Dunántúli Napló, 1984. február (41. évfolyam, 31-59. szám)

1984-02-04 / 34. szám

A POTE új intézetvezető professzora Dr. Morava Endre Kiemelt kutatási téma a bányászok egészségvédelme 1983. augusztus 1-vel új ve­zető került a POTE Közegész­ségügyi és Járványtani Intéze­tének élére. Dr. Morava Endre kovát te­kintve negyvenes éveit tölti, professzorként fiatalnak mond­ható. Eddigi tevékenysége Bu­dapesthez kötötte, közel húsz évig dolgozott az Országos Élelmezési és Táplálkozástudo­mányi Intézetben, ahol az utób_ bi hét évben az élettani osz­tályt vezette. — Milyen változást hozott életében ez a kinevezés? — Megtisztelőnek érzem, hogy a POTE alkalmasnak ta­lált az igazgatói tisztség betöl­tésére. Számomra részben is­meretlen környezetben kellett elkezdenem és egyben folytat­nom egy eddiginél sokoldalúbb munkát. Az oktatásra-nevelésre, a tudományos tevékenységre vonatkozó elképzeléseim az in­tézetbe kerülésemkor már meg­voltak. Pontosan fel kellett mérnem azonban azokat a sze­mélyi és főként tárgyi feltéte­leket, amelyek közt elgondolá­saimat megvalósíthatom. Ter­mészetesen ez magával hozta néhány területen a változás, a fejlesztés szükségességének iqényét. E tekintetben az egye­tem vezetésétől nagyon sok tá­mogatóst kapok. Most jutottam el odáig, hogy az egyetem egyes intézeteivel megbeszél­jük az esetleges együttműködés lehetőségeit és kapcsolatot alakítsak ki a területi egész­ségügyi szervekkel, elsősorban a közegészségügyi-járványügyi szervezetek vezetőivel. — Úgy tudom, a hallgatók a klinikai tárgyakhoz viszonyít­va kevésbé érzik át a köz- egészségügytan-járványtan Ion. tosságát. — Igen, így van. Többek kö­zött az Orvostovábbképző In­tézet élelmezésegészségtani tanszékén szerzett oktatói ta­pasztalataim alapján az a vé_ leményem, hogy az orvosok és az orvostanhallgatók jó része nem értékeli egészségügyi je­lentőségének megfelelően ezt a szaktárgyat. A betegségek megelőzését a gyakorlatban nem tartják olyan fontosnak, mint a kialakult baj gyógyítá­sát. Ezért az oktatás során az alapok megtanításán kívül a helyes szemléletet kell elsajá­títtatni, mert csak ettől várhat, juk, hogy a hallgatók majdani munkájuk során a szakterületü­kön felmerülő közegészségügyi és járványügyi problémákat fel­ismerjék és a megoldás lehető­ségei közül a legmegfelelőbbet kiválasszák. Ha például arra gondolunk, hogy az utóbbi évtizedekben milyen és mennyi fertőző be­tegség-népbetegség leküzdésé­ben értek el kimagasló ered­ményeket e tudományág mű­velői, a környezet — a talaj, a víz, a levegő — tisztaságá­nak megóvása érdekében mennyit munkálkodtak, vagy a közétkeztetés higiénés szabá­lyainak kidolgozásával elkerül, hetővé tették a gyakori, töme­ges ételmérgezések előfordulá­sát, akkor e néhány címszó­szerű felsorolásból is kitűnik talán a megelőzés rendkívüli jelentősége. Mint minden tudó. mány, a közegészségtan és jár­ványtan szintén bőven rendel­kezik aktuális, nyomasztóan fontos, megoldásra váró kér­désekkel. Említhetem itt az úgynevezett civilizációs beteg­ségek emelkedő számát. A munkaegészségtan területén az új technológiák alkalmazása a termelésben új ismereteket, új vizsgálatokat követel tőlünk ahhoz, hogy a dolgozók egészségvédelmét biztosíthas­suk. A klasszikusnak számító fertőző betegségek jelentkezé­sén túl a korszerű közlekedés­sel újabbak, hazánkban eddig ismeretlenek megjelenésével is számolnunk kell. A menthal.- hiqiéne területén sem kevés a gondok száma. Ezért az okta­tásban is nagy súlyt kell kap­nia e témakörök taglalásának. A hallqatók az elméleti kép­zés mellett gyakorlati oktatás­ban részesülnek. Az intézeten belüli gyakorlatot elsősorban a tárgyi feltételek szűkössége miatt jelenleg nem tartom tel­jesen kielégítőnek. Néha egy­szerű vizsgálatokhoz szükséges anyag hiánya akadályozza a munkát. Mivel nemcsak a je­lennek oktatunk, igen kívána­tos lenne, ha az 'intézeten belül rendelkeznénk személyi számítógéppel, mellyel a jövő orvosait megtanítanánk arra, hogy ezen a szakterületen ho­gyan alkalmazhatják majd azt. A területen töltött gyakorlatok viszont igen hasznosnak bizo­nyulnak. Az orvostanhallgatók itt tanulmányozhatják a maga valóságában a különféle léte­sítményeket, azok jellegének megfelelő közegészségügyi kö­vetelmények hiányát vagy meg­létét. — Az intézet oktatási lei­adatai mellett kutató munkát is végez. A kutatások milyen té­makörökkel foglalkoznak? — Kiemelt kutatás, amelyben az intézet valamennyi munka­társa részt vesz, a környezeti tényezők hatása és a lakosság egészségi állapota közötti ösz- szefüggés vizsgálata. Ezt Dél- Dunántúl területén végzik évek óta, A POTE intézetei és klini­kái több éve kiemelt témaként foglalkoznak a bányászok egészségvédelmével. E munka keretében intézetünk munkatár­sai elemzik a bányászok ener­gia-szükségletét, terhelését, megbetegedési viszonyait. A Kórélettani Intézettel együtt­működve nem rég kezdtünk el a bányamentőkkel foglalkozni. A kutatás arra irányul, hogy milyen igénybevétellel jár ez a munka, A bányamentőket rész. ben laboratóriumban, részben pedig a mentési körülmények­hez igen hasonló, úgynevezett szimulált közegben vizsgáljuk. A pécsi komplex szűrőállo­máshoz kapcsolódva részt ve­szünk egy országos táplálkozá­si felmérés kísérleti fázisában. A tudományos tevékenység nem nélkülözheti az állatkísér, letes kutatást sem. A POTE ve­zetőségétől segítséget kapok egy állatház létesítéséhez. A tervezett állatkísérletek a táp­lálkozás élettani folyamataira és toxikológiai vizsgálatokra terjednek ki. A kutatásokba szeretném bevonni az orvostan­hallgatókat. Egy tudományos diákkör megalakítása jóképes­ségű másod- és harmadéves tanulók részvételével mind az oktató-nevelő, mind pedig a kutató munkának előnyére vál­na. — Ma egy tudományágon belül nélkülözhetetlen a spe­cializálódás. Professzor úr, me­lyik szakterülettel foglalkozik behatóbban? — Élelmezés- és táplálkozás­egészségtannal. Ezen belül el. sődlegesen a táplálkozás és a csontanyagcsere kapcsolatát vizsgálom. Ilyen irányú kutatá­saimat még a hatvanas évek­ben kezdtem meg. Az orvostu­dományok kandidátusa minősí­tést szintén e tárgyban írt ér­tekezésemmel kaptam meg, amelyben a csontanyagcserét befolyásoló D:l vitamin és egyes származékainak szerepét vizsgáltam. Mint tudott, az életkor kitolódott. Ennek követ­keztében megnőtt többek közt a mozgásszervi és a csontrit­kulásos megbetegedések szá­ma, Az idős korban jelentkező csontritkulást ma még meggyó. gyítani nem lehet, kialakulása megelőzéssel késleltethető. A megelőzésben nagy jelentősége van a gyermekkortól folytatott helyes táplálkozásnak. Az a ta­pasztalat, hogy aki fiatalon fejlett, erős csontozattal ren­delkezik, az idősebb korában is kevésbé küszködik ezzel a kórral. Talán annyira nem is­mert, hogy a dohányzás a csontokra is káros hatással van. A csonterősítő nyomele­mék közül fluorból többségé­ben még kevesebb kerül a szervezetbe, mint amennyire szükség lenne. A mozgássze­gény életmód ugyancsak haj­lamosít csontritkulásra és egyes qyógyszerek közvetett mellék­hatásként szintén kiválthatják ezt a betegséget. 1980 óta tagja vagyok a Ma­gyar Tudományos Akadémia és a Mezőgazdasági és Élelme­zésügyi Minisztérium Élelmi­szertudományi Komplex Bizott­sága mikroelemekkel foglalko­zó munkacsoportjának. A mik­roelemek közül a szervezetre gyakorolt hatást illetően ma már tisztázódott a vas, a jód, a fluor szerepe. Többségében vannak azonban azok a mikro­elemek, melyeket az utóbbi években kezdtek részletesebben vizsgálni. Ilyen például a sze­lén, melynek védőhatást tulaj­donítanak egyes rákos megbe­tegedésekkel szemben. A réz feltételezhetően a vasanyag­csere segítésében, egyes enzi­mek működésében, a kötőszö­veti rostok szerkezetének kiala­kításában játszik szerepet. A cink hiánya sebgyógyulási za­varokat okozhat, fejlődésben visszamaradást idézhet elő vagy éppen a terhesség kihor­dását veszélyezteti. A ma még kevésbé ismert mikroelemek kutatása, a kutatási eredmé­nyek felhasználása, beépítése a helyes táplálkozásba, előse­gítheti az egészség megőrzését. — Morava professzor több hazai és nemzetközi tudomá­nyos társaság munkájában is részt vesz. Nemrég fejezték be a Nemzetközi Táplálkozástudo­mányi Unió egyik szakbizottsá­gában a tápanyagszükségleti normák nemzetközi egyezteté­sét, melyről rövidesen közle­ményt adnak ki. Az új adatok módosíthatnak néhány hazai értéket és segíthetik a lakos­ság élelmiszer-ellátásának ter­vezését. Teményeksége egy ré­szét képezi a szakkönyvirás. — Sajnos, itthon még min­dig kevés a táplálkozástudo­mánnyal foglalkozó kézikönyvek száma — mondta a professzor. — Ezért örültem annak a meg­bízásnak, hogy az Aesculap- sorozat számára „Az emberi táplálkozás alapjai" címmel kismonográfiát írjak közösen Antoni Ferenc professzorral. Úgy gondolom, hogy elsősor­ban a medikusok, de a gya­korló orvosok számára is hasz­nálható, hézagpótló mű lesz, mely várhatóan a jövő év első felében jelenik meg. Lippai Erzsébet FELHÍVÁS! Szekszárdon 1984-től minden hónap második vasárnapján országos állat-, kirakodó- és autőHásört tartunk a vásártéren. A soron következő 1984. február 12-én VGAMESZ jgá_z_yeie_ték;éRÍtésben:; j,ártas.. műy«zetöfc;filj:H: |Í|Í!{!jjÍÍ j jmjnősíteVt hegesztőkét (minősítés megszerzését .biztosítjuk), valamint hegesztők mellé segédmunkásokat. A PÉCSI AGROKER VALLALAT azonnali belépéssel Jelentkezni leket: anyagkönyvelőt felvesz DÉLVIÉP 41. S£:mÍkEÍ'S'JH(ft5VEZETŐSÉG Képesített könyvelő előnyben. KAPOSVÁR;:; Í>i ö Cc’öl á-tél e p. Fizetés megállapodás szerint. tel e í ö n;:; Í3 ;.fs 5:::' JELENTKEZÉS: PÉCSI AGROKER VALLALAT, Pécs, Megyeri út 64., számviteli osztályvezetőnél. Szárszó ­. múltról a jelennek Vannak könyvek, amelyek híján nem teljes egy ország emlékezete, hézagos a nem­zeti önismeret A II. világhá­ború alatti ba laton szárszói tanácskozásokról kiadott könyv ilyen hézagokat kitöltő ismereteket közöl az olvasók­kal. A Hazafias Népfront Or­szágos Tonácsa elnökének, Kállai Gyulának a bevezető­je kortársi hitelességgel ösz- szegzi az akkori haladó tá­bor felismerését. „A fasizmus és a háború ellen küzdve így fogalmazódott meg a két, egymástól elválaszthatatlan követelmény: nemzeti függet­lenség nélkül nincs társadal­mi felemelkedés és fordítva: társadalmi felemelkedés nél­kül nem lehetséges az or­szág függetlensége és sza­badsága." Ezt a kettősségé­ben is egységes feladatot azonban egy rendkívül nehéz történelmi helyzetben, a II. világháborús Magyororszá- gon kellett megvalósítani. Akik mégis vállalkoztak rá, óriási akaraterővel s nem kis bátorsággal rendelkeztek. Óhatatlanul szembekerültek az egész hivatolos Magyar- országgal, s saját rendszerét a háború utánra is átmente­ni igyekvő reakciós Horthy- rezsimmel, Kállay Miklós hin- ta-politizáló kormányával, s a félrevezetett, megfélemlített közvélemény egy részével is. Mégis egy új, demokratikus és szocialista nemzeti egység ■ jövendő körvonalait. sikerült felvázolni a szárszói antifa­siszta tanácskozáson. Pintér I István nagyigényű bevezető ' tanulmánya talán kissé mos- j tohán értékeli ezt, az akkori ! időben döntő fontosságú mo- \ mentumáit az 1943-as konfe- i renciának. A haladó erők né­zeteinek, jövőfelfogásának korabeli eltéréseit, megosz­tottságát, helyenkénti szem­benállását egyébként nem­csak az említett történelmi értékelés, hanem a kötet szinte teljesre Sikerült doku- I mentumanyaga is jól érzékel­teti. Ez a széles körű váloga- I tós a gyűjtemény legfőbb ér­téke. Tartalmazza az 1942-es szárszói ifjúsági találkozó, valamint az írói konferencia minden fontosabb dokumen­tumát. Folytatódik a sor a „Szárszó — 1943” című feje­zettel, amely fontosságából adódóan a kötet legterjedel­mesebb és tartalmilag is leg­jelentősebb része. Az itt el­hangzott felszólalások jegy­zőkönyvei után igényes válo­gatás ad áttekintést a kon­ferencia egykorú sajtóvissz­hangjáról, az utólagos viták­ról. Végül a tanácskozás utó­életéről szóló fejezetek: 1944- es ellenállási dokumentumok, illetve a résztvevők jóval o felszabadulás utáni visszaem­lékezései demonstrálják Szár- I szó történelmi jelentőségét. Bizonyos értelemben azon­ban ennek a balatoni mun- kás-parasz-értelmiségi ta­nácskozásnak az igazi hatá­sa az azóta eltelt négy évti­zed népi demokratikus, majd szocialista fejlődésének ered­ményeivel, küzdelmeivel, el­lentmondásaival, felismeré­seivel, tanulságaival mérhe­tő. Szárszó hatása ezért fel­becsülhetetlen igazán. Ha I túlzó is Veres Péter későbbi megállapítása, hogy ez volt I az első igazi népfrontos-de­I mokratikus politikai demonst­ráció Magyarországon, még­is közel jár az igazsághoz. Végül két alapvető álláspont részleges ütközéséből vonhat- I juk le a legfontosabb törté- I nelmi tanulságokat. Erdei Fe­renc előadásában világosan kimondja, hogy Magyarorszá­gon a szocialista társadalmi átalakulásé a jövő. A magyar társadalom belső fejlődésé­ből, a torzult feudális formák továbbéléséből következően nálunk a XX. század közepén nincsen történelmi perspektí­vája a polgári demokráciá­nak. A magyar társadalom ugyan tökéletesen megérett a demokráciára, a munkások és a parasztok azonban csak szocialista társadalmi kere­tekben tudják és akarják megoldani problémáikat. Er­dei mór ekkor felismeri, s másokban is próbálja tuda­tosítani a munkásság jövendő politikai vezető szerepét. Eh­hez kívánja kapcsolni a pa­rasztságot és a népet szol­gáló értelmiséget. Koncepciója tiszta és egy­értelmű, a jövő is az ő állás­pontját igazolta - mondhat­nánk joggal mai. Igen, de mi­ért fogadta akkor a korabeli hallgatóság jelentős része is fenntartással Erdei okfejté­sét? Mindenestől téves Vita­partnere, Németh László sok tekintetben ellentmondó ér­velése? Németh László álláspontja kétségtelenül eltér Erdei fel­fogásától. Ő jóval nagyobb súlyt helyez a kispolgárság megnyerésére, a régivágású értelmiség és a birtokos pa­rasztság pozitív termelési, kulturális hagyományainak átmentésére a jövő társadal­mába. Túlzott pesszimizmus­sal szemléli a magyarság vi­lágpolitikai lehetőségeit, a szövetséges antifasiszta nagy­hatalmak velünk kapcsolatos háború utáni terveit. Harma­dikutas állásfoglalása szemé­lyes, írói becsületességével, néhány később bekövetkező negatív fejlemény kísértetie­sen pontos előrejelzésével sok kortársának félelmeit, szocia­lizmussal szembeni fenntartá­sait fogalmazta meg. Erdei később maga is elismeri, hogy ő 1943-ban nem szá­molt, nem számolhatott a Rá- kosi-korszak visszaéléseivel, amit Németh László részben megsejtett, és sajátos módon jelzett is szárszói előadásá­ban. Erdei Ferenc kettőjük vitáját lezáró negyven évvel ezelőtti figyelmeztetése azon­ban ma is megszívlelendő az értelmiség és a munkáshata­lom politikai útjának összefo­nódásáról. „Annál is inkább csak ez lehet az útja az ér­telmiségi rétegnek, mert az átalakulás a politikai erők irányában önmagában is menni fog, és ha hiányzik belőle az értelmiség kiművelt és kétségtelen értéket képvi­selő szakszerűsége, akkor ez az átalakulás csak rosszabb lesz. A hatalmi erőkkel szem­ben könnyen alulmaradhat­nak mindazok az emberi, né­pi és helyi szempontok, ame­lyeket az értelmiség olyan szorongással félt." Talán ez az egyik legfon­tosabb tanulság a mai olvasó számára. És rengeteg ezen kívül is.-Még a felsorolásuk is hiábavaló próbálkozás lenne. A kötet áttanulmányo­zása azonban megéri a fá­radtságot. Az egykori felszó­lalások, cikkek, visszaemléke­zések gondolatgazdagsága, aktuolitása és ai közreadó történészek kiváló szakmai, szerkesztési teljesítménye egyaránt mindenki figyelmére érdemessé teszi ezt a köny­vet. A „laikus” olvasónak melegen ajánlott, a történel­met tanítók, a közvéleményt vagy a közéletet alakítók számára pedig nélkülözhetet­len olvasmány. (Szárszó, 1943; Kossuth Könyvkiadó, 1983.) Bilecz Endre

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents