Dunántúli Napló, 1984. március (41. évfolyam, 60-90. szám)

1984-03-14 / 73. szám

© Dunántúli napló 1984. március 14., szerda Forradalmi ifjúsági napok ’84 Emlékezés 1848-ra „Ma született a magyar sza­badság ... Üdvezlégy szüleié, séd napján...! először is én üdvezellek, ki imádkoztam és küzdöttem éretted, üdvezellek oly magas örömmel, amilyen mély volt fájdalmam, midőn még nélkülöztünk tégedet" (Részlet Petőfi Sándor napló­jából, Pest, március 15., 1848.) * „Ha e szót hallom, „magyarok", szűknek érzem német zekémet, keblemben tenger kavarog, és mintha trombiták köszöntenének!... Soha sorsot, ily ismerőst: zászlói bár büszkén dagadnak, ősi szokás szerint a hőst legázolják nyers, állati hatalmak." (Heinrich Heine: 1849 októberében) * „Az 1848-as forradalmi mozgalomban először, 1793 óta először meri megtenni egy nép, amelyet körülzárt az ellenfor­radalmi túlerő, hogy a gyáva ellenforradalmi dühvei a forra­dalmi szenvedélyt, a terreur blanche-sal a terreur rouge-t (a fehér terrorral a vörös ter­rort) állítsa szembe. Hosszú idő óta először találkozunk egy valóban forradalmi jel­lemmel, egy olyan férfiúval, aki népe nevében fel meri venni az élethalálharc kesztyűjét, aki nemzete számára Danton és Carnot egy személyben_ s ez a férfiú — Kossuth Lajos." (Friedrich Engels: A magyar harc; 1849. jan. 8.) * „Köszöntőm őt a férfit, ki most száz éve halt meg Őt ki huszonhat évet élt meg De Magyarország az évszázadairól Fiai sorsával beszél Költői sorsával beszél Költőt köszöntök itt ki Íme, ma is él." (Paul Eluard: Emlékbeszéd Pe­tőfi Sándor halálának századik évfordulójára) * „Ne félj semmit, megvédünk ... csak egy szót, Csak emeld föl, csak mozdítsd meg a zászlód, S lesz sereged ezer és ezernyi, Kész meghalni vagy viadalt nyerni! S ha elesnénk egy szálig mindnyájan, Feljövünk a sirbul éjféltájban, S győztes ellenségednek megint kell Küzdeni ■.. Kisértő lelkeinkkel!" (Petőfi Sándor: A szabadság­hoz; Pest, 1848. márc. 27. előtt) * „Ha a Szabadság távozik vala­honnan, nem elsőül távozik, nem is másodikul, nem is harmadikul, Megvárja, mig mindenki más elmegy, s ő lesz az utolsó. Csak ha már emléke is elillant a hősöknek és mártíroknak, Ha már a férfiak és nők élete- lelke mindenestül eltűnt a föld valamely pontjáról, Csak akkor távozik a szabad­ság vagy a szabadság eszméje onnan, Csak akkor foglalja el háborí­tatlan birtokát az álnok. Bátorság hát, európai forradal­már, forradalmárnő! Mert ómig minden e világon föl nem bomlik, neked nem szabad engedned." (Walt Whitman: Egy elbukott európai forradalmárnak) . . . elmenni március 15-én dél­után fél 6-kor az IH-ba, ahol a pécsi Focus csoport és öt fiatal pécsi költő közös, „Versképészet" című kiállítását nyitják meg, iro­dalmi műsor keretében. . . . körülnézni március 24-től 31- ig a Nevelési Központ aulájában, ahol árusítással egybekötött réz­műves bemutatót rendeznek. . . . benézni március 30-án dél­után 18 órakor az IH-ba, ahol ez­úttal a pécsi Nagy Lajos Gimná­zium mutatkozik be a többi kö-- zépiskolának, s a város lakóinak. . . . meghallgatni ugyancsak már­cius 30-án 19.30-kor a pécsi Liszt Teremben a Janus Pannonius női kórus jubileumi hangversenyét. . . . részt venni március 22-én 19 órakor a JPTE Tanárképző Karának tanácstermében megrendezendő esten, amely a „Beszélgetések tu­dományról, művészetről" sorozat­ról következő része lesz. A sorozat ez évi első vendége dr. Kurnik Ernő akadémikus, akinek nevéhez a szója magyarországi meghono­sítása fűződik. . . . meghallgatni a Diákhang­versenyt, amit március 23-án a Liszt Teremben tartanak délután 5 óra­kor, a pécsi Janus Pannonius Gim­názium és Óvónői Szakközépiskola leánykarának közreműködésével. Egyetemisták, főiskolások albérletben Csak rendeset küldjön, aranyoskám... Tartozom egy vallomással. Albérletkeresésem idején utol­sóéves egyetemistának adtam ki magam. A tisztesség úgy kívánja tehát, hogy „partne­reimről” is csak néhány dolgot közöljek. Nem véletlen persze az inkognito, hiszen pillanat­nyilag a kereslet legalábbis megegyezik a kiadósra kínált szobákéval.-.. — Csak rendeset küldjön, aranyoskám, ezt mondják ál­landóan — kezdi mély levegő­vel, hosszúra szánt beszámoló­ját a legtöbb albérletes címet közvetítő tanárképzős kiszesek adminisztrátora. — Nem tu­dom pontosan, mennyien lak­hatnak albérletben, de a szep­tember eleji csúcsban beérke­ző 300 cím szinte mindegyikét elkérik. Segítünk más pécsi egyetemeknek és főiskoláknak is, ha kérik a címeket. — Az az igazság — teszi hozzá —, hogy a főbérlőknek rám. A közepesnél nagyobb szoba sivárságát csak az itt- ott málló vakolat töri meg. A fürdőfülke ajtaját, ha befelé nyílna, lehetetlen lenne kitár­ni. A „különbejáratot" bizto­sító keskeny előszobában rozs­dás villanyfőző. Hosszú ideje nem szólok semmit. „Ha jobbat talál, ak­kor sajnálom, pedig meleg a szoba, csendes a környék itt a belváros zugában." Kikísér. A kapun még látom a felírást: „Az ajtót tessék becsukni, mert a huzat becsapja.” Mi lesz így velem, éltem be­le magam szerepembe hama­rosan kezdődik a félév, és nincs hol laknom. Újabb kó­sza, ám sikertelen kísérletek után a Sallai utcai hirdetőnél kiírtam néhány újabb címet és telefonszámot. S leültem a telefon mellé. — De fiatalember, én lányt akartam — mondja az idő­„És itt is lenne egy jó kis hely...” Folkmann Miklós rajza fogalmuk sincs az árakról. Ér­keznek ide címek a város min­den részéről, 800-tól 2000-ig, szobánként, rezsivel vagy anél­kül. A körsétát a belvárosban kezdtem. Első próbálkozásaim sikertelenek voltak, aztán úgy látszott, rám mosolyog a sze­rencse. Kétszer csengessen! — fi­gyelmeztet a felirat a csengő alatt. Rövid idő múlva lyukas, olajfoltos svójcisapkában idő­sebb úr nyitott ajtót. Milyen szakos? Nős? Ki tudja fizetni főiskolásként a 2400-at, mert az nem kevés? Van gyereke, mert az előző lakó mindent tönkretett, fürdették a gyere­ket.. . A kérdésözön még a szobába érkezés előtt zúdul sebb női hang — tudja, egye­dülálló asszony vagyok. Vála­szát több kérdésemre megis­métli, aztán abba maradunk; fiú is jó lesz, „csak legyen már a környezetemben vala­ki". A pénzben megegyezünk — teszi hozzá és mosolyog, érzem a hangján .. . Igen, a pénz. Az albérletek­ről és ágybérletekről szóló 45/1982-es minisztertanácsi rendelet látszólag igen ponto­san fogalmaz. Az albérletért „A havi alapdíj legfeljebb a kizárólagosan használt helyi­ségre jutó lakbérhányad két­szerese lehet.” Aztán az ágy­bérletekről szóló rész megál­lapítja, hogy a bútor és ágy­nemű használatáért maximum 500 forint kérhető havonta, és a „nyújtott szolgáltatások tényleges költségei" is felszá­molhatók. A határok elég tágak. Néz­zünk két példát: ha például valaki a kisebb szobát adja ki egy 400 forintos (átlagos) lak­bérű bútorozatlan lakásban, akkor nem kérhetne többet, mint 250 forintot és a rezsit, ha viszont valaki OTP-lakása bútorozott szobáját kívánja albérlőnek adni, és a havi köl- csöntörlesztése eléri a maxi­málisan megállapíthatót, azaz fizetése 33 százalékát, akkor ennek kétszerese, egy kisebb szoba esetében is 2000 forint fölött lehet áram, fűtés és egyebek nélkül. A jogszabály tehát nem ha­tároz meg semmit pontosan, még csak nem is orientál. Az egyetlen befolyásoló tényező a kereslet és kínálat összefüg­gése. Albérletet pedig renge­teg egyetemista keres. Most, hogy a kollégiumi térítési díjat egységesen hatszáz forintra emelték, több hallgató inkább kiköltözik. A 4—500 forintos különbség már sok szülőnek nem számít, főként, ha megér­tetik velük: egyetlen gyerme­kük is nagyszerű körülmények között tanul. Ha ehhez hozzá­számítjuk, hogy albérleti se­gélyként pár száz forintot kap­hat is havonta, akkor különö­sen érthető a dolog. — Eredetileg a fiamnak vet­tem a lakást, de ő még csak 19 éves. Modern bútorokkal van berendezve a három szo­ba, nem lakik ott senki. Jöhet­nek, ahányon akarnak, nekem mindegy. csak a háromezret meg akarom kapni... Mert magas a vízdíj, meg min­den . .. Nem, a rezsi nincs benne, de az nem lenne sok . .. modern bútorok ... szóval várom ... — fejezi be a középkorú női hang, és nem tudja, hogy nem tartozik a ti­pikus esetek közé. Az emberek általában mentegetőzések kö­zepette adják ki a szobákat. Mások társalkodóra várnak öreg napjaikban, mert sose le­het tudni ... És van, akinek egyszerűen csak nagy a laká­sa. — Egyedül lakom, mindent használhat — mondják má­sutt. — Külön bejárat, tanul­hat nyuqodtan. Ott a villany- kapcsoló ... — Sok a barátom — jegy­zem meq az ilyenkor szokásos mondatot —, néha szeretnénk együtt lenni ... — Engem nem zavar. Csak nőügyek ne legyenek, meg dajdajozás, érti?! A jövő héten jövök, és meg­beszéljük — búcsúzom el, és visszatérek saját albérletembe. Útközben összefutok ismerő­sömmel, az egyik egyetem fia­tal oktatójával. Cédulacsokrot lobogtat a kezében, és közli velem, hogy albérletet ke­res... Bozsik László A Pandora's Box, vagy népszerűbb nevén a P. Box komoly sikerek­kel zárhatta az elmúlt eszten­dőt. Két daluk is felkerült a slágerlistára, megjelent nagy­lemezük, s az együttes motor­ja és szólóénekese, Vikidál Gyula az év abszolút első éne­kese lett. Lemezük, a „Kő kö­vön . .." törekvő, kidolgozott munka. Zenei megoldásaik igényesek, verseik mélyebb mondandóra törekszenek. Viki­dál Gyula sokat fejlődött Di- namitos korszaka óta, elhagyta a sallangokat, a lényeget igyekszik megragadni. Bródy János—Szörényi Levente nagy­sikerű rock-operája, az „Ist­ván a király” Koppány vezé­reként olyan teljesítményt nyúj­tott, mellyel méltán írta be ne­vét a magyar rock aranyköny­vébe. A két slágerré vált dal közül a „Maradj a vonalban!" való­ban sikerült, elégikus hangzá­sú szerzemény. A „Valami rock and roN" kevésbé kimé­„Kő kövön” - a Pandora s Box nagylemeze lyített, igénytelenebb, s kissé banális dallamívű kompozíció, nem ok nélkül tartotta magát rövidebb ideig a slágerlistán. „A zöld, a bíbor és a fekete” című szerzemény poétikus em­léket állít a tehetséges, s tra­gikusan korán elhunyt szólógi­táros, Radics Béla emlékének. Egyetlen dalt sem lehet külö­nösen sikerületlenként kiemel­ni a többi közül, egységes, jó színvonalt képviselnek. A „So­ha nem elég” finoman árnyalt lírai kompozíció a hard-rock nyelvén elbeszélve. Az „Ingajá­rat”, a „Fantom-lány”, az „Én. gedj!” mind kimunkált, sike­resen megoldott kompozíció, ha nem is oly sikeresek, mint az eddig megismertek. Külön említést érdemel „Az ideges” és a címadó „Kő kövön .. .”. Előbbi egy sajátosan XX. szá­zadi, az eltömegesedés kel­tette pszichikai kór, a szinte tudathasadásos tömegiszony zenei megszólaltatása. Az ifjú­ság tehetetlenül áll szemben ezzel a jelenséggel, s mit sem tehet leküzdéséért, ezért a tu­dathasadásos üvöltés, nyöször­gés, vergődés. A legsikerültebb kompozíció — szerintem — a „Vágtass velem! (Kő kövön...)” című Bencsik—Vikidál—Gombócz szerzemény, mely igazán si­került hard-socio-rock kompo­zíció. ' Egy az átlagosnál jobb, színvonalasabb nagylemezt kaptak a zenekar rajongói. Hogy miért vannak fenntartá­saim mégis ezzel a produkció­val szemben? Mert a kitapo­sott ösvényt, a bevett utat, a kockázatmentességet válasz­totta az együttes a kísérlete­zéssel, az újítással szemben. Egyetlen dal jelent kísérletet, „Az ideges", mert nem lehe­tett másként megoldani a kér­dést, feldolgozni a témát. Az idősebb lemezrajongók ilyes­féle dalokat hallhattak úgy tíz évvel ezelőtt a világ legjobb- jaitól; a Uriah Heep, Black Sabbath, Deep Purple együtte­sektől, majd csak néhány éve is a Nazareth-től. Másrészt ma már a hagyományos, különfé­le stílusokat tükröző, különbö­ző hangvételű számokból álló antológiaszerű LP-kkel nem le­het igazán jelentős eredményt felmutatni. Az olyasféle ope­raszerű, összefüggő egészet alkotó kompozíciók viszik el a pálmát, mint a Hair, a Pink Floyd, „The Wall” című albu­ma, vagy John Travolta két nagysikerű produkciója ... Sőt hazai példákat is említhetünk. „A próbát”, vagy legutóbb az „István a király”-t. Aki a járt utat többre becsüli, annak a kétségtelenül színvonalas mun­ka ellenére is be kell érnie a ki­sebb, a kevésbé látványos si­kerrel. A Pandora’s Box ese­tében azért fájó ez, mert azon zenekarok szűkebb táborába sorolhatjuk, amelyeket képes­nek tartunk egy ilyen nagyobb formátumú mű megalkotására is. S még valami, sem a sze­líd Pandorához, sem a „Kő kövön”-höz nem sikerült a vi­tathatatlanul mutatós, sőt lát­ványos borítót asszociálni. Bay Endre Rovatszerkesztő: DUCSŰ CSILLA Toliseprű Virágnevek Amíg az ibolya virág neve hazánkban, ha nem is gyako­ri, de eléggé ismert női név, addig a jácint érdekes módon férfinevet takar. Okát abban látom, hogy e virág görög-la­tin neve (Hüakinthosz — Hya- cinthus) olyan mondái szép fiút rejt magában, akit az egyik istennő — érte ered­ménytelenül versengve — disz­kosszal fejbe vágott. Apollón azonban virágot fakasztott a halott ifjú véréből, hogy emlé­ke az emberek között örökké éljen. A Pécsi Rádióból tudom, hogy egyik városi orvosunknak Kerti Viola a neve. Arra kér­désre azonban, hogy a Viola név mit jelent, nem adott vá­laszt. Nos, eláruljuk, a viola latin eredetű szó, jelentése: ibolya. Nálunk mindkét virág­nevet keresztnévként is hasz­nálják. A kék ibolya és a sár­ga viola gyakran szerepel népdalainkban is. Balassi Bá­lint Júliáját „jóillatú piros ró­zsám, gyönyörű szép kis vio­lám" metaforikus képpel illet­te. Ma már csak következte­téssel tudjuk megállapítani, hogy a Balassi által említett viola virág ibolya avagy sárga viola volt-e. Mivel Júliának barnásfekete szeme volt, úgy gondolom, hogy a viola szín­nel a költő erre célzott. Az ibolya és a sárga viola szinte minden országban gyö­keret vert. Angliában a sárga viola neve: falvirág. Azokat a lányokat nevezik ekként, aki­ket a leqények a különböző mulatságokon nem visznek táncba. A lovagkorban a lo­vagok hölgyük iránt érzett ra­jongó szerelmük jeleként sór- qa violát hordtak a kalapju­kon. A jácint Homérosz kedvelt vi­rága volt, Goethe viszont nem bírta az illatát: „Sok haran­got hajtasz, ó jácint, de sem illatod, sem harangjaid nem vonzanak." Szólnunk kell a virág szóról is. Ma utónévként is használ­ják a latin Flóra (= virág) he­lyett. Móricz Zsigmond első­szülött leánya, az ismert író, a Virág nevet viseli. Az ókor legkedveltebb vi­rágja a nárcisz, a halványpi­ros rózsa és a sötétpiros szel­lőrózsa volt. A Nárcisz nevet nálunk tévesen használják a nők. (És méq mennyi mindent!) Narcissus (görögül: Narkisz- szosz) szép, de bátortalan ifjú volt, s mivel visszautasította Ékhó nümfa szerelmét, ezért a szerelem istennője akként ren­delte el sorsát, hogy Narkisz- szosz tulajdon képmásába sze­ressen bele. Addig gyönyörkö­dött a víz tükrében és önma­gában, amíg a vízbe esve ha­lálát nem lelte. Holttetemét a nümfák nem találták meg, ezért — Ovidius szerint — hatszir­mú, sórgásfehér, illatozó virág lett belőle. A rózsáról nem tudjuk, hon­nan származik. Európában az első hiteles rózsa egy knószo- szi freskón (Kréta i. e. XVI. sz.) látható. Perzsiában is rendkívül kedvelt virág volt. A zsidók a babiloni fogságban ismerkedtek meq a rózsával. Hérodotosz szerint Midász kertjében hatvan sziromlevelet számláló rózsa volt látható. Ifj. Plinius úgy vélte, hoqy Ang­liát sok fehér rózsájáról (alba rosa) nevezték Albionnak. In­dia legszebb asszonya, Laksmi istenasszony, olyan rózsából született, amelynek 108 kicsiny és 1008 nagy sziromlevele volt. A pekingi rózsakertekről Kon- fuciusz tudósít bennünket, de Japánban is voltak rózsaker­tek. Egyiptomban a rózsaünne­pek alkalmával virágpalotát építettek rózsából. A birodal­makat feldúló Timur (Tamer­lan) mintegy kétezer kéjlakát rózsákkal díszítette. Az utóbbi időben divatba kezdenek jönni a gyümölcs- és a növénynevek. Van, akit Eper- kének, Málnácskának hívnak, minden bizonnyal ennivaló vol­tuk miatt. Nekem tetszik az Imola név, amely hosszúszárú fűfélét jelent. A fellevelet je­lentő murvát azonban félreért­hető ejtése miatt nem aján­lom. Tóth István

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents