Dunántúli Napló, 1984. március (41. évfolyam, 60-90. szám)
1984-03-02 / 61. szám
6 Dunántúlt TIctpIo 1984. március 2., péntek Közgazdasági élet fi Versenyképességünkről Salgótarjánban Nincs teljesítménykényszer iparunkban Beszámoló az ifiú közgazdászok országos találkozéjárál Az ifjú közgazdászok évről évre összegyűlnek Salgótarjánban, hogy meghallgassák a szakma elismert kiválóságait és az országos hatáskörű szervek vezetőit gazdaságunk időszerű gondjairól és feladatairól. Az idén Baranyát a Magyar Közgazdasági Társaság megyei szervezete képviseletében tizenhat fiatal közgazdász képviselte. A küldöttség szorgalmasan, jó közösséget alkotva vett részt a konferencia munkájában. A korábbi találkozókhoz viszonyítva a mostani kérdésfelvetéseiben, kritikai szemléletében lényegesen konkrétabb volt, és azokat a lehetőségeket kutatta, amelyeket kihasználva a gazdaság jelenlegi potenciálja mellett is sikereket érhetünk el versenyképességünk fokozásában. Veress József Árszabályozás, tőkeáramlás Dr. Csikós-Nagy Béla, az Országos Anyag- és Árhivatal elnöke a gazdaságirányítási rendszer továbbfejlesztésének a versenyképesség javítására ható következményeit tekintette át egyebek mellett. Nem meglepő, hogy első helyen az árrendszerrel, illetve egyáltalán a szabályozással kapcsolatos kérdésekkel foglalkozott. Egyetértését fejezte ki azzal az egyáltalán nem új gondolattal, hogy a nemzetközi alkalmazkodás javításához egyensúlyi árfolyam alkalmazására lesz szükség, az árfolyamnak egyre inkább határárfolyammá kell válnia. Mindehhez azonban igen jelentős változtatások szükségesek az export-import szabályozósban. Az exportszabályozás gerincét az adóvisszatéritésnek, az importszabályozósét a vámrendszernek kell alkotnia, de ehhez lényegesen át kellene alakítani mind az adózási, mind pedig az árrendszert, mert a mai viszonyok között a fenti, lényegében világpiaci alapú normatív szabályozás megvalósításának lehetősége alig elképzelhető. A jelenleg érvényes ipari árszabályozás kapcsán az előadó — élesen visszautasítva Juhász Adóm egynémely megállapításait — azt hangsúlyozta, hogy egy újabb lépés történt a piaci árrendszer felé való haladás — kétségkívül igen lassú — folyamatában. Ismét arra utalt, szükséges az adózási és kalkulációs rendszer átalakítása, hogy a vállalatok — ebből a szempontból — alkalmassá váljanak valóban önálló piacpolitika, piaci árpolitika megvalósítására. Minderre egyébként azért is szükség van nézete szerint, mert az eddigiekben az exportfejlesztés a kívánatosnál nagyobb mértékben terhelte az élelmiszergazdaságot. Nagy szükség lenne arra, hogy az ipar is megfelelő részt vállaljon az exportfejlesztés feladataiból. Erre azonban — mondja Csikós-Nagy Béla — legkorábban az évtized vége felé számíthatunk. Az egyéb szabályozóeszközökkel kapcsolatban külön foglalkozott a bérnek, mint termelési költségnek a szerepével, megállapítva, hogy amennyiben sikerül az ésszerűség irányába módosítani a mai bérszabályozást, akkor e téren lelhetjük fel a legnagyobb növekedési tartalékokat. A tőkeellátásról szólva az előadó a legnagyobb hangsúlyt a tőkeimport jellegének megváltoztatására helyezte. Megfogalmazása szerint a jövőben a finánctőke importja helyett a működő tőke behozatala válik szükségessé. Ehhez azonban egy sor szabályozásbeli változtatás szükséges, valamint múlhatatlan a tőkepiac valamiféle formáinak megszervezése is. Az intézményi rendszerrel kapcsolatban főként három dologról ejtett szót. Fontosnak mondta a marketingszemléletű vállalati szervezeti rendszer kialakítását. Az előadás ————— » — alapján ezen főként azt kell érteni, hogy a vállalati szervezeti rendszer alakítása vállalati hatáskörben történjék, meg kell szüntetni a központi átszervezéseket. Hosszan — de leegyszerűsítve — foglalkozott e sorok írója szerint némileg a külpiaci szervezet kérdéseivel. Álláspontja szerint a külgazdasági jelenlét lehet diplomáciai, és akkor az állam diplomáciai testületének kell vele foglalkoznia, valamint üzleti, akkor pedig a vállalati képviseleteknek. Ez utóbbiak fejlesztését múlhatatlan feladatnak nevezte. Végül: a bankrendszer átalakítása kívánatos, elsősorban azért, hogy a bankok nagyobb aktivitással támogassák az üzleti életet, magyarán: a vállalatok mindennapos működése normális hitelezési viszonyok között valósulhasson meg. Elodázhatatlannak nevezte az előadó a külföldi tevékenység jobb finanszírozásának megoldását, hiszen valóban alig érthető, hogy valamely piacon jelenlétüket miért nem lehet ottani pénzből finanszírozni, miért hazai tőkét kell erre a célra igénybe venni. Azt hiszem, teljesen egyetérthetünk Csikós-Nagy Béla záró gondolatával, mely szerint minden területen olyan természetű változásoknak kell végbemenniük, hogy „ne lehessen senkinek sikerérzete, aki nem ért el sikereket". Dr. Fojtik János A vállalatok rugalmasságán, piacérzékenységén múlik mező- gazdaságunk további exportképessége Papócsi László mezőgazda sági és élelmezésügyi miniszterhelyettes: „A magyar agrár- gazdaság teljesítőképessége és külföldi produkciói, különös tekintettel 1983—85-re" címmel tartott előadást. Kedvező természeti, ökológiai feltételeink, technikai, szervezési és emberi adottságaink kihasználásával a magyar élelmiszertermelés nemzetközi mércével mérve is jelentős eredményeket ért el — hangsúlyozta az előadó. Az egy főre jutó mezőgazdasági termelés területén Dánia után a világranglista-2. helyét, az 1 lakosra jutó qabonater- melés adatait tekintve a 3. helyet foglaljuk el. 1970-hez viszonyítva 10 év alatt a sertés- ágazatban 70 százalékkal, a baromfiágazatban 65 százalékkal, a gabonatermelésben 8 millió tonnáról 14 millió tonnára nőtt a termelés. Fizetőképességünk megtartó, sa érdekében az élelmiszergazdaságnak az elmúlt időszakhoz hasonlóan, a közeljövőben is feszített exportfeladatokat kell teljesítenie. Élelmiszerexportunk az ország dollárbevételeiből 1982-ben 37 százalékkal részesedett, az egy főre jutó összes élelmiszerexportunkkal a világranglista 5. helyén állunk. Az elért eredmények a külpiacon is növekvő agrárolló mellett jöttek létre. Míg 1975- ben egy tonna kukoricáért három tonna műtrágyát kaptunk, addig 1982-ben egy tonna kukoricáért 250 kilogrammot vásárolhattunk. A kukorica ára ezen idő alatt 25 százalékkal nőtt, a traktorok ára viszont megháromszorozódott. Árveszteségeinkben jelentős szerepet játszik a fejlett mező- gazdaságot körülvevő, közepes színvonalú élelmiszeripar, így a közel egymilliárd dolláros aktívumot többlet árualap termelésével és értékesítésével értük el. A fizetési egyensúly megtartásának kényszere egyelőre háttérbe szorítja a devizakitermelés hatékonyságának kérdését. Jelenleg a világ több mint 100 országába exportálunk élelmiszert. Minden piacon éle sedik a verseny, a fizetőképes piacokon túlkínálat van, egyes termékekből árudömping. További exportképességünk nagyrészt a vállalatok rugalmassá- aán, piacérzékenységén múlik. Ehhez a feltételeket meg kell teremteni. Javítani kell a külkereskedelmi tevékenységet. Mind az exportban, mind belföldön túl hosszú az út a termelőtől a piacig (pl. nyúl esetén 12 szervezet kapcsolódik be az értékesítésbe, a termelő és külpiac közé, ezek számának csökkentésével növelhető lenne a termelők érdekeltsége). Növelni kell a bizalmat a termelő és importőr között (onnan kaDja az árut, ahol megtekintette). Ennek egyik útja — ahol a feltételek megteremthetők —, hogy ki kell alakítani a termelő] exportszervezeteket. A termelés területén a szelektív fejlesztés, a gazdaságosság javítása, a minőség fokozása, a piac pillanatnyi lehetőségeinek kihasználása a legfőbb fel adat. A mezőgazdasági nagyüzemek tekintsék mindenütt saját ágazatuknak a kistermelést. Segítsék elő termelőkapacitásaik bővítését, hiszen az itt termelt termékvolumen közel megegyezik az exportált mennyiséggel. Egyes jól értékesíthető termékek (pl. nyúl, méz, sertés) meghatározó részét adják. A mezőgazdasági nagyüzemek helyezzenek nagyobb súlyt az ipari tevékenység fejlesztésére, elsősorban ott, ahol ez alap- tevékenységükhöz kapcsolódik, és növeli termelési, értékesítés] biztonságukat. A mezőgazdaságban elért eredményekben nagy szerepe volt a fejlett technikának. A hazai ipar későn jött rá, hogy a világszínvonalú magyar mezőgazdaság jó referenciát jelentene számára. Amíg a hazai és a KGST ipar felkészül a megfelelő színvonalú gépgyártásra, célszerű lenne dollárkímélő módszerek, elsősorban bérleti formák alkalmazásával (a bérelt gép bérleti díját a többletbevétel finanszírozná) csökkenteni a hiányt. Dr. Herich György Az Ipari Minisztérium államtitkárától, Juhász Adómtól az ágazat helyzetét több oldalról bemutató előadást hallottunk. Az ipar versenyképességének elemzésekor a cserearányok változásából indult ki. A cserearányok alakulására az 1970-es években két tényező hatott döntően: a nyersanyag- és .energiaárrobbanás, valamint a technológiai árrobbanás. Mindkét hatás 20-20 százalékos cserearány-veszteséget okozott hazánkban. A fejlett ipari országok nagy részének már sikerült az árrobbanást kompenzálnia, az egyensúlyt helyreállítania. Nálunk azonban a cserearányromlás tartós tendeciának bizonyul, amelynek oka elsősorban az árrobbanásra való lassú és erőtlen reagálás. Mindezért már nem a külső hatásokat, hanem kizárólag a saját munkánk gyengeségeit okolhatjuk. Ha ebbe belenyugszunk, nagy a veszélye annak, hogy az iparilag közepesen fejlett országok csoportjából a fejlődő országok közé csúszunk vissza. Az egyensúly elérésében eddig döntően az import korlátozása volt eredményes. Az import további csökkentése azonban már nem járható út A körülményekhez való alkalmazkodás az ipar- és termékszerkezet korszerűsítését, szellemi energiáink kiaknázását igényelné. Felvetődik a kérdés, a vállalatok miért nem reagálnak megfelelően erre a kihívásra? Juhász Ádám szerint a válasz abban rejlik, hogy kis erőfeszítések árán is sikerül szinten maradniuk, nem érvényesül a teljesítménykényszer. A teljesítményre való kényszerítés és ösztönzés a szabályozórendszer feladata lenne. Az előadó megemlítette a szabályozórendszer hiányosságait, a fő problémát az árrendszer funkcionálásában látja. Szerinte az árrendszer nem képes a teljesítményeket objektiven mérni. Ennek következtében a magasabb nyereség mögött nem minden esetben áll valós tejlesítmény. Fontosnak tartja az azonos versenyfeltételek, az egyenlő esélyek kialakítását a vállalatok számára, függetlenül azok nagyságától és ágazati hovatartozásától.-------------------- * . Az ipar versenyképességére ható tényezők közül Juhász Ádám kiemelte még a munkaerővel és az eszközökkel való gazdálkodást. Az iparban a munkaerő évente 2—3 százalékkal csökken, ami önmagában még nem jelentene problémát, ha ezt a termelékenység növekedése előzné meg. Arra sincs semmi biztosíték, hogy a munkaerő a hatékonyabb területek felé áramlik. A teljesítménykényszer hiánya miatt ugyanis nem ritka, hogy a vállalati teljesítményekkel nem arányos a bérkiáramlás. Az eszközök kihasználtsága rendkívüli mértékben romlik, amelynek okát az előadó az előbb említett munkaerő-csökkenésben látja. Szólt még az államtitkár arról, hogy a belföldi piacon nincs megfelelő verseny. Vannak olyan iparágak, ahol egyáltalán nem adottak a versenyfeltételek, másutt megvannak ugyan a feltételek, de mégsem jön létre versenyhelyzet. Nagy Zsuzsa Árfolyampolitikánk 1979—1981-ben 1980 januárjától két, számunkra kedvezőtlen folyamattal kellett szembenéznünk. Egyrészt az infláció felerősödésével, másrészt az export devizaszerkezet puha valuták felé, és az import devizaszerkezet kemény valuták felé való eltolódásával. Tarafás Imre, a Magyar Nemzeti Bank osztályvezetője szerint az infláció felerősödésében lényeges szerepet játszott az, hogy a kompetitiv árképzés összekapcsolta a belföldi inflációt a külföldivel, továbbá, hogy az életszínvonal- politikában célul kitűzött reál- bér-szintentartós — emelkedő, nominális bérek mellett — növekvő fogyasztói árszínvonalat kívánt meg. A fentiekben említett két kedvezőtlen folyamat enyhítése érdekében 1980. január 1-vel 12 százalékkal felértékeltük a forintot az USA dollárhoz képest. Ugyanakkor, mivel az USA költségvetési deficitje magas amerikai kamatlábat eredményezett, (ami nagyon megnövelte a keresletet a dollár iránt), az USA dollár a nyugat-európai valutákhoz képest felértékelődött. Ez viszont szükségszerűen azt eredményezte, hogy a forint a nyugat európai valutákhoz képest mécj inkább felértékelődött. 1981 júliusáig azonban az illetékes pénzügyi szakemberek újabb számításokat is végeztek a forint felértékelődésére vonatkozóan, amely számításokat már egy másik módszerrel végezték el. E módszer lényege tömören az volt, hogy azon legfontosabb országok inflációs rátáit, amelyekbe nem szocialista exportunk irányul, az export részarányokkal súlyozták, s átszámították forintra. E módszerrel pedig az az elgondolkodtató eredmény szü- le'ett, hogy a forintot a valóságban 26 százalékkal jobban felértékeltük, mint az szükséges lett volna. Ennek magyarázata elsősorban abban rejlik, hoay valutánkat a dollár- övezethez kötöttük, míg kereskedelmi kapcsolatban Nyugat- Európával állunk. Az elmondottakból következik továbbá, hogy az amerikai dollár nyugat-európai valutákkal szembeni megerősödését nem követte az amerikai infláció ütemének csökkenése, a nyugat-európai valuták dollárral szembeni gyengülését pedig nem követte a nyugat-eu- rócai infláció ütemének a növekedése. Másképpen fogalmazva : elszakadt eavmástól a valuták ázsióidnak külső és belső megítélése. Véqül összefoglalva a fenti időszakban folytatott árfolyampolitikánk legfontosabb jellem-------------------------------------------------------- * N yugati szemmel Balázs Péter, a Külkereskedelmi Minisztérium brüsszeli kereskedelmi tanácsosa előadásának első részében Magyarország és a Közös iPiac országainak egymás közötti külkereskedelmi tevékenységének ma iis érvényes »— elsősorban hazánk szempontjából — meghatározó jelentőségét elemezte. Az általános közgazdasági szempontok mellett a jelenlegi kapcsolatokban is változatlanul érvényesülő történelmi, gazdaságtörténeti és földrajzi szempontokat hangsúlyozta, melyek hatásával a jövőben is számolnunk kell. Előadásában kitért arra, hogy a hazai ipar utóbbi években tapasztalt mérsékeltebb versenyképessége és a kiegyensúlyozottabb mezőgazdasági eredményeink ellenére a Közös Piac országaival folytatott külkereskedelem keretében jelenleg is 61 százalékkal részesülnék a Magyarország által exportált gépek, feldolgozó és vegyipari termékek az összes exporton belül, míg az élelmi- szeripari termékek részesedése 27 százalék. Az előadó a magyar export fejlesztésének Nyugat-Európára vonatkozó korlátáit elsősorban konj u okturá I is, keresked el empolitikai és teljesítménybeli akadályokban látja. A -gazdasági ' recesszió, mint általános jelenség, lényegileg hordozza magában a magyar export fejlesztésének egyik döntő akadályát. A kereskedelempolitikai akadályok köziül ipari és agrártermékeink egyaránt szembe találják magúkat a rendkívül aktívvá vált állami protekcionizmus nemegyszer kíméletlen eszköztárával. Ennek keretében ex- portfejlesztésüniket hátrányosan érintő, de egyre sűrűbben alkalmazott módszer a mennyiségi korlátok felállítása, a kölcsönös előnyök hiánya (vámhátrányok), egyes termékek protekcionista védelme, a gyakori dömpingvádak. A Közös Piac vaskohászati és textilipari termékeinél 1982-ben 70—70 millió dollár értékű állami szubvenciót alkalmaztak, és több magyar termék — farostlemez, akusztikai erősítőberenzőit, a következő megállapításokat tehetjük: Az 1976—1979-es időszakban túlzott mértékű volt a forint leértékelése, az 1979—1981-es időszakban pedig túlzott mértékű a felértékelése. A dollár megerősödése kedvező irányban hat az import devizaszerkezetünk átalakulásában. Kötött devizagazdálkodásunk mellett ugyanis a forintnak a nyuqat-euróoai valu, tákkal szembeni erősebb felértékelődése a Nyugat-Európá- ból származó importunkat ösztönzi. Ez pedig azt jelenti, hogy importunkban nő azon termékek részaránya, melyekért relatíve gyengébb valutával kell fizetnünk. Ugyanakkor, mivel a forint továbbra is felértékelt maradt a dollárhoz képest, a dollárövezetbe irányuló exportunk nem kaoott kellő ösztönzést. Kézenfekvő volt tehát az intézkedés. melyet 1982-től foga, natosítottak: nevezetesen a forintnak a dollárral szembeni leértékelése. E leértékelés napjainkban is szükségszerű megoldás, sőt az elkövetkezendők, ben is az marad. A nem szocialista exportunkban továbbra sem lehet szelekciós tényező az illető valuta kitermelésének a költségszintje. Hajdú Ottó dezés, PVC-por, hűtőszekrény, oxálsav, alufólia és codeiin — ellen kezdeményeztek antidöm- ping-vizsgálatokat. (Jelenleg a síküveg esetében folyik ilyen jellegű vizsgálat.) A dömpingvádak elleni védekezés nemzetközi jogi úton történik, melynek során bizonyítandó az árdokumentumok alapján a vád alaptalansága, vagy a károkozás hiánya, illetve a nemzetközi piacon eladott termék csekély mennyisége. Mezőgazdasági termékeink sem mentesek a protekcionizmus különböző értékesítési lehetőségeinket korlátozó megnyilvánulásaitól. Angara női a van kikötve a bor-, sajt- és húsipari termékekre, szigorúak a zöldségre, mézre, gyümölcsre vonatkozó minőségi követelmények, egyes termékek csak nemzeti sajátosságot ténylegesen kifejező módon találnak vevőre. Angyal Péter Rovatszerkesztő: MIKLÓSVARI ZOLTÁN
