Dunántúli Napló, 1984. március (41. évfolyam, 60-90. szám)

1984-03-18 / 77. szám

r i magazin ^ Vasárnapi magazin Vasárnapi magazin ____ r v J ovák Vilmos Aba-Novák Vilmos: Önarckép gyűjteményes kiállítása, azóta ismét elis­mert értéke a huszadik századi magyar festészetnek. Életéről, művészetéről Supka Magdolna írt alapos, részletes monográ­fiát. Aba-Novák Vilmos kilencvenedik szü­letésnapján érdemes fellapozni, hogy akik nem ismerik, megismerjék, akik pedig már ismerik, fölfrissítsék emlékezetüket. T. M. nyelvünk t pólusa taszító. szeren mutatta be. gad, annak csak egy célja lehet. zaszkodik. iszáró szerkezet. vonalasnak is kockáztatnia kell. ízt szélnek eresztik, hogy minden a lelkén szárad. i; — magadra vess. Kerekes László A csicsörke Gyerekek Fogarasi Vera: Ketten kergetőznek... Fürgén Ha futsz Messzi jutsz Az se baj, ha elém jutsz Ityeri Pityeri Lakkos tál Beérnél, ha nagy volnál (Üzbég népmese) Egyszer a tyúkok elmentek a medvéhez, hogy panaszt te­gyenek a rókára. — Hatalmas medve! — kezdte a szószólójuk. — Csi­nálj valamit, mert a róka nem hagy bennünket nyugton. Min­den éjjel elrabol közülünk egyet. Hiába kiabálunk, nem fél az semmitől! — A vörösbundás betyárja! — dörmögte a medve. — Majd én megmutatom neki! Magához hívatta a rókát. A sunyi ravaszdi farkcsóválva somfordáit oda a medvéhez. — Óh, nagyságos fejedel­münk — kezdte a mézesmázos beszédet — hoztam neked egy puha párnácskát, hogy ne tör­je az oldaladat a kő, ha lefek­szel. Az éjjel nem aludtam, minden tyúkot megkopasztot- tam, párnát csináltam a tol­lúkból. Fogadd el tőlem ezt az ajándékot! A róka a medve alá tette a párnát. — Ezeknek az ostoba jószá­goknak meg — biccentett a róka a tyúkok felé — nem fér a fejükbe, hogy én mindig csak rólad gondoskodom! A medve kényelmesen elhe­lyezkedett a párnán, és a tyú­kokhoz fordult: — Takarodjatok innen, de gyorsan! — kiáltotta. — És többé ne jöjjetek hozzám ilyen ostoba panasszal! Mit volt mit tenni, a tyúkok­nak — sarkon fordultak, s el­mentek. Akkor éjjel újabb két tyúkot vitt el a róka. A megrémült jószágok most a farkashoz for­dultak panaszukkal. — Ments meg bennünket et­től a rabló rókától! — kérlel­ték. Néha március végén, de többnyire csak áprilistól hang­zik fel az a gördülékeny, folya­matos madárének, ami az em­bert néha a kenetlen kocsike­rék csikorgására emlékezteti. A csicsörke a legkisebb hazai pintyféle, márciusban érkezik vissza dél-európai szálláshelyé­ről és a hímek rövidesen éne­kelni kezdenek. Villanyvezeté­ken, kinyúló száraz faágon, tv- antennán ülnek, de néha a le­vegőbe is emelkednek és éne­küket csapongó, a denevérek­re emlékeztető repülés közben folytatják. Ezzel igyekeznek a néhány nappal később érkező tojók közül egyet a közeibe csalogatni. A csicsörke nem idegenkedik az emberi környezettől, sőt el­A farkas kiadta a parancsot, hogy azonnal küldjék elébe a róká.t. — Rettenhetetlen farkas! —- szólt hízelegve a róka, miköz­ben a farkát csóválta — hoz­tam neked egy tyúktollpárnát, hogy könnyebb legyen az ál­mod ! És a párnát letette a farkas mellé. — Ezek a tyúkok nem bírják felfogni, hogy én éjjel-nappal csak veled törődöm, összebe­szélnek rólam minden badar­ságot ... — mondta. A farkas a párnára dőlt, s villámló szemmel nézte a tyú­kokat. — Tűnjetek a szemem elől! — kiáltott rájuk. — A róka helyesen cselekedett! A tyúkok ijedten szétszalad­tak, ki merre látott. Azon az éjszakán három tyúkot bevacsorázott a róka. A szerencsétlen szárnyasok most a kutyát keresték fel pana­szukkal. A kutya rögtön hívat­ta a rókát. Jött a róka, s kezd­te a hízelgő beszédet: — Olyan sokat gondoltam rád mostanában . . . készítettem egy kis ajándékot . . . egy pu­ha tyúktoll párnát.. . — Feleslegesen fáradtál — morogta a kutya — én jól al­szom a szalmán is .. . Hanem a tyúktollnak megkapod- az árát! A kutya hármat vakkantott, mire előjöttek a társai. Körül­fogták a rókát, s alaposan megtépázták a bundáját. A su­nyi ravaszdinak csak üggyel- bajjal sikerült megmenteni az életét. Kovács Sándor fordítása sősorban d falusi és városi ker­tek, alföldi tanyák lakója. Fész­két is alacsonyan, 2—5 méter magasan építi fenyőfák, vad- gesztenye- vagy gyümölcsfák ágai közé. A kertekben élő pá­rok gyakran annyira megszelí­dülnek, hogy nyugodtan keres­gélik a gyommagvakat az ott dolgozó emberek közelében. A tojó ott keresi azokat a növé­nyi szálakat és finom gyökér­darabkákat is, amelyekből a fészket építi. A párok évente általában kétszer költenek. Csak a tojó kotlik, közben párja látja el táplálékkal. A többnyire 4, né­ha 5 tojásból 13 nap múlva kelnek ki a kezdetben vak és csupasz fiókák. Az első napok­ban a tojó melengeti őket, ké­sőbb mind a két szülő hordja a táplálékot, és a begyükben összegyűjtött, puhított gyom­magvakkal etetik a kicsinyeket. A fiókák gyorsan nőnek és két­hetes korukban elhagyják ott­honukat. A kirepülés után a csicsörkefészket arról is felis­merhetjük, hogy a fiókák ürü­léke vastagon a peremre ra­kódott. Ezt ugyanis, sok más énekesmadárral ellentétben, a csicsörke párok nem szállítják el a fészektől. Néhány ötletet kínálunk, ho­gyan varázsolhattok lakásotok­ba tavaszt. A „BECSAPOTT” AGAK A kertes házban lakók köny- nyebb helyzetben vannak. A kertből aranyeső, orgona, ba­barózsa, cseresznye-, meggy­fa, mandulafa ágát vágjátok le s tegyétek vázába. Alájuk annyi vizet öntsetek, hogy az ágakat negyedig ellepje. Kis konyhasót — mint tápanyagot — is szórhattok a vízbe. Pár nap múlva duzzadnak a rü­gyek, később kifakadnak. Cso­dálatos a sárga, fehér, rózsa­szín ágak közt bontakozó zöld orgona, amely csak levelet hoz, de ezzel harmonikusan kiegé­szíti a csokrot, a mandula ró­zsaszín, a gyümölcsfák fehér, s az aranyeső sárga virágait. A virágok nem lesznek olyan életerősek, mint májusban a kertben, de virágok. Akiknek nincs módjuk kertes házból ágakat kérni, azok ki­rándulhatnak erdőbe, ligetbe, s onnan szerezzenek. Nekik csak zöld viruló levélkék lesz­nek ágaikon, de azok is a ta­vasz közeledtét hirdetik. Sose feledjétek sem a kert­ben, sem az erdőben nem sza­bad a fákat rongálni, tördelni, A csicsörkék ősszel, szeptem­ber második felében, október­ben vonulnak. Ilyenkor kiscsa­patokba verődnek, és főleg a gazosok környékén láthatók. A felrepülő madarakat legköny- nyebben világító sárga hátuk­ról ismerhetjük fel. A nyárvé­gi és az őszi időszakban na­gyon gyakran felbukkannak a gyümölcsösökben és a kertek­ben is. Novemberre a vonulás befejeződik, de minden évben akadnak óttelelő csicsörkék is. Schmidt Egon mert az egyenlő a pusztulásuk­kal! Csak a kis oldalhajtásokat vágjátok le! TAVASZI IKEBANA A kihajtatott ágak nemcsak a vázában mutatósak. Szép, Ike­bana is készíthető belőlük. A kerámiaboltokban pár forint­ért kaphatók a búbos hátú lu- kacsos, tálakba, vázákba te­hető virágtartó betétek. Vagy olyan virágvázák, melyek al­ján kis acéltüskékre szúrható a virág. A lukacsos virágbetétet te­gyétek kerámiatálra, vagy tá­nyérra. Az ágakat különböző hosszúságúra vágjátok le. Vé­kony acélhuzal egyik végére erősítsetek színes szalagból (a színharmóniára vigyázzatok) dupla masnit, egy másikra gyertyát, vagy ezüst-arany fes­tékkel befestett kis tobozt. Már csak az elhelyezés a gond. Az ágak végét rézsútoson vágjátok le s szúrjátok be a virágtartó betétbe. Oldalra helyezzétek a huzalra erősített masnit, tobozt, gyertyát, kis vizet öntsetek a tálba, hogy az ágak vége be­leérjen! Vigyázzatok, sok ágat ne szúrjatok be, ne legyen zsú­folt a kompozíció! Az asztalra helyezett ikeba- na hangulatossá varázsolja a szobát, s öröm a családnak. A hízelgő róka Tavasz a szobában Keresztrejtvény Világjáró magyarok A rejtvény sorai között hét ma­gyar utazó és felfedező neve található. VÍZSZINTES: 1. Kalandos ma­gyar világjáró, Madagaszkár (Malgas) kormányzója és első gyarmatosítója (1741-1786). 14. Virgonc. 15. Súlyarány röviden. 16. Kávékeverék. 17. Község Harkányfürdő és Sellye között. 18. Dajka. 20. ...press, román hírügynökség. 21. Rögdarab! 22. Varázslatos erejűnek tartott tárgy. 24. Időegység. 25. A Sa- turnus egyik holdja. 27. Tejter­mék. 28. Nátha vége! 30. A Toldi írójának névjele. 32. . . . hat következik. 34. A Pro­taktinium vegyjele. 36. Régi já­ték fa-pöcökkel és ütővel (név­elővel). 38. Belső-Ázsia világ­hírű kutatója, a sivatagi rom­városok első felfedezője (Aurél, 1862-1943). 40. Erőszakkal du­gig nyomkod. 43. Német kettős magánhangzó. 44. Természet- búvár, Új-Guinea állat- és nö­vényvilágának első tudományos feldolgozója és ismertetője (1856—1931). 46. Igevégződés. 47. Nőies. 48. Hires utazó és hegymászó, a Kaukázus világ­hírű kutatója (Mór, 1851—1917). 50. ... -java. 52. Római 501 - es. 54. ünnepi dísz. 55. Az oz­mium vegyjele. 56. Bizony, a ré­gi magyarok nyelvén. 58. Folyó Törökország európai részében. 59. Zsíroz. 60. Egyes vegyianya­gokra mondható. 62. Gúny. 65. Utód egynemű betűi. 66. Adu- wa etióp város régebbi (olasz) neve. 63. ... iacta est (a koc­ka el van vetve). 69. Forgat. 71. Sódar. 73. A laurencium vegyjele. 74. Nem ismeré el. 75. 1878—1880 között Hátsó-lndia eddig ismeretlen hegyláncait fedezte fel (1849-1920). FÜGGŐLEGES: 1. A szobá­ba. 2. Tűzbe dobta. 3. Negatív válasz. 4. Francia férfinév (. . . Montand). 5. Ös, sürgöny­nyelven. 6. Vietnami gépkocsik jelzése. 7. Csipkés fodordísz a nyakkiváqásban. 8. Szentendre hegye. 9. Időmeghatározás. 10. Csonthéjas gyümölcs tájszava. 11. Énekesmadár. 12. Nyelvtani fogalom. 13. Idegen női név. 17. Világhírű magyar nyelvész és utazó, Tibet első kutatóinak egyike (1784-1842). 18. Testőr, régebbi elnevezése. 19. Ének­hang. 22. Mértani test. 23. Tört­számnév. névelővel. 26. Francia területmérték (egy hektár szá­zadrésze). 29. Gazdagság, jólét (névelővel). 31. Kalandos életű magyar világutazó (1730-1783). 33. Kossuth-díjas filmoperatőr, utónevének kezdőbetűjével (1902-1958). 35. Történelmi táj az Északi-tenger mellékén. 37. Lám. 39. Egy Dél-franciaorszá­gi város lakója. 41. Elit rész! 42. Rosszallás. 45. Sir. 46. Mű­vészi alkotásra serkentő gondo­lat, vagy ötlet jelzője lehet. 47. Sei-...; tudományos, fantaszti­kus regény. 49. Község Vas me­gyében. 51. Operettszínésznő (Andrea). 53. „ . . . regénye” (Gárdonyi). 57. Mátka. 58. Ér­tékes prém, névelővel. 61. Me­net, forduló. 63. Szabó szer­szám. 64. Megszólítás. 67. El­avult űrmérték. 69. Kalória rö­vidítése. 70. Tejtermék. 72. Az argon vegyjele. 74. Kettős be­tű. E. B. Beküldendő: a hét magyar világutazó neve legkésőbb már­cius 26-án (hétfő) déli 12 óráig beérkezőleg LEVELEZŐLAPON. 7601 Pf.: 134, Dunántúli Napló Szerkesztősége, Pécs, Hunyadi út 11. címre. Rádió mellett... „fl” módszer Először nem jöttem rá, mi olyan ismerős ebben az egész ügyben, mi az, ami valamit föl­idéz bennem, valahol mélyen az emlékek tárházában? A tör­ténet annyi, hogy egyik főváro­si idegenforgalmi intézmény (mert több van) összerúgta a port a szállásadók egyikével, bizonyos Kozmánéval. Hogy min vesztek össze, az a rádió­riportból nem derült ki (nem ártott volna erről is tudomást szerezni, de hát azt hiszem a riporter is magát a módszert állította pellengérre. Az történt, hogy o hivatal „fölmondott" a szállásadónőnek, és ezt minő­síthetjük „kettőjük ügyének", elvégre nem esküdtek hűséget egymásnak. Lehet, hogy Koz- máné valami szabálytalansá­got követett el, amikor a hiva­tal által kiközvetített vendéget fogadta és szállást adott neki. Ám az idegenforgalmi intéz­mény ezzel nem elégedett meg, hanem körlevelet intézett a többi pesti idegenforgalmi iro­dához, miszerint . ha önök­nél jelentkezne szerződéskötés­re (mármint Kozmáné), úgy szerződést ne kössenek vele..." Hát ezt jól elintézték. Utána­nyúltak, még ütöttek rajta egyet, hadd tudja meg, hogy mivelünk nem lehet csak úgy játszadozni. A riporter beszélt a körlevél kibocsátójával, a hivatal vezetőnőjével, aki — az eljárást — még most is helyén­valónak tartotta. Sőt, sietett ki­jelenteni, hogy ő, amikor párt­iskolára járt, azt tanulta, hogy . . . Vagyis ténykedését pártiskolai tanulmányaival „hi­telesítette”. Egy másik idegen- forgalmi intézmény viszont — a körlevél ellenére — szerző­dést kötött a szállásadónővel. Ez már sejtetni engedte azt, hogy itt valami égbekiáltó sza­bálytalanságról szó sem lehet, legföljebb nézeteltérésről, ám emiatt nem lehet egy embert kiátkozni a szakmából. Ők bi­zony Kozmánéhoz irányítják a szállást keresőket. És most „beugrott" az isme­rős motívum. Szóval régen ... jó régen — (tetszik tudni mikor, ugye?) a módszer szinte polgárjogot nyert. Úgy hívták, hogy fú­rás. Ha még egyszer annyit élnék, mint- eddig, akkor sem tudnám összeszámolni, hány és hány esetről tudok, amikor X.-et — elbocsátása, kirúgása, karóba húzása után is — úgy megfúrták, hogy még a város-1 ból (faluból) is elmenekült aj szerencsétlen az ország túlsói végébe. És megkeresték. Tele­fonon, levélben, vagy „jóaka­rók" bemondása alapján. Az­tán utánaküldték — nem neki persze, hanem fölöttes szervé­nek — a jellemzést. Eb­ben aztán mindent megírtak — természetesen politikai érdekre hivatkozva, vagyis jó demagóg módon — hogy X. miért nem érdemli meg még azt sem, hogy velünk egy levegőt szívjon. Mert „ . . . Beleesett az ellenség uszályába . . . Mert nagynénje táncosnő volt Sanghájban. . . . Mert a második unokatest­vérének hetedik gyermekét megkeresztelték, és ő részt vett a ceremónián. . . . Mert nem vo­nult fel május elsején. . . . Mert fölvonult május elsején, de ha­zalopakodott, miután elfogyasz­totta az állami virslit és a sört... s ezzel kihúzza magát a kollektívából. . . . Mert festi a száját és a körmét. . . . Mert kutyáját, a kispolgári csöke- vényt este lopva sétáltatja. . . . Mert nem tapsolt, csak bá­mult a nagygyűlésen. . . . Mert a Szabad Népbe csomagolta a zsíros kenyerét a vállalati kiránduláson . . ." Ne higgyék, hogy ezek túlzá­sok. Történtek ennél cifrább dolgok is, legalábbis ami a kö­vetkezményeket illeti. A követ­kezmények — sajnos túl sok­szor—■ tragikumba is torkoll­tak. A „módszer" idejét múlta rossz emlék. Végérvényesen be­lephetné a por. Rab Ferenc

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents