átvette az üzem vezetését, mit talált itt. — Ez a telep valamikor a bányáé volt, aztán a Göngyölegellátó Vállalat gyümölcsrekeszeket és parkettát gyártott. Szalagfűrész, körfűrész, vastagoló és marógép — ennyi volt az összes gépünk azokkal indult a termelés. Felületkezelt lemezekből készítettünk akkor is bútorokat, 72-ben már tízmillió forint értékben. — Tavaly mennyi volt a termelésük? — Meghaladtuk a százmilliót. A beruházási, fejlesztési lehetőségünk szinte nulla volt az utóbbi évtizedben, hivatalosan gépet, berendezést csak az elmúlt évben állítottunk be újat, akkor 7 millió értékben. Nagyon kellett mór, a mennyiség és a minőség nálunk egyaránt létkérdés. Korábban is volt némi beruházási lehetőségük: nyolc éve új szociális létesítményt kaptak, hat éve új üzemcsarnokot. Az elmúlt évben a gépi beruházás mellé építőipari beruházásra is áldozhatlak ötmilliót. Közben minden évben meg- toldották a termelési értéküket. A Mecsek konyhagarnitúra — az összes termelésük háromnegyedét teszi ki — a kezdetben 6, ma már 12 darabos. — Minden termékünk saját fejlesztés, tervezés eredményeként született — mondja Gúnya Ferenc. — Megálmodtuk a terméket és elkészítettük hozzá a még hiányzó gépet, berendezést, hogy gyártani tudjuk. Hárman sorolják, mit is készítettek maguknak a hidasiak: enyvezőhenger és enyvkeverő gép. Aztán a parkettakurtítóból kialakított — az csak az egésznek a vázát jelentette — méretre vágó gép. Az élfóliázó gép mór tíz éve dolgozik —tizenöt ezer forintból hozták ki — a most vásárolt új berendezés mellett meghagyják kiegészítőnek. Sok szerszámot használnak, így élezőgépeket, gyalugépkés élezőt, a szalagfűrészhez foghajtogatót is gyártottak. Az ajtópántfúró-géppel is könnyebbé, szaporábbá tették a munkát. Kezdetben úgy vettük a bútorok összeállításához szükséges köldökcsapokat . . . Hét éve _ amióta üzemel a köldökcsap-húzó és -darabológépünk —, nemcsak saját igényre készítjük, évente 10—12 millió darabot el is adunk más cégnek. Ezzel is olcsóbbá tettük a termelést — összegez az üzemvezető. A — Évek óta első, második helyezettek vagyunk a SZÖ- VOSZ és a KPVDSZ országos újítási versenymozgalmában. Elvünk: ha egy ötlet életképes, azt mielőbb fogadjuk el, vezessük be, alkalmazzuk és fizessük ki az újítónak — mondja Bauer László. — Elvüket mennyiben valósítják meg? — Éves szinten átlagban 30—40 újítást könyvelhetünk el, 1981-től napjainkig az elfogadott 90 újítás 1,5 milliós megtakarítást jelentett, kiötlői, meg- tervezői több mint 110 ezer forintot kaptak. Kis üzem vagyunk, jó nálunk a csapatszellem. Létérdekünk, hogy amire nincs pénz, azt saját ötlet alapján mi magunk készítsük el ha szükségünk van rá. A kényszer nagy úr, de szárnyakat is képes adni. — Ez így igaz. Az élet kényszerítette a hidasiakat, hogy favágóbrigádot hozzanak létre, ha továbbra is jó pénzért akarnak tőkés piacra szállítani nyírfa alapanyagú madárvédelmi eszközöket. A somogyi erdőkből csakis úgy jutnak hozzá a nyírfához, ha azt maguknak termelik ki. Alapanyag-raktározási helyzetük egyre kínosabb volt, a rekonstrukciós keretből új raktárak építésére sehogy se maradt pénzük. Most három hatalmas vázszerkezetre feszített, alumínium trapézlemez borítású zárt raktáruk van a hőre nem érzékeny alapanyagok tárolására. A három új alumi- niumcsarnok egyenként 300— 300 négyzetméter alapterületű, így saját kivitelezésben megúszták négyzetméterét 800 forintból. Tavaly még örökös gondot okozott az üzemben keletkezett töméntelen fűrészpor és faforgács, drága fuvarral hordták ki a fölösleget a szeméttelepre, ugyanakkor olajkazánnal és széntüzeléssel biztosították a hőt és a meleg vizet. Most az olajkazán elé maguk készítette kazánelőtétben elég a fahulladék, a fűrészporforgács brikett — a brikettáló a tavalyi rekonstrukció során került az üzembe —, így nincs szükség már egyetlen gramm olajra, se szénre sőt, a brikettből még el is adhatják a fölösleget. * Az ötletekből nem fogynak ki. Eddigi ötletgazdagságuk eredménye, hogy szinte a nulláról jutottak el arra a szintre, hogy a Tisza Bútorgyár után ma ők gyártják a legtöbb konyhabútort. A Mecsek garnitúra hírnevet szerzett a hidasiaknak. Ez évtől sóját fejlesztésük alapján már tömör tölgyfaajtós Mecsek konyhabútort és ifjúsági bútornak, kislakásba is egyaránt jól kihasználható Hidas polcrendszert is gyártanak. Bíznak magukban, mint eddig. Ezért nem tartják behoz- hatatlannak a hárommilliós hátrányt. Irta, fényképezte: Murányi László 1988-tól: 2l8 szoba, 5© férőhely Szálloda épül Pécsváradon Három évvel ezelőtt döntött arról a megyei tanács, hogy a pécsváradi vár komplex felújítása keretében az öreg falak között szálloda is épüljön. A tervek szerint 1988-ban már vendégeket fogad az új idegenforgalmi létesítmény. A feljegyzések szerint I. István király hozott itt létre egykor bencés apátságot, s a román kori erődtemplomnak máig is látható az altemploma. A XIV. században fényes palota épült a tatárdúlta templom romjain, amelyet néhány évtized múltán várfalakkal vettek körül. Mindezek viszonylagos épségben ránk maradtak. Ekkor épült feltehetően az az ágyutorony is, amelyben az elmúlt évtizedek során turistaszálló üzemelt egy ideig. A pécsváradi várat a fel- szabadulás után jónéhány évig a Mecseki Erdőgazdaság birtokolta. A romok feltárása csak az ötvenes évek végén kezdődött meg, ám a változatlanul pusztuló műemlék tervszerű felújítására jóval később, 1976 után kerülhetett sor, amikor a vára Baranya megyei Idegenforgalmi Hivatal kezelésébe került. Akkor fogtak hozzá az Országos Műemléki Felügyelőség szakemberei az omladozó falak megerősítéséhez. A rekonstrukció csöndesen folyik a magas falak mögött. Lassan kezd kibontakozni a várbelső végleges képe. A palota épületében már kialakították az új kőtárat, s a tervben szereplő három nagy előadótermet. Már javában épülnek a régi. kőtár alapjain az új szálloda falai is. A leendő motel huszonnyolc, kétágyas szobát foglal majd magába, amelyek mindegyikéhez külön fürdőszobát építenek. Az ágyutorony mellett lesz a bejárat, a recepció, az étterem, a büfé és más közösségi helyiségek, maga az ágyutorony pedig részben lépcsőház, funkcióját tölti majd be. Az alagsorban kapnak helyet a kiszolgáló létesítmények. A tervek szerint csak melegítő- konyha lesz a szállodában, ezért legfeljebb két- vagy háromcsillagos minősítésű lehet majd. A leendő szálloda boltíves ablakaival, zömök falaival, a várfalhoz simuló szerény tömbjével a várakozások szerint jól illeszkedik majd környezetéhez. Nem elnyomja, hanem kiegészíti azt, funkciója révén feltárja a műemlék hangulatait. A palotában lévő három nagy tárgyalóterem pedig lehetővé teszi, hogy az új szálloda ne csak turisták fogadására legyen alkalmas, hanem konferenciáknak, szakmai továbbképzéseknek, egyéb rendezvényeknek is ideális színhelyéül szolgáljon. A rekonstrukciós tervek között szerepel, hogy a romkert melletti kolostor egykori ke- rengőit helyenként újraépítik, amely szintén jelentősen hozzájárul az egykori várbelső architektúrájának érzékeltetéséhez. Tovább folyik a vár többi fala, a palota, az altemplom, a kőtár felújítása is. Az egykori kovácsműhely helyén máris készen áll az a helyiség, amely souvenirek árusítására szolgál majd. B. Zs.
