Dunántúli Napló, 1984. február (41. évfolyam, 31-59. szám)
1984-02-01 / 31. szám
6 Dunántúlt napló 1984. február 1., szerda Honismeret Akinek igazat adott az idő Képes Géza 75. születésnapjára Képes Géza portréja „Ama költők közé tartozik, akik dacosan, mozdulatlanul várják, hogy egyszer igazat adjanak neki” — írta a fiatal Képes Gézáról 1948-ban Sőtér István. Igaz, Képes Géza akkor harminckilenc éves volt, már férfikorát élte, s mégis, még akkor is igazára, vagyis költői elismerésére kellett várnia. Most hetvenöt esztendős. Az ország keleti szegélyéről, Mátészalkáról érkezett Sárospatakon át Budapestre, az egyetemre. Magyar—német szakot végzett, de számos nyugati, finnugor, szláv nyelven megtanult, sőt néhány ázsiai nyelv rejtelmeiben is elmerült. Míves műfordító: legjelentősebbek talán néprokonaink költészetéből való tolmácsolásai, de olasz, görög, perzsa költőket is megismertetett a magyar olvasókkal. Tudós poéta, aki tanulmányokat írt a verstan, a költészet, a műfordítás kérdéseiről. Költészetére a Nyugat hagyományai és a népdal, a népballada egyaránt hatottak. Lírai realizmus és vissza-vissza- ^érő, ritka szatirikus hang jellemzi. S folytonos megújulás. Verseit, műfordításait szinte hónapról hónapra olvashatjuk. Az idő igazat adott neki, hogy visszatérjünk Sőtér István régi mondatához. A mátészalkai kovácsmester fia költészetünk elismert és megbecsült mestere. Szeretettel köszöntjük 75. születésnapján. Gy. L. Képes Géza Gyertyafénynél Berzsenyi Dániel emlékének Szunnyod a föld s a család. Ébren csak én ülök itt még. Gyertya az asztalomon. Gondolatom, mint árnyak közt, úgy botladozik rég elfeledett sorokon. Berzsenyi körmölgette a verseket így, mig az ólban bődült kinn a barom. Látom a költőt: sercen a tolla, mécsese lobban, nyúlik az árny a falon. Én vendég vagyok itt a szelíd dunántúli tájon, ő meg e táj fia volt. Itt idézte a hősöket, — itt, ha kerülte az álom, az ablakon kihajolt: Nézte: a hold ledobálja a fátylait és a viz és hegy csillog a fátylak alatt — Most hamuszin felhő tör elő, belefúlnak a fények, az ég darabokra szakad. Mordul a sziklatorok, kék fénnyel futkos a villám, lobban, elalszik a mécs. Csukva az ablak. A viz zuborog le a fákon, a sziklán — Döbbenetes jelenés! Vágtat az északi szél, lehajolnak a fák, le a földig, nyögve hasad le az ág. Villog az ég meg a föld s a szelek vijjogva üvöltik szét a világ panaszát. Dániel áll, a villámfény belegvúlt a szivébe — Árad a felleg, a köd. Az ég markából az égő szót a poéta kitépte! zendül a szó, dübörög. Szárnyal az óda, felriad álmából, aki hallja ezt a titáni zenét — Elzsongott a vihar — felkéklik a Kemenes-alja, lángol a hajnali ég. A megszépült Béke szálló és gyógyfürdő Hajdúszoboszlón Hajdúsági tél Akik a hóborította hajdúsági tájakat félen keresik fel. azoknak egészen más arcát mutatja ez a vidék, mint ahogyan a turisták, az üdülők nyá. ron megismerték. A Hortobágy most csendes. A pásztormúzeumban alig van látogató, s a kilenolyukú híd mellet, ti híres csárda zárva van. Ugyancsak zárt ajtókat lehet találni a tájmúzeumnál is. Mégis, ha ritkábban. de az utóparkírozóba be-be fordul egy- egy autó, utasai kiszállnak, rövid sétát tesznek a háborította utakon, elkészítik az elmaradhatatlan emlékképeket. Hajdúszoboszló is most más vendégeket fogad, mint nyáron. Az üdülők csendesebbek, több az idősebb beutalt, a nyugdíjas, akik ezt az időt használják fel arra, hogy gyógyulást keressenek. Nem könnyű ezt biztosítani. Igaz, hogy a Béke- üdülő felújítása befejezéséhez közeledik, de hiányoznak a gyógyászati részlegei, így a Barátság és az ÉDOSZ-üdülő vállalja magára a megnövekedett terheket. Elmondhatjuk, hogy jó szervezéssel, figyelemmel, a betegekkel való igaz törődés jegyében. Az üdülők vendégei nem mulasztják el, hogy ne tegyenek rövid látogatást Debrecenben, mely történelmi nevezetességeivel, új létesítményeivel, lakótelepeivel vonzó program. Aki fényképezőgépével a kezében sétál itt, nem mulaszthatja el, hogy a belvárosban helyreállított, külsejében megcsinosított házak egyikéről-másikáról ne készítsen felvételeket. Igaz, hogy a nyári napsütésben minden bizonnyal szebb arcukat mutatják ezek az utcák, házak, de a gondos törődés feltétlenül felismerhető a téli, szürkébb színhatások mellett is. Szóljunk végül még egyszer Hajdúszoboszlóról, mint városról. Széles utcák, modern házak, kulturált kereskedelmi és vendéglátó hálózat, csinos szórakozóhelyek nyújtanak kellemes életkorúimé, nyékét az íttlakóknak. városnéző programokat az idelátogatóknak. Egyszóval érdemes felkeresni a téli Hajdúságot. Ezt tanúsítják képeink is. M. E. Debrecen; házak Zrínyi Miklós téli hadjárata Pécs felszabadításáért Háromszázhúsz esztendővel ezelőtt ugyanilyen zimankós, zúzmarás, jégvirágos hideg tél volt, mint most. A kalendárium 1664 január 24-et mutatott, s Zrínyi Miklós, a költő, politikus és hadvezér, hadseregével Pel- lérden, Pécs határában töltötte az éjszakát. Csak a reggelt várta, hogy meginduljon hadseregével, amely mintegy 26 000 katonából állott. Ott volt Hohenlohe is hatezer emberével. Kortársai közül elsőnek Zrínyi Miklós, „A török Áfium ellen való orvosság” című röpirat és a „Szigeti veszedelem” című, 1645—46 telén írt éposz szerzője vette észre, hogy a török ereje már hanyatlófélben van. Meglátta, hogy a töröktől meg lehet és meg kell szabadítani az országot, a városokat és a falvakat egyaránt. Ezért azt a feladatot tűzte maga elé, hogy téli hadjáratot indít a török ellen, annál is inkább, mert annak idején köztudomású volt, hogy a török ellen nemigen szeret hadat viselni. 1664 január 25-én hadseregével Pécs város várfalai alá vonult. Saját maga járt elöl magyar lovasaival. A török a mai Kossuth Lajos utca végén akkor volt Budai kapun át kirohanást intézett ellene, Zrínyi Miklós azonban felfogta a támadást és addig tartotta hadállását, amíg hadserege Pécs városát teljesen be nem kerítette. A fennmaradt írások szerint a falak igen rossz állapotban voltak. Több helyen a fal egészen hiányzott, más helyen pedig már omladozott, úgy, hogy megmászásához még létrára sem volt szükség. Másnap, január 26-án azután Zrínyi Miklós serege egyórás nagy harc után elfoglalta Pécs városát. A törökök pedig visszavonultak a várba, ahol továbbra is szívóson védekeztek. Zrínyi Miklós hadseregének tagjai a városban gazdag zsákmányra tettek szert. Igen sok búzát találtak, de kenyeret és lisztet nem. Tevéket és öszvéreket szereztek maguknak, leszedték a 9 török templom kupolájának ólomlapjait és 4 török zászlót vettek birtokukba. A gazdag hadizsákmány még a vezéreket is elkápráztatta. „Nincs ajk olyan édesen szóló — írja Eszterházy —, mely el tudná mondani, minő óriási zsákmánynak jutottak birtokába; nincs toll, mely a legnagyszerűbb épületek kirablását leírni tudná. Draskovics János gróf megvallotta, hogy húszezer forintot talált a föld alatt aranyban és ezüstben; eleség annyi volt, hogy okos gazdálkodással 30 000 embert táplálhatott volna egy éven át, az élelmiszerek csodás bősége ellenére se volt kenyér, malmok hiányában nem tudtak lisztet őrölni." Zrínyi Miklós tolón bevette volna a pécsi várat is, ha katonái a város pincéit fel nem törték volna és a hidegtől átfázott katonák a sok jó pécsi bortól meg nem részegednek. Az utcákon fetrengtek. A szemtanúk írják, hogy „ha az ellenség kitört volna a várból, sok száz németet vághatott volna, mert mint a disznók, úgy hevertek részegen, de bán (Zrínyi) uram a magyarokat kemény szavakkal abstimeálta az mód nélkül való ivástál" — írja Várady Ferenc: „Baranya múltja és jelene” című könyvében. Amikor Zrínyi Miklós látta, hogy a törököt nem sikerül megsemmisítenie a várban és Pécset nem tudja felszabadítani az ozmán hatálom alól, február 7-én hajnalban csapatai felgyújtották az egész várost, beleértve a külvárosokat is. Eszterházy Pál szerint Szodoma égése nem volt ennél nagyobb. A hadsereg tagjai visszatérőben, útközben is mindent elpusztítottak. Ortelius Redivivus szerint Szigetvárig összesen 500 falut gyújtottak fel, beleszámítva az eszéki portyázást is. Zrínyi Miklós 1664 január— februári téli hadjáratának sikerét abban az időben egész Európa ünnepelte. A bécsi kormány mégsem bízta rá a vezetést. Bekövetkezett a törökök szentgotthárdi nagy veresége, majd a császáriak féltékenykedése miatt Köprili nagyvezér elpusztította Zerin várát, a Zrínyiek erősségét és megkötötték a szégyenteljes, megalázó vasvári békét. Pécs városa pedig továbbra is a töröké maradt 1686 október 21-ig, amíg a város a török félhold 143 éves hatalma alól fel nem szabadult .. . Pusztai József Rágósán vagy rag nélkül? A birtokos jelző ragjának elhagyásáról vagy megmaradásáról kell néhány szót ejtenünk, mert e téren is elég nagy a bizonytalanság. Egyszeres birtokos jelzős szerkezetet^használhatunk rágósán vagy ragtalanul. Pl.: Mindannyiunk ügye a béke. Vagy: Mindannyiunknak az ügye a béke. A jó hangzás, a stílus, nemritkán a szórend, a hangsúly dönti el, hogy melyik formát alkalmazzuk. A mai írásmód arra törekszik, hogy kiküszöbölje a birtokos jelzőnek -nak, -nek ragját. Ennek eredménye: gyakran törhetjük fejünket, mit akar a közlő velünk megértetni. Pl.: Kovács Lajos a vállalat, amely most rekonstrukciós felújításokkal küszködik, újonnan kinevezett igazgatója. E mondatból majdnem az tűnik ki, hogy Kovács Lajos egy személyben képviseli a vállalatot, holott csak a vállalat igazgatója. Ezért helyesen így kellett volna fogalmazni: Kovács Lajos annak a vállalatnak az újonnan kinevezett igazgatója, amely most felújításokkal küszködik. (A rekonstrukció szó felújítást jelent, tehát felesleges kétszer ugyanazt mondani.) Ha egymás után több birtokos szerkezet követi egymást, csak az utolsó birtokos jelzőhöz ragasztjuk a -nak, -nek vagy a -nak a, -nek a ragot. PL; A siófoki szanatórium főépülete földszintjének egyik szobájában rendel a főorvos. A közigazgatási és a jogi nyelv azonban megkívánja az ún. „lóncolatos”, hosszabb birtokos jelzős szerkezeteket. Ilyenkor sem maradhat azonban el az utolsó birtokos jelzőről a -nak, -nek rag. Pl.: A városi tanács elnöke intézkedése eredményeként... Ez így rossz! Helyesen: A városi tanács elnöke intézkedésének eredményeként. . . Néha azonban előfordulhat, hogy az első birtokos jelzőhöz illesztjük a ragot. PL: A városi tanács elnökének a kérelmekre adott válaszai kielé- gitőek (vagy: kielégítők) voltak. A félreérthetőség elkerülése végett helyesebb, ha rágósán használiuk birtokos jelzőként a mellékneveket, a számneveket és a névmásokat. Egyetlen példát! Egészen más értelmű ez a két mondat: Egyik levelére válaszolt a- szerkesztő. — Egyiknek a levelére válaszolt a szerkesztő. Két vagy több birtok esetén kívánatos valamennyi birtokos jelző végére kitenni a -nak, -nek ragot. PL: A tanulóknak és a tanároknak egyaránt feladata . . . Ha az „egyaránt" szó nem volna a feladat szó előtt, a ragok akár el is maradhatnának. Hibás szóhasználatok: aznap délelőttjén, azok a könyvek olvasását írták elő... Helyesen: annak a napnak a délelőttjén, azoknak a könyveknek az olvasását írták elő . . . A névelőhasználattal kapcsolatosan megjegyezzük: rendszerint névelő van az elöl álló birtokos jelző és birtokszava között. PL: A könyvnek az első lapján. írhatjuk ekként is: A könyv első lapján. Vagy: A könyvnek első lapján. Nyelvészeink ma már nem vallják azt a szabályt, hogy a -nak, -nek után mindig a, az határozott névelőnek kell következnie. Hisz már a Halotti Beszédben is ez olvasható: Halálnak halálával halsz. (Egyébként a Beszédben egyetlen határozott névelő sincs!) Ugyanígy mondjuk: erőnek erejével, annak okából stb. Petőfi írja A magyar nemesben: „Őseimnek véres kardja fogason függ, rozsda marja.” Ha ugyanaz a szó birtokos jelző és egyúttal jelzett szó is, a rag is, a névelő is elmaradhat. Tóth István dr.
