Dunántúli Napló, 1984. február (41. évfolyam, 31-59. szám)
1984-02-05 / 35. szám
Vasárnapi magazin Vasárnapi magazin Vasárn Steilem? Nem, rosszabb, a feleségem Szöveg nélkül (Külföldi lapokból) Éles anyanyelvűnk A természetes vész ellentéte a művész. Bizonyítékot keresünk, hogy tegyünk valamit a bizonytalanért. Autóját is a kíváncsiság hajtja. Igézni tud, de ragozni nem. Az eszmefuttatás meglódult gondolatmenet. A képtelenség a televízióban legszembeszökőbb. Idétlen, idők óta. Szóból is megárt a sok. A levél utóéletét az avarkorból ismerjük. Az analfabétának is megvan a maga keresztje. Kerekes László Neszebar Szozopol a burgaszi öböl déli, Neszebar az északi kijáratánál fekszik. Mindkét település távolsága Burgasztól körülbelül azonos. Múltjuk, eredetük is rokon. Neszebar (Me- szembria) is sziget volt, melyet később keskeny földnyelv, homokgát kötött a szárazföldhöz. A városka történelme kótezerötszáz éves. Görögök alapították, majd Bizánc határ- erődje volt, 812-ben Krum bolgár kán szállta meg, a görögök később visszafoglalták, végül a 15. száradban török kézre került. Az útikönyv színes leírással csábít, tucatnyi bazilikát ígér. Sajnos a kép lehangoló. A város bizánci stílusú templomai jórészt romokban hevernek, vagy, ha állnak még a falok, a templomok üresek, és nem lehet az ajtón bemenni. Csak az egyik bazilikában, a Keresztelő Szent János-templomban rendeztek be egy eléggé hevenyészett, vegyes tartalmú történeti kiállítást. Neszebar valaha igen gazdag város volt, de aki itt hódítóként megfordult, mindig elhurcolt valamit. Utoljára az egyházi régiségek maradék részét már a bolgárok mentették meg a romok közül, és vitték Szófiába. A legszebb neszebari ikonokat a szófiai Alexander Nevszki ka- tedrális kriptájában láttuk. Neszebar legtöbb templomának csak a falai állnak. Arra persze ezek a falak is elegendők, hogy a bizánci építészeti stílus sajátosságait tanulmányozzuk. Az épületek alaprajzát, mely mindig egyenlő szárú kereszt... A templom fölé emelt, lépcsőzetesen magasodó kupolák sorát... És azt, hogy a karéjoson kitürem- kedő falakon kialakított hosz- szanti vajatokkal, bemélyedésekkel, azaz homorú formákkal hogyan értek el végül is domború hatást... De, hogy milyenek lehettek ezek a templomok akkor, amikor még használták őket, amikor éltek és ép volt a berendezésük, amikor mozaik csillogott a padlón és' festmény borította be a falakat, azt Raven- nában kell megnézni. Neszebar ma látványos város, festői város, félig halott műemlék város. Az utcákon francia meg angol turistacsoportok kószálnak, autóbusz hozza őket a Napos- partrál. Megbámulják a cseréptetős, emeletes, az utca fölé zárt erkéllyel kiugró házakat. Fényképezik az erkélyt kitámasztó, hajlított, faragott oszlopokat. Aztán keresnék egy éttermet, és beülnek ebédelni. A sziget legtávolabbi fokán két öreg halásszal találkozunk. A tengerről jönnek föl gumicsizmában, esőkabátban. A hálókat tették ki fogásra. Az üres csónakokat lent hagyták a parton. Csak akkor lesz rájuk ismét szükség, ha megtelnek majd a csapdák. A két halász eszünkbe juttatja az ebédet, és azt is, hogy halat volna jó enni. Ez Neszebarban azonban, úgy látszik, nem könnyű. Egy idős asszony, aki színesre' festett kagylókat árul az egyik ház küszöbén, azt mondja, hogy a sziget bejáratánál, az autóbuszállomásnál sütik a halat. Menjünk hát akkor az autóbuszállomáshoz. asztalt forgat a konyha ajtaja mellé, fehér csomagolópapírt terít rá, és kiborítja a halom piros, ropogósra sült halat. Az első adagot a két szállítómunkás kapja, aki a fűzfakosarak- bon a halat hozta. Rendben van. Ezután mi következünk. A két szállítómunkás elmegy, elkészül a következő adag hal, s már indulnánk a bódé ablakához, amikor fekete autó gördül a bódé mögé, a konyha ajtajához. Előbb a sofőr ugrik ki, hogy kinyissa az autó hátsó ajtaját, aztán két nyakkendős, kövér, kopaszodó férfi száll ki a kocsiból. Leve- gőznek, zsibbadt tagjaikat nyújtóztatják. — Nos, megérkeztek a főnökök is — mondom némi csalódottsággal. A fehénkabátos férfi kisiet a konyhából, tiszta csomagolópapírt tesz az asztalra, és a követA t u d o m á rv£^y Ii Vallanak a Von itt minden: képeslap árus, italbolt, ajándéktárgyakat kínáló üzletsor, de sült halat nem látunk sehol. Illetve az egyik deszkabódé leeresztett ablakában találunk egy papírlapot, amire az van írva, hogy sült halat tizenkét órától árusítónak. — De hiszen már fél egy van? — nézünk egymásra. Körbejárjuk az épületet, és a másik oldalon, ahol a konyha van, előkerül egy fehérkabótos férfi. — Most hozták meg a halakat ... Húsz perc múlva kezdjük sütni — mondja. — Addig nézelődjenek. Fél óra múlva megyünk visz- sza. A bódé ablaka még mindig zárva. Letelepszünk egy fölfordított csónak hátára, és várakozunk. Éppen edalátni a konyha ajtajára. Halat még nem árulnak, de már sütik. Az apró halakkal megrakott, tepsi formájú, lyukacsos bádogedényt a forró olajba merítik, és mindaddig benne tartják, amíg a halak ropogósra nem sülnek. Egyszerre négy bádogtepsi alatt rotyog a forró olaj. Elkészülnek az első adagok. A fehérkabátos férfi egy bádog kező tepsi halat is kidöntj. A két pocakos férfi egy kétkilós kenyérből nagy darabokat tép, és állva enni kezdi a halat. A hal fogy, a két férfi eszik, mi nézzük. Előbb fejezik be, mintsem a hal elfogyna. Akkor egyikük int a sofőrnek, az ösz- szemarkolja a zsíros papírral a maradék halat, és az autóba teszi. Fél kettőkor kinyitják a bódé üvegablakát, és megkezdődik a sült hal árusítása. Akkor derül fény arra, hogy itt csak halat árulnak. Az eladó széttárja a karját, nem tud rajtunk segíteni. Szerencse, hogy hárman vagyunk. így kevesebb időbe telik, amíg külön-külön megvesszük az egyik helyen a kenyeret, a másik helyen a bort, a harmadik helyen a sört, a negyedik helyen a különleges, helyi fűszert, a csub- ricát, amiben majd meghem- pergetjük a sült halakat. Amikor már minden együtt van, ami az ebédhez, a sült girice elfogyasztásához szükséges, visz- szamegyünk a pontra, és újból letelepszünk a fölfordított csónak hátára. Életem legízletesebb halát Neszebarban ettem. Tüskés Tibor Olvastuk Büntet őoszt agosok Alesz Adamovics nevét akkor ismerte meg a magyar olvasó- közönség, amikor megjelent Hatinyi harangok című megrázó regénye. Már ebben a könyvében jelét adta a dokumentum iránti különös vonzalmának. Később pedig — rövid né,, hány év leforgása alatt — a szovjet dokumentumirodalom legjelesebb képviselője lett. Művei megjelenését hatalmas siker és érdeklődés kísérte mind hazájában, mind külföldön. A fokozott figyelem mindenek előtt témaválasztásának szólt, hiszen Adamovics olyan fejezeteit elevenítette meg a háború történetének, melyekről sokáig semmit vagy nagyon ke. veset írtak. Felkereste és megszólaltatta a leningrádi blokád túlélőit (Feljegyzések a blokád történetéhez), szerzőtársával nyomába szegődött azoknak a szörnyű eseményeknek, melyek Bjelorusszia falvaiban játszód, tak le a német megszállás idején (Égő falvak). Legutóbb pe. dig azokról írt nagyhatású könyvet, akik a megszállás éveiben hazájuk, népük ellen fordultak, a németek zsoldjá- ba szegődtek és ártatlan emberek tízezreit gyilkolták le. Nem véletlen, hogy a Bün- tetőosztagosok megjelenése sokakban ellenérzést keltett, A szovjet kritikusok között is akadtak olyanok, akik feltették a kérdést: minek erről a szégyenteljes dologról beszélni? Adamovics könyve azonban ékesen bizonyítja, hogy a múlt. tál való végleges leszámolás érdekében igenis szükség van ilyen művekre. Tisztázni kell a kellemetlennek, fájónak tűnő kérdéseket is. A nagyrészt vallomásokra, bírósági tárgyalások jegyző, könyveire épülő regény elsősorban a belső, lélektani folyamatokra kíváncsi. Hogyan lesz valakiből áruló, hogyan képes kiszolgálni az ellenség legelvetemültebb céljait? Miként váltak az emberek a pre. cízen működő náci gépezetben közönséges gyilkosokká? Adamovics könyvének nagy erénye, hogy mindenütt igyekszik az összefüggéseket kideríteni, ma. gyarázatot adni arra, hogy egy embertelen ideológiának milyen végzetes, jóvátehetetlen következményei vannak. A regény kezdő és záró fejezete Hitler elképzelt, de tehetséges monológját vetíti az olvasó elé. A szláv népek kiirtása, rabszolgává való süllyesztése a nácizmus fő törek. vései közé tartozott. A törekvés gyakorlati végrehajtói az úgynevezett „büntetöosztago- sok" voltak, akik nem válogattak az eszközökben. Micsoda cinizmus kellett ahhoz is, hogy „büntetőknek” nevezzék őket, mikor a tervszerűen legyilkolt áldozatok — többségükben asszonyok, gyerekek — teljesen ártatlanok voltak! Az osztagok német vezetőinek gondjuk volt arra is, hogy a „piszkos" munkát a szolgálatukba szegődött ukrán és bjelorusz árulókkal végeztessék. Ezeket az embereket javarészt a fogolytáborokból szerezték. Tudták, hogy köztük is vannak gyenge akaratúak, vagy hogy ördögien kiagyalt módszerekkel rákényszeríthetők testvéreik legyilkolására. Sokan arra számítottak, hogy majd átszöknek a partizánokhoz, s jóváteszik bűneiket. Ez jóformán soha nem sikerült. Áki egyszer bekerült az öldöklő gépezetbe, többé nem menekülhetett. Szánalmasak bűnbánó vallomásaik, a parancsra tettem mentegetőzés, így azonban még élesebben kirój, zolódik elvetemült mivoltuk. Többségük a háború után nem menekülhetett a felelősségre- vonás elől, mégis nyugtalan, felzaklatott érzésekkel tesszük le a könyvet. Kovács Sándor Konnyuveru nők és szentek otthona A világ első nőmúzeuma Aarhusban Aarhus dán városban rendezik be a világ első nőmúzeumát.. Valamennyien egy tető alatt kapnak helyet: a feleség, és a szolgálólány, a boszorkány és a szajha, az egyedülálló anya és fiatal lány, az el- kényeztetetett cicababa és a gondterhelt mezőgazdasági munkásnő, akinek a gyerekkocsival kellett kimennie a répaföldre: a futószalag mellett dolgozó nők és nők, aki« idejüket ma az írógép és a televízió között osztják meg. Társaságbeli hölgyek ugyanúgy helyet kapnak a múzeumban, mint tanítónők és reklámmo- dellek. A jüklandi Aarhusban nők egy csoportja azt tervezi, hogy állami támogatással történelmi és szociológiai áttekintést ad az elmúlt évszázadoktól egészen korunkig arról a szerepről, amelyet a nők játszanak, vagy játszaniuk kell. A múltunkat kutató régészet talán leg érdekesebb, legifjabb ága a sok ez« éves emberi, állati maradványok vizsgc lata. Az első röntgenfelvételt múmián egy angol kutató csinálta 1879-ben. M már a legmodernebb tudományos eszk zök, többek között a számítógépes t< mográfia is rendelkezésére áll az orvo: régészeknek. Különösen a mancheste múzeum és a pennsylvániai egyete munkatársai jeleskednek a sok ezer év« halottak vizsgálatával. Eddig több tuet emberi és állati múmiát vizsgáltak me; Az eredmény alapján olyan adatbází állítottak össze, amelynek segítségé ókori Egyiptom területéről szerezi értékes információkat. Szómos ma tező betegség nyomára bukkantak, állapították, hogy a csontokon talál jellegzetes nyomok például a gyerme bénulás következményei. Egykori csór ízületi gyulladásra, gerincferdülésre utalnak leletek. Az egyik megvizsgc múmiának veseköve volt. Az artériák' ro A törvén] Angol-amerikai húr — Mondja vádlott, miért vágta bal kézzel pofon a sértettet? — Azért bíró úr, mert közben kezet szorítottam vele, és ehhez szükség volt a jobb kezemre! * Az esküdtszék hosszas vita után a következő ítéletet hozta: „A vádlott semmiképp sem követhette el a terhére rótt bűn- cselekményt, mivel akkor nem tartózkodott a városban, de ha ott lett volna, akkor feltétlenül elköveti.” * Egy férjgyilkossággal vádolt asz- szonyt felmentett a bíróság, mivel az egyik esküdtnő igen hevesen védelmezte. — Nagyon megsajnáltam — i gyarázta a ba nőinek —:. his özvegy szeg« ke ... * Egy asszony jelentette: . i hajlandó eski ként szerepein tárgyaláson, r a halálbünte elvileg ellenzi. — Ennek n semmi jelentős — mondta a I — A tárgyali kerülő ügy léi ge az, hogy feleség pert i tott a férje e mert az pók' elveszítette a2 700 fontot, a lyet azért tett re, hogy az szonyt a szüle napján bund lepje meg. — Ez már szén más be — felelte az szony. — Talc Bulgáriai napló (II.}
